Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

1976. augusztus 20. • PETŐFI NEPE • 3 Űj létesítmények avatása • Dr. Ortutay Gyula a kiskunhalasi általános iskolai diákotthon avató beszédét mondja. A megyei alkotmánynapi ünnepségek színhelye az idén Kiskőrös volt. Tegnap délután a Petőfi Sándor Városi Művelődési Köz­pont színháztermét zsúfolásig megtöltötték a város polgá­rai; a környékbeli üzemek, szövetkezetek szocialista brigád­jainak képviselői és szép számmal foglaltak helyet a néző­téren a kiskőrösi járás községeinek küldöttei is. Az elnökségben helyet foglalt Katanics Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Tohai László, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Bodóczky László, a Ha­zafias Népfront megyei elnöke, valamint a város és a já­rás párt-, tanácsi és tömegszervezeteinek több vezetője. A Himnusz után Csernák József, a Hazafias Népfront kis­kőrösi városi bizottságának elnöke köszöntötte a megjelen­teket és a megnyitót követően felkérte Raffai Sarolta kép­viselőt, az országgyűlés alelnökét ünnepi beszédének meg­tartására. (Folytatás az 1. oldalról) giumi alap társadalmi felügyelő bizottságának elnöke adta át. Mint mondta, Bács-Kiskun büsz­ke lehet rá, hogy az országgyű­lési képviselők öt évvel ezelőtti, bajai ülésének javaslatára nagy lendületet vett a tanyán élő, hát­rányos helyzetű ifjúság életkörül­ményeinek megjavítása. Alkotmányunk ünnepének tisz­teletére augusztus 19-én délelőtt 11 órakor adták át Baján, a Marx téren épített, tizennyolc kocsiál­lásos új autóbusz-pályaudvart, amely naponta 630 helyi és 230 távoísági autóbuszjárat fogadá­sára, illetve indítására alkalmas. Ugyancsak ebben az időben ke­rült átadásra az újonnan kialakí­tott helyi autóbuszmegálló is. Az ünnepségen Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója mondott beszédet, jelen volt dr. Gojdócsi István, a megyei ta­nács elnöke is. Ugyancsak tegnap délelőtt adták át rendeltetésének Baja-Szentistvánon a 75 szemé­lyes óvodát. Szintén tegnap, a délelőtti órákban adták át rendeltetésének azt az új ABC-áruházat Kalocsán, a Széchenyi lakótelepen, amely a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ és a városi tanács együttműködésé­vel épült meg. Az ünnepségen részt vett dr. Glied Károly, a A hagyományokhoz híven tar­tottak tegnap délelőtt alkotmány­napi megemlékezést a Hazafias Népfront megyei titkárságán. Polgár István megyei titkárhe­lyettes megnyitó szavai után dr. Bodóczky László megyei nép­frontelnök tartott ünnepi beszé­det, majd kitüntetéseket adott át a mozgalomban, a közösségért végzett munkában hosszú időn át lelkes önzetlenséggel tevé­kenykedő tisztségviselőknek, ak­tivistáknak. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa által adományozott „Népfront Munkáért” kitüntetést a következők kapták: dr. Bo- Aóczky László megyei népfront­elnök, Kollár Tiborné, megyei népfrontbizottsági tag, külterüle­ti titkár Kecskemét, dr. Sztrá- nyai György nagyközségi nép­frontelnök, állatorvos Hafta, Sza­bó Tibor megyei elnökségi tag, a Fémmunkás Vállalat munkása Kecskemét, Fekete János me­gyei bizottsági tag, egyházügyi titkár Kecskemét, Szabó Ilona községi népfrontelnök, iskolaigaz­gató Érsekcsanád, Újhelyi Jó­zsef városi népfronttitkár Kiskő­rös, Béleczki József nagyközsé­gi népfrontelnök Kecel, a HNF Országos Tanácsának tagja, szak­szövetkezeti tag, Szalay Leóna, a megyei titkárság gazdasági elő­adója Kecskemét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa által első ízben kiadott „Kiváló Társadalmi Munkás” megyei tanács elnökhelyettese is. Kiskunfélegyházán szerdán ke­rült sor a móravárosban épült százszemélyes óvoda átadására. A gyermekintézményt, amelynek létrehozásához a város üzemei, vállalatai 10 millió forint támo­gatást adtak és a lakosság 500 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, dr. Belényi Ist­ván, a városi tanács elnökhelyet­tese adta át Galló Pálnénak, az óvoda vezetőjének, a móravárosi dolgozóknak és a jelenlevő gye­rekeknek. Meglátogatta az új óvodát Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF országos tanácsának elnöke és Horváth István, a megyei párt- bizottság első titkára is, akik nagy elismeréssel szóltak a gyö­nyörű létesítményről, a játszótér­ről, a berendezésekről, majd hosszan elbeszélgettek az óvoda építésében részt vett munkások­kal, szocialista brigádtagokkal, a szülőkkel. Az ünnepség végén okleveleket kaptak és pénzjuta­lomban részesültek a legjobb tár­sadalmi munkások. Az óvodaépí­tést egyébként a Hazafias Nép­front városi akcióbizottsága szer­vezte, a kivitelező pedig a városi tanács kommunális és költségve­tési üzeme volt. Felvételünk a kiskunfélegyházi óvodát ábrázolja. jelvényt — a megyei elnökség javaslatára —, az alant felsorolt aktívák kapták: Balogh Ödön, az MSZMP járási bizottságának osz­tályvezetője Kiskunhalas, Bdrt- fai Attila tanácselnök Izsák, Csernák József városi népfront­elnök Kiskőrös, dr. Cseh László városi népfrontelnök Kiskunfél­egyháza, Dóra Tibor községi népfrontelnök, Dunaszentbene- dek, Fenyvessy Jenöné, a nép­front városi alelnöke Kecske­mét, Farkas Antal községi nép­frontelnök Úszód, Fekete László, az MSZMP városi titkára Kecs­kemét, Gyulai Lászlóné, a VIII. körzet népfronttitkára Baja, Iván Ignácné tsz-tag, népfront­bizottsági tag Kalocsa, Juhász István, az MSZMp városi bi­zottságának titkára Kiskőrös, dr. Kiss Ágoston népfronttitkár Lakitelek, Perjést Sándor köz­ségi népfrontelnök Helvécia, Pe­tő József, az MSZMP városi tit­kára Baja, Rétháti József általá­nos iskolai tanár Jászszentlászló, Sántha Károlyné népfronttitkár Tiszakécske, Szabó Endréné vé­dőnő Szabadszállás, Szigeti Péter, a megyei tanács osztályvezetője Kecskemét, Talmácsi József nép­frontelnök Hetényegyháza, Ur­ban Pálné, az SZMT kulturális bizottságának vezetője. Ezután Pogány Károly, a me­gyei pártbizottság osztályvezető­helyettese szólt a kitüntetettek­hez, s kívánt további munkájuk­hoz sok sikert, jó egészséget. A napokban összesen 2129 egyetemista és középiskolás vet­te át megbízólevelét: valameny- nyien az augusztus 22-től szep­tember 4-ig tartó, VI. építőtábori turnusban segítenek a kedvezőt­len időjárás miatt összetorlódó mezőgazdasági feladatok elvégzé­sében. A rendkívüli turnusra je­lentkezettek magas száma isiga­zolja: a fiatalok mindenkor ké­szek bizonyítani tettrekészségü- ket, munkaszeretetüket. Erre ala­pozott a KISZ Központi Bizott­ságának titkársága is, amikor jú­lius végén meghirdette az újabb, VI. építőtábori turnust. A munkára jelentkezők jól tudták: a meleg, csapadéksze­..Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél?” — kérdezte József Attila kétség- beesetten, népe és hazája iránt el­szánt felelősséggel. És volt bátor­sága a félfeudális, csaknem job­bágytartó urak, Horthy Magyar- országában megfelelni erre: „... ültetne krumplit harmadába, s nincs szabad föld, egy kapa se ...” Ám voltak József Attilának nem csupán kétségbeesett, de biz­tató sorai is, amelyeket a ma embere elfogadhat, s haláláig vallhat élete irányítójának, amelyben soha nem csalódhat: „Légy ami lennél: férfi, a fű kinő utánad.” S mintha e biztató szellemében épült volna fel az új társadalom, amelyben a parasztság nehéz munkáját könnyítik meg a ter­melőszövetkezetek, az ipari mun­kások okos gépei, megkönnyíti az értelmiség tervezéssel, növény­nemesítéssel, gyomirtó vegysze­rek előállításával, mert együtt hadakoztunk a hagyomány, s a természet erői ellen — s ugyan­azon célért. Köszöntjük ma a molnárokat és a pékeket, szállító munkáso­kat, bolti eladókat, minden be- csületes munkást, aki az elegendő és jó minőségű kenyér előállítá­sáért fáradozik. A munkás-pa­raszt szövetség ebben az erőfe­szítésben ölt testet leglátványo­sabban, és bizonyítja: ez a szö­vetség alapja szocialista állam­rendünknek, s feltétele jólétünk további növekedésének. Augusztus húszadika azonban több mint történelmi hagyomány, több mint az új kenyér köszön­tésének napja, ez a szocialista Magyarország Alkotmányának ün­nepe. A Magyar Népköztársaság joggal lehet büszke arra, hogy első ízben ő adott írott Alkot­mányt hazánk népének. Emlegettek ugyan ebben az országban ezeréves alkotmányt a felszabadulás előtt. Ilyen volta­képpen soha nem volt, de voltak törvények, amelyek az uralkodó osztály hatalmát és biztonságát kellett, hogy védjék. És volt még gény nyár okozta nehézségeken csak gondos, nagy erőfeszítéseket igénylő munkával lehetne úrrá a gazdaságok. Az ott dolgozók helytállása mellett ezekben a he­tekben a korábbi évekhez képest jóval több segítő kézre van szükség. A fiatalok összesen 9 táborhelyen látnak munkához, elsősorban a zöldség és a gyü­mölcs betakarításában segédkez­nek. Sokan közülük az üdülőtá­borokból keresték meg a szer­vezőket, és szép számmal akad­nak közöttük olyanok is, akik már kitettek magukét valame­lyik korábbi turnusban: A Bács-Kiskun megyei Kecs­valami, amiről éppen itt, Kis­kőrösön, Petőfi szülővárosában nem szabad megfeledkeznünk. Mert az egész nép számára biz­tosítandó jogokat ha álmodozva is, ha költői módon is, de éppen Petőfi Sándor követelte egész élete folyamán lelkesítő és_ el­szánt verseiben, majd az ő ba­ráti társasága vitatta és szer­kesztette meg a rendeleteket, tör­vényeket, konkrét, azaz a pontos gazdasági, bel- és külpolitikai változtatásokat követelő 12 pon­tot, amelyet végleges formában, mint a magyar nép követelését* Jókai Mór fogalmazott, meg. Ez volt az első kísérlet, több mint száz évvel ezelőtt arra, hogy ha­zánk minden állampolgára ré­szére valamely egységes jogot biztosítsanak a nép legjobb, leg- áldozatosabb fiai. Ezért nem kell Petőfi emlékezetét keresnünk sem Kiskőrösön, sem a Duna— Tisza közén, szabadságot követelő szellemének valamennyien örö­kösei, letéteményesei vagyunk, akik ebben az országban élünk. De a szabadság szeretetére ne­velő táj, ahol a szem messzire elláthat, s ahol hekiszabadultab- ban vált a gondolat, szőkébb ha­zánk, megyénk a legsötétebb el­nyomatás éveire is úgy gondol­hat vissza, hogy nincs miért szé­gyenkeznie. Nem adott-e néma ellenállásra oktató költőt hazá­jának? Arany János neve nem kisebb fénnyel dicsekedhet, mint Petőfié. Katona József, az első igazi magyar drámaíró, akit ma már az egész világon ismernek* s aki a magyar nemzeti, s tör­ténelmi dráma megteremtője volt — Kecskeméten született. De Móra Ferenc, vagy akár az apos. tagi Nagy Lajos külön-külön mind a maga sajátos eszközével a nép felemelkedését szolgálta. Mégis, csak 1919-ben, a Ma­gyar Tanácsköztársaság volt ké­pes arra, hogy valóságos kísérle­tet tegyen egy, a nép érdekeit szolgáló alkotmány megalkotásá­ra. Ezt a szellemet követve ké­szült el a már felszabadult Ma­gyarországon 1949-ben a dolgozó magyar nép képviselői által ki­dolgozott és elfogadott Alkot­mány, amelyet nálunk a tör­vények törvényeként azért emle­getnek, mivel a tíz fejezete és 63 paragrafusa szellemében kell minden törvénynek és minden rendeletnek megfogalmazódnia. Jogainkat pontosan megismer­tük, természetesnek tartjuk va­lamennyit, de állampolgári jo­gainkat állampolgári kötelességek egészítik ki, egyik elképzelhetet­len a másik nélkül. S amíg az Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság szocia­lista állam... a társadalom ve­zető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkeze­tekbe tömörült parasztsággal szö­vetségben. az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegé­vel együtt gyakorolja, teljesen nyilvánvaló, hogy ebben a társa­dalomban a tisztességes jó mun­kának kell, hogy legtöbb becsü­lete legyen, egyúttal azoknak, akik képességeikhez mérten a legtöbbet teszik le a nemzet asz­talára. Szabad életünk alaptörvényét köszöntjük tehát ezen a napon, amely ezer év múltán végre fél­reérthetetlenül kimondta, hogy népköztársaságunkban minden hatalom a dolgozó népé, s min­den érték forrása a munka. A dolgozó nép tagjaként egyenlő a törvény előtt minden magyar ál­lampolgár, egyenlőek jogban és kötelességben. Az ünnepek, a munkaszüneti napok alkalmasak a számadásra is. Sikeresen telje­sítettük népgazdaságunk IV. öt­éves tervét. Ezzel közelebb jutot­tunk ahhoz a célunkhoz, hogy a gazdaságilag fejlett országok so­rába emelkedjünk. Ami a legfon­tosabb, az egyre több értéket pe­dig a munka termelékenységének növekedése biztosítja. Ugyanab­ban az országban, ahonnan alig ötven esztendeje másfél millió koldus tántorgott ki Amerikába — pusztán kenyérkereset remé­nyében. kemét-szikrai Állami Gazdaság újbögi és lakiteleki építőtáborá­ba 200—200 fős „erősítés” érke­zett a paradicsom- és az ősziba­rackszüret meggyorsítására. 200 ifi áll munkába a Balatonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti tá­borában, hogy az őszibarack- és a csemegeszőlő mielőbb piacra kerülhessen. A Siófoki Állami Gazdaság zöldségbetakarítási és gyümölcsszedési feladatainak el­látásához 400 fiatal nyújt segítő kezet. További 600 diák a török­bálintiak kérésére serénykedik az őszibarackosban. A Pécsi Ál­lami Gazdaság Pécsett és Szi­lágypusztán veszi igénybe 250 Az elmúlt öt esztendőben nem­csak nagy ipari létesítményekkel gazdagodtunk, de a mezőgazda­ságban is egyre nagyobb teret hódít az iparszerű termelés. Az életszínvonal a tervezés szerint emelkedett. Pártunk és kormá­nyunk szociálpolitikai intézkedé­sei közül a legjelentősebbeket szeretném érinteni: 400 ezer új lakás épült, óvodai helyet tudunk biztosítani ma már az óvodásko­rú gyermekek csaknem háromne­gyede számára. Egy éve minden magyar állampolgár ingyenes gyógykezelésre jogosult. A terme­lőszövetkezeti parasztok nyugdíj- rendszere fokozatosan válik azo­nossá az ipari munkásokéval. Számadásunk azonban _ csak úgy lehet reális és meggyőző, ha gondjainkról is őszintén szólunk. Ebben az évben kezdtük meg az V. ötéves terv végrehajtását. Mindenképpen arra törekszünk, hogy munkával megalapozott jó­létet biztosítsunk valamennyiünk számára. A tőkés világ gazdasá­gi válsága közepette nem könnyű feladat, amire vállalkoztunk. Csak a szocialista országok szoros együttműködésével, a termelési fegyelem megszilárdításával, ta­karékossággal valósítható meg országépítő programunk. Ez év elején mondotta Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt első titkára: „A gazda­ságpolitika helyett mondhatnék csak politikát is, mert a gazdaság- politika a fejlődés jelen szakaszá­ban még inkább előtérbe lépett és a szó valódi értelmében poli­tikát jelent.” A Hazafias Népfront, miközben VI. kongresszusára készülődött, országszerte ismertette falvakban és városokban az V. ötéves terv céljait. Mindenki megértette, hogy a célokért küzdeni érdemes, de elérésük nem kis- erőfeszítést igé­nyel. Ezért nem csupán lelkiisme­retes, pontos, megbízható mun­kánk szükséges hozzá, de ötlete­ink, újításaink, elkötelezettsé­günk és ifjúkorunk lelkesedése is. Csak így élhetünk az ellenőrzés és beleszólás jogával. Bízvást megtehetjük: megyénk, ez a korábban oly sokat és sok­szor zömmel futóhomoknak, ér­téknek alig-alig elismert ország­rész mint a múltban, ma is igen­igen sok kiművelt emberfőt, ki­vételes koponyát és lelkesedni tu­dó szívet adott hazánknak. Nem kevés legfelsőbb szintű vezetőt is. Kövessük példájukat tehetségünk, képességeink arányában, de min­dig jószándékkal, nemes bátor­sággal. így érezhetjük magunkat igazán az ország gazdáinak, igaz haza­fiaknak, a szocialista Magyaror­szág hű állampolgárainak, akik a világ egészét tekintve a utóbbi három évtizedben a haladás olda­lán állunk, méghozzá következe­tesen. Hazánk szocialista külpolitikát folytat. A szocialista országokkal testvéri szövetségben, a tőkés országokkal kölcsönös előnyök alapján bővítjük kapcsolatainkat. Együttműködésre törekszünk a gyarmati sorból felszabadult, a nemzeti függetlenség útjára lépő országokkal. Békepolitikánk nagyságát és erejét jellemzi, hogy Európára és az egész világra a béke és hala­dás erői hatnak leginkább, s egy­re nagyobb teret nyernek. Ha­zánkban hivatalos politika a bé­kepolitika, amely tömegeket ké­pes mozgósítani a szocializmus szolgálatára. Hogy ez tartós marad, ennek a reménynek jegyében ünnepeljük ma szocialista alkotmányunkat. Az új kenyeret pedig abban a biz. tos tudatban szegjük meg, hogy munkánk, amely a haladást, a békét szolgálja, gyermekeink szá­mára kamatozik majd igazán. Kívánom, így legyen. Az ünnepi beszéd után került sor a hagyományos, idei lisztből sütött friss kenyér átadására. Az ünnepség második részében a kiskőrösi öntevékeny művészeti együttesek mutatták be műsoru­kat. diák munkáját. Halásztelken az Eötvös Lóránd Tudományegye­tem idén felvett egyetemistáiból állítanak össze munkabrigádo­kat. A rendkívüli építőtábori turnusban egyébként mintegy 1200 „0-évfolyamos” ifi vállalko­zott a pluszmunkára. Az idei nyárra szervezett 43 központi építőtáborban az eltelt hetekben, hónapokban becsület­tel teljesítették vállalásukat a résztvevők. A tavalyinál is töb­ben vállalkoztak a kéthetes ön­kéntes építőmunkára, s mint a KISZ KB építőtáborok bizottsá­gán elmondták, összességében a fiatalok túlteljesítették az elé­jük kitűzött célokat. Kitüntetések a Hazafias Népfrontnál Raffai Sarolta beszéde Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Kedves barátaim! A népnevelők és írók a nép szívének igazi ismerői, mindenütt* minden időkben, mindenfajta társadalmi rendszerben: teljes hittel vallom magam is — a poli­tizáló írók pedig különösen. Bár 31 éve, hogy hazánk fel­szabadult, s egy teljesen új kor­szak kezdődött a magyar nép történetében, amely egyetlen előzőhöz sem hasonlítható, mert 1945-ben kaptunk szabad utat a társadalmi haladáshoz, mégis azt mondom, noha ez csupán látszó, lagos ellentmondás: az a nemzet, mely múltját nem ismeri, a múlt értékeit semmibe veszi, nem tud mit kezdeni okosat, értékeset gazdagabb jelenével, s nem lát­ja igazán jövőjét sem. Űjjászülető országunk új na­pokat avatott ünneppé, de éppen, mert múltja értékeit is mérlegre tette, a régi ünnepeit új tarta­lommal bővítette, s ezekkel gaz­dagítva tette igazán rangossá. Augusztus húszadika is meg­újult. Tisztább, egyértelműbb kön­tösbe öltözött, hiszen korábban nagy királyunk, a nemzetalapító I. István király önjelölt örökösei míg a régmúlt dicsőségéről szó­nokoltak, voltaképpen az or­szágvesztést gyakorolták, s egy halálraítélt politikát folytattak. Az új kenyeret, mint önnön, sze­mélyes járandóságunkat vették el bankhitellel, adópolitikájukkal azoktól a millióktól, akik ebben az országban élelmet, iparcikket, szellemi kvalitást, tehát minden értéket megtermeltek. Az uralko­dóosztály mégis éppen őket kár­hoztatta éhezésre és nyomorúság­ra. A mai augusztusi új kenyér ünnepére eltűntek a régebben díszmagyarba öltözött, csak kül­sőségekben, s hivalkodásban ma. gyarkodó magyar urak, de eltűn­tek a rongyos, vagy ruhátlan sze­gények is. Ez a nap ma a dol­gozó magyar nép ünnepe. Azé a népé, mely megtanulta legna­gyobb királyától, hogy csak az a nemzet maradhat fenn, amely ké­pes túllépni történelmileg idősze­rűtlenné vált életformáján, képes békében élni szomszédaival, szor­galmasan, közös munkájával olyan országot épít, amely a ha­ladás külső és belső ellenzőivel szemben egyaránt helytáll. Az új kenyér igazi ünnepévé a mi nemzedékünk tette ezt a na­pot. Gondoljunk arra, miként írt az égő búzaasztagot sirató bére­sekről Ady Endre több mint fél évszázada: ,,Siratják a semmit, a másét. — A gróf tán épp agarász — Érzik titkon, hogy az övék E bús élet s a kalász.” Ennél érzékletesebben paraszt­ságunk kenyérért sóvárgó igazát senki meg nem fogalmazta. S amikor ma az életet, a kenyeret megtermelő parasztot köszöntjük, mint ennek a napnak elsősorbani ünnepeltjét, továbbkísérve gondo­latban, történetben, vagy iroda­lomtörténetben sorsát, meg kell állnunk a húsz évvel későbben született soroknál: Űjabb 200 fiatal segíti a Szikrai Állami Gazdaság sürgős teendőit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents