Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-12 / 294. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 19:6. december 12. Ismét a toronyházakról GONDOK ÉS TERVEK IZSÁKON • Egyengetik a terepet a jövő évi telepítéshez. Legfontosabb a kertészeti termelés Alig több mint fél évvel ezelőtt — ez év május 1-én — egyesült a három izsáki termelőszövetkezet. A megnagyobbodott közös gazdaság Egyesült Sárfehér néven több mint 6600 hektár területtel rendelkezik. Külön figyelemre méltó, hogy szőlőterülete meghaladja az 1500 hektárt, a gyümölcsös csaknem 280 hektár. Termel zöldségféléket is 65 hektáron. Ezenkívül 150 hektáron burgonyát. Ebből látszik, hogy a fő jövedelmi forrás a három kertészeti ágazat. A szövetkezet taglétszáma az alkalmazottakkal együtt eléri a háromezerkétszázat. A nyugdíjasok, járadékosok száma pedig közelíti az ezret. Izsák már hosszú évtizedek óta híres a szövetkezet „névadójáról”, a sárfehér szőlőről, amelynek bora könnyen házasítható. Büszkék az izsákiak az almáskertjükre is. A nagyüzemi gyümölcsös termésének mintegy 80 százailéka megy minden évben exportra. Az egyesülés olyan elképzelé- . sek megvalósítását tette lehetővé. amelyekre azelőtt gondolni se mertek a jogelőd szövetkezetek — magyarázza Kocsán Béla, a pártvezetőség' titkára. — Ezek közül egyik legfontosabb a szőlő- és gyümölcstelepítés, illetve a meglevő ültetvények korszerűsítése. Az új szabályozók, az állami támogatás növelése, amelyről nemrég kormányhatározat jelent meg, elősegíti, hogy a tervezett háromszáz hektár helyett 500 hektáron telepítsük 1981-ig szőlőt és gyümölcsöt. Ilyen nagyarányú ültetvénybővítésre csak a három szövetkezet egyesítése adott lehetőséget, hiszen köny- nyebben meg tudjuk oldani a nagyüzemi táblák kialakítását. Szorgalmazzuk áz öntözést is. Az idei aszály megtanított bennünket arra, .mennyire fontos a mesterséges csapadékellátás. Csőku- tainkból éjjel-nappal szórtuk a vizet. Meg is volt az eredmény. Az öntözött burgonya hektáronként 220—240 mázsát termett. A szárazművelésű csupán 50 mázsát Jelentős különbség volt az almatermésben is az öntözött javára. Elhatároztuk, hogy újabb •csökutakdt fúrunk és jövőre tovább növeljük az öntözhető területet. Mintegy 2000 hektár rét és legelő van, amelyet eddig nem hasznosítottunk. Gyenge, kevés fűtermést adó területek ezek. Elhatároztuk, hogy már jövőre 1000 anyajuhot nevelünk. A pecsenyebárány és 3 gyapjú értékesítése hasznos jövedelmi forrás lehet számunkra. Különösebb beruházást nem igényel a juhászat. A régi épületek alkalmasak erre. Ugyanis előzőleg már próbálkozták ezzel a gazdaságok Terveikben szerepel még tize ■ mi konyha létesítése. Építenek egy korszerű gépműhelyt is. Á beszélgetésünkből kitűnik, hogy a pártszervezet kezdeményez a gazdaságpolitikai tennivalók megvalósításában. Érvényesül a pártirányítás. — A szövetkezeti vezető testületek hatáskörének kiterjesztésével együtt jár a demokratizmus szélesítése. A tagsággal, dolgozókkal folytatott megbeszélések), amelyeknek legjobban bevált formája a havonkénti brigádértekezletek és a negyedévenként megrendezett termelési tanácskozások nagy segítséget nyújtanak az üzem- és munka- szervezési gondjaink megoldásához. a feladatok meghatározásához. Egyúttal segítik a tervek, elképzelések megismertetését. A termelési tanácskozásokon elhangzott vélemények, javaslatok vezetői értekezletek elé kerülnek. A feladatok végrehajtása során érezhető, hogy, a reális javaslatokat igyekszünk megvalósítani. Ez elősegíti, a hatékonyabb munkavégzést, mert a szövetkezet. tagsága érzékeli, hogy f igj elembe veszik véleményét. Az üzem- és munkaszervezést évente két-három alkalommal értékeljük. A gazdasági vezetőket negyedévenként beszámoltatjuk. A pártvezetőség szorgalmazta az üzemszervezés korszerűsítését. A jelenlegi viszonyok között legmegfelelőbbnek látják a kombinált szervezeti formát. A területi irányítás mellett az ágazati vezetést is alkalmazzák. A későbbiek során ez utóbbit kívánják erősíteni. Teljesen áttérnek majd az ágazati irányításra. Egyik legnagyobb gondjuk: jelenleg 57 esztendő a tagság átlagos életkora. — Ezért oldottuk meg melléküzemágak létesítését — hangoztatja' a pártvezetőség titkára. — Ágynemű varró és csomagoló részleget, valamint cipőfelsőrészkészítő üzemrészt létesítettünk, ipari vállalatokkal együttműködve. Az itt dolgozók szerződésben vállalták, hogy meghatározott időben — csúcsmunkák idején ‘— segítenek a mezőgazdaságban. Ezzel megoldottuk a munkaerőhiányt. A kertészeti ágazatok ugyanis rendkívül sok kézi erőt igényelnek még. Természetesen a lehetőségekhez képest gépesítünk. Az állami gazdasággal közösen már helikoptert is alkalmaztunk például a szőlő növényvédelmében. Sajnos az idén sok kiesést okozott a szélsőséges időjárás. Pontosan az egyesülés napján, május 1-ére virradóra rendkívül nagy fagykáruk volt. A kieséseket próbálták máshonnan pótolni, ez azonban csak részben sikerült. Három-négy millió forinttal kevesebb nyereségre számítanak a tervezettnél. — A hangulat azonban bizakodó — hangoztatja Kocsán Béla —, hiszünk abban, hogy a következő esztendőkben jobban sikerül a gazdálkodási eredményeket növelni. Ilyen szélsőséges időjárás ritkán szokott előfordulni. K S. AZ ELSŐ panaszokkal mintegy fél évvel azután jelentkeztek a kecskeméti leninvárosi toronyházak lakói, hogy a Schön- herz tér 9. Számú épület alsó három szintjéről megtörtént a kiköltöztetés. A jogos aggodalom adta a tollat az érdekeltek kezébe, hiszen otthonaikból való kényszerű távozáskor hivatalos írás rögzítette az ígéretet: hatnyolc • hónap múlva, tehát 1975 végéig visszatérhetnek a — tervezési, vagy építési hiba miatt? — megerősítésre, felújításra szoruló otthonaikba. A „Hányadán áll a toronyházak sorsa?” címmel 1975. november 4-én megjelent, a címadó kérdésre az épületek megerősítésében, felújításában érdekelt közületek képviselőitől kapott válaszokat tartalmazó cikkben így summáztuk szerkesztőségünk véleményét: „A szerkezeti megerősítés és a felújítás hat épületet, s bennük több mint 220 csáládot érint. Ez önmagában is eléggé nyomós ok (lett volna!) arra, hogy a kény- szerűség szülte tennivalókat nagyon alapos, körültekintő előkészítés. gondos szervezés előzze meg. Csakis így képzelhető el, hogy a feladatok végrehajtásakor ne állhasson elő vita, huzavonát hanem mint jól olajozott gépezet, úgy haladjon a munka. Minthogy a megerősítés, s így az első épületbe való visszakül- tözésre még csak a reményt sem táplálta semmi, fokozódott a toronyhází lakók nyugtalansága, s a szerkesztőségbe érkező panaszok száma. Ez év április 6-án — az ott élőknek tett ígéretünkhöz híven — „Ismét a kecskeméti toronyházakról” cím alatt tájékoztattunk az épületekkel kapcsolatos fejleményekről. Az alkalmat erre a városi tanács végrehajtó bizottságának ama döntése kínálta, amellyel — több elgondolás közül — a leg- alkamasabb megodást ígérő ütemtervet hagyott jóvá az épületek megerősítésére és belsőkülső felújításéra. A TUDÓSÍTÁSBAN a vb-ülé- sen elhangzottaknak megfelelően, egyebek között hírül adtuk: ..Schönherz tér 9. számú épületből kiköltöztetett családok várhatóan ez év őszén visszatérhetnek otthonukba.” Az elfogadott ütemtervről szólva pedig közöltük: ... az ütemterv betartása mellett a soron következő négy- épület rendbehozatala, s így- a visszaköltözés lehetősége 1977 első felének végén, a hatodik épületé pedig 1978 őszén várható.” A szóbanforgó házak harmadik szintje felett lakók tájékoztatására pedig megírtuk: „ ... a végrehajtó bizottság döntése értelmében a házak teljes kiürítésére nem kerül sor ... Egyébként a házak megerősített szintje feletti külső-belső felújítás a tervidőszak végéig folyamatosan megtörténik.” Három hónappal később, az elkeseredet panaszosok kérésére, a Schönherz tér 9. számú épületbe látogatva, az ott szerzett tapasztalatainkat 1976. július 8- án ..Felújítási huzavona — magyarázatokkal” kcímű riportban adtuk közre. Ebben a többi között megírtuk: „ ... a falra jegyzett „bizonylat” szerint: IV. hó 15-én, 16-án, 17-én és így tovább, megtörtént. Azóta' pedig csend. Legalábbis ami a további munkát, a belső tatarozást illeti. Annál szembetűnőbbek viszont a garázdaságnak a lakásokban hagyott nyomai... kitördelve minden ablak, a fürdőszobákból leszerelve, tördelve a tusok, a gáztűzhelyekről a csapok .. ___UGYANEBBEN a riportban az IKV illetékes képviselőjét is nyilatkoztattuk arról a korábbi ígéretről, miszerirft; „A házak megerősítését végrehajtó megyei építőket — a megerősítő beton egyhónapos kötési ideje után — a külső-belső felújítással folyamatosan követik az IKV dolgozói.” Az Ingatlankezelő Vállalat főmérnökének válaszával pedig így folytattuk: — Tény, hogy egy hónappal ezelőtt meg lehetett volna kezdeni a lakások belső felújítását. Vállalatunk rendkívül szűkös kapacitása miatt, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz építő szervezetével kiviteleztetjük. A jövő héten kötjük meg a szerződést. — És ha nem vállalja az őszi befejezést a tsz építő szervezete? — Ez valóban tőle függ... De mert meg kell csinálni, mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy az idén elkészüljön. hogy az ütemterv szerint tudjuk a következő házakból az érintett lakókat kiköltöztetni. Erre a célra a harminc lakás elkészülésére szeptemberre van ígéretünk... 1976 decemberét írjuk, s szinte a feielősök helyett szégyenkezve, leírni is kellemetlen: az ígéret ellenére, a 30 lakás nem készült el szeptemberre. Mint ahogyan az első, a 9. számú épületbe sem térhettek eleddig visz- sfca az 1975 májusában hatnyolc hónapra kiköltöztetettek . . . De vajon miről számolhatunk be ezúttal a vissza-, illetve ki- költöztetésben érintett családoknak, akiknek nemcsak » bizalma. az ígéretekbe vetett hite rendült meg. hanem az idegzete is megviselődött? A VÁROSI TANÁCS elnök- helyettese, dr. Mező Mihály, a következő tájékoztatással szol- . gólt: — A kiköUöztetés céljára szolgáló lakások a Széchenyiváros- ban nemrégiben — novemberben — elkészültek. Azóta az építők elvégezték a hiányok szükséges pótlását is. így tehát a napokban megkezdődik a' költöztetés. — Az IKV-nak a kiköltöztetéssel kapcsolatos legutóbbi tájékoztatója nyomán számos kérdés vetődött fel a kényszerű aktusban érintett családoknál. A szerkesztőségünkhöz forduló panaszosok elmondták, illetve leírták: egy-két lakótársukat az IKV-nál azzal biztatták, hogy nekik nem kell majd visszaköltözniük, mert a Széchenyiváros- ban kapnak végleges lakást. Mivel számolhat azonban a többi család? — A kérdés érthető és jogos. Megnyugtatásul elmondhatom: a Széchenyivárosba kiköltöző lakók a felújítás befejezéséig nyilatkozhatnak róla, hogy az átmenetileg kiutalt lakásban óhajtanak-e maradni, vagy a visszaköltözés mellett döntenek? — A visszaköltöztetést illetően — a felújítási munkálatok mai állását nézve — milyen mérvadó időponttal számolhatnak a Schönherz tér 9. számú ház lakói? — A belső felújítás munkálatait alvállalkozóként a Magyar—Szovjet Barátság Tsz végzi. A szerződés szerinti befejezési határidő december 31. A munkálatok mai állásából következtetve azonban a családok visszatérése eredeti otthonukba valószínűleg csak 1977 áprilisában történhet meg — mondotta dr. Mező Mihály, akitől még megtudtuk: A városi tánács végrehajtó bizottságának áprilisi ülésén jóváhagyott ütemtervhez képest — amely a toronyházak megerősített szintje feletti belső-külső felújítás befejezését a tervidőszak végéig irányozta elő — a határidők ismételt elcsúszása, s a felújító kapacitáshiány miatt, reálisan számolva csak 1985-re várhatód!) * LEHANGOLÓ, s tegyük hozzá: felháborító fejlemények, amelyeknek minden kényelmetlenségét és tágalmát mélfo inul a toronyivá: - bérlőinek zell viseiniuK, . .íriük, Ez pedig, ha úgy tetszik, már politikai kérdés. Hadd állítsuk azonban élére: a selejtes. , szerkezeti megerősítésre szoruló toronyházakat tárcaipar hozta tető alá. A..hiba helyrehozatalában pedig — -rx- héz felfogni, hogy miért — sek közület (az el$ő épületnél még kisipaios is dolgozott’) működik közre. Alighanem ennek tulajdonítható a huzavona. Véleményünk szerint a sok kéz között kevés a reménye a határidő lerövidülésének. Márpedig a csorba mihamaraböi ki- köszürülést igényel. Már csak azért is, mert több m:nt három esztendő telt el azóta, hogy a toronyházi lakásokban felrepedése.. Keletkeztek, meglazultak, potyogni kezdtek a csempék, s nagy foltokban a homlokzati vakolat. Éppen három éve annak is. hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium minőség- vizsgáló intézete és a Műszaki Egyetem szakértő bizottsága azonos megállapításra jutott: életveszélyről nincs szó, de az épületek szerkezeti megerősítését egy-két éven belül el kell végezni. A városi tanács annak idején ehhez igazodó tervet terjesztett elő a megoldásra ... A KÉRDÉS TEHÁT így vetődik fel: szükséges-e elfogadni, komolyain kell-e venni a szakértők véleményét? Nem kihívása-e a sorsnak a toronyházak körüli huzavona? Erre a kérdésre válaszolni azonban — megítélésünk szerint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium az illetékes. Perny Irén # \ I’amutnynmóipari Vállalat izsáki ágynemű-részlege. ahol a tér- melőszöyetkezet alkalmazottai dolgoznak. H2). — Mama is csuk az úgy van — szólt közbe Teréza —, mikor a városból kijön. — No, csak a faluba, hát akkor még az erdő!... — tette hozzá Marisa. - < Herminka néni rájuk nézett, erre csend lett. — Na potom... Erdész maradta maga, kislánnyal. Ez a Lidi neki, senki mása. ezt nagyon szeretett. Mondta neki: „Lányom, siess haza sötétig”. Lidi nevette, és megígért neki. Nem félte ő erdőbe járkálni, abba születte, volt ő erdő lánya ... Lonci megborzongott, s lopva Anyicskára pillantott. De nem találkozott a tekintetük Anyics- ka pillái mélyen leeresztve, a konyha kövét seperték. Az asszonyok pedig folytatták. Újraélték, újraalkották Göndör Lidi történetét. Egyvalaki előimádkozta, a többi ráfelelt, mint a siratok kara — ezt is, azt is felhozta, eszébe juttatta a meséidnek. „Már a sátraknál ott volt a katona — fűzték a fősodorba, egymás szavát keresztezték. — Már ott kinézte magának Lidit, mert Lidi nem érkezett beharangozásra, hosszú volt az út, át az erdőn meg a köves árkon. A templomban szólt már az ének.. „Na, ugye, sátrak is voltak? Mikor vannak sátrak, ha nem búcsúnapkor!...” „Éva anyánk bűnébe esett. A kíváncsiság odavitte a sátrakhoz. És ott volt a katona.” „Soha senki se látta azelőtt a faluban, és azután se ...” „Tükrös szívet vett Lidinek ...” „Én úgy tudom, olvasót vett gyöngyház feszülettel... A csuklójára volt tekeredve. mikor megtalálták...” .........Tenyerébe vetté, nézegette, tetszett neki. De nem volt pénze. És már visszaadta volna az árusnak, mikor odalépett a katona, és megvette neki...” „És elfogadta? Nem kellett volna elfogadnia.” „H át azt mi már nem tudhatjuk, hogy volt.. Herminka néni megfogta Lonci karját. — No tak, az lett, kedves, dolognak vége. Lidi amit ígérte apjának, elfelejtett. Eltöltötte időt a szófogadatlan, lánypajtásaival, bálba.. „Akkor is ott volt a bál a Fő téren, mint máma.” „Lampionok is voltak? Meg gallysátor?” „Minden úgy volt, mint most. Még ponyvát is húztak a cigányoknak; meg ha eső találna jönni...” „Máma nem lesz nekik eső.” ..Mit lehesen tudni?” — Lidi nem látta setétet — emelte hangját Herminka, és szava újból egymagában csergede- zett, mint a vízmorájlás, mert elült a többi. — Vígan ő volt, melegedett táncba. Katona nem tágította tőle, vele láttak egész este... De mondanak, félt is Lidi. katona volt kicsit spicces, erőszakoskodta, muszáj volt vele táncolja. Más legény nem is engedett ő közeibe, meg nem is mentek, volt neki fegyver, bajo- nett... Egyszer csak Lidi meglátta csillagos ég. fejéhez kapta, otthagyott bál, szaladta haza, mikor katona' nem nézett... Tudta Lidi utat éjjel, meg nappal, de nem tudta, jön mögötte katona. Odaérlek mederbe, hol van már erdő. És akkor katona gyorsan előtte lépett, birkózta Lidit, de nem bírt. és akkor őt megfojtotta hosszú hajával, akkor tudott csak megmocskolni, mert volt ő még szűz... „Erős volt pedig, az erdőben nőtt. Mem félt ott soha ...” „Szép sudár lány volt. nem töltötte még tizennyolc évet...” „Kár volt érte... Nem kellett völna elmaradnia a bálba. Apja megőrült, mikor megtudta ...” „Egy nagy kőnél feküdt. Meg is jelölték, aztán azt a követ, és az most is ott van. Azt mondjuk mi, hogy erdei kereszt...” A konyhát lassan elöntötte a sötét, de még mindig nem gyújtottak villanyt. Takarékosságból. Anyicska két tenyerében tartotta arcát, mintha még most is hallgatná azt a mormolást, ahol egymagában csergedező, hol karban morajló szavakat; pedig mar nem beszélt senki. Az utcai lámpa gyéren szórt be az ablakon fényt. Anyicska feje éppen útjába esett, ha ugyan nem maga kereste Anyicskát, hogy észrevétlen figyelmeztesse, mert egy idő óta elfelejtett az ablakra nézni. Lonci se nézett az ablakra. ZsiDbacttan ült a történet hatása alatt. Szeme száraz volt, égett, tágra nyitottan. — És a katonát, azt nem fogták meg? — kérdezte, noha tudta még Anyicskától, hogy nem, de annyira szerette volna, ha mégis. — Nem. nem fogták meg — mondták az asszonyok. Kisvártatva mondták, nem mindjárt. A konyhai homály megtelt alattomos és szorongató titkokkal. — Keresték hiába — suttogott a babicska. — Rendőrség, katonaság. Egész falu keresett. — Átfésülték érte az erdőt... — szólt Teréza is. Lonci Anyicska szavára ismert, s oly közelről hallotta a kavicsropogást, hogy veríték lepte el. Végül is zsibbadt lábát odébD mozdította a konyha sima kövén, s furcsa volt, hogy nem volt nesze. — Ügv beszéled, mintha ottan voltál — mondta a babicska, mosolya visszatért, a lányát mosolyogta. — Másik évben jöttél világra. A történet hirtelen, egy pillanatra távol került tőlük, különben egész közel volt. Annyira közel, hogy szinte itt volt a konyhában. Lonci agyán átfutott: nem Anyicska, de az anyja sem élt még akkor. Csak átfutott, pillanatra billentvén ki őt csupán, mert Göndör Lidi esete máris újra kízel volt és eleven, s Lonci minden idegével élte. — Az a katona... — kérdezte reménykedve — biztos, hogy az a katona volt? — Az biztos — mondták —, mert árulkodó jelet is hagyott. A bajonettet ottan hagyta a nagy sietségbe. Lonci feje az utcáról beszüremlő gyérecske fény pereme alá süllyedt, hogy nemsokára újra felmerüljön. — És később se lett meg soha? — Az nem — hallatszott a sötétben Herminka hangja. — De tudnak, hol van. A csend olyan volt, mint a hirtelen mélyülő víz. Érezni lehetett a félelem fojtogatását. S benne a susogó nesz, amit az Anyicska ujjai közt morzsolódó hajfonat adott, felerősödött. — És tényleg most is ott búj- kál... az erdőben?... Annyi idő után? — Mert Anyicska így mondta ott az árokban. A konyhában bizonytalan árnyékok mozdultak. A bizonytalan bólintásoké. S e hangtalan feleletek „igen”-nek hatottak. A babicska szükségét látta a szónak is: — Sok embereket megtámadta erdőn mostan is ... összeszúrkált őket, és otthagyta ... — A bajonett nélkül? — No, hát elvett kést tőlük, áztat elvett — magyarázta a babicska. Lonci töprengett. — És egyvalaki van ilyen, akit tudnak mondani?... — C, nem egy!... — kiáltott az asszony elhamarkodottan. De mikor névről kellett volna’ említeni, ezt kérdezték egymástól: — Kit is no mondjunk? — Sokan vannak — tértek visz- sza az általánossághoz. — Súgnak -búgnak ezt is meg azt is. Majd Herminka emelt a szón: — Nem mondanak ám, nem szeretnek mondani, akivel ez történ. Mert fél. Mindenik fél ... Teréza kicsit nevedgélve mondta, mert kezdte szégyellni magát Lonci előtt: — Fél, hogyha elárulja, baja lesz. Megbosszulja katona . . . Fél, meg szégyellj is. Lonci az ablak világa mellett Anyicskára nézett. Anyicska nemigen látszott mozdulni, azonkívül, hogy haját morzsolgatatta, de azért küldött egy egyetértő pillantást Loncinak. Ostobaság az egész. — mondta ez a pillantás. Lonci is mosolygott már magában; felülkerekedett az igézeten. Így is kérdezett: — Azt is tudják csakugyan, hol bújkál? — No, persze. — Ha tudják, mért nem fogták már meg? Az asszonyok furcsán mocorogtak; előreengedték a tudós íler- minka énekes hangját. (Folytatjuk.)
