Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-20 / 16. szám

1977. január 20. • PETŐFI NÉPE • 3

í

i

Az első kitüntetettek

A Műszaki Természettudományi Egyesületek Bács-Kiskun megyei Elnöksége a múlt év végén határozta el, hogy emlékérmet adományoz a szervezetekben, egyesületekben dolgozó legkiválóbb aktivistáknak. Az MTESZ megyei emlékérmét első alkalommal Miklós János, az Állami Gazdaságok Országos Központja Bács-Kiskun megyei Főosztályának igazgatója, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei .szervezetének tagja és Szabó Lajos, a ZIM kecskeméti gyárának nyugalmazott főmérnöke, a MTESZ megyei szervezetének társelnöke, a Gépipari Tudományos Egyesület tagja kapta.

Két tudományos egyesület alakult 1962-ben, mielőtt még a MTESZ megyei szervezete létrejött volna. Az egyiket a mezőgazdászok Miklós János irányításával, a másikat pedig a kohó és gépiparban tevékenykedők Szabó Lajos közreműködésével szervezték. E két legrégibb egyesület első titkárai is ők voltak.

Miklós János hosszú éveken át tevékenykedett a nagyüzemi mezőgazdaság megszervezésében, s az egyik leglelkesebb szószólója a korszerű termelési módszereknek. Az új tudományos eredmények megismertetésében, széles körű elterjesztésében nemcsak az állami gazdaságokban végzett kiemelkedő munkát, hanem a mezőgazdászok megyei egyesületében a MAE-ban is. Évekig az egyesület titkára volt, majd a MTESZ megyei . szervezetének alelnöki tisztét is betöltötte. Nagy szerepe van abban, hogy a MAE az ország legnépesebb tudományos egyesülete lett, a megyében több, mint 1700 mezőgazdász a tagja. Miklós Jánosnak társadalmi munkáját szervező tevékenységét ismerte el a MTESZ megyei szervezete és elnöksége a kitüntetéssel.

Amikor arról esik szó, hogy hazánkban készül a legvékonyabb falú, kiváló minőségű öntöttvas fürdőkád, nem mulaszthatjuk el megemlíteni Szabó Lajos nevét. A ZIM kecskeméti gyárának főmérnöke volt 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az itteni negyed- százados munkálkodása idején épült fel Kecskeméten Közép- Európa legnagyobb fürdőkádgyá- • ra, ahol világszínvonalú termékek készülnek, s itt van hazánk legnagyobb, úgynevezett szürkeöntödéje is. Kiváló munkáját eddig 23 kitüntetéssel ismerték el, s többi között megkapta a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, a külkereskedelem, a ko-* húszat kiváló dolgozója kitüntetést, s a jelentős, csaknem félszáz újításáért a kiváló újítói érem arany fokozatát.

Felelősségteljes munkája mellett az egyik legaktívabb kecskeméti közéleti ember. Hosszan sorolhatnánk társadalmi megbízatásait, amelyeket megelégedésre teljesített. Néhányat említünk: huszonhárom éve tanácstag, a városi tanács vb tagja, a Duna— Tisza közi intéző bizottság alel- nóke, az MTESZ megyei szervezetének társelnöke, a GTE tagja, a megyei újítók klubjának vezetője.

Kevesen mondhatják el, hogy nyugdíjas éveiket olyan hasznosan töltik, mint Szabó Lajos. Társadalmi megbízatásait ma is lelkesen és lelkiismeretesen teljesíti. Különösen sokat dolgozik az MTESZ megyei tevékenységének javításáért. Az ő szervező munkájának is köszönhető, hogy nemrég megalakulhatott a MTESZ huszadik megyei tagegyesülete. Áldozatkészségével példát mutat a megyei szervezet minden tagjának, kiváltképp a fiataloknak, akiket rendszeresen és szívesen segít. Szabó Lajos méltán kapta meg az MTESZ megyei emlékérmet, amellyel nemcsak a tudományos és műszaki értelmiségért kifejtett évtevékenységét, hanem a társadalmi munkával eltelő nyugdíjas éveinek hasznát, megbecsülését is érezheti.

