Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-14 / 165. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 14. ARCOK - KÁNIKULÁBAN Vörösen izzanak a kemencék. Kint 30 fokos hőségben ájuldozik a város, itt bent, a Lam- part Zománcipari Művek kecskeméti gyárának öntödéjében 40—50 fokkal birkózik a szív és a tüdő. Az arcok ijesztően feketék a verejtékkel megtapasztott koromfekete homoktól, a kiszáradt torkokon literszámra engedik le a tejet és a sózott szódavizet. A szellőzőablakokon bezúduló hőség, üdítően hat a kemencékkel tetézett benti klímához képest. Ezer fokra felhevítve!... 0 A kokillákba izzó vas, a torkon hűtött tej csorog... Ügy ereszkedünk alá a pokoli forróság különböző fokozatainak rétegeibe, mint különös tűzterige- ri búvárok. A kéziöntöde még csak a kezdet. A hőmérséklet aránylag tűrhető, a kemény fizikai munka azonban jócskán megizzaszt mindenkit. Egy folyamat kezdete és egy korszak vége ad itt figyelemreméltó találkozót egymásnak, ahol a fekete homokból kialakul a majdani patyolatfehér fürdőkád, szinte teljesen a kezek érintésére, az izmok bámulatos teljesítőképességének következményeként. Nyári csillagszóró A kompozíció zárt. ütemesen elrendezett. Az előtérben nagy kupac homok, ezt locsolókannával öntözi egy idősebb ember. Aztán jönnek a lapátolok, beleforgatják az előkészített homokot a formaszekrényekbe, tőlük a légdöngö- lők veszik át a szólamot. Minden formához kézikocsikkal tolják a kúpolókemencéből kicsurgatott vasat. Naponta 80—100 tonnát fuvaroznak a taligások. A kemence körül már kezd melegedni a levegő. Az olvadt vas szikraesőben ömlik a tartályokba, pontosan úgy fest, mint a karácsonyi hangulathoz nélkülözhetetlen csillagszóró. Az öntők nem örülnek a szép látványnak. — Nem jó jel, ha szikrázik — magyarázzák —, azt jelenti, hogy kemény a vas. Beleszimatolok a levegőbe. Kenyérsütés szaga van. Lehetséges? — Már hogyne volna az — hagyják helyben a feltevésemet. — Ahogy a homok, meg a melasz ég, annak pont olyan az illata, mint a kemencében kisülő kenyérnek. Az ünnepélyes pillanatnak hatalmas dörrenés vet véget. Valamelyik formában berobbant a gáz. A hangjától megrázkódnak a falak, de az ittenieknek arcizma sem rándul. Megszokták. Ez is hozátartozik az üzemhez, mint a homokröpítőbői folytonosan kilőtt, a lapátokkal ütemesen megforgatott, a formaszekrényekbe bedöngölt és a falakra, pórusokba mélyen beivódó fekete homok, vagy a levegőben ökörnyálként úszó, a mennyezetről fürtökben csüngő salakgyapot. A kéziöntöde jól érzékelteti az idő múlását. Megöregedett, de egyelőre nem vonták ki a forgalomból: egyedi darabok, kisebb szériák gyártására használják. Kádszimfónia — nagyzenekarra A kéziöntöde múltbavesző akkordjai után — a gépiöntödében elragad a jelenidejű hangok mennydörgő forgószele. Ez a monumentális nagyságú és hangerejű gépi nagyzenekar 90—95 decibeles erősítésben „játszik”, vagyis meghaladja az elviselhetőség határát. A fülsiketítő lármából annál tökéletesebben, érettebben bontakozik ki a forma, a gépesített kádgyártás méltóságteljesen hömpölygő folyama, amelyet az itt dolgozók java része már csak irányít. Gép adagolja a homokot, gép rázza, döngöli be a formákba, és a kokillákba sem kézikocsi, hanem daru önti az izzó vasat. A gyártás jóval korszerűbb, mint az előző helyen, bár még mindig nem a legtökéletesebb. A következő állomás egyelőre még a soron következő rekonstrukció fejlesztési tervei között szerepel, s talán nem várat túl sokat magára. Most még itt kell helytállni, s nem is akárhogyan. Kulman György öntő nagyot húz a szódavizes üvegből — egy műszakban 5—6 liter meg se kottyan —, s mindjárt azt is elmondja, hogy duplán megérzik a hőséget, mert az első féléves lemaradást is most kell behozni. Sűrűn előfordul, hogy éjjel kettőkor fejezik be a második műszakot, sőt a szabad szombatjukat- is a 40—45 fokos öntödében töltik. — Nekünk is érdekünk, hogy hozzuk a tervet — ordítja a fülembe, így is alig értem. A rettenetes zajból apránként szűröm ki a szavakat, amelyek egy mat- kópusztai tanya, két gyerek, békésen kapirgáló tyúkok, árnyas fák, virágok falusias hátterét rajzolják az izzó vas útját karmesterként vezénylő öntő erős, öntudatos alakja mögé. Hátországa a tanya, a gazdálkodás, mint ebben a gyárban majdnem mindenkinek. Azonban 14 év óta vassal dolgozik, és ez sem múlt el fölötte nyomtalanul. Meglátszik ez abból is, hogy brigádjuk — az Egyetértés szocialista brigád —, nemrég vállalati szinten is kiváló lett. Jól és becsületei dolgoznak, szemmel tartják. vigyázzák és formázzák egymást. Az egyik brigádtagról mesélik, hogy sok baj volt vele. Sűrűn nézett a söröskorsók fenekére. A tagság nem hagyta elkallódni. Ma már egyike a legjobbaknak, kiváló dolgozó kitüntetésben is részesült. Kulman György lekotorja a salakot a sárgásvörösen izzó vasról és gombnyomással beleereszti a formába. Kész a kád. A súlyos ládaszerű tartály lassan elindul a görgőkön, végig vonul a hűtőszakaszon, a kádleszedőkhöz, akik hatalmas fakalapáccsal verik le róla a még piros, füstölgő homokot. A beszívott levegő fojtogalóan gázos és olyan forró, mintha lángot nyelnénk. Patkós István bácsiról ömlik a verejték, pedig egy gramm felesleges zsír nincs a testén. Mennyi kádat bont ki a forró homokból? — Mikor hogyan. Általában 200 darab készül egy műszakban, ehhez ketten vagyunk. Az egyjk üríti a formát, a másik az emelőn leereszti a tisztítóműhelybe. Lelkes kísérőm, Székelyi János műszakvezető felvilágosít, hogy a rekonstrukció ezt a műveletet is gépesíti. Pista bácsinak csak a gombokat kell majd nyomkodnia. Az öreg borostás arcán hitetlenkedő mosoly szalad át. Nem fiatal már, három év hiányzik a nyugdíjából, de a szívóssága, az ereje, a munkabírása elnyűhetet- len. Pedig 21 éve került az öntödébe, s felnevelt 9 gyereket. Van egy szenvedélye is, galambokat teryészt. Amikor hazamegy a gyárból, kiül az udvarra és nézi a galambjait. A temérdek fekete homok után jólesik a szemének, a repdeső szárnyak hűs fehérsége ... A legforróbb hely, mégsem melegüzem... A gépiöntöde forrószeles kúpo- lókemencéiről azt hinné az ember, ezt a forróságot nem lehet túl0 Patkós István: „Sajnos, nincs ki a létszám, mostanában sokat tizenhatórázunk ...” Így döntöttek a központban. A hivatalos határozat jeges szigorát úgy látszik az sem képes felolvasztani, hogy sokszor ket- ten-hárman is elájulnak a kibírhatatlan hőségtől. Behozni a lemaradást Nemcsak a levegő, de a hangulat is forró, a zománcozóban éppúgy, mint a jóval hűvösebb irodákban. Sövegjártó Zoltán főmérnök nem titkolja, hogy komoly gondokkal küzdenek. — Az első féléves tervünk 3— 3.5 százalékkal kevesebb az előirányzatnál, a jelek szerint nem lesz könnyű a tavalyi jó eredményeinket megtartani. — Mi okozta a lemaradást? — Összejöttek a dolgok. A kéziöntöde létszáma a tavalyihoz képest 20—25 százálékkal csökkent, a gépi gyártás is rengeteg túlórával oldható csak meg. Kilencedik évébe lépett a gépsor, most kezdenek megmutatkozni' az öregedés jelei. Sok a hiba, a leállás, ezen úgy segítünk, hogy a dolgozók szabad idejéből • pótoljuk a kieséseket. Nagyon kell igyekeznünk, hogy egy kicsit előredolgozzunk, mert ebben a tervidőszakban újabb felújítás előtt áll a gyár, s nekünk már most annyival többet kell gyártanunk, amennyivel a rekonstrukció alatt várhatóan kevesebb lesz a termelés. Az idén 340 millió forintot kell megtermelniük. Belföldi fel- használásra 200 ezer fürdőkádat várnak tőlük, ehhez még tízezret vállaltak azért, hogy a rekonstrukciós fejlesztés ne okozzon zavart a belső ellátásban. Első féléves exporttervük biztatóan alakult, év végére ezt is szeretnék túlteljesíteni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a gyár dolgozóinak, néha szinte már saját erejükön felüli helytállása. Tegyük hozzá, minden becsület és elismerés megilleti azokat, akik az öntödék 40, vagy a zománcozó 70—80 fokos hőségében, nyakig.kormosán, és saját verejtékükben fürödve százmilliókkal gyarapítják a népgazdaságot. És a lakosság életszínvonalának jobbátételéből is keményen kiveszik a részüket. Vadas Zsuzsa 0 Kulman György öntő: „Egykét vasszikra nem nagy dolog. Olyan, mint a bolhacsípcs ...” szárnyalni. Pedig a csúcs még hátra van. A gyár „legtüzesebb” munkahelye az óriási pékségre emlékeztető zománcozó, ahol nem kenyeret, hanem hófehér és színes fürdőkádakat „sütnek", az ezer fokra felhevített kemencékben. A zománcozok azbesztszövésű kötényben, kesztyűben, védőálarcban dolgoznak. A hőség itt 70 fokos. — Mi hűsölni szoktunk, a 30 fokos kinti melegben — mosolyog Törtei i László, az üzem egyik legjobb dolgozója. — A kemence közelségét még csak ki lehet bírni, az a legrosszabb, amikor a kemencéből kiemelt izzó kádat zománcozzuk. Ilyenkor nagy felületről sugárzik ránk a meleg. — Mivel enyhítik? — Döntjük magunkba á folyadékot. Ilyenkor nyáron, 20 liter szódavizet is megiszom egy műszakban. — Nem hiszem, hogy sokan cserélnének vele, különösen kánikulában. Pedig, bizonyára ennek a nehéz mesterségnek is van szépsége, még talán öröme is? — Feltételenül. Szép, mert változatos. Legalább 15—20 féle színárnyalattal dolgozunk, mindnek más az olvadási hője, tehát nem egy monoton, hanem a szó szoros értelmében igen színes művelet ez. Annak meg csak örülni lehel, ha látjuk, hogy hibátlanra sikerült. — Melyik színt szereti a legjobban? — Mint feladat, a fehér a legegyszerűbb, de nekem a zöld tetszik a legjobban. — Otthon milyen színű kádja van? — Semmilyen. Egy szobakonyhában lakunk a családommal. Most született a második gyerekünk ... Abonyi István gazdasági vezető nem mulasztja el szóváten- ni, az itteniek legnagyobb keserűségét. A zománcozóüzem. hiába legforróbb helye a gyárnak. — a hőség itt teszi legnagyobb próbára a szervezetet —, hivatalosan még sincs melegüzemnek elismerve. Emiatt a dolgozók elesnek egy csomó és méltán megérdemeli kedvezménytől. 0 A zománcozásban ez a legrosszabb. Amikor a tüzes kád szembefordul az emberre] és valósággal pörköli. 0 A kádgyártás fináléja. Az ezer fokon „kisütött” kád hamarosan valamelyik fürdőszobában szolgál (Fotó: Méhesi Éva) A múlt hónap utolsó harmadában vitatta meg és fogadta el a kollektív szerződés tervezetét a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Szakszervezeti Tanácsa. Mint más munkahelyeken, a résztvevők itt is elmondták, hogy szűlíebb munkaterületükön milyen felvetéseket, észrevételeket tettek a dolgozók, s mi az ő véleményük is a vállalati kollektív szerződés tervezetével kapcsolatban. Ha témakörök szerint vizsgáljuk a felszólalásokat, a skála nem mondható szélesnek. Beszéltek munka- és védőruháról, a dolgozók tulajdonában levő szerszámok használati díjáról, a brigádvezetői pótlékról, s a törzsgár- dajutalomról. Illetve, hogy ezekkel a kérdésekkel hogyan foglalkozik a kollektív szerződés. Az említett tárgykörökön belül legtöbbször a törzsgárdajutalom, s a vele összefüggő kérdések szerepellek. Lássuk először konkrétan a felvetéseket és válaszokat. Vad Imre megállapította, hogy a kollektív szerződés nem tesz említést a törzsgárdaj utalómról. Ügy hallotta — mondotta —. hogy ez meg is fog szűnni. Érdeklődött, hogy ez valóban így van-e, és ha igen, miért? Dörner Henrik igazgató úgy válaszolt, hogy a törzsgárdajutalom fizetésének lehetőségét a vállalattól független szabályozók határozzák meg. Az új rendelkezések értelmében lörzsgárda- jutalom a jövőben csak a nyereségalap terhére fizethető. A vállalatvezetőségnek nem áll szándékában ennek megszüntetése, de ez — az eddigi formában valószínűleg nem lesz kifizethető. A torzs- gárdatagok megbecsülésének kifejezésre juttatása a béremelések és egyéb lehetséges anyagi és erkölcsi elismerések irányában fog nagyobb hangsúlyt kapni. Vad Imre még világosabban kívánt látni. Az igazgató tájékoztatásából megértette, hogy a törzs- gárdajutalom kifizetésének szabályozása nemcsak vállalatunkat, hanem az egész építőipari ágazatot érinti. Megkérdezte még, hogy van-e a felsőbb szintű vezetésnek olyan elképzelése, hogy vállalati szinten ötévenként jutalmazzák a törzsgárdatagokay Dörner Henrik eiőadtar* az "ál* lami vezetésnek —a SZÓT-tal egyetértésben az az álláspontja, hogy a mozgóbérek minél alacsonyabb százalékarányt képviseljenek, és a törzsgárdatagok megbecsülése elsődlegesen az alapbérek emelésénél jusson kifejezésre. Az eddigiek folyamán a BACS- ÉP azon vállalatok közé tartozott, amelyeknél a mozgóbér a legalacsonyabb százalékarányú volt. Ezt a gyakorlatot megszegni a továbbiakban sem kívánják, ezért a tórzsgárdához tartozó dolgozók elismerését más formában juttatják érvényre. Kiss Ernő így vitte tovább a gondolatot. A múltban — a munkabér megállapításánál elsődleges szempontként vették figyelembe a szakmában, illetve közelebbről a vállalatnál eltöltött időt. Ez mindenképpen ösztönzőleg hatott a régebbi szakmunkásokra. Jelenlegi tapasztalata ezzel szemben, hogy az úgynevezett „örökmozgó” és sok esetben fiatalabb szakmunkások alapbére magasabb, mint azoké az idősebb munkásoké, akik huzamosabb ideje dolgoznak egy adott munkahelyen. — Mi ennek az oka és milyen szemléletből fakad ez a jelenség? Dörner Henrik kifejtette, vállalatuknál elvi szempont, hogy a bérek tükrözzék a végzettséget, szakképesítést, a vállalatnál eltöltött időt, a tényleges hozzáértést, munkafegyelmet, a dolgozó valóságosan végzett munkájának minőségét. Ezt, mint a vállalat egyszemélyi felelős vezetője — személyesen ellenőrzi. Megállapítása szerint ez az elv jó hatásfokkal érvényesül és összességében be is tartják a vállalatnál Természetesen felmerülhetnek jogos sérelmek is, hiszen — sajnos — nem zárható ki a szubjektív döntés lehetősége. Ilyen jellegű problémákat viszont orvosolni lehet és kell is. A vállalat gazdasági vezetősége következetesen és határozottan elvárja minden, munkabérrel foglalkozó vezetőtől, hogy messzemenően tényszerű szempontokat figyelembe véve, tárgyilagosan döntsön a bérekről. Ennek betartását rendszeresen ellenőrzik. Nem véletlen, hogy a törzsgár- datagság megbecsülése ilyen árnyalatosán vetődött fel a nagy építőipari vállalat kollektív s. r- ződésének megvit ‘•■saKoi. Az iparágazat egyik jellee *essége volt, s részben az még ma is, hogy elég nagy a fluktuáció, a munkások cserélődése. Jelentősen változtatott a helyzeten az építőiparban is végrehajtott bérrendezés, amely segített gátat vetni például annak a folyamatnak, hogy kipróbált, értékes szakmunkások — a felkínált magasabb bér fejében — hátat fordítottak törzs1-munkahely üknek. Számítsuk ehhez a szakmában is meglevő munkaerőhiányt. S ha Kiss Ernő iménti tapasztalatára utalunk — bizonyára hozzágondoljuk, hogy nemcsak az építőiparban, s nem csupán ennél a vállalatnál tették szóvá régi, hűséges dolgozók ugyanezt. Az erélyesen hangoztatott helyes elv és követ-< kezetes vállalatvezetői ellenőrzés ellenére is becsúszhattak egyéni elfogultságok, igazságtalanságok egyesek bérének megállapításánál. Különösen, ha új belépő volt a szakember, akit „tárt karokkal vártak”, s akiből ötször annyit szívesen láttak volna. No persze a helyes elvek kijátszását semmiféle szűk létszámkeresztmetszet nem indokolta. Ahol legelőször megtették, elvetették, a csábítás magvát, ami — sajnos — nem kívánatos dús vetéseket hozott. S nehéz volna megmérni, mekkora erkölcsi kárt, önérzetrombolást okozott a sok esetben nem is titkolt kivételezés, egyből magasabb bér az új belépőnek — .az üzem, vállalat meg- . hjzfcató, ragaszkodó tprzsmunká- suináí. Ahol külön juttatások, illegális, bújtatott pénzek jutalmazták az újonnan jöttét, aki ilyen értelemben júdáspénzért cserélte el egykori munkahelyét —, ott aztán teliszájjal szónokolhatták a régiek, a hűség, a minőség megbecsüléséről. De hogy ezt most már ne részletezzük, mindjárt elvágjuk azzal a hírrel, amely szerint leáldozik a csábítások napja. Napvilágot látott az. új rendelkezés, amellyel végre szabályozták az újonnan belépő dolgozók bérét. Mi ebből a legfontosabb? Az új dolgozó bére egy esztendeig nem lehet magasabb a vele azonos munkát végzők átlagbérénél. Akik pedig „kilépett” bejegyzéssel jelentkeznek, vagy egy év alatt háromszor változtattak önkényesen munkahelyet, azoknak a fizetése egy évig nem haladhatja meg a bértétel alsó határát. Az új belépő egy évig nem kaphat jutalmat. Bizonyára megnyugtatja mindazokat a munkaügyi miniszter rendelete, akik oly régen várták, s annyiszor sürgették annak orvoslását, hogy a munkaerőhiány jegyében elcsábított új emberek sokszor és azonnal többet keressenek, mint a kitartóak, hűségesek. Nem lesz jó üzlet sem az önkényes, kilépés, sem a bérre ráígérő csábítás. S most az általános gondolatfűzésről térjünk vissza a Bács megyei Álami Építőipari Vállalat kollektív Szerződésének, tervezetének vitájára. Akik oly féltéssel és jogos kíváncsisággal firtatták a törzsgárdajutalom sorsát, bizonyára meglátják a dolgok ösz- szefüggését. Hogy tudniillik a munkaügyi miniszter rendelete — remélve, hogy nem engedik kijátszani sehol gazdasági vezetők, társadalmi szervek — garantálja a törzsgárdához tartozó dolgozók munkájának elismerését, értékelését béremelések, s más anyagi, erkölcsi formákban. így még igazságosabb a kiemelés, mint az eddigi módon. Tóth István Világszínvonalon Horizont—115 néven új televíziókészüléket állítottak elő a minszki ipari egyesülésben. Képernyőjének átmérője 67 centiméter. Ki- és bekapcsolását, a csatornaváltást, a kép élességét, a hangerő szabályozását tenyérnyi nagyságú, ultrahanggal működő távkapcsoló segítségével lehet végezni. A kijevi Majak üzemben hamarosan megkezdik az igen jó minőségű Majak—001 sztereo magnetofonadapter gyártását, mely világszínvonalon áll. APN—KS
