Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 3. Gyorsan megtérül Az ország összes szőlőterületének csaknem 30 százaléka a megyében található. Az utóbbi években az ültetvények elöregedése mind több gondot okozott. Ehhez járult a munkaerőhiány, melynek következménye a parlagon levő szőlők egyre nagyobb aránya. • A IV. ötéves tervidőszak alatt csaknem 1400 hektár új telepítés történt. Ugyanennyi idő alatt ennek többszörösét selejtezték ki. A következő esztendőkben ismét többezer hektár szőlő kivágása várható. Az új telepítések magas költségei miatt korlátozottak a lehetőségek. Gyorsabb megoldást jelent a meglevő ültetvények korszerűsítése. Ebben a témában tartottak nemrégen tapasztalatcserét a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kezdeményezésére. Az Izsáki Állami Gazdaságban és a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben tanulmányozták a mezőgazdasági szövetkezetek vezetői a szőlőültetvények korszerűsítésének lehetőségeit. Ebben a két üzemben már az ültetvény jelentős részén áttértek a magasművelésre, a széles sortávolságra, amely lehetővé teszi a gépek alkalmazását. A növekvő terméseredmények igazolták a szakemberek döntésének helyességét. Az idén többször is fagy károsította az ültetvényeket. A hagyományos telepítéseken sokkal több kiesés jelentkezik, mint a korszerű szőlőkben. Az egy méteren felüli magasságban ugyanis ritkán hűl le olyan mértékben a levegő, mint a talaj közvetlen közelében. Izsákon 600 hektár szőlőültetvényből 430 hektár korszerűsítését fejezték be az idén. Tavaly a korszerűsített szőlőültetvény 95 mázsás termést adott hektáronként, míg az üzemi átlag 58 mázsa volt. Egy sárfehér tábláról 125 mázsa termést szüreteltek. Az idén szintén kétszer any- nyit hozott a magasművelésű ültetvény, mint a hagyományos. A gazdaság már évek óta két szőlőbetakarító kombájnt alkalmaz a szüret könnyítésére. Hasonló tapasztalatokról számoltak be a keceli Szőlőskert Szakszövetkezetben is. Négy év átlagában a magasművelés 120 mázsát adott, míg az üzemi átlag 92,8 mázsa volt. A különbség tehát mintegy 30 százalék. Az idén már 110 hektár ültetvényt alakítottak át kombájn szüretelésre. Ezen a területen háromszor any- nyi a termés, mint a többi szőlőn. A tapasztalatok tehát egyértelműen bizonyítják a kezdeményezések helyességét. A két gazdaság szakembereinek véleménye szerint minden költséget felszámítva 75— 90 ezer forintba kerül a korszerűsítés hektáronként. Ismeretes, hogy egy új ültetvény létrehozása ennek többszöröse. Kecelen azt is kiszámították, hogy mennyi munkaórát takarítanak meg az átalakításnak köszönhetően. A hagyományos telepítésen 100 mázsa termés esetén mázsánként 20 munkaóra kell a szőlőtermeléshez. Korszerűsítés után csak hat munkaóra. Ha pedig kombájnt is alkalmaznak, 3,5 munkaóra. — A végső cél ennek elérése, hiszen az egyre fogyatkozó munkaerő miatt minden lehetőséget ki kell aknáznunk a gépesítés növelésére, — vallották a szakemberek. Valamennyi munkafázist lehet gépesíteni, ha nem is teljes egészében. A metszés történik csak kézzel. A teljes szőlőtermelő gépsort azonban még az ipar és a kereskedelem nem tudja szolgáltatni az üzemeknek. Izsákon és Kecelen egyaránt saját műhelyben is konstruáltak kisebb berendezéseket, amelyek a művelést segítik. Az állami gazdaságokban, ahol előbb kezdtek a korszerűsítéshez, magasabb terméseredményeket értek el. Az utóbbi hat év átlagában 68 mázsát takarítottak be hektáronként. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szőlőtermelése ugyanezen idő alatt 40 mázsa volt. Ahhoz, hogy gazdaságosabban termeljünk, üdítő ital szükségletünket kielégítsük, exportkötelezettségünket teljesítsük, szükséges a hozamok növelése. Ebben jó példával járnak elöl Izsákon és Kecelen. Érdemes átvenni a tapasztalatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a ráfordítási költségek aránylag gyorsan megtérülnek. K. S. Vízkutatás tudományos módszerekkel A talajvíz áramlási problémáinak a megoldása, a lakosság ivóvízellátása, a mezőgazdasági területek vízellátása, a barnaszénbányák víztelenítése — megany- . nyi bonyolult kérdést vet fel az NDK-ban, csakúgy, mint más országokban. A megoldáshoz nem elegendő a mesebeli „varázspálca”, új, tudományos módszerek kidolgozása, alkalmazása szükséges. E célt szolgálja a drezdai Műszaki Egyetem vízügyi fakultásán alakult ifjúsági kutatócsoport. A fiatal kutatók — első lépésként — szorgosan tanulmányozni kezdték az idevonatkozó szovjet szakirodalmat. Kapcsolatokat építettek ki hazai és más szocialista országbeli _ intézményekkel, szervekkel. Ennek során a drezdai fiatalok a moszkvai Lomonoszov Egyetemen hidrogeológiai és geológiai tanszékével közös szakmai vitákat rendeztek. A kérdések beható vizsgálata, a szovjet tapasztalatok hasznosítása a drezdai kutatókat képessé tette nemcsak arra, hogy számítógépek segítségével, tudományosan megalapozott módszerekkel végezzék a vízkutatást, hanem hogy a kutatómunkában jó partnerei legyenek a szocialista országoknak is. A szovjet—NDK közös munka jó eredménye: új szakkönyvek készítése, közös vízkutatási programok stb. Régi és új termék A Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában kilenc évvel ezelőtt kezdték meg az iratrendezők gyártását. E fontos irodai kellék meghonosodott náluk s azóta évente mintegy 800 tonna papír fel- használásával 800 ezer darabot készítenek három típusban. A közelmúltban a gyártást egyszerűsítették, a ragasztott borítás helyett „anyagában festik” ezt a terméket. Bal oldali képünkön Vass Zsu- zsánna szakmunkás — aki az iratgyűjtők tokját készíti gépével — munkáját ellenőrzi Demkó Gyu- láné csoportvezető. Az iratgyűjtők gyártásának egyszerűsítése lehetővé tette mintegy tíz dolgozó átcsoportosítását. Ez éppen kapóra jött, mert a gyár egy új termék — az iratgyűjtő — gyártásához kezdett. Ebből, három színben még a idén 1,5 millió darabot készítenek, s ezt követően évente mintegy 6—7 milliót adnak át a PIÉRT-nek. Képünkön Papp Istvánná és Tóth Judit sablon segítségével állítják össze az új terméket. Mikor készül el a SZÜV épülete? A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat Bács-Kiskun megyei adatfeldolgozó központja 1977. január 1-én kezdi meg munkáját. Az új intézmény jelentőségével lapunk már többször foglalkozott. Megírtuk, hogy az adatfeldolgozó központ révén sok helyi vállalat kapcsolódik be jövőre egy olyan rendszerbe, amely az ország területének csaknem felén működik már, s amely szakszerűen, de mindenekelőtt gyorsan tartja rendben a vállalatok gazdasági nyilvántartásait. Segít nekik korszerűen kezelni adataikat, — gazdálkodni információikkal. Foglalkoztunk a megye új létesítményének születésével, dolgozóinak szakmai képzésével, s természetesen a beruházással. Hiszen a SZÜV saját épületében, bonyolult berendezéseken, másfélszáz dolgozót számláló apparátussal kezdi majd meg munkáját. A tervek szerint január 1-én. • Az építkezés befejezéséig sok még a tennivaló. A SZÜV és megbízói számára ez nem eszményi dátum. Munkájuk értéke függ attól, hogy pontosan, a gazdasági év elején megkezdjék az adatok rögzítését és feldolgozását. A beruházási program ezért irányozza elő az épületek átadását december 1-re. A létesélmény teljes befejezésének határideje egyébként 1977. március 31-e. Kecskeméten, az Irinyi úton épülő adatfeldolgozó központ azonban egyelőre — szeptember végén — nem mutatja „befejezéséhez közeledő” beruházás arcát. Megkérdeztük az illetékeseket — a kivitelező BÁCSÉP. a beruházó BÁCSBER és az üzemeltető megyei SZÜV képviselőit — elkészül-e határidőre a létesítmény? Mi késlelteti a befejezést, s megkezdi-e munkáját januárban a kecskeméti adatfeldolgozó központ ? A beruházó vállalat1 osztályvezetője. Fáy Ferencrié: — Júniusban a kooperációs tárgyaláson a BÁCSÉP nyilatkozott, hogy tőle független okok miatt a decemberi határidőt nem tudja betartani, de a végleges befejezés március végi időpontját tartja, s erre minden erejével törekszik. Megállapodás született a tárgyaláson egyes részmunkáknak eredetileg tervezettnél későbbi átadására is. A kivitelező Ígéretet tett, hogy törekszik a C épület földszinti részét december elején átadni. Augusztus 31 volt a határidő az egyik gépteremben a munka- terület átadására a technológiai szerelési végző vállalkozóknak. Ez az átadás szeptember 19-én történt meg, jegyzőkönyve azonban igen jelentős hiányokat sótól fei. A BÁCSÉP termelési osztály- vezetője Andrásy Ákos: — Kőműveseink és szakioaro- saink jelentős hányadát kötik le azok a feladatok, amelyeket a vállalatnak Budapesten kell elvégezni. Emiatt Kecskeméten csökkent a kapacitásunk, s nem valószínű, hogy év végére elkészítjük a SZÜV C jelű épületét. Földszintjét, azonban ‘megkíséreljük befejezni és átadni decemberben. (Itt kap helyet a műszaki kiszolgáló részleg, a szociális helységek, s itt bonyolódik majd a belső forgalom a számítógépes termek és az épület toldalékában levő adatrögzítő részleg között.) Az építkezés mielőbbi befejezése három tényezőtől függ. Az egyik, hogy október második felétől fűtőenergiát kapjon az épület a szomszédos fűtőműtől. Ez még nem rendeződött, de valószínűleg nem lesz akadálya, hogy végleges téliesítés mellett dolgozhassunk a belső munkákon. A másik feltétel, hogy a szakipari munkák elvégzéséhez segítséget kapjunk. Az Épületkarbantartó szövetkezet ígéretet tett a festés, mázolás elvégzésére. Nyugtalanító azonban, hogy a Kőfaragó Vállalat, amely az épület burkolatát és szigetelését készíti, az idén. nem fog hozzá a munkához. Nincs rá kapacitásuk, úgy nyilatkoztak. Helyettük a BÁCSÉP nem végezheti a munkát, és nem találhatunk rá más kivitelezőt sem. Ezek a feladatok kifejezetten a Kőfaragó Vállalat profiljába tartoznak. A létesítmény főépítésvezetője Sőreg Dénes: — A kivitelezés késése tíz nap — a gépterem elkészítésében. A jegyzékben felsorolt hiányok nem akadályozzák a technológiai szerelést végzők munkáját. Egy részüket azért nem készítettük el, mert később le kellene bontani. Hiányuk tehát nem káros, ellenkezőleg, így kevesebb az építkezés költsége. A többi viszont olyan feladat, amelyet csak a technológiai szereléssel párhuzamosan tudunk elvégezni. A transzformátorház elkészítését is kérték előre hozni augusztus 31-re. Nem készültünk el ve- Je, de október első hetében be- 'fejezzük. a létesítmény üzembe helyezését ez nem fogja akadályozni. Jelentősebb ennél az adatrögzítő gépek termének állapota. Ez a helyiség a kétemeletes C épület toldaléka, és építésük nem választható el egymástól. A kettő csak egyszerre készülhet el, ezt kívánják az építészeti szempontok, és az egyes helyiségek rendeltetése. A vállalat jelenlegi adottságai — a szűkös szakipari kapacitás és a Kőfaragó Vállalat jelentős késése — a SZÜV létesítmény befejezésére csak a március 31-i határidő betartását teszik lehetővé. A SZÜV megyei adatfeldolgozó központjának igazgatója, Leitner László: — Megbízásaink szerint január 1-én el kell kezdenünk a munkát, s ez megkívánja, hogy az adatrögzítőben már decemberben megtörténjen a gépek folyamatos próbaüzeme és próbaterhelése. Hasonlóan munkába kellene állítani a számítógépeket is. Nem közömbösek ugyanakkor az adatrögzítő dolgozók munkakörülményei sem. Feladatukat csak pontosan végezhetik, és a pontossághoz a zavartalan körülmények nélkülözhetetlenek. A megyében nincsenek h'agytr-^ mányai a számítástedbrúl&ágflftt, A vállalat, a szakma “feKintelye múlik azon. hogy az 1977-es gazdasági év elején megkezdjük az adatfeldolgozást. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy erre szükségmegoldást kell keresni és találni. Ez azonban nagyon sokba fog ke ülni: pénzbe es wlf ba. A SZÜV el fogja látni iclada- tát épület éi megfejel® munkakörülmények hijÉo is. (PiUtm-if- nyilag is dolgozunk ts váro.-o m öt helyen, rendkívül zsúíéH kö rülményoi között.t Kik- ól !jü.‘- a megbízóinkat es vállalatunkat fenyegető leg rag, oub k- t, ez azonban az építkezés íU<\. illetően — Úgy érzem — senKl számára sem mentség. Zs. A. (60.) A Nagykörúton Tamara javaslatára úgy döntöttünk, hogy moziba is kell mennünk. Beültünk a legközelebbi kispisz- kosba, és megtekintettük a Francia kapcsolat (French connection) című amerikai filmet A szélesvásznon megfelelő mennyiségben folyt a vér, és megfelelő számú gépkocsit törtek ripityára egy (másfél) autós üldözés keretében. Amikor egy-egy manust közelről nyiffantottak ki, és premier plánban spriccelt a testből a vér, Tamara mindig megmarkolta a kezemet. Súgva közölte, hogy születési hiba gyanánt vér- és tériszonya van. Mozi után forró kolbászt ettünk egy hentesnél, aztán tovább vándoroltunk, és megbeszéltük, hogy tulajdonképpen nem is értékelhető folytonossági hiányként társadalmunkban, hogy nálunk (a Magyar Népköztársaságban) nincs általános kábítószer- fogyasztás, következésképpen nem tevékenykednek szervezett kábítószercsempész bandák, továbbá a Nagykörúton nem tapasztalunk olyan jeleneteket, amikor zsaruk százkilométeres sebességgel üldözik a géppisztollyal visszalövöldöző kábítószercsempészeket. Ilyen nálunk nincs. Másfajta gengszterek vannak, meg másfajta maffiák. Olyanok, mint Tarhosréven az „Autotransport” igazgatója, Gida császár és az udvara. Akik az olyan rendes hapsikat nyomorítják meg (lelkileg), amilyen apa és a hozzá hasonló becsületes krapekok. De erről nem tartottam előadást Tamarának, mert örültem, hogy nyugi van, vagyis hogy ma megint olyan, amilyen a természetes formájában, nem pedig olyan rossz kedélyű, mint tegnap volt. Apa egész héten osztott műszakban melózik, vagyis amikor hazaértem Tamarával, éppen otthon volt. Kettőtől hatig, mert fél hétkor megint át kellett vennie a csuklós 12-est, amivel hajnalban már ő kezdett. Vagyis kettőtől hatig otthon pihenhetett volna, de nem heverészett, hanem éppen az én sportszatyromat bütykölte. A cipzár végére szerelt olyan csatot, hogy kis lakattal le lehessen zárni. — Ne strapáid magad — mondtam —, minek zárnám lakatra? Rám nézett. — Mit tudhatod, milyen emberekkel kerülsz egy sátorba. Ezt mondta, de a szeméből mást olvastam ki. Olyasfajta értesítést, hogy mondd csak, Attila, Tarhosréven nem tanultad meg — velem együtt —, hogy ne bízz senkiben? Ezt olvastam ki a szeméből, frankón, mintha hangosan mondta volna. Felelet gyanánt megráztam a fejem. — Nem — mondtam. Fixen fölfogta, hogy azt akartam mondani: „Nem, még nem tanultam meg. Ügy látszik, nem.” Elhúzta a száját (kesernyésen, de rámbízósan): — Igazad van. Ráérsz még ... Nem mondta ki, hogy megtanulni. De én értettem. Tamarával (hogy elkezdje tanulni a szakképzettséget) közösen főztük meg apa javára a fél liter feketét. Hármasban kávéztunk. Tamara is cigarettázott. Véletlenül se szívja le a füstöt. Informálta apát, hogy az ő papája (Ventus Istvánnak hívták), a MÁVAG- ban volt vasesztergályos, amikor még élt. Ha műszak közben úgy alakult, hogy éppen nem volt melója, mindenféle hulladék vasdarabokból mindenféle ügyes szerszámokat bütykölt. Például olyan fogót, amivel a totál elkorrodálódott anyacsavart is le lehet tekerni a vízcsapon, anélkül, hogy az anya vagy a menet tönkremenne. Van otthon (Imre lent tárolja a pincerekeszben) egy csomó ilyen szerszám nekik, és ha apát érdeklik ezek az ügyes cuccok, jöjjön el, amikor lesz ideje, és válogasson ki a készletből mindent, amire szüksége van. Imre majd segít válogatni. Apa közölte, hogy rendben, és ha Imrének meglesz a Polski Fiatja, ő is szívesen besegít, ha majd bütykölni kell a járgányt. Akkor anya hazajött, puszit adott Tamarának, majd haladéktalanul beindította magát, hogy összerakjon nekem minden szerelést, amit holnap magammal viszek a táborba. Gyanakvóan és hosszasan szemügyre vettem anya hogylétét, és megnyugodva állapítottam meg, hogy elég jó színben és elég jó hangulatban van. Vagyis Deák doktor megtette a magáét. Hét órakor hazakísértem Tamarát. Nem akart maradni vacsorára, mert amikor a bátyja éjszakai műszakos, a sógornője (Anikó) fél egyedül lenni a lakásban. A kék óvodánál megálltunk, hogy játszhassanak egymással a szájaink. Tamarának olyan sima a bőre a blúza alatt, hogy megint anyának az a régi szép ruhája jutott eszembe, amit gyerekkoromban annyira szerettem megsimogatni. Ott a kék óvodánál a sötétben azt is kifigyeltem magamon, hogy ma este én voltam az kettőnk közül, aki nem akarta volna abbahagyni, vagyis én nem akartam visszacsatolni a pórázt. Akartam, nagyon, hogy maradjunk és még maradjunk és nagyon szorítsuk egymást. Egyszer a szájammal megérez- iem Tamara arcán, hogy folyik a könnye. Ki akartam srófolni belőle, hogy miért sír, de előbb egyáltalán nem akart vallomást tenni, aztán mégis kiutalt valami magyarázatot (de én éreztem, hogy közben mást gondol): — Azért bőgök, mert rettenetesen boldog vagyok tőled. Aztán hazakísértem a kapuig, de nem akartam fölmenni köszönni a sógornőjének, mert közben leszállt az est a hangulatomban, de csillagok nem jöttének (Petőfi, hozzávetőlegesen). Attól sötétültem el, hogy holnap elmegyek, és nem látom — két hétig nem fogom látni — Tamarát. Tudom, hogy klassz lesz a tábor, de azt is tudom, hogy pocsékul negatív lesz ebben a tizennégy napban, hogy Tamarától kétszáz kilométer messzire. Ügy lóg rajtam a tudatom, mint egy vasgolyó a gályarabok nyakában (a tévéfilmben, amibe fogmosás után véletlenül belebandzsítottam). TAMARA Június 13. péntek * Péntek és tizenharmadika. A babonások szerint pénteken és tizenharmadikán állatira kell vigyázni, mert különböző balszerencsék érhetik az embert. Nálam nem vált be. Reggel, amikor felébredtem, a logikám is felébredt, és közölte velem, hogy ma nem szombat van, hanem péntek, tehát Attila nem ma utazik el a táborba, hanem holnap. Vagyis kaptam ajándékba egy egész napot. Igazi egész napot, mert Attila benne lesz. Ettől a felfedezéstől olyan jó kedvem lett egyszerre, hogy fütyültem és énekeltem a fürdőkádban meztelenül, amíg a tusból permeteztem magamra a vizet. A fürdőszobatűkörben láttam a vizes felsőtestemet és a két mellemet. És boldog voltam. Mert akár szemből néztem, akár oldalról, cáfölhatatlanul klasszikusan szép melleim vannak. Nem kicsik és nem nagyok És arra is gondoltam ott a kádban állva, hogy egyszer Attila majd meztelenül is fogja látni a melleimet, és ha megérinti a szájával... A gyorsíró ceruza is borzong a gyönyörűségtől a kezemben. Mindenfelé csellengtünk Attilával a városban. Közben megáztunk és megszáradtunk. Moziban is voltunk. Nagy film volt. olyan színészekkel, hogy hitelesebbek voltak, mint az élet. Sajnos, a vér is hitelesnek látszott, és csak ezért néztem végig a vérfröcs- csenések után is a filmet, mert Attila ott volt mellettem és hoz- zabújhattam. Odabújva felfedeztem, hogy ma reggel megborotválkozott, ugyanis a bőrömmel nem éreztem szakállszálakat az álján, és a szájammal sem éreztem bajuszszálakat a szája fölött. (Folytatjuk.)
