Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-16 / 219. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1970. szeptember 16. MÁSFÉL ÉVVEL A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN HOGYAN HALAD A HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA? Bácsalmás: előrelépés Másfél év telt el a megyei pártértekezlet óta. Tizennyolc Hónap távlatából vizsgálhatjuk meg azt hogyan halad az ott elfogadott határozatok végrehajtása mit tettek az egyének, az alapszervezetek, a nagyközségi, városi pártbizottságok a megfogalmazott célok eléréséért. A határozat második pontja megállapítja: „Megyénk társadalmának a munkásosztály mellett legszámottevőbb része a szövetkezeti parasztság. A mezőgazdasági termelés további korszerűsítésével, az iparszerű termelési rendszerek terjedésével folytatódik a mezőgazda- sági munka ipari jellegűvé válása. Ennek érdekében növelni kell a mezőgazdasági dolgozók műveltségét, képzettségét, politikai tudatosságát, és erősítenünk a szövetkezetek szocialista vonásait. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a szövetkezeti fiatalság mind jobban felismerje munkájának, fejlődésének, sorsának távlatait a szocialista mezőgazdaságban. A bácsalmási kommunisták tetteiről a nagyközségi pártbizottság titkárával, Albert Istvánnal beszélgetünk. — Előre léptünk, de nem akkorát, amekkorát szerettünk volna — summázta a lényeget Albert István. — Különféle intézkedéseket hoztunk. A politikai műveltség növelése szolgálatában például megszervezte a propagandisták klubját. Jól tevékenykedik, de vannak lehetőségei a továbbfejlődésre is. — Hogyan segítik azoknak a tanulását, akik nem végezték el tanköteles korukban az általános iskola nyolc osztályát? — Az általános iskola szervez tanfolyamokat, esti tagozatokat. Az ezeken való részvételt elsősorban a fiataloknak ajánlják. Az idősebbek pedig hatvanórás továbbképzés után tehetnek vizsgát. Sokan jelentkeznek mindkét oktatási formára. Természetesen a mi felelősségünk, feladatunk nem a beiratkozásig tart; hiszen azt szeretnénk, ha mindenki el is jutna a bizonyítványosztásig. Egyelőre több ipari, és valamivel kevesebb mezőgazdasági dolgozó jelentkezik, örvendetes azonban, hogy a gimnázium levelező tagozatán évente 3—4 mezőgazdaságban tevékenykedő ember végez. Az ittasság után a legtöbb közlekedési baleset oka a figyelmetlen vezetés. Pontosabban az, hogy nagyon sok gépjárművezető nem az út-, vagy a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel hajt, s ha váratlan akadály elé kerül, már nem képes megállni, s bekövetkezhet a tragédia. Ha sötét van — nem szabad, nem lehet maximálisan igénybe venni az előírt legnagyobb sebességet, s tudják azt is, hogy ha szemben is közlekednek járművek, akkor a sebességet méginkább csökkenteni kell, hiszen a fényszórót már tompítottra kapcsolták. Meg lehetne azonban számolni azokat, akik a tompított világításnál csökkentik a sebességet is. Pedig ha nem veszik vissza a gázt, gyakorlatilag vakon vezetnek addig, amíg a szembejövő jármű el nem halad mellettük. Ha több autó is jön, akkor ez a vakonvezetés kilométerekig tarthat, s csupán a szerencsén múlik, ha nem történik baleset. A gépjárművezető azonban nem bízhatja sem a maga, sem pedig mások életét, testi épségét a szerencse forgandóságára. Ha mégis ezt teszi jóvátehetetlen tragédiát okozhat. Két ilyen ügyben hozott ítéletet a közelmúltban a bíróság. A karambolokról, b halálos végű közlekedési balesetekről annak idején lapunkban már írtunk. Július 3-án történt az egyik Kalocsa külterületén, a Dunapataj felé vezető úton. Tóth Sándor, Kalocsa, Malom utca 52. szám alatti lakos, huszonegy éves fiatalember egyik barátjától kölcsönkérte annak a Trabantját. Este kilenc óra után a kocsival megállt a városban és bement egy szórakozóhelyre. Nem ivott, csupán barátaival beszélgetett, akik megkérték, hogy a társaságban levő lányt — akit futólag már ő is ismert —, vigye haza Foktőre. Tóth ebbe beleegyezett és tíz óra után elindultak a Trabanttal. Valamivel korábban indult egy másik fiatal pár kerékpárral ugyanezen az úton. Egy idő után azonban leszálltak a bicikliről és gyalogosan folytatták az utat a menetirány szerinti jobb oldalon, ahol a fiú az útpadkán tolta a kerékpárt, a lány pedig tőle balra az út szélén haladt. A lány tizennégy éves vilt. Már itt megkérdezheti az ember, hogy mit keresett egy tizennégy éves Kislány este tíz óra után az országúton? Tudták-e a szülők, hogy hol van a gyerek, törődtek-e vele? Tóth Sándor tompított világítással haladt, mert szembe jöttek az autók. Sebességét azonban nem csökkentette annyira, — Ennyit a tanulásról, de valószínűleg egyéb lehetőségei is vannak a közművelődésnek. Melyek ezek? — A Központi Bizottság köz- művelődési határozatát megtárgyaltuk, s ennek kapcsán elemeztük a bácsalmási művelődési központ tevékenységét is. Megállapítottuk, hogy minden érdeklődő bekapcsolódhat a munkába, de nem mindenki teszi ezt meg. Okos szóra, felvilágosító, meggyőző agitációra van szükség, hogy valóban széles tömegek dolgozhassanak. A díszítőművész szakkörnek 35—40 tagja van, de hatása ennél jóval nagyobb körben érvényesül. Nem kis büszkeséggel tölt el bennünket az, hogy 200 állandó színházbérletes van Bácsalmáson, s egyharmaduk dolgozik a mezőgazdaságban. — A tagkönyvcserével összefüggd beszélgetéseken is szóba került a művelődés ügye? — Természetesen. Az elvtársak sok hasznos javaslatot mondtak el, így például felvetették, hogy a mezőgazdaságban dolgozó értelmiséget jobban be kell vonni a község társadalmi, szellemi életébe. Ami az ifjúságot illeti, többen azt kérdezték, talán fogjuk meg a kezüket? Azt válaszoltuk: igen, meg kell fogni. Olyan aktívvá válnak ugyanis, amilyenné mi hogy szükség esetén biztonságosan megállhasson. Már csak azt vette észre, hogy a kocsi jobb Szélénél valami csattan és kitörik a szélvédő üveg. Megállt, s egy kerékpáros fiút talált az út szélén, aki a lányt kereste. A lányt Bajor Évának hívták és Dunapatajon a Rózsa utca 8. szám alatt lakott. Az útmenti árokban találták meg — őt ütötte el a Trabant. Néhány óra múlva belehalt sérüléseibe. A gázoló gépkocsivezetőt egy év és két hónapi, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság, s három évre eltiltotta a gápjárművezetéstől. Az ítélet nem jogerős. Sokban hasonlít az ismertetett balesethez az, amely augusztus 25-én az E5-ÖS úton történt Kecskemét és Kiskunfélegyháza között. Este nyolc óra körül járt már az idő, amikor Furka Károly, Orosháza, Egyetértés utca 2. szám alatti lakos közel száz kilométeres sebességgel haladt autójával az úton. Nem vehette észre a kivilágítatlan kerékpáron közlekedő, vele egyirányban haladó Eszik Pál, 43 éves kiskunfélegyházi lakost — és elütötte. A kerékpáros a helyszínen meghalt. A szomorú történethez hozzá tartozik, hogy Eszik Pál a „kerékpárral közlekedni tilos” tábla ellenére hajtott rá az E5- ösre. A közlekedési bíróság Furka Károly ügyét gyorsított eljárás keretében tárgyalta és a karambol utáni harmadik napon már meg is született az ítélet: A gázoló gépkocsivezetőt tíz hónapi fogházra ítélte, egy évre eltiltotta a járművezetéstől és ötezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. A szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. A két ítélet között szembetűnő a különbség. Furka Károly jóval enyhébb büntetést kapott, mint Tóth Sándor, noha mindketten egy-egy ember haláláért felelősek. Csakhogy más és más a felelősség súlya. Eszik Pál kivilágítatlan kerékpárral közlekedett olyan úton, ahová biciklivel felhajtani tilos. Furka esetében szembejövő forgalom szintén volt, mégsem csökkentette a túl nagy sebességet. A baleset bekövetkezésében tehát nagy része volt Eszik Pálnak is. A Kalocsa melletti tragédia sértettje — Bajor Éva —, csak annyiban volt hibás, hogy nem a forgalommal szemben, tehát a menetirány szerinti bal oldalon, és nem az útpadkán haladt. Ebből a különbségből adódik az ítéletek közötti eltérés. A Furka Károly ellen hozott ítélet jogerős. G. S. neveljük őket, ez az alapelvünk. Két KISZ-klub működik a nagyközségben, a Dózsa és a Forrás, előbbi a termelőszövetkezeti, állami gazdasági, utóbbi pedig a gimnáziumi fiatalságot vonzza magához. A szoros, élő, valóban hatékony kapcsolat megteremtésében a művelődési ház szakembereinek van szerepük. — Van-e kapcsolat az általános iskola és a termelőszövetkezet között? — A különféle tanfolyamok szervezésén túl szocialista szerződés is szabályozza viszonyunkat. Ennek értelmében a tsz anyagilag is segíti az iskolát, a diákok pedig alkalmanként besegítenek az időszerű munkák elvégzésébe. A termelőszövetkezet a bajai kukoricatermesztési rendszerben a kender-termesztés gazdája, a gondot a szakemberek utánpótlása okozza. Nincs megoldva megnyugtatóan a termelőszövetkezeti asszonyok, lányok téli munkája sem. Hogy ez foglalkoztatja az embereket, jól látszik például abból is, hogy ezek a problémák gyakran szóba kerülnek párttaggyűléseken is. A termelőszövetkezet alapszervezetének a beszélgetéseket ösz- szegző gyűlésén helyesen tárták fel a gondokat, s a további fejlődést elősegítő határozatot hoztak. A pártbizottsági üléseken mi nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az ipari üzemek hasonló jellegű gondjait, eredményeit is megtárgyaljuk, együtt. A széles körű vizsgálódás, a fejlődés útjának feltárása lehetővé teszi a mindenre kiterjedő intézekdések meghozatalát. Ezzel, végeredményben, mindig közelebb és közelebb kerülünk például a megyei pártértekezlet határozatainak maradéktalan megvalósításához — fejezte be a beszélgetést Albert István. B. J. BETONACÉL Sokszor halljuk a tv-reklám- ban, hogy: Ütba esik jövet-menet, a takarékszövetkezet. Nos, a napokban nekünk is útba esett Tiszakécskén. A nagyközség közepén takaros épületben foglalkoznak a tagok pénzügyeivel. — Lassan közeledünk alakulásunk huszadik évfordulójához — mondta Kulik József elnök, amikor a szövetkezet múltjáról és jelenéről érdeklődtünk. —Tizennyolc évvel ezelőtt százhat- vanketten alakították meg a szövetkezetét, s a részjegyalap mindössze 24 ezer 600 forint volt, a betétállomány pedig alig érte el a 60 ezer 500 forintot. Az első három évben nem születtek nagy eredmények, mindössze ketten intézték a tagok pénzügyeit. A fejlődés 1961-ben a község négy termelőszövetkezetének megalakulásával kezdődött. Ekkor alig néhány hét alatt 549-re nőtt a tagok száma, a részjegyek értéke elérte a 82 ezer forintot, s a tagok 734 ezer forintja került betétként hozzánk. Ekkor jöttem át én is a helybeli földművesszövetkezettől — teszi hozzá az elnök. — Könyvelőként dolgoztam 1974-ig, ekkor választottak meg elnöknek. A pénzügyi forgalom évről évre növekedett, de a munkakörülményeinket csak 1969-ben tudtuk megváltoztatni. Ekkor itt a nagyközség közepén közel 900 ezer fo„Szóváltás” a számítógéppel Az angol National Physical Laboratory munkatársai annak megoldásán fáradoznak, hogy közvetlen „hangkapcsolatot” teremtsenek az ember és a számítógép között. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ha a kezelő mikrofonon keresztül utasítást ad a számítógépnek, az elvégzi a kívánt feladatot és „visszamondja” az eredményt. Könnyen belátható, hogy sikeres megoldás esetén milyen óriási jelentősége lenne az így kialakított rendszereknek. Korlátozott szókészlettel és előírásosan tagolt kiejtéssel már sikerült eredményeket elérni. A képen látható megoldásban ez azt jelenti, hogy a mikrofonon át közölt szavakat a számítógép már felismeri, és azok értelmét meg is jeleníti a tv-képernyőn. Ennél persze többre van szükség, arra, hogy a számítógép az emberi hang szinte korlátlan változatosságához igazodóan, jóval nagyobb szókészletű szöveggel — azon belül az egymás mellé rendelt szavakat összefüggéseiben is „értve” — utasítható legyen. rintos költséggel sikerült kialakítani mostani székházunkat, s ettől kezdve megfelelő környezetben tudjuk fogadni ügyfeleinket. — A másfél évtizede kezdődött fejlődés szinte töretlen — kapcsolódik a beszélgetésbe Bat- ka László főkönyvelő. — Jelenleg kétezer-ötszáznegyvennégy tagunk 383, ezer forint értékű részjegyet mondhat a magáénak, s több mint 29 millió forint a betétek összege. Külön érdekességnek számít, hogy kereken 1 millió forint a nálunk váltott autónyeremény-betétkönyvek értéke. Évek óta igen jelentős a hitelforgalom, 1974 végén például 4,7 millió forint volt kinn tagjainknál. Ebből az összegből 2,3 millió forintot családi házak építésére adtunk mintegy 200 tagnak. A múlt esztendőben ez az összeg 1,2 millió forinttal növekedett, bizonyítva, hogy egyre több a családi ház építők száma. Igen jelentős volt a múlt évben a tartós fogyasztási cikkek — bútorok, hűtőgépek, motorkerékpárok stb. — vásárlására nyújtott hitel, kereken 1,6 millió forintot kaptak tagjaink általában 18 havi törlesztésre. A háztáji gazdaságok fejlesztéséhez is több mint 700 ezer forinttal járultunk hozzá. — Erre az esztendőre is a fejElrejtett milliárdok Nincs sok értelme újra ismételgetni a meglehetősen reménytelen helyzetet tükröző munkaerőprognózisokat; újra és sokoldalúan bizonygatni, hogy a jelenlegi foglalkoztatási szint, például 10 év múlva, csak oly módon tartható ha még több nőt és időskorút sikerülne munkába ál- lítáni. A jól ismert adatokból következik, hogy legalább másfél évtizedig nem számíthatunk a társadalmi munkaidőalap jelentősebb növelésére. Más adatok viszont sejtetni engedik, hogy azért lenne honnan, pótolni a kieső munkaidőalapot, anélkül, hogy a foglalkoztatottak számát növelni kellene. Megbízható és korántsem túlzó számítások szerint a munkaidő 20—25 százaléka megy veszendőbe évente, és ez nem kevesebb, mint 2—2,5 milliárd munkaóra, (összehasonlításként: ha a társadalmi munkaidőalap minden percét produktív munkával töltenék, akkor a jelzett 2— 2,5 milliárd munkaórából az évente tervezett gazdasági növekedésnek éppen kétharmadára futná. Ez persze csak játék — de sokat mondó játék — a számokkal és arányokkal.) Ez a roppant veszteség csak részben vezethető vissza a vállalati gazdálkodás szervezetlenségére a laza munkafegyelemre, mert például a 2—2,5 milliárd elvesztegetett munkaórának majdnem i fele az egésznapos, és legalább 600 millió óra, az úgynevezett törtnapi (fél, vagy egy órás) hiányzásokból adódik. (Űjabb összehásonlítáá: ha — nemcsak a munkafegyelem szigorításával, de például a szolgáltatások jobb szervezésével, a hivatalok munkaidejének célszerűbb beosztásával, vagy éppen a gyógykezelés koncentrálásával — csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni az egésznapos hiányzásokat, akkor az évente körülbelül 100 millió munkaórát jelentene, nagyjából annyit, mintha a foglalkoztatottak számát 50 ezerrel növelnénk.) Még egy jelentősebb tétel a veszteséglistáról: a feleslegesnek ítélhető tevékenység (ha például a diplomás közgazdász kimutatásokat készít, ha a szakmunkás „anyagot mozgat” és takarít, ha az anyag- és alkatrészhibák miatt újra és újra neki kell fogni ugyanannak a műveletnek, ha a könnyen gépesíthető adminisztrációt primitív módszerekkel végzik, vagy ha például a „nagykor” és a „kisker” kétszer és kétféleképpen végzi ugyanazt a munkát), tehát az általános szervezetlenségből adódó felesleges tevékenység évente elvisz 1.7—1,9 milliárd munkaórát, ami 800 ezer, 1 millió ember teljes munkaidejével egyenlő. Mindezt a köznyelv „rejtett tartaléknak” nevezi és az ember eltöpreng azon, hogy vajon miért rejtett az, ami mindenki előtt nyilvánvaló? Persze vannak rejtettebb, valóban nehezen! felderíthető és még nehezebben hasznosítható tartalékok, amelyek esetében! — a jelek szerint — nem sokat, segítenek a határozatok és a rendeletek. lődés a jellemző — veszi át a szót Kulik József. — Bizonyítja ezt az is, hogy már eddig 1,8 millió forint kölcsönt nyújtottunk tagjainknak különböző célokra. Élénkült a betétforgalom, s a tagok száma is növekedett. A múlt évben kötött megállapodás értelmében mi fizetjük ki az Állatforgalmi Vállalat részére leadott szerződött állatok árát, az idén már 1,1 millió forintot kaptak így az állattartók, illetve tenyésztők. Hasonló megállapodásunk van a Tejipari Vállalattal, tavaly 371 ezer forintot, az idén már több mint 1 milliót fizettünk ki a tejtermelőknek. Kooperálunk az OTP-vel is, szabad kölcsönalapunkból 9 millió Az egyik legutóbbi — és nagyon jellemző — példa: a kormány az elmúlt tavasszal tárgyalta az alkalmazotti létszám csökkentéséről szóló, jó másfél évvel korábban hozott határozatának végrehajtási tapasztalatait. De azonkívül, hogy a határozat' végrehajtása „folyamatban van” semmi érdemleges eseményt, eredményt nem állapíthattak meg. Magyarán: az alkalmazotti létszám, a kormányhatározat ellenére, változatlanul és egyre gyorsuló ütemben növekedett, s ezt a jelenséget az érdekeltek minden lehető módon védték és magyarázták, pedig mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az alkalmazottak száma indokolatlanul magasa s hogy az elmúlt években legalább azt kellett volna elérni, hogy az alkalmazottak száma ne növekedjék addig, amíg munkájuk, tevékenységük nem mérhető le a hatékonyságon, a termelékenységi eredményeken. Viszont az is tény, hogy meglehetősen nenéz feladat a felesleges létszám felderítése és más helyeken, hasznosabb munkával való foglalkoztatása. Nehéz feladat ez, mert egyrészt minden ilyen lépés az érdekeltek ellenállásába ütközik, mert ez komplex szervezési feladat, aminek végrehajtásához — meg kell ezt kérdezni! — ugyan kitől és milyen segítséget remélhetnek, kaphatnak a vállalatok? Más példa: évek óta, minden közép- és hosszabb távra készült munkaerőprognózis a segédmunkás-állomány majdani csökkenésével Számol. Nem is alaptalanul: a munkaerőforrások beszűkülése, a fiatalok pályaválasztási törekvései, az egész iskolarendszer, a műszaki fejlesztés gyorsításának követelménye, s még egy sor egyéb tényező, a mai értelemben vett segédmunka visszaszorulására enged következtetni. A segédmunka azonban változatlanul tartja magát Az Anyagmozgatással, a rakodással, a raktározással ma is körülbelül egymillióan foglalkoznak, akárcsak egy évtizede. A segédmunkás ma is keresettebb, mint a legképzettebb szakmunkás. És félő: a helyzet nem is változik egyhamar. Mert a munkaerőforrások beszűkültek ugyan, de az elosztás és az újraelosztás változatlanul szervezetlen. A műszaki fejlesztés meglehetősen vontatott, s egy korszerű, nagy termelékenységű gép helyeit még mindig olcsóbb és egyszerűbb néhány segédmunkást alkalmazni. Az iskolarendszer is — minden reformtörekvés ellenére — tömegével bocsájtja ki a szakképzetlen fiatalokat, akik vagy megkaparintanak egy íróasztalt, vagy átmenetileg ai segédmunkás-állományt gyarapítják. Ezek a gondok nem sorolhatók egyértelműen a vállalati szférában megoldható tennivalók közé, jóllehet — félreértés ne essék! — mindez nem jelenti a vállalatok felmentését. Csak éppen annak — ki tudja hányadszor! — jelzését, hogy a gazdálkodási környezet, a gazdálkodás általános feltételei nemcsak befolyásolják. de alapvetően meghatározzák a vállalati magatartást. Vértes Csaba forintot ajánlottunk fel a részükre. Mi Is készülünk a novemberi szövetkezeti kongresszusra és be- küldtük már a MESZÖV-höz e nagy esemény tiszteletére készített versenyfelajánlásunkat. Szeretnénk a többi között a betét- gyűjtési tervünket 10 százalékkal túlteljesíteni, és a háztáji gazdaságok fejlesztésére adott hitelösszeget 1 millió forintra növelni. Bízunk abban is, hogy ebben az akcióprogramban sikerül az idei 220 ezer forintos eredmény- tervünk helyett 250 ezer forintot elérni — mondotta befejezésül az elnök. O. L. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Gázolások ERDŐ IA paksi atomerőmű első főépületébe 150 ezer mázsa betonacélt építenek be, ennek 95 százaléka mint úgynevezett pakett-térrács szilárdítja majd a hatalmas vasbeton alapot. A térrácsokat 60 méter hosszú csarnokban készítik. Képünkön: a sok pakett összeszerelve betonozásra vár. (MTI-fotó — Gottvald Károly — KS.) Tiszakécskén is útba esik... • A főkönyvelő és az elnök az akció- program részfeladatainak megoldására külön tervet
