Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

1976. november 19. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ALAPVETŐ ÉPÍTŐANYAGOKBÓL KIELÉGÍTIK ALAKOSSÁG IGÉNYEIT A HAZAI TERMELÉS HIÁNYAIT IMPORTTAL PÓTOLJÁK Az V. ötéves terv építőanyag-ellátása A negyedik ötéves terv időszakában — főleg annak köze­pétől — az ipari termelés növekedése, az importlehetőségek kihasználása nyomán a kereskedelem örvendetesen javította az építőanyag-ellátást — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium vezető testületé az építőanyag-kereskedelem tevékenységével, teendőivel foglalkozva. 1977-re a kereskedelem az építőanyag-forgalom további 2—3 százalékos növekedésével számol. Az eddigi tárgyalások és a meg­állapodások alapján a legfonto­sabb termékekből — például ce­mentből, falazó- és tetőfedő­anyagból, burkoló- és faanyag­ból — a tervezett mennyiség biztosítható. A jövő évi meg­nyugtató ellátáshoz azonban még szükségesnek látszik az Ideivel azonos mennyiségű, mint­egy 20 000 tonna mészhidrát be­hozatala tőkés piacról, s továb­bi szocialista importra van szük­ség az ablakhiány megszünteté­sére is. Az ötödik ötéves terv több állami lakás, ezzel szem­ben az előzőnél kevesebb, 180 000 családi ház építését írta elő. Eh­hez évente további 2—3 száza­lékkal növelik a kiskereskedelmi építőanyag-forgalmat. A hosszú lejáratú államközi szerződések, az ipari vállalatok szállítási készsége alapján a tervidőszak végéig várható az építőanyag-ellátás javulása. Elő­reláthatóan kiegyensúlyozott kí­nálatot nyújt a kereskedelem ce­mentből, azbesztcement tetőfedő anyagokból, építő- és faanya­gokból, parkettából stb. A mi­nisztérium kérte az ÉVM segít­ségét a hazai kapacitások igény szerinti bővítéséhez, néhány ter­mékcsoporton belül pedig a vá­laszték összetételének javításá­hoz. A tervidőszak hátralevő ré­szében a mostanihoz hasonló gondok egy része még megma­rad. Mészből, elsősorban égetett darabos mészből, a keresletet ki tudják elégíteni, mészhidrátból azonban egy-két évig — amíg a hazai ipar elegendő mennyisé­get nem gyárt — növelni kell az importot. Egyelőre tőkés be­hozatallal gondoskodnak a még hiányzó falburkoló csempékről, amelyből egyébként a tervidő­szak második felében a hazai üzemek már minden igényt ki-' elégítenek. Változatlanul nincsen kilátás a következő években ar­ra, hogy a hazai ipar elegendő ajtót, ablakot adjon a kereske­delemnek. Ezért változatlanul szükség van a szocialista import és az államközi kontingensek bő­vítésére. Parkettából már van — s az ipar jelzése alapján lesz is — elegendő. Gondot okoz azon­ban, hogy a termelés jelzett ösz- szetétele nem találkozik a lakos­ság keresletével. Az ipar pél­dául a belkereskedelem igényé­nél 20 százalékkal kevesebb nor­mál parketta, viszont ugyaneny- nyivel több mozaik- és panel­parketta szállítására vállalko­zott. A falazóanyagok ipari kí­nálata nagyjából ugyancsak megközelíti a belkereskedelem igényeit, kisméretű téglából azonban mindössze a felét ajánl­ja a szükséges mennyiségnek. (MTI) A pult másik oldalán Az éremnek is két oldala van, az üzleti pultoknak is. Sőt, an­nak a bizonyos másik oldalnak is — ahol az eladó áll — több oldala van aszerint, hogy a ve­vő melyiket kívánja észrevenni és főként milyen hangulatban? Mi tagadás, félórát várni tíz deka parizerre vagy fél kiló ke­nyérre, nem tartozik az élet leg­szebb örömei közé. A vevőt is meg lehet érteni, ha elveszíti a béketűrését, amikor az eladó lassított felvételben mozog a pult túlsó oldalán, vagy az ép­pen sorra kerülő vásárló orra előtt hagyja el az őrhelyét. Az esetek nagy részében jo­gos a felháborodásunk. Nem is a lusta, a vevők kedvét és a ke­reskedelem hitelét egyaránt ron­tó eladókat kívánták szebb szín­ben feltüntetni azon a sajtótá­jékoztatón, amelyen a kereske­delmi és pénzügyi dolgozók munkakörülményeiről esett szó. Elgondolkodtató adatokat hall­hattunk arról, hogy a pult túl­só oldalán sem mindig rózsás a helyzet. Az ország kereskedelmi forgalma mintegy 60 ezer mun­kahelyen bonyolódik le, s ezek­nek az üzleteknek csaknem a fe­le 150 négyzetméternél kisebb alapterületű, vagyis nem na­gyobb két kis lakásnál. Ezekben a parányi boltokban nem hogy mozdulni nem lehet, de könnyí­teni sem tudják az ott dolgozók munkakörülményeit. Kénytele­nek sajátkezűleg emelgetni a súlyos ládákat, ki-berakni a temérdek árut, s közben hall­gatni a vevők kifakadásait, akik sietnének, mert otthon már vár­ja őket az éhes család és a be­áztatott mosnivaló. Az eladó ar­ra hivatkozik, hogy neki csak két keze van, a vevő arra, hogy 6 sem lopja az idejét. Van erre egyáltalán megoldás? A tájékoztató síerint, a követ­kező években, sem az üzletek nagyságában, sem a kiszolgálók létszámában nem várható jelen­tősebb változás. Hiába szidjuk tehát a kiszolgálást, ha egyszer az üzletek zsúfoltak, a dolgozók túlterheltek, a fizetések alacso­nyak, s nagyon sok helyen nincs mód az eladók gyerekei­nek bölcsődei elhelyezésére, üze­mi étkeztetésre, sokszor még szellőztetésre vagy alaposabb tisztálkodásra sem. Hányán tud­juk például, hogy egy bolti pénztáros naponta 8 és fél má­zsa árut mozgat meg a bal ke­zével, s közben a másikkal ke­zeli a pénztárgépet? Vagy azt, hogy a kiskereskedelmi boltok felében nincs folyóvíz, és mind­össze néhány ezer gyermekin­tézményi férőhely jut 360 ezer női alkalmazottra? Mindezek közrejátszanak ab­ban, hogy az eladók is gyor­sabban felcsattannak, ha a ve­vők sem hagyják szó nélkül a sérelmeiket. Hogy ezek után mi le­gyen a teendő? A kedves vevő megértőén húzza be a fülét-farkát akkor is, ha nem oktalanul forr benne a méreg ? Menjen el szó nél­kül a kirívó hanyagságok mellett? Nézze el, hogy némelyik önki- szolgáló boltban egész sereg fi­gyeli árgus szemekkel, mint va­lami álruhás tolvajt, s közben az élelmiszerpultnál egy szál kiszolgáló hadakozik száz ve­vővel? Mert ilyen is van. És olyan pincérek is, akik az egy- szál vendéget éppúgy megvára­koztatják, mintha teli lenne az étterem. Arra sincs mentség, vagy magyarázat, hogy az ud­varias kérdéseket sokan miért nem méltatják válaszra sem, vagy ha igen, ezt úgy teszik, hogy nincs benne köszönet. Elis­merjük, hogy a pult mögött sem könnyű, de valamivel könnyebb lehetne, ha mindkét oldalról mosollyal enyhítenék a körülmé­nyekből adódó feszültségeket. A helyzeten az sem változtat, ha gorombáskodunk egymással, a közérzetünkön annál inkább. Azon Is érdemes elgondol­kodni, hogy az ötödik ötéves tervben lényegesen nagyobb összeget ütemeztek be új bol­tok építésére, mint a meglevők­ben a munkakörülmények javí­tására. Mit jelent ez? Az ará­nyok eltolódását. A kisebb lé­lekszámú településeken olyan boltok épülnek, amelyeket még 10—15 év múlva sem tudnak teljesen kihasználni, ugyanak­kor változatlanul megoldatlan marad a sűrűn lakott helységek ellátása. Nem szűnik a sorbán- állás, a kapkodás, az idegeske­dés. A megoldás tehát? A központi szervek részéről kevesebb szem­kápráztató beruházás és több gondoskodás az emberről. Ar­ról is aki elad, arról is, aki vesz. Ez az alapja annak, hogy nagyobb bizalommal lépjünk bár­melyik üzletbe és kölcsönösen becsülni tudjuk egymást a pult mindkét oldalán. V. Zs. Levelek és emberek ősz. (Tóth Sándor felvétele.) MAI TÉMÁNK Húsz felszólaló A napokban, amikor a Kiskunhalasi Állami Gaz­daságban jártunk kollégá­immal, Pintér Imre, a pártbizottság titkára így szólt hozzánk a beszélge­tés egyik szünetében: — Nem akarom eltúlozni a dolgot, de a fiatalok leg­utóbbi parlamentje ragyo­góan sikerült! Húszán fel­szólaltak. Lehet, hogy eb­ben nincs semmi különös, de az talán említést ér­demel, hogy a húsz fel­szólalóból tizenegyen fizi­kai dolgozók." Közelebbről is érdekelni kezdett bennünket, hát to­vább kérdeztük a pártbi­zottság fiatal titkárát. Így válaszolt: — Megkapó volt szá­munkra, hogy az első ifjú felszólaló azzal kezdte: job­ban meg kell becsülni az idős embereket. Sőt, azt javasolta, hogy nyújtsunk számukra az életkoruknak, s jelenlegi helyzetüknek megfelelőbb munkalehető­séget. Szó esett az illet­ményföldek elosztásáról, a gépek javításával kapcso­latos kihasználatlan lehe­tőségekről, a garanciális munkához szükséges jobb feltételek megteremtéséről, stb. Csupa olyasmiről, ami sokakat érdekel, má­sokat is érint valamikép­pen. Pintér Imre azt is el­mondta, hogy a gazdaság igazgatója rendkívül hasz­nosnak tartotta a fiatalok megbeszélését. Ki is nyil­vánította előttük, hogy jó volt látni: nem valamifé­le kívánságlistát soroltak fel előtte, s nem panasz­nappá süllyedt a parla­ment, hanem a felnőtt fejjel, felelősséggel gondol, kodó fiatalabb nemzedék hasznos együttléte volt. V. M. Ünnepi párttaggyűlés a határon Tüzelőolaj-tartalékok Az ÁFOR gázolaj- és tüzelő­olaj forgalma az enyhébb napok­hoz viszonyítva több mint 25 százalékkal növekedett, a napi átlagos 13 300 tonnáról több mint 17 ezer tonnára. A zavartalan té­li ellátást segítették azok a vá­sárlók, akik a kedvezményes nyári tüzelőolaj-akcióban mint­egy 330 ezer tonna folyékony tü­zelőanyagot szereztek be, 80 ezer tonnával többet, mint a múlt év­ben. Az ellátás alapvető feltétele­ként megfelelő mennyiségű és választékú kőolajterméket tárol­tak. s így, ha az időjárás szo­katlanul hidegre fordulna is, bő­séges, egyhónapos biztonsági tar­talékot nyújt a kőolajfinomítók­ban és egyéb telepeken tárolt mintegy félmillió liter gázolaj és tüzelőolaj. Egyébként a folya­matosan termelő finomítóktól a különböző termék-távvezetékeken havonta mintegy 60 ezer tonna gázolaj érkezik az ÁFOR cse­peli telepére, a szajolira 80 ezer, az ócsaira 11 ezer, a ceglédire 12 ezer, és a füzesabonyira 20 ezer tonna. A szállításhoz jelentős segítsé­get nyújt a vasút napi 12—13 ezer tonna üzemanyag és folyé­kony fűtőanyag továbbításával. A közúti szállítás téli nehézsé­gei lassíthatják a forgalmat, és így a kevés tárolóhellyel rendel­kező ÁFOR-kutaknál átmeneti­leg zavarok keletkezhetnek. Cél­szerű tehát, ha a cserekannák­kal rendelkező vásárlók igénybe veszik az AKÖV házhozszállítá­si szolgáltatását, amelynek kiter­jesztésére még sok lehetősége van. A kelebiai határőralegység kommunistái ünnepi taggyűlés­re gyülekeztek. A Zalka Máté nevét viselő ifjúsági klubban kezdésig valamennyi párttag el­foglalta helyét, s a szabadnapo­sok is pontosan érkeztek. Csen­gett József főtiszt elnöklésével folyt a párttagságot szimbolizáló piros könyvecskék kiosztása. Tóth Sándor tiszthelyettes, az alapszervezet titkára, méltatta a párttagsági könyv jelentőségét, értékelte a tagkönyvcsere poli­tikai és szervezési feladatait tar­talmazó intézkedési terv végre­hajtását, amelyet tíz hónapja fo­gadott el a taggyűlés. A januári taggyűlés célul tűz­te — idézte a titkár —, hogy az alapszervezet minden tagja úgy dolgozzon, hogy az általános követelmények teljesítése mel­lett, a kommunisták hibájából, szolgálati mulasztás ne következ­zék be. A vezetőség beszámolójá­ból kitűnt: az alapszervezet tel­jesítette a célkitűzéseket. Vala­mennyi határsértőt lelepleztek, a forgalomellenőrző ponton senki sem tudott tiltott határátlépést elkövetni. Az útlevélkezelők az ellenőrző munka során felfedték a hamis útiokmányokat. A sze­mélyi állomány fegyelmezetten, példamutatóan állt helyt a szol­gálatban, a több mint félmillió utas ellenőrzésében. A szocialista versenymozgalomban a katonák 25 százaléka kiváló, 50 százaléka pedig jó minősítést kiérdemelve teljesítette a követelményeket. • A jobb oldali képen: Berta Imre határőr őrmester átveszi az új párttagsági könyvét. A kelebiai határőralegységnél dolgozó kommunisták tehát ma­gas szinten hajtották végre az MSZMP KB 1975. október 23-i határozatát, s a KISZ-esekkel együtt eredményesen teljesítették a januárban kitűzött célokat. Az általuk elért eredmények bizo­nyítják: a határőrizet szilárdítá­sa, a forgalomellenőrzés gyors, kulturált és biztonságos végre­hajtása érdekében többet tettek, mint a korábbi évben. G. B. • Szerkesztőségünkhöz sok le­vél érkezik naponta. Olvasóink legtöbbször közérdekű dologban nyilvánítanak véleményt. A be­jelentések, vélemények, jogi ta­nácsot kérő és egyéb — olykor személyes panaszokat tartalmazó — levelek iktatásra, majd az ügyintézőhöz kerülnek. A többsé­güket levelezési rovatunk veszi gondozásba, továbbítja az illeté­kesek, a közérdekűek egyrészét leközli a Sajtóposta című össze­állításban, s ugyanitt válaszol a feltett kérdésekre is. Néhány ér­dekesebb témát kínáló levél el­kerül a lap különböző szakrova­tához, újságírókhoz, főmunká- társakhoz, akik szívesen fogadják az olvasói buzdítást, s ha lehet, riportban, cikkben számolnak be tapasztalataikról. Az is előfordul, hogy közvetlen segítséget nyújta­nak a támogatásra szorulónak oly módon, hogy felhívják rá az érdekeltek figyelmét. Bár min­dig elmondjuk, hogy nem va­gyunk sem lakáshivatal, sem nyomozó hatóság, azért nem rit­ka, hogy az újságíró — saját lel­kiismeretétől is hajtva — utána­ered eg.v-egy ügynek, és addig nem nyugszik, amíg érdemi inté­zést ki nem csikar. Ez a láthatatlan, s a lapban nem mindig jelentkező munka, hozzátartozik a szerkesztőség vér­keringéséhez, úgy is mondhat­nánk, hogy friss impulzusokat visz a sajtó mindennapi tevé­kenységébe Segíti, jobbítja a kapcsolatot azokkal, akiknek ké­szül az újság? az általunk gyakran csak ily módon megszemélye­síthető sok tízezernyi olvasóval. A postabontás éppen ezért iz­galmas és érdekes feladat. / A szerkesztő sokszor együtt örül a levélíróval és bosszankodik, ami­kor panaszokból is kicsendülő érthetetlen huzavonát, közömbös­séget, helyenként bürokráciát ta­pasztal. A levelek bizalmat tükröznek akár közügyekről, akár személyes gondokról adnak hírt. Gyakran kezdik így soraikat: régi olvasó­juk, előfizetőjük vagyok... Hogy miről szólnak a levelek? Nehéz lenne összefoglalni. Íme néhány a sok közül. • Mostanában gyakori panasz a lapterjesztés hiányossága. Nem jut el mindenütt időben az elő­fizetőkhöz äz újság. Sőt a hosz- szabb kézbesítési kimaradás sem ritka. Kása Istvánná kiskecske- méti olvasónk, aki már tíz éve járatja lapunkat, panaszolta, hogy októberben csak 13-án kapott újságot. Ugyanilyen levelek ér­keztek a Szeleifaluból is. Mint kiderült, elment a postai kéz­besítő, és nem volt utánpótlás. Az ilyesmi természetesen nem­csak az olvasó ügye. Hogy va­lami vigasztaló is akadjon e té­ma körül, Baranyai István kis- kunmajsai (Széchenyi 79/a. sz. alatti) olvasónk viszont a lap pontos érkezését dicséri, aminek a szerkesztő is szívből örül. A ballószögiek a tűrhetetlen bolti ellátás ügyében írtak, alap­vető élelmiszereket napokon át nem lehet kapni, reggel 8-kor már sokszor nincs tej, péksüte­mény. Az 9ZTK-ból levél érke­zett, hogy a kiskörút nagymére­tű és zajos forgalma zavarja a műszeres vizsgálatokat. Egy ap­róság: rozoga a színház melletti hirdetőtábla, levélírónk még egy amatőr fotót is mellékelt bi­zonyságul. Dr. Mártha Gyuláríe Soltvadkertről egy temetői mű- emlékjellegű kápolnára hívja fel a figyelmet. • Közlekedési cikkeinkről nyil­vánít véleményt dr. Repkény István kiskőrösi állatorvos, s néhány közérdekű észrevételt is tesz. Lapunkról is van vélemé­nye: Azért tetszik legjobban a Petőfi Népe, mert újságírói őszintén, bátran, hivalkodás nél­kül megírják saját vagy a több­ség véleményét a társadalom ér­dekében”. Valóban ez a szándé­kunk, s a sajtónap közeledtével méginkább jólesik, hogy olvasó­ink is látják törekvéseinket. Néha nem nagy dolognak lát­szik, amit közlünk, mégis vissz­hangot kelt. Király Sándorné ír­ja, meghatottan olvasták a „Kö­szönet hangja” című cikket (va­lójában szintén olvasói levél volt), amely a kecskeméti köztemető gondozottságáról szólt dicsérőleg. Mi sem tudjuk meghatottság nél­kül olvasni ezeket a kedves, szinte családias hangvételű lever leket. De nem sorolom tovább. Napi postánkból szemelgetve is lát­szik, milyen sokféle gond, pa­nasz, öröm, emberi érzés és szán­dék tükröződik a levelekben. Tudjuk azt mi magunk is, hogy legtöbbször csak közbeiktatott szerv vagyunk, s közvetlenül is fordulhatott volna a levélíró pa­naszával az arra illetékesekhez. Az esetek nagy részében nem is tehetünk mást, csak továbbítjuk a panaszt azokhoz, akik intézke­désre jogosultak. Ez a folyamat mégis a szocialista demokrácia része, egyfajta megnyilvánulási formája. A nyilvánosság igény- bevétele, lehetősége és kontroll­ja, amelyhez joga van az állam­polgárnak, s melyet mindannyi­unknak tisztelnünk kell. Nem csupán azért, mert törvény írja elő, hanem azért is, mert fo­kozza a bizalmat helyes politi­kánk, rendszerünk demokratikus fórumai, hatóságai és társadalmi szervei iránt. Különösen akkor, ha a levelekre, a felvetett köz­érdekű gondolatokra és szemé­lyes bejelentésekre érdemben válaszolnak azok, akik erre hi­vatottak. A legtöbb esetben így is van. Ezt tükrözik a Sajtópostá­ban, s esetenként lapunk más helyén leközölt válaszok, szer­kesztői üzenetek. # A levelek mögött emberek vannak, s ha néha akad is indo­kolatlan bejelentés, eltúlzott sé­relem, nem ez a jellemző. A postabontásra mindenütt érdemes még jobban odafigyelni, ahol em­berek sorsáról, ügyeiről dönte­nek. Egészen bizonyos, hogy az adott válaszok, a lelkiismeretes intézkedések is hozzjárulnak az általános jó közérzethez, a min­dennapok emberi hangulatához, a társadalmi megelégedettséghez. T. P. • Éberek voltak a határőrök, mert a két vagon csavarkapcsán „utazó” határsértőt is leleplezték. • Szőlős! László határőr Kormos nevű kutyájával egy bűnöző tiltott határátlépését akadályozta meg. • Az eladók szives mosolya a vásárlás örömét is megduplázza. (Fotó: Tóth Sándor.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents