Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 25. Spanyolország forrong Todor Zsivkov Líbiában • Tudor Zsivkov. a BKP KB főtitkára hivatalos látogatást tett Líbiá­ban. Képünkön: Kadhafi elnökkel tárgyal. (Telefoto—AP.) A kínai mezőgazdaság feladatai MADRID Spanyolország forrong — így jellemzik a hírügynökségek az országban csütörtök estére kiala­kult helyzetet. Spanyolország számos városában emberek ezrei tüntettek Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtit­kára, valamint más vezető kom­munisták bebörtönzése ellen. Madrid belvárosában, a Puarta del Stol téren és a teret övező mellékutcákban a késő esi órák­ban összecsapásokra került sor a rendőrség és a tüntetők között. A felvonulók „Dolores (Ibárruri) jöjjön Madridba”. „Erezheted, hogy a kommunista párt itt van” valamint teljes amnesztiát kö­vetelő jelszavakkal tüntettek. Az újabb és újabb osztagokkal meg­erősített rendőrségi egységek gu­milövedékzáporral és könnygáz­bombákkal válaszoltak. A UPI jelentése szerint a rendőrség 25 embert letartóztatott és számos tüntetőt megsebesített. ■Pénteken a kora hajnali órák­ban a madridi igazságügyi mi­nisztériumban egy küldöttség pe­tíciót nyújtott át, amelyben 0000 spanyol értelmiségi száll síkra az SKP főtitkárának szabadon bo­csátása mellett. A csütörtök esti rendkívüli ka­binetülést követően Suarez kor­mányfő fogadta a legális spanyol Csütörtökön Sztrájkba léptek az izraeli távközlési rendszer műszaki alkalmazottai. Megsza­kadt a nemzetközi telex-, táv­irat- és rádióösszekötettés. A sztrájk pénteken is tartott. így Betlehemből nem tudták televí­zión közvetíteni a karácsonyi éj­féli misét. A betlehemi templom­ban csütörtökön a műszaki sze­ellenzék képviselőit. Enrique Tierno Galvant, a Szocicalista Néppárt elnökét és Jordi Pujolt, katalán szociáldemokrata politi­kust. Suarez az ellenzék képvise­lőivel „Carrillo letartóztatásának problémáiról” tárgyalt. A két po­litikus ezenkívül átnyújtotta az ellenzék levelét amelyben köve­telik: a kormány üljön le tár­gyalni a demokratikus oppozi- cióvál a politikai reformokról és a választójogról. Juan Carlos sponyol király csü­törtök leste átalaíkütást hajtott végre a legmagasabb rendőri posztokon. A döntést a madridi kormány rendkívüli ülése után tették közzé. Elbocsátották Emi­lio Rodriguez Románt, a belbiz­tonsági osztály öt hónappal ez­előtt kinevezett vezetőjét. Angel Campanot, a hírhedt csendőrség, a Guardia Civil parancsnokát, valamint Ricardo Aguliar Car­mona tábornokot, a felfegyver­zett rendőri egységek felügyelő­jét, Helyükre Nicolas Garda, Antonio Ibarez Freire tábornok és Jose Timon Lara tábornok lép. Madridban az is ismeretessé vált, hogy a spanyol kormány úgy döntött, bizottságot állít fel a rendőrségen belül, illetve a fegyveres erők körében fennálló helyzet kivizsgálására. (AFP, ADN. AP, UPI) mélyzet abbahagyta a szerelési munkálatokat. A munkabeszüntetés oka az volt, hogy a szákszervezeti veze­tők csütörtöki országos tanácsko­zásán nem találtak megoldást a kollektív szerződések megköté­sével kapcsolatos tárgyalásokon való képviselet problémájára. (AP) A KKP KB Politikai Bizottsá­gának egyik tagja beismerte, hogy a kínai mezőgazdaság fejlődése messze elmaradt a követelmé­nyektől. A közlés Cseng Jung-kuj mi­niszterelnök-helyettesnek a most folyó országos mezőgazdasági ér­tekezlet többezres plénuma előtt elmondott beszédében hangzottéi. C&ng Mao Ce-tung sok évvel ezelőtt volt politikai ellenfeleit és a „négyek bandáját” tette fe­lelőssé ezekért az állapotokért. Azt érzékeltette, hogy megszaba­dulván valamennyitől, az ország és a KKP tulajdonképpen csak most indulhat tiszta lappal. A közvetlen mezőgazdasági ter­vek dolgában a miniszterelnök­helyettes az alábbiakat húzta alá: — 1980-ra az összes kínai me­gyék egyharmadának az országos mintaként szolgáló tacsaji nagy termelőbrigád példája szerint kell dolgoznia; — 1980-ra „nagyjából” be kell fejezni a mezőgazdaság gépesíté­sét; — 1980-ra el kell érni. hogy a stabil, magas hozamú termőföl­dek egy főre jutó nagysága egy hektár tizenötödrésze legyen. Végül a tartományi és tartomá­nyi iogú pártbizottságoknak azon­nal hozzá kell látniuk a mezőgaz­daság 1985-ig tartó, távlati fej­lesztési tervének kidolgozásához. Sztrájkolnak az izraeli távközlési rendszer műszaki alkalmazottai AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Országos tanácskozás Pekingben a mezőgazdaság problémái­ról. — Szadat egyiptomi és Asszad Szíriái elnök tárgyalásai Kai­róban. KEDD: Befejeződtek Lázár György miniszterelnök romániai tárgya­lásai. — Harold Brown lett az új amerikai hadügyminiszter. SZERDA: Madridban letartóztatták Carillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. — A Közös Piac döntése a marhahús behozatali tilalmának felfüggesztéséről. CSÜTÖRTÖK: összeült a libanoni parlament. — Véget ért az ENSZ- közgyűlés, de tavasszal fplytatja munkáját. — Carter összeállítót- tg kormányát. PÉNTEK: Kormányalakítási tárgyalások Japánban. — Khalafavl Szí­riái miniszterelnök Romániában. A hét kérdései A spanyol „demokrácia” hír­verői az utóbbi hetekben-hóna- pokban egyre azt bizonygatták, hogy János Károly király és Suárez miniszterelnök nyílegye­nesen halad a francóista rend­szer felszámolásának az útján. Érveik között nemcsak az sze­repelt, hogy a december 15-1 nép­szavazáson az alkotmányreform­ra nagy többségükben „igen”-t mondtak a spanyol választók, hanem az is, hogy Santiago Car­rillo, a Spanyol Kommunista Pórt főtitkára illegálisan az országban tartózkodik, óm a rendőrség még­sem eredt a nyomóba. Nos, a hét közepén Madrid egyik utcáján detektívek léptek Carrillo mellé és a biztonsági rendőrség épüle­tébe vitték, ahol őrizetbe vették. Miért vállalta a spanyol kormány, hogy világméretű tiltakozást kelt­ve újra a „kemény kéz” politi­kája érvényesüljön Madridban? A második kérdés egyszerre vonatkozik egy személyre, egy pártra és egy kormányra: nem közömbös a világ szempontjából, hogy merre halad Fukuda Takeo, az új kormányfő vezetésével a tőkésvilág második leggazdagabb hatalmának, Japánnak új kabi­netje? A „kemény kéz” újra érvényesül Madridban ? Mi történhetett, hogy a mad­ridi kormány most egyelőre le­mondani látszik a „demokratikus ház” újabb rétegeinek felraká­sáról Spanyolország új politikai portréján? Először is azt kell fi­gyelembe venni, hogy a néhai Franco hazájában — bármit mu­tatott is a népszavazás eredmé­nye, a politikai, gazdasági és ka­tonai körök egy tekintélyes ré­sze még mindig elkeseredetten demokráciaellenes. Ami nyilván együttjár a vad kommunistael- lenességgel. Ezek a szélsőséges elemek felháborodtak, hogy Carrillo visszatérhetett, hogy saj­tókonferenciát is tartott, s hogy Madridban összeült a Spanyol KP Központi Bizottsága a par­lamenti választásokon indítandó jelöltek személyének meghatáro­zására ... Végig lehet gondolni azt is, hogy vajon a mai Spanyolor­szágnak sürgős-e a nyugati gaz­dasági -és katonai integrációba való beilleszkedés? A Közös Piacon amúgysem várják tárt karokkal a madridi üzletembere­ket, akik déligyümölcsöt, étola­jat, vagy éppenséggel olcsó ipar­cikkeket akarnának eladni. S egyáltalán: a NATO-nak szük­sége lenne-e Spanyolországra? Katonailag aligha, hiszen a spa­nyolországi támmaszpontok — kétoldalú megállapodás értelmé­ben — az USA légierejének és haditengerészetének bázisai már most is. Kölcsönösen húzhatják az időt — Madridban és Brüsz- szelben, a NATO, Illetve a Kö­zös Piac fővárosában. Amíg a spanyol belső helyzet konszolidá­• Kacir izraeli államfő a héten fogadta Jichak Rabin miniszterelnököt a kormányválsággal kapcsolatban. lódik — remélik a spanyol ural­kodó körök, meg a NATO urai. Viszont a világméretű felhá­borodás, amely Carrillo letartóz­tatása nyomán kelt, már súlyo­sabb következményekkel járhat a madridi vezetők számára a kül­politikában, a spanyol dolgozók visszacsapása pedig a belpolitikai helyzetet fordította a kormány kárára Merre halad az új japán kormány ? • A 71 éves Fukuda Takeo neves közgazdász és veterán politikus Japán miniszterelnöke, miután elődje. Miki Takeo a konzervatív párt választási visszaesése miatt benyújtotta lemondását. Japánban furcsa végeredmény­nyel zárul a december 5-i vá­lasztások után kiéleződött poli­tikai küzdelem: hiába szenvedett vereséget az eddigi kormányzó párt, a liberális demokrata párt, legfeljebb csak személycserére került sor a pártelnöki és (ami ezzel automatikusan együtt jár) a miniszterelnöki székben. Miki Takeo helyett Fukuda Takeo ala­kít kormányt — a japán üzleti körök szója íze szerint. Az új kormányfőtől azt remélik, hogy a gazdasági élet fellendítésére hoz megfelelő (azaz a tőkéseknek kedvező) intézkedéseket. Fukuda Takeo — a japán kommunisták véleménye szerint — az előző konzervatív kormányokban is a legfőbb támogatója volt a mono­póliumokat kiszolgáló politiká­nak, valamint a japán—amerikai katonai együttműködésnek. Eb­ből következik, hogy vezetése alatt az új kabinet lényegesen nem tér el az eddigi vonaltól, tehát az Egyesült Államokhoz fűződő szoros szövetségtől, ugyan­akkor a vele a gazdasági ver­sengést folytatja. Kínával új, szo­rosabb kapcsolatokat szerettek volna kialakítani a japánok, de a pekingi hatalmi harc várakozás­ra késztette a tokiói vezetőket; az egyszer már fejlődésnek indult szovjet—japán kapcsolatokat a választási kampány idején átme. netileg megzavarta számos inci­dens. Fukuda Takeo megbízatása két évre szól. Nincs sok ideje és sok alkalma arra, hogy a válsággal terhes Japán bel- és külpoliti­kájában újításokkal szolgáljon. Feltehetően jobbára csak a sze­mélyes ambícióját tudja kiélni: már kétszer próbálkozott a párt­elnöki és a miniszterelnöki tiszt­ség megszerzésével, most har­madjára sikerült neki. Pálfy József A világ oszthatatlan A harmincegyedik ENSZ-közgyűlés a világszervezet életé­ben nem képviselt különösebb mérföldkövet. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének szürkébb hétköznapjai keretében is bőven akadnak azonban érdekes és izgalmas kérdések. Lemondás az erőszakról A leszerelésért, a nemzetközi enyhülésért folytatott küzdelem­ben például a szocialista álla­mok és az el nem kötelezett or­szágok közös fellépése, a szov­jet kormány új javaslata az erő­szak alkalmazásától való tartóz­kodásra vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötésére, a co­lomból értekezletnek a leszere­lési világkonferenciát, s a lesze­reléssel foglalkozó speciális köz­gyűlést támogató határozata ho­zott új elemeket és teremtett kedvezőbb feltételeket. Az ENSZ főtitkárának legutóbbi jelentése szerint az 1950 és 1975 közötti negyedszázad során mintegy 6000 milliárd dollárt költöttek a vi­lág állami fegyverkezésre. Hu­szonöt esztendő alatt több mint egy esztendő világtermelése esett ki a hasznos célokat szolgáló fo­gyasztás köréből. Jelenleg éven­te 300 milliárd dollárt fordíta­nak fegyverkezésre a világ álla­mai. Ez is szorosan összeköti a leszerelést a fejlődés problémái­val. Hiszen ha a fegyverkezésre költött csillagászati összegeknek csupán 10 százalékát a fejlődő országok megsegítésére, termelő beruházásokra fordítanák, ez le­hetővé tenné ezen országok ter­melésének megkétszerezését. Ezért is fogadták el nagy többséggel azt a szovjet javaslatot az ENSZ politikai bizottságban, hogy az államok nemzetközi kapcsolata­ikban mondjanak le az erőszak alkalmazásáról. Az ENSZ 31. közgyűlése is igen nagy figyelemmel és igen sokoldalúan foglalkozott a har­madik világ politikai és gazdasá­gi problémáival, s a fejlődés meggyorsításához szükséges leg­kedvezőbb nemzetközi feltételek megteremtésével. Válsággócok Az ENSZ munkájában a múlt­ban is kulcsfontosságú volt a gyarmati rendszer felszámolásá­nak, a gyarmati népek felsza­badításának elősegítése. Az új nemzetközi erőviszonyok egy­szersmind lehetőséget teremtettek több, mint száz új ország meg­születésére a gyarmati rendszer romjain. Az új országok létre­jötte új helyzetet teremtett az ENSZ-ben. Most a gyarmati rend­szer maradványainak végső fel­számolása van napirenden Afrika déli részén. A fajüldöző rendsze­rek eddig semmibe vették az ENSZ-közgyűlés határozatait, a tagállamok együttes fellépését pedig megakadályozta a dél-af­rikai rendszer külső támogatói­nak ellenállása. Az ENSZ-ben érezhető hatású, a tényleges erő­viszonyokat tükröző világhelyzet is jelentős szerepet játszott ab­ban, hogy Zimbabwe-val kap­csolatban Genfben tárgyalások indultak meg. A másik válsággóc, a közel- keleti kérdés vitájában is jelen­tős előrelépés történt azzal, hogy a közgyűlés nagy szótöbbséggel kimondta a palesztin nép nem­zeti ' államalapítási jogát s arra konkrét javaslatot is tett. A fejlődő országok és a világgazdaság A harmincegyedik ENSZ-köz­gyűlés nagy teret szentelt annak is, hogy mit tett az ENSZ a nem­zetközi gazdasági kapcsolat fej­lesztése és különösen a fejlődő országok helyzetének javítá­sa érdekében. A fejlődő or­szágok képviselői már az ENSZ gazdasági és szociális ta­nácsának nyári ülésén is élesen lámadták a titkárság által ké­szített világgazdasági helyzetje­lentést. Azt mondották, hogy el­kendőzi, elködösíti a tényleges helyzetet. Nem mutatja meg a vi­lággazdasági válság várható kö­vetkezményeit a maguk teljes súlyosságában. A titkárság ennek nyomán módosította megállapítá­sait és a vitához új anyagokat nyújtott be. Az eredeti beszámo­lókból nem tények hiányoztak, hanem az ok és okozati össze­függések értékelése nem volt megfelelő. Hiányzott a belső tár­sadalmi összefüggések és a nem­zetközi függőségi viszonyok fel­tárása. A titkárság tisztviselői, akik a jelentést készítették, még nem tudtak kellően alkalmazkod­ni az új követelményekhez. A titkárság beszámolója sú­lyos tényeket közölt a világgaz­dasági helyzetről. A világterme­lés 1975-ben alig emelkedett. A fejlett tőkés országok termelésé­nek hanyatlására lelassult a gaz­dasági fejlődés a harmadik világ országainak nagy részében. Mind­ez a nemzetközi kereskedelemre is hatott, amely a múlt eszten­dőben 7—9 százalékkal volt ala­csonyabb az 1974-esnél. A hely­zet 1976-ban csak keveset javult. Három világtanácskozás Ebben az évben három világ­tanácskozás zajlott le. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Kon­ferenciájának negyedik üléssza­ka Nairobiban lehetőséget adott a világkereskedelem és a gaz­dasági fejlődés összefüggéseinek átfogó elemzésére és — a törté­nelemben először — elvi megál­lapodás született arról, hogy konkrét lépéseket kell tenni a nemzetközi kereskedelem szer­vezettebbé tételére. A foglalkoztatottsági világkon­ferencia felhívta a figyelmet ar­ra, hogy jelenleg 200 millió mun­kanélküli van a világon. Hatal­mas feladatként fogalmazta meg, hogy 2000-ig bolygónkon egymil- liárd új munkaalkalmat kell te­remteni. Célul tűzte ki ennek ér­dekében olyan gazdasági fejlő­dés előmozdítását, amely bizto­sítani tudja a világ lakói számá­ra az alapvető szükségletek kielé­gítését. Az ENSZ emberi települési problémákkal foglalkozó világta­nácskozása a városi fejlődés, a lakásviszonyok javítása terén je­lölt meg hatalmas feladatokat. Abból indult ki, hogy évezre­dünk végére a világ lakosságá­nak több mint fele városi tele­püléseken él majd. A nagy ur­banizációs fordulatra elsősorban a fejlődő országokban kerül sor. A közgyűlés előtt álló egyik kérdésként szerepelt az is, mi­képpen lehetne az ENSZ szerve­zetét jobbá tenni annak érdeké­ben, hogy rugalmasabban reagál­jon a változásokra. Az ENSZ gaz­dasági és szociális intézkedések­kel foglalkozó részlegeinek át­szervezésére tett szakértői ja­vaslatok ezt a feladatot kívánják megoldani. A harmincegyedik ENSZ-köz­gyűlés fontos eseménye volt a főtitkár megválasztása. A vá­lasztási harcban három jelölt in­dult: Echeveria volt mexikói el­nök, Amarha Sing Sri Lanka-i politikus és természetesen Kurt Waldheim, a jelenlegi főtitkár. Végülis Waldheimet választották meg. Csak néhány témát említet­tem a több mint 130-ból, ame­lyek a mostani közgyűlés előtt szerepeltek. Ezek a kérdések is azt bizonyítják, hogy a szerve­zet — nehézségeik és gyengesé­gei ellenére is — növekvő fon­tosságú fórumként szolgál a mai, ellentmondásokkal terhes, de egyre több közös gonddal és kö­zös feladattal összekötött világ számára. Dr. Simái Mihály a Magyar ENSZ-Társaság főtitkára, az ENSZ-Társaságok Világszövetségének elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents