Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1916. november 18.

EGY ÓRA A HALASI ÜTI TÁRHÁZBAN

Folyamatosan érkezik a tengeri

KIVÁLÓ DOLGOZÓK

Személyzeti csoportvezető

Az ídcn valamivel kevesebb a kukorica, írom «le a már sokszor ismételt megállapítást. Közvetlenül azután, hogy kibújva a Bács- kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kecskeméti körzeti tárháza előtt várakozó, tengerivel tömött pótkocsis IFA-k és vontatók gyűrűjéből — az imént látottak ennek akár az ellenkezőjéről is meggyőzhettek volna.

Langyos reggel van, kedvező volt az idő vasárnap, egyfolytában dolgoztak a kukoricakombájnok és -szárítók: a szokásosnál nagyobb tömegben zúdul hát a termés a feldolgozóba. Iparkodni kell, megállás nincs. Legfeljebb itt, a kapunál, pár percre, amíg a mázsálás, s a mintavétel tart. A szállitók türelmesek. Almosán bújnak elő a fülkéből, nyújtóznak egyet, rágyújtanak, diskurálnak. Hogy: nektek ez már hányadik, lesz-e még, visztek-e vissza valamit.., ilyenekről. • Mintavétel a mázsán. Szemben Vancsai Lajos.

fajta keveréktakarmánynak, előkeveréknek és kon- centrátumnak szolgál alapanyagául. A szemes kukorica egytizedét a kiskereskedelemben értékesítik.

A húsztonnás óriásmérlegen horgonyzó járművekre ketten kúsznak fel. Vancsai Lajos vezető raktáros és uz illető szövetkezet képviselője. Van- .csai Lajos szigorúan vizsgálgatja az aranysárga szemtengert, majd megtölt egy nylonzacskót. Vonásai szelídebbek lesznek.'

— Évek óta nincs vita az átvételnél. A gazdaságok nem küldenek ide akármilyen szemetet... A forgalom? Ez semmi. Van úgy szombat-vasárnaponként. hogy összeszalad 30—50 vasúti kocsi keveréktakarmány. A vagonok, ugye. nem állhatnak, a rakodók meg hétvégén kevesebbet vállalnak. Az ám a rohammunka! Vagy például hó végén, amikor a társcégek mind menekülnek a készárutól és egyszerre zúdítják a nyakunkba a rengeteg hús- és hallisztet, a premixet. a szóját és a többit.

A mázsával szemben 50 vagonos nyitott tranzitraktár. Zsúfoltsága feltűnő. Idáig nyúlik a vasúti sínpár, rajta most is szerelvénnyel. Fürge kis targonca „turkálja-harapdálja” villájával a súlyos papírzsákok alatt roskadozó raklapokat. A nyeregben Kovács József.

— Van olyan, hogy 1500 mázsát is kiforgatunk egy műszakban. Nincs emberfia, aki ezt kézzel megcsinálná. Én minden ötödik héten éjszakázom, úgy kerül rám a sor. A pénz 3—3 és fél ezer. Most jól jártunk, augusztustól felemelték az éjszakai pótlékot 30-ról 40 százalékra. Igv már mindjárt máit. Meg újabban délutánra is adnak 10 százalékot. s Mi bosszant? Hát hogy nincs elég, fedett tároló. Sokszor csak állunk a rakománnyal és azon .spekulálunk. hova is teg.wik. Mert az udvaron mégse hagyhatjuk...

• A 3-as targoncán Kovács József.

A központi telepen mostanában naponta 12 vagon tápot készítenek. Egy évben közel ti ezer vagon keverék-, szemes- és egyéb takarmány kerül innen forgalomba. Ebből a háztáji gazdaságoknak 2800 jut. E tetemes mennyiség előállításában segít a soltvadkerti es a városföldi bérkeverő, sőt a haltai, a bátyai, s a bácsbokodi keverőüzem is.

Az V. ötéves tervidőszakban csaknem 300 millió forintos beruházás valósul meg a Halasi úton. (Mellesleg' a jelenlegi állóeszközök összértéke 9fi millió forint.) A kombinát áll majd két, összesen évi 7—8 ezer vagon teljesítő képességű keverőüzemből, egy 2300 vagonos most épülő silóból, egy 560 vagonos fémsilóból, raktárakból, egyéb kiszolgáló és szociális helyiségekből, s valószínűleg égy modern munkásszállóból.

De addig még sok ezer vagon szemes terménnyel kell megbirkózniok szerényebb körülmények között.

K. F.

Egyed József üzemvezető:

— Megy ez gyorsan. Hétfőnként néha összetorlódnak egy kicsit, de a mi érdekünk is, hogy hamar szabaduljunk és minél többször forduljanak a kocsik. Szeptember végén kezdődött a betakarítás, október közepe óta pedig teljes intenzitással áramlik a tengeri. Naponta Bt)—100 tonna, csak nyersen. Szárítva ennél is több. Az idén 1342 vagonra kötöttünk szerződést a mezögzdnsági üzemekkel, A nyári termeléseket követően ez 1040-re módosult. Eddig körülbelül a fele érkezett be. Jól áll a város- föidi-nyárlőrinci Dózsa Tsz: 500 vagont ígértek, egy héten belül végeznek vele. Persze tudni kell, hogy ebből 300 vagonnyit ott helyben tárolnak. A rakományok tisztasága megfelelő, a víztartalom 11—10 százalékkal magasabb, mint máskor.

A kukorica útja rövid az üzemben. Az 1040 vagon egyharmad részét — ami nyers állapotban jön — előbb szárítják. Ezután a raktár következik, majd a végső állomás az üzemi feldolgozó, ahol 52

„Ha elcsüggedtél, s úgy érzed, hogy az emberek jobbításáért, boldogságáért végzett szerény munkád nem masabb a mondabeli Sziszüphosz hiábavaló sziklagörgető mutatványánál, akkor keress egy olyan embert, aki edzettebb nálad, akiben a hit lángja sosem száll alá „takarékra”. Üli mellé, hallgasd a szavát, és — bár gyöngeséged miatt belül szégyenkezel — nézz a szemébe! Üj erővel telsz, meg, ha igv teszel!”

Ezek a gondolatok akkor születtek meg bennem, amikor az óra mutatója erőszakosan véget vetett a dr. Dunai Péternével folytatott beszélgetésünknek. A középkorú asszony, akiben u fent leírt képességet fölfedeztem, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat dolgozója. A személyzeti és munkaügyi csoportot vezeti, tehát u feladata nem apni- cseprő dolog.

A vállalat kiskunhalasi irodaházának lépcsőin lefelé ereszkedve Nagy Csaba párttitkár Dunainét jellemző szavai íog- lulkoztattak: „Állandóan a mások ügyeivel törődő, azok iránt mélységes megértést tanúsító ember. Egész lényét erre orientálja, a saját problémáit, is félretéve. A mások gondjához, bajához mindig az orvoslás szándékával nyúl.” Azután: „Margitka városszerte ismert és tisztelt ember.”

Dr. Dunai Péterné portréjának előzetes megrajzolásához azokat a funkciókat is felsorolta a párt- titkár, amelyeket az asszony betölt. A vállalatnál pártvezetőségi tag — párt tagkönyvét 1950-es keltezéssel állították ki —. tagja a kiskunhalasi városi pártbizottságnak. sőt a mellette működő fegyelmi bizottságnak is. A Vízműnél alapszervezeti gazdasági felelős tennivalóit is ellátja Dunainé. A szakszervezetben ő az szb elnöke.

Dunainé 1960. január 1-e óta dolgozik a Dél-Bács-Kiskun me" gyei Vízmű Vállalatnál, alapítótagnak számít. Pénztárosnak jött a vállalathoz, s csak később léptették elő személyzeti és munkaügyi, előadóvá. -Azóta, egyfolytában fffin ii munkaterületen dolgozik. Az SZTK és a normaügyek is hozzátartoznak. Kilencszáz- negyven a Vízmű dolgozóinak száma, tehát az asszonv felelőssége nem kicsi.

— Amelyik munka az emberekkel közvetlen kapcsolatban van. azt mind szeretem. Jönnek a problémáikkal, amelyek másnak kicsinek tűnhetnek, de nekik nagyok. És én így kezelem az ügyüket — hallottam Dunámétól.

A pénztáros munkát szintén azért szerettem, mert sokat érintkeztem emberekkel. Régebben dolgoztak nálunk olyanok is. akik nem tudtak írni. Keresztet rajzoltak, amikor alá kellett volna írniuk fizetéskor. Leírtam nekik a nevüket nyomtatott betűkkel, és aztán azt másolgatva megtanulták maguk is. és később már alá tudtak írni.

Sikerült még néhányat lejegyeznem Dunainé mondataiból.

Előfordult már, hogy egyik-másik ismerősöm azt mondta: Te azt gondolod, hogy meg tudod változtatni az embereket? Én azt feleltem: Bízom uz emberekben, hogy előbb-utóbb mindegyikükben felülkerekedik az értelem.

A férjem évek óta súlyos beteg. De uz embernek kell olyan erősnek lennie, hogy a családi gondjait ne vigye be a munkahelyére, mert akkor csak hézagosán tJdja elvégezni a feladatát.. Amikor pedig hazamegy, és tele van a feje munkahelyi gondokkal, azokat tegve félre másnap reggelig.

Kiabálni sosem szoktam a beosztottakkal. Megmondom nekik: ezt várják tőlünk, ezt igv kell csinálni. Együtt dolgozunk, jó a kollektívánk. Szívesen tanulok másoktól. Előfordul például, hogy egy beosztottam azt mondja: Te, Margit, nem jobb lenne ez így? Hát próbáld meg, azt felelem ne-' ki. Mindenki véleményét figyelembe kell venni.

A 'btífátsim olykor mondogatják: Túl sokat vállalsz, Margit. A többféle tisztségemre gondolnak. Belerokkansz, hallom tőlük. De azt vallom, hogy akj igazán szeret csinálni valamit, abban nem fárad el. Őszintén megmondom, hogy amíg bírom a munkát, rosz- szul esne megválnom bármelyik tisztségemtől is. Nem azért, mert azt gondolom, hogy csak én vagyok mindenre alkalmas. Hanem azért, mert mindegyiket nagyon szeretem.

Dr. Dunai Petemét többször kitüntették már a vállalat kiváló dolgozója jelvénnyel, sőt a Vízügy kiváló dolgozója címet is joggal viseli. Ez év tavaszán pedig a Munka Érdemrend bronzfokozatát kapta meg érdemei elismeréséül.

A. T. S.

A Megyei Művelődési Központ műsora

1916. november 21-től 27-lg

KIÁLLÍTÁSOK:

PÁLYAVÁLASZTÁSI KIÁLLÍTÁS. Megnyitó: november

15-én 17 órakor. Megtekinthető: december 3-ig.

SCHÉNER MIHÁLY festőművész kiállítása. Megtekinthető: december 6-ig.

ERDEI FERENC EMLÉKKIÁLLÍTÁS. Megnyitó: no-, vember 26-án 19.30 órakor.

HETI MŰSOR:

21- én, vasárnap 16 órakor a színházteremben: SZÖVETKEZEIT ÉNEKKAROK TALÁLKOZÓJA.

22- én, hétfőn 17 órakor a folyóiratolvasóban: JOGI TA- NAC3ADAS. Díjtalan.

22-en, hétfőn 18 órakor a művészklubban: COLLEGIUM

ARTIUM képzőművészeti tagozata. A lakáskultúra alapfogalmai.

24-én, szerdán 15 órakor a kamarateremben: PALYAVA- ’LASZTASI BESZÉLGETÉSEK

az általános iskolák felsőtagozatos tanulóival.

24-én, szerdán 19 órakor a színházteremben: Vántús István: ARANYKOPORSÓ. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának előadása. Bérletes, Belépőjegyek is válthatók: 25,— Ft, diákjegy: 20,— Ft. Gyermekmegőrzés.

26- án. pénteken 18 órakor a

színházteremben: ZOMBOR

VAROS SZIMFONIKUS ZENEKARÁNAK HANGVERSENYE.

27- én. szombaton 15 órakor a

színházteremben: FELNŐTT

FILMKLUB I. (Nemzeti törekvések ...) Bérletes. Gyermekmegőrzés.

Tájékoztatjuk operabérlőinket, I hogy Csajkovszkij: Anyegin c. operájának bemutatója december 2-án 19 órakor lesz színháztermünkben.

1500

AGROMAS

Az elmúlt öt év alatt az AGROMAS nevű nemzetközi társulás tagállamaiban 66 mezőgazdasági gepet és aggregátot terveztek és próbáltak ki. 1980 végéig 60 új gépet gyártanak, amelyek a munka termelékenységének többszörös növelését teszik lehetővé.

Az AGROMAS bolgár—magyar közös vállalatot 1965 márciusában alapították. 1969-ben a Szovjetunió, 1973-ban pedig az NDK csatlakozott hozzá, jelentősen növelve ezzel a vállalat tudományos teljesítőképességét.

Az elmúlt öt évben az AGROMAS keretében Bulgária 11 gép- fajta (szőlőművelő gépek, talajmarók, palántaültető gépek, szőlő-, gyümölcs-, paprikabetakarító gépek) előállítására szakosodott. A' tervek szerint Bulgária körülbelül 50 ezer új gépet szállít partnereinek, cserében ötven

másfajta gépért. (SOFIAPRESS

—BUDAPRESS)

(99.) összecsomagolom magam azután, és meghúzom a spárgát, és ha jobban érzem magam, átsétálok Attiláékhoz, magammal viszem Attila levelét, és felolvasom nekik.

Most értem haza. Fél tíz. Ügy elszaladt az idő, mintha csak félórát beszélgettünk volna.

Amikor becsengettem, még csak Attila mamája volt otthon.

Rögtön megfejtette, hogy miért vagyok sápadt Megkérdezte, mit vettem be görcs ellen. Mondtam, hogy Meristint.

— Na várj, csináljuk úgy, ahogy Éva szokta.

Behozott valahonnan fél üveg konyakot, és töltött egy kis pohár aljába.

— Idd csak meg.'

— Kösz — mondtam. — Nem tetszik velem inni?

Ránézett a konyakosüvegre, majd megrázta a fejét.

— Nem. Örülök, ha nem látom.

Erre gyorsan felhajtottam a konyakot — nem is volt olyan erős, mint gondoltam —, és visz- szaadtam a poharat. Az üveggel együtt kivitte.

Kimentem vele a konyhába, segítettem krumplit pucolni, és közben beszélgettünk.

— Ugye. jó, hogy holnap már itthon lesz a fiú? — kérdezte, de nem csipkelődésen.

— Holnap még nem lesz itthon — mondtam. — Most kaptam tőle levelet. Azért lébatlan- kodok itt. mert a levélben üzeni, hogy csak vasárnap érkezik. Ez a helyzet.

Nem perdült táncra velem a hírem hallatára.

Másik csatornára akartam kapcsolni. Megkérdeztem, hogyan szólítsam.

— Tetszik tudni, olyan kényelmetlen ... Fiatal tetszik lenni. nem akarok nénit mondani.

Nevetett, de nem kicsattanó jókedvvel.

— Mária a hevem. És szólíts nyugodtan Mária néninek. Nem

zavar. Az én koromban .. .

Őszintén tiltakoztam. Mert ha összehasonlítom annak a hernyó Betűnek az ypszilonos „mamy- kájával', aki pedig talán fiatal labb is egv-két évvel, akkor az összehasonlításban Attila mamája egy üde fiatalasszony a ken- ceficés patkányszülő mamykához képest.

— Fiatal tetszik lenni!

Megsimogatta a hajamat.

— Mit tudhatod te, meddig fiatal egy asszony ...

Féloldalról néztem a szép szemét.

— Tényleg. Meddig fiatal egy nő? — Igazán kíváncsian kérdeztem. — Honnan lehet tudni?

Mosolygott, de a szép szemei nem mosolyogtak.

— Egy asszony addig fiatal, amíg gondot okoz neki. hogy például... Milyen példát mondjak? Hogy például megtartson egy férfit, akit szeret. De ha egyszer csak észreveszi, hogy képes lemondani arról a férfiről. aki fontos neki. méghozzá tragédiá- zás nélkül lemondani, akkor bizony már öregszik a nő . . . Azt hiszem.

Nem tudta, hogy én értem, tudom, hogy ő mire gondol/ Nem tudhatja, hogy én Attila 'félszavaiból és a tekintetéből kikövetkeztettem. hogy a Fábián családban a mama életében jelent meg egy férfi. Tehát Mária néni azt sem tudhatta, amikor már ő kapcsolta másik csatornára a műsorunkat, hogy én egyből rájöttem: ő lemondott, mégpedig mostanában mondott le arról a

férfiról, aki pedig fontos lenne neki.

— Múlik a görcs? — kérdezte és rám nézett. Már egészen hiteles volt a mosoly, amit kialakított. — Ugye. jót tett az a kis konyak?

— Igen — mondtam. Ezt is őszintén. Mert igazán jobban éreztem magam attól a gyű- szűnyi konyaktól. — Jót tett.

Később hazajött Éva. Rögtön lerohant. Engem. Hogy ha holnap délelőtt volna időm. igazán elmehetnék vele körülkutatni a bútorüzleteket, és vagy étkező- sarkot találni, vagy egy eladót

— lehetőleg férfit —, aki bizonyos előzetes juttatás ellenében telefonál vagy üzen, ha érkezik étkezösarok-garnitúra. Ö — Éva

— holnap szabad szombatos, Elemér viszont nem, és nagyon unalmas egyedül mászkálni egyik üzletből ki, a másikba be.

Hagytam elcsábítani magam. Vagyis reggel kilenckor találkozunk az ő buszmegállójuknál, és nyakunkba vesszük a várost. Legalább néhány órás program. Közömbösítve a huszonnégy órából. A ráadás huszonnégyből. Mert a vasárnapot már köny- nvebb lesz kibírni.

De ez a holnap, ez a plusz, egy nap magány ..,

ATTILA Június üli..

szombat

Már délelőtt tizenegykor megkezdődött az. elvonulás. Előbb a kubaiakért érkezett meg egy mikrobusz, aztán a lengyelekért egy nagy dög autóbusz (farolás közben le is nyírt egy darabot a

táborkapu bal oszlopából), majd láttam, hogy a tarhosrévi brigád startol ki a vasúthoz a tábor teherautóján.

Gida nem volt közöttük. Meghúzta magát valahol, amíg a tarhosréviekkel elfüstölt a teherautó. Csak aztán került elő, jobb kezében egy behemót bőrönddel, bal vállán egy akkora iszákkal, hogy két disznócska is elfért volna benne.

Eléje mentem. Észrevette, hogy el akarok jattolni tőle. Láttam, hogy jólesett neki.

— Vagyis (o frankón nem mégy már haza — mondtam, hogy mondjak valamit. — Ez. a komplett betyárbútomd — vetettem egy pillantást a bőröndre, másikat az iszákra.

— Ez minden, komám — mondta komolyan. Lerakta a bőröndöt, leliikDe a válláról uz. iszakot is. — Elszívunk még egy bagót?

Ő kínált meg. Lezütlyenlünk a táborügyeleles bódé árnyékába, a púdra. Fújtuk a füstöt.

— És most egyenesen a paksi atomerőműhöz. — mondta négy-öt slukk utón. — A menetrendszerű busszal,

— Unt addig még sokat kopik a markod, ameddig ott atomerőmű lesz, abból az építkezésből — mondtam. — A bajuszod is nyúlik még pár centit.

— Nem nagy ügy — mondta. — Van időm bőven. — Megnézte a tenyerét. — Ez a. csizmatalp is bírja. A bajuszomat meg... lehet, hogy lYuir útközben levágatom, valamelyik álisz.úlláSnál, ha borbélyt találok. Hilkiis, nem az igazi. A bajusz, úgy igazi, ha sűrű, mint a kefe. Hát az. enyim nem az. — Gondolkodott lél percig. mielőtt kibökte: — Említetted. hogy a címedet .. . hogy föl- irjam ...

Roppant egyet valami a torkomban. Hát akkor: ez a srác ez a pofonvertségben rokonom, ez valósággal komolyan gondolta, hi.gr tudjunk egymásról a következő jövőben! Azt akarja, hogy közöm legyen hozzá. Vagyis, hogy őneki is köze legyen hozzám.

Folvéste a címünket egy vedlett noteszba. Jattoltunk. Fölse- gileltem a vállára az izsákot. a bőröndjét is kicipeltem a tábor kapujáig.

Ott még egyszer szembenéztünk. Vágott egy grimaszt.

— Ne sajnálj, komám. Montesquieu mondta, pedig annak volt gógvija, hogy nem az a szegény, akinek semmije sincs, hanem aki nem tud melózni, vagy pláne: nem akar,

— Hát ügyelj magadra — mondtam (okosabb szöveg híján), a saját kútfejemből idézve.

Néztem utána, amíg oda nem ért a buszmegálló árnyékvető- jéhéz.

Aztán visszaslattyogtam a táborba. Egy kavicsot rugdostam magam előtt a csukám orrával, mint mindig, amikor elharapód- zik bennem a filozófia. Motorizált expedíciót indítottam a lelkem mélyére. Konkrétan azon törtem a fejem, hogy úgy látszik, kezdek ki kapaszkodni abból az iszapból, amibe Tarhosréven süllyedtem bele.

(Folytatjuk)