Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

* • PETŐFI NÉPÉ • 1977. Január 19. [kisközségek a megyeben Művelni kell minden földet Zsanán lakni, élni Ez a riport nem a zsanaiaknak íródott. (Meglehet, mégis ők olvassák legelébb.) Ha­nem róluk. Bács-Kiskun e fura névvel jelölt porcikájáról, mely egy fiatal faluközösségnek, 1341 honfitársunknak jelent lakóhelyet, ott­hont, szülőföldet, mindent. Mert mit tudunk Zsanáról? Hogy a telefonkönyvben a megyei települések között sorrendben az utolsó? Ez kevés. Eresztő A 76 éves Babos Sándor és fe­lesége, Jusztina néni a honala­pító négyek közül való. 1951-ben építette itt az állam az első ■zoba-konyhás lakásokat, egy ilye­nért cserélték fel akkor tanyá­jukat, szőlőjüket. Amit Babos bácsi töpörtősütés közben ne­kem elmesélt, arra a kutatók azt mondják: falukrónika. Szerin­tem: történelem, Zsana mában is élő múltja. Ötszáz évvel ezelőtt, a közép­korban a mostani alsózsanal Is­kolától északra elterülő lankás dombokon létezett egy település: Zanagh. A régészek feltárták ré­gi templomának és temetőjének maradványait. A falut a török- dúlás törölte le a térképről. Ké­sőbb királyi, majd zálogbirtok lett a zsanai pusztaság, ahol 1877- ben is csak 286-an tengődtek. A századforduló táján fontos keres­kedelmi útvonal haladt erre: Há­lásról a szegedi, szabadkai vásá­rokra menet ezen a részen itat­ták, pihentették, s eresztették a legelőre a jószágot. Innen a te­rület népies neve: Eresztő. 1930-tól egészen a 60-as évek elejéig több mint kétezer lelket számlált az eresztői határ. Zsana község 1952-ben alakult meg. Eleinte négy tsz-t szerveztek a szétszórtság, a kiterjedt tanya­világ miatt, ma már egyetlen közös gazdaság uralja a környé­ket. Betűvetést tanulni sokáig Tajóba járt innen a nép. Az óvoda után Lajkó Lajos tanácstitkár szo­bája a pusztába néz. — Azért választottam — neve­ti el magát —, hogy ha kitekin­tek az ablakon, hát lássam, mi minden hiányzik még a község­ből... — Az óvoda híre hozzánk is eljutott. — Igen. Talán az első dolog, amire büszkék lehetünk. Kifo­gástalanul felszerelt, mutatós, csakhát ez is „tavalyi hó” már! — Mi következik? — Végre eljutottunk odáig, hogy létesült egy korszerű keres­kedelmi egység, önkiszolgáló ve­gyesbolt és vendéglő. Az AFÉSZ-é. Nincs ugyan még kész, a belső szereléseket végzik, de szép lesz. Áprilisban megnyitjuk. A régi élelmiszerüzletből, biztos emlékszik, ahogy befordultak a faluba, na, ott, ilyen vegyszer­boltot csinálunk. — És később? — Nincs elég viz, rövid a há­lózat, az épületek fele nincs el­látva. Jövőre veszünk egy 50 köbméteres hidroglóbuszt, de ah­hoz vízműtársulat is szükséges. — Rokonszenves program. — A tanyaproblémát ismeri. Mi sem akarunk lemaradni. Fo­lyik a villamosítás: eddig hatva- nat kötöttünk be, 1980-ig még negyvenre kerül sor. Ugyanak­kor nő a beköltözési kedv i§. Tavaly kialakítottunk 47 telket, szerintem hamarosan elfogy. A tsz támogatja a fészekrakókat. Nagyon kellene járda is, meg út, s az utcáinkat is rendezni kén« végre... Hát... majd meglát­juk! „Egy falu, egy nótaszó” A zsanai határ — néhol 12 ki­lométeres átlóval — 8800 hektár kiterjedésű. A lakosság 80 szá­zaléka külterületen él. A járási átlag 45 százalék. A föld hitvány, átlagos aranykoronaértéke 3,62. Aki helyben keres munkát, az csak az Egyetértés Ts?-hez for­dulhat. — Egy falu, egy nótaszó — jegyzi meg tréfálkozva Gyuris Mihály, az elnök. — Válogatni azért nálunk is lehet — folytat­ja. — Szőlőnk van, gyümölcsö­sünk van, juhászat is és erdő... ezekkel foglalkozunk. Az 1976- ban előállított termelési érték 35 millió forint körül lesz. Dolgo­zóink évi jövedelme meghaladja a 26 ezer forintot, 1971-ben 17 400 volt. — Meg a háztáji gazdálkodás bevételei. — Persze. A háztájik azért — mégha ellentmond is a gyenge talajviszonyoknak — életképesek. Igaz, elsősorban az állattartás dí­vik. 1975-ben 855 szarvasmarha volt a környéken, az 534 tehén naponta 3 és fél ezer liter tejet adott. A sertések száma megha­ladta a háromezret. Évekig úgy könyvelték el mindenütt Zsanát, mint egy alvó falut. Valósággal eltemették. Pedig aki itt kívánt, vagy legalább is képes volt le­telepedni, földet túrni... Mégis: milyen ez a község? A boltban két fiatalaszony, a • Régaúlt 14<k tanúja: a pusztai naolnárné. kérdés nekik szól. Osszekuncog- nak. Hát — mit is feleljenek hirtelen. — kicsi. És poros. Ret­tentően. De gyarapszik is.... Szép lassan. Nekik tetszik. Van víz, villany, orvosi rendelő, gyö­nyörű óvoda, lesz most már tá­gas áruház is, csakhát a járda... Az nincs. Egyetlen négyzetmé­ter se. De nem baj, majd lesz... És az emberek? A többség törekvő, közösségi szellemű. Szét kell nézni: mennyi takaros, új villa... Meg autók is, rengeteg. Sokan segítettek az óvoda építésénél. Akad persze konok, magánakvaló is. Főleg a volt tanyasiak. Azt hiszik, bent is a társtalanság, a magukra­• Lajkó Lajos: — Az óvoda az első dolog, aaire büszkék lehe­tünk. • Jobbra: A Babot házaspár konyhájában. utaltság, az „én házam az én váram” törvényei uralkodnak. A fiatalok viszont eljárnak. Elszip- kázza őket Szeged és Kiskunha­las. Üzemi munkásokká válnak. Aztán sorra ottragadnak. Amit itt találhatnának — főként szó­rakozásban —, azzal már nem­igen érik be. A művelődési ház­ban van néha tánc, az italbolt düledezik... nr.dd A Mária-malomnál Az út Halasra visz, partján a rokkant, végítéletre váró malom még marasztal. Mint régen a szomjas gazdákat, a fáradt fu­varosokat és kufárokat. Csak ép­pen más okból. Vallatni szeret­ném. Málló falak, odvas geren­dák, beszögelt ajtó-ablak őrzik titkát. És Fülöp mama, az egy­kori molnárné, kinek férje a malmot, ő maga a hozzáragasz­tott kocsmát bérelte-vezette nem is olyan rég. Az ivó helyén most bolt van, Fülöp néni az udvar­ban lakik 1938. óta és ha beteg, vagy bezár a boltos, hát az ő konyhájából bármikor megkap­hatja a legfontosabbat a rászo­ruló. Ennyit jegyeztem fel sza­vaiból : — A negyvenes évek végéig a zsanai puszták egyik központja, vidám mulatságok, szüreti bálok színhelye volt ez a ház. Figyel­jen ide, akiket én valaha ismer­tem ezen a vidéken, azokat soha­sem adóztatni, inkább kitüntetni kellett volna. Érti, hogy miért, ugye? Kutast Ferenc Az antimon — kevésbé ismert latin nevén: stibium — nem tar­tozik a „divatos” fémek sorába, fontossága azonban aligha vitat­ható. Már az ókorban is ismer­ték és használták, de sokáig ösz- szetévesztették az ólommal. A gyakorlatban főleg ötvözet alak­jában használják. Ólomötvözete a nyomdai célokat szolgáló betű­fém, amely 20 százalék antimont és 5 százalék ónt tartalmaz. Precíziós öntésre a tiszta ólom nem alkalmas, mivel megszilár­dulásakor erősen összehúzódik, s meglehetősen puha is. Antimon- nal képezett ötvözete viszont eléggé kemény, s dermedéskor kiterjed (ezáltal pontosan kitölti az öntőformát), így nyomdai be­tűk készítésére jól megfelel. Az antimon- ón- és réztartalmú öt­vözete a technikában fontos sze­repet