Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-31 / 309. szám

1976. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Szilveszteri szolgálat — Nem vagyok babonás, de éppen ma, december 31-én töl­töm be rendőri szolgálatom tizen­harmadik évfordulóját. — Így kezdte a beszélgetést Kovács Sán­dor rendőr törzsőrmester, forga­lomellenőrző járőr. — A munkám fáradságos, de változatos, hiszen hat-hét órát töltök éjjel és nap­pal, vasárnap és ünnepnap kint az országutakon. A dolgunk a meg­előzés, a forgalom segítése. Mit értünk ez alatt? A szabálytalan­kodókat figyelmeztetjük, az ittas vezetőket kiszűrjük, a forgalmi dugókat elhárítjuk, tanácsot adunk, útbaigazítunk, s természe­tesen megelőzzük a bűncselek­ményeket. Ez a mi gyakorla­tunkban abból áll, hogy ellenőriz­zük a gyanús szállítmányokat, a menetleveleket, s rendszeresen a gépjárművek műszaki állapotát. Szolgálatom ideje alatt általában négy-öt esetben figyelmeztetek, 300—400 forint helyszíni bírságot szabok ki, s négy-öt esetben te­szek feljelentést a súlyosan vétők ellen...' □ □ □ A közlekedési forgalomellenőr­ző rendőr járőrt valóban igénybe veszi a szolgálat. Azon túl, hogy 300—400 kilométert vezet, eköz­ben még intézkednie is kell, s bi­zony, van amikor ez hosszabb időt vesz igénybe, mint nyolc óra. Kovács Sándor nős ember, egy fia és egy lánya van. ö is, akár­csak a többi családapa, igyekszik haza, szabad idejét a család kö­rében eltölteni. A feladatok azon­ban ezt néha megakadályozzák, s „rá kell húzni” a nyolc órára. Szerencsére, felesége megértő, s tudja, hogy férje hivatásának él, a közlekedők biztonsága érdeké­ben tevékenykedik. — Nem igaz, hogy népszerűtlen a rendőri intézkedés, ha az jogos, s az sem, hogy a helyszínen meg­bírságolt, vagy a feljelentett gép- járművezetőkben rendőrellenesség érzése támad. Amikor megállítom a járművezetőt, köszönök, beje­lentem, hogy ellenőrizni fogom, s megkérdezem, tudja-e, miért állí­tottam meg, az esetek 90 százalé­kában a gépjárművezetők már azt is közük, hogy milyen sza­bálysértést követtek el. A legtöbb baleset az ittasságból származik. Ebből következik, hogy nagv gon­dot fordítunk az ittas járműveze­tők felderítésére, forgalomból va­ló kiszűrésére. Ha sorrendet akarnék felállítani, akkor a kö­vetkezőkben szabhatnám meg az italozókat. Első helyen a kerék­párosok, utána a segédmotorosok, a motorosok, majd a személygép­kocsi-vezetők következnek. A leg­ritkább az, amikor a teherautó vezetője van ittas állapotban. Kovács Sándor rendőr törzsőr­mestert parancsnoka úgy jelle­mezte, hogy szorgalmas, rendkí­vül nagy munkabírású ember. Arról is szólt, hogy nehéz kifog­ni rajta, hiszen a szabálysértők minden lehetséges módot kihasz­nálnak, hogy mentesüljenek a büntetés alól. A törzsőrmester azonban nemcsak járművét isme­ri jól, de a technikai eszközök kezeléséhez is ért, s a szabálysér­tők nem menekülhetnek előle. □ □ □ — December 31-e éjszakája a vidámság, a jókedv ünnepe. Az emberek búcsúztatják az ó és kö­szöntik az új esztendőt. Mondani sem kell, mi, akik szolgálatban vagyunk, mi is örülünk a vidám­ságnak, s ezen az éjszakán ter­mészetesen elnézőbbek vagyunk. A hangjelzés, a várakozás, a meg­állás tilalmainak megszegését nem úgy bíráljuk el, mint az év más napjain. A gépjárművezetők it­tasságát, balesetveszélyes közleke­dését azonban éppen úgy megto­roljuk, mint más alkalommal. Ezt, úgy vélem, senki sem vetheti a szemünkre, mert a köz, az embe­rek biztonsága érdekében tesszük. S ha nem veszik rossz névén, azok nevében, akik e vidám ün­nepen szolgálatban vannak, bal­esetmentes közlekedést és boldog új esztendőt kívánok... Gémes Gábor . Nemzetiségi klubok, táborok A gazdasági hatékonyság és a televízió Közérdekű műsorok az első negyedévben A jelek szerint az 1977-es év a magyar népgazdaság nagy erő­próbája lesz. Céljaink teljesítését sokban, befolyásolja az új esz­tendőben végzett munkánk minő­sége. Érthető, ha a magyar tele­vízió is segíteni igyekszik sajá­tos eszközeivel a hatékonyság növelését. A jó terméknek ma is könnyű piacot találni, ezt bizonyítja a Világgazdaság változásai I. mű­sor. 1976-ban valamit javult a tőkés országok gazdasági helyzete és ez a tény közvetve a mi lehe­tőségeinket ia növelte. Az ötéves tervben előirányzott 830 milliár­dos beruházási keretből ezért for­dítottak 43 milliárdot gyors ex- portfejlesztésre. Miként sáfárkod­tak ezzel az érintett vállalatok, erről és a KGST-országokkal for­málódó újszerű kapcsolatokról tá­jékoztat a Világgazdaság válto­zásai I. műsor. Folytatása az élel­miszergazdaságra irányítja a fi­gyelmet. Hol tartunk a termesz- tésben, termelésben, ez a vizsgá­lódás fő szempontja. Általában a termelés és érté­kesítés összefüggéseit tárgyalják a gazdaságpolitikai tévéműsorok, így történik ez A liba című ösz- szeállításban is. Az évente sok milliós dollárt jövedelmező ex­port Bács-Kiskun megyei vonat­kozásai is bő helyet kapnak a műsorban. Nyilvánvaló, hogy a Zöldség­program című műsor is kötődik szűkebb hazánkhoz. A jövedel­mezőség oldaláról közelítik meg elsősorban a témát. A nemzetiségiek anyanyelvi művelődésének, hagyományaik ápolásának növekvő lehetőségei mindjobban felkeltik a nemzeti­ségi kulturálódás igényét. A ma­gyarországi délszlávok, németek, románok, szlovákok, az utóbbi időben fokozottabban érdeklőd­nek nemzetiségi dalaik, táncaik, viseletűk, szokásaik — népi ha­gyományaik iránt. A Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztálya éppen ezeknek az igényeknek a kielégítését segíti elő a követke­ző esztendőben. Jövőre különös gondot fordítanak az anyanyelv­művelő klubtevékenység fejlesz­tésére. Széles körben alkalmazzák ezek tapasztalatait, bevált mód­szereit, s megismertetésükre pá­lyázatot hirdetnek. A jövő évben is megszervezik a nemzetiségek néprajzi-honismere­ti táborait, amelyekben hazai és az anyanemzetek kutatói is részt vesznek. A Népművelési Intézet közreműködésével egy-kéthetes továbbképző tanfolyamot tartanak a nemzetiségi színjátszó és tánc­csoportok, kórusok vezetői és könyvtárosok részére. Egy másik pályázat témája a nemzetiségi né­pi gyermekjátékok gyűjtése és színpadra alkalmazása. Továbbra is támogatják a hazai és külföldi amatőr együttesek, kulturális szakemberek, pedagógusok köl­csönös látogatását, szereplését. Ezáltal nemcsak a hagyományo­kat ápolják, hanem bővítik a ma­gyarországi nemzetiségek és az anyanemzetek kapcsolatait. A XV. országos nemzetiségi fesztivált