Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

4 • PETŐFI NÉPE ® 19*6. augusztus 15. KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN Régi históriák, új szokások A különös helységnév egész úton foglalkoztat. Miért neveztek el egy falut Rémnek? Megkérde­zem a cukrászda körül csoportosuló srácokat: tud­ják-e? Nyalogatjuk a fagylaltot, rázzák a fejüket. Fogalmuk sincs Rózsa György, községi tanács­elnök mosolyogvá eleveníti fel a régi históriát, amely ezt * a rém- séges nevet tapasztotta a nyájas hangulatú településhez. Hajdanában — valamikor az 1600-as években — betyárok ré­misztgették ezen a tájon, a piac­ra igyekvő kereskedőket. El­szedték tőlük a lovakat, gabonát, s a kifosztott emberek nem is emlegették másként ezt a Baja és Jánoshalma közti útszakaszt, csak így: „Jaj, az a rém. Rémes egy út... A betyárok rég kivesztek, az emlékükkel megjelölt falu ma is viseli „rémséges" nevét. Hasonló összefüggéseket sejtet néhány külterületi település elnevezése is. A ma is Koplalónak nevezett kopár homojyészl azért hívták így, mert nem termett rajta sem­mi. Az Almos névadója egy pász­tor volt, altit ott nyomott el az álom. Bizonyosat ma már senki sem tud,-de a mostani lakosok mégis ragaszkodnak a régi ne­vekhez. A múlt elhomályosult emléke él bennük, csakúgy, mint a meglepően széles utcákban. Ezeket azért tervezték ilyen tá­gasra valaha, hogy ki lehessen hajtani rajtuk a marhacsordá- kat. Most legalább kényelmesen közlekedhetnek az autóbuszok, személygépkocsik. Ezen a helyen, ahol már az 1400-as években la­kott település volt, mostanában a háziasszonyok is autóval járnak bevásárolni a zöldségboltba. És egész nap sürögnek-forognak a Baja feliratú autóbuszok. — Sajnos, ez egyben azt is je­lenti, hogy Bajának óriási az el­szívóhatása — sóhajt nagyot az elnök. — A Dózsa Termelőszö­vetkezet munkaerőhiánnyal küzd, pedig olyan megélhetést ad, hogy sehol jobbat az országban, de a fiatalok a város után vágyakoz­nak. Ott nagyobb a választék és lehet építkezni. A KlSZ-dakás- építési akciónak akkora a vonz­ereje, hogy aki csak teheti oda­költözik. Ki jön ide? Idősebb, nyugdíjas emberek, akik megun­ták a tanyai egyedüllétet, itt pedig olcsón jutnak, báifhcjz.~ A*, régi tulajdonosok csak ’ annyit kérnek, hogy beléplSessének a bajai lakásépítési akcióba. Ezért fogyunk el lassacskán! Rémen gyatkozott meg a Község lakos­sága. Jelenleg 1654-en laknak. Rémen és ebből mindössze 578- an dolgoznak a helyi tsz-ben. A többiek öregek, vagy bejárók, akik csak aludni járnak haza. Ezékután azt hihetné az ember, hegy megállt az élet a faluban, holott nem így van. Amikor ott- iártunk. épp akkor érkezett meg a régóta várt sóder, a járdaépí­téshez. A tanácsi fejlesztés biz­tatóan halad előre. A törpe víz­müvük már elkészült, minden utcába bevezették a vizet. Most a járdaépítést szorgalmazzák, jö­vőre szilárd burkolatot kap va­lamennyi utcájuk. Utána két évig tartalékolják az alapot, hogy legyen miből korszerű iskolát építeni. 1980-ra. * Az élelmiszer-ellátásra sem le­het panasz. Zöldségesboltjukat a kecskemétiek is elfogadnák. Tiszta, mint a patika és a kész­lete is gazdag. A bolt a szövet­kezeté, de bárkitől átveszik a fe­lesleges termékét. Az asszonyok csak beszaladnak szétnézni, hogy mi van a polcokon és a napi kínálathoz igazítják a főzési ter­süket. özvegy Dági Józsefné au- tóvol kanyarodik a bolt elé. ká­posztát vásárol salátának. Az ő kertjében csak késői fajta te­rem. — Ügy fest a helyzet, hogy az asszonyok rászoktak a boltra — tájékoztat Vass Istvánr.é. általá­nos iskolai tanárnő, aki a sza­badságon levő boltvezetőt helyet­tesíti. — Itt mindent megkapnak a húskonzervtől, a zöldségfélé­kig, még tésztát is tartunk, ez is a faluban készül. Jánoshalmáról naponta hozzák a frissen sült kenyeret, most már a minősége ellen sem merül feL kifogás. Nagyon szép önkiszol­gáló és egy húsbolt is működik faluban. A vegyesbolt vezető­je. Gulyás László pedig méltán büszkélkedhet a tavalyi, csak­nem 2 millió forintos forgalom- * Äal. ’Igaz. a'csóifak'móiyripi kezd, t Y&, sí gvr'§úílfckSre,kná#>,krti min­dennel tud szolgálni, amit a ve­vők keresnek nála. A tanács már szinte ingyen adja a házhelyet, hogy kedvet csináljon az ittmaradáshoz. Sze­rencsére, a kiskunfélegyházi ba­romfiipari szakmunkásképző in­tézet diákjai itt töltik a tanuló­idejüket és sokan itt is marad­nak. A szemrevaló „csibés'’ lá­nyok ugyanis nagyon kapósak egy olyan községben, ahol ép­pen eggyel kevesebb a nők szá­ma, mint a férfiaké. Ezekkel a házasságokkal mindenki jól jár, a tsz is, a falu is, nem utolsó­sorban pedig azok, akik itt talál­tak egymásra. Mindez mégis keveset változ­tat a népesség kedvezőtlen ala­kulásán. Tíz év alatt 200-zal fo­Az üzletek virágzó forgalma ellentmond a csendes, ám annál szívósabb fogyatkozás lényének, más jelek viszont ezt látszanak erősíteni. Mozijuk van — kö­zönség benne alig. Néptelen, ki­halt a rendkívül otthonos mű­velődési ház. A könyvtár ajtaja zárva, az egyik teremben néhány fiú pingpongozik. Szabó József, a szemet gyönyörködtetően han­gulatos pinceklub vezetője meg­jegyzi, hogy több a vidéki! mint a helybeli vendégük. Még a ba­jai fiatalok is szívesen látogat­ják. Az itteniek úgy látszik job­ban érzik magukat másutt. Bár azt is meg kell mondani, hogy akik idesznktak, most már vi­9 A tanács­háza a község legszebb épülete. (Rado Gyula felvétele) gyáznak rá, a magukénak érzik. Óvják, csinosítják ... Mélységes nyugalom árad szét a terebélyes utcákon. A falu élet­rajzát átszövik a múlt pislákoló jelzései és a jelen sorsformáló változásai. A népesség összetéte­lét nyilvántartó füzet bejegyzései, 82 írástudatlant tüntetnek fel. A fiatal tanácsi adminisztrátor /meg sem lepődik, hogy van még. aki „körösztöket tesz” az aláírás he­lyére. Örökségnek tudja be ab­ból az időből, amikor ő még a világon sem volt, de egy kis­községben jobban összemosódnak az időhatárok. Van amit telje­sen eltüntet az idő, mint pél­dául a nemzetiségi előzménye­ket. Ki emlékszik ma már ar­ra, hogy Rémet valaha sváb ajkú ' telepesek lakták ? A névhagyo- mányokát viszont őrzik. Az írás- tudatlanság maradványain nem csodálkoznak, de az is természe­tes. hogy a tanulási kedv meg­nőtt. Amikor beköszönt az ősz, 200— 300 ember ül be, a nyáron át kongó művelődési otthonba, hogy szakmailag vagy politikai­lag képezze, magát. A marxista középiskolát tavaly 23-an végez­ték el. Évente 8—12 gyerek feje­zi be az általános iskolát, de egy se marad a községben. A szü­lők szinte egymással versenge­nek abban, hogy kinek a fia, vagy a lánya tanul jobb szak­mát, szerez magasabb iskolai végzettséget. A mostani igények túlnyújtózkndnak még a falun. 4 egyelőre nem vesznek róla tu­domást, hogy a mezőgazdaságban sem rosszabbak a kilátások, mint másutt, sőt az ottani szak­máknak egyre nagyobb a haszna, becsülete. A termelőszövetkezet kifogástalan munkakörülményei azonban lassan, észrevétlenül át­alakítják a gondolkodást és az életmódot. A tagok először csak nevettek a csempézett fürdőkön, pár hónap alatt megszokták és ettől kezdve az otthoni környeze­tüket érezték maradinak. Mióta a vizet bevezették, egyre több fürdőszoba épül. Jól keresnek, megengedhetik maguknak. Ez is egy lépés azon az úton. ahol apránként lekopnak a régi beidegződések. A tanácselnök bölcsen ítéli meg a helyzetet. — Induljunk ki abból, hogy ez a kisközség annyit produkál. hogy talán még tíz se ennyit. Ebből az alig háromezer holdból, 130 millió forintos termelési ér­téket hoznak ki évente. A ba­romfiprogram nagyon jó, most épül az ország talán legnagyobb keltetője nálunk. Évente 11 mil­lió csibét ad majd az országnak. A dolgozók keresete is kifogás­talan. Meglátszik ez abból, hogy igen nagy a takarékbetét-állo­mány, a községi fióknál mintegy 12 millió forintot helyeztek letét­be. A személygépkocsik száma 100 körül mozog, tévét, rádiót minden háznál talál. Ennél is fontosabbak az emberek tudatá­ban bekövetkezett változások. Az a nagy tanulás nem volt ered­ménytelen. Sokat megtanított a gondolkodásra, de ennek az ered­ményei, természetesen nem azon- nyomban mutatkoznak meg, ha­nem esetleg 5—6 év múlva. Rózsa György bízik abban, hogy Rém nem tűnik el nyom­talanul a térképről. Hiszen, a tulajdonképpeni fejlődése mind­össze tíz éve kezdődött el, az öre­gedése sokkal régibb keletű. Va­laha például Borota csak egy települése volt, ma Rémnél is nagyobb. Most arra kell vigyázni, hogy ne apadjon tovább az élet­ereje, sőt szép lassacskán újból fgltöltődjék. Ehhez megvan itt minden, csak több ember kelle­ne. — Meg néhány kisiparos — vélekedik találóan Kiss István nyugdíjas tsz-tag. — Suszter egyáltalán nincs, ha egy cipő­sarok leesik, nincs aki féltegye. Megélne nálunk egy tévé-rádió- szerelő is. mivel a jánoshalmi Gelkások csak kedden, meg pénteken jönnek ki, és sokszor hetek múltán kapjuk vissza a kijavított készüléket. Kőműves­ből akárhogy számolom, csak egy van. ille've az is volt, mert el­költözött a faluból. Mit hoz Rémnek a jövő' Ezen most már Ádám Antal, £ község újonnan beiktatott, 21 esztendős tanácstitkára is törhe­ti a fejét. Fiatalsága, azonban remélhetőleg biztosíték is arra hogy Rém kilábaljon a gondjai­ból és a következő években újabb eredményekkel gazdagod­jon. Vadas Zsuzsa Teljesítették termelési vállalásaikat az ÉVIG bajai gyárának versenyző brigádjai Az Egyesült Villamosgépgyár bajai Villamos Szerelvénygyárá­ban mindössze hároméves múlt­ra tekint vissza a szocialista munkaverseny. Ennek oka az, hogy a szétaprózott tevékenysé­get folytató jogelődnél, a szolgál­tató vállalatnál nem sikerült összekovácsolni a verseny alap­egységeit, a brigádokat sem. A munka verseny megszervezésének teltételei az EVIG-nek való át­adás után. 1974-ben érlelődtek meg. A szocialista munkaverseny mostani szervezői úgy látják, hogy bár kimagasló sikereket nem hozott az elmúlt három esztendőben a mozgalom, azért néhány eredményt elkönyvelhet­nek. melyek a jövőre nézve biz­tatóak. Sokat jelent, hogy a kö­zös vállalások teljesítésére való törekvés közelebb hozta egymás­hoz a kollektívák tagjait, s szo­rosabb munkatársi-baráti-elvtár- si kapcsolatokat formált ki közöt­tük. A kollektív szellem térhódí­tását tanúsítja, hogy ma már a társadalmi munka vagy a kom­munista műszak megszervezését nem nehezíti közönyösség, szét­húzás. Régebben nem lehetett olyan, az utóbbi időben gyakori esetekről hallani, hogy a gyár dolgozói eljártak volna egymás­nak segíteni az építkezésben, s más nagyobb erőt igénylő mun­kákban. A tanulási kedv is érez­hetően megnőtt. Az egy szakmát kitanult munkások közül többen elsajátítottak — brigádvállalásuk értelmében — második szakmát. Az adminisztratív brigádok tagsá­ga körében a középiskolai vég­zettség megszerzéséért mozdultak meg az érdekeltek. A vállalati versenyszabályzat alapján a múlt évben a verseny­ző kilenc közül két kollektívának bronz, háromnak zöldkoszorús jelvényt, négynek pedig szocia­lista címet ítéltek, oda. Az idén tizenegy brigád áll versenyben a magasabb kitüntetésért, illetve a szocialista din megtartásáért vagy elnyeréséért, ugyanis két új kollektíva kapcsolódott be. A tizenegyből nyolc brigád dolgozik a termelésben. Az V. ötéves terv sikeres megvalósításá­éit folyó munkaversenyben — a vállalati követelményeknek meg- lelelően — fő vállalásuk az. hogy teljesítményük magasabb lesz száz százaléknál. Az. első félévi értékelés bizonyítja, hogy a fel­ajánlás teljesült. A festők Dózsa, a lakatosok Bokányi Dezső és Vénusz brigádja 131 százalékos havi átlagot ért el. A legalacso­nyabb havi átlagteljesítmény 110 százalék volt. Az anyaggal és energiával való takarékoskodásra, a munkaidő kihasználására, és a minőség javítására tett felaján­lások teljesítéséről sem feledkez­tek meg a brigádtagok. Az ÉVIG bajai Villamos Sze­relvénygyárában ez idő szerint mintegy háromszázan dolgoznak. A szocialista munkaversenybe eddig hetvenen kapcsolódtak be a közösségből. A versenyben részt vevő brigádok példájának, mr.nkasikereinek hatására a jövő­ben bizonyára tovább növekszik majd ez a tábor. A. T. S. fi \ -Vénusz lakatos szocialista brigád tagjai, akik élenjárnak a munkaversenyben. • A festőműhelyben Dózsa-brigád szintén az elsők között van. Tagjai megbeszélést tartanak. SZILVÁSI LAJOS HO.) Jött egv ember. Az üreg Jur­áik volt. Bevásárló szatyrot Ci­liéit és magában dumált. A szö­vegét nem érleltem. Talán a menye miatt morgott. Ahogy a balkonon szokta. Vártam, hogy lávolodjon. Megtette! Csak az- lán szóltam újra Bellihez: — Mit dumáltál Tamaráról? — Semmit! — Ezt úgy kiál­lotta ki magából, hogy én szinte be se tudtam fejezni, amit kér­deztem. — írásban adom neked, hogy semmit. — Rá volt hímez­ve a pattanásos pofájára, hogy pillanatnyilag ingyen lenne klo- zettpucoló egy űrhajón, amit ta­valy lőttek fel. — Mit dumáltam volna ? Letettem az aszfaltra a tarisz­nyámat. — Hát akkor kiverem belő­led — mondtam. — Dobd el a cigarettát. Hátralépett. — Te! — Egv oktávval maga­sabb lett a hangja. — Ha hoz­zám mersz nyúlni, fasirtot csi­nálnak belőled a haverok! —f Annyi sört nem ludsz fizet­ni nekik — mondtam. — A Zsá­lya téri galerinál vagyok olyan oké. mint te. Ezt ő is tudta, láttam a portré, jan. Márciusban, amikor a Zsá­lya téri galeri főnöknek eltört a lába. apa szállította el a trau­matológiára. Azóta nekem mesz- sziről hellózik mindegyik csi­bész. Közelebb kormányoztam ma­gam Betlihez. — Nyilatkozol? Megpöidült a tengelye körül, hogy kilője a testét, de elkap­tam. A dzsekije vállánál. Elvesz­tette az egyensúlyát, letoccsant az aszfaltra. Mintha odaköpték Volna. Onnan ugatott fölfelé: — Más is láthatott bennete­ket. hogy ott smároltok a vasút­nál! Mért kell pont énrám ken­ni? Tehát kémkedett is utánunk: végigvárta valahonnan lesből, amíg Tamarával a „Póló" kertjé­ben ettük a fagylaltot, aztán a vasúiig is mögöttünk lappangott, és valahonnan a szeméttelepről bámult minket. Tegnap aztán szétpermetezte az élményét. Már nem volt kedvem agyon­verni! Ahogy ott kuporgott előt­tem, a fölhúzott térdeivel olyan volt, mint egy fogyókúrás sáska. Mellette az aszfalton ott füstölt a cigaretta, ami az előbb kiesett a kezéből. Ettől eszembe jutott, hogy rágyújtsak. Bele akartam r.vúlni a zsebembe. Betli félreértette a mozdulato­mat. Azt hitte, meg akarom üt­ni. Hátravelette magát az asz­talon és l úgot. Fölfelé. Bele a sé­rült térdembe. A rúgástól felrobbant a fe­jemben az atombomba. Mintha késsel szúrtak volna a térdem­be. Egyik kezemmel elkaptam Betli parókáját, a másik öklöm­mel belepancsoltam a pofájába. Rögtön föl is rántottam a föld­ről. A rántástól megint beleszúrt a térdembe a kés. Megint a po­fája közepébe akartam, de el­kapta a fejét, így aztán az. ök­löm oldalról találta el az orrát. Egyből eleredt a vére. A kezem­re is ráspriccell. Már bőgött. Tizenhét éves, de bőg. Varangyos állat. Negatív nyomorék. Ugatni, nyálat per­metezni mindenfelé, ahhoz van energiája. Pofázni, hogy odafi­gyeljenek rá. Hogy észrevegyék a jelenlétét. De kibírni, hogy be­levertek a pofájába, ahhoz nincs önuralma. Csont helyett zselatin van benne. Vagy papírpénzzel van kitömve a szervezete is, nemcsak a zsebe. Mert amennyit akar, az apja annyit ad neki. Mi­féle alak egy olyan, akinek fran­ko épület-gépészmérnök diplo­mája van. de ahelyett, hogy mér­nök lenne valahol, összetársul egy vízvezeték-szerelővel meg egy csempézővel. Mert így száz­szor annyi dohányt markolhat föl, mint hogyha mérnök ienne. Betli még dicsekszik is vele, hogy az apja csak szerzi az üzleteket (csak felvállalja a fiiunkát), de­hogy kell neki bepiszkolni a ke­zét, elég. ha ide-oda furikázik a Ford Taunusszal. Csak egyszer láttam az apa-Betlit: a fia miatt hívatták be a suliba, mert Betli rádumálta a srácokat, hogy dél­után pénzbe kártyázzanak vele a parkban, ahol a nyugdíjasok is sakkoznak meg zsugáznak. Lát­tuk a folyosón az apa-Betlit. ol- tári divatlapszerelése volt (mint a bonni Schmidt kancellárnak a televízióban), de az elegáns öltö­nyéből olyan puhánv portré ló­gott ki fölfelé, mint a nyers kelt tészta. Félelmetes volt, hogy vé­gig a folyosón ugyanolyan cuk­rosán vigyorgott, ahogy Betli szo­kott, ha kihívja felelni az ügye­letes pedagógus. Az apa-Betli nem sajnálta a drága időt, egy óra hosszat tárgyalt Glóbusszal az igazgató irodában, és a jelek szerint nem vesztegette az ide­iét, mivel utána a megrovás úgy hangzott, hogy az iskola mérle­gelte Prokátz (Betli) részéről a tanúsított megbánást, aminek keretében Betli őszinte sajnálko­zással belátta, hogy éretlenül és felelőtlenül oktatta ultizni az if­júságot. (A közvélemény a zsu- gázási ügy miatt ruházta fel a Betli álnévvel Betűt.) Az ese­mény utóiratába tartozik, hogy az igazgatói megrovás után egy­két hónappal az apa-Betli és a cégtársai restaurálták Glóbusz lakásában a fürdőszobát (új vil­lanybojlerrel és új csempézéssel. plafonig'. Hoci. nesze! (larhos- révi folklór). Ugyanis a/, infor­mációt Korompai közölte velem, ő meg Digótól hallotta. Digó pe­dig a szülei szövegéből kagylózta ki, a Digó szülők pedig állító­lag Királytól értesültek, aki an­golt tanít nekünk, de azért ösz- szejór Digó szüleivel. It s a long way to Tipperary. Betli pedig bőgött az orrvérzéstől, mert ma­gatartást. vagyis emberi büszke­séget pénzért se lehet kapni a szocialista kereskedelemben (pe­dig ma már nálunk minden kap­ható). (Feljegvzendő. gondolat gya­nánt: a „maszek" szó jelentésé­nek fejlődéséről doktori diss/ter- tációt fogok írni. ha ráérek be­lépni tudósnak a nyelvészek kö­zé. A „maszek" szó a szocializ­mus építésének kezdeti szaka­szában keletkezett, amikor én még meg se születtem, Akkor már volt szocialista szektor az iparban és a kereskedelemben, tehát a „maszek" azt jelentette, ami nem volt szocialista szektor, hanem magánszektor volt. Pél­dául magánsuszter, magánzöldsé­ges, magánszabó, akik akkoriban állítólag ritkák voltak, ami nap­jainkra nem jellemző. Tehát a „maszek" azt jelentette, hogy magánszektor, amely — tanul­mányaink szerint — olyan szol­gáltatásokat nyújt. amiket a szocialista szektor nem nyújt. Ma viszont: ha a srácok ifjúsági köznyelven megállapítják vala­miről. hogy pl. egy lakás, vagy egy cipő vagy egy szerelés na­gyon magas színvonalú, akkor kijelentik, hogy „állati maszek". Logikus? Logikus. Aki jelenlegi történelmi korszakunkban magas színvonalon él, vagyis rengeteg a dohánya — lásd az apa-Betlit .es másolatait — napjainkban ez az „állati maszek". — Tehát ilyen jellegű gondolatmenete lesz a doktori disszertációmnak. Ha köz­ben el nem felejtem.) Magasságos Manitu! Mi lenne ezzel a sápadtarcca! (velem), ha még humorom se volna?! Firkálok összevissza, hogy le­hetőleg ne tamarázzanak az agy- áramaim. A szégyentől, az arc- pirító (!) szégyentől ugyanis vánnyadt vagyok, mint a liba, ha mákot zabáit. (A hasonlatot vidéki tartózkodásom keretében, Tarhosréven hallottam. Most meg egyszerre eszembe jutott.) Sunyitok magam előtt, röstel- lem a létezésemet, mint a ku­tya. hogy kilencet kölykezett (a hasonlat forrása: mint fentebb). (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents