Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-24 / 226. szám

1976. szeptember 24. • PETŐFI NEPE • 5

OLVASÓNAPLÓ

„Nemzetek születése”

AZT IRTA ENGELS 1866-ban, hogy a nemzetiségi elvet valójában csak Kelet-Európábán találhatták fel, amelyet ezer éven át újra meg újra elárasztott az ázsiai betörés hulláma, otthagyva a parton összekeveredett nemzetroncsok halmazait, amelyeken az etnológus még ma is bajosan tud eligazodni, és ahol a török, a finn-magyar, a román, a zsidó és vagy tucatnyi szláv törzs végtelen öszevisszaságban elkeveredve él. Ez volt az a talaj, amelyen ki lehetett fejleszteni a nemzetiségi elvet.

A száztíz évvel ezelőtti megállapítás egy már bomlófélben levő helyzetképet tükröz. A feudalizmus csak elhalványította, és ahol lehetett, elfojtotta a nemzeti összetartozás érzését, mert dinasztikus és családi birtokokra, birodalmakra szabdalta Kelet- Európát. Gyengülésével, majd bukásával jelentős fordulat — a nemzetek születése — következett be a kelet-európai népek életében, amelynek következményeivel a mai napig számolnunk kell. Burzsoá nemzetek születtek, s később gyakran szembekerültek egymással. Ennek legfőbb okozója a nacionalista ideológia volt.

A máig ható nacionalista fertőzés kiindulásaihoz vezet el Nie- dcrhauser Emil: Nemzetek születése Kelet-Európábán című könyve. A neves történész munkája hiányt pótol, hiszen Nyugat- Európa történelméről jóval több az ismeretünk, mint kontinensünk általunk is lakott feléről. Ennek csak részben oka a fülszövegben említett sznobizmus. Sokkal inkább a történelmi előzményekről és a felszabadulás előtti nemzeti ideológia maradványainak hatásáról van szó.

A KÖZGONDOLKODÁSBAN még nem tudatosodott kellőképpen a társadalmi haladásnak, a nemzeti függetlenségnek és a népek barátságának, ezzel együtt történelmük, mai életük ismeretének, egymásra utaltságának az összefüggése. Ebben is segíti a neves történész mindazokat, akik vele együtt „végigutazzák" 1840 táján a hagyományos feudális társadalom keretei között élő Kelet-Európát.

Az első fejezetben megismerkedhetnek a terület birodalmain élő osztályokkal, rétegekkel és azzal a tizenhat néppel, amelynek nemzetté alakulását később veszi szemügyre a szerző. A kellő történelmi távlat birtokában ma már jól tudjuk, hogy a nemzetek születésének legfőbb oka, hogy itt ekkor — a XIX. század közepén — kezdődött meg az átmenet

a feudális rendszerből a tőkés rendre. De — mint Niederhauser Emil is írja —, a kortársak tudatában a nemzetté válás oka a külföldi, nyugat-európai példa, a nemesi öntudat és az elnyomás feletti fölháborodás volt.

AZ „ÉBRESZTŐK" — többnyire értelmiségiek — a nemzeti öntudat elterjesztését tartották legfontosabbnak. A nemzeti nyelv megteremtése, pallérozása, újítása előfeltétel volt a nemzeti öntudat ébresztéséhez. Az irodalom, a népköltészetből kinövő nemzeti költészet, a színház már közbenső cél is a nemzeti teendők szolgálatában. A hangszeres zenében felbukkanó új műfaj a programzene, a nemzeti-népi tartalommal megtöltött európai zeneformák, a dal elterjedése érzelmi hatásukkal erősítették az egy nemzethez tartozást. A képzőművészetek, a nemzeti régmúltat olykor meghamisító történetírás, a „nemzeti tudományok” fejlődése, az irodalmi egyesületek, tudományos társaságok alakulása mind azt bizonyítja, hogy az „ébresztők” jó munkát végeztek.

A fentiek részletes, és sok érdekes adalékot ismertető taglalása után következik a nemzeti mozgalmak által felvetett politikai követelések elemzése. A nemzet védelme és elismerése, az erősebb szövetségesek keresése, a nemzeti ideológia megteremtése, a szabadság követelése, az objektív társadalmi folyamatok többnyire a függetlenség jelszavával meginduló szabadságharcot is eredményeztek. A nemzetek születésének kulturális és politikai összetevői, a nemzeti ideológia néhány jellegzetes vonásának ismertetése után a születő tizenhat nemzet korabeli történetével foglalkozik a kötet második fele.

A könnyed, olykor ironikus hang, a részleteket felvillantó, a lényeges elemeket határozottan kiemelő módszer az, ami a különleges könyv rangjára emeli Niederhauser Emil most megjelent munkáját.

NAPJAINKBAN Ázsia, Afrika és Latin-Amerika gyarmati és függő országaiban is felgyorsult a nemzetté válás folyamata, és a történelem — „az élet tanító- mestere” — most is nyújt néhány tanulságot, amin lehet okulni. A klbékithetetlenül ellentétes osztálytartalmú burzsoá és szocialista nemzetek egyidejű léte korunkban, nyilvánvalóvá teszi a nemzeti kérdés jelentőségét a két világrendszer politikai és ideológiai harcában. (Kossuth Könyvkiadó)

Komáromi Attila

Egykötetes szovjet enciklopédia

A szovjet könyvkiadók hozzáláttak az első egykötetes szovjet enciklopédia kiadásával kapcsolatos munkálatokhoz. Az éneik1 lopédia mintegy 1600 oldalas lesz, és kb. 80 ezer szócikk kap majd helyet benne. A 30 kötetes nagy szovjet enciklopédia, amely

1969-ben jelent meg utoljára, százezer szócikket tartalmaz.

Az „asztali” enciklopédia rövid tájékoztatást fog tartalmazni a mai társadalompolitikai lét, a gazdaság, a tudomány, a technika valamint a történelem valamennyi területével kapcsolatosan. (KS)

PORTRÉSOROZAT A NAIV FESTŐKRŐL - SZERELMI VARÁZSLÁSOK

Moldován Domokos filmjei

Moldován Domokost diákkorárában elgyűrűzte a folklór. Ortu- tay Gyula és Dömötör Tekla tanítványa kezdettől fogva felelősséget érzett az általa megismert, feltárt, kutatott értékek sorsáért.

Érdeklődése a naiv-művészet behatóbb tanulmányozására ösztönözte.

A kallódó remekek láttán, letűnt világot örökítő festmények pusztulását tapasztalván kigyúlt benne a gondolat, felfénylett a feladat: Tegyük közkinccsé a közösségi művészet kivirágzó hajtásait, gazdagítsuk mindennapjainkat, finomítsuk ízlésünket a legjobb naiv-alkotásokkal.

A néprajzot és fiirendezést párhuzamosan tanuló egyetemista sohasem maradt az óhajnál, a lehetőség felvillantásánál. Munkához látott, szövetségeseket keresett, hasonló célokat szolgáló ügyekhez szegődött.

A fogékonyság önmagában senkit sem avat művésszé. A tennivalók pontos meghatározása kevés a változtatáshoz. A szenvedélyes elkötelezettséggel párosuló érzékenység mindig megtalálja a cselekvés, a befolyásolás hatékony módszereit.

Moldován számára adott volt a film mint kifejező eszköz. A tudomány régen fölfedezte a látvány és hang rögzítésének a jelentőségét. Gondoljunk a hajdani Kecskeméti diák, Fejős Pál törekvéseire. Közhely a „nyolcadik művészet” népszerűsítő, szervező szerepe.

Sorra felkutatta, filmen bemutatta a népi, .tanulatlan, a világot sajátos egyszerűséggel szemlélő parasztfestőket. Többnyire idős embereket fotografált, kiket vékony ágak kötöztek az élethez. (Többen azóta örökre elnémultak.) Okosan, tisztességgel vallatta meg őket, s bogozta ki, hogy miért nyúltak az ecsethez, a faragók a vésőhöz, késhez.

Az emberre figyelt Moído- ván Domokos filmrendező, ezért jók a naivokról készített filmportréi. ízlése, felfogása megóvta attól, hogy a kifejezés titkaira szinte öntudatlan biztonsággal rálelőkben csudabogarakat lásson. Környezetükkel ábrázolta Török Sándort, Süli Andrást, Bakos Lajost, Gajdos Jánost és a

többieket. Természetes életmegnyilvánulás számukra a festés, ezt bizonyítja újra és újra. Ki dallal, ki zengő húrokkal, ki pin- gált felületekkel fejezi ki vígsá- gát, bánatát, múlatja az időt. S ki vásznon, kővel, fával szól.

Szívesen jött Moldován a kecskeméti népzenei találkozókra. Filmjeinek vetítésével, kiállításokkal, előadásokkal népszerűsítette a világot iskolában tanult szabályok nélkül ábrázoló naivo- kat. Közben maga is gazdagodott a furulyázó, citerázó, danoló közösségekben. A „milyen gazdag népművészetünk” ünnepi hangulatában pattant ki idestova egy évtizede a naiv múzeum gondolata, a felavatásra váró gyűjtemény. A Naiv Művészek filmsorozat egy-egy kópiája megtalálható a raktárban. (Jó lenne, ha időnként kívánságra levetítenék ezeket a csoportos látogatóknak. Mikor árulnak majd a naivok alkotásait ábrázoló levelezőlapokat, diákat?)

Gyűjtőútjai során bűvült érdeklődési köre. A mai Magyar- országon járva pogánykori hiedelmekre bukkant. Sok-sok nemzedék gondolkodásmódjának, világszemléletének nyomai mutatkoznak meg magunk és honfitársaink magatartásában, viselkedésében. Ki hinné, hogy a nagy ipari városban élő, jóeszű, középkorú asszony babonás misztifikációkkal szeretné megtartani az óhajtott férfi kegyét. (A varázsszert presszókávéban kell a kiszemelttel megitatni, így hatásos!) ősi időkre utal a Matkón megörökített lépéscsók, a galga- mácsai harmatszedés csodás bűvölete. A szertartás a primitív társadalmak korát idézi, amikor

• Öregasszony ;

„Sem a gonosz, sem a sátán ne raboljon a lányomtól.”

(Balra. Jobbra):

..Ügy járjon mellettem, egész életemben, mint füst a kéményben.”

(Moldován Domokos felvételei.)

• Papp Ferenc operatőr és Moldován Domokos munka közben.

• Lépéscsók.

(Matkó)

hittek abban, hogy a Földanya termékenysége átplántálható.

Megdöbbent a porcsalmai asz- szony: „Csak evvel védekeztünk, hogy fonákul hordtuk az alsóneműnket. És a férjemnek atlétát, alsónadrágot, magamnak kombinétot, a kisfiúnak úgyszintén az alsóneműjét fordítva hordtuk kilenc hétig.”

A hiedelmek, babonák forrásvidéke szinte kivétel nélkül a szerelem, a létfenntartás. A bölcső- és koporsócsónak között az élet lángjának továbbítása a legfőbb parancs. A megbolydult sejtek világot építenének és omlasz- tanának a föllelni vélt másikért, a pótolhatatlanért. Megmozdítanának eget-földet viszonzásért, beteljesülésért.

A szerelmesnél — és a betegeknél — csökken az értelem kontrollja, kapkodva kapaszkodik a legparányibb reménybe, nagymamától hallott praktikákba, szomszédasszonyi tanácsokba. Okos, művelt emberek álmot fejtetnek, jósnőhöz futnak, varázsszavakat mormolnak, hiszik a hihetetlent, a tudománnyal, a józan ésszel feleselő balgaságokat.

A filmrendező a naiv-sorozathoz hasonlóan, kettős szándékkal dolgozott. A kutató elkötelezettsége késztette arra, hogy megörökítse a ma már csak nyomokban keverten fellelhető babonákat, ősi szokásokat.

Figyelmeztetés, üzenet másodsorban. Az anyagi világ titkait hódító emberiség egyetlen képviselője sem ülhet fel balgaságoknak, mint a rendező írta: „Segíteni kíván az emberhez egyedül méltó, tiszta gondolkodásnak, az értelemnek.”

Mit hoznak a filmrendező Moldován újabb évtizedei? A kezdet biztató távlatokat sejtet, ígér. Tőle függ, hogy beváltja-e az említett filmekkel táplált reményeket.

Hellal Nándor

ieeeseeeeeeebeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

o o o

BBEEEEBBBBBEBBEBBEEBEEEEEEEEBBEBEE

(52.) Visszaruganyozta magát meL lém a fűbe.

— Drága vagy... — Nem kinevetett, csak nevetett. — Belepirultál a szövegedbe, szeplős. Hogy megint elbágyadjak tőled. — Behunyta a szemeit és bekapcsolta a szája radarját, hogy földerítse, hol az én szájam.

Olyan sima a bőre, mint anyának az a régi ruhája volt,

amit gyerekkoromban mindig megsimogattam.

Lent a Hegyalja úton, ahol vége a pázsitnak, egy autó bekapcsolta a dallamkürtjét, hogy magunkhoz térjünk.

— De hiába bágyasztasz el — mondta Tamara —, nem engedem eltéríteni magam. Attól, amit mondani kezdtem ... Hogy ne mennél el táborba. — Visz- szavette a napszemüvegét. — Most pedig te tartózkodj a szatírától. Olyan rossz előérzetem van ... Nem akarlak elveszíteni, szeplős. Egyszer már elveszítettelek, és bele is haltam volna, ha még egy kicsit el lettél volna veszve.

— Nem aludtad ki magad — mondtam.

— Most azt mondod magadban, hogy hülye vagyok.

— Nem. Csak erdőbe tévedt a fantáziád. Keresd meg, és szólj rá, ne dilizzen.

Körülrajzolta a mutatóujjával a számat.

— Kösz, szeplős. Ígérd meg, hogy mindig lesz nálad andaxin. Ilyen esetekre, amikor dilizni kezdek. Vagyis a fantáziám ellen.

Odacsusszant mellém, hogy összeérjen a bőrünk.

— Nem éget a nap?

— Az epidermiszemet apától örököltem — mondtam. Mi csak lebarnulunk, da sose vagyunk vörösek a naptól.

Megsimogatta a szájával a vál- lam.

— Rokon bőrünk van. Látod, hasonlítunk is. Ha más nem, a bőrünk. Tavaly nyáron olyan barna voltam, mint a Fülöp-szigeti csajok. Vagy még barnább. Ameddig napozhattam, addig is nem kellett a nagynénémékben gyönyörködni. Akiknél nyaraltam, elmondtam már? És éhes vagyok.

Előállítottam a szalámis zsömléket. A táplálkozástól viszont sivatagi szomjúság keletkezett bennünk. Többé-kevésbé felöltöztünk, és megmásztuk a hegyet. Fönt, a Citadella közelében van egy pavilon, ott kaptunk narancslét. Hideget. Amitől Tamara is meglepődött. összenéztünk és nevetnünk kelllett.

— Látod, egyet gondoltunk! — Még akkor is ezen nevetett, amikor lefelé imbolyogtunk a hegyről. (Már tudok egyformán im- bolyogni veled — állapította meg a Bartók Béla úton.)

— Ha holnap is ilyen meleg lesz — fújt egy nagyot —, napszúrást kapunk, amíg a diri vé- gigüvölti az ünnepi beszédet. Tiszta ötös leszel, szeplős?

— Ráléptem a lábadra? — kérdeztem. — Honnan veszel ilyet? Rólam!

— Mindenki azt mondja rólad, hogy klassz fej vagy.

— Oké, nem cáfolom. Éppen azért kizárt, hogy színötös legyek. — Lehengerlő a szerénységed — mondta és odakoccintotta a fejét a fejemhez.

Ekkor már négy óra volt, és hazaküldtük magunkat.

— Este hétre tévedj véletlenül a kapunk elé — mondta, aztán a füle alá mutatott a nyakára, hogy arra a pontra adjak egy pecsétet, szájjal.

Mire hazaértem, anya már otthon volt. Az előszobában sportolt az érdekemben. A gardróbszekrény ajtajára ki volt akasztva a sötétkék öltönyöm zakója. Anya éppen a nadrágot portala- nította, amikor beestem az ajtón.

— Kösz, hogy csinálod — mondta —, pedig inkább pihennél, a doktor szerint. Utasításom van tőle, hogy felügyeljek rád.

Ezzel a szöveggel egyúttal arra is magyarázatot adtam (mielőtt kérdezhette volna), hogy milyen ihletre telefonáltam neki délelőtt.

Aztán beültem ide a szobámba, levetkőztem, leeresztettem a rolettát, és bevéstem a naplóba a fentieket.

Most értem haza Tamaráéktól (22,50). Kiasz volt náluk. Viszont álmos is vagyok. Majd holnap papírra vetem a látogatás jegyzőkönyvét.

TAMARA

Június 11.

Szerda

Hívtam és eljött. Csaknem három óra hoszat itt élt nálunk. Aranyos volt. Szerény és magabiztos. Csendes és okos. Komoly és barátságos. Pedig nem is figyelmeztettem előre, hogy Imre kissé allergiás a teenagerekre. Mert rosszak d tapasztalatai a gyárban a teenagerek miatt, akik eddig a keze alá voltak beosztva: felelőtlenek, útálják a munkát, tiszteletlenek, hányavetiek, és azonnal továbbállnak, ha valami nem tetszik nekik. Pedig Imre — ez holtbiztos — nem türelmetlen velük, hiszen még én

hozzám is mindig volt türelme, pedig én a testvére vagyok, egy testvér pedig — különösen egy lány — mindig nehezebb eset az átlagosnál. Imrének mégis vi- lágéletemben volt türelme hozzám. Vagyis amiket a gyári srácokról szokott elbosszankodni itthon, azt nem előítéletből mondja. Tehát az allergiáját — a teenagerekkel szemben — igazi szagok váltották ki, nem pedig kitalát hallucinálások.

Eltértem a lényegtől. Tehát nem figyelmeztettem előre Attilát, hogy viselje magát megnyerőén. Eszembe sem jutott. Miért figyelmeztettem volna? Ha semmi mást nem csinál, csak egyszerűen önmagát adja, ez több mint elég ahhoz, hogy ne csak én bágyadjak el, de a felnőttek is azonnal megkedveljék, például Imre és Anikó. Pedig egy pillanatig sem hercigeske- dett előttük.

Az elején — hiába tagadnám — én voltam lámpalázas. Éppen csak bemutattam Attilát Imré- éknek, és mondtam neki, hogy üljön le a hallban, már rohantam is be a szobámba, hogy elővegyem a magnót, ési kirakjam a legjobb kazettáimat. így akartam nem jelen lenni az első percekben, amikor hátha kiderül, hogy vagy Attila nem rokonszenves Anikónak és Imrének, vagy ő nem találja’szimpatikusnak Anikót vagy Imrét, vagy egyiket sem.

Mire előhoztalm a magnót, már tökéletsen oké volt a helyzet. Tehát három vagy négy perc, de nem több mint öt perc alatt, Fogalmam sincs, hány perc alatt, mert nekem rém rövidnek tűnt az idő, pedig szándékosén sokáig matattam a magnóval és a kazettákkal.

Szóval, mire bevittem a hallba a magnót és a kazettákat, addigra Attila már azt a cigarettát szívta, amivel Imre kínálta meg. Ez már eleve jól jel, mer Imre a saját cigarettájából, amit saját kezűleg töltöget „hülznibe”, mint valamikor régen a papa, ebből a saját cigarettából még engem sem kínál meg — pedig én már merészeltem felszólítani is erre —•, sőt inkább drága amerikai cigarettát is tart itthon, hogy a pipecebb vendégek azt szívhassák, ha már a magyar cigaretta nem jó nekik, de a saját töltésű cigarettát, azt nem garettájából kínálta meg. Vagyis adja. Attilát mégis a saját cigarettájából kínálta meg. Vagyis Imrét Attila már a nyitás pillanatában levette a lábáról. Holnap tisztázom, hogy mivel.

Nem kétséges, hogy Anikó legalább egy percen át összpontosított figyelemmel analizálta, hogyan viselkedik Imre Attilával szemben és amikor kiszámította, hogy Attila megfelel Imre kényes és intuitív ízlésének, lelkesen csatlakozott a férjéhez. Mert mire betámolyogtam a hadiba, Anikó arcán már kint tündökölt a legseexmadoimásabb mosoly, amit valaha is láttam tőle.

(Folytatjuk)