Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-30 / 308. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 30. A PAKSI ATOMERŐMŰ VÍZKIVÉTELI MÜVE PÁRTMUNKA AZ „ELSŐ VONALBAN” Politika, vezetés szolgálat „A TANULÁS IS FONTOS” • Minden különösebb közvéleménykutatás nélkül bátran állíthatjuk, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, politikai vezető szerepét dolgoz» népünk túlnyomó többsége elismeri. Ékesen bizonyítják ezt a z objektív tények: társadalmi, gazdasági, kulturális felemelkedésünk és fejlődésünk imponáló eredményei, melyeket történelmünk utóbbi három szabad évtizedében elértünk, s munkánk gyümölcseként mutathatunk fel. Anyagi és szsellemi alkotásaink egyúttal egy-egy „igen” szavazat a párt vezetőszerepére, politikájának helyességére, amely nálunk immár huzamos idő óta a szocialista építés gyakorlatában igazolódik. Ám a közvélemény nemi jelentéktelen hányada — a párt vezető szerepéről szólva vagy hallva — hajlamos nem a párt egészére, hanem csupán felsőbb szintű, irányító szerveire gondolni. Vagyis arra a hatásra és befolyásra szűkíteni le a fogalmat, amelyet példának okáért a Központi Bizottságunk gyakorol á szocialista állam tevékenységére, a társadalmi szervezetek működésére, életünk valós változásaira. Azt már kevésbé veszik észre, hogy milyen szerepük van mindebben a saját környezetükben, munkahelyükön, lakóhelyükön élő és dolgozó kommunistáknak, a helyi pártalapszervezeteknek. Magát a politika fogalmát is sokan afféle „magas” dolognak tartják, amelyet „valahol fent csinálnak”. Nem vitás, közgondolkodásunknak egyoldalúsága tükröződik az efféle vélekedésekben. • Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyes pontokon, sajnos, van némi alapja az ilyen ítéleteknek. Pártunk negyedszázezer alapszervezete között akad néhány olyan is, amely nem képes megfelelően hatni az adott munka- vagy lakóhely viszonyaira. így nincs is kellő tekintélye, észrevétlenül, befelé fordulva éli Szervezeti éleiét. Tavasszal, a tagkönyvcserével kapcsolatos személyes beszélgetések során nem egy kommunistái kritikusan-önkritikusan megfogalmazta ezzel összefüggő jogos hiányérzetét. Jellemző, hogy újabban a nyugati propaganda is figyelmet fordít a pártalapszervezetek tevékenységére. Mindenkori dühödt pártellenességüket most ravaszabb, néha „udvarló” hangokkal Kombinálják. A magyar párttagság kétségkívül bizonyos politikai és szellemi elit (!) — mondják —, de ne akarjon ennél több lenni, ne akarjon beleszólni a demokratikus állam dolgába, a vállalatok és közintézmények szakértőinek munkájába, mert ezzel csak zavart okoz. Nos, kéretlen tanácsadóink eme körmönfont javaslataiból nagyon is kilóg a párt vezető Szerepe ellen rúgó anti- hommunista lóláb. • Pártunk álláspontja e kérdésben is egyértelmű. A XI. Kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában ez így fogalmazódott meg: „A pártmunkás sEínvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, áz alapszervezetekben... A párt politikáját a dolgozó milliók elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan annak megvalósulását munkahelyükön, a saját környezetükben közvetlenül tapasztalják.” A pártmunka „első vonalában” tehát az alapszervezetek dolgoznak, küzdenek állnak helyt. A párt vezetőszerepe érvényesítésének, politikánk megvalósításának minden ponton ők a közvetlen, helyi letéteményesei felelősei. Egy-egy vállalat, szövetkezet, intézmény munkáját nemcsak a területileg illetékes, pártszerv, s nemcsak az állami felügyeleti szerv köteles> figyelemmel kísérni, hanem az a legkisebb kommunista kollektíva is, amely közvetlen köziéiről, a mindennapi munkában, folyamatosan tudja figyelemmel kísérni, és amelynek tagja— egyenrangú tagjd — az intézmény, szövetkezet, vállalat vezetője is. • A párt vezetőszerepe érvényesülésének) többféle garanciája, biztosítéka van. Garancia! természetesen már az is, hogy az állami, gazdasági élet vezető posztjaira a párt és nép bizalmából, a párthoz és néphez hű, rátermett emberek kerülnek. Garancia, hogy munkájukról rendszeresen beszámoltatják őket az irányító pártsizervek. Sajnos, néha és helyenként emellett elsikkad á nem kevésbé fontos harmadik garancia, az alapszervezeti szintű beszámoltatás. (Emögött többnyire a hatáskör félreértése — az, hogy az igazgdtó, az elnök. stb. a felettes pártszerv személyügyi hatáskörébe tartozik — húzódik meg.) A pártalapszervezetek, párttagságunk egésze alkotó módon vesz részt politikánk alakításában is. A döntő, a legfontosabb atzonban itt, az „első vonalban” természetesen a határozatok végrehajtásának segítése: ezek megismertetése, tudatosítása, gondoskodás a tárgyi és személyi feltételekről, mozgósítás a végrehajtásra. Nem maradhat el végül a pártmun- ka folyamatának harmadik láncszeme sem: a végrehajtás ellenőrzése. Az alapszervezeti munkában mindennek megvannak a maga kialakult, jól ismert és gyakorolt módszerei. Elsősorban a szervezeti élet fórumaira gondolunk, a taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre, a pártcsoportok összejöveteleire; ezek kínálják a legjobb lehetőséget a feladatok megbeszélésére. a tapasztalatok számba vételére, a mozgósításra, helyi határozatok, javaslatok és ajánlások kimunkálására. Emellett a mindennapi munká sodrában is ezer alkalmat találnak az alapszervezetek mind az állami vezetéssel, mind a dolgozó kollektívával való szoros kapcsolattartásra. Az alapszervezet külön- külön személyre szóló, „testre szabott”, állandó vagy meghatározott feladatot tartalmazó pártmegbízatást adhat és kell is hogy adjon tagjainak; ezek teljesítése is a vezető szerep érvényesítéséhez való hozzájárulás. De lényegében ennek a hivatásuknak tesznek eleget körültekintő pártépítési tevékenységükkel, folyamatos kádermunkájukkal; vagy a tömegszervezetek helyi irányításával az ott dolgozó kommunisták közreműködése révén. • Nem sorolhatjuk fel az alapszervezeti pártmunka sokfelé ágazó tennivalóit. De azt igenis világosan látnunk kell. hogy ez a munka a maga egészében: politikai munka, vezetés, a párt vezető szerepe érvényesítésének része. S mint ilyen, végeredményben nem uralkodás, hanem szolgálat: a munkásosztály és vele együtt mindjobban az egész dolgozó nép érdekeinek odaadó szolgálata. Egységes és oszthatatlan egész, amelynek nincs elhanyagolható mozzanata. Vannak viszont sajátos, nem elkülönülő, de különösen fontos területei. Koncz István (Következik: A gazdasági építés hajtóereje.) A hármas jelszó és a nyomdászok Egy célhoz közelebb vivő szocialistabrigád-vezetői értekezz lethez több minden szükséges. Talán az első és legfontosabb „kellék” az olyan gazdasági vezetői vitaindító, mely az értékelt időszak sikereit nem nagyítja föl, de nem is kisebbíti, és ugyanilyen reálisan láttatja meg a hibákat, hiányosságokat is. A méltatásból nem hiányozhat a konkrétság, és át kell hatnia annak a politikai meggyőződésnek, amellyel a szocialistabrigád-mozgalomra tekinteni kell. Az ilyen „nyitány” után, ha az értekezlet résztvevői azt akarják, hogy a mozgalom, a munkaverseny az eddiginél még jobban betöltse szerepét közösségük életében, termékeny vita bontakozik ki a hogyan tovább kérdése fölött. — mondta az igazgató —, de elvárja tőlük azt is, hogy tovább neveljék tagjaikat és a brigádon kívülieket is a szocialista embereszmény szerint. Kérte, minél több felajánlást tegyenek 1977-re szakmai és politikai fejlődésük érdekében. A vázolt kritériumokat a Petőfi Nyomda kecskeméti központjában, a vállalat 35 szocialista- brigád-vezetőjének tanácskozásán fogalmaztam meg magamnak. A nyomdászok értekezletén ugyanis minden együtt volt, ami a Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszó helyi követésének előbbre vivő vizsgálatához kellett. A vállalati szocialista brigádmozgalmat és munkaversenyt Ablaka István igazgató tette mérlegre. Ecsetelte, hogy a gazdaság- politikai célokból eredő helyi feladatok megvalósításánál mi- Ij'en sok tennivaló hárul a leg- öntudatosabb dolgozók kis közösségeire. Az idei esztendőben a. Petőfi Nyomda 400 szocialista brigádtagja sokat tett azért, hogy az eredménytervet már a kilencedik hónap végére teljesítette a vállalat. Ez szép fegyvertény volt. hiszen a munkaverseny fő célja a termelés hatékonyságának növelése volt, és az marad a jövőben is. A tanulás, művelődés és a szocialista életmód elsajátítása azonban ugyancsak rendkívül fontos. Kellő tudás nélkül nem fedezhető fel a munka öröme — hangsúlyozta ki Ablaka István. Rámutatott, hogy a vállalat brigádjainak idei vállalásaiban a műJó munkaszervezés növekedett a termelékenység • Nagyszabású átszervezést naj- tottak végre a Váci Kötöttáru- gyárban: az 1975. évihez mérten az idei teljesítés 170 százalékos. A hagyományos tréningruhákon kívül már nagy mennyiségben szabadidőruha is készül Vácott. A képen: kelmeminőség-ellenőr- zés szabás és konfekcionálás előtt. (MTI-fotó: Király Krisztina felv.—KS) velődés, tanulás kevés szerepet kapott. Pedig a jövő feladatai, a termékek minőségének javítása, az intenzív fejlődés nagyobb fel- készültséget kíván a dolgozóktól. Az igazgató valamennyi oldaláról vizsgálat tárgyává tette a bri. gádmozgalmat, így többi közt elidőzött a munkahelyi vezetőktől kapott segítségnél is. Megállapította, hogy a művezetők és a telepvezetők nem mindig támogatják a jó kezdeményezéseiket» nem építenek a brigádokra. A vállalat kiskunmajsai, félegyházi és bajai telepét pozitív példaként említette, a lajosmizseit viszont elmarasztalta. Az utóbbi telepen kivizsgálják, miért nincs összhang a gazdasági vezetők és a szocialista brigádok közt. A kecskeméti központ. 16 brigádjának jó teljesítményét külön értékelte Ablaka István. A Petőfi Nyomda kollektívája előtt jövőre tovább nőnek a tennivalók a minőség javítása, a termelékenység növelése terén. Üjabb és újabb gépek érkeznek a 85 millió forintos beruházás keretében, amelyeket meg kell ismerniük a dolgozóknak. A gazdasági vezetés a munkában számít a szocialista brigádokra Az értekezlet vitájában — részben az igazgató szavaihoz kapcsolódva, részben pedig a készülő új munikaverseny-szabály- zatot bírálva — a brigádmozgalom számos élő problémája merült fel. Áldozó Győzöné és Szabó Péterné brigádvezető a lajosmizsei gondokról szólt, kevesellték a telepvezetőtől kapott segítséget, irányítást. Brecska Attila, a majsai telep vezetője az igazgató bírálatára válaszolva elmondta, hogy az általános iskola befejezése érdekében azért nem fejtettek ki nagyobb propagandát, mert az érdekelt dolgozók az idősebb korosztályhoz tartoznak. Ezen kívül megjegyzést fűzött a leendő munkaver- seny-szabályzat pontozási rendszeréhez. — Most már nem beszélni kell a fegyelemről, hanem tenni kell, — ezt Pechtler Ferenc bajai brigádvezető mondotta. Kifogásolta, ■ hogy a szabályzattervezet ötszöri késésért csak két pontot von el. Boros József, a kecskeméti telep brigádvezetője sokallta a brigádtagok kötelezően előírt 50 százalékos részvételét a politikai továbbképzésben. Ellenérve: az idősebb dolgozókból álló brigádoknak ezt nehéz lenne teljesíteni. Gáspár Illés, szintén kecskeméti brigádvezető a pontozott tanulási formák közé javasolta felvenni a szakmai továbbképzést is. Fodor Kornél, a kecskeméti — Még sohasem lyilatkoztam, magamról meg végképp nem ... Lehetne úgy, hogy kérdez, és én megpróbálok felelni? — jegyezte meg szinte segélyt kérőn partnerem. Mészáros Lászióné. akihez a Széchenyi városi meghitt otthonába kopogtattam a minap. — Természetesen; s kezdjük is talán az idő visszapergetésé- vel: hogyan is indult a 46 év előtti Marika pályafutása? — összesen majdnem 48 évi szolgálat, mert másfél évig ügyvédi irodában dolgoztam. 1929 március végén kerültem Stejskál Ottó kecskeméti ügyvédhez. A négy polgári elvégzése után ott tanultam meg gépelni. Akkoriban az ügyvédek adtak gépírókat a bírák mellé. — S mikor lépte át először a törvényszéki épület küszöbét? — Ennek negyvenhat éve, mert 1930 őszén kerültem a kecskeméti járásbírósághoz, öt évvel később pedig a törvényszékre, mint kinevezett ideiglenes minőségű díj- nok. Negyvenháromban ideiglenes minőségű kezelő lettem; ez már magasabb ra_ng volt. Aztán végigjártam a ranglista létráját: 1968-ban kineveztek irodaigazgatóvá, két évvel később pedig iroda-főigazgatóvá. Ennyi a pályafutásom... Hogy mi volt a munkám? A belső élet... Ítélkezés a tárgyaló- termekben folyik, a személyi ügyek az elnöki irodában. Az én dolgom az utóbbihoz kapcsolódott. Például a segédhivatalt felügyeltem, elosztottam a munkát. Izgalom mindennap adódott, mindig sok dolog volt. Táppénzen a hegyvenhat év alatt egyszer sem voltam. Egyébként hét elnököt kiszolgáltam. Dr. Bodóczky László elvtárssal húsz évig dolgoztam együtt; ő volt a leghosz- szabb idejű elnök és csak tisztelettel tudom említeni. Általában nagyon jó kollégák között dolgoztam. Nem tudom, mit mondhatnék még, talán, ha kérdez ... — Könnyű következtetni rá, hogy a munkahelyéhez való hűség negyvenhat évében benne van a nyugdíjkorhatáron túli szolgálat is. Hány év ez? — Kereken tíz, mert most hatvanöt éves vagyok. Szolgálatommal elégedettek voltak, egészségileg bírtam, és szeretettel csináltam. A családi körülményeim is úgy alakultak — 1968-ban meghalt a férjem —, hogy jól jött a i kereset. Van egy későn jött kislányom ... Négynapos asszony voltam, amikor a férjemet kivitték a frontra és négy év múlva jött vissza... Sokszor . eszembe jut: ha én regényíró lennék! Bizony, nagy regényt tenne ki az életem. Persze, á rosszat könnyen elfelejti az ember... — jegyzi meg halk szóval: Mészáros Lász- lóné. Aztán arcomat fürkésző tekintetében újra ott a kérdés: ennyi a történetem, mit mondhatnék még? — Nézzük tehát a jót, az életregény legszebb lapját? — Márta, a kislányom! Mert az egész család örömére jött. Három éve, hogy férjhez ment. 1974-ben kimentek Algírba. Még abban az évben, szeptemberben megszületett Dóra, a kicsi unokám. Azt a telefonhívást soha nem felejtem el! Tavaly itthon voltak szabadságon, s most várom, hogy végleg hazajöjjenek. Most, januárban, vagy februárban várhatók, ismét itthon lesznek a gyerekek! A legmegrendítőbb emlékem pedig a város kiürítése volt. Szüleimmel, súlyos beteg édesapámmal együtt, Kerekegyházán húzódtunk meg. A Kecskemét— Kerekegyháza közötti utat nem üzem művezetője kifejtette többek közt, hogy á szakmai továbbképzést elengedhetetlennek tartja a jövő érdekében. A minőségi teljesítmény elismerésére a tervezettnél nagyobb pontszámot javasolt. Kérte továbbá, hogy pontozzák az újításokat is. Sok hasznos észrevétel, hozzászólás hangzott még el az értekezleten, melyen szót kapott a nyomdaipari dolgozók szakszervezete központi vezetőségének tagja, Zimonyi Ferencné is. A Zrínyi Nyomda szakszervezeti bizottságának gazdag tapasztalatokkal rendelkező titkára örömmel állapította meg: élénk, tartalmas tanácskozás résztvevője volt. A központi vendég elmondta a Petőfi Nyomda szocialista- brigád-vezetőinek, hogy jövőre az iparág dolgozóinak 11 százalékkal kell többet termelniük. A cél érdekében nagyobb feladatokra kell vállalkozniuk a Petői Nyomda munkaversenyében résztvevő szocialista brigádoknak. Zimonyi Ferencné számos találó észrevétele között elhangzott; tanácsolja, hogy az új munka- verseny-szabályzatot ne léptessék életbe január 1-én, hanem az észrevételeket hasznosítva előbb dolgozzák át még egyszer Esetleg kérjenek kölcsön tanulmányozásra jól bevált szabályzatokat más nyomdáktól. Zárszavában Ablaka István — majd Kállai Sándor párttitkár is — elfogadta a jó tanácsot, s egyetértettek ezzel a szocialista- brigád-vezetők is. A Petőfi Nyomda szocialistabrigád-veze- tőinek értekezlete jó munkát végzett, a mozgalom és a munkaverseny jövőre még kedvezőbb feltételek közt bontakozhat ki, a hármas jelszó jegyében. A. T. S. egyszer végiggyalogoltam. És t.iI94S januárban meghalt édesapám ... Aztán az újrakezdés, jobban mondva az új élet- kezdése. A bíróságon az iratok a pincében. ömlesztve, tönkremenve. Azokat válogattuk, mentettük ki a javát. Dermesztő hidegben ... Ismét szünet következett. Ezúttal azonban nem az újabb kérdésre várt Mészáros Lászlóné. Arcáról meghatódottság-féle tükröződött, miközben így szólt: — A búcsú! Azzal kellett volna kezdenem. Nagyon-nagyon megtiszteltek. És megleptek, mert nem számítottam rá. .Majdnem úgy, mint november 5-é’n. A kolléganők összejöttek .. . Csak szóltak, hogy menjek az értekezleti terembe. Szinte gyökeret vert a lábam. Szép beszéddel búcsúztatott dr. Greiner József elnök elvtárt. A kollégák nevében dr. Szilák Béla tanácselnök beszélt, nagyon szépen. Sírtak a kolléganők, én is. Hiába, nagyon összetartoztunk. Megmutatom, mit kaptam tőlük! — S máris térül és őszinte örömmel büszkélkedik a kolléganők ajándékával: kalocsai süteményes készlettel, a hivataltól kapott nagy kristályvázával és a kalocsai vázával, amellyel a párt- alapszervezet tisztelte meg. — S vajon november 5-én milyen meglepetés érte? — Csak szóltak, hogy menjek fel a minisztériumba. Nem mondták miért, de akkor, két nappal november 7-e előtt, nem volt nehéz megsejteni. Kitüntettek. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kaptam. Hadd mutassam meg... Ez pedig a Felszabadulási jubileumi emlékérem; 1945 óta tagja vagyok a pártnak. Ez meg a törzsgárda aranyjelvény, 1960-ban kaptam. A miniszteri dicséretet 1971-ben és ugyanabban az évben ezt az oklevelet: kiváló pártmunkáért. Ez mind-mind 1945 után. Azelőtt elismerés?... — Gondolom, ennyi szolgálat után nem könnyű az életritmusváltás; hogy telnek Marika nyugdíjas napjai? — Még nem váltam meg egészen. Két hétig Hévizén üdültem, ez olyan volt, mintha szabadságon lennék. És be-bejárok az irodába. Utódom, Erna, Erdélyi Gyuláné, érti a dolgát. Kecskés Gergelyné is. De vannak lezáratlan dolgaim. A jogász szövetségnél a tagdíjak beszedése és a pénztárkönyv vezetése az én társadalmi munkám. Ezt az évet szeretném még lezárni. Itthon meg kézimunkázom, olvasok, ebben nagy a restanciám. Aztán meg átjelentkezem a III. kerületi pártala'pszervezetbe és igyekszem ellátni a rámbízott feladatot. Addigra megjönnek a gyerekek is és remélem, hogy olykor ideadják Dórát! Pérny Irén Hűség, 46 éven át az erőműhöz. A 65 méter hosszú és 26 méter széles műnél 10 méter mélységben 80 ember dolgozik a föl rí IrÍAmplócpn . (MTI fotó: Gottvald Károly felvétele—KS) • Pakson, az atomerőműnél az egyik leghatalmasabb munka a vízkivételi mű építése, amely öt esztendeig tart. A szivattyúknak másodpercenként 54 köbméter hideg vizet kell majd továbbítaniuk
