Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

I

1976. december 25. # PETŐFI NÉPE • #

Az élet egyre több tudást követel

K

ecskemét ebben az esztendőben a zöldségnemesítés országos központja lett. Az itteni zöldségtermesztési kutató- intézetnek tovább nőtt a hatásköre. Hozzá került a volt Kertészeti Kutató Intézet zöldségfőosztályának a programja is. Ezenkívül az étkezési paprika, a zöldbab termesztési, ne- mesítési kísérleteinek ellenőrzése, irányítása, amelyet a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem végez. Ide került a Deoreceni Agrártudományi Egyetem borsónemesítésének ellenőrzése is. A makói hagymákutató állomás és a szegedi fűszerpaprika-neme- sítési programja pedig 1977. január 1-től szintén a kecskemétiek kezében lesz.

Sokáig tartana valamennyi témát felsorolni, hiszen több mint harmincféle zöldségnövény összetett kutatási tennivalója tartozik ide. Harmincnyolc tudományos munkatárs dolgozik az. intézetben. Nagyobb részük fiatal, 40 éven aluli. Ötven százalékuk tíz év alatt nem változtatott munkahelyet.

Dr. Balázs Sándor igazgató, a mezőgazdasági tudományok doktora, nagyon elfoglalt ember. Az intézet irányításán kívül egy sor egyéb feladata van. Többek között a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítő bizottságának hét éve tagja. Az MTA nemrég az agrártudományok osztálya tagjai sorába is beválasztotta. Számos egyéb társadalmi megbízatását hosszan sorolhatnánk.

Többszöri kísérlet után sikerült összejönnünk egy olyan beszélgetésre. amelynek célja, ha csak futólag is, bepillantani az intézet életébe, munkájába.

Dr. Balázs Sándor így kezdi: — Tevékenységünk nemcsak a nemesítés, hanem a termesztési módszerek tökéletesítése, és a feldolgozás korszerűsítésének kutatása is. A IV. ötéves terv időszaka alatt tcjbb új fajtát állítottak elő nemesítő csoportjainak. Többek között a fűszerpaprikából hét fajta részesült állami elismerésben. Két konzervipari, és két üvegházi, illetve . fólia alatti termesztésre alkalmas paradicsomfajtánkat szintén elfogadták köztermesztésre. A gépi betakarítás megalapozására három külföldi fajtát honosítottunk. Állami elismerést kapott három konzervipari feldolgozásra, két szántóföldi korai termesztésre alkalmas uborkafajta. Minősítés alatt áll három fajtajelölt. Előállítottunk egy új görögdinnyefajtát. Megszületett a kecskeméti fehér csemegekukorica — sorolja.

Tekintsünk el a további fajták és fajtajelöltek számbavételétől. Témát váltunk. Arról érdeklődöm, hogy a művelési módok korszerűsítésében mennyit léptek előre a kutatók. Kiderül, hogy erről is oldalakat lehetne írni. Csak néhány sikert ragadok ki. Ezek: a fűszerpaprika-termesztés egyes fázisainak gépesítése, korszerű tápanyagellátási módszer kidolgozása négy talajtípusra. A

betegséggel szemben ellenállóbb új fajták, sí nagyüzemi növény- védelmi módszerek, valamint a termelő üzemekben létrehozott szárítóberendezések együttesen elősegítették, hogy a termésveszteség a felére csökkent, növekedtek. a hozamok. Mindehhez természetesen a tudományos kutatók és a termelők jó együttműködésére volt szükség, amelyben az intézet kalocsai állomása példát mutat.

Mi a tapasztalat' az egyéb zöldségnövények esetében? Miként alakul a tudomány eredményeinek a gyakorlatba történő átvitele?

— Intézetünk arra törekszik, hogy jól együttműködjön a zöldségtermesztéssel nagyobb mértékben foglalkozó termelő üzemekkel. Az 'úgynevezett bázisgazdaságainkban kipróbáljuk, ellenőrizzük kutatási eredményeinket. Tizenkét ilyen gazdaságunk van, főként Bács-Kiskun és Pest megyében.

Kialakítottuk kapcsolatainkat a termelési rendszerekkel. A, paradicsomtermesztésben számottevő a soroksári rendszer, amelyet a MÉM elfogadott. A TOMATO- COOP nevű társulás az állami gazdaságok paradicsommal és egyéb zöldségfélékkel foglalkozó együttműködése. Mind a két rendszer alapításában részt vettünk és munkájukba folyamatosan bekapcsolódunk.

A kutatási eredmények elterjesztését szaktanácsadással is segítjük. Folyamatosan kiépült az intézet és a termelő gazdaságok között egy országos hálózatot jelentő kapcsolatrendszer. Ez Békés megyétől az ország nyugati Vidékéig átfogja, szinte az összes jelentősebb zöldségtermesztő gazdaságot. ,

Együttműködés alakult ki. a Konzervipari Tröszt különböző üzemeivel, valamint a lakosság ellátásával foglalkozó szövetkezeti kereskedelemmel —, hangoztatja az igazgató.

A gyakorlattal való legértékesebb kapcsolatnak tekinti többek között, hogy az ország paradi- csbmvetőmag-szükségletének 90 százalékát állítja elő az intézet. Jelentős az uborka és a csemegekukorica-vetőmag előállító tevékenysége is.

Végezetül arról beszélgetünk, hogy milyen nagymértékben emelkednek a követelmények, a kutatóknak is egyre növelniük kell ismeretanyagukat. Az intézet munkatársai állandóan tanulnak.

— A tudományos fokozattal rendelkezők száma húsz. Kettő közülük a mezőgazdasági tudományok doktora, három a mező- gazdasági tudományok kandidátusa, tizenöten pedig egyetemi doktor fokozatot értek el — tájékoztat az igazgató.

Még annyit,, hogy nyolcán egy idegen nyelvből, egy személy pedig két nyelvből tett középfokú vizsgát. Szükséges ez is, hiszen az intézet nemzetközi kapcsolatai nemcsak Európárá. hanem a tengeren túlra is kiterjednek már. K. S.

T ajosmizse a megye legna- gyobb tanyavilágú nagyközsége. Most fordult úgy, hogy az összlakosság — 12 451 lélek — 52 százaléka él már belterületen. Pár éve még a kintiek voltak többen. No persze még így is tanyás nagyközség ez.

Ugyanakkor alighanem a legjobban villamosított is az itteni tanyavilág. S azzal, hogy 1600 tanyából 1150-et villamosítottak már, lényegében — néhány reális igénytől eltekintve — már befejezettnek tekinthető az 1970-ben elkezdett tanyavillamosítási program. Brunczvik László vb-titkár tréfásan „konzerválódott” tanyáknak nevezi őket.

Kapunk is a szón. Kilátogatnánk egy ilyen „konzerválódott” tanyára. A falitérképet szemlélgetve a Bene nevű határrészt választjuk.

Kocsink simán halad, jó az út errefelé.

__ Az a nádfedeles tanya szintén rá van fűzve villanydrótra.

Va

skos, kicsattanó egészségű gazdasszony Kollár Péterné. Védőszárnyai alatt viszonylag nyugodtan lábolunk át a tágas tanya- parlagon. Két házőrző eb másképp igen szigorúan teljesítené kötelességét. . Becsukódik mögöttünk a verőce, leesett szívünkről a nehéz kő. A verandán motorkerékpár, kismotor. Már is „városiasabb” a hangulat. A konyhában meg pláne, amikor villanv is gyűl tiszteletünkre .. . A berendezés sem emlékeztet az emlékeinkben él, tanyára.

— Még most reggeliztem — rámolja el sebesen a maradékot, s készségeket a háziasszony. Míg sürgölődik, nézelődünk. A finom függönyös. üvegajtós tisztaszobát egy az egyben elképzelhetnénk valamelyik városi toronyházban. Ablakán túl erkéllyel, s azon innét a televízió ooálos négyszögével. Pillantás a villanykörtére.

— Régen vezették be?

— Két éve. Huszonötezer forintba volt. Előtte Detrólámnánál vakoskodtunk. Ügv megszoktuk már a villanyt; hogy ha vélet1»- nül hibádzik. s nincs áram. alig leli helyét az ember. A réei lámpánál csak tapogatózik, türelmetlenkedik már.

— Más az élet azóta, uave?

— Naev könnyebbség n mosó- gén, a villanyvasaló... Da tán még kevesebbet lehet aludni, mint azelőtt. A televízió miatt — ismeri be nevetve. —- Mert ha jó a műsor, csak szívesen virrasz.t az ember.

A tévé műsorpolitikájában erre mindinkább figyelemmel kellene lenni —»1 jegyezte > meg dr. HaVási László tanácselnök, mikor arról beszélt, hogy a villannyal* rendelkező tanyai családok 80 százalékának van már . televíziója.

Kolláréknál a lakóházban 7 kapcsoló van, a tehénistállóban, disznóólban. s egyebütt még több. Hat tehenük, tizenkilenc sertésük van, baromfi — tyúk. kacsa is vagy száz. Mit könnyít itt a villany?

— Azelőtt, télen, már jóformán ebéd után sürgettük egymást: szaporán, mert setétben kell ellátni a iószágot! Viharlámpa mellett baioskodtunk. Most meg szép menetelesen meggyőzünk mindent. Egv kapcsolás, villanyfényben fürdik a tehén is.

— Nem sok ekkora majorság?

— Itthon magam vagyok napközben, férjem a Népfront Téesz tagja. Mikor ott letelik a köteles• Kollár Péterék tanyája ® Bujdosó Pál — Soltész Istvánhoz:

— Én már nem számítok beköltözni a községbe. (Ménesi Éva felvételei.)

sege, itthon segít. Bedolgozik az egész család. A 18 esztendős Imre szakmunkás á VlZGÉP-nél. most itthon van szabadságon. Esténként villanynál tanulja a KRESZ-t. Bátyja. Péter. 21 éves, most katona. ö szokta vezetni a Zsiguli Combinkat. zöldséget, tápot, miegymást is. lehet szállítani, vele. Most a kisebbiknek kell átvenni a kormányt.

Annyit beszélünk jövés-menéséről, hogy egyakarattal felkerekedünk. Séta a tanván. Ha nyár lenne, szívesen leheverednénk a ház mögötti rézsútos pázsiton. A füves hajlatban van kifutója az állatoknak. Mondja is Kollárné.

— Jó időben egész nap elvan a jószág itt a telekben. Kicsapjuk, kipánvvázzuk a disznót, tehenet.

A tóvá telítődött gödörből méltatlankodva tipegnek kifelé a kacsák.

— Mit szoktak eladni? Szerződésre, piacra.

— Az idén például tíz hízót, legalább száz hektoliter tejet, öt- ven-hatvan baromfit, öt-hatezer tojást. Éppen tegnap voltak érte Pestről.

— Idehaza jórészt egymaga van. Nem hajszolja túl magát? Szórakozásra. pihenésre mikor jut idő, alkalom?

— Egyedül nem bírnám, de — mondom — az egész família rajta van, hogy... Szórakozni? Igazán állítom, hogy a tévé kielégít. A községbe, az autóval hadd menjenek a fiatalok. Nem is szeretik a mai gyerekek, ha az öregek még ott is a sarkukban vannak... Nem tagadom, néha bizony elfáradok.

Traktor pöfög elő valamerről. Imre a pilótája. Kiszáll, kikapcsol. szétakaszt. Ügy kezeli le a gépet, mint apja a lovakat valamikor.

— A téeszből? kérdezem a traktorról gondolva.

— Ott járt — válaszol édesanyja. — Megdöglött egy ló. üzentek, hogy húzássá el. — A traktor a miénk. Lovunk nincs. Szállító- eszközt nemigen tud adni a téesz, pedig sokszor szükség ,van rá. Ez még olcsóbb, mint a ló. Ha áll. nem eszik.

Tizenegy éve lakik ezen a tanyán a Kollár család. A községben is építettek házat, csak be- pucolásra vár már.

— Ki fog beköltözni oda? — intézem a kérdést Imréhez.

— Még nem lehet tudni — kerüli meg a választ. — Én jól érzem magam idekint.

— Az ipari szakmát szereti jobban?

— A lakatosság mégiscsak szakma. De azt is tudom, és szeretem csinálni.

— És ha mondjuk a szülei költöznének be. maga itt maradna — gazdálkodni, lakni. Otthagyná az üzemet?

Mosolyog, mint aki ezen még csakugyan nem gondolkodott: — Ügy azért már nem.

A községben — a Népfront Tsz központjában. Soltész István elnökhelyettes a noteszából idéz adatokat. A téesz-lakásokat is beleszámítva — területükön — 268 tanyából 110-be vezettették már be a tagok a villanyt. A téesz területfelhasználási engedélyt adott hozzá, a többi — saját költségen ment. Emellett a Népfront Tsz — meg a Béke Szakszövetkezet — 29 telket osztott olyanoknak, akik már nem akartak tanyán lakni. A villamosítás jelentősen erősítette a tanyai állattartást, zöldségtermesztést. Kutat fúrtak, öntöztek. Mások — mint Juhász Lászlóék vagv Szórád Istvánnéék — fejőgépet szereltek be. Kolláréinál traktor van, mások meg a lóról nem tudnak lemondani.

— Ehol ni. mint Bujdosó Pál — fogadja széles gesztussal az érkezőt. Az mindjárt meg is erősíti.

— Csak egy lovam van, de anélkül — úgy vagyok vele —, nem paraszt a paraszt. Meg mire mennének enélkül az irgalmatlan pusztai utakon, ahol rossz időben se té, se tova a gépkocsi.

— Villany?

— Négy-öt éve megvan már. Nem lehet elmondani, mennyi előnye van. Süt-főz vele az asszony. Darálót hajtatunk. Nem kell kilométerekre elmászkálni a' darál- nivalóval; nem mulaszt .az ember amiatt a közösben... A tévé? Csak jó műsor legyen. Másképp sajnálhatná az ember, hogy elloptak az éjszakából...

— Beköltözne-e a községbe?

— Én aztán nem ... Majd a fiatalok. A fiam a Kossuthban gépszerelő. A lányom Győrben tanul, postatiszt lesz. Hát ő már a tanyán ... Tóth István

(23.) — Magam szemivei meggyőződtem — vallotta a hivatalsegéd, mintha a hivatal pecsétjét ütné rá.

Az öreg nyomozó nem kívánta ezt a pecsétet. Legyintett,

— Tehát este óta otthon fekszik, ez meg reggel volt, a hetedhét határban.

— No, jól van, Pista bácsi — szólt az elnök is —, hozzon át egy kis bort.

Leültek hát egy pohárka erejéig. S a pohár mellett a fiatal nyomozó is feloldódott.

— Egész idő alatt azt éreztem, mintha összejátszanának — mondta. — A gyerek meg ezek a bányászok. Volna valami a fülük mögött.

— Hát van — nevetett az öreg. — A fantáziadús agyuk például. Igaz, elnök elvtárs?

Az elnök hümmögött.

— Elég babonásak.

— Mi az, hogy elég?! Fürtösen terem fejükben az ostobaság, akár a novájuk. A hódító, zavaros lötty... S. a gyerekeket is azzal mérgezik! — harsogott az öreg a pohár bortól. — A (lovával meg a rémtörténetekkel.

— Hát... — hümmögött az

elnök — körülbelül erről van szó. Egy katonát szoktak beszél- ■ ni, aki az erdőn kóborol, s azör- döggel cimborái. Ezzel rémítge- lik egymást

Szomorkás, megértő mosoly úszkált az elnök szemének szelíd kék vizén, kitöltötte ajka szélén a gödröket.

— Mondják ám, mindegyik tesz hozzá, ki mindenkit támadott meg. csak éppen megfogni nem lehet a dolgot. Amelyiket meg lehet, az ilyen. Meg mint a múltkori.

*

Az öreg nyomozó megkopogtatta a homlokát.

— Nyomor az agyban.

— Reszket, habzik a szája, és egy szót se lehet kihúzni belőle. Nem meri elárulni a katonát, mert az megtudja ám, és utoléri bárhol. A kulcslyukon is bebújik — mosolygott a tanácselnök.

Az öreg nyomozó a fiatal felé tárta a tenyerét.

— Na?... Ez van a fülek mögött. A gyerek hallgat, mert retteg, hogy utolérik a kulcslyukon. Mi szorongatjuk, hogy beszéljen, hát pislog a kútfőkre, nem lesz-e baj, ha enged. Ennyi az egész. Szentszövetség a babonában.

— Hát igen; beleittak a borukba. A fiatal felemelte a fejét.

— No és a kés? A késmotívum?... Mindkét esetben?!...

— Nem mond ellent! Sőt! Árulkodik! Ugyanarról a forrásról. — Az öreg nyomozónak fénylett a szeme, elemében volt.

— Erről a késdologról csak annyit — mondta a tanácselnök

és mosolygott —, hogy ez az egyik leglényegesebb. A biztos bizonyíték előttük, hogy a katona keze van ä dologban. Tudniillik a maga tőrét ott felejtette Gönr dör Lidi holtteste mellett. S azóta ami kést lát, az elragadja, mer nem kóborolhat fegyver nélkül az erdőn. Egyébként már az én gyermekkoromban is ott kóborolt. A szüléink vele ijesztgettek, nehogy messzire elcsatangoljunk. Ez a Göndör Lidi különben nagyanyám idejében élt, az erdő mélyén lakott az apjával, egyszer későig elmaradt a bálban, s a sötét erdőn végeztek vele, amikor hazafelé tartott. A gyilkost azóta se találták meg, s ezért mondja a nép, hogy az erdőn bujkál. Az öreg szurdokot pedig máig kerülik, mert még azt is tudni vélik, hogy ott lakik a katona az ördög társaságában, aki szolgálatába fogadta.

— S mi nyomozunk utána a

XX. század második felében — mondta az öreg ajkbiggyesztve.

— A televízió korában — tette hozzá a fiatal, kinézett az ablakon. A szemközti háztetőn látszott a tévéantenna, s mögötte más tetőkön is.

Az elnök töltött a vendégeinek, és azt mondta:

— De tíz évvel ezelőtt még nem volt itt vilany, és nem járt az autóbusz. Mikor áz első hangszórót felszereltük itt a Fő téren, az emberek összebújtak. „Cserta beszél” — mondták. — Az ördög. A XX. század tegnap jött ide, egyenest a középkorba. Itt húsz kilométert kellett az erdőn gyalogolni, hogy emberlakta helyhez érjenek. Itt egy darab kenyérért a lelkűket ki kellett tenni. Mit adott az a kevéske vadjárta, sovány föld, amit az erőtől elcsikarhattak? Hajnali kettőkor nekivágtak, » az erdőkön át, fútt, esett, vagy fagyott, bizony jó, ha hatra odaértek a messzi bányába, vágy irtásra. Ott egész nap dolgoztak, majd újra neki az erdőnek, útialan utakon, vízmosásokon. mert a hamarabbi utat választották, így is négy-öt órába tellett, míg hazaértek. Za- báltak, ha volt mit, s dőltek az ágynak. A kis fényeket mindig lehetett látni a hegyeken, hajnalban meg késő este; mint a szentjánosbogarak. Ők mentek, vagy jöttek a lámpásaikkal. A vasárnap az övék volt. Meg a karácsony, meg a húsvét. No meg a búcsú. Elmentek a templomba, teleitták magukat, és kezdődött elölről. Ez volt az-életük.

— S ma más?

— Ma más — mosolygott az elnök. — Ma meghozza őket a vállalati kocsi este ötre, fél hatra, s máris ihatnak, mindennap ihatnak... És isznak is. A sok szomjúságot bepótolják, Az autó reggel előáll, ide á kocsmához, kiszippantja őket onnan. Délután ötkor visszaönti. De nem Is egy •autó, több is. Egymással versengenek az autók, ki tud több segédmunkást szippantani. Mert az kell ezeknek a vállalatoknak. Építkezésekhez viszik aztán őket. Keresnek annyit, amennyit akarnak. Négyezret is. A gyerek kijárja itt a kötelező iskolát, nem

tanul ám tovább, még ha esze van is. megy segédmunkára, ott egyből többet kap, mint a tanítója, vagy mint én. Kajaigény nulla, ami kell, a rossz föld is megadja, tyúkot, malacot tart. a tehén, az csaknem kiveszett, de tej helyett amúgy is bort iszik, boltban nem sokat költ, ruházatra se nagyon törekszik. Begyűjti a házba, lehetőleg új házba, parkettás házba — most ez a divat — a mosógépet, televíziót, s legújabban a frizsidert. Mint régen a zongorát a módos parasztok. Hol ennek, hol annak van divatja, egyik elkezdi, a többi megy utána. A megszerzett kincset aztán őrzik, naponta leíö- rölgetik róla a port, de világért se használnák, vagy csak igen takarékosan, hébe-hóba. Van, amelyiknek benn az autója va- dcnatújan a sufniban, s egyszer egy évben kirándulnak vele... Hirtelen tört rájuk a1 mód, s nincs még hozzá kultúrájuk...

— Mégsem isznak el mindent?

— Jut is, marad is. S van, amelyik sajnálja a kocsmától, két korsót megiszik a társak közt, s ^folytatja otthon a nová- jával. Ilyen is van, s az asszony is dolgozik, a gyerek is; mert nem engedik ki ám a családból, a keresetét haza kell hozni... Így élnek, valójában most se különbül, mint régen, csak jobban. S talán nem a puszta lét a gond.

— S a babonák iS élnek...

— Virulnak.

— No persze — mondta a fiatal nyomozó —, ismerjük, hogyan van. Most az alap változik

meg, az anyagi, aztán a tudat jön.

— Egyelőre nem nagyon siet

— mondta a tanácselnök, ajkán lefele csörgött a mosoly.

Az öreg azon a véleményen volt, hogy innen belülről nézve talán nem látszik annyira a kiút, s ezért megérti a tanácselnök pesszimizmusát, de valójában ez a tíz év semmi se, és ami a tudat megváltozását illeti, még húsz se sok, és a dolog észrevétlen fog végbemenni. Egyszer csak egész másképp fognak gondolkozni az emberek. Olyan, mint az óra. Nem látjuk, hogy mozog a mutató, csak ha egy idő múlva megnézzük, hol állt akkor, s hol áll most, akkor látjuk, hogy bizony szép kis utat megtett.

— Aztán persze — mondta

— néha magunk is mozdíthatunk az ujjunkkal azon a mutatón, ha netán nagyon késne.

— No hiszen az nem jelenti, hogy mi nem mozdítunk, és csak nézzük a dolgokat ölbe tett kézzel — szólt a tanácselnök.

— Csak néha az ember belefárad az eredménytelenségbe... Most i®, éppen a minap nekiláttunk a kultúrháznak. De ami igaz, az igaz, hogy a régeiknek nagyon erősek a gyökerei, a gyomnak televénye van, buján zöldell benne, s ahelyett, hogy kipusztulna, még újabb leveleket is nevel.

— Költői.

(Folytatjuk.)

1

Villanydrót mentén -W a tanyavilágban