Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-16 / 297. szám

1976. december 16. • PETŐFI NÉPE • 3 látogatóba jön Haza: majd — Hányszor találkoztál a vőlegényeddel? — Ötször, de ezek nem egynapos találkozások voltak. Ha összeadnám, bő három hónapra jönne ki. Annak ellenére, hogy több mint kétezer kilométer van közöttünk, amikor csak teheti, jön. Vannak nagy ünnepek — karácsony, húsvét, ilyesmi — amikor biztos itt van. Klára és János a hét végén mondja ki az ,,igen”-t Kecske­méten. Klára még nincs húsz éves, János már elhagyta a harmadik X-et. Klára kecskeméti, János stockholmi lakos. Ha megjön a konzuli útlevél, Klára Stockholmba, Svéd­ország fővárosába költözik. Nem is tudom miért mondok el mindent, hi­szen tulajdonképpen nem is tar­tozik rád. De vártam, hogy va­lakinek az egészet, úgy ahogy volt, részletesen elmeséljem. Nem arról van szó, hogy nem vagyok tisztában magammal, nem. Biztos te is olvastad a Láthatatlan gyö­kerek című riportkönyvet, én ép­pen a múlt héten. Elolvasni és megváltozni — késő. Elolvasni és észbe kapni — ehhez elég, s ez meg is történt. Mi az. hogy haza ... ? Amikor felnőttem, a barátaim — felnőttek — kérdezték is, ér­zem -e, hogy ide tartozom. Ér­zem. Először akkor vieltem ezt észre, amikor, hazafelé jövet az NDK-ból. átléptem a határt. Ha megszólal a Himnusz, vagy a Forr a világ, és valaki nem érzi hogy magyar, akkor kész. akkor el van vágva. És én mindig érez­tem. mindig és senki nem mond­hatja azt nekem, hogy majd megváltozom. Magyar maradói;, Stockholmban is. Tudod, nem az a lényeg, hogy elmegyek, mint ahogy egy há­zasságban sem az a lényeg, hogy Ktc skeméten vagy Sopronban élek a férjemmel. De Jánostól sem kívánhatom azt. hogy visz- szajöjjön ide, onnan, ahol egzisz­tenciát teremtett magának, ahol mar otthon van. Szeretem öt, s követem, éppígy a Szaharában is lakhatna, oda is elmennék utána, mindegy. □ □ □ — Tudod-e. hogy mi vár rád Stockholmban ? — A nyáron voltam kint egy hónapig. Hossz emlékeim nin­csenek. Na ja, nem is a szürke hétköznapokban volt reszem. Sok helyen jártam, ami érdekelt, megnéztem. Nem mondom. az. országot nein jártam be. Stock­holmban az 52 múzeum közül 30-ban jártam. Először volt ugye a csodálkozás, a fény. a csillo­gás, a pompa. Épp János volt az, aki azt akarta: lássam a másik oldalt is. Csak azután tette fel a kérdést, hogy el tudnám-e képzelni ott az életem. — Itt barátaid vannak, ott az egy János. Nem leszel egyedül? Egyáltalán, szerinted mivel kez­dődik az, hogy valaki például svéd lesz? — Először is egy féléves in- 'tenzív nyelvtanfolyamra járok majd, ezt, ha úgy érzi az ember, hogy szüksége van még a tanu­lásra, egy évesre is meg lehet hosszabbítani. Utána szeretnék elmenni dolgozni. Ahhoz, hogy úgy tudjon az ember kint is él­ni, s ez nemcsak a lézengést je­lenti, mindent!, mint idehaza, ah­hoz az kell, hogy úgy próbáljon élni, mint ahogy ott élnek. Ap­róságok. Késsbl és villával eszik a szendvicset, hát én is úgy fo­gom. S ez szerintem nem azt je­lenti, hogy az ember felad vala­mit önmagából. Sőt, ellenkezőleg, éppen gazdagodik. Alkalmazkodni kell, hogy otthon legyek ott is. Jo lenne, ha sikerülne a tervem, s felvennének a MALÉV stock- hclmi irodájába, mert ott ma­gyarul is beszélhetnék, s közvet­ve ugyan, de lenne kapcsola­tom az országgal. Mivel kezdődik az. hogy svéd lesz az ember? Az­zal, hogy megtanulja a nyelvet, s mikor az átlagember ráköszön, visszakérdezhet, hogy „Jó reg­gelt, hogy aludt?" és így to­vább. S folytatódik azzal, hogy megismerem a kultúrájukat, tu­dom. hogy most miért olyanok, amilyenek, minek a hatására. Mikor tizenöt éves voltam, tizennyolcnak néztek. Soha nem jártam a gim­náziumban sem — a Kodályban tanultam — magamkorabeli srá­cokkal. valahogy nekem semmit sem jelent az, hogy diákszerelem. Mindig az idősebbek társaságát kerestem, s a }érfiakba,ri„?em a férfit néztem, kerestem, hanem a barátot, aki bölcs, aki okos, aki tanít engem; mindig más érde­kelt, mint ami a tizenéveseket érdekelte. Éppen emiatt bízom Jánosban is, tapasztalt, sokat lá­tott férfi. Szeretem, s ez éppoly erős érzés, mint amilyen gyor­san kialakult. Pécsett voltam a rwgynénémcknél, az udvarban lakott János rokona, akihez épp akkor érkezett meg, persze be­mutattak neki. mint fiatal lányt. Akkor meg semmi sem volt. jó, itt van és kész. Aztán egyszer bevásárolni itteniem, ő köszönt, én meg, máig sem tudom miért, hogyan, letegeztem, aztán elmen­tem a barátnőmmel a Balatonra és egyre váriam, hogy megjele­nik. Mondták is, van itt ismerős épp elég. én gondolkoztam, s azt mondtam, hogy János olyan fér­fi. akinek el tudnám képzelni, hogy a felesége lennék. S meg­érkezett. 1957-ben ment ki, valamilyen sportegyesülettel, nem nagyon kérdezgettem. Tudja azt az életet biztosítani számomra, amit meg­szoktam, de persze azzal is tisz­tában vagyok, hogy' nem multi­milliomoshoz megyek feleségül. János egyébként játékmester, mondják úgy is, hogy krupié. n □ □ Magyar álampolgárságáról nem mond le Klára, s olyan gyakran, ahogyan csak lehet látogatna ha­za. Már nosztalgiával idézi a Stockholmban nyáron töltött egy hónapot; azt, hogy megszorította János kezét a királyi várban, mert magyar hangokat hallott, kétezer kilométerre Pesttől, a Dunától, Kecskeméttől — a ha­zától. Az a rengeteg fiatal lány, aki Kecskemétre, Orgoványba, Hel­véciára, Bajára, Drágszélre megy férjhez; tanárhoz, könyvelőhöz, gépészhez vagy sofőrhöz, s kezdi életét albérletben, egy szobában az anyósáékkal, kölcsönnel kapott garzonban, nem tudom mit gon­dolhat Kláráról — talán azt. hogy könnyű könnyen kezdeni a páros életet; talán arra gondol­nak, hogy a lány és a férfi kö­zött majd’ ott a lány életkora mint különbség — talán. Talán. írom magam is elbizonytalanod­va; néhány órás beszélgetés alatt lehetetlen megismerni egy em­bert; elkerülhetetlenül rögzíti a felszíni jelenségeket is a szem, a fül, a toll. Elmegy Klára Svédországba, milyenjilesz.ott, kérdezi..napmiint nap magától tépelődve. Vannak a mának .olyan,.kérdései amelyek­re csak a holnap, a holnapután — a jövő — adja, adhatja meg a feleletet. Ballai József [Monológ l.J Monológ 2.J Karácsonyi könyvválaszték gyerekeknek A Móra Könyvkiadó a gyer­mekkönyvek gazdag sokaságával segíti a szülőket az ajándékvá­lasztásban: a legkisebbektől a kisiskolásokon és kamaszokon át a 16—18 évesek korosztályáig minden életkor, minden olvasóré­teg megtalálhatja a neki legin­kább hasznos olvasmányt. A leporellók, a népszerű lapo­zok között Gazdag Erzsi: Honnan jöttél. Télapó?, Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz; Hajnal Anna: A náthás medve című rövid írá­sait lehet említeni. Fazekas Mi­hály Ludas Matyija új kiadás­ban, Szántó Piroska rajzaival lá­tott napvilágot. Bálint Ágnes leg­újabb könyvének főszereplője egy házőrző kutya. A Fenyőmadár cí­mű kötetben Sziráky Judit három szép meséjét' adják közre. A 7—8 éveseknek szóló „Már tudok olvasni" sorozat az orosz irodalom klasszikusának, Kuprin- nak három szép kis elbeszélését kínálja. Weöres Sándor: Ha a vi­lág rigó lenne és Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz című verskö­tete a szép illusztrációkban gaz­dag versfűzérekre példa, A Bölcs bagoly-sorozat legújabb darabja a Könyves könyv, szerző­je Megay László, aki az írás kialakulásáról, a különféle írás­módokról, a könyvnyomtatás fel­találásáról, a mai nyomdatechni­káról mond sok érdekeset. A kisdobosok évkönyvének színessé- gét, sokoldalúságát a fejezetcímek is kifejezik: Szép, forgó esztendő: Köszöntünk, Nagy Október; Ha­zai tükör; Milyenek a sárká­nyok? Csukás István: Vakáció a halott utcában című könyve, cí­me ellenére derűs, mozgalmas történet, öt világrész gyermekei­nek életéből villant fel epizódokat a Nagy a világ című, a Würtz Ádám rajzaival díszes novella­gyűjtemény. Az idén először jelent meg egy kötetben a Fiúk, lányok év-« könyve. Tenni vagy nem tenni? — ez a címe Hálák László könyvének, amely a kiadó iránytű so­rozatában látott napvilágot. A szülők és gyerekek, a fiatalok és felnőttek, a testvérek és barátok kapcsolatáról, s az ezekkel együtt' felmerülő számtalan, mindennap ii-lentkező problémáról ír a.té- \ i b«il is isrtiert szerző. (MTI) NAPKÖZBEN „Ne vágj ki minden fát!” „Ezek szerint kár volt ültet­ni azt a sok fát.” így fejezi be levelét kiskunhalasi panaszosunk. Fentebb arról számol be, hogy a tervnek megfelelően az arra alkalmas tavaszi időben csemeté­ket ültettek, azok meg is fogan­tak, a nagyságukkal arányos ár­nyat vetettek a napfényben für­dő ablakokra. Tették a dolgukat, amint az a fák szokása, ősszel, amint levelüket kezdték hullat­ni, azok, akik eddig meghúzód­tak az árnyékban, élvezték azt, most seprűt voltak kénytelenek ragadni, s emiátt, türelmüket vesztvén törzsükig vágták vissza a kis fákat. Ha nincs a fának koronája, nem lehet lombaja se — gondolták. Levélírónk túlon­túl pesszimistái álláspontra jut. „Ezek szerint kár volt ültetni azt a sok fát.” Kijelentő mon­data után hadd tegyünk egy kér­dőjelet; majd újabb vélemény­nyel egészítsük ki: akik törik, nem érdemlik meg a lombok adta árnyékot. „Szomorú legyek, vagy sírjak?” Lászlófalváról érkezett levelét így kezdi Török István. A tava­szi ültetés után — amint ez szo­kásuk —, jó földben kedvükre fejlődtek a csemeték a Sallai, a Kossuth és az Alkotmány ut­cában, majd beköszöntött az ősz, s a levelek söprésétől irtózó ké- nyeskedő lakók derékba törték a fákat. Nemcsak Lászlófalvára, meg Kiskunhalasra jellemző a levél­író vázolta helyzet; épp így akad­nak fatördelők Kiskőrösön, Kecs­keméten vagy Baján is. Sajnos, tegyük hozzá rögtön, felháborod­va és aggódva. Nem lehetne két kézen se ösz- szeszámolni. hány fáról írtak verset a költők. Tucatnyi rubli- ka sem volna elég fölsorolni azokat a tölgyeket, hársakat, bükköket, amelyek alatt a nép­hit szerint kellemes időket töl­töttek hadvezérek, államférfiak, írók és poéták. Tudunk famatu­zsálemekről, amiket öt ember se ér át. Nyaranta kiküldött tudó­sítók szemlélnek meg egyes kor- hadástól féltett törzseket; él­nek-e. hajtanak-e, s megfigyelé­seikről hosszú cikkekben szá­molnak be az olvasónak, összné­pi harag sújtana le arra, aki bicskával farigcsálná valamely Rákóczi-platánunkat vagy Petőfi- tölgyünket. Joggal ítélné el a társadalmi felháborodás a megté­vedt fanyüvőt. Ugyanígy, nem efféle kiközösítést érdemelné­nek-e a kis fák herdálói? A régi ABC-s könyvekben már az első osztályban tanóra tár­gyául szolgált a rövid olvas­mány: mire jó a fa? Árnyat ad, termést hoz, ha ideje eljött, ki­vágják: fűtenek vele: meleget ad; az árra alkalmasból papír lészen. A fa ősidők óta az ember — jobb szó híján — társa. De hova húzódik a rekkenő meleg­ben holnap az. aki derékba töri a csemetét ma? Erdemli-e egy­általán a lombok ingyenes szol­gáltatását, ki, mihelyt tennivaló szükségeltetik, kivágja a fát? Meglehet, a rongálok zümmögő táskarádiókon halgatlják »azt a táncdalt, amelynek két sora így hangzik: „Ne vágj ki minden fát! Legalább néha-néha pihenj egy fél órát”. A fatördelők pi­henjenek, de ne facsonkítás köz­ben, hanem helyette. A hulló le­velek neszét figyelvén. Környe­zetvédelmi szemlélet ez — is.-i -f. Jelentős fejlesztések az elővárosi autóbuszforgalomban 1980-ig teljes típusváltás a Volán 9. sz. vállalatnál Külföldre is szállítanak pattogatott kukoricát A kisszállást Bácska Termelő- szövet kezet rrui már az egész or­szágot ellátja melléküzeméből pattogatott kukoricával. Az íz­lésesen csomagolt PUK1 külföld­re is eljut. Mayer István üzem­vezető elmondja: — Az Indiából vásárolt gépekkel évente 5 millió (jOO ezer csomagot készítünk. Asszonyaink két műszakban dol­goznak. Több. mint negyven nő­nek ad állandó keresetet ez az üzem. A termelési érték évi 12 és fél millió forint. Négyféle változatban készül a PUKI, mégpedig: natúr, valamint sós, cukros es vaníliás ízesítéssel. • Lázár Józsoínc és Kispál Jó- zselné betanított munkások a friss, meleg pattogatott kukoricát műanyag kosárba öntik. Az elmúlt héten adtunk hírtar­ról, hogy az SZMT elnöksége — Sohajda Józsefnek, a Volán 9. sz. Vállalat igazgatójának, illetve Kiss József VSZT-titkárnak a jelentése alapján tárgyalt Bács- Kiskun megye tömegközlekedé­sének helyzetéről. „Különös te­kintettel a városi tömegközleke­désre" — hangsúlyozta a napi­rendet megjelölő cím is. Nem lenne azonban „egész” a vázlatos kép sem, ha nem szól­nánk valamit a megye helyközi közlekedésének fejlődéséről. Bács-Kiskun az első megyék közt volt, ahol valamennyi köz­séget bekapcsolták az autóbusz- halózatba. Sőt: ma már a na­gyobb tanyaközpontok közül is többet bekapcsoltak, mint pl. Matkópusztát. Miklóstelepet stb. Ahol pedig az útviszonyok, s a fordulási lehetőségek megenged­ték, mindenütt eleget, tett a Volán az iskolakörzetesítésekkel kap­csolatos személyszállítási igé­nyeknek. Jelenleg — tehát az 1976 77-es tanévben — 118 tag­iskolából 61 körzeti iskolába 2082 általános iskolás tanulót szállí­tanak naponta. Az elővárosi közlekedésben is tülekedtek egységes, könnyen megjegyezhető periodikus jára­tok kialakítására. Átvették a Baja—Guru, Baja— Nagybaracska—Hercegszántó és a 1 let ény egy há za—K erek egy h á /.a gyenge forgalmú vasútvonalnak személyszállítását. E célból 12 autóbuszt állítottak forgalomba. Az elővárosi közlekedés nagy arányú fejlesztése ellenére még iger. sok jogos, kielégítetlen szál­lítási igényt tail nyilván — meg­oldandó feladatként — a Volán 9: sz. Vállalat. Említhetjük a Mén­klek—Kecskemét, Orgován.v— Kecskemét. Kiskunmujsa—Kis­kunhalas távolságokat. A legégetőbb igények kielégí­tése terven felüli fejlesztésből sikerül. (Terven felül 11 autó­buszt kap a Volán decemberben, illetve 1977 januárjában várható érkezéssel.) Maradéktalanul tel­jesül a Kiskunhalasi Kötöttáru- gyár személyszállítása, megindít­ják az Orgovány—Kecskemét, Méntelek—Kecskemét közötti mű­szakos járatokat. A zsúfoltság csökkentését szolgálja új járatok forgalomba állítása Kecskemét— Katonatelep, Városföld—Kecske­mét. Katymár—Bácsalmás és más viszonylatokban. Ugyancsak ebből a fejlesztésből válnak lehetővé 1977 szeptembe­rétől — a megyei tanács műve­lődési osztályának igénye sze­rint — új iskolakörzetesítések. Nagyobb befogadóképességű buszok forgalombaállítása révén azokon a területeken is mérsék­lődik a zsúfoltság, javulnak az utazási körülmények, ahol „da­rabszámos” autóbuszfejlesztésre nem kerül sor. A munkásszállítás kulturáltab­bá tétele végett vezette be a Vo­lán az elmúlt időszakban a bér-’ autóbusz-üzletágat. Napjainkban 1 autóbuszt az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnál, 3-at a Közúti Építő Vállalatnál, 10 autó­buszt pedig a Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat Házgyá­ránál foglalkoztatnak. Az V. ötéves tervidőszak autó­busz-gyarapodása előreláthatóan 65 darab lesz, s ebből a legfon­tosabb helyi és elővárosi személy­forgalmi igényeket fogják kielé­gíteni. Emellett — 1980-ig — gya­korlatilag teljes típusváltást hajt végre a vállalat, és áttér az IK 200-as családba tartozó, valamint Skoda típusú autóbuszok járatá­sára. (E folyamat tempójának mértékét jelzi, hogy 1976-ban pl. 58 db régi típusú autóbuszt se­lejteztek ki.) Kis befogadóképes­ségű autóbuszokat nem is kíván beszerezni a vállalat, eppen az utasforgalom növekedése miatt. T. I. pjpap KÖJÁL Bizonyára kevesen akadnak Kecskemé­ten, akik ne ismernék az Ady Endre utca és a Nyíri út sarkán álló épülettömböt, a, megyei székházit. Itt tevékenykedik a közegészségügy és járványügy megannyi közkatonájának társa­ságában Edelényi-Szabő Árpádne. az állomás vegyészé, akit ez év őszén az Egészségügy kiváló dol­gozója címmel tüntettek ki. Férje a leninvárosi gyógyszer- tár vezetője, így hat mindketten az egészségügy elkötelezett mun­kásai. Edelényiné az 1972-ban szerzett szakgyógyszerészi vég­zettsége mellé az idén a Vesz­prémi Vegyipari Egyetemen kör­nyezetvédelmi szakmérnöki ké­pesítést nyert, tudomásunk sze­rint megyénkből elsőként. — Tizenegy éve dolgozom itt a KÜJÁE-nál. A munkaegészség- ügyi-kémiai laboratórium, amely­nek a vezetője vagyok, a higiéni­kus részleg munkáját egészíti ki. Feladatunk a foglalkozási meg­betegedések megelőzése. — Miként igyekeznek határt szabni a foglalkozási megbetege­déseknek ? — Utaltam már arra. hogy a vegyészek munkája szervesén ösz- szeíügg a higiénikusokéval. Ez utóbbiak a helyszínen — üze­mekben. gyárakban — felmérik a terepet. műszerek hiányában azonban ők csupán felbecsülni tudják a levegőtisztaságot, a szennyeződés mértékét. Jegyző­könyvet vesznek fel. s ennek alapján hívnak fel minket a spe­ciális mérések, vizsgálatok elvég­zésére. — Kik tartoznak a hatáskörük­be? — A megye összes ipari és me­zőgazdasági üzemeiben dolgo­zók. Tavaly például 2855 biológiai A kitüntetett vegyész vizsgalatra került sor es 2080 al­kalommal mértük a levegőszeny- nyezödést. A por mellett köztu­domásúan számos, az üzemekben használatos vegyi anyag — toluol, nitrofesték. ólom stb. — káro­síthatja az egészséget. intézkedéseket foga- az ilyen veszélyek — Milyen natosítanak esetén? — Higiénikusaink felkérik az üzem vezetőségét, a megfelelő lé­pések megtételére: változtassanak technológiát, alkalmazzanak más vegyi anyagot, létesítsenek elszí­vó berendezést stb. Ha ez meg­történt. következnek az újabb el­lenőrző mérések. Azzal minden­kinek tisztában kell lennie, hogy a KÖJAL-munka lényege nem a mindenáron való kellemetlenked­ni akarás, hanem a segítő szándék, az egészség védejme. Fő­ként a kisebb üze­mekben fordulnak még elő hibák, hiányosságok, de elkeseredésre mégsincs ok: a fej­lődés rohamos, és örvendetesen változik a szemlélet is. A munkaegészségügyi-kémiai la­borban harmadmagával dolgozik. Mint mondja, nemcsak annak örül, hogy kémiát csinál, tehát nem szakadt el teljesen a gyógy­szerész szakmától, hanem annak is. hogy állandó, közvetlen a kapcsolata a dolgozó emberekkel. — A kötelező munkán túl a környezetvédelem ügye is nagyon érdekel. Ezért is vállaltam el az Országos Közegészségügyi Intézet külön megbízását: a ZIM fluor­szennyezésének mérését. E munka évek óta tart, de új műszerekkel, s így tökéletes pontossággal vol­taképpen csak a múlt év ősze óta. Lényege: a napi átlagmérésekkel megállapítani a szennyezés je­lenlegi alapszintjét. Ha pedig majd, remélhetőleg rövidesen, megépül az üzemben az elvezető kémény, további ellenőrző méré­sek következnek. Az eddigiek bi­zony csak szükségmegoldások, de tudnunk kell, hogy ez a problé­ma világszerte megoldatlan még. — Szolgálati évei alapján csaknem egykorú a laboratórium­mal, szinte együtt nőttek fel. Ho­gyan fogadta a kitüntetés hírét? — Az a típus vagyok, aki ma­gas mércét állít fel a munkában, épp ezért valamiképp elégedet­len önmagával. A kitüntetés az­zal a jó érzéssel tölt el, hogy mégsem dolgozom rosszul. S á többszöri munkahelyi elismeré­sekre most mintegy föltette a koronát a legfelső országos fó­rum megbecsülése. Ami nemcsak boldoggá tesz, de további jó mun­kára, a feladatok maximális megoldására is ösztönöz. Jóba Tibor Üzemanyag-ellátás az évvégi ünnepeken Az ÁFOR-tól kapott tájékoz­tatás szerint u vállalat tárolóte­lepein, továbbá a finomítókban és a különböző bérelt tárolókban mintegy félmillió tonna tüzelő­olaj a készlet, ami több mint egy hónapra jelent bőséges tar­talékot, és ax esetleges szokat­lan hidegben is megfelelő fede­zetet: nyújt az ellátásra. A december végi ünnepekre tekintettel az ÁFOR országszerte felülvizsgálta a töltőállomások munkaszüneti, ünnepi és éjszakai nyitva tartását. Ennek megfele­lően Budapesten a folyékony tü­zelőanyagot is árusító 64 ÁFOR- töltőállomas közül 33 lesz nyitva az ünnepeken, a vasárnap szoká­sos rend szerint. 17 kútnál pedig éjszaka is a vásárlók rendelke­zésére állnak. December 24-én azonban már délután négy óra­kor zárnak. Hasonló arányú el­látásról gondoskodnak vidéken, ahol az ÁFOR-töltőóllomásoknak több mint a fele, mintegy 230 kút gondoskodik a szolgáltatás­ról az ünnepeken. A készletekkel jól megalapo­zott ellátás ellenére sem feles­leges óvatosság> ha a háztartások a hófúvások idején elkerülhetet­len átmeneti utánpótlási zavarok áthidalására biztonsági tartalé­kot szereznek be. Az érvényes tűzrendészeti szabályok szerint a lakásokban 50, a kertes házak fészereiben 600 liter, a! pincék­ben egy hordó háztartási tüzelő­olaj tárolható. A tüzelőolaj-be­szerzést egyszerűsítő házhozszál­lítás az országban mintegy 300 elárusítóhelyen vehető igénybe. (MTI) 0 S* ' fi a • . 1 : V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents