Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-10 / 266. szám

1916. november 10. • PETŐFI NEPE • 3 KI MIT TUD? — A FEHÉRNEMÜKÉSZÍTÉSBÖL Vezet: Kecskemét Erős napjuk volt szombaton a fehérneműkészítő-üzemek vá­logatott betanított munkásainak. A kecskeméti Habselyem Kö­töttárugyár adott otthont az if­júmunkás- és szakmunkástanuló napok keretében megrendezett ki minek a mestere? vetélkedő­nek, amelyen az üzemi elődön­tők legjobb fehérneművarrói mérték össze, megyei szinten erejüket és a tudásukat. Mint­egy 40 fiatal állt rajthoz, a ven­déglátó gyáriakon kívül, a bajai és kalocsai FÉKON, valamint az apostagi, kerekegyházi és a du- navecsei üzemegységek képvise­letében. A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága részéről Szűcs Kálmánné vett részt a késő dél­utánig tartó mérkőzésen. A legmagasabb pontszámokat a kecskemétiek érdemelték ki. Az első tizenegy helyezett telje­sítményét kiváló ifjúmunkás jel­vénnyel és oklevéllel jutalmaz­ták. Az első helyezett 500, a má­sodik 400, a harmadik pedig 300 forint jutalmat kapott a KISZ megyei bizottságától, négy kecs­keméti versenyzőnek pedig a gyár vezetősége adott 300 forin­tot. Az első öt helyet a kecs­keméti fiatalok szerezték meg, a hatodik helyre kalocsai, a he­tedik-nyolcadikra ismét kecske­méti, a kilenc-tizedikre kerek­egyházi, a tizenegyedik helyre kalocsai versenyző került. Izgalmas és tanulságos vetél­kedő volt. Némelyik lánynak, mi tagadás még akkor is el­csuklott a hangja, amikor szá­mára otthonos területen moz­gott: szakmájával összefüggő kérdésekre kellett válaszolnia. A kecskeméti csapat versenyzői közül Fekete Lászlóné például az elméleti verseny szakmai té­májával birkózott meg legnehe­zebben. Bakalya Lászlóné vi­szont szépen elmagyarázta, hogy mire kell ügyelnie a kelmék szabásánál. A kecskeméti gyár rokonszen­ves, fiatal párttitkárnője, Tóth Győzőné közben elkészült a po­litikai tesztvizsga értékelésével. A kérdések nem haladták meg az átlagos újságolvasás tájéko­zódási szintjét, mégis a politikai totót kevesen tudták hibátlanul kitölteni. Legjobban a kecske­métiek, a kalocsaiak és a bajai- ak tettek ki magukért, a duna- vecsei és az apostagi egységek KISZ-szervezeteinek viszont a jövőben több gondot kell fordí­taniuk a fiatalok politikai ne­velésére. Hasznos erőpróbának bizo­nyult a vetélkedő gyakorlati ré­sze is. A lányoknak egy szép, csipkével díszített hálóinget kel­lett elkészíteniük: öt percet kap­tak a befűzésre, egy teljes órát a varrásra. A zsűri elnöke, fiak- sa Istvánná technikus elégedet­ten figyelte a munkájukat. Többségük ügyesen kezelte a gépeket, gyorsan és kifogástala­nul oldotta meg a feladatát, egyedül a bajai lányok nem tud­ták hozni a megszokott formá­jukat. — Az volt a baj — magyaráz­tál? egyszerre Páskuj Éva és Ko­vács Mária —, hogy mi itthon férfiingeket varrunk és ebből is készültünk. Ez a hálóing egy kicsit váratlanul ért bennünket. Más a művelet, más az anyag fogása. Ez a műszálas fehérne­műanyag csúszik, nyúlik, s rá­adásul a ráncozógép sem volt tökéletes. Az elsőnek induló csoportból, a 23-as rajtszámú Malecz Jó­Ünnepi hangverseny A Megyei Művelődési Központ színháztermében hétfőn rendezett ünnepi hangversenyen a Városi Vegyeskar és a Városi Szimfoni­kus zenekar lépett dobogóra. Kardos Pál Liszt-díjas karnagy vezényletével a kórus ezúttal is kitűnően és látható élvezettel énekelt. Az előadott műveket elő­készítő alapos „műhelymunkát” tükrözte a krisztálytiszta intoná­ció, a hangmagasság, a hangszín, a hangerő, a szólamok dallamvo­nalai és a megszólaló harmónia egyaránt. Páskuj Éva bajai versenyző. □ □ □ • Vakulya Lászlóné, a verseny első helyezettje átveszi a dijat. zsefné, kerekegyházi versenyző végzett elsőnek. Neki talán könnyebb dolga volt, mert oda­haza is hálóingekkel dolgozik, méghozzá nagyon munkaigényes, különleges szabású csipke-csodák kerülnek ki a keze alól. Olyan szeretettel beszélt a szakmájá­ról, hogy szinte felesleges a kér­dés; érdemes ezt a pályát vá­lasztani ? — De mennyire! — ragyog fel a tekintete. — Nagyon szép, szí­nes munka. Annyira megkedvel­tem, hogy elhatároztam, kitanu­lom a szakmát. Beiratkoztam a szakmunkásképző iskolába, mert úgy érzem, hasznomra válik a nagyobb tudás. — Jelent ez valamit előmene­telben? — kérdeztem Mócza Lajosnét, a kecskeméti gyár igazgatónőjét, aki szinte anyai érdeklődéssel figyelte, buzdítot­ta a lányokat. — Három bérkategóriánk van, a legmagasabba soroljuk azokat, akik a legbonyolultabb művele­teket végzik. Ehhez viszont már nélkülözhetetlen a szakmunkás képzettség. Tanulásra ösztönöz az is, hogy a szakmunkásaink­nak még 5 százalékos pótlékot is fizetünk. Tavaly Kecskemé­ten, az idén Kerekegyházán vég­zett egy tanulócsoportunk, leg­közelebb Apostagon szervezünk továbbképzést. A fiatalokat úgy látom érdekli a dolog, s mivel nálunk magasak a minőségi kö­vetelmények, saját érdekük, hogy minél többen szerezzék meg a szakmunkás végzettséget. Ami a versenyzők vállalkozó­szellemét és a kecskeméti gyár szívélyes vendéglátását illeti — egyformán méltó a legnagyobb elismerésre. Nemcsak az első ti­zenegynek, de a többieknek sem lehet okuk panaszra. Megkap­ták a hálóinget, amivel verse- - nyeztek. Emlékül és mércének. Ki-ki maga döntheti majd el, hogy mire figyelmezteti saját kezemunkája? Arra, hogy csak így tovább, vagy lehetne egy ki­csivel jobban is ?. I. Vadas Zsuzsa Műsoruk első részében három XVI. századi szerzeményt hallot­tunk: egy vidám, életerőtől duz­zadó Vécchi-művet, Costeley: Mignone-ját és Cara: Nem kell várni című, virtuózán előadott kompozícióját, amelyet két Ko- dály-kórusmű követett. Ezekben tűnt föl leginkább az együttes egyetlen gyenge pontja: kevés a férfikari szólamok létszáma; a csodálatosan kiegyenlített nőikar­hoz nem társul átütő erejű férfi­kar. így szükségszerűen beszűkül a választható művek sora; szám­talan olyan kompozíciót nem tűzhet műsorra a karvezető, me­lyek állandó repertoárdarabjai lehetnének egy ilyen magas szín­vonalú kórusnak. Ellentmondás­nak látszik ezek után — de így igaz — mégis a Kodály kórusok előadása (Szép könyörgés, Föl- szállott a páva) adta a maradan­dót: Kardos Pál kikristályosodott, klasszikus Kodály-interpretációt szólaltatott meg. □ □ □ A Városi Szimfonikus Zenekar Kemény Endre vezetésével Sző- nyi Erzsébet Preludium és fuga című, három fafúvós-szólóra, vo­nóskarra és üstdobra komponált zenekari darabjával kezdte mű­sorát. . Kitűnő darabválasztás: hangulatos, színes és magyar mű. A kényes szólistafeladatokat a zenekar tagjai jól látták el. (Fu­volán Maczelka Ferenc, klariné­ton Boros János, fagotton Sípos Károly működött közre). Beethoven: IV. szimfóniája zár­ta az estet — nagy közönségsi­kerrel. Kemény Endre tudja a partitúrát, elképzelése megköze­lítően a hagyományos, de a sok szép megoldás mellett több el­nagyolt, kidolgozatlan részt , Is hallottunk, különösen a nem té­mát játszó, belső szólamokban. Kevesebb koncerttel — vagy több próbával — az együttes, és veze­tője is, ennél magasabb színvona­lú produkcióra lenne képes. J. Z. Miközben a Hazafias Népfront VI. kongresszusának tiszteletére Baja város több mint háromszáz szocialista brigádja „kongresszu­si hét” keretében munkálkodott szeretett városa szépítésén —, a népfront-tisztségviselők sem pi­hentek. A körzeti népfront-el­nökségi tagok — ugyancsak az országos eseményre készülés je­gyében — lakóbizottsági elnökök­kel beszélgettek. Nem kis munka volt ez, hiszen 116 lakóbizottság tevékenykedik már a Sugovica- parti városban. — Valamennyiük- kel sorra személyesen találkoz­tak. Minden városban tudják', maga a lakosság is elismeri, hangoztat­ja, hogy nem könnyű közérdekű feladatot töltenek be a lakóbi­zottságok. Nos — éppen áldozatos munkásságuk megkönnyítését, elősegítését célozták a népfront­elnökökkel váló — s emeljük ki — tervszerű eszmecserék. Céltu­datosan praktikus kérdések rend­jében beszélgettek — általános­ságban kifejezve: a lakóbizottsági elnökök tapasztalatairól. Ezen belül ilyenekről, hogy miként ala­kult kapcsolatuk a lakossággal, a tanácstagokkal, s milyen támo­gatást várnak a városi tanácstól, népfronttól. gyen legalább olyan ütemes, mint az útfelszedés. Legyen ez olyan példásan gyors, mint ahogyan a helyi autóbuszTállomás építésénél történt. Szívélyesebb lehetne a hivatali ügyfélfogadás — például az adóbefizetésnél. Nagy érdeklő­déssel várják a lakókörzetekben az ismeretterjesztő előadásokat. Terjesszék ki, illetve sűrítsék a szemétszállítást a külső kerüle­tekben is. Legjobb tudomásunk szerint a bajai városi népfrontbizottság volt az első, amelyik — a kong­resszusra készülőben — ezt a több mint száz párbeszédes talál­kozást „összehozta”. Meg is volt a gyümölcse. Földvári Imre váro­si népfronttitkár — akár a „kong­resszusi hét” teljesítéseinek szám­bavételénél — e téren is a „bő­ség zavarával” küzdött. Seregnyi följegyzés tanulmányozásába kezdhetett már a múlt hónap ele­jén, amelyeket a körzeti népfront­elnökségi tagok állítottak össze a lakóbizottsági elnökök tapasztala­tairól — körzeteik sajátos problé­máiról, észrevételeiről, javaslatai­ról. Volt ezekből bőven, hiszen a lakóbizottsági elnökök nagyrésze eleven nexust tart fenn a hozzá­juk tartozó lakóközösségekkel, ugyanígy a lakóbizottsági tagok is. Családlátogatások, rendszeres találkozások során értesülnek, tá­jékozódnak az emberek hangula­táról, kívánságairól, meglátá­sairól, s kapnak tőlük ötleteket is — tanácshoz, népfronthoz való to­vábbításra. Néhány igazán találomra kira­gadott példa arra nézve, hogy milyen kérdések szerepeltek e kölcsönös tájékoztatáson. Javítsa meg a kereskedelem a zöldségel­látást. A különböző vezetékek, kábelek lefektetésével járó mun kólátoknál a helyreállítás is le­Ennyiből is leszűrhető, hogy valóban olyan kérdések kerültek szőnyegre, amelyek egy-egy lakó­körzet mindennapjaihoz tartoz­nak, s elintézésüktől — vagy an­nak halogatásától — sokban függ az emberek hangulata, közérzete, munkakedve. Amit általánosabb érvénnyel is hangoztattak a la­kóbizottsági elnökök: az ígéretek teljesítését figyelemmel kíséri a lakosság; azonkívül elvárja, hogy bejelentéseire, felvetéseire az ed­digieknél rövidebb időn belül adjon választ a tanács, és ennek érvényesülését a népfront is szor­galmazza. Itt fordíthatnánk a szót további következtetésekre. Hiszen a ba- jaiak kezdeményezte módszer bi­zonyára többi városunkban is „kihozza” — többek között — e két fontos tanulságot: az ígérete­ket teljesíteni kell — és — követ­kezetesen betartani a válaszolási határidőket, amelyek határidejű- sége sok esetben lehet jóval rövi­debb is a hivatalosnál, — ha a probléma természte ezt így kö­veteli. Mert minden válasz: tájé­koztatás. Sok helyütt, tehát nem­csak Baján és nem csupán la­kókörzeten belül felmerülhetnek olyan horderejű kérdések, ame­lyek megválaszolása az egész te­lepülést érintően közérdekű. S ha ez. elmarad, vagy katonásan ridegen közük a nem-et, hogy tárgyilagosan és kielégítően tu­datnák a valóságot, — annyi, mintha elmulasztanák a tájékoz­tatást. Nincs nap, rendezvény, fórum, ahol ne beszélnénk arról, hogy dolgozó népünk egységben, szocia­lista nemzeti összefogással mun­kálkodik a szocializmus építésén. Öntudatos harcosa, s túlnyomó többségében tisztességes előrevi­vője közös ügyünknek. Éppen ezért érett is arra, hogy a való­ságról, a tervekről, elképzelések­ről, nehézségekről éppúgy, mint örömteli változásokról — tárgyi­lagosan, őszintén tájékoztassák. A bajai módszert érdemes követ­ni tehát, ahol ez még nem vált volna gyakorlattá. T. I. A hatékonyabb betegellátásért Sok szó esik napjainkban az egészségügyről. Határozatok, ren­deletek, törvények születtek és születnek; ankétokon vitatjuk meg az időszerű tennivalókat; vélemények és ellenvélemények vívják csatájukat. És így van ez rendjén, hisz mindez az emberért, az egyre céltudatosabb, eredmé­nyesebb szocialista betegellátás, a gyógyítás, méginkább pedig a megelőzés érdekében történik. Hogy csak „házunk táján” ma­radjunk: a napokban hányták- vetették meg a megye egészség­ügyének különböző posztjain te­vékenykedő kommunisták a gon­dokat, feladatokat. Volt miről szót ejteni, lett légyen az ellátást, az integrációt, vagy az orvoseti­kát, az egészségügyi morált érin­tő kérdés. Egyik legalapvetőbb célkitűzés ma az életnek ezen a területén az integráció, a gyógyító-megelőző intézményrendszer továbbfejlesz­tésének a megvalósítása. El kell mondanunk, hogy korábban a háromféle — a körzeti orvosi, a rendelőintézeti és a kórházi — el­látás meglehetősen eltávolodott egymástól, sőt a helyzetet bizo­nyos szakmai ellentétek is sú­lyosbították. Napjaink fő törekvé­se a szellemi-szakmai-dologi ka­pacitás egységesítése, a megnöve­kedett feladatok jobb ellátása érdekében. Megyénkben a kiskunhalasi Semmelweis kórház nevezhető az eszményi integrációs modellnek. A már meglevő ilyen jellegű eredményeiket az új kórháznak a gyógyító munkába lépése tökéle­tesítette, egyértelműen hatékony- nyá tette. Szinte nincs nap, hogy — sajj tóban, rádióban, tévében, de leg­inkább magánbeszélgetésekben — ne esne szó a szépen hangzó, de annál kényesebb „töltésű” para­szolvenciáról, az orvosnak nyúj­tott hálapénzről. Mikor és meny­nyi adható, mikor „bocsánatos bűn” ez, és mikor elítélendő: „íehérköpenyes kommunistáink” is bőven és okosan vitatkoztak e témáról. A végső kicsengést még summázni is nehéz lenne, hiszen a kérdés annyira összetett, bo­nyolult. Az előlegként nyújtott orvosi honoráriumot feltehetően valami olyasfajta aggodalom hív­ta életre, .amely anyagi juttatás fejében alaposabbnak véli a gyó­gyítást, illetve biztosabbnak a gyógyulást. Az évek múltával azután bizonyos sznobizmus, ki­vagyiság is társult ehhez, amely valamennyi betegtársra rá akar licitálni, abban a hiszemben, hogy a pénztárcáját legjobban kinyitó „élbeteg” gyógyulása meg van vásárolva, tehát száz száza­lékig biztosra is vehető. A fentiekkel szemben az egye­düli helyes álláspont az, hogy a becsületesen, mindenfajta diszkri­mináció nélkül végzet gyógyító munkát nem feltétlenül kell ugyan, de lehet jutalmazni, meg­hálálni. De csakis utólag. És elő. feltétel, hogy az egészségügyi dolgozó mindennemű megkülön­böztetés nélkül a legtökéletesebb, leghatásosabb ellátásban része­sítse betegei mindegyikét. Küszöbön áll a gyógyszerellátás reformja, javítása, egységesebbé tétele, a gyógyszertári adminiszt­ráció egyszerűsítése. Erről is ér­demes beszélni, s még sok szót fogunk róla ejteni, különösen amikor már gyakorlati tapaszta­latoknak is birtokában leszünk. Az „ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál” sivár ho­nából nemcsak a kontinens, de — talán nem túlzás ezt mondani — glóbuszunk egészségügyi szem­pontból legkiemelkedőbben ellá­tott országai közé küzdöttük föl magunkat. És ha egészségügyünk a mindennapos témák közé tar­tozik — márpedig így van —, ez­zel együtt örvendetes tény, hogy vele kapcsolatosan mind kevesebb hiányosságról, s egyre több szép eredményről eshet szó. Jóba Tibor A hajósi présházban Hars István, a József Attila Tsz nyugdíjasa egy a sokezer szövetkezeti gazda közül, aki mindig szívesen bajlódott a szőlővel. * Ház körüli kiskertjében van párszáz négyzetméter ültetvénye. Az idén megviselte a fagy a szőlőt, két és fél hektoliter bort mégis adott Amíg Hárs István felesége a híres hajósi présházak egyikét csinosítja, a szövetkezeti gazda a piros bort kezeli (Pásztor Zoltán felvételei.) Közérdekű párbeszéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents