Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

I • PETŐFI NÉPÉ • 1976. augusztus 8. i Egy megyei körút tapasztalatai Az élelmiszerekre fordított kiadásoknak 6—8 százalékát költjük friss és feldolgozott zöldségfélékre. Elvezeti cikkek­re — italra, kávéra — ennek mintegy háromszorosát. Mégis a lakosság jó közérzetéhez szorosan hozzátartozik a megfele­lő zöldségellátás, a széles választék. Az idén az aszály sok kárt tett, csökkent a termés mennyisége és minősége. Az utóbbi hetekben leesett csapadék javított a helyzeten, nőtt a kínálat. Sok helyen előrelátóan, a gabonabetakarítás befeje­zése után a tarlóba zöldségféléket vetettek, öntözéssel a má­sodvetés is kifizetődő. A legnagyobb zöldség- és gyü- mölcsfelvásárlo' vállalat, amely­nek fontos feladata a lakosság ellátásának megszervezése is, a MEZŐTERMÉK. A szövetkezeti vállalat igazgatójával, dr. Laczkó Tiborral megyei körútra indul­tunk, hogy meggyőződjünk, az esős napok után miként javul az ellátás, milyen kilátások vár­hatók. Érdeklődtünk arról is, hogy milyen eredménye vari an­nak az akciónak, amelynek lé- hyege, hogy a másodvetésekhez a vállalat ingyen vetőmagot jut­tat a gazdaságoknak. Baján Gyurkity István kiren- fleltségvezető elmondja: — Az elmúlt években 1973— 1974-ben mintegy 1800—2000 va­gon zöldséget és gyümölcsöt vá­sároltunk fel évente. Tavaly óta jelentősen mérséklődött a kíná­lat, ezzel együtt az ellátási gond­jaink növekedtek. Tíz boltunk­ban igyekeztünk mindig elegen­dő mennyiségről és megfelelő mi. nőségű áruról gondoskodni. Saj­nos nem mindig sikerült ez a törekvés. Tavaly például nekünk kellett szállítani a Bajai Állami Gazdaság üzemi konyhájára is zöldségféléket. Az idén van né­mi javulás, a gazdaság igyekszik saját szükségletét kielégíteni, ezenkívül két vagon hagymát és másodvetésű uborkát is termel. A vállalat és a gazdaságok ese­tenként összefognak. Jó példa er­re az építkezés, amelyik most folyik. A MEZŐTERMÉK és a dávodi Augusztus 20. Termelő­szövetkezet anyagi összefogással almaválogató és -tároló helyisé­get épít. A kivitelező, a Borotai Mezőgazdasági Termelőszövetke­zet. A gépek már megvannak. A borotai közös gazdaság építő bri­gádján múlik most már, hogy a szezonra készen legyen a csar­nok. Váradi Albertiéi, a megyei ta­nács járási hivatalának osztály- vezetőjével arról beszélgetünk, hogy milyen tapasztalataink van­nak a termelést és az ellátást se­gítő intézkedések eredményeit il­letően. • — A termelőüzemek általában támogatják törekvéseinket. A háztáji gazdaságokban fellendü­lőben van a zöldségtermesztés. Több közös gazdaság erre a célra külön területeket is adott át — néhány száz négyszögölt —, tag­jainak. Ezeken a kisparcellákon eredményesen foglalkoznak zöld­ségtermesztéssel. A kiskertekből mindenütt felvásárolják az árut. Szeretnénk azt is, ha a járás há­rom állami gazdasága méginkább törekedne a zöldségtermesztés fejlesztésére. összegezve az a tapasztala­tunk, hogy némi javulás jelent­kezik a termelést és egyúttal -a kínálatot tekintve. A bajai piac felhozatala javult. Fontos törek­vésünk, hogy a községek igyekez­zenek saját zöldségellátásukat megoldani. Kalocsán Frankhauser Ferenc- né kirendeltségvezető örömmel újságolja, hogy a tavalyinál több zöldségfélére számít. — Új partnerek jelentkeztek, a régiek pedig részben, másodve­téssel növelik a termelést. A' miskei Március 15. termelőszövet­kezet például 100 vagonnal több zöldségfélét ad el a kirendeltsé­günknek. mint tavaly. Az ön­kal igyekszik befolyásolni, mér­sékelni az árakat. A kiskőrösi körzetben nincs hagyománya a zöldségtermesz­tésnek. Varga Márton kirendelt­ségvezető: — Legfeljebb 100 vagon árut tudunk átvenni az idén. Hallat­lan mértékben csökkent a kíná­lat, a gyümölcs nagy részét elvit­te a fagy, zöldségfélét a kisker­tekben pedig alig termelnek. — Ebből az következik — te­szi hozzá dr. Laczkó Tibor —, hogy Kiskőrös körzetébe más­honnan kell árut szállítani. A MEZŐTERMÉK-nek egyéb­ként 81 szaküzlete van a megyé­ben. De még több kellene. — Sajnos, Baján, az 51-es út építése miatt az egyik legna­gyobb forgalmú üzletünket le kell bontani. Sürgősen újról kel­lene gondoskodni. Kecskeméten a szalagházban levő boltunk már kicsi, oda is kellene egy új üz­let. Egyelőre az utcán is árusí­tunk, ami átmeneti megoldást je­lent. Kalocsán is szeretnénk új boltot nyitni. Ez csak úgy megy, ha a városi tanácsoktól törekvé­seinkhez kellő segítséget kapunk. összegezve: jelentkeznek az eddigi intézkedések eredményei. Várható — ha az időjárás to­vábbra is besegít —, hogy tovább javul a _ zöldségellátas és mér­séklődnek az árak. A legutóbbi pi­aci tapasztalatok ezt bizonyítják. Az árakat azonban elsősorban a felhozatal szabja meg. Ha van áru, akkor olcsóbb. K. S. • A megyei MEZÖ­TERMÉK és a dávodi Augusztus 20. Termelő- szövetkezet összefogásával a Borotai Termelő­szövetkezet kivitelezésében készül az új gyümölcs- válogató­csarnok. • A MEZŐ- TERMEK kalocsai kirendeltsé­gének piaci standján mindig nagy az áruválaszték. • Ez a bolt lebontásra vár, nem tudni, hol lesz helyette más. Pedig ez Baja egyik legforgalma­sabb üzlete. tözési lehetőségeket kihasználva a másodvetésekből több száz va­gon árura számítunk. A fajszi Kék Duna, a Kalocsai Iszkra, az uszódi Egyetértés, a hajósi Jó­zsef Attila és sorolhatnám to­vább azokat a termelőszövetke­zeteket, melyek igyekeznek a termelés fejlesztésével, egyrészt saját veszteségeiket pótolni, amit a fagy és az aszály okozott, más­részt segíteni az ellátást. Egyébként a MEZÖTERMÉK kalocsai kirendeltsége magas árufelhozatallal, nagy választék­Kalocsai műanyagcikkek az ország minden táján • Nagy teljesítményű gépével textilgyári csévéket készít Tóth Ilona szakmunkás. Kalocsán; a Bács-Kisktun megyei Mű­anyag- ég Gu­mifeldolgozó Vállalatnál Szarva® László üzemgazdasági osztályvezetőtől kértünk rövid tájékoztatót a napokban a gyár termelési eredményeiről. — Tálán nincs is a me­gyében még egy olyan üzem, amelyik annyiféle ter­méket készít, mint a mienk — mondta elöljáróban, az osztály- vezető. — Megrendelőink évente átlag 2 ezer féle műanyag- és gumiárut kapnak tőlünk. Terme­lési eredményeink mégis jónak mondhatók. A múlt évi 206,7 millió forintos teljesítésünk után erre az évre 220 millió forintos tervet készítettünk, ezt azonban hamarosan módosítanunk kellett. Nagyon megörültünk, amikor tu­domást szereztünk a szocialista brigádok vállalásairól, mert ezek tették lehetővé a terv felemelé­sét, kereken 10 millió forinttal. Az első félév eredményei már bebi­zonyították, hogy a vállalások reálisak. A versenymozgalom se­gítségével június végén 123,5 mil­lió forintot mutatott a mérleg. — Milyen érdekesebb gyártmá­nyaik vannak? — A műanyagcikkek között egyre nágyobb tért hódítanak az üdítő italok szállítására alkalmas rekeszek. Jelenleg kétfélét gyár­tunk belőlük, az év első felében mintegy félmillió hagyta el a gyársít. Ez a többi között azt is jelenti, hogy a hazai szükséglet egyötödét mi szállítjuk. A gyár össztermelésének 10, míg a mű- anyagfeldolgozásnák 20 százalékát képezik ezek a rekeszek. Említés­re méltók még a textilgyárak ré­szére készített csévék és különbö­0 Gyermek-kerékpárokhoz is gyártanak gumikerekeket az üzemben. Képünkön Hajnal Zsolt két kereket emel ki a formából. (Opauszky László felvételei.) ző segédeszközök, ezek teszik ki az üzem termelésének 50 szá­zalékát. Hosszú éveken keresztül évente mintegy 15—20 féle műanyag al­katrészt gyártottunk a járműipar részére. A cikklista 1974-ben 50— 55 cikkféleségre bővült, mű­anyagcsapágyakat, perselyeket stb. gyártunk az Ikarusz gyár részére. A múlt évben az ipari koope­ráció keretén belül megrende­lőink sorába lépett a szekszárdi Mezőgép Vállalat is. Háromféle műanyag öntözőfejet gyártunk ré­szükre, a megrendelt 45 ezerből 22 ezret már el is szállítottunk áz év első felében. — A gumicikkek közül melyek a legjelentősebbek? — Többet említhetnék, közülük talán legfontosabbak azok, ame­lyekkel a főváros tömegközleke­dését segítjük. Három évvel ez­előtt elvállaltuk á sínalátétek gyártását, amelyeket Budapesten eredményesen használnak a villa­mosok zajcsillapításánál. Ezek gyártásához a múlt évben 62 ton­na alapanyagra volt szükségünk, s hasonló mennyiséget készítünk az idén is. Ugyancsak a fővárosi villamosok közlekedését segítik azok a — sínek beágyazásánál használatos — komplex panelszo­rító profilgumik, amelyekből évente 74 tonnányit gyártunk. — Ennek aß üzemnek jó hírét — úgy tudom — növelte a műit évi takarékossági mozgalomban való részvétele is. — Ezzel kapcsolatban is nagyon sokát köszönhetünk a szocialista brigád-mozgalomban résztvevők­nek. Tavaly 2 millió 150 ezer fo­rintos megtakarítást terveztünk és az év végére elértük a 2 mil­lió 677 ezer forintot. Szeretnénk ezt áz összeget ebben az évben 450 ezer forinttal növelni. A múlt évben azt is elhatároztuk, hogy a tőkés importból származó alap­anyagok mennyiségét 1,7 millió forint értékben csökkentjük, illet­ve helyettesítjük szocialista álla­mokból vásárolható anyagokkal. Termékeink eddigi minőségének fenntartása mellett december vé­géig 2,2 millió forintra sikerült túlteljesíteni ezt a vállalást. Bí­zunk abbán — mondotta befe­jezésül az üzemgazdasági osztály vezetője —, hogy az idén is si­kerül legalább ilyen eredményt elérni, nemcsak a megtakarítás­ban, hanem minden célkitűzé­sünk elérésében. O. L. (13.) És amíg a bátyám a kór­házban kerti sétára vitte a leen­dő menyasszonyát, én pedig s kórussal visítottam* hogy forr a világ bús tengere ómagyar, ad­dig a papa és a mama meghalt, inert egy gyilkos 160 km-es se­bességgel előzött, és nem bírta .visszakormányozni a kocsiját ai |obb oldalra, így a következő pillánatban 160 km-es sebesség­gel belerohant a mi Skodánkba, meggyilkolta a mamát és a pa­pát, és senki számára nem volt vigász, hogy közben ez a gyilkos maga is darabokra törte a fejét. Attila azt hiszi, hogy nekem is vannak szüleim. Abba kellett hagynom pár percre, mert fontos látogatóm volt. Szexmadonna sógornőm. Termé­szetesen illedelmesen köszöntem neki. — Szia, hogy vagy? Nem ismertette velem a köz­érzetét. Megkérdezte, vacsoráz­tam-e, de nem várta meg, hogy feleljek is, hanem rögtön felhív­ta a figyelmemet, hogy nem al­szom. — Éjfél elmúlt, miért nem vagy már ágyban? — Megint nem vár­ta ki, hogy feleljek. — Feküdj le, kérlek. Jó éjszákét. Ha nem hangzott volna el a kérdés, hogy vacsoráztam-e, nem állt volna bele a gyomromba a fájás. Vacsora nélkül feküdtem volna le, ami határozottan elő­nyös a súlyfeleslegek kialakulá­sának megelőzése miatt. De most — a szexmadonna miatt — máris szédülök az éhségtől. Mi lenne velem, ha egyszer életbevágóan fontos okokból igazán fogyókú­ráznom kellene? Mikor lesz holnap reggel? At­tilával meg kellett volna beszél­nem, találkozunk-e holnap, és hol találkozunk, és mikor talál­kozunk. Persze, neki is eszébe fiuthátott volna; hogy megbe­szélje. Abba kell hagynom az írást, különben elvesztem az eszméle­temet. Az éhségtől. Szégyen, hogy az ember ilyenkor ja éhes tud lenni. Látod, látod, Attila, ilyen vagyok! ATTILA Június 2. hétfő 14.30, azaz fél három. Dzsun­gelpárás hőség a városban is, itthon a lakásban is. De most már elviselhetőbb. Most értem haza edzésről (40 percig tartott, mert már csak egy meccsünk van hátra, de negyven perc alatt is leadtam egy kilót.) Amíg ha­zaértem, a buszon is öldöklő volt a forróság és az izzadt ember­szag. Ezért itthon újra lezuha­nyoztam. Zuhanyozás után az egész élet elviselhetőbb. Amíg apával és anyával Tarhosréven vegetál­tunk, ott az volt a legrohadtabb, hogy az ócska kéglinkben nem­csak fürdőszoba, de még egy francos zuhanyozó se volt. Szán­dékos kiszúrásból. Nyilván eleve beprogramozta a helyi maffia, hogy minden lehetséges módon pokollá teszik apa számára a lé­tezést annál az ő szemétdomb cégüknél (rohadjanak meg víz­hiánytól a saját testnedveikben.) Előre pontosan tudták, hogy mi, Fábiánék hárman leszünk —né­gyen is lehettünk volna, ha a nővérem is velünk jön, de Évá­nak volt annyi esze, hogy itthon maradt —, mégis oda szállásol­tak bennünket abba a szar ba­rakkba, ami korábban a mun­kásszállásuk egyik palotája volt, de később „vendégszállás'’ lett, persze csak alacsonyabb rendű vendégfajok számára, mert a magasabb rangú vendégeket az erdei vadásziakban dajkálták (amely pedig beillik kisebbfajta vadászkastélynak is, láttam). Apáról előre tudták, hogy nem haverkodni küldte hozzájuk a központ, tehát úgy döntöttek, hogy a Fábián családot a „ven­dégszálláson” fogják tárolni, a barakkban, ahol csak a folyosó végén van egy zuhanyozó, de olyan lepra, hogy melegebb idő­ben nem folyik víz a csapból, általában pedig olyan kosz volt benne, hogy ahányszor elszántuk magunkat a zuhanyozásra, előbb mindig föl kellett sikálnunk a betont, és le kellett súrolnunk a lábrácsokat, természetesen fer­tőtlenítővel. A komfort kiegészí­tésére ősztől tavaszig pingvinte­nyésztésre alkalmas klíma ho­nolt a zuhanyozóban. Ha aPa finoman kilátásba he­lyezte volna nekik, hogy hajlan­dó lesz elfogadni a helyi játék­szabályokat, vagyis cinkoskodni velük, nyilván adtak volna lak­ható lakást is, de mivel apa nem produkált ilyen jellegű elő­rejelzést, hát halk röhögéssel gyönyörködtek bennünk, vagyis abban, hogyan vállaljuk ősztől tavaszig a tüdőgyulladás kocká­zatát. Apa háromszor tette szó­vá, előbb csak ott helyben a tar- hosrévi maffia főnökeinek, az­tán itt a központban is, hogy nem ezt ígérték, amikor elvállal­ta tták vele, hogy ő legyen az el­lenőrzési osztály azon a rohadt fuvartelepen. A központ mindent megígért, és újból megígért, a tarhosrévi maffiások pedig for­gatták a csípás szemüket, és szintén ígértek fűt-fát, de termé­szetesen semmi se változott. Ami­re számítottak a szemetek, 33 százalékban be is jött nekik, mert hármunk közül anyu klasz- szul megfázott. Tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás, kórház, ki­borulás testileg-lelkileg. A kór­házból már csak azért támoly- gott el még egyszer abba a ro­hadt kéglibe, hogy összecsoma­golja a cuccát, és az első vonat­tal hazatelepüljön ebbe a lakás­ba, ahol valódi a fűtés és valódi a fürdőszoba. Nem voltam szem­tanú a búcsútárgyaláson, ami pe­dig apa szerint nem is volt ve­szekedés, mert ő — apa — szó nélkül és szégyenkezve tudomá­sul vette, hogy anya jogos ön­védelemből cselekszik, mert nem bírja tovább se fizikailag, se ide­gileg a tarhosrévi cigányéletet. Plusz: amikor anya hazatelepült, apa nekem is felkínálta az esélyt, hogy visszajöjjek a fővárosba, haza, (még mintha rábeszélni is próbált volna, hogy dobjam be a törülközőt), de én nem voltam hajlandó végighallgatni a szö­vegét, hanem eljátszottam neki a karakánt, vagyis tájékoztattam, hogy amíg az én apám kibírja azon a lepratelepen, addig én is jelen leszek, plusz én a magam nevében azt a szívességet se te­szem meg a tarhosrévi tetőknek, hogy tüdőgyulladást kapjak. Apa akkor meg volt hatva, de nem tükrözte, hanem beült ve­lem élemedett járgányunkba, el­döcögtünk az apáti meleg strand­ra, ahol előbb kitartóan gyógy- fürdőztünk, később pedig együtt ebédeltünk, amelynek keretében apa nekem is fröccsöt rendelt. Amíg elköltöttük bőséges ebé­dünket és a százhúsz forintot, ami a számlán állt, csevegtünk is, vagyis egyetértettünk abban, hogy az élet sokkal bonyolultabb, mint amennyire komplikáltnak látszik kívülről. Akkor árulta el nekem apa, hogy ő már előre tudja a menetrendet, tehát meg­közelítő pontossággal az időpon­tot is, amikorra ki fogják nyír­ni, de ha már hagyta magát cső­be húzni, hát végig is játssza a nevetséges szerepet. Én pocsékul letört állapotba kerültem, de nem tükröztem. Akkor, abban az ét­teremben beszéltem utoljára egy óra hosszat egyfolytában apával. Ezt az egész szöveget nem is akartam leírni. Firkálok össze­vissza, hogy ne a lényegről kell­jen írnom. Azzal kezdtem, hogy hazajöttem edzésről, jót zuha­nyoztam, és most itt ülök tor­nagatyában, körülöttem a hűvös ' lakás és a nyugalom, és klasz- szul kellene éreznem magam, ha nem lenne mögöttem a délelőtt, és ha nem ígértem volna meg Amadé Katinak, hogy négy órá­ra felmegyek hozzájuk. A délelőtt. Most még le is ír­jam? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents