Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
I • PETŐFI NÉPÉ • 1976. augusztus 8. i Egy megyei körút tapasztalatai Az élelmiszerekre fordított kiadásoknak 6—8 százalékát költjük friss és feldolgozott zöldségfélékre. Elvezeti cikkekre — italra, kávéra — ennek mintegy háromszorosát. Mégis a lakosság jó közérzetéhez szorosan hozzátartozik a megfelelő zöldségellátás, a széles választék. Az idén az aszály sok kárt tett, csökkent a termés mennyisége és minősége. Az utóbbi hetekben leesett csapadék javított a helyzeten, nőtt a kínálat. Sok helyen előrelátóan, a gabonabetakarítás befejezése után a tarlóba zöldségféléket vetettek, öntözéssel a másodvetés is kifizetődő. A legnagyobb zöldség- és gyü- mölcsfelvásárlo' vállalat, amelynek fontos feladata a lakosság ellátásának megszervezése is, a MEZŐTERMÉK. A szövetkezeti vállalat igazgatójával, dr. Laczkó Tiborral megyei körútra indultunk, hogy meggyőződjünk, az esős napok után miként javul az ellátás, milyen kilátások várhatók. Érdeklődtünk arról is, hogy milyen eredménye vari annak az akciónak, amelynek lé- hyege, hogy a másodvetésekhez a vállalat ingyen vetőmagot juttat a gazdaságoknak. Baján Gyurkity István kiren- fleltségvezető elmondja: — Az elmúlt években 1973— 1974-ben mintegy 1800—2000 vagon zöldséget és gyümölcsöt vásároltunk fel évente. Tavaly óta jelentősen mérséklődött a kínálat, ezzel együtt az ellátási gondjaink növekedtek. Tíz boltunkban igyekeztünk mindig elegendő mennyiségről és megfelelő mi. nőségű áruról gondoskodni. Sajnos nem mindig sikerült ez a törekvés. Tavaly például nekünk kellett szállítani a Bajai Állami Gazdaság üzemi konyhájára is zöldségféléket. Az idén van némi javulás, a gazdaság igyekszik saját szükségletét kielégíteni, ezenkívül két vagon hagymát és másodvetésű uborkát is termel. A vállalat és a gazdaságok esetenként összefognak. Jó példa erre az építkezés, amelyik most folyik. A MEZŐTERMÉK és a dávodi Augusztus 20. Termelőszövetkezet anyagi összefogással almaválogató és -tároló helyiséget épít. A kivitelező, a Borotai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A gépek már megvannak. A borotai közös gazdaság építő brigádján múlik most már, hogy a szezonra készen legyen a csarnok. Váradi Albertiéi, a megyei tanács járási hivatalának osztály- vezetőjével arról beszélgetünk, hogy milyen tapasztalataink vannak a termelést és az ellátást segítő intézkedések eredményeit illetően. • — A termelőüzemek általában támogatják törekvéseinket. A háztáji gazdaságokban fellendülőben van a zöldségtermesztés. Több közös gazdaság erre a célra külön területeket is adott át — néhány száz négyszögölt —, tagjainak. Ezeken a kisparcellákon eredményesen foglalkoznak zöldségtermesztéssel. A kiskertekből mindenütt felvásárolják az árut. Szeretnénk azt is, ha a járás három állami gazdasága méginkább törekedne a zöldségtermesztés fejlesztésére. összegezve az a tapasztalatunk, hogy némi javulás jelentkezik a termelést és egyúttal -a kínálatot tekintve. A bajai piac felhozatala javult. Fontos törekvésünk, hogy a községek igyekezzenek saját zöldségellátásukat megoldani. Kalocsán Frankhauser Ferenc- né kirendeltségvezető örömmel újságolja, hogy a tavalyinál több zöldségfélére számít. — Új partnerek jelentkeztek, a régiek pedig részben, másodvetéssel növelik a termelést. A' miskei Március 15. termelőszövetkezet például 100 vagonnal több zöldségfélét ad el a kirendeltségünknek. mint tavaly. Az önkal igyekszik befolyásolni, mérsékelni az árakat. A kiskőrösi körzetben nincs hagyománya a zöldségtermesztésnek. Varga Márton kirendeltségvezető: — Legfeljebb 100 vagon árut tudunk átvenni az idén. Hallatlan mértékben csökkent a kínálat, a gyümölcs nagy részét elvitte a fagy, zöldségfélét a kiskertekben pedig alig termelnek. — Ebből az következik — teszi hozzá dr. Laczkó Tibor —, hogy Kiskőrös körzetébe máshonnan kell árut szállítani. A MEZŐTERMÉK-nek egyébként 81 szaküzlete van a megyében. De még több kellene. — Sajnos, Baján, az 51-es út építése miatt az egyik legnagyobb forgalmú üzletünket le kell bontani. Sürgősen újról kellene gondoskodni. Kecskeméten a szalagházban levő boltunk már kicsi, oda is kellene egy új üzlet. Egyelőre az utcán is árusítunk, ami átmeneti megoldást jelent. Kalocsán is szeretnénk új boltot nyitni. Ez csak úgy megy, ha a városi tanácsoktól törekvéseinkhez kellő segítséget kapunk. összegezve: jelentkeznek az eddigi intézkedések eredményei. Várható — ha az időjárás továbbra is besegít —, hogy tovább javul a _ zöldségellátas és mérséklődnek az árak. A legutóbbi piaci tapasztalatok ezt bizonyítják. Az árakat azonban elsősorban a felhozatal szabja meg. Ha van áru, akkor olcsóbb. K. S. • A megyei MEZÖTERMÉK és a dávodi Augusztus 20. Termelő- szövetkezet összefogásával a Borotai Termelőszövetkezet kivitelezésében készül az új gyümölcs- válogatócsarnok. • A MEZŐ- TERMEK kalocsai kirendeltségének piaci standján mindig nagy az áruválaszték. • Ez a bolt lebontásra vár, nem tudni, hol lesz helyette más. Pedig ez Baja egyik legforgalmasabb üzlete. tözési lehetőségeket kihasználva a másodvetésekből több száz vagon árura számítunk. A fajszi Kék Duna, a Kalocsai Iszkra, az uszódi Egyetértés, a hajósi József Attila és sorolhatnám tovább azokat a termelőszövetkezeteket, melyek igyekeznek a termelés fejlesztésével, egyrészt saját veszteségeiket pótolni, amit a fagy és az aszály okozott, másrészt segíteni az ellátást. Egyébként a MEZÖTERMÉK kalocsai kirendeltsége magas árufelhozatallal, nagy választékKalocsai műanyagcikkek az ország minden táján • Nagy teljesítményű gépével textilgyári csévéket készít Tóth Ilona szakmunkás. Kalocsán; a Bács-Kisktun megyei Műanyag- ég Gumifeldolgozó Vállalatnál Szarva® László üzemgazdasági osztályvezetőtől kértünk rövid tájékoztatót a napokban a gyár termelési eredményeiről. — Tálán nincs is a megyében még egy olyan üzem, amelyik annyiféle terméket készít, mint a mienk — mondta elöljáróban, az osztály- vezető. — Megrendelőink évente átlag 2 ezer féle műanyag- és gumiárut kapnak tőlünk. Termelési eredményeink mégis jónak mondhatók. A múlt évi 206,7 millió forintos teljesítésünk után erre az évre 220 millió forintos tervet készítettünk, ezt azonban hamarosan módosítanunk kellett. Nagyon megörültünk, amikor tudomást szereztünk a szocialista brigádok vállalásairól, mert ezek tették lehetővé a terv felemelését, kereken 10 millió forinttal. Az első félév eredményei már bebizonyították, hogy a vállalások reálisak. A versenymozgalom segítségével június végén 123,5 millió forintot mutatott a mérleg. — Milyen érdekesebb gyártmányaik vannak? — A műanyagcikkek között egyre nágyobb tért hódítanak az üdítő italok szállítására alkalmas rekeszek. Jelenleg kétfélét gyártunk belőlük, az év első felében mintegy félmillió hagyta el a gyársít. Ez a többi között azt is jelenti, hogy a hazai szükséglet egyötödét mi szállítjuk. A gyár össztermelésének 10, míg a mű- anyagfeldolgozásnák 20 százalékát képezik ezek a rekeszek. Említésre méltók még a textilgyárak részére készített csévék és különbö0 Gyermek-kerékpárokhoz is gyártanak gumikerekeket az üzemben. Képünkön Hajnal Zsolt két kereket emel ki a formából. (Opauszky László felvételei.) ző segédeszközök, ezek teszik ki az üzem termelésének 50 százalékát. Hosszú éveken keresztül évente mintegy 15—20 féle műanyag alkatrészt gyártottunk a járműipar részére. A cikklista 1974-ben 50— 55 cikkféleségre bővült, műanyagcsapágyakat, perselyeket stb. gyártunk az Ikarusz gyár részére. A múlt évben az ipari kooperáció keretén belül megrendelőink sorába lépett a szekszárdi Mezőgép Vállalat is. Háromféle műanyag öntözőfejet gyártunk részükre, a megrendelt 45 ezerből 22 ezret már el is szállítottunk áz év első felében. — A gumicikkek közül melyek a legjelentősebbek? — Többet említhetnék, közülük talán legfontosabbak azok, amelyekkel a főváros tömegközlekedését segítjük. Három évvel ezelőtt elvállaltuk á sínalátétek gyártását, amelyeket Budapesten eredményesen használnak a villamosok zajcsillapításánál. Ezek gyártásához a múlt évben 62 tonna alapanyagra volt szükségünk, s hasonló mennyiséget készítünk az idén is. Ugyancsak a fővárosi villamosok közlekedését segítik azok a — sínek beágyazásánál használatos — komplex panelszorító profilgumik, amelyekből évente 74 tonnányit gyártunk. — Ennek aß üzemnek jó hírét — úgy tudom — növelte a műit évi takarékossági mozgalomban való részvétele is. — Ezzel kapcsolatban is nagyon sokát köszönhetünk a szocialista brigád-mozgalomban résztvevőknek. Tavaly 2 millió 150 ezer forintos megtakarítást terveztünk és az év végére elértük a 2 millió 677 ezer forintot. Szeretnénk ezt áz összeget ebben az évben 450 ezer forinttal növelni. A múlt évben azt is elhatároztuk, hogy a tőkés importból származó alapanyagok mennyiségét 1,7 millió forint értékben csökkentjük, illetve helyettesítjük szocialista államokból vásárolható anyagokkal. Termékeink eddigi minőségének fenntartása mellett december végéig 2,2 millió forintra sikerült túlteljesíteni ezt a vállalást. Bízunk abbán — mondotta befejezésül az üzemgazdasági osztály vezetője —, hogy az idén is sikerül legalább ilyen eredményt elérni, nemcsak a megtakarításban, hanem minden célkitűzésünk elérésében. O. L. (13.) És amíg a bátyám a kórházban kerti sétára vitte a leendő menyasszonyát, én pedig s kórussal visítottam* hogy forr a világ bús tengere ómagyar, addig a papa és a mama meghalt, inert egy gyilkos 160 km-es sebességgel előzött, és nem bírta .visszakormányozni a kocsiját ai |obb oldalra, így a következő pillánatban 160 km-es sebességgel belerohant a mi Skodánkba, meggyilkolta a mamát és a papát, és senki számára nem volt vigász, hogy közben ez a gyilkos maga is darabokra törte a fejét. Attila azt hiszi, hogy nekem is vannak szüleim. Abba kellett hagynom pár percre, mert fontos látogatóm volt. Szexmadonna sógornőm. Természetesen illedelmesen köszöntem neki. — Szia, hogy vagy? Nem ismertette velem a közérzetét. Megkérdezte, vacsoráztam-e, de nem várta meg, hogy feleljek is, hanem rögtön felhívta a figyelmemet, hogy nem alszom. — Éjfél elmúlt, miért nem vagy már ágyban? — Megint nem várta ki, hogy feleljek. — Feküdj le, kérlek. Jó éjszákét. Ha nem hangzott volna el a kérdés, hogy vacsoráztam-e, nem állt volna bele a gyomromba a fájás. Vacsora nélkül feküdtem volna le, ami határozottan előnyös a súlyfeleslegek kialakulásának megelőzése miatt. De most — a szexmadonna miatt — máris szédülök az éhségtől. Mi lenne velem, ha egyszer életbevágóan fontos okokból igazán fogyókúráznom kellene? Mikor lesz holnap reggel? Attilával meg kellett volna beszélnem, találkozunk-e holnap, és hol találkozunk, és mikor találkozunk. Persze, neki is eszébe fiuthátott volna; hogy megbeszélje. Abba kell hagynom az írást, különben elvesztem az eszméletemet. Az éhségtől. Szégyen, hogy az ember ilyenkor ja éhes tud lenni. Látod, látod, Attila, ilyen vagyok! ATTILA Június 2. hétfő 14.30, azaz fél három. Dzsungelpárás hőség a városban is, itthon a lakásban is. De most már elviselhetőbb. Most értem haza edzésről (40 percig tartott, mert már csak egy meccsünk van hátra, de negyven perc alatt is leadtam egy kilót.) Amíg hazaértem, a buszon is öldöklő volt a forróság és az izzadt emberszag. Ezért itthon újra lezuhanyoztam. Zuhanyozás után az egész élet elviselhetőbb. Amíg apával és anyával Tarhosréven vegetáltunk, ott az volt a legrohadtabb, hogy az ócska kéglinkben nemcsak fürdőszoba, de még egy francos zuhanyozó se volt. Szándékos kiszúrásból. Nyilván eleve beprogramozta a helyi maffia, hogy minden lehetséges módon pokollá teszik apa számára a létezést annál az ő szemétdomb cégüknél (rohadjanak meg vízhiánytól a saját testnedveikben.) Előre pontosan tudták, hogy mi, Fábiánék hárman leszünk —négyen is lehettünk volna, ha a nővérem is velünk jön, de Évának volt annyi esze, hogy itthon maradt —, mégis oda szállásoltak bennünket abba a szar barakkba, ami korábban a munkásszállásuk egyik palotája volt, de később „vendégszállás'’ lett, persze csak alacsonyabb rendű vendégfajok számára, mert a magasabb rangú vendégeket az erdei vadásziakban dajkálták (amely pedig beillik kisebbfajta vadászkastélynak is, láttam). Apáról előre tudták, hogy nem haverkodni küldte hozzájuk a központ, tehát úgy döntöttek, hogy a Fábián családot a „vendégszálláson” fogják tárolni, a barakkban, ahol csak a folyosó végén van egy zuhanyozó, de olyan lepra, hogy melegebb időben nem folyik víz a csapból, általában pedig olyan kosz volt benne, hogy ahányszor elszántuk magunkat a zuhanyozásra, előbb mindig föl kellett sikálnunk a betont, és le kellett súrolnunk a lábrácsokat, természetesen fertőtlenítővel. A komfort kiegészítésére ősztől tavaszig pingvintenyésztésre alkalmas klíma honolt a zuhanyozóban. Ha aPa finoman kilátásba helyezte volna nekik, hogy hajlandó lesz elfogadni a helyi játékszabályokat, vagyis cinkoskodni velük, nyilván adtak volna lakható lakást is, de mivel apa nem produkált ilyen jellegű előrejelzést, hát halk röhögéssel gyönyörködtek bennünk, vagyis abban, hogyan vállaljuk ősztől tavaszig a tüdőgyulladás kockázatát. Apa háromszor tette szóvá, előbb csak ott helyben a tar- hosrévi maffia főnökeinek, aztán itt a központban is, hogy nem ezt ígérték, amikor elvállalta tták vele, hogy ő legyen az ellenőrzési osztály azon a rohadt fuvartelepen. A központ mindent megígért, és újból megígért, a tarhosrévi maffiások pedig forgatták a csípás szemüket, és szintén ígértek fűt-fát, de természetesen semmi se változott. Amire számítottak a szemetek, 33 százalékban be is jött nekik, mert hármunk közül anyu klasz- szul megfázott. Tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás, kórház, kiborulás testileg-lelkileg. A kórházból már csak azért támoly- gott el még egyszer abba a rohadt kéglibe, hogy összecsomagolja a cuccát, és az első vonattal hazatelepüljön ebbe a lakásba, ahol valódi a fűtés és valódi a fürdőszoba. Nem voltam szemtanú a búcsútárgyaláson, ami pedig apa szerint nem is volt veszekedés, mert ő — apa — szó nélkül és szégyenkezve tudomásul vette, hogy anya jogos önvédelemből cselekszik, mert nem bírja tovább se fizikailag, se idegileg a tarhosrévi cigányéletet. Plusz: amikor anya hazatelepült, apa nekem is felkínálta az esélyt, hogy visszajöjjek a fővárosba, haza, (még mintha rábeszélni is próbált volna, hogy dobjam be a törülközőt), de én nem voltam hajlandó végighallgatni a szövegét, hanem eljátszottam neki a karakánt, vagyis tájékoztattam, hogy amíg az én apám kibírja azon a lepratelepen, addig én is jelen leszek, plusz én a magam nevében azt a szívességet se teszem meg a tarhosrévi tetőknek, hogy tüdőgyulladást kapjak. Apa akkor meg volt hatva, de nem tükrözte, hanem beült velem élemedett járgányunkba, eldöcögtünk az apáti meleg strandra, ahol előbb kitartóan gyógy- fürdőztünk, később pedig együtt ebédeltünk, amelynek keretében apa nekem is fröccsöt rendelt. Amíg elköltöttük bőséges ebédünket és a százhúsz forintot, ami a számlán állt, csevegtünk is, vagyis egyetértettünk abban, hogy az élet sokkal bonyolultabb, mint amennyire komplikáltnak látszik kívülről. Akkor árulta el nekem apa, hogy ő már előre tudja a menetrendet, tehát megközelítő pontossággal az időpontot is, amikorra ki fogják nyírni, de ha már hagyta magát csőbe húzni, hát végig is játssza a nevetséges szerepet. Én pocsékul letört állapotba kerültem, de nem tükröztem. Akkor, abban az étteremben beszéltem utoljára egy óra hosszat egyfolytában apával. Ezt az egész szöveget nem is akartam leírni. Firkálok összevissza, hogy ne a lényegről kelljen írnom. Azzal kezdtem, hogy hazajöttem edzésről, jót zuhanyoztam, és most itt ülök tornagatyában, körülöttem a hűvös ' lakás és a nyugalom, és klasz- szul kellene éreznem magam, ha nem lenne mögöttem a délelőtt, és ha nem ígértem volna meg Amadé Katinak, hogy négy órára felmegyek hozzájuk. A délelőtt. Most még le is írjam? (Folytatjuk)