augusztusban Pest me­gye látja vendégül. Az egy hétig tartó rendezvénysorozatra egy- egy délszláv, német, román, szlo­vák ’együttest is meghívnak. A Kulturális Minisztérium támogat­ja a nemzetiségi könyvkiadás el­ső ötéves tervének megvalósítá­sát. ugyanakkor szorgalmazza a megyei kiadványok megjelenteté­sét. A jövő évi program szerint foglalkoznak a nemzetiségi rádió­adások, a nemzetiségi kutatás fejlesztésével, az 1978. évi nem­zetiségi kongresszus előkészületei­vel is. (MTI) TOVÁBB BŐVÍTIK A VELENCEI ÜDÜLŐKÖZPONTOT, IFJÚSÁGI- ÉS SPORTHÁZAK, ÜDÜLŐTÁBOROK ÉPÜLNEK ORSZÁGSZERTE Az elkövetkező évek ifjúsági beruházásai Mintegy 350 millió forinttal tá­mogatják a központi ifjúsági alapból az V. ötéves terv esz­tendeiben felépülő 46 jelentős if­júsági és sportlétesítmény létre­hozását. Az ország különböző vi­dékein, a legszebb kirándulóhe­lyeken már dolgoznak az ifjúsági beruházások kivitelezésén, és sok helyen a fiatalok ezreinek társa­dalmi munkáját is igénybe veszik. Alig két éve nyitotta meg ka­puit a velencei ifjúsági üdülő- és kirándulóközpont, ahol ezen a nyáron már több ezren sátoroz­hattak. Itt 1980-ig. — az ifjúsági alapból nyújtott támogatással együtt mintegy 130 millió forint értékű fejlesztéssel — kőépülete­ket hoznak tető alá. Kialakítják a központi épületet is, amelyben konyha, étterem, több klubhelyi­ség, játékszoba kap helyet. A tervidőszak végére már csaknem ezren üdülhetnek a szép kör­nyezetben. Ebben az időszakban a Bara­nya megyeiek két jelentős ifjúsági létesítménnyel gazdagodnak;_ Or- fűn kirándűlbközpoht és ifjúsági üdülqtúftúÉ Jfji&pji,' P.écsetj; felépí­tik az ifjúsági és művelődési köz­pontot. Békés megyében 1978-ra készül el — Békés város mellett — az 500 fős ifjúsági sátortábor, itt 6 faházat is felállítanak. Ugyaneb­ben az időben Szeghalmon kez­dődik meg az ifjúsági ház és könyvtár kivitelezése is, s MezŐ- kovácsházán is korszerű ifjúsági és művelődési házat emelnek. Jö­vőre Sárospatakon 4000 négyzet- méter alapterületű ifjúsági és művelődési központ építéséhez látnak hozzá. Újszerű sport- és ifjúsági házat alakítanak ki Csongrádon az el­következő években: a folyosóval „összekötött” épületekben válto­zatos programokkal tölthetik majd idejüket az érdeklődők. To­vábbfejlesztik Mártélyon az ifjú­sági és képzőművész tábort: a Ti­sza partján eddig 80-an táboroz­hattak a faházakban, s a követ­kező években kétszer ennyi fiatalt fogadnak — már új konyhával, ét­teremmel, tanácskozó és klub­teremmel. 1980-ig Székesfehérvá­rott központi támogatással épül művelődési és ifjúsági ház, Mo- sonmagyaróvárott ifjúsági és mű­velődési ház. Sopron ifjúsági ház­zal gazdagodik, Debrecenben út- t^rpjiás létesül. Hajdúnánáson if­júsági házat alakítanak ki. A tervidőszak végéig Heves megye két új létesítménnyel gyarapodik. Egerben és Hatvanban a tervek szerint ifjúsági és művelődési házakat hoznak létre. Jelentős vállalkozás az esztergomi szigetre tervezett ifjúsági és sportbázis megvalósítása. Több mint 40 mil­lió forintos költséggel itt építik meg a nyári napközis tábort, a megyéi úttörőházat és a városi sportcsarnokot. Nógrád megyé­ben is hamarosan hozzálátnak a salgótarjáni ifjúsági klubház, a balassagyarmati művelődési és úttörőház, valamint a salgóbányai ifjúsági kiránduló- és üdülőtábor létrehozásához. Jövőre vehetik birtokukba a fiatalok Fonyódli- geten Somogy megye 26 holdas területen kialakított ifjúsági és úttörő üdülőtáborát, ahol egy­szerre ezren nyaralhatnak. Tizennégy kivitelező vállalat és a kisvárdai KISZ-bizottság kötött megállapodást a művelődési és ifjúsági ház időbeni megvalósítá­sára. Több mint 130 millió forintot fordítanak a szolnoki művelődési és ifjúsági ház létrehozására: a többszintes épületben 700 fős színháztermet is kialakítanak. Ezenkívül Bonyhádon, Szombat­helyen, Pápán, Zalaegerszegen hoznak létre művelődési és ifjú­sági házakat. (MTI) Adatok Mongóliáról Mongóliában évente kétszer — ősszel és tavasszal — környezet­védelmi hónapot tartanak. Ilyen­kor különös figyelmét fordítanak az olyan ritka állatok védelmére, mint például a vad teve, a pse- valszki ló, vagy a vadszamár (hu- lan). Néhány évé környezetvé­delmi társaságot is alapítottak. * Ez év elejétől a mongol mező- gazdaságban 110 öntözőállomást helyeztek üzembe, és 61,5 millió tugrik értékű építési és kutatási munkát végeztek el. Az utóbbi években az öntözés rohamlép­tekkel fejlődött. Csak az elmúlt ötéves tervidőszakban 15 millió­hektárnyi legelőt és 2700 hektár szántóföldet öntöztek az ország­ban. A jelenlegi ötéves tervben az öntözött területek nagyságát két és félszeresére növelik az 1975. évihez képest. • Az elmúlt ötéves terv folya­mán csaknem 30 000 szakmunkás fiatal kapcsolódott be a termelő- munkába. A tömeges szakmunkásképzést a népgádzaság gyors ütemű fejlő­dése tette szükségessé. Pillanat­nyilag közel tizenháromezren ta­nulnak Mongólia harminc szak­munkásképző intézményében. (BUDAPRESS—MÖNCAME) A Kilimandzsáró fénye (2.) Tembo-vadászat A kora reggel itt Afrikában is csodálatos. A sátor előtt a fű még harmattól nedves, de már most lehet érezni, hogy ma szo­katlanul meleg lesz. Már harma- dilT napja, hogy elefánt után já­runk. Látni már láttunk elefán­tot, nem is egyet, de egyik sem volt alkalmas a kilövésre. Kény­telenek vagyunk a mai napon is folytatni a cserkészést. Reggeli után már nagy a ké­szülődés. A vadászat vezetője, Pemba, kijelöli az embereket, akik velünk jönnek, s kiadja az utasításokat, ki mit csináljon. Én is kiválasztom a puskámat s a hozzávaló töltényeket. Felra­kodunk a gépkocsira és már in­dulunk is hatan a közeli faluba, ahol az illetékes terület hivatá­sos vadőre csatlakozik hozzánk, hogy a további irányítást már ő végezze. Ameddig lehet és amed­dig Landroverunk bírja, gépko­csival megyünk. Az út megszo­kott: hol vadcsapáson, hol víz­mosta mélyúton, hol pedig sza­bad térségen halad öreg bárkánk. A terep kezd erősen emelkedni és itt-ott már fehér sziklák tar­kítják a füves sztyeppét. Vén barátunk igencsak nyöszörög, így hát le is szállunk és gyalog folytatjuk utunkat. Mikor határozott céllal me­gyünk vadászni, mint most is, igencsak sok egyéb vad kószál a közelben, mintha csak tudnák, hogy ezúttal nem fogunk rájuk lőni. Az öt-hat tagból álló thom- son-gazellacsapat sem iparkodik, ellenkezőleg, bosszantó kényel­mességgel üget el előttünk. Nem tudja lekötni figyelmünket az át- tüzesedett sziklaösvényen áthúzó pufogó vipera sem, pedig más­kor mindig gondoskodunk róla, hogy veszedelmes mérgével ne tudjon többé másokban kárt tenni. Verítékben fürödve egyre ma­gasabbra jutunk vezetőnk nyo­mán a hegycsúcs felé. Mikor felérünk, nemcsak annak örü­lünk, hogy megpihenhetünk, ha­nem a szemünk elé táruló lát­vány is lenyűgöz. A mélyben az őserdő dimbes-dombos vonula­taival olyan, mint valami óceán, melynek zöld hullámhegyei meg­merevedtek. Erről a helyről pró­báljuk betekinteni a környéket, s főleg azt megállapítani, merre is találhatók elefántok. Távcső hiányában szabad szemmel igyek. szünk' felfedezni őket, de ered­ménytelenül. Hosszú ideig figyel­jük az erdőt, ez még mindig ké­nyelmesebb, mint a fárasztó mászkálás. Már ebbe is kezd­tem beleunni, mikor a területi vadőr odamutatott és halkan — pedig még óriási volt a távolság — suttogta: Ott vannak] Nézek én is, nyújtogaTöm a nyakam, de nem látok semmit. Rá kell bíznom magam a benn­szülött vadászokra. Pár perc alatt megtárgyaljuk a lehetősé­geket és már indulunk is lefelé a csúcsról a völgybe, ahol az ele­fántok mozgását látták kísérőim. A hagyományos sorrendben ha­ladunk: elöl a vadőr, azután én, a nyomomban Pemba. Még mesz- sze voltunk a jelzett területtől, de eszembe jutott a vadászat vezetőjének oly sokszor hangoz­tatott kijelentése: „Csak az az igazi vadász, aki egyedül, a földről ejti el a kiszemelt ele­fántot.” Míg így morfondíroztam ma­gamban,. lassan leértünk a völgy­be. Ha a vastagbőrű orrmányost nem is, de friss trágyáját meg­találtuk. A benszülöttek legug­goltak és elkezdték vizsgálni az elefántnyomokat. Kubwa szána! Kubwa szána! — mondták iz­gatottan, ami magyarul annyit jelent, nagyon nagy! nagyon nagy! Engem is elfogott az izgalom, pedig arra mindig igyekeztem vigyázni, hogy kísérőim ne ve­gyék észre érzelmeim hullámzá­sát. Most már nagyon óvatosan indultunk el az embertelen hő­ségben, az őserdő félhomályá­ban. Itt erőlködve dolgozik a tü­dő, mert a forróság, a sűrű nö­vényzet, a faóriások szorosan zá­ró lombkoronái egyetlen lélek- zetre való friss levegőt sem en­gednek be. A mélyedésekben meghúzódó vizek párolgása, a mocsaras részek rothadó bűze a színpompás virágok illatával keveredik. Sokféle ismeretlen bogyó és gyümölcs hívja fel magára a fi­gyelmemet. Jó volna belekóstol­ni, de nem láttam, hogy a ben­szülöttek ettek volna, így nem mertem hozzányúlni. Félórás lopakodás után már alig hittem, hogy az elefántok nyomán vagyunk, pedig jó irány­ban mentünk. Végre meghallot­tam az előttünk haladó elefán­tok hangját. Az őket kísérő ma­darak rikkantása, a letaposott bozótos ropogása elvegyült a vi­zes, latyakos talajban a hatalmas lábak cuppogásával. Nagyon óva­tosan lépegettünk tovább. Pemba átszellemülten morzsol­ja a hamus-zacskóját, amivel a szélirány apró változásait figyeli. Óráknak tűnő percek! Halk suttogások, amiből meg­tudom, hogy csak egy elefánt van előttünk. Kísérőim figyelmeztet­nek, hogy legyek óvatos, mert egyedül csak sebzett vagy öreg bika jár. Mindkettő veszedelmes. Még néhány méter, s megpil­lantok alig 30 méterre egy ha­talmas öreg bikát. . Kísérőim intenek, hogy lopóz- zak előbbre. Látom a hatalmas állatot és izgulok. Félek, ne­hogy idő előtt észrevegyen, fé­lek, nehogy elhibázzam a lövést és félek, ahogy magam előtt lá­tom ezt az irdatlan testet: ez végzetes kimenetelű lehet! De nem várakozhatok tovább, mert szagot vett. Vitorla nagyságú fü­leit előre-hátra lengeti és ormá­nyát magasba emelte. Ugyaneb­ben a pillanatban a vadőr és Pemba egyszerre sziszeg: „Piga!” Lőj! A fülkagyló feletti dudort cé­loztam és semmi másra, csak a lövésre gondolva megnyomtam a billentyűt: dörrenés verte fel az őserdei csendet, többszörösen visszaverődve a fák között. Pem. ba tüstént elhúzódott a helyem­ről, ahol a lövés pillanatában álltam. Az elefánt ordít, de me­nekülni már nem tud. Térdre- rogy; nem zuhan nagy robajjal, hanem lassan megrogynak a lá­bai és szinte méltóságteljesen hasra fekszik. Ormánya az ég­nek áll, lábai még megrándul­nak, fülei, mint széltől dagadó vitorlák, megfeszülnek és ordítás helyett most már csak mély só­hajok törnek elő a torkából. A menekülés ösztöne és a riadalom él benne, ez látszik a szemén, meg-megránduló lábáról is erre lehet következtetni. Még egy ke­gyelemlövés a füle mögé közel­ről, mire a lábak megmereved­nek, a szemek megüvegesednek, az égnek álló ormány lehanyat- lik és vérezni kezd. Iménti félelmem most már szánakozássá válna, ha kísérőim nem szaladnának oda és nem ugrálnának körbe a tetemmel együtt. Még fel sem ocsúdhattam; Pemba odament és mutatóujját belemártotta a lőtt sebbe, azután a vérrel a homlokomra és a mellemre különféle jeleket raj­zolt. A különös szertartás után én is odamegyek az elefánthoz és levágom a farkát. A faroklevágás nemcsak trófeaszerzés, hanem jelzés is, hogy van tulajdonosa az elejtett vadnak és akkor sen­ki sem nyúl hozzá. Kísérőim még mindig hangos kacagással ugrál­ják körbe az elefántot, s rám- ram villanó szemükben őszinté­nek látszik az öröm. Pemba kö­zelebb jön és odasúgja: — Ugye mondtam, hogy na­gyon nagy! — Valóban, csak most kezdem szemrevételezni, s örömmel nyugtázom magamban, hogy nem kell szégyenkeznem miatta. Hatalmas példány, agya­rai is nagyon szépek. Gratulál a területi vádőr is. és megállapítja, hogy ha nem ült volna úgy a lövésem, akkor most valamelyik fa tetején kuksolnánk néhányan, a többi eszeveszett rohanással próbálná elhagyni a környéket, s az is lehet, hogy egyik-másikunk az elefánt tal­pai alatt már szétlapult volna — dehát ez nagyon jó lövés volt. Kezdtem szégyellni magamat ennyi dicséret hallatán. Hogy el­tereljem figyelmüket, elővettem a fényképezőgépet és körbe fo­tóztam a benszülötteket az ele­fánttal együtt. Visszafelé már sokkal köny- nyebben haladtunk, legalábbis nekem úgy tűnt. Lehet, hogy a zsákmány örömében nem vettem észre á kaptátokat, melyekről idefelé még lejönni is fárasztó volt. Mikor beszálltunk a kocsi­ba, s elindultunk a tábor felé, akkor jelentkezett a fáradtság első jele, de az is hamarosan to- vaszállt, mert arra a gondolatra; hogy holnap reggel újra vissza kell jönni az agyarakért és a többi trófeáért — mint a fülek, az ormánybőr, a lábpapucs -r egészen frissnek éreztem magam. Ha lett volna olyan bolond, aki elkísér, talán képes vagyok visszafordulni vele most azonnal. Szerencsére a benszülöttekben nem buzgott ekkora aktivitás. Ignácz Ferenc (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents