Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-10 / 214. szám
PETŐFI NEPE • 1976. szeptember 10. A juhászat fejlesztésének programja • A kukoricatarlót is jól hasznosítják a juhok. (Szilágyi Mihály felvétele) A több zöldségért Az egészségesebb emberi táplálkozásért Melléktermékeit az ipar dolgozza fel Hasznosítja a növényi hulladékokat is A juh húsát nálunk főként az Alföld népe szereti, de a földkerekség más országaiban is kedvelt eledel. Bizonyítja ezt, hogy az elmúlt esztendőben mintegy 30 millió dollárért exportáltunk juhot. Ez állatfajta húsának fogyasztása mellett szól az is, hogy a hasonló minőségű szarvasmarhahússal szemben nagyobb az úgynevezett szárazanyag-tartalma. A legújabb élelmiszer-kutatások azt is bebizonyították, hogy a birkahús, valamint tejtermékei rendszeres fogyasztása mellett csaknem teljesen elmaradnak a ma már szinte népbetegségnek számító érbántalmak. Ezenkívül még sok egyéb, értékes ipari alapanyagot is szolgáltat a juh. A vért, a faggyút, a csontokat, az inakat, a beleket, a szarvakat, a körmöket az ipar dolgozza fel, ezekből ragasztóanyagokat, állati tápszereket, gyertyát, szappant, különféle kenőanyagokat, fésűket, gombokat és még sok egyéb terméket készítenek. A juh gyapja a textilipar legbecsesebb nyersanyaga. A felsoroltakból kitűnik, hogy ennek az állatfajtának a tenyésztése nélkül sok ipari üzemnek nyersanyaghiánnyal kellene szembenéznie. De megfelelő körülmények között a mezőgazdasági üzemeknek is érdemes tartásukkal foglalkozni, mert a sok értékes növényi hulladék feletetésére rendkívül alkalmas a juh. Jól hasznosítják a sülevényes, szikes, dombos, köves aprófüvű legelők, csatornapartok, árkok fűtermését is. Csökkent a juhállomány A többi állatfajhoz hasonlóan juhállományunk is súlyos veszteségeket szenvedett a második világháború időszakában. Az lí/45-ös statisztikai adatok szerint Új kertészeti módszerek A Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézetének munkatársai által kidolgozott új módszerek, nemcsak az intézet 30 éves jubileuma alkalmából érdekelnek fokozott figyelmet, hanem azért is, mert legtöbbjük közvetlenül hasznosítható a gyakorlati, termesztő munkában. Amióta az első nagy jelentőségű eredményüket, a paradicsom karó nélküli termesztés-technológiáját elérték, számtalan hasznos új eljárást szolgáltattak. alig több, mint 300 ezer maradt az országban. A hároméves tervidőszak végére viszont juhállományunk már elérte a 900 ezret, mivel tartásukat az akkori viszonyoknak megfelelően egyszerű eszközökkel is meg lehetett alapozni. A hatvanas évek vége felé azonban megváltozott a helyzet. A közgazdasági és egyéb tényezők hatására megkezdődött a juhállomány csökkenése, amit csak napjainkban sikerült valamelyest lefékezni. Bács-Kiskun megyében még az országosnál is rosszabb helyzet alakult ki. Az állami gazdaságok csaknem teljesen felszámolták a juhászatukat, de a szövetkezetek is jelentősen csökkentették állományukat, főként a Duna mellékén és a bácskai körzetben. A Homokhátságon valamivel kisebb mértékben. Az ágazatot leggyor- saban azokban a mezőgazdasági üzemekben számolták fel, ahol termelési értéke nem volt jelentős. Ezt a szakosítási folyamatok is gyorsították. Juhtartás és jövedelem Ha a tenyésztői kedv csökkenésének okait vizsgáljuk, megállapítható, hogy a hetvenes évek elejére olyan helyzet alakult ki, amely mellett gazdaságtalanná vált a juhtenyésztés. Ez csak súlyosbította, hogy más állattenyésztő ágazathoz viszonyítva lassan korszerűsödött a tenyésztési technológia is. A kialakult árviszonyok mellett az üzemek többsége csak a tarlók hasznosítására tartotta a juhot. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja által 1972-ben elkészült „Juhtartás és a jövedelem alakulása" című kiadványában közzétették annak a hároméves felmérésnek az eredményét, amely részletesen taglalta a juhászat jövedelmezőségét. Az adatokból kitűnt, hogy amíg 1970-ben nőtt a gazdaságok ez ágazatból származó vesztesége, a következő évben mintegy 15 százalékkal csökkent, ami abból adódott, hogy a jó termés mellett a takarmányárak kedvezőbben alakultak. A juhtartás egyik kritériuma volt az is, hogy a kereslet a vágóállatok iránt nőtt meg elsősorban a tőkés piacokon. Ez némi jövedelmet nyújtott, „a gyapjú kilónkénti átvételi árát viszont öt forinttal csökkentették. Ennek oka közismert, a textilipar a gyapjú helyett áttért a különféle műszálak használatára. Ugyanakkor az importgyapjú kevesebbe is került, mint a hazai. Természetesen ma már más a helyzet. Jó lenne, ha az, ipar igényeinek 50, százalékát ki tudnánk elégíteni hazai gyapjúból. ..... >‘»n B óna Zoltán (Folytatjuk.) Mesterségesen szabályozott körülmények között, az úgynevezett klímakamrákban is megismételt termesztési kísérletek alapján sikerült megállapítaniuk a legfontosabb zöldségnövények, közülük is elsősorban a paprika biológiai igényeit. Ez azért fontos, mert csak akkor várhatók jó terméseredmények, ha a termesztett növényfaj, illetve fajta igényeit sikerül minél jobban kielégíteni a termesztőknek. Ehhez viszont pontosan ismerniük kell a növény igényeit, mégpedig a hazai viszonyoknak megfelelően. Ennek annál nagyobb a hatása, minél intenzívebb, vagyis igényesebb a termesztett növény. Ez a köztudattal ellentétben elsősorban nem azt jelenti, hogy nagyobb a vízigénye, több tápanyagot, magasabb hőmérsékletet kíván, hanem kevésbé tűri, illetve jobban megsínyli az optimumtól való eltéréseket, a korábbi, hagyományos fajtákhoz képest. Többek között az optimumtól történő eltérések, a túl- trágyázás, magas hőmérsékleten tartás, kiszárítás vagy éppen túl- öntözés okozza többek között a paprikánál ma nagyon gyakori termésmennyiség-csökkenést, bo- gyóelaprósodást. Bizonyította ezt az intézet által megrendezett első paprika-kiállítás is. Egymás mellett lehetett látni a legkülönbözőbb termőhelyről és termesztőktől származó különféle paprikafajták nagyon szép és sokkal kevésbé tetszetős, elaprósodott terméseit. Részben már az igény-szintek meghatározásával párhuzamosan hozzáfogtak a rendszeres talaj- VizSgálátÖH éá' ú'fabbáh a leve- lgfc,, ..tápplém tá rtál ipának, elemzésén is alapuló trágyázási rendszerek kidolgozásához. Ezek a teljesen terméktslennek tartott homoktalajoktól kezdve, a leg• Klímakamrában, „vallanak" igényeikről a paprikanövények. Vihar a kávéscsészék füle körül Ki tudná pontosan kiszámítani, mennyi pénzt, verejtéket, lemondást, kuporgatást, a hajdani szegénységen aratott fényes diadalt, megkoplalt elégtételt, sátortetős családi házakban testet öltő álmot építettek bele, a falvainik külsejét teljesen átformáló vadonatúj utcasorokba? Az idegen csak azt látja, hogy megváltozott a hajdani kis települések külső képe. Jómódról, boldogulásról beszélnek a tágas, új porták, a cifra kerítések és egyben azt is sejtetik, hogy a lakók bent sem szenvednek hiányt Semmiben. Megvan mindenük. Mosógépük, tévéjük, autójuk, süppedős subaszőnyegük és tarkacsempés fürdőszobájuk. Valami mégis hiányzik némelyik helyről. A megértés. Az erre járó idegennek ez persze ■ fel sem tűnne, hiszen a belső családi viszályok nem hagynak látható nyomot a frissen vakolt homlokzatokon. de a községi vezetők akár regényt is írhatnának, a hivatali szobájukban lecsapódó panaszok özönéből. □ P □ Erről beszélgetünk egyik szépen fejlődő kisközségünk tanácselnökével, Látható örömmel sorolja, mivel gyarapodtak az utóbbi években: járdát, iskolát építettek, új törpe vízmüvet is kapott a falu, a régi szegénysor dűledező házait már csak az öregek emlékezete őrzi. Mostanában inkább azon versengenek a falubeliek, hogy ld tudja nagyságrendben, cicomában felülmúlni a másikat? Még a vakolatlan, félig kész házak széles mellét is csak úgy dagasztja az önérzet. Az ember azt hinné, ha már az idevalósiak ilyen szépen áthurcolkodtak szűk- reszabott múltjukból a tágasabb jelenbe, a régi szokásaikat is levetkőzték9 Többet örülnek, elvégre van minek. Kérésivé sem találhatnának ideálisabb helyet a nyugodt, * kiegyensúlyozott életmódra. Nem dübörögnek a járművek, tiszta, egészséges a levegő, nem kell emeleteket mászni, nincs tömeg az utcán, sorbanállás az élelmiszerboltban, még a tévét sem kell lehalkítani este tíz óra után, mint a papírfalú, városi bérházakban. — Van más — veti közbe az elnök, és kedélyes, rózsás arca hirtelen elborul. — Talán az a baj, hogy az emberek könnyebben tudnak változtatni a környezetükön, mint saját magukon. Kérdezze meg a boltosunkat, nála csak a legdrágább, a legdivatosabb árucikk a kélendő, ugyanakkor a régi felfogásukból sokan, egy jottányit sem hajlandók engedni. Azzal együtt költöznek be az új házba és ha a gyerek is odaviszi a családját — többnyire ugyan hová is vinné? — halmar összezördülnek. Az esetek zömében mosolyognivaló semmiségeken. □ □ □ Mintha végszóra érkezne a sovány, feldúlt arcú idős asszony. Az ismeretlen vendég jelenléte egy pillanatra megzavarja, de ha már idáig cipelte a keserűségét, szeretné kipakolni. Az elnök megadóan faggatja: — Mi a baj Juliska néni? ösz- szedőlt a ház, elromlott a vízvezeték, vagy összeveszett a szomszédjával? — Tudja azt maga jól, Kovács elvtárs, hogy mi keseríti az életemet — fakadt ki az öregasszony — nem először vagyok itt. hová is mehetnék? ... Az elnök sokatmondóan rámnéz és gondterhelten megvakarja a fejét. — Szóval már megint azok a csészék... — Pontosan. Hát már ennyit sem követelhetek meg a menyemtől? Hogy a kávéscsészék fülét ne befelé fordítsa, hanem kifelé? Nálam mindig így álltak, most ebben is az ő akarata érvényesüljön? Beszéljen már vele Kovács elvtárs, magárai hallgat, engem egy kanál vízben elemésztene. Ha kell, parancsoljon rá. Nem igaz, hogy neki mindent lehet? Szegény Kovács elvtárs, hiába vette elő a legrábeszélőbb hangját, az összes használható érveit nem tudta meggyőzni a panaszost arról, hogy felesleges ekkora feneket keríteni a csészefülek elrendezésének. A felkavart indulatokat nem tudta lecsillapítani okos szavakkal. Mintha a kiáradt folyót kérlelte volna, hogy nyugodjék meg és szép csendesen húzódjon vissza a medrébe. □ □ □ Hogy mi szakította át a türelem gátjait, szabad folyást engedve egy minden tekintetben tiszteletreméltó és rendes asszony indulataink? A mulatságosnak tűnő indok, a kávéscsészék füleinek fordulata, bizonyára nem. Ez, csak az a csepp lehetett, amitől kicsordult a színig megtelt méregpohár. Később alkalmat kerítettem rá, hogy d bepanaszolt menyecskét is megismerjem. Formás, fiatal teremtés, ártatlan tekintettel, konokul összeszorított szájjal. Szerinte, az egész ügy szót sem érdemel, „a vénasszony fújta fel az egészet’’. Akkor miért nem enged ő, ha egyszer látja, mennyire fontos ez dz anyósának? Szikrázó szemmel válaszol. — Még csak ez hiányozna! Ha egyszer valamiben is engedek neki, holnap már a fejemen táncol. Nem a csészefülekkel van baja, velem. Mert másként élünk, mint ahogy Szeretné. Nem ku- porgatunk, nem verjük a fogunkhoz a pénzt, elvégre a magunk keresetét költjük, nem az övét. Addig nem nyugszik amíg szét nem veri a házasságunkat. Mondanám, hogy igen gyenge különbözőbb egyéb talajtípusokra is alkalmazhatók. Ezzel kapcsolatos részben a műanyaghabos talajjavítás lehetőségének vizsgálata is. Ugyanis azokban a gyakori esetekben, amikor a talaj rendkívüli lazasága, vagy kötöttsége, levegőtlensége és az ezzel együttjáró rossz vízgazdálkodása tapasztalható, sokat javíthat az adott talajon elérhető terméseredményeken, ha megfelelő műanyaghabot kevernek a talajba. A talajba kerülő habanyag a sajátos cellás, üreges szerkezete miatt javítja a vízgazdálkodást, kedvezően befolyásolja a levegőzöttséget és a talajhőmérséklet alakulását, sőt a lassú el- bomlás során még bizonyos tápanyagforrást is jelenthet. Ezenkívül is sokat foglalkoznak a műanyagok hasznosítási lehetőségeivel. Ennek egyik legnagyobb eredménye, hogy nálunk a műanyagfólia-borítású termesztőberendezések összfelülete már meghaladja a kétezer hektárt. Ennek továbbfejlesztését most a nagyobb egybefüggő felületeket eredményező blokkosításúakkal és a hagyományos, egy évig megmaradó fóliák helyett a hosszabb élettartamú, úgynevezett tartósfóliák palástkénti hasznosításával igyekeznek elérni. Törekednek a vízellátás minél kisebb kézimunkaigényű, de ugyanakkor hatékony megoldására is. Ennek egyik legújabb eredménye a cseppenkénti öntözési mód, amikor kisujjnyi vastag műanyagcsöveket fektetnek le a növériysorókban és ezeken olyan furatokat készítenek ä növények tőtávolságával megegyező térközökkel, hogy áthúzhassanak rajtuk kicsiny szivacsdarabokat, amelyeken a csekély nyomású víz, csaknem kizárólag a gravitáció hatására kicsöpög, körülbelül a növények vízfelvételének megfelelő ütemben. A jövőben nemcsak érdekes-, ségnek számíthat, hanem hasznosítható is lehet a vízzel töltött műanyagtömlőkkel szerzett eddigi tapasztalatuk. Megállapították, hogy a növények közé helyezett vízzel telitöltött vaskos íóliatömlők, miközben a napsütéstől felmelegednek, annyi meleget „gyűjthetnek össze és tárolhatnak” a későbbi időszakra, hogy még fagyveszélyes időjárásnál, külön fűtés nélkül is ellensúlyozhatják az esetleg fagypont alá csökkenő hőmérséklet, vagyis elkerülhető velük a fagykárosodás. Űj lehetőségként kínálkozik a termesztők számára az a módszerük is, hogy a továbbnevelésre előkészített palántákat nem a helyben levő földbe ültetik be, hanem kisebb-nagyobb, elsősor-, ban ugyancsak fóliából összehe- geszthető tömlődarabokba töltött, iparszerűen előállított kész földkeverékbe palántázzák el. így mindig azonos minőségű és jó, külön fertőtlenítés nélkül is csak-,* nem teljesen steril földbe kerülnek a növények. Ez nemcsak a további kezelésüket egyszerűsíti, hanem a fejlődésükre, egészségi állapotukra és termésképzésükre is nagyon előnyös hatású. Ennek a nevelési módszernek a bevezetésével a korai paprika mellett már más növénynél is pró- - bálkoznak, nagyon biztató eredményekkel. lehet az a kötelék, amit ilyen kicsinységek miatt tönkre lehet tenni, de feleslegesnek érzem a vitát. Ezt, végül is kettejüknek kell elrendezni, maguk között, lehig- gaídtan és okosan felmérve, — ha ugyan még képesek rá —, hogy megéri-e a végsőkig feszíteni a húrt? A fiataloknak is be kellene látni, hogy a fedelet nem szerezték, hanem ajándékba kapták a fejük fölé, és egyszer ők is lesznek majd öregek, akik esetleg ugyanúgy nem nézik jó szemmel a saját gyerekeik másfajta magatartását? Természetesen, az öregeknek sem ártana felmérni, hogy mi a jobb? Apróságokon kötőzködni, és esetleg véglegesen elveszíteni a fiatalokat? □ □ □ Nézeteltérés, összekoccanás persze mindig is volt a családokon belül, ami viszont elgondolkodtató, hogy az utóbbi években mintha jobban elromlott volna a viszony a kétféle generációhoz tartozók között. Nem is annyira a két életkor, skrkkgl inkább két világ koccan össze nap, mint nap, a csempézett konyhák közösen használt bögréiben, fazekaiban. Szépek, tágasak az új házak, két család kényelmesen elférhetne bennük a kétféle életvitel, gondolkodásmód azonban naponta vívja, a maga: elszánt, konok csatáit. A fiatalok csak a szórakozásnak, a mának élnek, az öregek pedig megzaivarodva figyelik, hogyan hullik darabokra mindaz, amiben hittek amiben görcsösen megkapaszkodtak eddig. A régi szokások. erkölcsök elévültek, tartalmukat veszítették, az új divatos felfogásokkal pedig nem tudnak mit kezdeni. Házat építeni úgy látszik) köny- nyebb, mint élni benne. Szere- tetben és kölcsönös tiszteletben egymás iránt. Vadas Zsuzsa A cseppenkénti öntözés csőhálózata. Egyedülálló óriásgép Az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott dokumentumban olyan feladatot is találhatunk, amely szerint az 1976—80. években folytatni kell a Szovjetunióban az 1—1,5 millió kilowattos egyedi teljesítményű berendezésekkel felszerelt atomerőművek építését. A nagy egyedi teljesítményű berendezések építése felel meg a műszaki haladás követelményeinek. A hatalmas energiablokkok jelentős mértékben csökkentik a fajlagos beruházási költségeket és fűtőanyag-felhasználást. A tizedik ötéves terv során a hagyományos és atomenergiával működő erőművekben a kapacitás az 500, 800. ezer, illetve 1200 ezer kilowattos vagy hiég nagyobb teljesítményű energiablokk üzembeállításával növelhető. Elhatározták, hogy fantasztikus — 2 millió kilowatt — teljesítményű turbógenerátort alkotnak. A forgórész megmunkálásához a Kolomenszki Nehézgépgyárban különleges körforgómarógépet készítettek. A gyár dolgozói elé nehéz feladatot tűztek ki. Az új gépen a forgácsolás sebessége percenként nem 12—18 méter, hanem annak 10— 15-szöröse, az előtolás sebessége a jelenlegi percenkénti 8—15 helyett 250—300 milliméter kell hogy legyen. Amikor a tervezők nekiláttak a számításoknak, kiderült, hogy a pad terhelése üresjáratban is eléri a tíz tonnát. Ilyen adattal először találkoztak a gyakorlatukban. Milyen legyen a hajtómű teljesítménye? Kiszámították — 125 kilowatt. Azt is megállapították, hogy összesen 46 villanymotorra van szükség, 417 kilowatt teljesítménnyel. A pad hossza 40 méter, a vezetősíneket 0,2 milliméter pontossággal munkálták meg. A munkapadot a pontosság érdekében légkondicionált műhelyben szerelték össze, ahol a páratartalomra is nagy figyelmet fordítottak. A /leningrádi Elektroszilának készül körforgó-marógépet az érintett szakemberek felbecsülhetetlen értéknek tekintik az elkövetkező időszak feladatainak teljesítése szempontjából, ugyanis nélküle elképzelhetetlen lenne a nagy teljesítményű, óriási turbógenerátorok gyártása.
