Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-14 / 165. szám

1976. július 14. • PETŐFI NEPE • «

„A KÍVÁNCSISÁG VITT ELŐRE”

Szakmunkásból tanár

HAZAI TÁJAKON

Ahol a majki remeték éltek

Cseh, Miklós a Kecskeméti 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára. Mellesleg az intézmény szakszervezeti bizottságának a titkára. Harminckét esztendős. Évek óta annak az iskolának a falai között oktatja, neveli a jövő szakmunkásait, ahol nem is olyan régen még ő maga is szerszámkészítő-tanuló volt.

— Hogyan is kezdődött?

— Parasztgyerek voltam. Először a lakatosszakmát tanultam, majd átmentem szerszámkészítőnek. Ez a vasipari szakmák gyöngye. Aki ezt csinálja, annak kell tudni forgácsolni, edzeni, marni, köszörülni, esztergálni — és annyi mindent még! Szerencsére jó tanuló voltam, s már akkor is, mint később, elsősorban a kíváncsiság vitt előre. Szerettem tanulni, jó érzés volt. ha valamit megértettem, ha valamit meg tudtam csinálni.

— Mi történt a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után? A jelek azt mutatják: nem hagyta abba a tanulást.

— Beiratkoztam a pécsi technikumba (azóta szakközépiskola lett), de közben bevonultam katonának. Elhatároztam, hogy ott is tanulok. Mivel előtte már az MHSZ-nél jogosítványt szereztem, gépkocsivezető lettem. S ha szabad időm volt, siettem tanulni, készültem a vizsgákra. Még a leszerelésem előtt leérettségiztem.

— De azért a katonaságnál sem hanyagolta el a munkáját. Ezt mutatja, hogy kétszeresen kiváló katona lett. kitüntették, s megkapta az elsőosztályú gépkocsive. zető kitüntetést is.

— Elvégeztem a munkámat, ennyi az egész.

— Közben megnősült, ugye9 Igaz. hogy a felesége is pedagógus?

— Igen. Magyar—orosz szakos tanár. Jelenleg a Szovjetunióban gyakorolhatja a nyelvet.

— Az érettségi után mit csinált?

— Mini szerszámkészítő szakmunkás dolgoztam. Majd kapva- kaptam az ajánlaton, hogy jöjjek el szakoktatónak, ide a 623. számú iskolába. Hiszen Tóth László igazgató kezdettől a tanulásra biztatott.

— Ez mit jelentett akkor közelebbről?

— Nagy. nagy örömet! Ott. ahol néhány éve még én tanultam, most oktathattam a fiatalokat. Közben a tanulást sem hagytam abba. Letettem a mechanikai műszerész vizsgát, s ezzel hivatalosan három szakmám lett. Ugyanis hivatásos gépkocsivezetői jogosítványom is volt már. egy ideig előadóként dolgoztam a gépjárművezetői tanfolyamokon.

—* S ezek után még tovább akart tanulni, a diplomája azt mutatja.

— Igen. de közben a budapesti egyetemen műszaki szakoktatói oklevelet szereztem. Ebben az oktatási formában már pedagógiát is, filozófiát is tanultam. Gond'4- tam, kár lenne abbahagyni A feleségem is biztatott: csináljon

tovább. Pedig már két gyermekünk lett. De ő mindent magára vállalt otthon, hogy haladjak, hogy sikerüljön. Tulajdonképpen ekkor lett igazán kedvem a tanuláshoz. Nem túlzók, ha így mondom: szárnyakat kaptam.

— Hol tanult tovább?

— A szegedi főiskolán. Gondolhatja, mekkora volt az örömünk, amikor hazavittem a tanári diplomát. A tanítványaim eljöttek Szegedre, a diplomaosztó ünnepségre; megható volt.

— Mint pedagógus, milyen fő alapelveket tart szem előtt elsősorban?

— A sokoldalú ráhatást, a közös élményeket. S azt, hogy az elméleti dolgok, ismeretek mellett, egyetlen percre se hanyagolják el a fiatalok a gyakorlatot. A szakmai képzés mellett ezért kapnak nagy szerepet a különböző társadalmi munkák. Ezeket igyekszünk játékosan, érdekesen elvégezni, például kirándulásokkal egybekötni.

— Milyen volt az elmúlt tanév ?

— Nehéz. Heti huszonkilenc órában tanítottam. De szép is volt. Például az osztályom első lett a brigádversenyekben.

— Másoktól tudom, hogy a rendszeres tanulás mellett szakított időt a műszaki kísérletezésre is.

— Egy-két újításomat elfogadták. Elsőnek az új fajta üregelő szerszámot. Vagy amikor a marógépet átalakítottam vésőgéppé.

— Mire a legbüszkébb?

— Hogy soha. sehol nem kértem vizsgahalasztást.

— S a tanári, oktatói munkájával kapcsolatban?

— Arra. hogy megértem a tanítványaimat. S ez elsősorban azért van. mert mindent, amit ők tesznek, magam is végigcsináltam.

— Elégedett az életével?

— Igen. s talán azért, mert mindenért megdolgoztam.

Varga Mihály

Magyarország története - tíz kötetben

• A könyvhét alkalmával került a könyvesboltokba egy vaskos kötet, címoldalán a felírással: Magyarország története 1918 —1945. Aki fellapozta a belső címlapot is, láthatta, hogy a terjedelmes, sárga borítóval ellátott kötet egy sorozat első köteteként látott napvilágot, hiszen a címoldal mellett ott állt: Magyarország története tíz kötetben. Ilyen terjedelmes, részletező, s mégis az ország történetét egységbe fogó összefoglalás hosszú idő óta nem jelent meg Magyarországon. Ha valaki gazdagon illusztrált kézikönyvet keresett, amelyben az őt érdeklő kérdésre választ találhatott, csak régi, szemléletében és anyagában elavult munkák között válogathatott.

Még a múlt század végén, a millennium alkalmával látott napvilágot az akkori reprezentatív összefoglalás, az ugyancsak tízkötetes Magyar Nemzet Története. Ez a mai napig legrész- letezőbb összefoglalás kora tudományos színvonalán, s nem utolsósorban az igényeket mesz- szemenően kielégítő, szép kiállításba, gazdagon illusztrálva, aranyozott kötéssel ellátva látott napvilágot. Szerzői akkori történetírásunk legjobb szakértői voltak. Felesleges mondanunk, hogy az azóta eltelt nyolcvan esztendő során mennyi mindenbe előre lépett a történetírás, mennyi újat tártak fel, mennyi mindent másként ítélük meg, máskét magyarázunk, mint akkoriban.

A Horty-korszak történetírása is megalkotta a maga reprezentatív összefoglalását. Az öt, illetve nyolc kötetben is kiadott Magyar Történet mindössze két szerző műve volt, Hóman Bálinté és Szekfű Gyuláé, s mai napig is mint „a Hóman—Szekfű” említettetik a történeti köztudatban. Feldolgozásuk 1918-ig követte történelmünket, a korszak uralkodó, ellenforradalmi szemléletének megfelelő beállításban. Magyarázó elvül, az eszmék változása, fejlődése szolgált — elvonatkoztattak a társadalom reális életéről, gazdasági alapzatától, vagyis ún. „szellemtörténeti” beállításban elemezték a múlt eseményeit.

• A felszabadulás után persze jó néhány rövidebb összefoglaló feldolgozás látott napvilágot, de a nagy, reprezentatív összefoglalás mégis három évtizedig váratott magára. S ez nem véletlen, hiszen a feladat nem az volt, hogy egyszerűen eltérő értékelési szempontok alapján „új>11'! n 91*1 'J91UOU

I filial

„ráírják” a történelmet (mint sokan hiszik), hanem az, hogy gazdagítsák, elmélyítsék a múltról alkotott ismereteinket. A fel- szabadulás után földesúri és egyházi levéltárak egész sora vált hozzáférhetővé, gazdagodtak a források megközelítésének a módszerei, s ennek nyomán újabb és újabb eredmények születtek. Csak mostanra érett meg annak a lehetősége, hogy az elért eredményeket új szintézisbe, együttes feldolgozásba egyesítsék.

Mit fog tartalmazni az új Magyarország története? Már címében is eltér elődéitől. A múlt századi Magyar nemzet története az állítólag örökké létező nemzet múltjáról kíván beszámolni. (Ma már tudjuk, hogy a nemzet történeti képződmény, csak az újkorban alakult ki nálunk is, másutt is.) A Magyar Történet a változó világban mindig változatlanul maradó „magyarság” útját követte volna nyomon. De a történelemben ilyen változatlanul maradó sajátságokat sem lehet felfedezni. Még maga a változatlannak gondolt nyelv is alakul, fejlődik.

Mint címével is kifejezi, a Magyarország története, az ország, vagyis az állammá szerveződött társadalom életét kíséri nyomon. (Első kötetében bemutatja persze a honfoglalás előtti Magyarország történetét, de beszámol a Kárpát-medence honfoglalás előtti történetéről is.) A történeti elemzések tehát nemcsak a magyarságra, hanem a velünk együttélő nemzetiségekre is kiterjednek. Magától értetődik, hogy a feldolgozás a nemzetközi összefüggésekre, az egyetemes történet eseményeire is kiterjed. A most megjelent kötet, a történeti valóságnak megfelelően, a mai országterülettel egyező Horthy-kori Magyarország történetét mutatja be.

A tízkötetes sorozat egyes kötetei az elkészülés sorrendjében látnak majd napvilágot. Már beszerezhető, mint említettük, az 1918 —1945 közötti történelemről szóló, talán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, gazdagon illusztrált kötet. Jövőre jelenik meg az 1848—1918 közötti korszakot tárgyaló két újabb kötet, majd feltehetőleg az évtized végére az 1790—1848 közötti, más szóval a reformkori kötet. A tervezett korszakbeosztás szerint a kezdetektől 1526-ig két, 1526-tól 1790-ig újabb két kötet mutatja be az eseményeket. összesen tehát nyolc kötet jelenik meg majd, amely a fel- szabadulásig egységes ívben vázolja fel történelmünket. Az 1945 utáni korszakkal a kilencedik kötet foglalkozik. Végezetül a befejező, tizedik kötet a történetírás történetét és a tárgy- és névmutatókat tartalmazza majd.

A hatalmas, évek óta készülő, s csak hosszú évek múlva beteljesedő vállalkozásban történészek tucatjai vesznek részt. (A munkálatokat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete fogja össze.)

• Ki fogja majd ezt a tíz kötetet egyvégtében elolvasni? Teszik fel sokszor a kérdést — helytelenül. A több ezer oldalas összefoglalás nyilvánvalóan nem azzal a céllal készül, hogy minden művelődni kívánó ember végigolvassa. Kézikönyv lesz, amely azt a célt szolgálja, hogy mindazok, akik valamely esemény, adat, vagy történeti korszak iránt érdeklődnek, könnyen találjanak pontos, megbízható, tudományos színvonalú adatbázisra és ábrázolásra.

G. A.

Székesfehérvárról Komárom felé utazóban az ember ha elhagyja Kőhányáspusztát, a dim- beken-dombokon ringatózó erdők- között kíváncsian lesi, mikor bukkan fel baloldalt a rnagá- n>os torony. A torony, amelynek oldalait marja az idő, a templomot mellette már megette az enyészet. A falak nyoma, a szélvonalak árulkodnak csak afelől, hogy itt valaha épület állt. Nem is akármilyen, hanem hatalmas egyház. Fejér megye határától hajításnyira észak felől terül el Majk, ez a kedves kis pusztaság, ahol egykor a kamal- duh szerzetesek klastroma és települése volt.

. Ez a páratlan érdekességű és csodálatosan szép hely nemrégiben még halálra volt ítélve. Két változata fenyegette a vég leges pusztulásnak: az egyik az ember által való elhanyagoltságból fakadó enyészet, párosulva a lelkiismeretlen egyének szándékos rongálásával. A másik pedig: szó volt róla, hogy a majki dombok alatt jelentős szénvagyon húzódik, és mivel annak bányaszá- sát megkezdik, a felbecsülhetetlen értékű érdekességet le kell bontani.

A Magyar Műemlékvédelem című folyóiratból idézünk: „Hazai müemlékállományunk egyedi alkotása, s a közép-európai barokk építészetnek is egyik sajátos emléke a magyar kamalduii remeteség: a pusztuló sorsában is különös bájt sugárzó majki műemlék-együttes”. Nemcsak a magányosan roskadozó torony, hanem körülötte — mint kotiós körül a csibék — az apró remetecellák, valamint az aránylag még épen maradt konvent-épület.

Tizennyolc ház és főúri címer

A majki szerzetes-település története a XIII. századba nyúlik vissza, ebben az időben a pre ■ montreiek alapítottak itt prépost - ságot, amely az egykori római alapítású város, Quirinium romjaira épült. 1388-ban Zsigmond király innen keltezi egyik oklevelét. A premontrei prépostság a törökdúlás idején teljesen elpusztult. írásos emlékei alig-abg maradtak. A XVIII. század első évtizedeiben Eszterházy József gróf, a terült'! birtokosa lehetőséget adott a kamalduii remetéknek, hogy Majkon letelepedjenek.

A kamalduii remeték — a rendi előírásoknak megfelelően — külön kis házacskákban laktak, amelyekben a hálószobácskan és a konyhán kívül 3x3 méter nagyságú kápolna, kéziműhylv es kis kert is tartozott. Tizennyolc főpap és főúri család járult hoz- . .jä&i -HéS'

• Az' egykori szerzelesi házacskák, rajtuk az építtető főúri család címere.

zá az építkezésekhez. A ma is meglevő házakon ott láthatóit az alapítók kőbe vésett családi címerei: Cziráky, Eszterházy grófok, Sauer grófné, Eszterházy Imre nyitrai püspök és még sokan mások. A kőből faragott címer mindegyike képzőművészeti remekmű és jeles ismert mester alkotása.

Nem koldulhattak ...

Mivel ebben az időben rendkívül elszaporodtak hazánkban a kolduló szerzetesek, Groll Adolf győri püspök csak azzal a feltétellel engedélyezte a remeték Majkon való letelepedését, hogy a koldulástól tartózkodnak és kizárólag saját munkájukból fognak megélni. Evégből szániottak- vetettek, halastavat gondoztak és kisipari kézimunkával is foglalkoztak.

Mikor meglátogattuk a meglehetősen elhanyagolt, pusztuló helyzetben levő telepet, Banlló Andrásné gondnoknő kinyitotta előttünk a hatalmas konventépii- let kapuit. Megnézhettük a belülről csodálatosan kiképzett, szinte felbecsülhetetlen értékű freskókkal díszített épületet, amelyben nemrégiben még mezőgazdasági szakmunkásképző iskola működött. Természetesen a rongálás nyomai bőven meglátszanak az épületen, s a feltűnő épségben maradt freskókon is, amelyek a

XVIII. század első felében élt leghíresebb festők és szobrászok alkotásai. A remetecellák közül már csak néhányban maradt meg az oltárképek egy darabja, a többit lekaparták, lemeszelték az oda betelepített családok.

Mikor II. József 1782-ben a majki remeteséget eltörölte, a

K

0 Emma néni, Csákvári Gézáné nyugdíjas tanítónő 94 évvel ezelőtt született abban a szerzetesi lakban, amelyben ma

is él.

• Márványkávás kút, kovácsoltvas résszel.

Ángyom emlékezik

yvfem egyszer megénekeltem *■ ’ már az utóbbi esztendőkben Ángyomat. Írtam a betűvel, az irodalommal való szép és megható összeszerelmesedéséről, s idéztem egyszerű vallomását életsorsának annyiakkal közös jvbbrafordulásáról.

Most arról akarok szólni — a tényhez méltó, meghatottan szép szavakkal —, hogy Ángyom nemrégiben nagy fába vágta a fejszéjét. (Persze a mondás képletesebb értelmében, hiszen valaki 80. életévében, kiváltképp ha asszonyszemély, a fejszével már nemigen bíbelődik.) Szó ami szó, elhatározta, hogy megírja a falunk történetét. Nem valami monográfiára gondolt ő, nem helytörténeti dokumentumra: egyszerű, közvetlen, paraszti szókkal ejtett emlékezést eszkábált össze — az „anyagbeszerzéstől”, meg a háztartástól ellopott „üres” óráiban — o rég. és a közelebbi múltról,

a porszemnyi, Tisza-parti település mindennapjairól, embereiről, szokásairól.

Büszkén, de mégis aggódó lélekkel figyeltem az íróeszközzel vívott erőfeszítéseit. Hiszen már maga a kilencedik évtized küszöbe is tiszteletre méltó. Hát még ha a bámulatos igyekezetét beteg szervek makacs rakoncátlankodása is nehezíti...

lóvékén át — jóformán titok- ban, szinte lopva gyűjtögette mindazt, ami jellemző adat a falunkra — és csakis a miénkre. Viselet, szólások, babonák és imádságok, névnapi köszöntők, ‘káromkodások; születés, szerelem, halál együtthatói, ősöktől örökölt igék, s még ki tudná megmondani mi minden gyűlt a tolla hegyén. Lassacskán össze is állt a valóságos kis kötet, amelynek anyagát egy régi tisztelője írógépbe tette. S most előttem van

Szülőfalum históriája: a nép, aho-- gyan megismertem és megszerettem: a táj, a szőke folyóval övezett és füzekkel ékes; játékok, amelyeket gyerekfővel magam is szinte a végkimerülésig élveztem, s melyek legtöbbje azóta feledésbe ment; rigmusok, amelyeket áhítattal dünnyögtünk, nem tudván még, hogy csaknem évezred távolából tolultam a nyelvünkre; szavak, mondások, amelyek hajdani — tán besenyő — elődök gondolatvilágát őrzik.

f apozgatva Ángyom könny- fakasztó emlékezéseit, ott járok a faluban, határában, pusztáiban és erdeiben, amelyek negyedszázadnál hosszabb időn át voltak otthonom, mindennapjaim szemtanúi, s amelyektől több mint negyedszázada már, hogy elszakadtam. Fájón és végérvényesen.

Fölcsengenek a sorok nyomán a réges-régi határrészek nevei: Kurjantó, Maláderdö. Ciprus-sziget, Paptava, Kis-éralj, Bócér, Kisdebrecen, Csurgó, Kurázs... Es mintha újra bennük élnék: a Kurjantóban szüretelnék, a szi• Csak ez a magányos torony maradt meg a templomból.

telep lakói elszéledtek szerte az országban, az épületek pedig többször gazdát cseréltek. A főtemplom egyházi rendeltetése megszűnt, lebontották, bútorait széthordták. Amiről tudomásunk van: a csodálatos szépművességgel faragott főoltár, szószék és a sekrestye berendezésének egy- egy része Komáromban, Oroszlányban, Tatán és a váli katolikus templomban található.

Majk megmarad!

Majk részét képezi az egyetemes magyar kultúrkincsnek, páratlan ,műemléki érdekessége folytán izgatja a szépért és jóért lelkesedőket. Kérdés, mi lesz ennek a jobb sorsra érdemes es — ha jó kézbe kerül az ügy — nagyobbra hivatott telepnek a sorsa?

Dr. Dercsényi Dezső profesz- szor, az Országos Műemlékfelii- gyelőség igazgatója arról tájékoztatott bennünket:

— Majk megmarad, nem fogjak lebontani. Még nem dőlt el, hogy milyen művészi vagy idegenforgalmi rendeltetése lesz. A terveken most dolgozunk az illetékesekkel együtt.

Akár művésztelepet, vagy idegenforgalmi centrumot létesítenek itt, a magyar művészetnek nagy nyeresége lesz, ha a maga nemében páratlan szépségű Un- malduli monostort és a szerzetes- házacskákat a nagyközönség előtt megnyitják.

Kép és szöveg: Balogh József

geten a világ legcsodálatosabb kecsegepörköltjét enném (ágynak jócskán füstölt szalonna, s természetesen csakis a Tiszából a bográcsba merített vízzel igazi!) amelyet Magda Jóska halászcimborám mesteri elkészítésében kóstoltam utoljára, nagyon régen, de az íze ma is a számban van. A Kis-éralj a libapásztorok mindenkori tanyája volt annak idején, a Kisdebrecen sárgaföldjéből özönvíz előtti csontok, ősi ékszerek kerültek elő, míg a Bócér csikók, rákok, ficánkoló nagy testű halak garmadájával fizetett ...

Évek sokának mélyrétegébe süllyedt gyerekkorom, de jó volt Ángyom emlékezései nyomán visszaidézni téged, s veled együtt szülőhelyem méznél édesebb tájszavait, hol-volt-hol-nem-volt legendákat, ma már ellenőrizhetetlen hitelességű, de hinni-oly-szép meséket.

I ngyöm, kedves! Hogyan köszönjem meg magának, hogy az éjszakákon át rótt betűi jóvoltából visszavitt a múltba, haza! Jóba Tibor