Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-02 / 207. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. szeptember 2. A miniszter is gratulált A Bácsalmási Állami Gazdaság kiváló termést takarított be kalászosokból. Csaknem 1900 hektárról átlagosan 56,58 mázsa búzát arattak. Ilyen magas hozamot még nem ért el a gazdaság, amely ezzel az eredményével országosan is a legjobbak közé került, az állami gazdaságok között pedig az első lett. Sendula Tibor igazgató nem kis büszkeséggel mutatja dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elismerd táviratát, amelyben gratulál az aszály ellenére elért eredményekhez és további jó munkát kíván. — A szakosítás eredményeként csak négy fő növényt termelünk — magyarázza. — Ebből a legfontosabb természetesen a gabona. Igyekszünk a legkorszerűbb technológiával termelni a kalászosokat. Az a véleményünk, hogy az eddiginél magasabb termés- eredményeket lehet elérni. Ehhez persze, szinte tudományos alapossággal kell foglalkoznunk a termeléssel. A központi intézkedések, határozatok is erre ösztönöznek bennünket. A megyei pártértekezlet, amelyet tavaly februárban tartottak, szintén úgy foglalt állást, hogy a kalászosok termésátlagát növelni kell. Véleményem szerint az új búzafajták képesek akár 80 mázsát is termelni hektáronként. Bábel Imre főagronómus is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Már évek óta szinte tudományos igénnyel kísérjük figyelemmel talajaink állapotát. Arra törekszünk, hogy a szükséges tápanyagot meg tudja szerezni a növény. Ebben segítséget kapunk az állami gazdaságok' megyei szakszolgálati állomásától. Labo• Megteltek a gabona- tárolók. ratóriumi vizsgálatok alapján döntjük el, hogy mennyi tápanyagra van szükség ahhoz, hogy a lehető legmagasabb hozamokat érjük el. A túladagolás éppen olyan terméscsökkenést okozhat, mint a hiány. Természetesen ez csak az egyik feltétele a hozamok növelésének. — Szükség van jó fajtára, kiváló vetőmagra — vallja a főagronómus. — Az országos fajtaminősítő intézet, valamint a Szegedi Gabonatermesztési Kutató- intézet, a martonvásári kutatóintézet segít bennünket annak eldöntésében, hogy az új fajták közül melyeket érdemes nagyobb táblákon termeszteni. Szokványvetőmagot nem használunk, csak a legjobb minőségű szaporítóanyagot vetjük. A főagronómus tovább sorolja a jó búzatermés feltételeit. A csírázóképesség ellenőrzését, a helyes vetési idő megállapítását és így tovább. A gazdaság vetőmagtermesztéssel is foglalkozik. Az idén 220 vagon szaporítóanyagot adott a társüzemeknek és a vetőmagtermeltető vállalatnak. A minőséggel elégedettek voltak a partnerek. Az őszi búza vetésének előkészületeit megkezdték. A gazdaság vezetői elmondják, hogy szeptember 15-ig befejezik a talajelőkészítést. Ugyanakkora területen vetnek kalászost, mint az elmúlt esztendőben. — Október 25-ig pedig a vetést is befejezzük. Szeretnénk jövőre hektáronként még nagyobb hozamokat elérni. Az új búzafajták vetési arányát növeljük. Ezek termésátlagai az idén az aszály ellenére jóval magasabbak voltak, mint a régi fajtáké — hangoztatja a gazdaság igazgatója. A bácsalmásiak igyekeznek megteremteni azokat a feltételeket, amelyek megalapozzák a jövő évi jó gabonatermést. K. S. Fémolvasztás - plazmával A Szovjet Tudományos Akadémia kohóipari intézetének laboratóriumában a plazma kohászati alkalmazásával kapcsolatos kutatások folynak. „Kérem bekapcsolni az argont! A kisülést...” — hallatszik a felhívás. És egy kis villám — akkora, mint egy gyufaszál — ahogy a fizikusok mondják „levetkőzteti” az argonatomokat — ionizálja őket. Ebben a pillanatban jön létre a plazma. Néhány perccel később a berendezés kémlelő nyílásán át látszik, ahogy az izzó argon sárgás színű fénycsíkokban összefut a kamra középpontjában. Ottt helyezkednek el a fémdarabok is,' amelyeket a plazma játszi köny- nyedséggel megolvasztA plazma hőmérséklete — amelyet a termonukleáris berendezésekben használnak — a tíz- és százmillió fok között van. A kohászatban az úgynevezett „hideg” — 5—10 ezer fokos — plazmát alkalmazzák. Az öntés új módszere a tudósok szerint számos előnnyel jár. A plazma igen könnyen szabályozható hőforrás. Jelentős az a tulajdonsága is, hogy igen kis térben rendkívül nagy hőteljesítményt lehet koncentrálni. Végül pedig, a plazmával számos vegyi és fizikai reakció meggyorsítható. Az eddig elterjedt olvasztási módszerek — a vákuumszikrás, az elektronsugaras és az elektronsalakos — nem mindig biztosítják a kívánt tulajdonságokkal rendelkező fémet. A plazmakisüléses kemencében meg tudják oldani, hogy a fémek ne csak szilárd anyagokkal, hanem gázokkal is ötvöződjenek. A plazmával történő olvasztás akkor a leghatékonyabb, ha különleges tulajdonságokkal rendelkező fémötvözetek előállítása a cél. KIVÁLÓ DOLGOZÓK A szakmunkástanulók mentora „Amit el akartam mondani” új vasútvonal Szocsiba Szeptember 11-én rendezik meg Kecskeméten a kiváló munkásőrök értekezletét. Hegesztőpisztolyok sistergése, égett olaj szaga, nehéz kalapácsok puffanása fogadott bennünket a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára nagycsarnokában. Bokor Pált, a lakatosok csoport- vezetőjét kerestük, aki több mint 13 évvel ezelőtt öltötte magára első ízben az acélkék munkásőr egyenruhát. Kiváló munkásőr 1968-ban lett, s méltán választották küldöttnek a megyei fórumra. Erről azonban inkább ő beszéljen. — Nagyon örültem, amikor megválasztottak küldöttnek, de sajnos, nem lehetek jelen. Sajnálom is, de örülök is neki, hiszen szeptember 2-án egy barátságvonattal a Szovjetunióba utazom. Moszkva—Leningrád lesz az útvonal, s erre az utazásra már régen vágytam. A szerencse mellém szegődött azzal, hogy felkeresett, legalább elmondhatom, mit akartam a kiválóak értekezletén szóvátenni. Lassú, kevés beszédű ember Bokor Pál, de amit mond, s ahogy ezt teszi, az tele van érzelmekkel, megállapodott bölcsességgel. — A munkásőrség olyan kol- lekítva, családias, elvtársias testület, ahol nemcsak meghallgatják az emberek gondjait, de segítenek is. Úgy vélem, hogy nálunk a munkásőrségben meg lehet tanulni az elvtársiasságot, a szocialista hazaszeretetei, az internacionalizmust. Az idősebbek átadhatják a tapasztalataikat, s a fiatalok meg is fogadják, hasznosítják azt. Nehéz így a munkapad mellett egyszerű szavakkal fogalmazni. De mondandóm lényege az lenne — rövidesen nyugdíjba vonulok, 59 éves vagyok — a fiatalok őrizzék a fegyvert. Amikor a munkásosztály, a párt kívánja, hozzáértéssel használják. Szerintem a munkásőrségben vállalt szolgálat nemcsak egyszerű pártfeladat, több annál, hivatás! Bokor Pál nemcsak munkásőr, de kiváló pártmunkás, a szak- szervezeti munkában' is otthonosan mozgó ember, akire a fiataA Szovjetunió központi területeiről Szocsiba tartó vonatoknak Doni—Rosztov városa után ma még nagy kitérőt kell tenniük, hogy elérjék a Fekete-tenger partvidékét. Az 550 kilométeres távolságot a gyorsvonatok majdnem öt óra alatt teszik meg. Hamarosan azonban négy órára csökken a menetidő, mivel elkészül a Rosztov környéki hegyeken át vezető új vasútvonal. A kubányi alföldről induló új vonal hágókat és szakadékokat, hegyi folyókat és patakokat szel át. Az építők már elkészültek a teljes hosszában villamosított vasútvonal földmunkáinak jelentős részével, megépítettek számos hidat. Jelenleg épp egy alagutat fúrnak, de ebből is már csak az utolsó méterek vannak hátra. A rendszeres utasforgalom 1978-ban kezdődik az új vasútvonalon. A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat ez évi kiváló dolgozóinak egyike Szappanos János. A harmincas éveiben járó, kissé már deresedé hajú férfi a nagyközségben települt, 3. számú gyáregységben keresi a kenyerét. Igen fontos, mondhatni bizalmi munkakört tölt be: ő a gváregység tanműhelyének vezetője. Az utánpótlás, az új munkásnemzedék nevelése — aminek színvonalát állandóan emelni a párt által újra és újra hangoztatott feladat — magas igényeket támaszt az oktató-nevelő mui?- kában résztvevő tanárok, s természetesen a gyakorlati szakoktatók személyisége, felkészültsége iránt is. A nevelőmunka sikere jelentős részben a nevelők példa- mutatásán múlik. A fiatalok előtt csak az olyan oktató szavainak va,n hitele, amelyik nemcsak eszményként állítja eléjük a szocialista rendünkért dolgozó, áldozatokra is képes, s egyszersmind nagy szaktudású embert, hanem maga is „hasonlít” az eszményképre, illetőleg törekszik azt megközelíteni. Csak az ilyen oktató alkalmas arra, hogy a fiatalokat felkészítse a felnőttéietre, s hogy a tága,bb környezetükből érkező rossz hatásokkal szemben ellenerőt fejtsen ki. Énreám Szappanos János kedvező hatást tett azzal, amit a, munkájával kapcsolatosan elmondott: — Tanulónként más-más módszert a,lkalmazok, a gyerek rátermettsége, előképzettsége, hajlamai szerint. A fő módszerem a rávezetés, a megmagyarázás és a meggyőzés. — Mindig együtt kell dolgozni a fiúkkal. Ha az ember megmutatja egy munkadarab elkészítésének módját, még nem hagyhatja magára a tanulót. Figyelni, a technológiai sorrend betartása szempontjából ellenőrizni kell a ténykedésüket. Emellett elő kell segíteni, hogy sikerélményben legyen részük, lehetőleg minél gyakrabban. Különben megunják a munkát. — A dicséretosztásnál nem egyforma mércét alkalmazok. Ha a szerényebb képességű gyerek beleadja minden tudását egy feladat elvégzésébe, akkor őt is megdicsérem, biztatom. Hiszen minden tőle telhetőt megtett a jó eredmény érdekében, s nem marasztalhatom el, amiért nem sikerült neki a munka, úgy, mint a legügyesebbnek, — Egyenrangú félnek tekintem a gyerekeket, és ennek megfelelően bánok velük. Úgy vélem, hogy a bénító kisebbségi érzés létrejötte csak így előzhető meg, és a tapasztalataim igazolnak is. A gazdaságos termékszerkezet mércéje lók hallgatnak, tekintélye van. S nem ok nélkül. Ha kell, csoport- vezető létére maga is megfogja a munka végét, s bebizonyítja a fiataloknak, mit hogyan kell jól megcsinálni. — Szeretem a fiatalokat, s éppen ezért buzdítom őket, tanuljanak, váljanak jó szakemberré. A munkásőrségben az volna a jó, ha minél több fiatal végezhetné el az alparancsnoki iskolát. Amikor én kezdtem, havonta 4—5 alkalommal kellett szolgálatot adni, most évente van ennyi. Igaz, most a szolgálat tartalmasabb, éppen úgy, mint a kiképzés. A dolognak azonban ez csak az egyik része. A többiek — akik nem munkásőrök — most nem vethetik a szemünkre, hogy munkaidőben eljárunk a gyárból. Ezért is jónak tartom a koncentrált. kiképzést. S talán még egy dolgot. Szerettem volna az értekezleten megköszönni a parancsnokoknak azt az iránymutatást, segítséget, amelyet számomra adtak, amikor megmutatták, merre, hogyan kell haladni... Bokor Pál kiváló munkásőr helyett mi mondtuk el, amit ő szeretett volna. Ügy véljük, ezt a rendhagyó hozzászólást is tudomásul veszik. Gémes Gábor Tengerfenéken közlekedő jármű Az írországi Winn Technology — az Európai Gazdasági Közösség pénzügyi segítségével — elkészítette egy jármű („tramo”) prototípusát, amely a tengerfenéken is képes közlekedni. A távvezérlésű jármű bármilyen mélységben a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére alkalmas. Hat egymástól függetlenül forgó kerékkel és egy hallatlanul mozgékony karral van felszerelve. Ez utóbbi csalhatatlan biztonsággal választja ki a járműben elhelyezett „raktárból” az elvégzendő feladatokhoz szükséges szerszámokat. A földfelszínhez mindössze egyetlen kábel köti, amely továbbítja számára a parancsot és biztosítja villamosenergia-ellátá- sát. A tengerfenéken dolgozó gépezetet mindössze három hónaponként kell a felszínre hozni revízió és karbantartási műveletek elvégzése céljából. • Az ipari termelés ágazati Szerkezetének, s egy-egy iparágon, vállalaton belül gyárt- mányöeszetételének folyamatos változása az ipar fejlődésének szükségszerű, mondhatjuk, elkerülhetetlen következménye. Egyebek között azért, mert a különböző iparágaik növekedési üteme nem azonos — emiatt módosul, újul meg a termelés ágazati szerkezete — az iparágak és a vállalatok termékszerkezetét pedig részben azl igények, az értékesítés lehetősége, részben a gyártmányfejlesztés ugyancsak folyamatosan alakítja, módosítja.' A termelési és a gyártmányszerkezet változása az ipair fejlődésének lényege. A magyar ipar elmúlt évtizedekben fejlődésének — a szocialista iparosítás kezdetétől napjainkig — koránt sem a termelés megtöbbszörözése a legfőbb jellemzője, sokkal inkább termelési és gyártmánystruktúrájának — tervidőszakról tervidőszakra történő — átformálódása. Ha viszont a termelési szerkezet változása az ipari fejlődés alapvető tartalmi sajátossága és konzekvenciája, mi az oka annak, hogy már az előző középtávú tervidőszakban, s a mostaniban még inkább az ipar fő feladatai közé soroltuk a korszerű termelési és gyártmányszerkezet kialakítását, s hogy az ipar ezzel kapcsolatos eddigi teljesítményeit legfeljebb ígéretesnek — és nem elegendőnek — tekintjük? Az okot abbdn jelölhetnénk meg, hogy új követelmény kapcsolódott ehhez a teendőhöz, nevezetesen a? ipari termelés hatékonyságának erőteljes javítása. Félreértések elkerülésére: a termelési és a gyártmányszerkezet változásai a múltban is, az ipar műszaki-technikai színvonalát növelték összhatásukban, s javították népgazdasági és vállalati szinten a termelés gazdaságosságát. Egyes gyártmányok! esetében azonban a termék műszaki korszerűsége — a nagyobb használati érték és teljesítmény — nem mindig eredményezett kedvezőbb gazdasági eredményt. Az új követelmény tükrében a korszerű termelési és gyártmánystruktúrának egyidejűleg kell javítania az ipari termelés műszaki-technikai színvonalát és gazdasági hatékonytógát. Éppen ezért napjainkban a termelési és termékszerkezet korszerűsítése — újólag hangsúlyozzuk : hatékonyságának javítása — bonyolultabb és nehezebb feladat, mint korábban volt, mert a korszerűségnek és a hatékonyságnak a külkereskedelem, az export a mércéje. • Az export gazdaságosságát — népgazdasági szinten — az is jelzi, hogy 1 kg, vagy 1 tonna exportált terméknek mennyi a devizahozama. Az elmúlt tervidőszakban az 1 tonna export- forgalomba jutó devizabevétel mintegy 20 százalékkal nőtt, lényegében annyival, mint a kivitel árindexe. Ez utóbbiban viszont az exportált anyagjellegű javak világpiaci árváltozásai játszották a fő szerepet, amiből az következik, hogy a feldolgozó iparok export célú termelése, annak áruszerkezete és export- gazdaságostóga alig járult hozzá az 1 tonna kivitelre jutó devizabevétel növeléséhez. Pedig az exportszerkezeit módosításának lehet és van ilyen hatása, ai mi kivitelünkben is kimutatható: az ázsiai országok részesedése a magyar exportban mintegy 6 százalék, s a kivitel zömét ipari késztermékek alkotják. Nos, ázsiai exportunk 1 tonnára jutó devizahozama 1950 és 1975 között csaknem megkétszereződött, mert a kivitel áruszerkezete előnyösen módosult. • Kivitelünk egészét érintő, jelentősebb struktúraváltoztatásnak nyilvánvalóan az a feltétele, hogy a termelés összetétele is megváltozzék, hogy az ipar termékstruktúrája a külső piacokon is versenyképes és gazdaságosan exportálható gyártmányok javára módosuljon. Az ilyen termelés és gyártmányok korszerűségének közös ismérve, kritériuma, hogy az export révén szerzett deviza hivatalos árfolyamon számított forintösszeg fedezi a termelési ráfordításokat, sőt nyereséget is biztosít. Az export tükrében is hatékony termelési és termékstruktúrához sok út és módszer vezet. Igen gyakran csak d termék minőségét, tartósságát kell javítani, mert épp a többletráfordítás révén javul az exporthozam és -gazdaságosság. Más ebetekben a sorozatnagyság megkurtítása, a szokványostól eltérő igények rugalmas és készséges kielégítése a célhoz vezető módszer, ami ugyancsak többletráfordítást igényel. Oly módon is közelíthetünk a korszerű termelési, és gyártmár^vstruktúqához, hogy a vitathatatlanul avultat és gazdaságtalant megszüntetjük, a jót, az exportban versenyképest pedig gyorsabban fejlesztjük. A lehetséges utakban, módszerekben is van közös vonád, az eredmény nem a jószándékból születik, hanem a munka- és eszközbefektetésből. • Ügy tűnik, hogy a termelési és a terméksizerkezet korszerűsítésének feltételei ma „kedvezőbbek”, reálisabbak, mint az előző tervidőszakban voltak, amikor a világpiaci és a belső árdk és árarányok alaposan, eltávolodtak egymástól, s vállalati szinten — legalábbis az utóbbi esztendőkben —. az export gazdaságosságát nem id lehetett elbírálni. Az is a termékszerkezet korszerűsítésének realitását erősíti, hogy megteremtettük aE exportra orientált termelésfejlesztés eszközeit, a 45 milliárd forint összegű hitelkeretet, s a gazdaságosan exportáló vállalatoknak nyújtható bér- éd egyéb preferenciák lehetőségét. S ha mindeddig — ezek hiánya miatt is — az exporttermés szerkezete az iparban alig-alig módosult, lett gazdaságosabb, a fejlesztési lehetőségek, az ösztönzés és a gazdasági kényszer együttes hatása ebben a tervidőszakban nagyobb méretű és gyorsabb ütemű előrehaladást ígér. G. I. — Példaképeket az itteni dolgozók, a szocialista briPádt^r,ok közül állítok a fiatalok elé. — Az anyaggal és a. felszerelésekkel úgy bánjatok, mintha a sajátotok lenne, mert mint közös tulajdon a tiétek is — ezt igen gyakran elmondom a fiúknak. — Azon vagyok, hogy a szakmunkástanulók minél eíőbb megtalálják az utat a KISZ-be és a szakszervezetbe. A Lajosmizsei VÍZGÉP Vállalat 3. számú gyáregységében általában 35—40 lakatos, hegesztő és forgácsoló szakmunkástanulót részesítenek gyakorlati oktatásban. Tehát a létszám nem nagy. A fiatalok közül sokan tanyai iskolából jönnek. Ennek ellenére figyelemre méltóak a, szakember- képzés itteni eredményei. Az utóbbi két évben például innen került ki a szakma ifjú mestere verseny megyei szerkezetlakatos győztese, s nem vallottak szégyent az országos döntőben sem. A lajosmizsei gyáregység tanulóinak munkái ott vannak az Alkotó Ifjúság pályázatokon is. Tavaly előtt a pályázatra, készített kicsinyített telepített forgó kotróval az Országos Vízügyi Hivatal országos kiállításán első díjat nyertek. A munkát később Moszkvában is kiállították. A Guttyon László és Bíró Sándor által tavaly készített gépi tisztítású íves rács szintén kijutott a szovjet fővárosba. Szappanos János géplakatos, gépésztechnikus hatodik esztendeje dolgozik a VlZGÉP-nél, ugyanabban a munkakörben. Bizonyosan sok öröme telik még az új szakmunkások nevelésében. A. T. S. Léghajóval Szibériába — Moszkvai tudósítás — Felhasználhatók-e napjainkban a léghajók? A szovjet szállítási szakemberek egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy igen. A legelső repülési eszköz — persze korszerűsített formában — nagyon is alkalmas lehet arra, hogy részt vállaljon Szibéria és az északi területek meghódításában. A léghajó — akárcsak a helikopter — nem igényel semmilyen kiépített leszállóhelyet, ami a lakatlan területeken igen fontos. A helikopterrel szemben azonban előnye, hogy lényegesen nagyobb teher elszállítására alkalmas. A tyumeni olajbányászok kiszámították, hogy a fúrótorony-berendezések, valamint a csövek szállítása léghajóval lényegesen kevesebbe kerül, mint bármilyen más szállítási eszközzel. Az energetikában is hasznosíthatók a múltszázadi „repülőgépek”. A szibériai vízi- és hőerőművekhez a turbinákat, amelyek 300 tonnánál is súlyosabbak, hosz- szú kerülőutakon, vízi- és szárazföldi szállítás kombinálásával juttatják el. Léghajóval nemcsak az út rövidíthető le lényegesen, de szerelési költségeket is megtakaríthatnak az építtetők. A gyár udvaráról ugyanis közvetlenül az objektumhoz szállíthatják a kész agregátorokat. A léghajóépítésről tudományos tanácskozások, viták folynak Leningrádban, Kijevben, Szibéria és az Ural városaiban. Kutatóintézetet létesítettek a speciális légköri viszonyok tanulmányozására, értékelésére. Elkészült az első olyan léghajó makettje is, amely a tervek szerint száz tonna terhet szállítana óránként 200 kilométeres sebességgel, két-három- ezer kilométernyi távolságra. A léghajót nem gyúlékony anyagból építenék meg, s a levegőnél köny- nvebb gázzal töltenék fel a kamrákat. F. A.
