Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

1976. november 24. • PETŐFI NEPE • 3 Kicserélik az elavult gépeket a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában A Papíripari Vállalat kiskun- halasi gyárának régi, alacsony termelékenységű gépeit az V. öt­éves terv időszakában szinte tel­jes egészében kicserélik. Néhány üzemrészben ez a minőségi cse­re egyben jelentős kapacitásnöve- ' kedést is eredményez. A fejlesz­tési tervekről, s a jövő termelési feladatairól Bodrogi Tibor igaz­gatótól kaptunk tájékoztatást. — A gyár annak idején kény­szerből települt Kiskunhalasra. A vállalat azonban 1972-re minden tekintetben megfelelő, korszerű üzemet emelt. A beruházási ősz- szegnek akkor alig tíz százalékát fordították gépekre. Most össze­sen 242 millió forintot szánnak a gyár fejlesztésére, ebből több mint 220-at a géppark teljes re­konstrukciójára és bővítésére. Idén — elsőként — a nyomta­tott doboz gyártást fejlesztettük. Üj nyomó- és vágógépet helyez­tünk üzembe, s nem rég kezdtük meg a termelést a korszerű, nagy teljesítményű hajtogató-vagasztó gépen. Ezt az automatát az NDK- ból vásároltuk, csaknem 2 millió forintért. Óránként annyi dobozt készít el, mint korábban az egész üzemrész egy műszak alatt. A következő lépésben a hen- gerdoboz-üzemet fejlesztik. Űj, az országban még sehol sem gyár­tott, korszerű csomagoló eszközt fogunk készíteni — kombinált dobozt. Ennek az oldala papírból készül, a fedele és az alja pedig tetszés szerint fémből vagy mű­anyagból. Tárolható benne min­denféle élelmiszer és vegyianyag, amit jelenleg fémdobozban áru­sítanak, és nem nedves módszer­rel tartósítják. A kombinált do­boz jelentős mennyiségű acélle­mez megtakarítását teszi lehetővé, és a kiürült, felesleges dobozt egyszerűbb lesz megsemmisíteni. Az új terméket előreláthatóan a jövő év végén kezdjük gyártani egy automata gépsoron, amit Ausztriából szerzünk be, mintegy 20 millió forintért. Az idén kí­sérletképpen már készítettünk kombinált dobozokat, és ezekkel az őszi Hungaropack csomagolás- technikai kiállításon díjat nyer­tünk. A hengerdoboz-üzem teljes re­konstrukciójára és további bőví­tésére a tervidőszak második fe­lében kerül sor. Ugyancsak kor­szerűsítjük a nyersdoboz- és az iratrendező-gyártást. Ezeknél el­sősorban a munkaerő-megtakarí­tás a cél. Az 1980-as év beruhá­zási feladata a nyomtatott dobo­zok gyártásának átfogó rekonst­rukciója és nagyarányú bővítése. Ezzel párhuzamosan fejlesztjük a gyár nyomdáját is. Idei tervünk 8200 tonna doboz gyártása, 223 millió forint érték­ben. Az év első tíz hónapjának eredményei alapján ezt várha­tóan 3 százalékkal túl is teljesít­jük. Három fő termékünkből, melyeknek termelését a követke­ző években fejleszteni fogjuk, mintegy 670 tonnával gyártot­tunk többet, mint tavaly. Ebben az évben még csekély összeget használtunk fel beruházásra, en­nek hatása is jelzi azonban, ho­gyan fog módosulni a tervidőszak alatt a termékszerkezet. A ter­melés 1980-ban eléri majd a 20 ezer tonnát. Zs. Á. W>>>>>>XWAW.VAV Majsai kutyavásár (Pásztor Zoltán felvétele.) Csaknem 30 ezer lakást adtak át az idén A népgazdasági tervben elő­irányzottnak megfelelően — az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium gyorsjelentése szerint — az ország építőipari kivitelező szervezetei az év eddigi 10 hó­napjában 5,7 százalékkal bőví­tették termelésüket az előző év azonos időszakához viszonyítva. A munkaerő száma ebben az ága­zatban sem emelkedett, sőt mér­séklődött, így a fejlődés kizáró­lag a termelékenység — egyéb­ként 6,6 százalékos növelésével érték el. Az építésügyi ágazaton belül az ÉVM-vállalatok termelése bővült a legnagyobb arányban, 8 száza­lékkal, más tárcák és a tanácsok építőipari vállalatai 3—5, és az építőipari szövetkezetek egy szá­zalékkal több építési feladatot teljesítettek, mint egy évvel ez­előtt, a termelőszövetkezetek épí­tőipari közös vállalkozásainak ter­melése pedig nem érte el a múlt évi szintet. A fontos termelési beruházásokat építő ÉVM-válla­latok — elsősorban a 31-es szá­mú és az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat mun­kájának eredményeként — átla­gosan 10,9 százalékkal nagyobb építési feladatot teljesítettek, mint egy évvel ezelőtt. Az elsősorban lakásokat és kommunális létesítményeket épí­tő ÉVM-vállalatok átlagosan 6,3 százalékkal növelték termelésü­ket. Az egyéb kivitelező szerveze­tekkel együtt tíz hónap alatt 29 888 új otthont adtak át az or­szágban. A budapesti ÉVM-válla­latok eddig csaknem nyolcezer új lakást építettek fel. Az ország kivitelező szervezetei jelenleg 57 ezer lakás építésén dolgoznak, s nagy erőfeszítéseket kell tenniük a befejező munkálatok meggyor­sítására, mert az év utolsó két hónapjára maradt az idén elő­irányzott lakások majdnem 40 százalékának átadása. (MTI) MA ESTE: STÚDIÓ AVAT ÁS A KÉPERNYŐN Kapcsoljuk Szegedet...! Tanulmányi verseny a szakközépiskolák tanulói számára Másodízben hirdette meg az idén az Oktatási Minisztérium a szakközépiskolások képzésében érdekelt szaktárcákkal egyetértés­ben egységes elvek alapján, egy­séges szerkezetbe foglalva az or­szágos tanulmányi versenyeket. A néhány éve erőteljes fejlődésnek indult versenymozgalom résztve­vőinek köre az idén tovább szé­lesedik: először írtak ki országos vetélkedőt könnyűipari szakkö­zépiskolásoknak is, és így már 25 féle versenyben vehetnek részt a szakközépiskolák tanulói. A szakmai versenyeken kima­gasló eredményt elért tanulók az érettségi, illetve a felvételi vizs­gákon kedvezményekben része­sülnek. A versenyeket többségé­ben komplex, illetve szaktárgyi kategóriákban rendezik meg. A versenyekét á nevezési lét­számoktól és a szak jellegétől függően két vagy három forduló­ban bonyolítják le. Az iskolai se­lejtezők többségét februárban tartják, a középdöntőkre általá­ban márciusban, a döntőkre pe­dig április végén, május első két hetében kerül sor. A televízió lassan mindenkihez eljut az or­szágban, de vajon a képernyőre eljut-e min­den gondja, eredménye, sóhaja, mosolya az országnak? Ahogy nőtt a műsoridő, gyarapo­dott a tévénézők tábora, úgy fogalmazódott meg egyre erőteljesebben az óhaj, hogy szé­lesíteni kell az információszerzés külső körét. Kezdetben a megyei filmstúdiók törtek ösvé­nyeket a képernyőre, majd a tévé, felismerve a helyi tájékoztatás előnyét és fontosságát, kihelyezett tudósítókkal erősítette vidéki kap­csolatait. Mindez azonban kevésnek bizonyult, s ezért született döntés körzeti stúdiók létesíté­sére, egyenlőre Pécsett és Szegeden, később pedig Győ­rött, Miskolcon és Debrecen­ben. A szegedi stúdió felava­tása számunkra különösen je­lentőségteljes, mivel három megye — Bács-Kiskun, Bé­kés és Csongrád, — területét fogja össze és vonja be a te­levíziózás országos vérkerin­gésébe. Milyen igényeket kíván és tud majd kielégíteni a ma este be­mutatkozó stúdió? — kérdeztük a vezetőjétől, Farkas Istvántól. — Elsősorban a főváros-cent- rikusság feloldását szolgálja. A műsoridő bővítésével és a helyi sugárzási lehetőségek kihaszná­lásával az eddiginél jóval na­gyobb nyilvánosságot kap az itt dolgozók életének a bemutatása, munkájuk népszerűsítése,' s ez egyúttal pártunk és kormányunk politikai célkitűzéseinek helyi végrehajtásához is nagy segítsé­get ad. Hallhatnánk valamit az idei és a jövő évi tervekről? — Az idén kétszer jelentke­zünk. A stúdióavatáson kívül, még karácsony valamelyik nap­ján egy ünnepi hangulatú mű­sorral. Jövő év első negyedében már havonta egy alkalommal, rendszeresen sugárzunk félórás, politikai jellegű műsorokat. A második negyedévtől talán si­kerül két hetenként jelentkez­nünk, a központi egyes csator­nán. Mellette legalább három művészeti műsort is szeretnénk készíteni, de ezeknek a tartal­máról és formájáról később döntünk. Kimondva nagyon szépen hangzik, hogy három megye a magáénak tekinthet egy tévéstú­diót, s ezzel mintegy saját „pár­lOOj y°y. • Endrei Juli, szegedi főiskolás, a stúdió bemondónője. Az új munkatársak kiválasztásában ter­mészetesen ügyeltek a megyei képviseletek egyensúlyára is. Or­bán Tibor, a békéscsabai színház színész-rendezője lett a főrende­ző és Golovits Lajos, kecskeméti tanár a műsorvezető. cellához” jut a képernyőn. Gya­korlatilag azonban nem lehet könnyű megteremteni a televí­ziós munka műszaki és egyéb feltételeit? A kezdet mindenütt nehéz, gondolom ez alól önök sem kivételek? — Az előbb ismertetett, sze­rény terv is mutatja, hogy egyenlőre nem vállalunk többet, mint amennyire futja az erőnk­ből. Szükségünk is van hosszabb tanulási időre, mivel nem kész, gyakorlott stábbal kezdünk, ha­nem zömmel helyi erőkkel dol­gozunk, akik még járatlanok a TT Az orosz föld, a szovjet népek nagy családjának a hazája befo­gadta és otthont adott sok olyan magyar forradal­márnak, aki a Tanácsköz­társaság bukása után menekülni kényszerült az országból. Mun­kát kaptak, felelős posztokon tevékenykedhettek, résztvehettek a forradalmi munkásmozgalom­ban. Hosszan lehetne sorolni a fel- szabadulás előtti forradalmi moz­galom kiemelkedő harcosainak nevét, mai munkásságát: akkor több mint nyolcezer nevet és életutat lehetne felsorakoztatni, akik mint a forradalmi mozgalom kiemelkedő harcosai habár sok­féleképpen alakult a sorsuk az elmúlt évtizedek során — hittel, meggyőződéssel, bátran vállal­ták a párttól kapott megbízatá­saikat. Büszkék lehetünk felsza­badulás előtti küzdelmeikre, ők pedig büszkén vállalhatják mind­azt, amivé a felszabadulás óta hazánk lett: a szocialista, a szo­cializmus építésének betetőzésén munkálkodó Magyarországot. Mindenekelőtt a forradalmi harcokban megedzett, az irányí­tási, vezetési tapasztalatokkal fel­vértezett kommunistáknak kö­V et er ártok szönhetjük, hogy országunk a 30 év alatt teljesen átalakult. Az elmaradott agrár-ipari országból modern, szocialista iparral és korszerű mezőgazdasággal rendel­kező ipari-agrárországgá lett. A kulturális forradalom ered­ményeként nőtt népünk művelt­sége, jól bizonyítja ezt egyetlen adat, 1938-ban 9 millió, 1974-ben több mint 64 millió könyv je­lent meg Magyarországon. A termelés emelésével össz­hangban emelkedett népünk életszínvonala, gazdagodott éle­te. Javult a lakosság áruellátása. A bérből és fizetésből élők 90 százalékának már csökkentett, 44 órás munkahete van. Felépült a IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakás, s ezzel túltelje­sítettük 15 éves, egymillió lakás felépítését előirányzott progra­munkat. A veteránok munkájára min­dig számíthat a Magyar Szocia­lista Munkáspárt. Egyikük a kö­zelmúltban azt mondotta a Kom­munista Ifjúsági Szövetség tag­jai egy népesebb csoportjának: „Tudjátok, hogy mi 25 esztende­ig vártunk: hadd nézhessünk egyszer szembe a szocializmus építésének feladataival. Mint tudjátok, csak sok ellenállást le­küzdve emelkedhettünk idáig, sok viharban volt részünk, és ma sem mindig kéklik felettünk a mennybolt, de mi sohasem fél­tünk a nehézségektől, keressük, kutatjuk a felfelé ívelő utat...” A közelmúltban Magyarorszá­gon járt az egyik tőkés ország küldöttsége. Közülük néhányan csodálkoztak: hogyan lehet Ma­gyarországon esztergályosból mi­niszter, bányászból vezérőrnagy, íme a magyar veterán bölcs vá­lasza: „Én inkább azon csodál­kozom, hogy önöknél ahol állító­lag demokrácia van, az ilyesmit csodálatosnak tartják ...” A veteránok az üzemeket, in­tézményeket, gyárakat járva gyakran jelzik az ország vezetői­nek, hogy célba jutott-e egy-egy elképzelésük, hol és mi akadá­lyozza az előrehaladást. Ennek a felmérhetetlen tenni akarásnak ugyancsak vég nélkül sorolhat­nánk a példáit. Forradalmi, ma is alkotó életútjukat így összege­zi a Magyar Szocialista Mun­zik. A stúdióavatás szereplői. (Fotó: Dr. Somogyi Károly né.) szakmában. Az a feladatuk, hogy az idén és jövőre mindent meg­tanuljanak, ami a legszüksége­sebb. Ez azért is fontos, mert később természetesen nagyobb feladatokat is meg kell olda­nunk. — Például? — Hetente egyszer szeretnénk a saját területünknek is sugá­rozni, a szentesi adó közbeikta­tásával, és a budapestiektől tel­jesen függetlenül. Lesz saját híradónk, tervezünk önálló mű­vészeti és politikai műsorokat, valamint helyszíni közvetítése­ket. Stúdiónknak kettős szerepe lesz, egyrészt ellátja a saját kör­zetét, másrészt a központi meg­rendeléseknek is eleget tesz. — Tudom, korai erről beszél­ni. de előfordulhat, hogy a sze­gedi „kistestvér” komoly ver­senytársává nő a budapesti „bátyjának”? — Mi nem akarunk konlcur- rálni és nem akarjuk másolni sem a „nagy testvért”. Azt sze­retnénk, ha a stúdió kialakítaná a sajátos arculatát és ennek megfelelően új utakat keresne a televíziózásban. Igyekszünk megkeresni azokat az utakat, amelyeket még nem tapostak ki és ehhez természetesen számí­tunk mind a három megye ve­zetőinek és lakosainak a segítő­kész közreműködésére. káspárt Központi Bizottságának határozata: „A felszabadulás előtti forradalmi mozgalom ki­emelkedő harcosai megfelelően illeszkednek be társadalmi éle­tünkbe. Részt vesznek a párt- és társadalmi szervezetek válasz­tott testületéinek munkájában, jelentős számban töltenek be ve­zető tisztséget. Több évtizedes, gazdag tapasztalataikkal ered­ményesen segítik a párt-, társa­dalmi és állami életünk fejlődé­sét. Időt, fáradságot nem kímél­ve — amíg egészségi állapotuk lehetővé teszi — tevékenyked­nek a szocialista építőmunkában. Párt-, társadalmi és állami szer­veink a felszabadulás előtti for­radalmi mozgalom kiemelkedő harcosait az őket megillető poli­tikai és erkölcsi megbecsülésben részesítik...” Az erkölcsi megbecsülést fém­jelzi a „Szocialista Hazáért Ér­demrend” kitüntetés, amely mél­tó anyagi, szociális kulturális jo­gokkal párosul. Jogokkal ame­lyek csak a szabadság fáklya vi­vőit illetik. Egész népünk boldo­gulásáért vívott páratlan áldo­zatkészségükkel a veteránok egész népünk elismerésé^ élve­Kőszegi Frigyes — A televíziótól milyen tá­mogatást kaptak?. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi< világrajövetelünk egy igen lelkes és nagyvonalú együttműködés eredménye. Egyenlőre ideiglenes helyen, a szegedi Sportcsarnokban rendez­tünk be és ennek a felszerelé­séről a televízió gondoskodott. Ha elkészül a végleges stúdiónk, a volt szegedi úttörőházban, en­nek a műszaki berendezése szin­tén Budapestről kerül hozzánk. Nagyon sok segítséget kaptunk a tévé szakembereitől is. Mindez azonban kevés lett volna, ha a megyék párt-, társadalmi és gazdasági vezetői nem állnak mellénk. A stúdiónak otthont adó szegedi házigazdák talán egy kicsivel többet is vállaltak — gondoskodtak a helyiségről, a stúdió közművesítéséről, a munkatársak lakásáról — de a többi megye is jelentősen hoz­zájárult ahhoz, hogy létezhes­sünk, sőt fejlődhessünk. — Tehát a kilátások is bizta­tóak? — Bízunk benne. Ahogy az anyagi lehetőségek engedik, to­vább lépünk. Már a fejlesztés első ütemében megvalósul egy szinkronstúdió is, ahol nemcsak a tévének, hanem a jugoszláv novi-sadi televíziónak is mi szinkronizálnánk magyarra a filmeket. A fejlődéssel párhuza­mosan szeretnénk felvenni a kapcsolatot a kecskeméti rajz­filmstúdióval, de számítunk a megyei amatőrfilmesek közre­működésére is. Művészeti pro­dukcióinkhoz nagymértékben kí­vánunk támaszkodni a békéscsa­bai, kecskeméti és a szegedi szín­ház művészeire, a megyékben alkotó képzőművészekre. írókra, népművészekre. Nem akarunk felfedezni senkit, csak azt sze­retnénk, ha minél többen be­kapcsolódnának a munkánkba, segítenének feltárni a terület művészeti és munkásmozgalmi hagyományait, hogy még telje­sebb, igazabb képet adhassunk magunkról az egész országnak. Ennek az elgondolásnak a je­gyében fogant az első, bemu­tatkozásnak szánt, avatóműsor is. Varga László tévészerkesztő és Antal Imre műsorvezető, Or­bán Tibor rendezővel hetekig járták a három megyét, hogy kiválasszák azokat a szereplőket, akik jellegzetes képviselői lehet­nek lakóhelyüknek. Még sem a keresés — a választás volt a legnehezebb. Útközben ugyanis sok nagyszerű emberrel talál­koztak, de mivel a stúdióba nem férhettek be valamennyien, azo- Kat hívták meg a kamerák elé, akikről úgy gondolták, hogy sok érdekes, új vonással gazdagít­hatják a megyéjük emberi és társadalmi arculatáról kialakult képet. Lássuk, kik képviselik ma es­te Bács-Kiskun színeit? Selyem Zsigmond, a kunszentmiklósi tsz elnöke, országgyűlési kép­viselő, aki a kun hagyományo­kat folytató országos hírű juh­tenyésztésről számol be a né­zőknek. Nagy Kristóf kecske­méti fafaragó iparművész ma­ketten is bemutatja, milyen ját­szóterekkel kívánja feloldani a lakótelepek ridegségét. Vén La- josné és Szvétek Antalné kalo­csai pingálóasszonyok ezúttal szavakkal ecsetelik mesterségük szépségeit. Zombortyevity Já- nosné és Zegnál Márk, a garai délszlávok nevében elevenítik fel a nemzetiségiek sorsát a fel- szabadulás előtt és megemlékez­nek egykori partizán társaikról. Tóth Zoltán, a Bajai Állami Gazdaság takarmánykeverő üze­mének csoportvezetője a mező- gazdaság iparosodásáról, Szepesi József repülő alezredes a tájhoz fűződő „légi kapcsolatairól”, Csömör Sándorné, a BRG kecs­keméti magnetofon gyárának munkásnője pedig arról beszél, hogy a gyár milyen új irányt szabott az életének. Az új stúdió felavatásához méltóbb módot nem is találhat­tak volna. Olyan embereket jut­tattak szóhoz és képhez, akik­nek a sorsa, múltja és minden­napi munkája elválaszthatatlan attól a tájtól,* amelynek szépsé­géből és gazdaságából, ezentúl talán többet tud majd megmu­tatni a televízió. Vadas Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents