Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

1916. szeptember 16. • PETŐFI NEPE • 8

Sok nyelv hazája, könyvek otthona

A nemzetiségi könyvtárakkal kapcsolatos új feladat megismerése végett kerestem fel a Gorkij könyvtárt, szétnézve közben a növekedés, fejlődés új jelei között;

— Hat lakást vettem az utóbbi tíz évben — mondja Sándor László igazgató, miközben a vendéglátó házigazda büszkeségével kalauzol. — Hat lakást, egy szabóműhelyt, egy garázst, két pinceraktárt a duplum példányok számára: növekszünk.

Csaknem tízezer

olvasó fordult meg az elmúlt évben a könyvtárban, ahol 220 000 könyv várja a látogatókat; az újság- és folyóirátállomány 16 nyelven olvasható, az audio-vizuális stúdióban pedig 25 nyelvet tanulhat, illetve gyakorolhat bárki, ha beül a 10 fülke egyikébe, és fejére illeszti a fülhallgatót.

Az orosz nyelvű szépirodalomnak alapkönyvtára a Gorkij, de ugyanúgy alapkönyvtára általában aí idegen nyelvű szépirodalomnak. Állományánál« 55%-a orosz nyelvű anyag, de főgyűjtőkörébe 16 nyelv tartozik, a Világnyelveken kívül a szomszédos szocialista országok nyelve, és a többi, nógyobb európai országoké. A főgyűjtőkörön kívül azonban a könyvtár igyekszik legalább 150 kötetes állományt biztosítani, valamennyi európai, és más földrészek legelterjedtebb (arab, kínai, jalpán, hindu stb.) nyelvein írott művekből is.

Az audió-vizuális stúdiót évente már mintegy ezer személy használja; tanulók épp úgy, mint nyelvtudásukat szinten tartani kívánó felnőttek. Kotta éa hanglemezgyűjteményével pedig a zenekedvelőket várja a Gorkij-fa- sorban elhelyezett Zeneműtár. (Onnan, a Gorkij fasorból indult maga a könyvtár is, a Magyar Szovjet Táráaság egykori kis könyvtára volt a bölcső, ez egyesült a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár orosz nyelvű részlegével és a Horizont külkereskedelmi vállalát könyvtárával, ebből a fúzióból született 21 évvel ezelőtt a Gorkij Könyvtár.)

A nemzetiségi könyvtárak

e kiadvány alapján gyarapítják állományukat, szintúgy a nem- setiségi iskolák könyvtárai is.

A hazánk! nemzetiségek lakta vidékein működő községi könyvtárak nagy utat tettek meg e rövid pár év során; sok olvasót nyertek meg (olyanokat is, akik egyáltalán nem olvastak, mert nem tudták eléggé magyarul); és sokakat vezettek vissza írott anyanyelvi kultúrájukhoz, pontosabban a kétnyelvűséghez (akik családi körben anyanyelvükön beszéltek, de olvasni már csak magyarul tudtak). A fejlődő nemzetiségi könyvtárak hazánk szocialista nemzetiségi politikájának ékesen szóló, szép jelképei. A Gorkij könyvtár önként vállalt, önzetlen patronáló tevé• Csaknem tízezer olvasó az elmúlt évben.

kenysége most már az új könyvtárügyi törvényben is rögzített megfogalmaizást kapott.

Ez a munka sok figyelmet és körültekintést kíván, mert nem minden országban regisztrálja a könyvtermést! olyan periódika, mint nálunk a Könywilóg. (Romániában pl. nemrég szűnt meg az ilyen típusú lap.) Olykor valósággal ki kell nyomozni az új művek megjelenésiét, mégpedig sietve, mert a sikeres könyv hamar elfogy.

A könyvtárt

mint szellemi műhely

eddigi bibliográfiai tevékenysége mellé legutóbb még egy feladatot vállalt: negyedévenként megjelenteti Világirodalmi Híradó c. százlapos kiadványát, mely bibliográfiával kiegészítve számol be a külföldi folyóiratok szemlézése útján nyert értesülésekről, hogy segítséget adjon kutatóknak, kutatóintézeteknek, könyvkiadóknak, kulturális irányító szerveknek. A Gorkij Könyvtár Zeneműtára e kezdemény nyomán vájlal- kozott rá, hogy ez év második

• 220 ezer könyv várja a látogatókat

• Az audióvizuális

stúdiót

mintegy

ezer személy

használja

évente.

(Fotó: Petrovics László — MTI-KS.)

felében hasonló informatív kiadványsorozatot indít a zene világának nemzetközi eseményeiről.

Halhatatlan halottak élő hangja

szól abban a szobában, ahová látogatásom végén érkezem. Ebben a lemez-mauzóleumban jeles emberek (írók, művészek, színészek, politikusok) hangját őrzik, s kölcsönzdk is, ha filmek, színművek, tv-játékok rendezése Borán szükség van rá. A gyűjteményt nagy gonddal gyarapítjSk.

— Néha kalózkodunk is az éterben, s magnóra vesszük a rádióból kifogott hangot — mondják a kísérteties gyűjtemény lelked gyarapítói. Talán azért olyan borzongat# a halottak hangját hallani, mert szokatlan, mert a technika új vívmánya. De ha a kötetekbe költözött gondolat él, miért ne élhetne a hang is? Miért ne mondhatná a költő saját nyelvén a maga versét? A nemzetköziség e boldog szigetén, ahol végre is minden lehetséges ...

B. É.

EGY KÖRNYEZETALAKÍTÓ KIÁLLÍTÁSA

Amikor elindultunk a Debrecen melletti Hajdúszoboszlóra hogy Jelen legyünk ottani kiállításinak megnyitóján, már nyomdai szedés alatt állott az egyik budapesti lapnak az a száma, amelyben az építész Így vallott a hírős város környezeti átalakításával kapcsolatos felfogásáról: „Kecskemét város építészeti sorsa az elkövetkező 11 évben, a város átépítése során dől el. Ha folytatni tudjuk, ami csendben Jelszavak nélkül elkezdődött, a szépen öregedő házak visszafogadását a város nagv családjába, tanulságaikat megértjük és használjuk — csak akkor jelenthetjük majd utódainknak: mi értelemmel tudjuk, hogy minden kor építészete — saját humanitásának tükre”.

Sorok Kerényi Józsefről

• Melocco Miklós megnyitja a kiállítást.

Esős vasárnap délelőtt a hírneves üdülővárosban. A Szo- boszlói Galéria ügyes vezetője, Balipap Ferenc fogadja a vendégeket. ö, akinek volt szeme arra, hogy a tőlük távoli Kecskemét építészének nemes törekvéseit észrevegye. S volt igyekezete arra, hogy saját városának közönségével is megismertesse ezeket a megkülönböztetett figyelmet érdemlő törekvéseket. Ott, ahol egy-egy tárlatot olykor nyolcezren is megtekintenek.

— Miért gondoltak Kerényire a sorozatban? — kérdezem tőle. S a válasz: — Mert az ő eddigi munkássága sokban mutat rokonságot a népi építészettel. Műveinek fő motívumai alföldi-népi ihletésűek.

□ □ □

Míg a nem nagyszámú, de értő közönség összeverődik a Szo- boszlói Galéria tágas-világos termében, van alkalmunk a kiállító Kerényi József bemutatkozóajánló sorait elolvasni a bejárat mellett.

„Az építész ritkán állít ki. Belső és külső tereket összecipelni kiállítás ürügyén (szerencsére) lehetetlen. Maradna az egyetlen kiállítási látszat-lehetőség: „képzőművészien” meghökkentő vagánykodás, de az meg minek? Fellegi Jenő és Kozák Albert fotóit nézegetve kezdtem remélni: egyetlen fényképen is ellenőrizhetjük legalább a vágyott szándékot. Alföldi optimizmussal: talán ezekből érezhető,

hogy emberi környezetet akartam építeni, helyreállítani — őrizni.”

□ □ □

Nos, járjuk körül a termet, s próbáljuk „kitapogatni" a nagyméretű, s remekül egymáshoz illesztett fotókon, hogy a fentiekből mennyit sikerült az alkotó művésznek valóraváltania. Jó ötlet volt úgy megrendezni a tárlatot, hogy elevenen áll itt az is a néző előtt, miként épül — mintegy abból kiindulva — a régire az új, a korszerű, a mai. Mondhatnánk: modern, ha nem járatták volna le mostanra any- nyira ezt a szót. S noha elsősorban a hírős városhoz kötődik Kerényi eddigi munkássága, rögtön szembetűnik: tulajdonképpen az egész Bács-Kiskunra kiterjed ez a szemmel láthatóan tudatos — koncepciózus — környezetalakító törekvés. Kun- adacstól Bajáig és Felsőszent- ivánig, Lakitelektől Bugacig és Bácsalmásig érnek el e meglehetősen nagy térre kiterjedő építkezési alkotómunka szálai.

□ □ □

A másik, amit hamar észrevesz a szemlélődő: az épületfajták sokfélesége. Az oktatási-művelődési intézmények mellett tervezett már eddig Kerényi csárdát, ravatalozót, kápolnát, síremléket, üzemi konyhát, díszkutat és emlékművet. Meg egyebeket. Ezek fotóit nézegetve is feltűnő — hát még, ha magukat az épületeket nézheti az ember a helyszínen —, hogy valameny- nyi milyen szépen illeszkedik a tájba, a tágabban vett környezetbe, s hogy mennyire jellemző mindegyikre a nemes leegyszerűsítés, az érzékelhető tisztaság. Ügy is mondhatjuk: Kerényi minden művén érződik a hagyomány féltése s őrzése.

□ □ □

Közben meghallgatjuk a barát és harcostárs Melocco Miklós megnyitó beszédét. A Kecskeméten is jól ismert szobrászművész egyéni hangon szól arról, akikhez „többrendbeli” közös alkotói munka köti immár: Az építésznek — sok-sok ellentétes véleménnyel szemben —, nem csak annyi a feladata, hogy házat építsen. A roppant ütemű építkezések során szükség van a „totális rendcsinálásra”, arra a nagyszerű igyekezetre, hogy az alkotó „jó helyre tervezzen jót”, az emberek kedvére, hasznára és gyönyörűségére. Hogy szűkebbés tágabb értelemben olyan vonzó környezetet teremtsünk az emberek számára, amelyből nem igyekeznek majd menekülni.

□ □ □

Az ember nézegeti a kinagyított, művészi fotókat — hála érte a tehetséges Fellegi Jenőnek és Kozák Albertnak —, s közben megerősödik benne egy vélemény: az, hogy az Ybl-díjasés megyei művészeti díjás építész — noha még fiatalnak számít — eddigi kitartóan következetes alkotó munkájával máris egységes és oszthatatlan egészet hozott létre. A remekül megrendezett kiállítás beszédesen mutatja ezt.

□ □ □

Nézegeti az ember a környezetalakító Kerényi alkotásainak másolatait, és közben akaratlanul is arra gondol: nem kellett volna ezt a kiállítást Bács-Kiskunban megrendezni? Nem lett volna indokolt, hogy a művész szűkebb hazájában is gondoljanak az illetékesek az ilyen — eddig még ki nem aknázott — lehetőségre a legjobb értelemben vett ismeretterjesztésben, s a művészeti nevelésben? S ha már így történt: nem lenne célszerű legalább néhány helyen megyénk városaiban, községeiben is, ahol erre jó lehetőség van, a kiállítás teljes anyagát bemutatni?

Varga Mihály

• A Kodály Intézet külső kiképzésén is jól látszik az egyszerűségre való törekvés.

• A bácsalmási művelődési házal

megkedvelte a közönség.

• A Tudomány és Technika Házának belseje vonzó környezetei kináL

m

(45.) Még vége se volt a műsornak, még le se telt a kétszer három hét, apa ellen máris kész volt az első rágalom, mégpedig a sofőrök maguk találták ki: hogy apának a vállalat sutyiban dohányt utalt ki arra a célra, hogy fúvar közben mindig vegyen készpénzért üzemanyagot valamelyik benzinkútnál, és így hozza ki az

alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást. Ez volt az első rágalom, mert következett ennél rohadtabb is, a második, ami úgy szólt, hogy apa a saját pénzéből tankol benzint fuvar közben, tehát aljasan csal, hogy így kényszerítse rá az igazgatóságot, az üzemanyagnormák megszigorítására, vagyis víz alá nyomhassa a sofőröket. Undor. az volt, de én csak a végén értesültem az egészről.- Most meg azért böffent föl belőlem az emlék; mert) amikor apa azokban a hetekben reggeltől estig teherautón volt, és naphosszat tekerte a volánt, akikor érezte ennyire a reumát, és akkor masszírozta mindig így aa egyik kezével a másikat. Anya pedig akkor már nem volt velünk, hónapokkal korábban visszamenekült erre a szépséges Budapestre, hogy a kerületi tanács második emeletén szembe találkozzon ifjúkori Kornéljával. akinek a szenvedései naponta többször is könnyekig meghatják, de apa szenvedései nem hatják meg, mert apa életében nem olyan „történelmiek” a beletaposások, mint a szép ősz és napbarnított (vagy agyonkvarcolt) Kornél herceg életében voltak.

Láttam, hogy* a kávé után apa előveszi a keresztrejtvényeit. Amióta — éa ennek már több mint egy éve — hazajöttünk Tar- hosrévéről, apa a keresztrejtvények szintjén jelölte ki magának az intellektuális igények maximumát. Lehet, hogy Aba Sámuel is nemsokára valahol a kereszt- rejtvények magasságában jelöli ki magának a szellemi plafont?

Most nem írok tovább. Ahogy Tamara engedélyezne, fölhívtam. Hét órakor találkozunk. Most pedig már háromnegyer hét.

Amikor odaértem a házuk elé, éppen kilobogott a kapun a szőke hajával. Megközelített és végighúzta a száját a számon.

— Figyeltem, onnan föntről, az ablakomból, jössz-e már. Amint előbukkantál az alkonyatból, lerohantam, hogy lent legyek, mire ideérsz. Sikerült.

Odaigazította a kezem a derekára.

Lustán csellengtünk. Állati klassz, hogy tanulni Be kell, reggel pedig korán kelni se kell.

— Mi van? — kérdezte.

— Hová menjünk? — kérdeztem.

Körbeforgatta a szemeit, mint egy (két) ultraimarinkék rulettgolyót.

— Máskor.!!

Ráhagytam, jó, majd máskor megyünk valamerre konkrét irányba, ma rábízzuk a navigációt a futóműveinkre.

— Mesélj nekem — mondta aztán.

— Mit?

— Mindent. Hogy mi volt ma veled. Mit csináltál, mit gondoltál. Nekem mindent elmondhatsz. A suliban?

Elmondtam neki Aba Sámuelt. Aztán amit apáról gondoltam otthon. A rágalmazást. Meg, hogy az egészben az volt a legpocsékabb, hogy apa mellett ott a francban, Tarhosréven én voltam az egyetlenegy hapsi, akihez beszélhetett. Meg hogy apában az

volt a legklaäszabb, hogy nem borult ki, nem lett belőle őrjöngő idegroncs, hanem szép csöndesen átállította magát buszvezetőnek.

— Te is olyan klassz leszel majd, mint a papád ? — kérdezte.

Nem néztem rá, de tudtam, hogy figyel.

— Nem tudom, milyen leszek — mondtam.

Aba Sámuelrd gondoltam. Meg rögtön arra, hogy totál pofátlanul be kellene mennem Glóbuszhoz az igazgatói irodába, megállni a dunSztcskompót képződménye előtt, és beleugatni a képébe, hogy mága egy nagy mellékterméke a szocializmusnak, olyan mellékterméke, mint a létfenntartó anyagcserének a salakanyag (hogy finom legyek, vagyis szalonképes). De ezzel párhuzamosan arra is gondoltam, hogy ugyanilyen alapon énrám is fixen érvényes a saját magam alkotta hasonlat. Mert én vagyok az a krapek, aki nem megy be az igazgattál irodába.

Egyszer cselengés közben láttam a Forgógépgyár falán egy plakátot, hogy a KISZ Központi Bizottságától egy tag lesz a gyári KISZ-klub vendége, mindenkit szívesen látnak. Elmentem, hogy élőben is lássak már egy KISZ központi bizottsági tagot, ne csak a tévében, amikor ötször olyan unalmaSan szónokolnak, mint a felnőtt politikusok. Simán beengedtek a klubba, már ott volt vagy ötven fiatal melós srác. aztán megjött a KISZ központi tag is, élénk duma alakult kij mindegyik srác mondta a magáét a gyári igazságtalanságokról, hogy az egyiknél a műhelyben csak az kap jól fizető munkát, aki szakképzetten tud nyalizni a főnöknek, a másik srác az órabérbesorolást szidta; hogy az órabéremelés is pofára megy, satöbbi. A KISZ központi! tag elég klassz volt (talán mert a tévé nem torzította a lényét), őszintén tükröződött róla, hogy nem a falvédőn lakik, hanem gyakorlóan ismeri az életet. Nem álmélkodott a srácok pipás szövegein, értette a témákat, és amikor szóhoz jutott, elkezdte magyarázni, hogy srácok, maguk még fiatalok és kemények! Ki merjen kockáztatni, ha nem maguk? Hát igenis legyenek olyanok, hogy ahol megállnak valaki előtt, reccsenjen meg a padló a UH púk alatt az igazságuk és a tisztaságuk súlyától ... Mellettem pedig az egyik melós sirác legyintett egyet, levágta maga elé a padlóra a csikket. rátaposott, éa morgott valamit, körülbelül azt, hogy a főnökök padlója nem olyan recsegés, mint az elvtárs hiszi, frankón alá van betonozva az a padló, és mindig az viszi el a balhét, aki a főnöki asztal előtt áll. nem pedig az, aki ott az asztal mögött ÜL Tak tocsno*, mondják erre Lenin elvtáns anyanyelvén Vagyis én se megyek be se holnap, se holnapután Glóbuszhoz, hogy beolvassák neki, mert a suliban szintén az a képlet, hogy az viszi el a balhét, aki a diri asztala előtt; áll, nem pedig a dunsztos- •Pontosan így v. igenis (orosz).

kompót, aki az asztal mögött van tartósítva. (Magatartásom az értelmező szótárban majré címszónál keresendő.)

Egyszer csak fönt voltunk a Várban. (Tamara meg én.) A Vársétányon csak némelyik lámpa ég. Hogy a Vár külföldi és hazai látogatói nyugodtan smá- rolhaSsalnak. Meg hogy ne lehessen látni a töméntelen szemetet mindenfelé (á töméntelen jelző tárhosrévi folklórgyűjtésemből).

— Ez itt múzeálisi terület — mondta Tamara és nevetett. — Itt szakszerűen vigyáznak a régiségekre. Ha itt elejted a papírt a csokidról, vagy eldobsz egy konzervdobozt (mert én éppen belerúgtam egy rozsdás konzervdobozba), tíz év múlva is megtalálod.

Fölültünk a bástyafalra, lelógattuk a lábunkat a mélységbe és hallgattunk. Aztán éreztem a nyakamon Tamara leheletét, de valahogy nem mertem én kezdeményezni, hogy a szájaink hozzáfogjanak a játékukhoz.

— Hát már soha nem fogsz megcsókolni engem? — kérdezte a leheletével.

Olyan jó a szája, és olyan sima, hogy az olyan helyébe akkor se tudnék} egy igazi és valódi jelzőt behelyettesíteni, hal végigolvasnám az egész szinonimaffiótárt, amit délelőtt leltároztunk Aba Sámuellal. Mert nincs olyan szó, amelyik igád, volna; Tamara szájára

(Folytatjuk.)