Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
1976. október 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Hatékonyabb szervezéssel ötszörösére növelték a tőkés exportot Valahogy így! |ÜÍHH|H|illl (Folytatás az 1. oldalról) lalások a minőség javítására, az anyaggal, energiával való takarékoskodásra, a fegyelmezettebb, szervezettebb munkára. Végül is a siker nem maradt el. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyára idei 217,5 millió forintos termelési tervének első háromnegyed évi időarányos előirányzatát szeptember 30-ig teljesítette. Tőkés exportjának termelését — ami a népgazdaság szempontjából igen fontos — a tavalyihoz mérten ötszörösére növelte. Eddig 24,1 millió forint értékű árut szállítottak a nyugati országokba — Svédországba, Angliába, Ausztriába, Finnországba és az NSZK-ba. Természetesen a hazai kereskedelmet is ellátták kárpitozott bútorokkal, elsősorban a modern kislakásokba való heverőkkel. A cél az volt, hogy az új — a tavalyinál szigorúbb — szabályozók ellenére is az elmúlt évivel azonos (29 millió forintos) vállalati nyereséget érjenek el, ami eddig sikerült is. Ez pedig ezúttal nem csupán a belső takarékossági intézkedések betartásán, a jobban szervezett munkán múlott, hanem még az előállított termékek kifogástalan minőségén. Ha ugyanis a kereskedelem az áruról azt állapítja meg, hogy másodosztályú, az már 15 százalékos árcsökkenést jelent. Az ilyesmi pedig jelentős jövedelemkiesést okoz az üzemnek. A minőség javítására tett intézkedések, s a szocialista brigádok ilyen jellegű verseny vállalásai azonban jó eredményeket hoztak. Az idén eddig a kecskeméti gyárból kikerült bútorok 99 százaléka első osztályú árunak minősült. A gyárban folyó 100 millió forintos rekonstrukció már a végéhez közeledik. Október 1-én megkezdték a munkát az új, 1650 négyzetméteres kárpitosüzemben. Ezen a héten működésbe helyezték a székgyártó csarnokban azt a függőkonvejoros szállítósort, amely a bútorok festésénél szünteti meg a kézi anyagmozgatást. November első napjaira pedig várható a többi összes üzemi létesítmény termelésbe állítása. N. O. • Jobb oldali képünk a székgyártó üzemben készült. A felvétel felső részén az új konvejoros szállítósor egy részlete látható. • Az alsó képen: az új, korszerű kárpitosüzemben egyidejűleg történik a faipari szerelőmunka és a kárpitozás. (Pásztor Zoltán felvételei.) A lakiteleki könyvklub vezetői tudták, ki tiszteli meg összejövetelüket: „a riadalmasán szép sorsú" Nagy László, „a létező és a képzelt, a közösségi és a személyes, az ősi és a modern egységének új lehetőségeire találók" egyike. Négy oldalra bővítették szokásos vendégbemutató tájékoztatójukat. Az életmű alapos ismeretével válogatott versek, jellemző idézetek készítették elő a találkozást. A népdalok hangján is szólaló, a folklórt sorsosként megélő Nagy László Kossuth- és Botev-díjast, a műsor többi résztvevőjét, a közönséget a helybeli úttörő citera- zenekar köszöntötte. Tudták, mit és mennyit játsszanak. Lezsák Sándor bevezetője, Kiss Ferenc vallomásos előadása illő volt az alkalomhoz. Budai Ilona fiépdalénekes fellépése is. Tóth Erzsében versmondóművész ismét bizonyította: érti és ami fontosabb, érzi Nagy László világát. Az író rezzenés nélkül figyelte a műsort. Két félkörben hajló barázdával szigorodott arcát fénylő, ősz haj keretezte. A némi töprengés után kiválasztott verseket a muzsikára és a mondandóra ügyelve olvasta fel. Az irodalmi est végén főként költészetünk nagyjairól, kortársairól kérdezgették. Petőfiről mindenekelőtt. Elmondta, korosodva került igazán közel hozzá. „Huszonhat évet élt és mit hagyott ránk!" Egyszerű szavakkal köszöntené, mert Sándor kerülte a cifra beszédet. Felidézte a József Attila Kollégiumot, ahol együtt lakott Juhász Ferenccel, Simon Istvánnal. Tisztelettel szólt Illyés Gyula, Weöres Sándor életművéről. A maradandó élményű estről csak azok cipeltek magukkal kis bánatot, kiknek nem jutott Nagy László-kötet. Kevés volt az igények kielégítéséhez a 7. számú UNIVER ÁFÉSZ Könyvesbolt igyekezete, a művelődési ház munkatársának fél Pestet felhajtó lelkesedése. Negyven kötetet dedikált a költő, mert csak ennyit tudtak innen-onnan összekaparni. H. N. Népszabadság-ankét Kiskőrösön MA VOSZ küldöttközgyűlés Kecskeméten Kiskőrösön, a városi és járási pártbizottság szervezésében Nép- szabadság-ankétra került sor, amelyen gazdasági és politikai vezetők, közéleti emberek vettek részt. A mintegy száz főnyi hallgatóság előtt Tóth Pál újságíró, a Népszabadság főmunkatársa tartott érdekes beszámolót a szerkesztőség munkájáról és válaszolt időszerű politikai kérdésekre. ŰJ ARCOK A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZBAN Szurdi Miklós Három rendezés áll már mögötte, noha friss főiskolai diplomáját csak az idén nyáron vette át. Pályakezdőnek nemcsak ezért nem nevezhető, hanem azért sem, mert első oklevelét — o színészi végzettséget bizonyítót — 1974-ben kapta meg. Két jelentős színházi egyéniségnél tanulta a színjátszás és a rendezés szakmáját: Várkonyi Zoltánnál és Major Tamásnál. — Tavaly, utolsó éves koromban olyan szerencsés voltam, hogy három város színházával is megismerkedhettem — meséli Szurdi Miklós. — Miskolcon rendeztem Gyurkovics Tibor: Őszinte részvétem című darabját, Pécsett Shaw két egyfelvonásosát állítottam színpadra, a kecskeméti Kelemen László Stúdiószínházban pedig Kocsis István Tárlat az utcán című színművével mutatkoztam be. Az előadások — úgy tűnik — megnyerték a közönség és a színházak vezetőségének tetszését, és igy mind a három helyre meghívást kaptam. — Miként esett a választása Kecskemétre? ... — Aki ismeri Kocsis István életművét, jól tudja, hogy menynyire nehéz dolog darabjait hatásosan bemutatni és a bennük megfogalmazott mondanivalót sokrétűen kibontani és megjeleníteni a színpadon. A két francia festő életéről készült müve sem kevés nehézséget támasztott. Engem viszont őszintén meglepett a kecskeméti közönség érzékenysége és a színház iránti fogékonysága. Ez volt az egyik motívum, amelyik ide vonzott. A másik pedig az volt, hogy főiskolai barátomat, Csiszár Imre rendezőt is hívta a kecskeméti Katona József Színház társulata. így hát úgy tűnt, hogy Ruszt József főrendező mellett itt nyílik a legjobb lehetőségem arra, hogy baráti közösségben valósítsam meg terveimet, amelyek lényege az, hogy színészközpontú előadásokat rendezhessek. — Milyen feladatokat kap az idei évadban? — Már dolgozunk Ajtmatov szép és érdekes darabján, a Fent a Fudzsijámán című drámán. A világot nagy sikerrel bejárt színműben engem a benne tükröződő emberi lelkiismeretvizsgálat lehetősége érdekel. Az egykor közösen elkövetett bűnt a szereplők mindegyike más és más módon dolgozza fel magában, attól függően, hogy ki mennyire képes az önmagával való megalkuvás nélküli szembenézésre. Igaz, hogy ez a darab csak kevéssé cselekményes, de az események fordulatainak hiányát a belső feszültség, az emberi ellentmondások hallatlan izgalmassága és lélektani hitele pótolja. — Es a távolabbi tervei? — Ezekről még korai lenne beszélnem, hiszen most minden iáegszálammal az Ajtmatov-drá- ma színpadra állítására koncentrálok, mondhatnám, benne élek a darabban, a szereplők között. A következő rendezésem Gyurkovics—Szakonyi: Ki lesz a gyilkos című zenés játéka lesz, amihez Döme Zsolt szerzett modern, jó muzsikát. Ez a munka azért érdekel, mert még soha nem rendeztem musicalt. Az évad végén pedig még egy nagy feladat, Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című víjátékának színpadra állítása vár rám. P. M. A megye vadászai szombaton küldöttközgyűlésen vitatták és határozták meg a fácántenyésztés soronkövetkező feladatait. Megyénkben is egyre nagyobb igény mutatkozik a vadászat iránt. Ezt csak akkor lehet teljesíteni, ha megfelelő mennyiségben található a vad. A természetes szaporulat önmagában nem elegendő, ezért a megyei küldöttközgyűlés jóváhagyta az intézőbizottság előterjesztését, az abban megfogalmazott feladatokat a fácán mesterséges tenyésztésével kapcsolatban. A küldöttközgyűlés felhívta a vadásztársaságokat, hogy Ifjúsági parlament a pincegazdaságnál Tegnap Kecskeméten, a Középmagyarországi Pincegazdaságnál száznegyven fiatal részvételével tartottak ifjúsági parlamentet. Bajzák Béla igazgató, a vállalat különböző munkhelyein rendezett ifjúsági tanácskozások tapasztalatait összegezte, majd tájékoztatta a résztvevőket a pincegazdaság előtt álló feladatokról valamint a fiatal dolgozók helyzetéről. Hangsúlyozta: a vállalatnál dolgozó ifjú szakemberek megbecsülését mutatja, hogy szívesen maradnák a pincegazdaságnál. Nagy gondot fordítottak a fiatalok lakásproblémáinak megoldására, az utóbbi három évben például 26 ifjú házas mintegy 800 ezer forint lakásépítési támogatásban részesült. A pince- gazdaságnál dolgozó fiatalok egynegyede tanul tovább, százhuszan vesznek résizt állami oktatásban, s az utóbbi évben nyolcvannégyen kaptak kiváló dolgozó kitüntetést. A művelődés paragrafusai vizsgálják felül a távlati és ezen belül az 1977. évi fácántenyésztési programjukat és a megyei küldöttközgyűlés állás- foglalása alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A továbbiakban a küldöttközgyűlés megválasztotta a megyei intézőbizottság fegyelmi bizottság megüresedett helyeire a tisztségviselőket. Titkár: Bank Gyula, vadászmester: Marschal Tamás, a fegyelmi bizottság elnöke: dr. Lekrinszki Ferenc, a fegyelmi bizottság tagja: Cérna János, és országos küldött: P. Kovács István. A KÖZMŰVELŐDÉSI törvényre szavazott az országgyűlés csütörtökön és pénteken, a parlament októberi ülésszakán. Az érdeklődést jellemzi, hogy a meghívott vendégeknek fenntartott emeleti páholyokban és a hírlapírói karzaton állóhelyet is alig lehetett találni. Elég bizonytalan kimenetelű dologra vállalkozik, aki néhány mondatban megpróbálja összefoglalni mindazt, ami másfél napon át téma volt hazánk legfelsőbb államhatalmi testületé előtt, amit a kulturális miniszter előterjesztése, majd zárszava tartalmazott, amiről tizenhét képviselő fejtette ki véleményét, s aminek az előkészítése több esztendőt vett igénybe. Mégis egyszerűnek és világosnak látszik a közművelődési törvény legbenső lényege. A javaslat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974- es határozatára épül. Három fejezet és harminckét paragrafus fogja össze a közművelődéssel kapcsolatos jogainkat, kötelességeinket és a feladatokat. Az életmód változása, a növekvő szabadidő, a demokratizmus kiterjedése mind nagyobb műveltséget kíván a kor emberétől. Az utóbbi két esztendőben felgyorsult az a folyamat, amelynek során a régi és sokáig hasznos népművelés mindinkább átadja helyét a közművelődésnek. Vagyis a passzívabb, inkább az intézményektől függő befogadást felváltja az alkotóbb közösségi és önművelődés. A földet művelik, az ember művelődik — hangzott el az ülésteremben. A közművelődés nemcsak a művelődési otthonok és a könyvtárak dolga, hanem ugyanígy a színházak, könyvkiadás és -terjesztés, a sajtó, rádió, televízió, a munkahelyek, lakótelepek ügye. A társadalom egészének az ügye. A SOKFÉLE GAZDA között nem vesz el a felelős? A feltételekről elsősorban az állam gondoskodik, amit településenként jól egészíthet ki az üzemek, szövetkezetek és gazdaságok összefogása. A felügyelet és az összehangolás állami, tanácsi feladat. A munkahelyi vezetők felelősek azért, hogy az irányításuk alatt egyre többen — és egyre bőkezűbben — részesülhessenek a kultúra javaiból. Megvan a feladata a Hazafias Népfrontnak, a szak- szervezeteknek, az ifjúsági szövetségnek, a szövetkezeti érdekképviseleti szerveknek és a fegyveres erőknek is. Hogy magánemberként élek vagy nem élek a föl- táruló lehetőségekkel? Felelős vagyok ezért önmagam előtt, a környezetem előtt, a felnövekvő immár külön törvény mondja ki, gyermekem előtt. Magyarországon hogy a művelődés minden állampolgár joga, lehetősége és kötelessége. Tudtuk ezt eddig is. De a legkönnyebb különféle akadályokra hivatkozni. A törvény nélkül nem születnének meg azok a rendelkezések és jogszabályok, amelyek várhatóan rendet teremtenek a kusza területeken, enyhítik a köz- művelődés szakembergondjait, valóban a művelődés érdekében kamatoztatják az egyébként elaprózódó és szétfolyó pénzeket, tervszerűségre késztetnek. Ki tudná megszámolni, hogy a kulturális alapra félretett összegekből mennyi reprezentációs ajándékot, szendvicset, télapó-csomagot vásároltunk eddig az országban, mennyit emeltünk le belőle a focicsapatok bulimeccseire? A kultúra a mi társadalmunkban nem árucikk, de pénzbe kerül — fogalmazott az egyik képviselő. Igen nagyon kevés az a központi támogatás, amennyi Bács-Kiskun megyének jut ebben az ötéves tervben. A summát saját erőből kell megsokszorozni. De azért nem mindent döntenek el az anyagiak. Vaskúton és Rémen például a helyi termelőszövetkezetek tartják fenn a községi gazdaságok? Hasonló vagy nagyobb jövedelmű üzemeket tucatjával lehetne sorolni. Vagy miért lenne kivételesebb helyzetben a többi járás között a bajai ahol jónéhány iskolában két igazgatóhelyettes dolgozik, s az egyik a közművelődés és az oktatás összehangolásával foglalkozik. SOK MŰVELŐDÉSI OTTHON megrekedt azon a szinten, hogy megelégszik a bevételt hozó rendezvényekkel. A jászszentlászlóia- kat viszont méltán dicsérte meg a választókörzet képviselője, mivel 18 szakkört szerveztek és foglalkoztatnak. Majd feltette a kérdést, hogy a kiskunmajsai művelődési otthon miért nem tudja ellátni területi koordináló szerepét, hol vannak a képzett népművelők, és miért hagyják el annyian a pályát. Az új törvény minden részlet- kérdésre nem válaszolhat. Az állami, gazdasági és társadalmi feladatok tisztázásával nem menti fel az embert a lelkiismereti kötelessége alól, hogy egyénileg is a legtöbbre törekedjék. A sokféle vállalati tennivaló között a kul- túrálódás a fejlesztési és egyéb alapok között a hatodik-nyolcadik helyre szokott szorulni. De rögtön az élre ugrik, ha olyan szakemberekre van szükség, akik nem szűklátókörűek és nem szak. barbárok. Márpedig ilyen szakemberek kellenek. Rögtön lényeges lesz, ha a termelési tanácskozáson és a különböző megnyilvánulási fórumokon lényegretö- rően, okosan kell szólni. Márpedig így illene. Amikor olyan jó lenne egyre több megértő és kultúrált viselkedésű mukatárs között dolgozni. A közművelődési törvény fontosságára ilyen egyértelmű minősítések utaltak a parlamenti ülésszakon: nagy szerepe van abban, hogy az Ízlésben, életformában és a szokásokban gyarapodjanak a szocialista vonások; társadalmi életünk továbbhaladásának újabb kilométerköve ; kedvező jelenségeket erősít fel; összehangolja a kultúra különböző oldalait; sok évre szóló iránymutatást ad. Több nagy kultúrájú ország között elsőnek hazánk foglalta paragrafusokba a közösség művelődésének jogát és kötelességét. Ez a törvény — akárcsak az ifjúsági — kerettörvény, s remélhetőleg legalább hasonló módon sikerül a végrehajtása. Közvetlenül nem bünteti meg azt, aki továbbra sem olvas, nem néz filmeket, nem igyekszik minél szebben elren- denzi a lakását, nem törődik a szellemi és testi karbantartással; De figyelmeztet, és figyelmezteti mindazokat, akik elősegíthetik a kulturálódási intézményes, tanácsi, üzemi, szakszervezeti és társadalmi eszközökkel. Ha valaki mégsem érzékelné az esetleges kimaradó elkalmakat, a gyerekei biztos megérzik, hogy a szülők miként beszéltek velük otthon, tudtak-e könyvet ajánlani a számukra, tudtak-e jótanáccsal segíteni, amikor kellett. JOBBRA TÖREKVÉSÜNKET juttatja érvényre a közművelődési törvény. Be nem tartása nemzedékeken át büntet. Ugyanakkar sajátos jellegéhez tartozik, hogy a végrehajtása még az életben megjutalmaz. Halász Ferenc O égi igazság: kérdezni tud- ni kell. Dőreség például a villanyüzletben azt kérdezni: — Kilenc voltos elem van? Mert az eladó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Nincs. Ha netán bőbeszédű: — Miért? Látott valahol? Hibás volt tehát a kérdés. Nem kevésbé rossz így folytatni: — Miért nincs? Ez illetlenség is, butaság is, ha ugyán nem rosszabb. Az eladó pedig, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Mit tudom én. Nem én gyártom. Ebben igaza is van. Ugyancsak hibás a kérdés: — Mikor lesz? Mert az eladó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Amikor szállítanak. S ha netán valaki meggondolatlanul azt is megkérdezné, mikor szállítanak, az eladó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Mit tudom én. Nem vagyok én Volán. S ebben megint igaza van. Bejön viszont valaki, aki tudja, hogyan kell kérdezni, megáll az eladó előtt, nézi, nézi, egy Kérdezni tudni kell ideig, aztán hirtelen fölemeli az ujját, ici pici mosollyal azt kérdi: — Hol is találkoztunk mi legutóbb? Majd hirtelen összehúzza a szemét, az ujját leereszti, hogy épp az eladóra mutasson, a hangját meg fölemeli: — Nem, nem, ne szólaljon meg! Majd én! Az eladó, akinek eddig semmi szándéka nem volt megszólalni, most csekély érdeklődéssel ránéz, mintha olyasmi futna át rajta: Jé, egy majom... _ De amaz most földerülő arccal újra fölemeli a kezét, csettint: — Megvan! Velence! Várakozásteli pillanat, kilencvoltos csönd. Az eladó unottan fordulna el: — Velence! Ugyan. Járok én Olaszba ? De a válasz kész: — Hát én járok? Én a tóra gondoltam, a nyárra. A szépség- versenyen maga volt... az első! Az érdeklődés növekszik. — Nem voltam Velencén sem. — Akkor a Balaton? Csönd. _ — Vagy Római? A közöny enyhül. — Maga mindig Olaszra gondol? Mért ne? Egyszer igazán odamehetnénk, nem — kérdi, aki tudja, hogyan kell kérdezni, a többesszámmal épp csak sejtetve, hogy akár együtt is mehetnének. Lehet-e ezt visszautasítani? Mindenesetre elutasításra nem marad idő. — A Rómain találkoztunk. Igen, most már emlékszem. Napozott, én meg labdáztam egy haverommal és odagurult magához a labda. Emlékszik? Kivel nem történt meg ilyesmi? Az eladó most tehát nem válaszol, csak mosolyog: Nincs szünet. — Küldtem magának egy dalt a hangszóróval, emlékszik... Itt a neve a nyelvem hegyén... — s mintha mondaná is, az eladó meg beugrik: — Mari... — Mari, hát, még virágot is küldtem a kapuból egy sráccal, odaadta? Aki tudja, hogyan kell kérdezni, azt is tudja, hogy erre a kérdésre nem kell felelni. Válasz nélkül hagyni nem lehet, így hát most az eladó kérdez: — Csak nem azért jött, hogy ezt megkérdezze? — Dehogynem — mondja az, mert hazudni is tudni kell —, megláttam a kirakaton át, rögtön felismertem, bejöttem, pedig rohanok. A nyáron megint megyünk a Rómaira? Vagy inkább Rómába? Az eladó nevet. — Majd tavasszal megbeszéljük. — Tavasszal? A jövő héten. Hétfőn, vagy kedden bejövök, jó? — Jó — hagyja rá az eladó, s elfogadja a felé nyújtott kezet. Kézcsók. Most kell visszafordulni: — Ha már itt vagyok, megkérdezem : kilencvoltos elem ... A hangsúly nem kérdő. Következésképp válasz sincs. Az eladó elővesz egy kis zacskót és odaszól a pénztárba: — Nyolcötven. Zay