betöltő csapágyfém. Az úgynevezett britanniafém ezüst­fehér színű, a légköri hatásoknak és savaknak ellenálló ónötvözet 10 százalék antimont tartalmaz; régebben evőeszközök készítésé­re használták. Az antimon ötvö­» • Zsana főutcája, jobbszélen az egyik községalapító házával. (Méhes! Cva felvételei.) Hazánkban a tulajdonformák kialakításának eredménye, hogy a föld 94 százalékával a szocialista földhasználók ren­delkeznek. A párt következetesen törekedett arra, amit a XI. kongresszuson Kádár János, az MSZMP KB első titkára így összegzett: „a föld hasznosítása az egész nép, a nemzet érde­keit szolgálja”. Nemzeti kincsünkkel a földdel fokozottabban kell törődni, úgy hasznosítani, hogy megfeleljen az egész tár­sadalom érdekének, s egyben szolgálja is a népet, amit a föld használóinak, művelőinek az eddigieknél jobban és követke­zetesebben szükséges megvalósítani. Minden erőfeszítés ellenére azt kell mondani, hogy az országban az elmúlt tíz évben gyarapodott a parlagterületek nagysága, 1975- ben már 60—70 ezer hektár volt. A tavalyi MÉM-intézkedések ha­tásaként a tavasszal már „csak” 40 ezer hektárt tett ki a megmű- veletlen terület az országban. Ezen felül viszont 80 ezer hektár­nál több volt a vetetten, amiből Bács-Kiskun megyében 23 ezer hektár található. A művelés elmaradása több esetben a földhasználók mulasz­tására vezethető vissza. A terme­lő. és szakszövetkezetekben, a magán, és személyi tulajdonú, valamint a tanácsi kezelésű álla­mi földeken voltak korábban ta- Dasztalhatók ilyen mulasztások. A tavalyi őszi határszemlék már kedvezőbb képet mutattak. Ugyanis a hatósági intézkedések hatásaként júniusban a már meg­szántott területek 40 százalékán megkezdődött a vetés. A megye területén egyedül a kecskeméti járásban nem tapasztalható, míg a többi helyen jelentős a parlag­területek csökkenése. Az őszi ha- társzemle adatai szerint a me­gyében 5383 hektár szántót és 1307 hektárnyi szőlőt találtak parla­gon illetve műveletlenül. Ebből a tsz-ekre és szakszövetkezetekre jut csaknem ötezer hektár szántó és több mint ezer hektár szőlő. A megyei földhivatal megvizs­gálta. miért nem csökkent a kecs­keméti járásban a parlagterület nagysága. Az itt gazdálkodó negy­ven mezőgazdasági nagyüzemnek csaknem négyezer hektárnyi a szétszórt, távoleső egy-két hektá­ros kisparcellás földje. Ezek mű­velése nem megoldott, bár az is előfordul, hogy ismeretlen szemé, lyek törvénytelenül használják, művelik egy-egy darabját. Intéz­kedés történt a múlt évben, hoev a nagyüzemek e,területeiket le­cseréljék, illetve átadják állami tulajdonba. A statisztikailag ki­mutatott műveletlen területek nagyságát az is növelte, hogy a kecskeméti járásban igen sok a tanya, s az itt élők általában na­gyobb területeket használnak, mint amennyit a földrendezések idején részükre törvényesen meg­állapítottak. A tanyákhoz vezető bejáró utak szintén növelik a hasznosítatlan föld nagyságát. Az egyénileg gazdálkodók mű­veletlenül hagyott földjét a tör­vények és rendeletek szellemében állami tulajdonba vették. A ta­vaszi és az őszi határszemlék al­kalmával megállapították, hogy csökkenthető a parlagterület úgy is. hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek az általuk nem használ! földet szomszédos üzemeknek, el­sősorban erdőgazdaságnak adják át. Ezek a gazdaságok beillesztve a termelési szerkezetükbe, megfe­lelően tudnák hasznosítani őket. Növelné a gazdálkodás' ered­ményességét. hozzájárulna a ter­melés fejlesztéséhez, ha a mező- gazdasági üzemek következetesen megvalósítva a párthatározatot az eddig vetetten területeket hasznosítanák a termelési szerke­zetüket ennek megfelelően módo­sítanák, illetve a legalkalmasabb művelési ágat alkalmaznák eze­ken a területeken. Ezzel kapcso­latban a napokban jelent meg as Elnöki Tanács törvényerejű ren­deleté, amely a tartós földhaszná­latról szól. Egyebek köpött azt a célt szolgálja, hogy a nagyüzemek által nem hasznosítható földeket — a helyi tanácsok útján — az állampolgárok megkaphassák, művelhessék. Az ily módon bérelt földekre a használati jog 50 évre szól. s a jogi garanciák csaknem olyan termelésbiztonságot és vé­delmet adnak, mint a tulajdon­jog. Ezek földrendezésre nem ke­rülnek, zárt kertként tartják nyil­ván ,(%et. i-.ij' lódóibá7 Cs- I. Szövőlánc és kötőtű... A csehszlovák textilipar egyik új termékét, a METAP-szövetet a legutóbbi bmói vásáron arany­éremmel tüntették ki. A ma már világszerte keresett újszerű textí­liát a szövés és hurkolás kombi­nációjával készítik a „METAP 160” elnevezésű hurkoló-szövőgé- pen. A gép az észak-csehországi „textilmetropolis”, Liberec egyik kutató-kollektívájának találmá­nya, s a kollektíva ezért elisme­résül Klement Gottwald Állami Díjat kapott. A szövetújdonság — amelyet a világ számos országában szaba­dalmaztak — nevét a „mezi tka- nim a pletenim” (szövés és kö­tés között) — cseh szavak kezdő­betűiből állították össze. A libe- reciek szövőgépe ugyanis nem­csak a „klasszikus” szövőláncot, de kötőtűket is használ. Az így elkészült szövet plasztikus, hosz- szanti csíkozású, s benne félcen­timéterenként szövött, majd kes­kenyebb kötött sorok váltakoz­nak. Az anyagnak tetszetős a külseje, de ennél lényegesebb tu­lajdonsága az, hogy rugalmas és formatartó. A METAP-ból ké­szült öltönyön nincs kikönyökölt, kitérdelt rész, s az öltöny zakó­ját nem szükséges bélelni sem, mert ez a textília igen jó tartású. A szövött-kötött anyagokat több színben — sőt színnyomással,' divatos szegélymintával — is ké­szítik, így férfi és női ruhának egyaránt alkalmasak. De a ruha­szöveten kívül készítettek már ezzel a módszerrel bútorszövete­ket és dekorációs anyagokat is. Az univerzális technológiára képes szövőgép 160 centiméter széles textíliákat készít. A gép súlya mindössze kétezer kilo­gramm, a hagyományos szövő­székekkel szemben a teljesítmény két-háromszorosára növelhető. Az észak-morvaországi Zbrojovka Gyár tavaly megkezdte a ME- TAP-gépek sorozatgyártását. (BUDAPRESS—PRAGOPRESS) zőként a forrasztóanyagokban is f helyet kap. A stibium (Sb) a földkéreg rit­ka elemei közé tartozik, keve­sebb van belőle, mint a ritka- * födémekből. Az elemek gyako­risága rangsorában a 60. helyet foglalja el, átlag 1 gramm van belőle minden tonna földben. A legnagyobb antimooérc-lelőhelyek Kínában, Bolíviában, Mexikóban, Franciaországban, Algériában és a Szovjetunióban (Kirgiziában) vannak. Az antimon vegyületei az arzén vegyületeihez hason­lóak, de sokkal kevésbé mérge­zők. Az érceiből való előállításá­nál, redukciós kohászatánál vi­gyázni kell, hogy környezetszeny- nyező melléktermékek ne kerül­hessenek a levegőbe. Ezt teszik a kirgiziai kohászati kombinát dol­gozói is, akik a képen látható módon légtisztító berendezést építenek a kemencékhez. E kom­binát az igen nagy tisztaságú antimont majdnem harminc or­szágba exportálja. s Egy hétköznapi” fém nyomában r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents