Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-23 / 303. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. december ti MM Együtt könnyebb növényük. Az egész tagság, a nyugdíjasok, járadékosok, sőt a másutt élő hozzátartozók is részt vettek a betakarításban. Közös erővel sokmillió értékű burgonyát, szőlőt, terményt helyeztek biztonságba. Olyanok is helyt álltak soraikban, akiknek a falu csak otthonuk, mert a hivatás, a munkakör máshová szólította őket. Mégis kötelességüknek érezték a személyes közreműködést a mások javainak megmentésében. A rémi Dózsa Termelőszövetkezet az idén nagy vállalkozásba kezdett. 30 milliós költséggel olyan keltető üzemet létesít, amely párját ritkítja. A pihenő napokat is felhasználva, rövid idő alatt felépítette a szövetkezeti brigád a telepet, ahol a közeljövőben megkezdődik a keltetés. Ha más kivitelezőre bízzák a munkát, talán még az épületek alapozásánál tartanak. A szövetkezeti brigád viszont anyagilag és erkölcsileg érdekelt volt abban, hogy minden percet kihasználjon az építésre. A közösség gondjai Iránti érzékenység, a segítőkészség ösztö• Most brigád- központ. Az 1977 78-as tanévben általános iskola lesz az izsáki termelő- szövetkezet volt székháza. nözte az izsáki Egyesült Sárfehér Termelőszövetkezet tagságát arra, hogy a három szövetkezet egyesülése után nélkülözhetővé vált székházat felajánlja oktatási intézmény céljára. A jelenleg brigádközpontnak használt épületben az izsáki általános iskolának alsó tagozata nyílik a következő tanévben. Izsákon a lakosság összefogásával gyermekjátszóterek, parkok épültek az utóbbi három év alatt. Egyre többen vesznek részt a nagyközség utcáinak csi- nosításábah olyanok is. akik korábban még elzárkóztak a közcélú tevékenységtől. Számos lakóház falán fedezhető fel a tiszta udvar, rendes ház feliratú tábla. Sikeres volt a gyermekintézmények létesítésére történt kezdeményezés. Több százezer forint gyűlt össze az óvoda bővítésére. Á termelőszövetkezet Béke szocialista brigádjának kezdeményezésére jövőre az iskolai napközi érdekében végeznek társadalmi munkát. Az sem ritka, amikor a nagyüzemi termelés fejlesztésére áldoznak saját erejükből a szövetkezeti gazdák. Soltvadkerten éa a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben 70 hektár szőlőt telepítettek úgy. hogy a tagság anyagilag hozzájárult. A hagyományos művelésű, kiöregedett szőlők helyett ennyivel több géppel művelhető ültetvénye lett a közösségnek. Együtt könnyebb! K. A. Rendkívüli esztendőt hagy maga mögött a mezőgazdaság. Az elemi kár, ami az idén többször is sújtotta Bács-Kiskun megyét, akár egy évtizedre elég lenne. Emiatt kevesebb zöldségféle, gyümölcs termett és valamennyi gazdaságban szűkösebb a takarmánynak való. Még sincs ok aggodalomra. A szocialista nagyüzemek felül kerekedtek a nehéz helyzeten. Még a legmostohább viszonyok között gazdálkodók is megtalálták a kiutat. A kipusztult növényzet helyett újat vetettek, palántáztak vagy másodnövényt termesztettek. Esetenként olyan feladatra vállalkoztak amelyet kedvezőbb esztendőben nem mertek volna megkockáztatni. A dunavecsei Béke Tsz-nek többmilliós veszteséget okozott a gyümölcsös tavaszi fagykára. A kiesett érték pótlására kukorica vetőmagot termesztettek. Mivel ebben az ágazatban nem volt gyakorlatuk, másoktól kértek és kaptak szakmai segítséget. Hasonlóan tettek az apostagi Dunamenti Tsz gazdái. Az idén 1600 hektáron termett munka- igényes szántóföldi és kertészeti-4 Társadalmi munkában dolgozik Dusnoki József és Fábián József kelebiai kisiparos az iskola építkezésénél. • Az Idén elkészül az új iskolarész tetőszerkezete és palizása. jaikkal hivalkodó, határtalan mezők nyüszítf ve-szörcsögve száguldó vemhes autóbusz; benne piacról-boltból megtérő, várakozásteli panasztprofilok, fejkendők, gumicsizmák, félénk fenyőfák, gőgös garabók, valakiknek vett Centrumcsomag-darabok, vörös veknikenyerek, lapjukkal összebújva, lompos megállók; egy község közelről, még közelebbről, már belülről... Pálmonostora ... vagyunk a feleségemmel, a gyerekek haza szoktak jönni. Hát... — hogy úgy mondjam — a mostani karácsonyt én úgy értékelem, hogy ilyen... a békességnek a napja, no. Mert hiszen onnat indult ki valamikor, hajdanán; szóval a karácsonyi történet szerint az angyalok a békességet hirdették az emberiségnek, és én ma is úgy fogom följ hogy... hogy talán ilyenkor még a haragosok is kibékülnek. A falusiaknak leginkább azt jelenti, hogy ilyenkor két napig nem köll munkába állni és hát egy kicsit jobban bele tudják magukat adni a szórakozásba, vagy a barátok fölkeresésébe, mert van rá idejük. Az egyházi jellegű szokások, mint a betlehem is, már csakugyan kimúlóban vannak és én amondó vagyok, nem is nagyon kár értük... Laczkó Róbert három esztendeje a tanács elnöke. Születési évszáma 1938, annak is a karácsonya. — Nálunk mindig hétköznapi módon zajlottak le az ünnepek. Máig is kikapcsolódást a munkából, a családdal való együtt- létet jelenti. A szüleim várnak haza, a mama nagyon szeret főzni, ilyenkor kitesz magáért és bizony többször elhangzik otthon a születésnapi köszöntés, mint a karácsonyi üdvözlő szöveg. December nekem talán a legnehezebb. Holnap is vb-ülés lesz, szombaton tanácsülés, ezekre fel kell készülni, megfogalmazni a beszámolókat, értékelni a vébé kétéves tevékenységét. Ráadásul tanulok is, a jogot végzem Szegeden, vizsgák, minden... És mostanában még a szombat—vasárnapok is foglaltak: különböző szervek, egyesületek tartják évzáró vacsorájukat, közgyűléseiket, ezeken részt kell venni, már csak hivatalból is... Egyébként nem volt rossz év a pálmonostoriak- nak az 1976-os. Fél millió forintot költhettük az óvoda bővítésére, 900 méter hosszú vízvezetéket fektettünk le a Gyapjas Pál utcában, s a 700 külterületi lakásból eddig 380-ban gyulladt ki a fény. A szövetkezet is — melynek több mint nyolcszáz helybeli dolgozója van — okosan gazdálkodott: az aszály ellenére nagyobb a nyereségük a tervezettnél. Négyszáz nyugdíjasukat 500—500 forinttal lepik meg a héten, karácsonyi ajándékként. Így várjuk — merem állítani: elégedetten — az ünnepnapokat ... Kutas! Ferenc ÖTEZER ÓRA TÁRSADALMI MUNKA A közös akarat gyümölcsei Kelebián A három és félezer lakosú Kelebián a IV. ötéves terv időszaka alatt jelentős beruházások valósultak meg. A környező mintegy félszáz tanya kivételével mindenhová bevezették a villanyt, nagy munkát végeztek az út- és járda, valamint a vízhálózat építésében, s ezenkívül korszerű fogorvosi rendelőt is kialakítottak. Amire legbüszkébbek, hogy az ővődát bővíteni tudták, elkészült a könyvtár, s most építenek négy tantermet az általános iskolához. Minderre hogyan teremtették elő a pénzt? Na, ez az, ami büszkévé teszi a község minden lakóját, ugyanis társadalmi összefogással valósították meg nagy terveiket, sok-sok segítséget kaptak az üzemektől, intézményektől. A IV. ötéves terv időszakában ötezer társadalmi munkaórát teljesítettek. Akik mindezt szervezték, a község vezetői Galgóczi Vince tanácselnök irányításával. Évről évre több gyermek született Kelebián 1971 után. Az .SBZonyok a gyermekgondozási idő lejárta után dolgozni akartak, azonban az óvodában csak 65— 70 apróságot tudtak felvenni. Bővíteni kellett tehát az óvodát, a össze is gyűlt ehhez a pénz, mintegy másfél millió forint. — Mielőtt hozzákezdtünk volna az építkezéshez, 1974 nyarán tizenkét tagú brigádot szerveztünk —, emlékezik vissza a tanácselnök. — Nagyobb részük szakmunkás, ácstól a festőig, a legfontosabb szakmáknak van közöttük egy-egy képviselője. Az óvodáskorúak szüleit pedig értekezletre hívtuk és kértük, hogy társadalmi munkával segítsék az építkezést. Mindegyik szülő 30 órát vállalt. Okosan kellett felhasználni a segítségüket. Pontosan beosztottuk, ki, mikor jöjjön, s levélben jóelőre értesítettük őket. Nagyon lelkiismeretesen helytálltak a szülők, voltak közülük többen, akik háromszorosát teljesítették a vállalásuknak. A tanács építőbrigádjának felszerelése nagyon csekély. Csupán egy kis malterkeverő gép van. Egyéb eszköz most sincs, de segítséget kapunk a szövetkezetektől, az üzemektől, hogy fennakadás gépek híján ne legyen. A gazdasági egységek géppel és pénzzel támogatták az óvodaépítkezést. Sokan dolgoznak a ke- lebiaiak közül a MÁV-nál. A szegedi igazgatóság 300 ezer forintot adott a tanácsnak, hogy harminc dolgozójuk gyermekének legyen helye az óvodában. A határőrség 150, a szegedi ruhagyár és a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz 40—40 ezret adott ai megyei tanács pedig 250 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. A község saját fejlesztésre fordítható pénzével gyűlt össze a másfél millió. Gépekkel és eszközökkel segített a helyi tsz, az erdőgazdaság és a kisiparosok, a tompái ÁFÉSZ és az ipari szövetkezet. Az eredményről Galgóczi Vince a következőket mondja: — Nyolc hónap alatt megépítettük az óvodarészt. Így van négy foglalkozási terem a kis- és nagycsoportosoknak, valamint konyha, mosdóhelyiség és raktár. Az óvodában a múlt évtől már 126 gyermeknek van helye, S hogy milyen olcsón építettük a nagy társadalmi összefogás eredményeként, mutatja, hogy 571 ezer forintba került a bővítés, két tanuló és négy napközis csoport van, dmi azt jelenti, hogy az Iskola nyolc tantermében reggeltől estig tanítás folyik. Másra, például úttörőfoglalkozásokra], szakkörre nincs lehetőség, az osztályok pedig nagy létszámúak. Gondolnunk kell á most még óvodáskorúakra is. Azok hol tanuljanak? Számuk sokkal több, mint a hatvanas évek végén. Mindezek miatt belevágtunk az iskolabővítésbe, amelynek költségvetése csaknem 4 millió 300 ezer forint. Az óvodaépítésnél megmaradt pénzhez a megyei tanács egymillió forintot adott, s • Vidám gyerekek az óvoda udvarán, akik nap, mint nap játszanak a Fémmunkás Vállalat halasi gyára szocialista brigádjai által készített mászókákon, hintákon. (Szilágyi Mihály felvételei.) csaknem harmadába, mintha építőipari vállalattal végeztettünk volnaí minden munkát. A könyvtár átalakításába, felújításába is belekezdtek tavaly nyáron. Itt mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a vállalatok szocialista brigádjai. Az idén tavasszal vették birtokba a két helyiséggel bővített könyvtárat a község fiataljai, idősei. A kelebiai lakosok 24százaléka" tágja. ‘A,lJNyolcezer kötet könyv, az olvasóteremben pedig a napilapok és folyóiratok között mindenki megtalálja azt, amit szívesen olvas. Megszerették a kelebiaiak a szép könyvtárat, azt hallottuk, sáros cipővel be se mennek, levetik az ajtóban. Tisztelik is hát, a művelődés templomának, nem utolsósorban a saját magukénak érzik. Ezekben a napokban is építkeznek a községben. Négy tanteremmel bővítik az iskolát. Nyáron kezdett a munkához a tanács építőbrigádja. — Tavaly befejeztük a körzetesítést, megszűnt két külterületi iskola, s a községben így félszázzal több gyermek tanul — sorolja a tanácselnök. — Tizena saját fejlesztési alapunkkal együtt kétmillió forintunk van. Tudom, azt kérdezi, hogyan mertük az építkezést félpénzzel elkezdeni? A bátorítást a község lakossága adta, az itt élő embereknek. valamint a gazdasági egységek vezetőinek és dolgozóina korábbi és mostani készséges segítsége. Az elmúlt fél évben végzett társadalmi munka értéke, valamint az egyéb- meg- taka-ítás ^haladja ^ egymillió forintot. Többek kozofí a na- lasi járási hivatal műszaki osztálya, az építési terveket díjtalanul készítette, a Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat szegedi üzemétől nagy segítség volt, hogy daruskocsijukkal néhány óra alatt az épületre emelték a több, mint tíz mázsás betonelemeket... és még sorolhatnám. Félig kész az épület és eddig egymillió forintot költöttünk. A további összefogásra Is számítva úgy gondoljuk, legkésőbb jövő év szeptemberében elkezdődhet Itt a tanítás. S akkor sem lehet megállni, pihenni, igény van tornateremre, az egészségügyi hálózat további fejlesztésére ... hogy csdk a legfontosabbakat említsem, amit szeretnénk még 1980-ig megvalósítani. Cs. I. T^ecemberi dermedtségben rejtőző-tol- ^ lászkodó, titokzatos világ: nyurga kerítések, akácfák, seszínű pulicsaholások, varjúkántálások idétlen tekergése elesett tanyák, roggyant istállók, jószagú jószágok körül; éhhel vert, sápadt őzek glédába szedett erdők szélében; egykor gyerkőcök marcangolta árva iskola, közel a semmihez; hófolt■ ■ Unnepváró Kádár Szél. Vince 72 éves. Itt született. A községi tanács végrehajtó bizottságának és a Keleti Fény Tsz vezetőségének tagja. Nyílt tekintetű, feltűnően friss, észjárású, földműves ember. Minden vb-ülés vitája az ő hozzászólásával kezdődik. — Gyermekkoromban, amikor iskolások voltunk, akkoriban adventnek nevezték ezt az egy hónapot, ami kezdődött december 1-gyel és tartott karácsonyig... Hát mi gyerekek avval kezdtük, hogy vascsöveket hajlítottunk meg, oszt’ esténként fújtuk. Igen messzi elhallatszott, úgy szólt mint egy kürt, mint amit használtak a csordások is, mikor hajtották kifelé az állatokat és amivel jelezték, hogy elindultak. Ugyanígy híreszteltük mi is, hogy közeledik a karácsony. De evvel egymásnak is jeleztünk, mert akkor még népes volt a környék, a tanyákban rengeteg gyerek, mi is tizennégyen voltunk testvérek, abból hét fölnevelkedett, emberkort ért meg... Hej a karácsony... mikor odaért az idő, előző nap böjt volt, akkor délig mi kölkök nem kaptunk enni, délben pedig az édesanyám megfőzte az ételt, ami állt bablevesből, zsír nélkül, akkor állt egy ilyen... bagolylevesnek hívtuk, mert abban volt aszalt szilva, aszalt meggy, aszalt alma, jól összefőzve, no, azt meg köllött enni. Hanem hát előbb ilyen fokhagymagirizdet köllött mézbe belemártogatni és akkor azt faltuk föl elsőbb és úgy következett a többi. Utána a mákosguba. Evvel fejeződött be az ebéd, arra a napra ez járt. Egyébként volt még más külső jele i_s a karácsony jövetelének a földíszített karácsonyfán kívül, ami egy sarokban, két lóca közé volt beállítva. Az asztal aljába, az asztallábra egy futrás szénát vittünk be, akkor egy kosárba kukoricát, annak tetejére egy- vagy két szép piros almát rakott az apám, meg egy kis sót, meg mindenfélét. Aztán, amikor a karácsony elmúlt, el lett osztva a jószágnak, hogy egészséges legyen. , Karácsony este lefekvés nem volt, hanem vagy hozzánk jöttek a szomszédok, vagy azokhoz mentünk mi el és így többfelé összecsoportosultak a népek. A férfiak dióra kártyázással töltötték el az időt; mindegyik vitt magával pár szakajtóval oda a kártyázó helyre... Volt aki a végire egész zsákkal összenyert, mert ugye, öten-hatan játszották... Mikor éjfél után a templomból kijöttünk, volt itt a faluban egy régi mozsárágyu, egy örek kovács megtöltötte már előzőleg lőporral, oszt’ azt sütögette el, az is ilyen üdvözlés volt. A karácsony két napja? Hát leginkább csak családlátogatásokkal tellett. Eljöttek a szomszéd köz- ségfeól is, mért nékem éeíés'apám, édesanyám csany- téleki "tzületésűek voltak, oszt’ ilyen jelesebb ünnepekkor a rokonok kocsira ültek. Szívesen fogadtuk őket, ott maradtak, ott is háltak éjszaka, úgy töltöttük együtt a karácsonyt. Később, amikor már a magam ura lettem, akkor is hasonló volt, csakhát nem volt az a sok babonás mese, mint amit mi kaptunk a szüléinktől. Valahogy lassan már nevelődött az emberiség... Nekünk is volt három családunk, magunkhoz mérten, amire telt, mi is vettünk nekik ajándékot, volt karácsonyfa, rajta mindenféle, de ezekből a régi babonás dolgokból már én hagytam ki. Valahogy úgy gondoltam, az már fölösleges, nem fűztem olyan sok legendát hozzá. De a hagyományos családias jellegét azért megtartotta az ünnep. Jöttek a testvéreim, a komák, meglátogattak, vagy mi mentünk el, inkább karácsony másnapján, akkor voltak a faluban ilyen táncmulatságok, oda is elnézelődtünk, egy kis szórakozással egybekötve... Ma már azokból a régi szertartásokból nagyon keveset őrizünk, nemcsak én, hanem hát az ismerősök is. Karácsonyfát is csak ott lehet már találni, ahol gyerekek vannak, azoknak a kedvéért szerelnek be, de nekünk már évek óta nincs. Ketten
