Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

á 1976. augusztus 20. • PETŐFI NÉPE • 5 öreg néni tipeg elő a homok- mégyi orvoslakás előszobájába. Dr. Molnár István körzeti or­vost, a helyi népfrontelnököt ke­ressük. — Most Alsómégyen ren­del, ha sietnek, ott érik még — igazít el a nagymama. A „belközségtől” 5 kilornéterre fekvő szálláson már egyik bete­gének a háza előtt érjük utol a doktort Éppen receptet ír — gépkocsija motorházának tetején. Egy motoros férfi robogott ide érte — valamelyik szállásról az öt közül. — Itt még beadok egy injek­ciót, aztán indulok vissza Homok- mégyre — nyit be -máris a kiska­pun Molnár elvtárs. Hangulatosan berendezett la­kásukon — finom színek, sok könyv — találkozunk újra. A vi­dám tekintetű fiatalemberen, leg­alábbis kívülről, meg -se látszik,; hogy a kiszálláson és 32 kliensen „túl” van már, holott még dél sincs. Mintegy 3000 ember egész­ségén őrködik. Most úgy alakult a helyzet, hogy öregcsertőről el­megy az orvos — egy évig ha ott volt —. így szakmán kollégájá­val, dr. Kovács Jánossal azt a községet is átveszik. — Nem érzik mgjd meg az it­teniek a helyettesítést? A telefon másik végén kelle­mes női hang jelentkezik: igen én vagyok Doszkocs Jánosné. Nem ismer rám a hangomról? Pedig egyszer együtt utaztunk buszon Kecskemétre. — Igen, most már emlékszem. Félóra múlva ott leszek, ha van egy kis ideje. A bajai Férfi Fehérneműgyár udvarán egyik ablakból fiatal­asszony hajol ki: — Itt vagyok, erre tessék jönni. Néhány perc múlva már az üzemi pártirodá­ban beszélgetünk. Arcáról egy percre sem tűnik el a mosoly. A varrást még édesanyjától tanulta, aki szintén itt dolgozott a gyárban, mint varrónő. Dosz- kocsné 1960-ban kezdte a szak­mát, igaz, csak mint „hatórás” mert még nem töltötte be a 16. évet. Sokáig csupán a gombvar­rást bízták rá, majd a speciál- teremben dolgozott 8 évig. Je­lenleg a leszabott anyagokat ké­szíti elő a szalagokra. Szereti az embereket nemcsak akkor, amikor mosolyogva me­sélik el élményeiket, hanem akkor is, amikor panaszaikra tőle vár­nak segítséget. 1974 óta az üzemi pártvezetőség tagja. Négy évig ve­zetője volt a Zrínyi szocialista brigádnak, de az idén kénytelen volt lemondani erről a megbízatásról, mert sok felé szólította a még nagyobb felelősséggel járó kötelesség. A Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja 1973 óta, s ez nemcsak a megyei, de a helyi feladatok ellátását is jelentette szá­mára. Volt mit tennie a „Virágos Bajáért” éppúgy, mint a nyug­díjasok patronálásért, vagy más társadalmi munka megszervezéséért. A Hazafias Népfront Baja városi Bizottságának elnökségi ülésein rendszeresen részt vesz, s a városi feladatokról állandóan tájékoz­tatja körzetét, s az üzem dolgozóit. A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletén ugyancsak meg­lepődött, amikor kongresszusi küldöttnek javasolták, majd megvá­lasztották. Most ezzel kapcsolatban kérdezem: ha felszólalna mint küldött, miről beszélne a kongresszuson? Nem sokáig gondolkodik. — A népfrontban elért eredményeink mellett arról is beszélnék, hogy Baja kulturális élete már megérett arra, hogy egy korszerű, szép művelődési házat kapjon. Tudom, ez nem csekély összegbe ke­rül, de a gyorsütemű előrehaladás a kulturális élet fejlődésétől és az ezt szolgáló létesítményektől elválaszthatatlan. Amit viszont itt­hon észrevételezek, hogy az újonnan elkészült bajai autóbuszállo- ihásnak mindannyian örülünk, de ez felvet egy újabb problémát. A vidékről bejáró dolgozóink eddig a Béke téri áruházakban bevásárol­hattak hazafelé menet, mert ott volt a busz végállomás. Erre most nem lesz lehetőség, mert ha bemennek a Béke térre, lekésik a vidéki járatokat. Mindezek az élet velejáró gondjai, amelyek megoldására mégiscsak az eddig elért eredményeink lelkesítenek. — Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Baján már hagyomá­nyai vannak a Hazafias Népfront által kezdeményezett társadalmi munkának, a nemzetiségi kultúra ápolásának, s hogy milyen meg­különböztetett figyelmet fordít a Hazafias Népfront a nyugdíjas asz- szonyok klubjára, vagy a kismamákra. — Mindezek a kezdeményezések erősítik a különböző társadalmi szervek és a lakosság kapcsolatát. Talán éppen ez az indítéka an­nak, hogy a város szépítéséért minden felhívásra megmozdul a la­kosság. Sz. F. Kiskunhalasi patrióta, három­gyermekes, családját szerető apa Ternyák Lajos lakatos. A szak­mát kisiparosnál^ tanulta, jelen­leg a Fémmunkás Vállalat ha­lasi gyárának egyik műhelyé­ben csoportvezető. Az a típus, aki minden iránt fogékony. A szakmunkás-bizonyítványt ke­vésnek találta, ezért először tan­folyamokra iratkozott be, ame­lyeken a villamossággal ismer­kedett, majd acélszerkezeti tech­nikumot V/égzett. Ám a környe­zet, a társadalom ügyei sem hagyták hidegen, megvan benne a hajlam arra, hogy közéleti emberré váljon. Annak ellené­re, hogy sem a pártnak, sem a KISZ-nek nem tagja, szakszer­vezeti tisztséget sem tölt be, mégsem maradt észrevétlen. A gyár KISZ-klubjában talál­tunk helyet arra, hogy elbeszél­gessünk életéről, munkájáról, közéleti tevékenységéről. Meg­tudtam, hogy több mint egy éve dolgozik aktívan a népfrontban. A kéthetes tanfolyam — amelyre a népfront megbízásából szívesen ment el — nagyon hasznos volt számára. Amint korábban a társadalmi igazságokból törvényszerű­ségekből csak ösztönösen sejtett, megalapozottá, tudatossá vált ben­ne. Az ő szavait idézem: „A párt politikája akkor valósul meg, a szocialista építőmunka is akkor sikeres, ha mindenki becsülettel helytáll a maga helyén. Csakhogy ezen a területen nagyon sok a tennivaló.” — Általában az emberekben nagyon élénk a politikai érdeklődés — fűzte szavakba gondolatait Ternyák Lajos. — Csak éppen az nem mindegy, hogyan látják maguk körül a világot. A párttagoknak köny- nyebb, a politikai oktatás segíti őket a bonyolultabb kérdések kö­zötti eligazodásban. Akadnak viszont akik maguk fogalmaznak. Eb­ből fakad azután, hogy nem mindig a közérdeket, hanem csak • sa­ját érdekeiket nézik. Nem is tudják megérteni, hogy társadalmunk­ban az egyénnek akkor lehet jobb, ha az egész ország gazdagabbá válik. Amiről eddig beszéltem, az a politika fő vonala. Engem személy szerint foglalkoztatnak azonban a napi apróbb gondok, bosszantó je­lenségek is. Hazafelé menet például sokszor látom, hogy dolgozó nő­társaim hosszú sorokban állnak a boltokban, pedig még otthon is sok munka vár rájuk. Helyes lenne, ha az üzemek mellett is len­ne bolt, ahol reggel leadhatnák a rendelést, s mikor hazaindulnak, összecsomagolva megkapnák a kért árut. Sokat kell várakozni a dolgozó anyának, ha gyermekét orvoshoz viszi, erre is kellene meg­oldást keresni. Nagyon szeretem a tévében is a problémákkal foglalkozó műso­rokat. A múltkoriban a strandok hiányosságait tárták fel. Akkor na­gyon büszke voltam, hogy a halasi strandokon nincsenek olyan visz- szásságok mint másutt. Városunk nagyáruházában azonban nincs kellő mennyiségű áru. a választékkal is baj van. Szemben, a Kun Áruházban viszont mindent lehet kapni. Ha a Kun Áruháziak meg tudják oldani a jó áruellátást, miért nem törekednek erre a nagy­áruháziak is? Azután itt van a munkafegyelem, amelyben a termelés során nagy tartalékok rejlenek. Adatokat gyűjtök, felméréseket végzek, s köz­vetlenül a gyár vezetőivel szeretnék konzultálni erről a kérdésről. Utána fórumot lehetne rendezni az üzemben, amelyen a vezetők és munkások megvitathatnák a tennivalókat, mert hozzá teszem, nem csak a dolgozókon múlik a munkaidő jó kihasználása. Készülök a népfrontkongresszusra, ahová küldöttnek választottak. Nagy dolog­nak tartom, hogy a halasiak képviseletében eljuthatok oda. N. O. — Beosztásom és társadalmi el. kötelezettségem szerencsésen ta­lálkozik egymással, és ez nagy­ban megkönnyíti munkánkat — mondja Fehér László, a Hazafias Népfront soltvadkerti községi bi­zottságának elnöke, aki a helyi általános iskola igazgatóhelyette­se. — A pedagógusok szavára, gondolom ez másutt is így van, hallgatnak az emberek. Népfront­megbízatásomat 1972 óta látom el. kedvelem is a munkát. Tevékenységünk homlokteré­ben a külterületen élő emberek művelődésének elősegítése áll. A tanyai körzetesitési program Soltvadkerten és környékén a hétközi diákotthon épületének átadásával fejeződött be. Ezzel egyidőben három kisiskolában szűnt meg a tanítás. Az épületek hasznosítására több elképzelés is született, mi azt az álláspontot képviseltük, hogy ne adják el boltnak, raktárnak, vagy lakás, nak, hanem maradjanak továbbra is a művelődés otthonai. Egyet már — a selymesit —, sikerült is klubkönyvtárnak átalakítani. A környéken élő félezer lakos kí­vánságára a Szőlőskert Szakszö­vetkezet anyagi segítségével és nem kevés társadalmi munkával hoztuk létre az új intézményt, amelyben letéti könyvtár, ifjúsági klub, illetve előadóterem találha­tó. Az itt rendezett ismeretter­jesztő előadások, vetítések, klub­délutánok rendkívül népszerűek. Televízió is működik az egyik he­lyiségben, s várakozáson felül igen sokan itt nézik meg a mű­sorokat. Most azon fáradozunk, hogy a csábori és a kővágói isko­lák hasonló módon való átalakí­tására is megnyerjük a környék­beli szövetkezetek vezetőségeit. — Az iskolai munkaközösségek tevékenységének fellendítését már az ötödik kongresszus is a nép­frontmozgalom feladatai közé so­rolta — folytatja Fehér László. — Ezen a területen érthetően szép eredményeket értünk el. A tan­intézet életében igen fontos sze­repet játszanak a szülők. A vá­lasztmány éves munkaterv alap­ján dolgozik, minden tagja aktív. Az már természetessé vált, hogy például a pályákat, szakmákat is­mertető üzemlátogatásokra vagy a szünidei kirándulásokra, tábo­rozásokra a szülők egyike-másika rendszeresen elkíséri a tanuló­kat. Gyakorta szervezünk kultu. rális programokat, népszerűek a nyílt tanítási napok, egyszóval az iskola és a község lakossága kö­zötti kapcsolat sokrétű és gazdag. A társadalmi munkával készített KRESZ-tanulópálya vagy a tan­termek különleges felszerelési da­rabjai jól tanúsítják ezt. A népfrontmozgalom harmadik nagy területe a tanácsi munka. A község irányító testületével az 1971-ben megkötött együttműkö­dési szerződést már több alka­lommal felülvizsgálták és az élet követelményeihez igazították. — Ez nem azért volt szükséges, mintha a népfrontbizottság, s a tanácsi vezetés között nem jó lenne a kapcsolat, a módosítások épp a mindennapi feladatokból adódtak — jegyzi meg Fehér László. — Rendszeresek a véle­ménycserék, tájékoztatjuk egymást a bizottsági üléseken hozott ha­tározatokról. Együttműködésünk nem formális, mert úgy érezzük, hogy a község dinamikus fejlődé­séhez elengedhetetlenül szüksé­ges a lakosság népfrontmozgalom­ban megnyilvánuló támogatása is. P. M. — Egyedül számunkra jelent több terhet. Törzskörzetünk lakói semmivel nem rövidülnek. — Emellett a közéleti munka.. — Egy kicsit húzódoztam is az újbóli elnökségtől, de... hiány­zott volna, ha nem vállalom. Hi­szen döntő eleme a népfrontmun­kának az emberekkel való eleven kapcsolat. Az én hivatásom ezt a nap minden órájában nyújtja. Hat éve kerültem ide, négy esz­tendeje népfrontéinak, tanácstag, vb-tag vagyok. Mennyi mindent megvalósítottunk azóta együtt, öt-hat kilométer hosszan kövesút épült; mikor idejöttem, sártenger volt a helyén. Alsómégyet ősszel, tavasszal csak a buszmegállóig lehetett megközelíteni... Azelőtt egy kis lyuk volt a boltunk, ma üzletblokk várja a vásárlókat. Óvodánál, sportpályánál, s min- defelé a sok társadalmi munka ... Jelenleg a Dózsa György utat kö­vezzük, bővítjük az iskolát, mi­után körzetesítettünk ... De, hogy hivatásomból is valamit: idejöve­telem táján évente 2—3 agyvérzé­ses haláleset volt. Öröm tapasztal, ni mennyire megértették az em­berek, hogy vérnyomásuk, szív­panaszaik rendszeres vizsgáltatá- sával, ellenőriztetésével megelőz­— Amikor 1950-ben megalakult Lászlófalván az első termelőszö­vetkezet, a szüleim is odaírták nevüket a többi tsz-alapító mel­lé. Ennek a szövetkezetnek volt első elnöke a nagyapám. Azóta is szövetkezeti tagok vagyunk, így hát ne csodálkozzon, hogy sokan azt mondják nekem: tsz- gyerek vagyok. Büszkén is vise­lem ezt a „mellék-nevet” úgy érzem, jól kifejezi, hogy ehhez a gazdasághoz, az itt élő embe­rekhez tartozom. Sokat köszön­hetek mindenkinek, amit igyek­szem minél több, s a jövőben még jobb munkával meghálál­ni... Tanyán lakott még egy éve Pásztor Irén, a lászlófalvi Egyet­értés Tsz üzemgazdásza szülei­vel együtt. Most is a községtől hat kilométerre van a házuk, de a tsz lakótelepén. Reggelente kis motorján érkezik a község­be. Hetente többször nekivág a dűlőutaknak is. A közeli és tá­voli tanyákat látogatja, szervezi egy-egy újabb akcióra az embe­reket. — A közösségi életre kollégi­umban nevelődtem, ugyanis Kecs­keméten végeztem a középiskolai tanulmányaimat. Az érettségi után azonnal a tsz-ben kezdtem dolgozni. KISZ-titkárnak válasz­tottak, két évig vezettem a köz­ségi alapszervezet. Egy évig más volt titkár, utána ismét két évig voltam a fiatalok vezetője. A népfrontülésekre mindig meg­hívtak. Tagja lehettem 1971-ben a községi népfrontbizottságnak. Emlékszem, akkor nagy feladat előtt álltunk. A KISZ-isták és a népfront aktivistái a községi óvo­da megépítését szorgalmazták, s ehhez szerveztük a társadalmi munkát. Nagy tanyavilág öleli körül Lászlófalvát. Az itt élő embereket kezdetben nehéz volt meggyőzni az óvoda fontosságá­ról, de végül is megértették, s ma már örülnek, hogy reggel a buszra felültethetik gyermeküket, akik így bejutnak az óvodába. Elvégeztem a marxista középis­kolát, 1972-ben a járási népfront bizottságnak is tagja lettem és ebben az esztendőben vettek fel a pártba is. A pártmegbízatásom a községi . népfrontmunka és a KISZ-szervezet segítése. A községi népfront szervező tevékenységében tíz KISZ-fiatal és száznál több idősebb ember vesz részt. Pásztor Irén sokat vál­lal magára, hiszen még a községi kézilabda-szakosztály vezetője, sőt edző-játékosa is volt az el­múlt évben. — Szívesen, örömmel csinálom azt. amit rámbíznak. Igaz, rá­mennek a délutánjaim. Alig van szabad órám, amikor olvashatok, otthon lehetek a szüleimmel. Most a gyógyszertár építése a hető a nagyobb baj. Átlag 40—50 ember keres fel naponta — négy- szer-ötször hívnak ki házhoz. Fel­világosultabbak, egészségesebben élnek... — A vízellátással nincs problé­ma? — A víz.,. A vezetékes vízhá­lózat bizony csak távoli ábránd ebben a szállások gyűrűjében fekvő kisközségben. Honnan lenne erre pénzünk, amikor az építés — tavalyi anyagárakkal számolva — 14 millió forintba kerülne. Elő­zetes számítások szerint, a társa­dalmi munka mellé közel 10 ezer forintot kellene fizetni portán­ként. A vízmű tervén túl — több­re nemigen gondolhatunk a terv­időszak végéig ... Szerencsénk; hogy a házaknál levő ásottkuta- kat — erre is megtanítottuk a la­kosságot az egészségügyi ismeret- terjesztés során — rendben, tisz­tán tartják. Ezen felül is, ahol csecsemőt várnak, a KÖJÁL-lal karöltve külön is alaposan meg­vizsgáljuk a víz minőségét. Dr. Molnár István 33 éves, eb­ből hat esztendőt töltött még eb­ben a faluban. Csöndes szavai­ban mégis olyan patrióta hevület bujkál, mintha őslakos volna. — Nem is kívánkozik el vá­rosba? — Nem vagyok vándormadár természetű. Egyetem után két és fél évig Kalocsán, a kórházban dolgoztam. Állítom, hasznos idő volt életpályámon — de itt érzem magam igazán jól. Mikor meg­ismeri az ember egy ilyen kisköz­ség társadalmát belülről is, tehát nemcsak ami a kirakatban van, — érzi, hogy beilleszkedett. Per­sze, ez akkor megy igazán, ha szívből végzi hivatását az orvos. Van itt munka a hivatásban is, és ha ezt a közéleti tennivalókkal egészíti ki valaki, akkor érzi, hogy otthonra lelt... Természete­sen a helyi vezetőkön is múlik. Én bármit kértem eddig, jóin­dulattal cselekedtek... ... Szívből szeretném, ha erről a népfront-kongresszuson is szól­hatna dr. Molnár István. Hiszen sok fiatal orvos számára úgy elkelnének tapasztalatai. Egysze­rű, meleg tanácsai a beilleszke­déshez. T. I. legfontosabb. Társadalmi munká. val készül, ennek szervezése a feladatunk. Két népfront-kör van a környező tanyavilágban. Ezeknek szeretnék többet segí­teni, mint eddig. A következő falugyűlésre, valamint a TIT- előadásokra igyekszünk majd több tanyánélőt behozni a köz­ségbe autóbuszokkal. A termelő- szövetkezetünk segít ebben. A színházi előadásokra is a tsz mikrobusza hozza-viszi a távol lakókat. A népfront országos kongresz- szusán a megye küldöttei között ott lesz Pásztor Irén is. — Ha szót kapnék? A közsé­günkről, saját munkánkról még elmondanám: örülünk, hogy év­ről évre több társadalmi esküvőt rendezhetünk. Legutóbb tizenegy gyermek névadó ünnepségét tar­tottuk művelődési házban — nagy sikerrel. Van azonban ja­vítanivaló például a népművelés terén. Az emberek egy kicsit megfeledkeznek a könyvtárunk­ról, amit jobban figyelmükbe ajánlanék. A község zöldség-gyü­mölcs ellátása is kívánnivalót hagy maga után. Nincs zöldsé­gesbolt, akik termelnek gyümöl­csöt, a lakiteleki, vagy a kecs­keméti piacra viszik. Ha a ter­melőszövetkezetünk háztáji fel­vásárlása kiterjed majd a zöld­ségre és a gyümölcsre, remél­hetőleg, javul ebből is az ellátás. Persze, nem megy minden egyik napról a másikra. Arra töreke­dünk, párttagok, KISZ-isták, népfront aktivisták közös össze­fogással, hogy gondjaink meg­oldódjanak, s községünk tovább­ra is olyan dinamikusan fejlőd­jön, mint az elmúlt években. Cs. I. Filus Antalné, a Finom Kerá­miaipari Művek kalocsai porce­lánfestő üzemének dolgozója né­hány hónappal ezelőtt került szo­rosabb kapcsolatba a népfront­tal. Tavasszal a városi elnökség, majd a megyei népfront bizott­ság tagja lett, s küldöttként részt vesz majd a közelgő kongresszu­son. Mindez persze nem véletlenül történt. A fiatalasszony megér­demelte választóinak bizalmát. Munkatársai mondják róla: ízig- vérig közéleti ember. — Erre pártmegbízatásom is kötelez — magyarázta Filus An­talné. — 1969-ben a KISZ-tag- gyűlés ajánlásával felvettek a pártba. Az üzem tizenegy tagú pártszervezetében propagandista vagyok. Kollégáimmal gyakran beszélgetünk közös örömeinkről, gondjainkról. Véleményüket, ja­vaslataikat elmondom a veze­tőknek. Persze gyakran szóba kerülnek az üzemen kívüli prob­lémák is. Legutóbb például azt kifogásolták az asszonyok, hogy a város szélén levő szőlőhegyi bolt délután nincs nyitva, s az arrafelé lakók csak a város központjában tudnak bevásá­rolni. Örülök, hogy sikerült elintézni: az önkiszol­gálóvá alakított üzlet most már délután is nyitva van. A következő történetből is kiderül, Filusné nem hagyja szó nélkül, ha valamilyen hibát, hiányossá­got lát. A Széchenyi-telepen lakik. Az egyik ut­cában megkezdték az útépítést, majd abbahagyták. Az építéshez előkészített cementet napokig áz­tatta az eső. Miután szólt a vál­lalat vezetőinek, a drága cemen­tet műanyagfóliával befödték. — Nagyon sokan a környező községekből utaznak be dolgoz­ni a kalocsai gyárakba, üzemek­be — váltott a témán. — Jóné- hány buszjárat nem igazodik a munkaidő kezdetéhez. Reggel Dusnokról például néhány perc­cel 6 óra után érkezik Kalocsá­ra az autóbusz. Mivel nálunk csak délelőttös, műszak van, ez nem okoz különösebb gondot, mert a dusnokiak a munkaidő után le­dolgozzák azt a negyedórát. De ott, ahol váltják egymást a dol­gozók, erre nincs lehetőség, a munkaidő egyrésze elvész. Véle­ményem szerint módosítani kel­lene ezeknek a buszjáratoknak az indulási idejét. Mint azt a kongresszusi kül­dött mondta, a jövőben még több ideje lesz a közügyekkel fogla­kozni. Befejezte tanulmányait. A kalocsai I. István Gimnázium levelező tagozatán érettségizett, s ta­valy megkapta a porcelánfestő szakmunkás bizo­nyítványt. — Kalocsáról Pécsi Sándorral, az Ének-Zenei Általános Iskola igazgatójával, ketten veszünk részt küldöttként a népfront kongresszuson, ami szá­momra nagyon megtiszteli feladat lesz — mondta befejezésként Filus Antalné. T. L. Szeptember 18—19-én tartja VI. kongresszusát a Hazafias Népfront. A mozgalomnak ezen az országos eseményén Bács- Kiskun megyét az a harmincöt küldött képviseli majd, aki­ket a népfront megyei küldöttértekezletén megválasztottak. Közülük mutatunk be most néhányat olvasóinknak. Küldöttek a népfrontkongresszuson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents