Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
£ ■' arácsony van, és nemsokára, egy rövid, mun- ' kahét után, magunk mögött hagyjuk az £ 1976-os év küzdelmes, sok örömet hozó, bár gondoktól sem mentes időszakát. Számvetést, mérleget készítünk majd az elért eredményekről, s felkészülünk a várható feladatokra. Most azonban, az ünnep óráiban, a családi környezet köti le a figyelmünket. Az ajándékozás szép Szokása, meghitt hagyománya is vonzóvá teszi ezeket a perceket. Olyan alkalom ez, amikor a szülők meglepik a régen várt játékokkal gyermekeiket, a házastársak kedves figyelmességeken törik a fejüket, s a gyermekek is, a maguk módján, megajándékozzák szüleiket. Kölcsönös és kettős örömet jelent adni és kapni. Az ajándékok értékét talán nem is a tárgyak múlandósága vagy maradandósága jelenti, hanem maga az örömszerzés feledhetetlen pillanata, a hozzá kapcsolódó emlékek tartóssága. Így hosszabbodnak meg az ünnepek, melyek a hétköznapi munka talapzatára épülnek. Azt érezzük ilyenkor, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásunk, hiszen — képletesen szólva — az egész ország terített asztalánál hasonlóképpen fogalmazódnak meg most a gondolatok. Ahogyan a karácsonyfa alatt ünneplő család személyes örömei jutnak kifejezésre a felfokozott várakozásban és a meglepetésnek szánt ajándéktárgyakban, úgy nyernek tartalmat a közösség tervei, elképzelései is az esztendő végének közeledtével az ország gyarapodására utaló tényekben, az elért fejlődésben. A hasonlatnál maradva, ahogyan elhangzik a családban, a gyermekek ajkáról a kérdés: mi van a fa alatt?, a nagyobb közösségekben is az év vége felé — kimondva vagy kimondatlan — színién megfogalmazódik: mit hozott számunkra az 1976-os esztendő? De nemcsak úgy általában kérdezzük ezt. Szeretnénk tudni mihamarabb, hogy mi valósult meg abból, amit elterveztünk, amire vártunk az év során, s akad-e még a „fa alatt” meglepetés, amit nem terveztünk, amire nem számítottunk, de mégis teljesülhetett, elérhetővé vált számunkra. Elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, amiről valóban tudjuk, hogy örömet okoz, de felnőttként már megtanultuk: szembe kell néznünk azzal is, ami nem kellemes ugyan számunkra, mégis az élet kikerülhetetlen realitása. Aki nem gyermeki szemmel tekint a világra, tudja azt is, hogy mindaz, ami kellemes és jó, nem magától született, nem a „karácsonyi varázslat” ajándéka. Mindenért, amit elértünk, tevékenyen, erőnket megfeszítve kellett dolgoznunk. Dgyis mondhatnánk, hogy semmit sem kaptunk ingyen és könnyen. Ami pedig kellemetlen volt az év során — gondok és nehézségek, melyeket szívesen kikerültünk volna az úton —, azok ellen mindvégig keményen kellett küzdenünk. Talán azért is van az, hogy bár szívesen adjuk át magunkat a vidámságot árasztó önfeledt hangulatnak, bennünk felnőttekben nem szunnyadhat el az érzés, amit így fejezhetünk ki: felelősség céljainkért, tetteinkért. elelősséget éréjink a magunk sorsáért, csalá- #7 dunk, közösségeink, városaink, s az ország m jövőjéért, és internacionalista kötelességgel azon is munkálkodunk, hogy az egész emberiség békéjének megőrzéséhez, erőnkhöz képest minél jobban hozzájáruljunk. Egy esztendeje elmúlt már, hogy a Helsinkiben megrendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát aláírták a résztvevő országok képviselői. A Szovjetunió, a szocialista országok azóta is minden alkalmat megragadnak, hogy a különböző nemzetközi szervezetekben, leszerelési konferenciákon, két- és többoldalú tárgyalásokon előrehaladást érjenek el az enyhülés további elmélyítésében, a béke és biztonság megszilárdításában. Az aktív kezdeményezések sorából is kiemelkedik az a felhívás, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői a politikai tanácskozó testület bukaresti ülésén intéztek a helsinki záróokmány aláíróihoz. Javasolták: ezek az államok vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Az ENSZ legutóbbi ülésszakán pedig a Szovjetunió terjesztette be indítványát a fegyverkezési verseny megszüntetésére és a leszerelésre, ismét javasolta egy leszerelési világkonferencia összehívását. Az emberiség számára nincs ma halaszthatatlanabb feladat, mint a modern és minden eddiginél pusztítóbb atomháború rémének az elkerülése, a milliárdokat felemésztő fegyverkezési verseny megszüntetése, a béke és biztonság szavatolása. A mi munkánk, életünk, jövőnk is elválaszthatatlan attól, hogyan alakul a világ sorsa a határainkon kívül, Európában és a föld más térségein, örvendetes és megnyugtató, hogy világszerte erősödnek azok a tendenciák, melyek az enyhülést szolgálják, a feszültségeket csökkentik és a hidegháborús évektől való eltávolodásra mutatnak. Eközben nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy az egyes országokban és nemzetközi méretekben, időnként felerősödnek azok a körök, amelyeknek érdeke a feszültség fokozása, újabb konfliktusok kirobbantása. Ezek a jelenségek arra intenek bennünket, hogy minden erőnket latbavetve tovább kell küzdenünk a haladó, béke- szerető népek támogatásával a helsinki záróokmány szellemének érvényesüléséért, a teljes leszerelésért. A béke és az alkotó tevékenység összetartozó /-fi fogalmak. Tetteink —a nemzetközi kapcsola- .A k taink ápolása és az itthoni országépítő munka egyaránt — ugyanazokat a célokat szolgálják. Az elmúlt esztendő során egyformán sok figyelmet kellett fordítanunk mindkettőre, a nemzetközi helyzet alakulására és életünk hazai feltételeire. Népünk békés szocialista építőmunkájának tapasztalatait, ez évi eredményeit és közeli céljait fogalmazta meg és összegezte pártunk Központi Bizottsága december 1-én megtartott ülésén. A jövő esztendő nép- gazdasági tervét és az állami költségvetést megtárgyalta és elfogadta az országgyűlés. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy kilátásaink biztatóak, s mind az elért eredmények, mind a jövő évre vonatkozó célok ismertek az ország és Bács-Kiskun megye lakossága előtt. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! móriam AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évi. 305. szám Ára: 1,20 forint 1976. december 25. szombat Céljaink és tetteink Irta: Dr. Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára Az idei esztendő munkájára az volt a jellemző, hogy az ország népe, a párt XI. kongresszusának iránymutatásait követve, eredményesen dolgozott a népgazdasági tervek valóra váltásán. Ennek köszönhető, hogy fejlődött a népgazdaság, az ország termelőerői gyarapodtak, a nemzeti jövedelem növekedése és a tervezett arányú felhasználása lehetővé tette — ha szerény mértékben is — a lakosság életkörülményeinek javítását. Mindezt olyan helyzetben értük el, amikor már harmadik esztendeje a világgazdasági folyamatok számunkra radikálisan és hátrányosan éreztetik hatásukat, s nehezítette a munkát a mezőgazdaságot sújtó szélsőséges időjárás is. Így tehát tőlünk független okok, de saját munkánk fogyatékosságai is szerepet játszottak abban, hogy a tervezett szintet a gazdasági élet több területén nem tudjuk elérni 1976-ban. Mindezek alapján nyilvánvaló — s erre utal a Központi Bizottság állásfoglalása is —, hogy 1977- ben meg kell gyorsítani a gazdasági fejlődés ütemét, hiszen ezeknek az éveknek meghatározó szerepe van az V. ötéves terv céljainak elérésében. Nagy jelentősége van annak, hogy erősödjenek a népgazdasági egyensúly javítását tartósan elősegítő folyamatok, javuljon a termelési kapacitások kihasználása, a munkaerő hatékony foglalkoztatása, bővüljön a minden piacon értékesíthető, verseny- képes termékek előállítása. Terveink sikeres végrehajtása változatlanul azt igényli, hogy erősödjék az egységes szemlélet a feladatok megítélésében, a gazdaságpolitikai követelményekhez való igazodásban, következetes és fegyelmezett legyen a végrehajtás. Á z országos célok és feladatok tükrében vizs, í gálva megyénk helyzetét, az elért eredményezi X két, mégis azt mondhatjuk, hogy nincs okunk szégyenkezésre. Tudtuk, hogy a tervek végrehajtása igen komoly munkát igényel az üzemek és szövetkezeti gazdaságok dolgozóitól és a vezetéstől is. S ha feltesszük a kérdést, hogy a már említett körülmények között céljainkból mit értünk el, s tetteink hogyan szolgálták ezeket az 1976-os évben, akkor — tisztességgel számot adva — azt mondhatjuk, hogy megyénk dolgozó népe kiállta a próbát. Amire vállalkoztunk, amire a felelősség kötelez bennünket, teljesítettük, Bács-Kiskun megye fejlődését előbbre vittük, s ezzel az ország, az egész népgazdaság jai'át is szolgáltuk. Iparban, mezőgazdaságban, kulturális életben és kommunális területen egyaránt sok olyan létesítménnyel gazdagodtunk, amelyre büszkék lehetünk. Elkészült és rövidesen műsort sugároz az országosan is jelentős nagyberuházás, a kétezer kilo- wattos solti adóállomás. Ez év őszén korszerű gépekkel felszerelt konfekció-üzemrész kezdte meg a munkát az épülő, és 197S-ban teljes kapacitással dolgozó Halasi Kötöttárugyárban. A Bajai Finomposztó Vállalat 800 millió forintos rekonstrukciója, amely révén megkétszereződik és új gyártmányokkal bűvül a termelés, az idén is gyors ütemben folytatódott. Üj üzemcsarnokkal, gépekkel, szociális létesítményekkel gyarapodott a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyára, jelentősen fejlődött a baromfiipar és sok más üzem, csemegekukorica-feldolgozó automata gépsorral bővült a Kecskeméti Konzervgyár. A mezőgazdasági termelést új, korszerű, nagyteljesítményű erő- és munkagépek üzembeállása is segítette. Májusban adták át a másfélezer hektárt érintő szabadszállási öntözőfürtöt, elkészült a bács- bokodi ötszáz vagonos terménytároló. A vaskúti Bácska Tsz bajai nyúlvágóhídja jelentős exportot tesz lehetővé. Üzembehelyezés előtt áll az érsek- csanádi baromfitelep, az ország egyik legnagyobb „tojásgyára”, valamint a rémi Dózsa Tsz keltető állomása. Mintegy ezerszáz hektár erdőt telepítettek az idén. Számos új intézménnyel gyarapodott kulturális életünk is. Négyszáz hátrányos helyzetű tanyai fiatal jobb iskolai felkészülését segíti a Kiskunhalason és Lajosmizsén átadott hétközi diákotthon, ugyancsak Kiskunhalason nyolc tantermes épületszárnnyal bővült a felsővárosi általános iskola. Kecskeméten új iskolaépületet, Kiskunfélegyházán 200 személyes kollégiumot és tanműhelyt vettek birtokukba a szakmunkástanulók. Baján szintén tanműhely létesült, a megyeszékhelyen felépült az Óvónőképző kollégiuma, j A közművelődés lehetőségeit is javítja, hogy létrejött Kecskeméten a hazai naiv művészek állandó múzeuma, a Tudomány és Technika Házában kapott helyet az egyedülálló Michelangelo galéria. Szak- máron színház- és mozielőadásokra alkalmas, klubszobákkal ellátott községi művelődési házat adtak át rendeltetésének, Baján két műtermet alakítottak ki, bővült a filmszínház, s átadás előtt áll a felújított, megszépített kiskunhalasi múzeum. Régi kívánsága teljesült a Kalocsa környékieknek a Duna menti vízmű átadásával, amely jó ivóvízzel látja el a várost és a közeli községeket. Baján új autóbusz-pályaudvart avattak az alkotmány ünnepén, Kiskunfélegyházán száz személyes, társadalmi munkával és üzemi segítséggel is támogatott óvodát kapott Móraváros. j fa a mennyiségi oldalról vizsgáljuk a fejlődés f~f tényeit, egybevágnak azzal a szándékunkkal, JL JL hogy megyénkben az országos átlagnál gyorsabban kell előre haladnunk. Azért van erre szükség, hogy a még számos területen meglevő hátrányos helyzetünk megszűnjön, az elmaradás mérséklődjön. ötéves tervünk is ilyen szempontból feszített, s nem mondhatunk le ennek éves üteméről sem. Még nincsenek végleges adatok, de az előzetes számvetés jelzi, hogy a megye szocialista ipara az idén az előző évinél, és valamelyest a tervezettnél is jobban növelte termelését. Az élelmiszer- ipar, a konzerv-alapanyag hiánya miatt, a tervezett mennyiséget nem minden áruféleségnél éri el, de az exportszintet növelni tudta. Az építőipar jelentős termelésfelfutása ellenére sem mérséklődött az igények és a meglevő kapacitás közötti egyensúlyhiány. ........... A nagyobb termelőegységek többségénél foglalkoztak a termelési szerkezet korszerűsítésével, ez a folyamat azonban lassúbb a szükségesnél. Törekvés van az új, korszerűbb gyártmányok bevezetésére, a gazdaságtalan gyártmányok felcserélésére. A kooperációs kapcsolatokra még mindig a lazaság a jellemző. Több helyen gondot okoz a munkaerő- hiány. A mezőgazdaság termelése várhatóan — jórészt a kedvezőtlen időjárás miatt — csak az előző évi szinten marad ez évben. Kiugró csúcsot mutat a búza hektáronkénti 43 mázsás rekordtermése, de a kertészeti és az ipari növények hozama sem mennyiségileg, sem minőségben nem érte el a tavalyit. A pincegazdaság idei felvásárlása például csak egyharmada az előző évinek. A sertésállomány számottevően, 10 százalékkal nőtt, javult a szakosított telepek kihasználtsága. A szarvasmarha-állomány kismértékben csökkent. Az elmúlt évi vissza. esés után fokozódott a tejtermelés, s a juhtenyésztés is fellendülőben van. Aggodalmat kelt az elöregedett szőlőterületek kiesése, és sajnos nem mondható, hogy az öt évre tervezett tízezer hektáros terület új telepítésére minden előkészület megtörtént, A z előbbi vázlatos felsorolás is azt mutatja, f\ hogy még nem következett be olyan fordulat _/jL a gazdasági munkánkban, ami teljesen biztonságossá tenné a legfőbb termelési céljaink állandóan egyenletes és ütemes megvalósítását. Bár kétségtelenül kibontakozóban vannak ezek a tendenciák, az elkövetkező időszakban fokozott erőfeszítéseket kell tenni a termelési célok elérésére, a kormányzati intézkedésekkel összhangban — a háztáji és kisegítő gazdaságokban is — a termelési kedv fellendítésére. A gazdálkodásra jellemző legfontosabb tényekből arra következtetünk, hogy a fejlődés iránya megfelel a megye V. ötéves tervi céljainak, de az i3 kiviláglik, hogy az előrehaladás néhány területen lassúbb, mértéke kisebb, mint amit a terv időarányos részében magunk elé tűztünk. A kedvező tények ellenére — ezt is világosan látnunk kell — megállapítható, hogy még nem jutottunk túl azokon a nehézségeken és problémákon, amelyeket pártunk Központi Bizottságának ismeretes, 1974. évi és 1975. novemberi határozatai feltártak a gazdasági egyensúly megteremtése, a külgazdasági hatások leküzdése érdekében. Azok a körülmények, amelyek ezeknek a határozatoknak indítékai voltak, még jórészt fennállnak. Éppen ezért mindenképpen azon kell lennünk, hogy gyorsabb léptekkel haladjunk a kijelölt úton. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésnek és az életszínvonal további növelésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy az irányítás és a végrehajtás minden szintjén következetesen érvényes üljenek a XI. kongresszus által megszabott és az említett határozatokban foglalt követelmények. M Aegyénkben a jövő esztendő gazdasági fel- /l/f adatai között fontosnak tartjuk a bérűje v m házások gyorsítását, az építőipari kapacitások növelését. Szükség van a tervszerűbb munkaerő-gazdálkodásra, a mezőgazdasági termelés, tárolás, feldolgozás és forgalmazás további javítására. Jobban kell gazdálkodnunk a rendelkezésünkre álló termelési erőforrásokkal az üzem- és munka- szervezésben rejlő tartalékokkal. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a lakossági szolgáltatásokat. A feladatok rangsorolásában nem egyedüli és nem is mindig első helyen levő szempont és kizárólagos mérőeszköz a mennyiségi mutatók teljesítése, túlteljesítése. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt nagyobb figyelmet kell fordítani a megtermelt értékek minőségére, a lakosság és a külföldi piac által is minősített eladhatóságra. Nqm mindegy az sem, hogy a jövőben mit fejlesztünk és mit részesítünk előnyben, esetleg mi az, aminek a továbbfejlesztése indokolatlan. A termékszerkezet javításában tehát itt, a megyében is sok még a tennivaló, s ez jórészt az elkövetkező évek feladata lesz. A lakosság közvetlen igényeit kielégítő kommunái is beruházások, a kereskedelem, a szolgáltatás, a gyermekintézmény és az egészségügyi hálózat fejlesztése, s a lakásépítés egyaránt igen nagy mértékben kihatnak az emberek életkörülményeire. S ha valahol, akkor ezen a területen valóban szükség van a helyes sorrend kialakítására, a meglevő igények felmérésére és azok rugalmas, mielőbbi kielégítésére. Ha például azt halljuk, hegy a lakásátadások jelentős része a IV. negyedévben esedekes, de a szakipari munka elégtelensége veszélyezteti ni éves lakásépítési célok teljesítését, akaratlanul is arra gondolunk, hogy ez nem csupán gazdasági hanem elsősorban politikai kérdés. Ha a városokból beérkezett jelentésekből az derül ki, hogy a nagy- családos lakásigénylők száma az elmúlt felméréshez inszonyítva emelkedett, ebből nemcsak arra következtetünk, hogy javult a „felmérő munka”, hanem azt is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a nagycsaládosok lakásigényének kielégítése nem mindenütt haladt a kívánt ütemben. Jogos kívánság, hogy a támogatási lehetőségek jobb kihasználásával, az építési és elosztási formák kedvezőbbé tétele melleit, a társadalmi erők fokozott bevonásával is gyorsítsuk meg a nagycsaládosok lakáshoz juttatását. Nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben — o nyugdíjasok számának növekedése is erre figyelmeztet — az idősebb korosztály szociális, egészségügyi és társadalmi igényeinek kielégítésére. Igen nagy előrelépés történt megyénkben az elmúlt tervidőszakban az óvodai helyek gyarapításában. Míg 1971-ben az óvodás korúak 54,3 százalékát tudtuk elhelyezni, 1976-ra arányuk 7 5,4 százalékra növekedett. Az igény — különösen a városokban — ennél jóval nagyobb, de ez az előrelépés is bizonyítja, mekkora lendületet adhat bizonyos feladat elvégzéséhez a széles körű társadalmi összefogás. Mostanában figyeltünk fel jobban arra is, hogy a gyermekgondozási segély nem oldja meg önmagában a bölcsődei gondokat. Az igény jóval nagyobb a tervben számítottnál. K edvező és jó hírek azt mutatják, hogy pártunk, kormányunk nem mond le, még az időnként változó és nehezebb gazdasági hely. zetben sem, az előirányzott szociálpolitikai intézkedésekről, azok tervszerű végrehajtásáról, a társadalmi juttatások körének bővítéséről. Örömmel fogadták Bács-Kiskunban — ahol az érdekeltek többsége található — azt a juttatást, amely lehetővé teszi, hogy január elsejével a szakszövetkezeti tagok részére is biztosítják a termelőszövetkezeti járadékkal azonos összegű öregségi ellátást és a gyermek- gondozási segélyt. A nyugdíjasok is bizonyára szívesen fogadják az évente négy alkalomra szóló féláru vasúti kedvezményt. Segíteni fog a magukra maradt és anyagi támasz nélkül élőkön a tanácsok szociális segélyalapjának felemelése. Társadalmi rendszerünk humánumát bizonyítják ezek. s ma már büszkén mondhatjuk, hogy az emberről való gondoskodás intézményes megoldásában jóval előbb járunk, mint a nálunk gazdagabb fejlett tőkés országok legtöbbje. Az alapot és a biztos, szilárd támpontot ehhez továbbra is népgazdaságunk tervszerű fejlődése adja, az a kitartó és célratörő munka, amelyre Vállalkoztunk, s amelyről nem mondhatunk le a jövőben sem. Haladásunk irányát kijelölte az MSZMP XI. kongresszusa, szűkebb hazánkra vonatkozó céljainkat megfogalmazta a megyei pártértekezlet határozata. Ha az ütemet gyorsítani tudjuk az előrehaladás során, nincs okunk kételkedni abban, hogy végre fogjuk hajtani ötéves tervünket, tovább gyarapítjuk a megye gazdaságát, s magasabb színvonalra emeljük megyénk lakosságának életkörülményeit. Tervekről, céljainkról és tetteinkről beszélünk — most is, mint a hétköznapokon — a karácsonyi ünnepen. Hiszem, hogy velem együtt még sokan gondolkodtak el hasonlóképpen az ünnepek igazi értelméről. r J ' s most, amikor az ünnepi fényekre, a családi kör, az ajándékoknak örvendő gyermekek és M J felnőttek hangjaira figyelünk, ebből az is ki. tetszik és kihallatszik, hogy ösztönző céljaink az egyének, a kollektívák, a nép érdekeit szolgálják, s az emberek készek dolgozni azért, hogy vívmányainkat megőrizzük, megtartsuk és fejlesszük. Ezért kívánjunk együtt minden jót, békét és boldogságot egymásnak. Horoszkóp csak hiszékenyeknek Mérnök, doktor kandidátus Jelek a térképen Mézeskalácsos A művészet pártolás két oldala Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk j minden kedves olvasónkm Keresztrejtvény A világ oszthatatlan Az ENSZ-közgyűlésről 2. oldal Itt az új Kossuth-adó 3. oldal A televízió és a rádió ünnepi programja Üj metró premier «. oldal 8. oldal 6—7. oldal ÜNNEPI LAPUNK tartalmából 1wríf* ► V |! ■ , - 4 '