Cs. I.

ti KISTELEPÜLÉSEK KULTURÁLIS ELLÁTÁSÁNAK JAVÍTÁSÁRA

Komplex művelődési intézmények

A Pécsi Balett I vendégjátéka | Kecskeméten

Kedden este rendkívüli élményben részesülhettek a kecs- I keméti Megyei Művelődési Köz- | pont látogatói. A világhírű Pécsi \ Balett műsorán — mint egy három tételes szimfonikus műben — három különböző, sőt ellentétes karakterű tánckompozíció szerepelt. A nyitány Bach h-moll l szvitjének zenéjére készült több kisebb részből álló, de mindvé- ! gig tematikus egységet alkotó baÍ lettsorozat volt. A barokk szvit stilizált táncai ismét megelei-e- nedtek, sokszor szinte naturáli- | san kifejezve a zenei mozgás eleméit. Minden tétel egy sajátos mozdulati alapképletet kapott, mely aztán a zenei folyamat törvényszerűségeinek megfelelően Alakult tovább. Különösen tetszettek a lassú tételek kettősei, itt vehettük észre leginkább a Pécsi Balett fejlődésének egy újabb jellegzetességét: a klasszikus balett elemeinek fokozott alkalmazását. Művészetük a klasz- | szikus és modern mozgásformák, ■ vxozgástípusok magasrendű egységét teremti meg. Üjszerű és rendkívül tetszetős az egyes részek elején és vegén alkalmazott állóképes koreográfia.

□ D □

Az est „lassú tétele”, drámai hangulatú középrésze Schönberg korai művére, a Megdicsöiiít éj című szimfonikus költemény zenéjére készült A programzene sokkal több lehetőséget kínál a dramatizálásra. mint az úgyne- j vezett abszolút zene. (A pécsi | feldolgozás egyébként eltér a ze- > ne ihletőjéül szolgáló Richard \ Dehmel-költemény konkrét léniájától.) Tóth Sándor koreográ- ; fiája a legmélyebb, filozofikus tartalmú, az emberi lét legáltalánosabb kérdéseivel foglalkozó rétegét jelenítette meg Schönberg zenéjének. A jelképes alakok egész sorát felvonultató balett témája az emberi élet —születéstől a halálig, összes küzdelmével, sikerével és kudarcaival. Talán a zene éjszakai hangulatának következtében a darab mindvégig tragikus, komor, csupán az utolsó pillanatokban tűnik elő az I emberi optimizmus örök jelképe, a szerelmében tovább élő j emb^r-^0l^4^űma.

'édÉSfe ír"

A harmadik nagy tétel, a műsor zárószava tökéletes ellentétele az előzőnek: a fergeteges humor, a felszabadult komédiázás szakasza. A szállodában játszódó, szellemesen egyszerű történet hétköznapi életünk, mindennapjaink fonákságait állítja pellengérre természetesen eltúlzott, groteszk formában. A némafilmek hangulatát (sőt mozgását!) iiézö jelenetek sorozatát észrevehető élvezettel, komédiázó kedvvel adta elő az együttes, méltán kiérdemelve az elég szép számú közönség elismerését.

Horváth Agnes

Hazánk lakosságának több mint fele, 5,5 millió ember él a kistelepüléseken. Gondot és feladatot egyaránt jelez az a tény, - hogy e települések lakóinak kulturális ellátása nem kielégítő. Ezzel kapcsolatban Kiss Jenő, a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője elmondta az MTI munkatársának:

— A kistelepülések kulturális ellátásának javítására és komplex művelődési intézmények létesítésére irányelveket dolgoz- tünk- ki. Ezek . a . következő napokban jelennek meg a Kulturális íéí az Oktatási Minisztérium közös állásfoglalásaként. A kistelepülések többségében a meglevő, szerény adottságú iskola, könyvtár, művelődési otthon szervezett egységben eredményesebben töltheti be funkcióját, mintha egymástól függetlenül működne. Ezért azt javasoljuk, hogy közös szervezésben oldják meg a közoktatási és közművelődési feladataikat. Azokon a kis településeken és tanyákon, ahol csak általános iskola van, könyvtár és klub berendezésével az iskola nyújt majd lehetőséget a könyvkölcsönzésre, tévénézésre, filmvetítésre, ismeretterjesztő előadásokra, vendég amatőrcsoportok szereplésére. Máshol a meglevő művelődési otthont, vagy a könyvtárat teszik alkalmassá a közművelődés alapfeladatának ellátására.

— A fejlődő községekben, ahol gyarapszik a lakosok száma, s fejlesztik a kulturális intézmények hálózatát, különálló művelődési intézmények helyett szintén komplex intézmények létesítését javasoljuk. Azt, hogy egy épületbe helyezzék el az iskolát, a könyvtárat, a művelődési otthont, a mozit és a sportlétesítményt, így közösen használhatók a helyiségek, a berendezések."

— Komplex intézményeket elsősorban a 3000—4000 lakosú, 5000—6000-es vonzáskörzetű alsófokú központokban célszerű kialakítani, tehát mintegy 500— 600 községben. Az ennél nagyobb településeken — ahol gimnázium, művelődési központ, stb. működik — a lakótelepeken oldható meg hasonló módon a helyi kulturális ellátás. Ilyen intézményeket az anyagi lehetőségekhez mérten létesítenek, valamiféle országos kampányt kezdeményezni létrehozásukra nem volna célszerű. Kecelen, Besenyőtelken, Földesen, Mezőhegyesen,

Dióskállón, ahol elsők közt fogalmazódott meg komplex intézmény létrehozásának igénye és terve, ebben az ötéves tervidőszakban tető alá kerülnek ezek a létesítmények.

— A két minisztérium közös irányelve leszögezi a komplex intézmények funkcióit. Az útmutatás egyértelmű: a komplex intézményeknek megfelelő feltételeket kell nyújtania az általános iskolai oktatáshoz, neveléshez, az ifjúság mozgalmi tevékenységéhez. Ugyanakkor bázisa kell legyen a felnőttoktatásnak és a továbbképzésnek is. Az épületekben napközi otthon is lesz a tanulók, s ahol lehetséges, a nyugdíjasok számára. Tömegkulturális rendezvényeket tartanak, tág teret biztosítanak az aktív művelődéshez, a szabad idő hasznos eltöltéséhez. A helyiségeket úgy alakítják ki, hogy egyszerű műszaki megoldásokkal több célra hasznosíthassák. Nagyterem például torna-, sport- és előadóteremként szolgál. A technikai szakkörökben, a klubban, a könyvtárban a tanulók és a felnőttek egyaránt tevékenykedhetnek. Az egyidejű foglalkozások azonban nem zavarhatják egymást.

Még nincsenek végleges, teljes értékelést lehetővé tevő adatok, de már az eddigiek is azt mutatják, hogy az idén a politikai könyvnapok eredményesebbek, mint első megrendelésük óta bármikor. Megközelítőleg négyszáz budapesti és háromezer-háromszáz vidéki pártszervezet rendezett könyvnapi vásárt, szinte minden megyében könyvkiállításokkal párosítva. Nem egy helyen tágabb közművelődési eseménnyé is váltak a könyvnapok.

A veszprémi Bakony Művek kultúrházában például a politikai könyvek kiállításával egyidőben mai magyar képző- és iparművészek alkotásaiból rendeztek bemutatót, s azt lakberendezési kiállítással is összekötötték.

A terjesztők dicsérete

Nagyon sok helyi kezdeményezés, új ötlet színesítette a politikai könyvnapokat. A csepeli. Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház előcsarnokában a szabad böngészéssel, vásárlással egybekötött kiállítást a „Politikai könyv- és sajtóhétvége” vezette be, filmvetítéssel, bel- és külpolitikai fórummal, amelyen újságírók válaszoltak a fiatalok kérdéseire, és műsorral: chilei dalokkal, tánccal. Nógrádban, az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyáregységében tizenöt szocialista brigád nevezett be a Kossuth Kiadó meghirdette Tudjunk többet mozgalomba. Somogybán a mezőgazda- sági alapszervezetekben több mint egyötödével gyarapodott a politikai irodalom vásárlóinak, illetve a vásárolt köteteknek a száma.

Az örvendetes események mögött a politikai irodalom népszerűsítését igen fontos feladatnak tartó és kezelő pártszervezetek és párt-tisztségviselők — közülük ez alkalommal heten kaptak ezüst- és kilencen bronzplakettet, — és a mintegy húszezer alapszervezeti terjesztő áldozatos munkája állnak. Ez utóbbiak közül eddig hatezren kapták meg az arany, nyolcezren az ezüstjel- venyt, s az idén kilencvenkilencen a Kiváló térjesztő, ezüstplakettet. Sokéves munkát, erőfeszítést ismernek él ezek a kitüntetések. A Bács-Kiskun megyei Lajosmizslp vagy harmincán tűzhetik már ki az évtizedes tevékenység aranyjelvényét és negyvenen az ötéves terjesztői munkáért kapott ezüstöt. Egy évtized alatt megtízszerezték a helységben a politikai irodalom forgalmát. De megnégyszereződött a könyvforgalom az egész járásban.

Keresik a klasszikusokat

S hogy 'ez nem csupán helyi jelenség, azt jelzi, hogy a Kossuth Kiadó 1976-ban 232 elméleti, politikai művet adott ki, több mint ötmillió példányban,

hogy az utóbbi három esztendőben megkétszereződött a marxizmus—leninizmus klasszikusai műveinek példányszáma (csak 1976- bun tizenkilnc mű jelent meg több mint kétszázezres példányszámban.) S ezek jórésze oly hamar elkel, hogy néhány hónappal megjelenésük után már csak könyvtárban találhatja meg őket az érdeklődő. A klasszikusok a politikai könyvnapok alatt is keresetek voltak, mind az erre az alkalomra megjelent „Lenin a szocializmus építéséről”, mind A marxizmus—leninizmus klasszikusainak kiskönyvtárában közreadott művek és A tőke. A könyvnapokon napvilágot látott kötetek között különösen nagy sikere volt a Filozófiai kislexikonnak, a Politikai kisszótárnak, az Évfordulók 1977-nek és Kelen Jolán visszaemlékezésének (Eliramlik az élet), amelyből lényegesen több is elkelt volna.

A fővárosban kiemelkedően nagy volt a könyvforgalom a Csepel Vasmű kilenc gyárában, a Csepel Autógyárban, az Óbuda tsz-ben; vidéken Jánoshalmán, Martonvásárt, a mosonmagyaróvári kötöttárugyárban, a ceglédi Kossuth Tsz-ben, a nyíregyházi Taurus Gumigyárban.

A tájékozódás eszköze

Megnőtt az érdeklődés a marxizmus—leninizmus, a szocializmus kérdései, a nemzetközi élet és politika iránt. A tájékozódás leghatékonyabb eszköze pedig a könyv. Hogy valóban ez lehessen, annak feltétele, hogy aki a könyvet megveszi, el is olvassa azt. Ezért jó például a Vörös Október Férfi Ruhagyár üzemi lapjának kezdeményezése: arra kéri olvasóit, hogy a politikai könyveket olvassák el és véleményüket, észrevételeiket írják meg a szerkesztőségnek.

A politikai irodalom terjesztése, ismertetése nem korlátozódhat a politikai Könyvnapokra. Ellenkezőleg: azok sikerét hónapok, évek kitartó politikai, közművelődési munkája teremti meg.

A nemzetközi enyhülés, a szocialista demokratizmus légkörében fogant alkotó viták és eszmecserék növelik a politikaiideológiai munka jelentőségét, megkönnyítik a céljainkkal való azonosulást, a szocialista szemlélet kialakulását. Ehhez nyújtanak segítséget a jó politikai irodalom és azok terjesztői.

Sz. K.

Pénzzel meg nem vásárolható

Lapunk 1976. évi december 24-i számában ,— „Társadalmunk gondoskodása az öregekről” főcímmel arról írtunk, milyen az öregek helyzete megyénkben általánosságban, és hogy az intézményes gondoskodás terén hol tartunk, mik a további terveink, lehetőségeink. Nem feledkezve meg egy pillanatra sem a párt XI. kongresszusának programnyilatkozatáról, amelyben ezt a törődést elemi kötelességünkké tette. Említett cikkünkben — dr. Bognár Lajosnénak, a népfront megyei nőbizottsági titkárának előadására építve tényszerűen, a legfontosabb mutatókat ismertetve mutattuk meg, mit tett eddig, s mire törekszik ezután is, Bács- Kiskun megye közössége azért, hogy az idős emberek anyagi biztonságban éljenek és a társadalom hasznos, megbecsült tagjainak érezhessék magukat.. . Akkori írásunk, ha lehet így mondani az élesebb meghatározás kedvéért — jobbára az anyagi, tehát alapvető feltételek oldalára helyezte a hangsúlyt.

Az idős korúak jó vagy rossz közérzete azonban nemcsak az anyagiaktól függ. (Mint ahogy a fia- talabbaké sem.) Sokféle tényező tokozhatja vagy csökkentheti az öregek életkedvét, amik hatására keresik, igénylik az emberek társaságát, vagy éppen visszahúzódnak, esetenként összeroskadnak.

A nyugdíjas korral új életszakasz kezdődik. „Harmadik kor”-nak is szokták ezt nevezni. Idegen, ismeretlen életforma ez, amihez alkalmazkodni talán a legnehezebb léttunkció.

Miért félnek sokan a nyugdíjazásnak még a gondolatától is?

Aki dolgozik — tartozik valahová, kisebb vagy nagyobb közösséghez. Míg tevékenykedik, „működőképes” az ember, addig fiatal — legalább is nem érzi a korát —, erős — tartja joggal magáról —, hiszen munkásságával befolyással van a vállalat vagy gazdaság eredményeire, fejlődésére.

Aki nyugdíjas — gazdag tapasztalatok birtokában is — úgy érzi, hogy ereje fogytán, kiesett a fontos, a szükséges emberek közül. Legalább is így véli az ember, akit szűkebb vagy tágabb környezete — azon a címen, hogy „a mai rohanó életben nincs idő ilyesmivel foglalkozni” — meg is hagy ebben a hiedelmében. Ne csodáljuk hát, ha az ilyen

nyugdíjasok zárkózottá válnak, elcsüggednek. Nincs iszonyúbb, mint ha valaki úgy érzi, fölösleges lett, ő már senkinek se kell, se személyére, se munkájára nincs már szükség.

Rendkívül emberséges tehát szocialista rendszerünknek az a törvénye, és mind a nyugdíjba készülők, mind a már nyugdíjasok közérzetét életkedvvel tölti el, hogy aki bír és akar —, dolgozhat minálunk. Egyre többen élnek is ezzel a lehetőséggel, és nemcsak azért, mert így pénzt kereshetnek, hanem méginkább azért, mert így tovább maradhatnak a régi közösségben, vagy bekerülhetnek egy új kollektívába. Bács-Kiskun megyében az idős korú férfiak 37,3, a hasonló nők 18,7 százaléka ma is dolgozik.

Ahol számítanak az idős emberek munkájára, ahol a kollektíva életében adódó eseményre hívják és várják őket —, nem szűkül be az öregek világa. Azoké a nyugdíjasoké sem, akik jól, bölcsen gazdálkodnak megnövekedett szabad idejükkel, s maguk is keresik az utat kisebb közösségekhez. Természetesen, ehhez a társadalomnak is segítenie kell a kisöregeket. S az emberek érzelemvilágában végbemenő örvendetes változás jele, megértésük kézzelfogható bizonyítéka, hogy kis és nagy településeinken nincs már olyan kultúrház, ahol ne akadna legalább egy helyiség, ahol az idős emberek összejöhetnek. Ez intézmények programjának elkészítésénél figyelembe veszik az öregek kívánságát, javaslatait.

A munkából kivált egészséges emberek számára, a rendszeres kapcsolattartás, problémáik megbeszélése céljából, a saját otthon fenntartása mellett legkedveltebbek a rendszeres látogatási kötelezettség nélkül — és jól — működő klubok. Megyénkben kb. 20—25-re tehető a választékos programmal, munkaterv szerint működő klubok száma. Ezek berendezése, felszereltsége is kielégítő.

A klubok működtetésére mindinkább nagy szükség lesz, ezért a lehetőségekhez mérten szorgalmazni kell újabbak létrehozását. A megye városaiban mind erőteljesebb az igény — szakosított klubok iránt, ahol a nyugdíjasok érdeklődési körüknek megfelelő elfoglaltságot találhatnak. Ez érezhető, hiszen aki egy életen keresztül — például — esztergályos volt, szívesebben tölti idejét, ha szakmabeliekkel is módja van tevékenykedésre. Ilyen klubok létesítéséért, működtetéséért sokat tehetnek a vállalatok, üzemek pártszervezetei, szakszervezeti és KISZ-bizottságai.

Talán nem is „igazságos” volt az eddigi sorrend, ahogyan az öregekről való gondoskodás e néhány vonatkozásáról beszéltünk. Természetszerűen első helyen illene szólni arról hogy a kiegyensúlyozott, boldog öregkor megteremtésében, az időset is megillető teljes emberi életre való törekvés megkönnyítésében jelentős szerepe van a családnak. A legközvetlenebb környezet légköre, ’a családtagok viselkedése kihat az öregember lelkiállapotára, hangulatára. S bizony e természetes életkörben nincs minden rendben. Napjainkban is tartja magát a szomorú tartalmú fogalom, hogy: „árva szülő”. Ma sem vesztette még érvényét az ismert mondás, hogy két szülő fel tud nevelni öt-hat gyereket, de öt-hat

gyermek sokszor nem tud — nem azért, mert nem képes — gondoskodni két szülőről.

Mint dr, Bognár Lajosné előadásában, mind a népfrontbizottsági tagok felszólalásaiban szinte refrénként hangzott el, hogy az idős emberek problémái nem mindig — sőt előrehaladásunk örömteli vetületeként egyre kevésbé — anyagi jellegűek. Mint többen kifejezték, ennél többre vágynak: pénzzel meg nem vásárolható szeretetre, törődésre, érdeklődő jó szóra, meghitt, csöndes beszélgetésekre. Várják, hogy erejükhöz mért feladatokat kapjanak, melyek elvégzése megőrzi, visszaadja hangulatukat, életkedvüket. T. I.