Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

i • PETŐFI NÉPE • 1976. augusztus 20.

Kiskunhalas valamikor futóhomokjáról, mocsarairól volt híres. Végtelen buckái között csak itt- ott találtunk sovány vetéseket. Az esőnyelő homokkal keményen birkózott nyakas paraszt népe, s tán ezen búsulva támasztotta kérges öklére fejét a város egyik terén álló kuruc-szobor is. Ipar sem enyhítette a nincstelenséget, mindössze egy baromfifeldolgozó üzem és egy kis mészhomok tég. lagyár árválkodott itt a felszabadulás előtt. A hatvanas évek elején a megyei iparosítási programban sem került az első helyre a város.

Azután váratlan fordulat következett be, egymás után telepítettek üzemeket a fővárosi vállalatok Kiskunhalasra. Ma már nyolcezren dolgoznak a város iparában, ám ezzel a fejlődés még korántsem állt meg. Itt épül az ország egyik nagy beruházása, a kötöttárugyár, korszerűsíti üze. meit a Ganz-MÁVAG, a Fémmunkás, a Baromfifeldolgozó, a Papíripari stb. Vállalat. Ezzel azonban az energiagondok is előtérbe kerültek.

Négy évvel ezelőtt megjelentek a halasi határban az olajkutatók is. Fúrótornyokat állítottak fel, s vallatni kezdték a föld mélyét. A Dunántúli Kutató- és Feltáró Üzem kiskunmajsai üzemegységének szakmunkásai jórészt a szakmában már nagy hagyományokkal rendelkező nagykanizsai olajbányászok köréből kerültek ki.

— Eddig mintegy félszáz kutatófúrást végeztünk a város környékén — meséli Bényi Zoltán olajmémök, a fúrási üzem helyettes vezetője, aki Borsod megyében született, a szakmát a Dunántúlon tanulta, de már tíz éve, hogy az Alföld gyomrából igyekszik a szénhidrogéneket a felszínre hozni. — A halasi mezőn háromszázan dolgoznak, a munkások fele dunántúli, fele pedig helybeli. Mindenütt így szokott ez lenni. A helyiek először segédmunkásként szegődnek hozzánk, azután egy részük a várpalotai iskolánkban tanulja meg a szakmát. Nagykanizsán olajipari szakközépiskola van, ott technikusi képzettséget lehet szerezni. Vannak már halasi fiatalok is, akik ott végeztek, s most itt dől. goznak technikusként. Sőt, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán is tanul már idevalósi diák.

Egyébként az említett kutatófúrások fele pozitív eredményt hozott, több mint húsz kút olajvagy földgáz kitermelésére alkal. más. Az eddig feltárt készletek elegendők arra, hogy néhány évtizeden át ellássák Kiskunhalas üzemeit, közintézményeit és lakásait földgázzal.

— Két év múlva — 1978. október 23-án — a város felszabadulásának évfordulóján — megkezdődik a földgázzal való fűtés Kis. kunhalason — kapcsolódik a beszélgetésbe Tánczos Sándor, Kiskunhalas Város Tanácsának elnöke. — Erre egyébként csak a VI. ötéves tervidőszak közepén került volna sor az eredeti elképzelések szerint. A város gazdasági fejlődésének meggyorsulása indokolttá, a kutatófúrások kedvező eredményei pedig lehetővé tették az időpont előbbrehozását, s ez nagy helyzeti előnyt jelent számunkra. Sőt, Halas most már

• A 19-es kútnál Hermán István és Mihalecz László főfúrómesterck irányításával dolgozik az R—61-es berendezés szocialista brigádja.

(Tóth Sándor felvételei)

A nőtlenek a legtöbb esetben meg is unják az ingázást és egy-egy nagyobb olajmező közelében keresnek párt maguknak, alapítanak családot. Hogy milyen feladatok várnak ránk? A jelenlegi munkásgárdával az V. ötéves terv időszakában itt, az Alföldön — a Duna—Tisza közének déli részén — még száz kutatófúrást végzünk.

Néhány évtizeddel ezelőtt azt

hittük; hogy a halasi homokbuckák között még újabb évszázadokig nem változik semmi. S lám, az élet alaposan rácáfolt erre. Hogy milyen kilátásokkal nézhetünk a jövőbe? Ki gondolta volna például valamikor, hogy a sivatagokban az oázisokon kívül olajkutak is lesznek? A halasi homok ds tartogathat még meglepetést. Jó szerencsét, olajbányászok! Nagy Ottó

a megye energiaellátásának fejlesztésében is jelentős szerepet játszik, ugyanis az itt kitermelt földgáz egy részét elvezetik Bajára az ottani üzemek és a lakosság ellátására.

Kiskunhalas gázellátásának előkészítésére már folynak a tárgyalások. A szegedi DÉGÁZ vállalkozott a városi kisnyomású vezetékhálózat kiépítésére. Először természetesen a nagyfogyasztók — a hőközpont, a kórház a lakótelepek, az ipari üzemek — bekapcsolására kerül sor. A házgyári elemekből épülő lakások fűtésére például a fűtőművet máris áttervezték olajról gáztüzelésűre. 1978 után pedig folyamatosan építjük ki a földgáz- vezetékeket a város többi kerületeiben.

Fúrótornyok magasodnak Halas határában.

— Éjjel-nappal három műszak, ban folyik itt a munka — szólal meg ismét Bényi Zoltán olajmérnök. — Az országban a nagykohókon kívül csak az olajfúró tornyoknál dolgoznak egész éven ál. újévtől-szilveszterig, még a nagyobb ünnepeken is. Dunántúli dolgozóink havonta kétszer négy-négy napra mehetnek haza családjuk körébe. Erre a célra a Volántól bérelünk autóbuszokat.

• Fúrótorony a halasi határban.

A fajszi Kék Duna Termelő- szövetkezet gazdái közismertek szorgalmukról, kezdeményező készségükről. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági nagyüzem 1967- től kezdve esztendőnként elnyerte a kiváló címet. Tarvalyi eredményei alapján pedig a Minisztertanács Vörös Zászlaját.

Ez az esztendő ugyancsak próbára tette a fajszi gazdákat is. Erről -beszélgettünk dr. Berta Jenő elnökkel. Legtöbb szó az aszályról esik. Azokban a száraz, esőtlen napokban heteken át minden nélkülözhető embert mozgósítottak az öntözőberendezésekhez. Éjjel-nappal működtek a szórófejek, vasárnap sem szünetelt a munka.

— Nehéz napok voltak azok — emlékezik vissza az elnök. — Az asszonyok, lányok éppúgy dolgoztak, mint a férfiak, segítettek az öntözőberendezések áttelepítésében, hordták a csöveket, nem kímélték magukat. Nemegyszer én magam is segítettem. Az volt a fontos, hogy mentsük, ami menthető, ez a cél lebegett a szemünk előtt, nem ismertünk lehetetlent.

Ennek köszönhető, hogy ebben a gazdaságban az aszály nem okozott olyan nagy kárt, mint másutt. Ez egyik legfontosabb növényünk a fűszer- paprika, amelyet 430 hektáron vetettek, annyi mesterséges esőt kapott, hogy átvészelte a nehéz napokat. Ismeretes, hogy a faj- sziak kezdeményezték azt a fűszerpaprika-termesztési rendszert, amelyhez hét gazdaság csatlakozott már. Az általuk kidolgozott technológia szerint az idén már 1450 hektáron termesztik a növényt. A meglevő gépek mellett az idén újabb tíz, az eddiginél tökéletesebb konstrukcióval kísérleteznek a betakarításban. A szabadszállási Egyesült Lenin Termelőszövetkezet 150 hektárról géppel akarja betakarítani a termést. A gesztorgazdaság mintegy száz hektárról tervezi hasonlóképpen a paprikaszüretet.

Az egyre csökkenő munkaerő miatt a kutatók, a termesztők, a gépgyártók összefogtak, hogy kikísérletezzék azt a technológiát, amely e fontos növény művelésének teljes gépesítését megoldja.

A fajszi termelőszövetkezet egyébként a fűszerpaprikához hasonló területen termesztett étkezési borsót. 80 hektáron uborkát.

— A 2560 hektár összterületből 940 Hektáron vetettünk zöldségféléket. Nem számítom ehhez a másodnövényeket, —, tájékoztat a szövetkezet vezetője.

Márpedig az, idén értől sem szabad megfeledkezni. Az előrelátó gazdálkodás, a tartalékok

• A silókukorica már derékig ér Bukros János agrármérnöknek.

kutatásának és feltárásának szemlélete minden területen érvényesül ebben a gazdaságban. Kiaknázzák az öntözési lehetőségeket, kétszer aratnak ugyanarról a területről.

— Spenótot elő. és utónövény- ként vetettünk 154 hektáron. Káposztát 45 hektáron termesztünk másodnövényként. Fontos feladatunk az állatállomány takarmánnyal történő ellátása. Ezért étkezési borsó után 270 hektáron silókukoricát vetettünk — összegezi az elnök törekvéseiket.

A zöldségtermesztés — mint az eddigiekből kitűnik — fontos ágazat. Hagyományai vannak, szívesen foglalkoznak vele a gazdák, hlin1r beszélgetésünk során kiderült, nemcsak a nagyüzemben, hanem a háztájiban is. Az idén mintegy 100 hektáron vetettek a kisüzemek különböző zöldségféléket. Igaz, a termelőszövetkezet vezetősége üzemáganként kezeli a kisgazdaságokat. Még gépeket is juttat a számukra.

Az öntözést változatlanul fel. adatnak tartják, bár az időjárás hűvösebbre, nedvesebbre fordult- ,, Az eső sajnos, nem megfelelő eU^?,. oszlásban hullott. Néha kevés, rsj néha nagyon sok volt a csapadék. : — Sajnos, ezt nem tudjuk előre I megrendelni — mondja félig tré-;^ fásán, félig bosszankodva az elnök. A gazdaság egyébként-.* augusztusi elejéig háromnegyed a millió köbméter öntözővizet hasa- -4 nált fel. Ebből júliusra 650 ezer, köbméter jutott. Az öntözés költ- ,r?i ségei többszörösen jelentkeznek a terméseredmények növekedéséből. származó jövedelemben. Aa * idén mintegy 1200 vagon zöldségfélét akarnak értékesíteni, eb-is* bői mintegy 500 vagon a fűszert paprika, megközelítőleg 300 va- ■ gon az uborka. ■ ' !*»'■

A fajszi Kék Duna1 egyike' azoknak a gazdaságoknak, ame- 1 lyek äz idén több zöldségfélét ér. tékésítenek, mint az elmúlt esztendőben. A

K. S. 3il

Legyőzték az aszályt

• Volt

olyan

nap,

amikor

egyszerre ötszáz asszony szedte az uborkát.

Kötelékek

A múltkoriban Baján, az Egyesült Villamosgépgyár Villamos Szerelvénygyárában megismerkedtem egy fiatal munkással. Pollák Antalnak hívják. Amint huszonkilenc évének eseményeit holmi életrajzi rendbe rakosgattuk, kiderült róla, hogy földműves szülők gyermeke. Egy szikrányit sem lepett meg ez a tény, ám valamire emlékeztetett: hogy szerte az országban, s különösképp a megyében mily sok munkáskezet adott a mező az utóbbi két évtizedben az ipari üzemeknek. Tudós kifejezéssel élve: a társadalmi mobilitás árama sokakat átsodort a két dolgozó osztályt elválasztó — lassacskán tűnőfélben levő — mezsgyén. A jelzett időszakban kivételes-nagy pillanatait éltük át történelmünknek, megszületett a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. Bács-Kiskunban ezidőben nőtt fel az ipar, s lett egyenrangú társa a mezőgazdaságnak.

• Pollák Antal.

Pollák Antal Csávolyon cseperedett föl. Apai nagyapja családját a harmincas évek munkanélkülisége Bajáról űzte ki a közeli faluba. Ott is ragadtak, napszámoséletre. Saját földre csak Pollák Antal apja tett szert, a felszabadulás után. öt holdat kapott, juttatott birtokként. Azon gazdálkodtak a tsz megalakulásáig, amikor is a közösbe léptek vele.

Az EVIG-gyári munkás arafásban töltött napok emlékét őrzi, amikor a napsugarak a hegesztőláng erejével perzselték gvermekvállát, karjait, melyeket

véresre sebeztek a búzakévék. Nem kapott felmentést a kötélsodrás, a kévék kötése és kereszt, behordása alól. Cipőtlen lábai nehezen tűrték a kézi kaszával rövidre vágott búzakotuk lándzsadöféseit. Kapott leckét a földművelés tudományából kukoricakapáláskor, krumpliszedéskor, s máig sem feledte még el, mire kell ügyelni a zöldségfélék művelésénél.

Pollák Antalt Csávolyról Budapestre, Angyalföldre ragadta a gépek és a vas iránt váratlanul fellobbant szerelme. Anyai nagybátyja dolgozott ott, a Hajó- és

Darugyárban. Egyszer elvitte gyárnézőbe az öcsköst, s az lett a vége. hogy Anti elhatározta: lakatos lesz. A fővárosi gyárban, a nagybácsi mentorkodása mellett tanulta ki a szakmát.

Szakmunkásként Bajának vette az irányt, a hajójavító üzemben helyezkedett el. Később há- zasodása révén újra a fővárosba került, aztán ismét Baja következett, a most már véglegesnek tekintett állomással, az EVIG- gyárral.

A falusi származású munkás ma szocialista-brigád tag, kollektívájuk a legjobbak közül való.

A múlt év áprilisában az a kitüntetés érte, hogy. fölvették a pártba. Az idén kiváló dolgozó kitüntetést tűztek a mellére. Ügy érzi, hogy az üzemben eltöltött évtized ízig-vérig munkást formált belőle. Persze azért hagyott benne nyomot, hogy a földművelők közül jött: jól megérti azok gondját, baját, s szívből tud örülni a gépesítésben és «a gazdálkodásban elért sikereknek Élményszámba veszi, amikor Ér- sekcsanádon lakó rokonának segíthet a kapaforgatásban.

Olykor arra is lelhető példa, hogy az üzem ad munkáskezet a mezőgazdaságnak. Nem a termésnek az időjárástól való megmentésére siető rohammunkás- csapatokra gondolok, melyek az utóbbi években többször is megjelentek a szántókon és a szőlőkben, hanem a Putnoki István féle esetekre.

Putnoki, a kecskeméti Fémmunkás-gyár 46 éves hegesztője Csongrád könyékéről eredt földmunkások leszármazottja. Közvetlen a háború után került munkára fogható sorba, s kubikus brigádvezető édesapjával járta az országot.

Gyári munkás, katonai szolgálatának letelte után lett. Egy jó barátja szervezte be a Budapesti Kőolajipari Gépgyárba. Udvari segédmunkás volt. majd gép mellé tették. Később levizsgázott a hegesztő szakmából. s élmunkás

• Putnoki István,

rangig vitte. Dolgozott a népgazdaság olyan jeles létesítményeiben, mint az Almásfüzitői Olajfinomító, s csővezetéket szerelt a tatabányai szénbányában. Ezerkilencszázhatvankettőben tapasztalatokkal megrakodva érkezett a hírős városba a fémmunkásokhoz.

A már házas ember, feleségével közös szülőfalujában. He- tényegyházán telepedett le. Három gyermekük született, akiknek a nevelése teljesen lekötötte az asszonyt. Putnoki István megbecsült munkás a gyárban,

háromszoros kiváló dolgozó, azonban a keresete ötükre kevés lenne. Mellékjövedelem után kellett néznie. Sertéseket kezdett hizlalni, abban tud segíteni a fe- j lesége is. Szőlőt vállalt városi gazdától éves művelésre. Négy esztendő óta pedig a kerekegy- __ házi termelőszövetkezetnek dolgozik. Három hold szőlőt gondoz, holdját évi háromezernégyszáz forintért. Putnoki István munkás, szabad idejét a paraszti munka köti le.

— Ha nekem valamelyik munkatársam azt mondja: jobb a parasztnak, könnyen tollasodhat a jószágból, a főidből, akkor azt felelem, próbálja meg! Tapasztalja ki! Majd meglátja, mi munkába, pénzbe kerül, amíg a kismalacból hízott disznó lesz.

Ha meg egy paraszt mondja: jó a munkásnak, mert csak nyolcórás a munkanapja, hát annak is azt felelem: próbálja meg! Tapasztalja ki, hogy mit jelent nyolc órán át birkózni a vasakkal.

Az az igazság, hogy ha tisztességesen dolgozik, elfárad estére a paraszt is, a munkás is.

Ügy vélem, hogy a Pollák Antalokat és Putnoki Istvánokat a földművelőkhöz kötő szálait által is erősödnek a kötelékek, melyek a gyár és a mező (jólgozó emberét összefűzik.

A. Tóth Sándor

A halasi olajmezőiY