Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-31 / 309. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 31.

• Fent már autók suhantak, az utolsó lejáraton még javában dolgoztak az építők.

a ki csak teheti, útba ejti.

** Jönnek a vásárlók az áruházba, a háziasszonyok a vásárcsarnokba, de előtte még terepszemlét tartanak fent a téren és lent, az aluljáróban. A jólértesültek már azt is tudják, hogy a padlót lengyel gránit borítja, a falakat süttői mészkővel burkolták és a Kálvin téri METRÓ-állomás szebb is, nagyobb is lesz, mint a többi. Négy mozgólépcső szállítja majd az utasokat, nem öt, hanem hat vágatot kapcsol ös^ze, mert gondoltak a később várható nagy forgalomra is. Ugyanis az észak—déli metróvonalon kívül, itt lesz a megállója, a következő években elkészülő Dél-Buda—Zugló közötti szakasznak is. Sorrendben a harmadiknak.

Sokan alig akarnak hinni a szemüknek. Arra gondolnak, hogy tavaly ilyenkor még fogadásokat kötöttek. Arra, hogy nem lesz itt aluljáró 1976. szilveszterére. Nézték a tér feltúrt gyomrát, hangyaként szaladgáltak benne a kéksisakos építők, fülrepesztőén dörögtek a légkalapácsok, csákányok tépték, földgyaluk egyengették a talajt és sokáig úgy tűnt, nincs látszatja az óriási felfordulásnak. A Kálvin téren egyhamar nem áll helyre a rend és a nyugalom.

És lám, a felszín már sima, zavartalanul bonyolódik rajta a forgalom. Lent, a mélyben az utolsó simításokat végzik. Már működnek az első telefonfülkék, javában mossák a leendő üzletek üvegfalait, készül a dekoráció a vitrinekbe, a járókelők előtt nyitva az út a mozgólépcsőkig.

• „Nézzük csak, hogyan állnak lent a munkával!”

• Hamarosan ezeken az ülőkéken pihenhetnek az erre járók, a dinnyeformájú gömbökből pedig diszkót lesz.

Ezt a részt még palánk védi a kíváncsiaktól, persze mindenki megáll, leskelődik. Bámulja a szerelőket, figyeli, hogyan rakják le a földre az utolsó grá- nltkockákat és elfelejti, hogy valahol már türelmetlenül várják, megbeszélésre, vagy ebédre.

A tér a szemük láTtára született újjá és ez azoknak is nagy esemény, akik csak tanúi voltak a kibontakozásának. Az építőknek pedig egy, bár nagyon fontos láncszem abban a fél évtizedes periódusban, amely az idén zárul le az észak—déli metróvonal első szakaszának átadásával. Kevesen tudják, hogy 5 év alatt 30 millió munkaórát dolgoztak rajta a

• Karácsony előtt még így festett a féligkész aluljáró, de a nézelődők már elégedettek voltak a látvánnyal (alsó kép).

Metrósok és ebből mintegy 22 ezerre tehető a társadalmi munkában nyújtott segítség. Egyebek között megyénk termelőszövetkezeti „önkéntesei” is sokat tettek azért, hogy a nagy mű határidőre elkészüljön.

Éppen a Kálvin tér egyik, legszigorúbb építésvezetőjéről mesélik, hogy a Bács-Kiskun megyei „csapatok” távozása után kijelentette: „Ha ezekből az emberekből itt maradna tíz, akkor az állományi létszámból húszat elengednék.” Az egyik szerelő mosolyogva említi, hogy az előbb járt erre egy család és a férj büszkén bökött a gránitlapokra: ..Látod Anyukám, tavaly még

• Lenn: az első fülkéket már

megrohanták a telefonálók. (Fotó: Kotroczó István)

ezen a helyen csákányoztam.” Rajta kívül még jópáran el- modhatják ugyanezt, ők is megtették a magukét, hogy az új esztendő egyik legszebb ajándékát átvehessék az emberek.

Az ünnepélyes átadás időpontja: december 31-e. Szilveszter napján elindul az első szerelvény a Nagyvárad tértől a Deák térig. Átrobog a Kálvin tér alatt is, ahol addigra már semmi sem emlékeztet az átadás előtti izgalmas és lázas pillanatokra, öt évi, kemény munka koronája lesz az a nap, amikor az építők is vendégként utaznak végig egykori munkahelyeiken. A jól végzett munka örömével. És azzal a tudattal, hogy már várja őket a következő feladat és a következő helyszín: a Marx tér. A tervek szerint, a fúrópajzs jövő nyárra ér a tér alá. Ahová ismét elvárják a megyénkből érkező segítséget. A munkás—paraszt barátság metróépítő hagyományának a bölcsőjét a Kálvin é- ren, ringatták. De számítanak |9j>io^ti^n^1yér^*)'Mái‘ki4‘eren is. .rí*> xmixtH ttí.ci Vada^^uzsa

Kálvin tér

(27.) — No, jól van, Ciprián bácsi. — Melegség volt Buda tanító hangjában, a megértés melegsége. — Üldögéljen csák kicsit itt a tűznél. Aztán majd visszakísérjük ... Éjfél után.

Holub Ciprián szót fogadott, s hogy körülményesen a gyepre ereszkedett: mintha a föld is elnyelte volna.

Az öreg igazgató azt kérdezte tőle:

— Matej jobban van?

Holub Ciprián pislogott száz ráncának jó búvó bokrából. Csapdát sejtett.

— Azt én nem tudhatok — mondta, mert az a legjobb, ha az ember nem tud semmit. — ő maga csak tudhassa — tette hozzá, amiben pedig benne volt, hogy az ilyen bélyeges házat legjobb, ha az ember elkerüli, abból baja nem származik.

— Ott ragadták el a lovak?

— Ottan mondanak, ha igaz...

— A keresztútnál.

— Ottasnféleképp... Hogy megláttak volna valamit, s attól. Igaz-e, ugy-e, nem-e?... Beszélnek.

Az öreg igazgató Buda tanító füléhez hajolt a tüskön.

— Friss még a dolog, s a hatása alatt vannak.

Buda tanító bólintott, miközben szalonnával kínálta az öreg Holubot.

— Nem mondok: nem — vigyorgott a száz ránc. A kéz meg a kabátban botorkált. Előjött onnan egy üveg bor, viszonzásul.

Az üveg körbejárt, s Holub Ciprián felmelegedett a tűznél, a szalonna! meg a bor segedelmével a szívesség tüzénél is; s bátrabb szavakra is kapott.

— Kettő megvolt — szólott, majszolgatván a szalonnát. — Odacsapja neki még harmadik- szőr is.

Egyszerre odafigyeltek.

— Kinek? — kérdezte Buda tanító, remegett száján a visszafogott mosoly. — Kinek csap oda?

— Kinek... Matej... kinek más? — s meghúzta az üveget Holub Ciprián. a bor pirosa mind dz arcára futott. Utána meg a bajszát törölgette a keze fejével.

— És ki csap oda, Ciprián? — vallatta az öreg igazgató is; Ha már kiugrik a nyúl a bokorból, ugorjon nagyot

— Hát ki? ö.

— Ki az az „ö”?

— ö — mondta Holub Ciprián, s hozzátette: — Mindenki aztat tudja.

Az öreg igazgató is tudta. S azt is fudta, hogy rettegnek szójukra venni a nevét, nehogy

jóindulatát elveszítsék. De ő nem retteget.

— A Cserni Pán?

Holub Ciprián szemében beszédes ijedelem villant. Látta ezt mindenki a tűz fényénél. S ha nem látta volna, azt már igen, hogy keresztet is vetett.

Nem bántották az öreget, elégedettek voltak az eredménnyel.

A boszorkányokról kezdtek beszélgetni. Hogy még ma is vannak a faluban boszorkányok. Akikről azt mondják, Hanka néni például, akinek száz macska nyávog a kiszáradt diófáján. Az; ablaka pedig be van spalettázva.

De több boszorkányt aztán nem mondtak, mert nem jó azokat se névről említeni, noha ez már csak illemként élt a fiúkban.

Illetve egyet emlegetett az öreg igazgató, akit azonban a fiatalabbak nem ismerhettek, mert a háború után áttelepült Csehszlovákiába.

— Ennek még több macskája volt, mint Hankának — mesélte. Körülvették az arra járót, és gyermekhangon nyávogtak. Egy sovány tehene volt mindössze, reggelente mégis kannaszám vitte a tejet a városba. Éjszaka röhögve megfejte a mások tehenét. Tudta, hogy nem merik megfogni. Emlékszel? — S Buda tanítóhoz fordult.

Buda tanító is emlékezett.

— Reggel mindig mondták, ha keveset adott a tehén: itt járt a boszorkány.

A fiúk unták, s hancúrozni kezdtek a gyepen. Homyák Marci a tűzcsapéval megböködte Kosznovszki Ferót, s bírókra keltek. Mire a többi is betársult. Nagyokat löktek egymáson, s nagyokat nevettek.

Az öregek nézték őket, mosolyogtak.

Aztán valaki azt mondta: elég már. S akkor egyet-egyet löktek még egymáson, s abbahagyták. Felhevülten, lihegve heveredtek a helyükre, mint egy jó fürdő után.

Feró azt mondta:

— Éjfél... — S vetett a rozséból a tűzre. •

21.

ZSabka kijött a házból.

Kijött, és azt mondták:

— Mi lett ezzel a Zsabkával?

Nem tudták megnevezni, de mindenki láttat hogy más lett, mint volt.

Aztán, ha szóba került, azt mondták:

— Megváltozott.

Vagy ezt:

— Megkomolyodott.

Sőt jóindulattal:

— Megemberesedett. — Mintha katonaságot járt volna, s nem betegágyat.

Pedig továbbra is ott ült a kocsma előtt, az aranyifjúság körében, a kőpadkán, torz, zsíros bibircsekkel teli sárgaréz fejével, a börtönt még alig feleidő rossz növésű hajzatával.

Ott ült, s ha kihoztak , sört, megitta, de rumot ne® kért bele. Megrázkódott.

— Nem kell.

PÁRTMUNKA AZ „ELSŐ VONALBAN”

A gazdasági építés hajtóereje

• „Társadalmi életünknek nincs olyan területe, amely ne függne a termelés, az építőmunka eredményeitől. Az életszínvonal emelését, a kultúra, a tudomány fejlesztését, hazánk egész szocialista fejlődését gazdasági építőmunkával kell megalapoznunk.” — A XI. kongresszusnak ezek a megállapításai aligha szorulnak bizonyításra. Nem is új megállapítások: amit eddig elértünk, azt is csak munkánkkal értük el, s a fejlett szocialista! társadalom megteremtésére sincs más módunk.

A szocialista forradalom, a munkáshatalom megteremtése és megvédése után az osztályharc két fő területe: a gazdasági építés és az ideológiai nevelés. Mint a politikai küzdelmekben, úgy e két utóbbi területen sem lehet a harc sikeres a párt vezetőszerepének következetes érvényesítése nélkül. És a vezetőszerep érvényesítésében itt is osztozniuk kell a központi és középszintű irányító szervekkel a/ „lent”, az „első vonalban” küzdő alapszervezeteknek.

Pártalapszervezeteink többsége általában jól és eredményesen tölti, be gazdaságszervező hivatását. Ahol hiba vön, ott ez két, egymásnak ellentmondó felfogásban gyökerezik.

Az egyik felfogás — inkább kimondatlanul, mint kimondva — feleslegesnek érzi dz alapszervezeti szintű gazdasági munkát, nem találja ennek helyét a gazdaságirányítás mechanizmusában. inkább lemond róla, illetve elhanyagolja, csak formálisan folytatja. A másik felfogást — ezzel ellentétben — valamiféle „túlbuzgóság” jellemzi: nem érti hogy a gazdasági pártmunka — politikai munka, melyet politikai módszerekkel kell folytatni. Az ilyen alapszervezet vagy vezető- ' ség sokszor a gazdasági vezetés helyett dolgozik, intézkedik, átvállalja a brigádvezetők, csoport- vezetők, művezetők stb. operatív tennivalóinak egy részét —, s ráadásul, mivel kisebb szakértelemmel rendelkezik, lényegesen kisebb eredménnyel. Ezzel bénítja a gazdasági vezetés kezdeményező készségét, és — ami még a iftagyobb baj akarva-akaratla- nul ^csökkenti, annak felelősségét. Hj' -De néz&irrk egy kissé az-első típushiba mögé. Joggal vetődik fel a kérdés: hol a helye az alap- szervezetek tevékenységének a gazdaságirányítás mechanizmusában?

• A szocialista gazdálkodás, termelés és szolgáltatás az állami és szövetkezeti tulajdon talaján, önálló gazdasági egységek keretei, között folyik. Ezeket a gazdasági egységeket, vállalatokat, szövetkezeteket a párt politikájának megfelelően közvetlenül a szocialista állam ágazati és területi szervei irányítják, jobbára közgazdasági, tehát indirekt módszerekkel, de ahol és amikor szükséges, közvetlen utasítások formájában is. A tervezés és tervegyeztetés, a gazdasági szabáA fiúk összenéztek: beteg. Sa kérdés az alig rebbenő szemöldökökben: vagy csak a lelke? Az is lehet, hogy csak a lelke.

Nem bánta a hajukat, egy szót se szólt. Általában nagyon keveset beszélt. És nem akart semmit. És ez volt a legfeltűnőbb változás.

Megszokták, hogy ő a vezér, és most nem akar semmit. Mintha csak elkalandozna magában, és nem is törődne a dolgokkal.

A virtus sem érdekelte.

Ellibbent egy szemrevaló hajadon a kocsma előtt? Máskor felállt, megrázta magán a gátyót, s csak úgy foghegyről hetyke harci riadót fújt: „Spuri!” Azt, hogy „utána”, nem is mondta, csak ment, ökle a zsebét kinyomta. Vitézei pedig követték, némi távolságban, mint vezért a serege.

— Most nem tesz „spuri”? — kérdezte Dombaj Gyurka, mikor a faros-begyes Bocsa Verőn tovalibbent, mintegy elvárva, hogy kövessék, mert ehhez volt szokva.

Zsabka utánanézett a lánynak, lusta fejmozdítással. Any- nyi volt, hogy fölnézett, meg visszaengedte a fejét.

— Felőlem — mondta. Ez sem érdekelte, pedig Bocsa Veront szerette űzni. S Bocsa Verőn la szerette, ha űzik. És Zsabka tenyerében ott zsibogott Bocsa Verőn rózsás bőrének bársony- neműsége, s illatának emléke csiklandozta orrát, mint a jó friss szénáé. Mégse mozdult.

(Folytatjuk.)

lyozás és a termelési, vagy piaci kapcsolatok rendszerében egy- egy. gazdálkodó egység számára adott): mit. mennyit, milyent és hogyan termeljen, illetve „szolgáltasson”. Az ott dolgozó egyéneket és kollektívákat a munka- viszonyból eredő függés, s még inkább az anyagi ösztönzés orientálja elsősorban. Lehet-e valamiféle befolyása saját területén a gazdasági folyamatban a párt- alapszervezetnek, „beleszólhat-e” egyáltalán? . • •

• Okvetlenül! Először is azért, mert az említett határok között a helyi gazdasági vezetésnek azért elég nagy a „mozgási tere”, önállósága. Azt mondhatnánk: gazdasági determináltsága nem merev; vele, mint szubjektív tényezővel is kell számolni. Éppen ez biztosítja a csak helybén látható belső tartalékok kiaknázását. a választási lehetőségek, közül a lehető legjobbak kikutatását A helyi gazdasági vezetésnek a helyi, pártvezetéstől kell politikái segítséget — ösztönzést, bátorítást, ha kell, kritikát — kapnia. Az állami gazdaságirányításban, a gazdasági és jogi szabályozásban — pártunk gazdaságpolitikája, vezetőszerepe realizálódik. De hogy hatékonyabban realizálódjék, ehhez a helyi gazdasági vezetésnek a párt helyi képviseletétől is szüntelen impulzusokat kell kapnia.

Továbbá: a dolgozók, a munkáskollektívák nem egy gépezet csavarjai, hanem alkotó és gondolkodó, eleven, hús-vér emberek. Nem holmi robotok, amelyekbe betáplálják a főnöki utasításokat és esetleg a kilátásba helyezett anyagi ösztönzést, s ennek megfelelően programszerűen és gépiesen végzik dolgukat. Nem csupán végrehajtói a társadalmi termelés folyamatának, hanem egyúttal, mint a társadalom vezető osztályának tagjai, e folya-> mat célját és értelmét testesítik meg. Kifejezni valóságos érdekei^ politikai ösztönzést adni munkájuk lehető legjobb elvégzéséhez: ez az, amit csakis a munkásosztály pártjának alapszervezetei végezhetnek el.

• Az önálló gazdasági egységek — a „közgazdasági környezetük” megszabta határok között — önállóim, s alkotó módon állítják össze programjukat, munkálják ki rövid-, közép- és hosz- s’zgbb távú terveiket. Az alap- szervezet politikai tevékenységére már ebben a fázisban is szükség van: támasszon igényt a jó javaslatok felszínre hozásához és összegyűjtéséhez a gondos, felelősségteljes mérlegeléshez, mind az irreális célkitűzések, mind pedig az óvatos és számító • „alultervezés” elkerüléséhez. Hangsúlyozzuk: politikai munkáról van szó, nem. pedig a szakemberek tennivalóinak átvállalásáról.

Terveink végrehajtása népgazdaságunk egyetlen pontján, egyetlen műhelyben és egyetlen termelőszövetkezetben sem nélkülözheti aa ott működő alapszervezetek gazdaságszervező munkáját. Részt kell vállalniuk a tervek ismertetésében, megértésében. Mozgósítaniuk kell a tervek teljesítésére, mindig összekapcsolva a távlatokat az épp soron levő napi feladatokkal. S végül a végrehajtást kell segítenie a folyamatos, mindenre kiterjedő pártellenőrzésnek, Jelezzék azonnal a fennakadást, ne tűrjék sehol a tunyaságot, a fegyelmezetlenséget, a lógást, követeljék meg a gazdaságvezetéstől a korszerű munka- ég üzemszervezés kialakítását és alkalmazását. Az ellenőrzés nem a hibák keresését jelenti, hanem valóban segítséget és ösztönzést.

A pártalapszervezetek vezetőségeinek egyik tagját többnyire termeiési felelősi funkcióval bízzák meg — illetve a nem tér- njelő és szolgáltató munkahelyeken, a különféle intézményekben a „hivatali munka” segítségével. Ne legyen formális ez a termelési felelősi funkció — mint ahogy, bizony, nem egy helyen az,

• A szocialista társadalmi rendben, noha a dolgozó osztályok és rétegek alapvető céljai azonosak, előfordulhatnak átmeneti érdekellentétek. Előfordulhatnak az egyes gazdasági egységek <— vállalatok, szövetkezetek — valamint a népgazdaság egésze között is. Mi ilyen esetben a munkahelyi pártalapszervezet dolga? „Pártunk álláspontja e kérdésben is világos — olvashatjuk a XI. kongresszus beszámolójában: — minden ütközés esetén első az országos érdek, és azt kell érvényesíteni egyes csportok- vagy személyek mesterkedéseivel szemben”.

(Következik: A szocialista köz. gondolkodásért, életmódért.)

K. I.