Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 25. Mérnök, A tudományos minősítő bizottság adta hírül: ,,Matos Lőrincet, Borgazdasági melléktermékek feldolgozása című disszertációja alapján a mezőgazdaságtudományok kandidátusává nyilvánította." Aki a megyében ismeri a tudományos berkeket, a hír olvastán nem kis örömmel azt mondhatná: a kevesek egyre többen vannak. Ez nagyon igaz, hiszen valamikor ezen a tájon elvétve akadt a tudományról ismert és hivatalosan is jegyzett ember. De ez esetben az a kuriózumtöbblet, hogy egy kistelepülésen született és most Jánoshalma nagyközségben munkálkodó ember, az „anyaföldtől” egy pillanatra sem elszakadva, sőt attól ihletve szerzett a tudósnak nevezhető munkálkodásban olyan érdemet, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia tart nyilván. Élete a megyei tájból szakadt ki, majdnem negyven esztendeje. Homokmégyen írták le először a nevet, majd 1969-től a félig homok, félig feketeföld Jánoshalma kötötte magához. Ott lett a Termelőszövetkezetközi Vállalat — amely az elsők között alakult az országban — igazgatója, azon a „Jankovácon”, ahol Erdei Ferenc szerint „a termelők ráncosruhájú és szép beszédű' magyarok, elevenen és derülten forognak portékáikkal”. Akkor a halasi járásban már ismert mezőgazda- sági szakember és a politikával is foglalkozó vezetőként ismerték. Tagja volt a járási párt végrehajtó bizottságának, korábban igazgatóként irányította a kiskun- halasi gépállomást és bizonyára ebből a munkásságából fakadt az „Egységes mezőgazdasági gépjavító hálózat” című tanulmánya. Ennek elismeréseként lett mezőgazdaságtudományi doktor a gödöllői egyetemen. Ez időben már bizonyosodni látszottak tudományos ambíciói. Akkor jelentkeztek az első „macskakörmök”, annak érveiként, hogy született intellektualitása tudatosan, érdeklődő szemmel, a szintetizálás készségével figyeli környezetét, a körülötte történő dolgokat. Kutat, adatokat summáz és általánosít. Izgatja «äz új, a holnap.x amiről tudja, hogy csak a ma meglevőből, annak logikus folytatódásaként lehetséges. Ezért dolgozta hát fel a gépállomások átszervezésének tennivalóit, határozottan irányulva az üzemeltetés, s a halasi járás adottságaival számottevő specializálás időszerűvé lett kérdéseire. Jánoshalmára kerülve egyre több lett a tenni- és mondanivalója. A közös vállalkozás, amely számottevő (csaknem 700 hektár) szőlő- és gyümölcstermő területtel rendelkezik, jó lehetőségeket teremtett az újabb gondolatok ébredésére, a még lendületesebb vizsgálódásra. Oj posztján olyan gazdának bizonyult, aki mindent hasznosítani, pénzzé akar tenni a köz érdekében. Éppen ezért vette jobban szemügyre azokat a melléktermékeket, amelyek a szőlőfeldolgozás és a borkészítés során keletkeznek. A törköly mindig értéket képviselt, de a kisüzemben, a néhány pászta szőlőben kevesebbnek látszott a veszteség. Ezt enyhítette valaha a törkölyből készült pálinka, vagy más megoldás híján a törköllyel való útjavító kátyútömködés. A nagyüzemben azonban a mennyiség már megsokszorozódott. A becslések szerint 1974-ben az országban a törköly mennyisége 173 ezer tonna volt. És ez adta az újabb „tippet” a kíváncsi vizsgálódáshoz. A törköly értékes béltartalommal rendelkezik, és előnyös nyers vagy szárított állapotban a kérődző állatok takarmányozására. De nem önmagában. Matos kísérletei különböző anyagokat használtak fel a szőlőtörköly tápértékének növelésére. Ebből készítette az úgynevezett karba- vitid anyagot, amelyet etetési célokból célszerű szárítani, lisztté őrölni. A karbavitid lehet abrakkeverékek tényezője, de hasznos liszt- vagy. granulált porban „étvágycsillapítónak”. Az egyes gazdaságokban beállított kísérletek érdekes eredményeket hoztak. A napi súlygyarapodás. az 1 kilogramm súlygyarapodás abrakszükséglete, valamint költsége lényegesen jobb a kísérleti egyedeknél. De segíti a borgazdaság eredményességét is, ugyanis egy mázsa karbavitid megfelel a III. osztályú lucema- széna-liszt minőségének. Ha az 1961—1974 közötti esztendők sző- lőtörköly-termelését vesszük alapul, ezzel az eljárással hektáronként 800—1250 forint árbevételi többlet állítható elő. Ezeket a nagyon röviden megszövegezett megállapításokat, mondhatni találmányt, méltányolta a tudományos minősítő bizottság akkor; amikor Matos Lőrinc kutatási, Import- és devizamegtakarító eredményeit a kandidátusi cím odaítélésével honorálta. A vele folytatott beszélgetés közben kiderül, hogy eszébe sem jut megpihenni „babérain”. Folytatja a munkát és fejében már fogalmazódik a tudományok doktora értekezés vázlata. Pedig sok gondja, baja van és a közéletben egyike a nagyon elfoglalt embereknek. Tagja a községi párt végrehajtó bizottságának, a Magyar Tudományos Akadémia szegedi mezőgazdasági bizottságának, és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának. Közben élő kapcsolata van a Budapesti Kertészeti, a keszthelyi és a gödöllői Agrártudományi Egyetemekkel és a Szegedi József Attila Tudományegyetem Kémiai Intézetével, ahol biológiai, kémiai és élettani vizsgálatokat végez. Kísérletei mindenütt eredményt mutatnak, legyenek azok a bajai, vagy a halasi állami gazdaságban vagy a felgyői Alföldi Róna Termelőszövetkezetben. . Azt mondja, kutatásainak sikere életének éltető értelme. És a halmozódó eredmények újabb disszertációban való összegezése pedig az; ő ötéVeá 'tervé. Sikeres t> tervteljesítést! YV. D. A X. ÖTÉVES TERV SZOCIÁLIS PROGRAMJA Zsebben és zseben kívül A nemrég törvényerőre emelt tizedik ötéves terv fő feladatát úgy fogalmazták meg, hogy „következetesen meg kell valósítani a kommunista pártnak a nép anyagi és kulturális életszínvonal-emelését célzó irányvonalát”. Ez az életszínvonal-program természetesen a munkára épít, hiszen elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermelnek. Ezért az iménti idézetnek is van folytatása: a fő feladat meghatározása hangsúllyal mutat rá, hogy a szociális program megvalósításának forrása „a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztése, annak növekvő hatékonysága, a műszaki-tudományos haladás meggyorsítása, a munka termelékenységének fokozása, és a népgazdaság minden szintjén végzett munka minőségének megjavítása”. Sokatmondó tervszámok A tizedik ötéves terv életszínvonal-programját azonban nemcsak ebben az értelemben volna helytelen önmagában szemlélni. Ez a terv ugyanis már első láncszeme az 1990-ig szóló, másfél évtizedes, távlati fejlesztési programnak, amely abból a tapasztalati tényből indul ki, hogy a legutóbbi tizenöt évben az anyagi javak és szolgáltatások gyarapodása 2,4-szeres volt, a szovjet emberek egy főre jutó reáljövedelme pedig kereken megduplázódott. Nemcsak előre tekintve, visszapillantva sem „légüres térben” dolgozták ki a tizedik ötéves terv életszínvonal-programját. A tavaly zárult kilencedik ötéves tervben ugyanis — éppen a hetvenes évek erőteljes gazdasági fejlődésének eredményeire támaszkodva — minden korábbinál átfogóbb, összegszerűen is rekordméretű népjóléti intézkedés-sorozatot valósítottak meg. Erről mindennél többet mond az az adatpár, hogy a kilencedik ötéves tervben bér- és egyéb jóléti intézkedésekre annyit költöttek, mint a két előző ötéves tervben együttvéve, és a jövedelememelések 75 millió keresőt. 40 millió z. nyugd íiifl sti j r<segél vezettet illetve ösztöndíjast érintettek. Ha tud- [•Wfcn hOgKn«liSzfivj?jtv)pi,ó összlakossága kereken 250 millió, világossá vá'ik. hoev gvakorlnti- lag nem volt család, amelynek egészsegvedelem. MŰVELŐDÉS A LAKÁSÉPÍTÉS (100 milliárd rub«l) 545- 550 millió ért , 20 milliárd rubel •• .• V • 1976-80 1976-80 TERRA-KJ életszínvonalát ezek az intézkedések ne javították volna. S akkor még nem szóltunk az egészségügy, a közoktatás, a közművelődés fejlesztéséről, s nem említettük a páratlan arányú lakás- építkezést, pedig a kilencedik ötéves tervben 11 millió lakás és családi ház épült. A tizedik ötéves terv ezeket az eredményeket fejleszti tovább, amikor a reáljövedelmek 21 százalékos emelését, a társadalmi fogyasztási alapok 30 százalékos bővítését, a lakásépítkezés immár „megszokott” — 11 millió otthont jelentő — ütemének tartását irányozza elő, azzal, hogy 1980-ra már a lakóépületek nagyobbik felét új, korszerűbb típustervek szerint építik. Életszínvonal-közelítés A Szovjetunióban ebben az ötéves tervben feladatnak tekintik, hogy még jobban érvényt szerezzenek a munka szerinti bérezés elvének, s ugyanakkor az alacsony jövedelműek támogatásával, szociális intézkedésekkel közelítsék az egyes rétegek élet- színvonalát. Az előbbit, az anyagi ösztönzésben rejlő lehetőségek felhasználását jelzi, hogy elsősorban a szolgáltatásokban és más nem közvetlenül termelő területen emelik 31 millió dolgozó bérét. Fejlesztik az üzemi bértarifarendszert is, és új bérpótléAZ EGY LAKOSBA SZÁMÍTOTT ÁTLAG REÁLJÖVEDELEM (1971—75 ■ 100) \ 121 AZ EGY CSALÁDTAGRA JUTÓ HAVI 100 RUBELNÉL NAGYOBB JÖVEDELEM A CSALÁDOK SZÁZALÉKÁBAN kb. 50 1965 1980 TERRA-KS kokat vezetnek be a távoli és viszontagságos éghajlatú vidékeken. (Az ötéves terv végére a munkás- és alkalmazotti bér havi átlagban 170 rubel lesz; ma 146 rubel.) Ugyanakkor a párt szociálpolitikai irányvonalának megfelelően emelik a minimálbéreket, bevezetik a gyermekgondozási segélyt, javítják a gyermek- intézmények, diákotthonok, kórházak, szanatóriumok élelmezését. A „zsebben!’ közvetlenül mérhető bérfejlesztésre 13,7 milliárd rubelt fordítanak, de a „borítékon kívüli”, társadalmi juttatásokra csaknem kilencszer annyit: 117 milliárd rubelt költenek. Változik a fogyasztás A szovjet tervezők természetesen számotvetnek azzal, hogy minőségi változások mennek végbe a lakosság jövedelmi viszonyaiban, s ennek hatására igényeiben, vásárlási szokásaiban is. 1980-ra ugyanis a lakosság fele tartozik majd abba a csoportba, ahol a havi családi jövedelemből egy főre 100 rubelnél több jut (ma még a lakosság 32 százaléka, tíz esztendeje viszont csupán négy százaléka élt ilyen jövedelmi színvonalon). A kiskereskedelmi forgalom 29 százalékkal, a szolgáltatások 50 százalékkal növekednek a tizedik ötéves tervben. 1980-ban, minden 100 családban 84 tévékészülék, 83 rádiókészülék, 85 elektromos hűtő- szekrény lesz. Az a fejezet, amely az ötéves terv jóléti adatait összefoglalja, ezt a címet viseli: „A nép szociális fejlődésének és életszínvonal-emelésének programja.” A hagyományos életszínvonalszámok mellett ugyanis a tizedik ötéves terv feladatul szabja a szocialista életmód következetes fejlesztését, a szovjet társadalom szociális szerkezetének tökéletesítését is. Célul tűzi ki például a munkakörülmények javítását; az általános és szakmai műveltség emelését, sőt — a szocialista demokrácia fejlesztését, így azt is, hogy a dolgozókat fokozottabban bevonják a termelés irányításába, s még tágabb lehetőségeket nyissanak az emberek kezdeményező kedvének és közéleti aktivitásának. S. P. A kalapácsok fogynak, a gépek száma nő. Ezt állapit hatjuk meg a megye gazdasági térképére pillantva, föltéve, ha úgy rajzoljuk meg, hogy az elmaradottabb műszaki-technikai színvonalú ipari üzemeket JeTe* a tét kalapáccsal, korszerűeket pedig valamilyen gép képével jelöljük. Térképünket gyakran kell korrigálnunk, valósághoz való hűséget meg akarjuk őrizni. á megyeszékhely peremén, a Matkói út mellett a Szék- és Kárpitosipari Vállalat gyárának helyére kell a korszerűség jelképét odapingálnunk. ha a Most például Tamaskovics Gyula kárpitos, a könnyűipar kiváló dolgozója, alapítótag a gyár megszületésére emlékezik: — 1959-ben, harmincketten kezdtük meg itt a termelést. A mostani gyárnak csak egy apró részlege lehetne az akkori üzem. Az első időkben sezlont gyártottunk. Egy hét alatt húszat tudtunk összehozni. Akkor indult fejlődésnek a gyár, amikor később a Kecs- kemét-garnitúrák készítésére tértünk át. Eleinte teljesen hagyományos módon folyt a termelés, de aztán fejlődtünk, gyarapodott a létszám, kinőttük az épületeket. Tizenhét év alatt többször is avattunk új üzemrészt. Ma már könnyebb a munka, egészségesebbek a körülmények. Borsos György gyárigazgató: — 1973-ban 83,5 millió forintos rekontsrukciós beruházás kezdődött nálunk, amit ezen az őszön fejeztünk be. Többek közt egy 1650 négyzetméter alapterületű kárpitosműhelyt és egy 3600 négyzetméter alapterületű asztalosműhelyt építettünk, és szereltünk fel termelékeny gépekkel. A mai igények színvonalára emeltük a dolgozók szociális ellátását. Üj energiatermelő telepünk a jövőben várhatóan megnövekvő szükségletünk kielégítésére is alkalmas. A beruházás megvalósítása alatt úgy dolgozott a kollektíva, hogy közben a teljesítményünk évről évre nőtt. Az építkezések, átalakítások okozta nehézségeken áldozatos munkával lettek úrrá dolgozóink. Ebben az esztendőben a tőkés székexportunkat ötszörösére növeltük. Gyárunk megújhodásáért, különösen az idén ősszel rengeteg társadalmi munkát is végzett a közösség. Azt mondhatnám, hogy afféle „egységfrontot” alkottak fiatalok és idősebbek, a párt, a KISZ és a szakszervezet tagjai. Bánhidi Józsefné, á helyi párt- alapszervezet titkára: — A gyár 34 kommunistája jól látta el agitációs és propaganda- feladatát munkahelyünk történetének ebben a fontos szakaszában. A beruházás során a pártonkívüli dolgozókkal is meg tudtuk értetni, hogy megfeszí- tettebb tempóra van szükség, de az a mi közös érdekeinket szolgálja majd. Az alapszervezet taggyűlésről taggyűlésre napirenden tartotta a gazdasági és a beruházási munkát, és egységes szemléletet alakítottunk ki a tennivalókat illetően. A pártonkívüli dolgozók körében propagandamunkát fejtettünk ki az új termékek „elfogadásáért”, s azért, hogy ki tudjuk elégíteni a tőkés piac magas minőségi igényeit. A kommunisták hallatták egyetértő véleményüket az elengedhetetlen létszámátcsoportosítás idején is. A párttagok politikai és ideológiai képzettségének növelésére kihelyezett marxista—leninista középiskolai osztályt szervetünk, amit az idén tizenöten elvégeztek közülünk. A jó felkészültség az egyik feltétele annak, hogy alanSzervezetünk a jövőben még többet tehessen a párt határozatainak helyi megvalósításáért. Váczi László, a szakszervezeti bizottság titkára: — Az idén 88 százalékra emelkedett nálunk a szervezett dől• Az óriási asztalosműhely, ahol termelékeny gépek ontják a bútor- alkatrészeket. gozók aránya. Ezzel a számmal nem vagyunk ugyan teljesen elégedettek, de azért nagy a jelentősége a gazdasági célok eléréséért végzett mozgósító munka szempontjából. A szakszervezet a maga agi- tációját elsősorban a szocialista munkaversenyen keresztül fejti ki. Szocialista kisközösségeink jó példával jártak elöl az elmúlt időszakban a termelékenység fokozásában, a minőség javításában és a társadalmi munkavégzésben egyaránt. A rekonstrukció utolsó hónapjaiban a gyári környezet szépítéséért is sokat tettek, az „egy üzem egy óvoda” és más vállalások teljesítése mellett. A szakszervezet irányításával fölépült a gyárnál egy kisméretű sportpálya, természetesen társadalmi összefogással. Balogh Erzsébet KISZ-titkár: A KISZ-tagok az idén. szép ifjúsági klubot teremtettek. A munkába bevontuk a szervezeten kívülieket is. Sok fiatal dolgozik a gyárban, a 600-as létszámból 400-an KISZ-korúak vagyunk. Alapszervezetünk sokat erősödött az idén. Űj tagokat azok közül fogadunk soraink közé, akik a magunk^ mögött hagyott, nehezebb időszakban bebizonyították: érdemesek a KISZ-tagságra, a gyárat és a közös feladatokat igazán a magukénak érzik. Borsos György igazgató: — Az elhangzottakhoz hozzá- tehetem, hogy az év végéig megvalósul a 217 millió forintos termelési előirányzatunk. Tehát ha — képletesen szólva — a gyári fenyőfánk alját a kollektíva eredményeivel ékesítenénk, akkor nem maradna üresen. A jövő szép és nagy feladatokat tartogat közösségünk számára. 1980-ban már 310 millió forintos tervet kell teljesítenünk. Tőkés exportunk értékét az idei 37 millióról 80 millió forintra kell növelnünk a tervidőszak végéig. A szocialista országoknak szintén szeretnénk eladni ülő- és fekvőbútorainkból. A hazai fogyasztók jobb ellátására már jövőre új típusokat gyártunk. Vannak még más megoldásra váró feladataink is, de bízunk a fia• Tiszta levegő, fény és tágasság a kárpitos- műhelyben. Korszerű anyagokból folyik a termelés. • Az ifjúsági klub a KISZ-tagok vezetésével, társadalmi munkában készült az év első felében. (Tóth Sándor felvételei) talok erejében és az idősebbek tapasztalatában, a mostani jó kollektív szellemben. A gyár új kárpitosműhelyében tiszta levegő, tágasság, fény, a hangulat szinte otthonias. Korszerű anyagokból ügyes, fürge kezek dolgoznak. A csarnok ösz- szekapcsolódik az óriási asztalosműhellyel, ahol a gépek ontják a bútoralkatrészeket,. Egy kisebb épületben a beépítendő rugók készülnek. Az irodaépület előtt gépkocsi áll meg, külföldi üzletfelet hoz. A térképünkre rajzolt gépecske mindezek jelképezésére hivatott.
