Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

• PETŐFI NÉPE 9 1976. július 8. Termelés, felvásárlás, feldolgozás a szerkesztőségben III. A szőlőtermesztés .akkor érné el a búza és a kukorica nyereségszintjét, ha legalább 100 mázsa teremne hektáronként. A megyei át­lag ennek csupán a fele. A folyamatos szőlő- termesztés érdekében öt év aiatt 10 ezer hek­táron kellene szőlőt telepíteni, akkor 1980- ban 50 ezer hektár lenne az ültetvény nagy­sága. Ehhez ma 2 milliárd forintra lenne szükség. Ennek viszont csak egynegyede van meg a megye gazdaságaiban. A megye 1980- ig évente 2,8 millió mázsa szőlőt még meg­termel, de utána?... Ha most nem történik meg a telepítés, tíz év múlva olyan nagy terméscsökkenéssel kell számolnunk, amely nemcsak a hazai, hanem az export kötele- zettségdT’teljesítésébcn is súlyos gondokat okozhat. A Kecskeméti Konzervgyár Sokat beszéltek arról az ankét j észtvevői, hogy a Kecskeméti Konzervgyár felvásárlási árai alacsonyak. Horváth Sándor er­ről a kővetkezőket mondotta: — Az országos átlagtermést ügyelembe véve alakította ki a tröszt a felvásárlási árakat. Azt azonban nem vették figye­lembe, hogy a gyárunk körzeté­ben, a Duna-Tisza közén a ter­mésátlagok az országos alatt vannak, mivel a termőhelyi, adottságok kedvezőtlenebbek. Érthető, hogy a tavalyi 123 má­zsás hektáronkénti paradicsom- termesztés veszteséget hozott a gazdaságoknak, s emiatt az idén ' a tavalyinál 30 százalékkal keve­sebb mennyiségre tudtunk szer­ződést kötni. A kecskeméti gyár nehéz helyzetben van. A tröszt nem engedélyez eltérést a felvá­sárlási árakban, amit a tröszt igazgató tanácsa határozott meg. Emiatt képtelenek vagyunk a körzetünkben levő gazdaságokat a p’aradicsomtermesztésre ösztö­nözni. Gyárunkra jellemző, hogy míg az ország konzervgyárai a IV. ötéves terv alatt 4—5 száza­lékos nyereséggel dolgoztak, a kecskeméti még az 1 százalékos nyereséget sem érte el. A 250 milliós eszközállományunkból 100 millió forint értékű már teljesen amortizálódott, Tavaly például 25 millió forint veszteségünk volt csupán a borsó felvásárlásából. Sorolhatnám még a belső gond­jainkat amit még súlyosbít, hogy a mezőgazdaság nem rendelkezik például megfelelő paradicsomfaj. tavai sem, amelyet géppel lehet­ne betakarítani. A termésátlagok pedig nemhogy növekedtek volna, hanem csökkentek 1971-hez ké­pest. Sajnos, nem látjuk a le­hetőséget. hogy a jelenlegi holt­pontról elmozduljunk ... A MEZÖTERMÉK-et nem kö­tik olyan felvásárlási árkorláto­zások, mint a Kecskeméti Kon­zervgyárat. Több pénzt tudnak adni a paradicsom kilójáért. Ma­sir József erről a következőket mondotta: — Néha a konzerviparral is ellentétbe kerülünk. amiért ipari célra termesztett paradi­csomot felvásárolunk. Nemrég a Konzervipari Trösztnél történt tárgyalásunkkor elmondták, hogy minden eszközzel azon lesznek, hogy ne tudjunk ilyen vásárláso­kat végrehajtani. Kétséges, hogy ez helyes törekvése lenne a trösztnek, ugyanis maga után vonhat további termeléscsökke­nést. Ügy érezzük, hogy nem a Kecskeméti Konzvergyár tehet arról, hogy nem nekik adjuk el az árunkat. A szakosodás követ­keztében ugyanis a kecskemétiek hámozatlan paradicsomot gyár­tanak, ehhez külsőleg is minőségi nyersanyag kell. A kecskeméti gyár nem képes például átvenni első osztályú áruként egy szál­lítmányt, viszont egy másik gyár, amelyik hámozott áru készít, át­veszi. Ezek után, érthető, hogy Hatvanba szállítjuk a paradicso­mot. Megváltoztatni a fogyasztói szokásokat — Kecskeméten az egy főre eső zöldségfogyasztás 85 kiló — mondotta Agud Károly — ebbői a tartósított 12 kilogramm. Öt éven belül el kellene érni, hogy száz kiló legyen az átlagos zöld­ségfogyasztás és negyedrésze en­nek a tartósított áru. Az arány most igen rossz, különösen ha figyelembe vesszük a nyugat­európai helyzetet, ahol nagyobb­részt a konzervgyárak és a hű­tői par által tartósított zöldségfé­léket fogyasztják. — Nem hagyhätjuk figyelmén kívül a már említett nyugat-eu­rópai fogyasztási szokásokat és tendenciát, amely egyre inkább tért hódít hazánkban is. A ter­melés szervezőinek és irányítói­nak a tartósított élelmiszerek gyorsabb elterjesztése érdekében van még sok tennivalójuk — ál­lapította meg Gódor József. — Ahhoz, hogy mindez meg­valósuljon — vette át a szót Ma- sir József •— az üzletek korszerű hűtőpultokkal való berendezésé­re is szükség van. Etekintetben sajnos elmaradás tapasztalható. Munkaerő-gazdálkodás — párhuzamos beruházások A zöldség-, gyümölcs- és szőlő- termesztés közismerten munka­erő-igényes. Elsősorban a szedés gépesítése még nincs megoldva. A szövetkezetek a betakarítás idejére munkásokat toboroztak, azonban újabb rendelet szerint munkaerő-toborzást nem végez­hetnek. Ez nagy gondot jelent több gazdaságnak. Az ankét résztvevői szóltak a párhuzamos feldolgozó üzemek létesítésének gondjairól. Dr. Mol­nár István a következőket mon­dotta: — Az állami gazdaságok, a bőripar és a termelőszövetkeze­tek évről évre bővítik szőlőfel­dolgozó. palackozó üzemeiket. Ez gyakorlatilag párhuzamos beru­házást jelent, ugyanakkor jóré­szük kihasználatlan. Elsősorban a termelőszövetkezetek palackozó üzemeinek alacsony a hatékony­sága. A jövőben nagyobb együtt­működésre lesz szükség, hogy ez a folyamat ne folytatódjon. Nem a pénzeszközök szétforgácsolására van szükség, hanem a koncentrá­lására, valamint , a feldolgozók műszaki színvonalának növelésé­Mindenkinek feladata A szerkesztőségünkben megtar­tott ankéton főként a gondokról szóltak a résztvevők. Mindannyi- uk szavaiból kitűnt a felelősség- érzet, a tenniakarás annak ér­dekében, hogy Kecskemét zöld­ség-, gyümölcs, és szőlőellátása javuljon, e területen a növé­nyek termesztése a következő években fokozódjék. A megye gazdaságai az elmúlt években bizonyították, hogy képesek a legnehezebb' feladatokkal is eredményesen megbirkózni, de az is nyilvánvaló, hogy pénz nélkül mindent megoldani nem tudnak. Kétségtelen, hogy az Al­földön a szőlő- és gyümölcste­lepítésekhez szükség van á jelen, léginél nagyobb állami támoga­tásra. Ami a zöldségtermesztést illeti, elsősorban a feldolgozó ipar felvásárlási árának módosí­tására van szükség, a helyi vi­szonyokat figyelembe véve. Be kell látni, hogy a gyár környé­kében megtermelt áru a legol­csóbb — szállítási költsége ala­csony — amiből következik, hogy a bázisgazdaságok létreho­zása a legcélszerűbb. Természetesen nem lehet azt várni, hogy minden állami pénz­ből valósuljon meg. A termelők­nek, a felvásárlóknak és a fel­dolgozóknak szoros együttműkö­dése sokat javíthat a helyzeten. Ezen a területen még koránt­sem használták ki a lehetősége­ket. A közös beruházások nem­csak az eszközhatékonyság javu­lását szolgálhatják, hanem a fe­lelősségérzetet és a biztonságot is. Csabai István EPlTKt:ESE. ki ÉPÍTKEZÉS MÜLETÉfl IDÉGZNEtMK BEIÉBE TILOS! Alig múlik el nap anélkül, hogy valaki — a visszaköltözés- ben érdekeltek, vagy csupán kí­vülálló szemlélők közül — szóvá ne tenné szerkesztőségünknek, megígérték, hogy figyelemmel kí­sérik, miért hallgatnak hát a leninvárosi toronyházak sorsá­ról?! Nem egy reklamáló azt is hozzáteszi: nézni is rossz a kö­rülkerített épületeket... Hadd bocsássuk előre: ígére­tünket nem felejtettük el. Leg­utóbb lapunk április 6-i számá­ban ismertettük a városi tanács végrehajtó bizottsága által az ér­dekelt vállalatokkal egyeztetett és jóváhagyott ütemtervet a házak megerősítésére és felújítására. E cikkünkben az első, a 9 számú épületről szólva hírül ad­tuk, hogy megerősítése „előrelát­hatóan április közepére megtör­ténik. Ezután kezdődhet meg a 13 lakás felújítása, aminek elvég­zést négy és fél hónapot igényel. Tehát a kiköltöztetett családok várhatóan ez év őszén visszatér­hetnek otthonukba”. Vajon napjainkban is helytálló még az áprilisi prognózis? Erről tájékozódni látogattunk el a helyszínre. S íme a tapasztalata­ink: A 13 lakás a délelőtti órákban „senki földje”; mind zárva. Ki­véve a harmadik emelet 12 szá­mút. melynek ajtajából illeték­telen kezek leszerelték a bizton­sági zárat. Mint ahogyan szinte valamennyi lakás ajtajának kilin­csét is... Szétnéztünk a harmadik emele­ti nyitott lakásban, a megerősítés megtörtént. Hasonlóképpen a többiben is. Mert az egyik távo­labbi házból a segítségünkre sze­gődött — a 9-es számúból ugyan­csak kiköltöztetett — házfelügye­lő, Paréj Józsefné kalauzolásával megtekintettük valamiennyi la­kást. Meggyőződtünk róla, hogy az erősítésre szoruló falak beto­nozása — a falra jegyzett „bi­zonylat” szerint: IV. 15-én, 16-án 17-én es így tovább megtörtént. Azóta pedig csend. Legalábbis ami a további munkát, a belső tatarozást illeti. Annál szembe­tűnőbbek viszont a garázdaság­nak a lakásokban hagyott nyo­mai. — Tetszik látni, kitördelve minden ablak, a drága fürdőszo­bákból leszerelve, törve a tusok, a gáztűzhelyekről a csapok ... Borzasztó, hogy ebben mekkora kára van az ingatlankezelőnek! És ez a kibírhatatlan bűz itt!... Nekem ajánlottak 300 forintot, hogy vigyázzak az épületre este 10-ig. Dehogyis vállalnám. Ezer­ért sem! Szörnyű, amit itt mű­velnek a környéki gyerekek! Fel­másznak a kapu előtti állványon, meg a gépen, amelyet az építők a ház mellett hagytak. Ott a bot ni. az erkélyen, itt is azzal verték 9 Ilyen most a bejárat. • Tíz év után ... (Tóth Sándor felvételei.) van ígéretünk — hangzott nem túl meggyőzőn. — Zsonglőrködés az kérem, amit a folytonos belső átszerve­zéssel csinálni kényszerülünk — szól közbe lehangoltan Kovács József főkönyvelő. — Egyik sür­gős munka a másik után, nem egy helyen életveszély-elhárítás. A Marx téri, a Nagykőrösi utca 26. szám alatti, a Rákóczi úti munkák. Nem szólva a többi­ről... Csak kőműves legalább kilencven kellene, de nagyon örülnénk harmincnak is... Mel­lesleg a munkafegyelem megkö­vetelése is okoz átmeneti nehéz­séget. Épp a napokban hagyta itt a céget két brigád, 12 ember. Nyolcán közülük munka alatti italozás, lógás stb. miatt figyel­meztetést kaptak, s ezért odébb- alitak. Négyen betyárbecsületből velük tartottak ... Saját beruhá­zásban készülő átmeneti szállás építésén dolgoztak. Ügy tervez­tük. hogy ezt befejezve, elkezdjük a másikat is még az idén. Bár­hogy nézzük, ez is kiesés. Talán majd a munkaerő tanácsi irányí­tása segít valamit rajtunk ... □ □ □ Gond tehát van bőven. Tud­juk, hogy ennek regisztrálása semmit nem old meg. A 9. számú toronyház alsó három szintjének lakásait — reméljük néhány hó­nap alatt — majd csak újra be- költözhetővé varázsolja a feladat elvégzésében alvállalkozó IKV alvállalkozója, az MSZBT Tsz építőszervezete. Felvetődik azonban, mibe kerül a népgazdaságnak, végredemény- ben nekünk ez a felújító-kapaci­tásgond. Látványnak is lesújtóak a körülkerített toronyházak, a sok év óta körülbarrikádozott Ökollégium. Ide tartozik a saját portánk, a hulló homlokzatú, a súlyos szoborfej lepottyanása óta — minő szerencse, hogy emberál- dozatot nqm követelt! — körül­kerített sajtóház ' is és sorolhat­nánk tovább. Egyfelől épül, új lakótelepekkel gyarapodik a város. * Másfelől gyors iramban kopik, megy tönk­re a meglevő, hogy mást ne mondjunk: az alig tizenvalahány éves leninvárosi lakótelep. Vajon nem indokolt-e az aggodalom? És a kérdés: mibe kerül nekünk 10—15 év múlva a mai, felújító­kapacitás-hiány? Perny Irén be az ablakot! És nincs, aki ezt megfékezze... □ □ □ Az említett áprilisi cikkünk­ben erről is tájékoztattunk: „A házak megerősítését végrehajtó megyei építőket a lakások — al­só három szint — külső-belső felújításával folyamatosan köve­tik az ingatlankezelő vállalat dol­gozói.” Hogy az első háznál szó sincs a folyamatos követésről, arról meggyőződtünk, hiszen a meg­erősítő beton egy hónapos „kö­tési idején" túl immár több mint egy újabb hónap eltelt. Király Józseftől, az IKV főmérnökétől tehát azt kérdeztük: van-e biz­tosíték rá, hogy az áprilisi ígé­rethez híven ez év őszén vissza­térjenek otthonaikba' a tavaly május elején kiköltöztetett lakók? — Tény, hogy egy. hónappal ezelőtt meg lehetett volna kez­deni a lakások belső felújítását. Vállalatunk rendkívül szűkös ka­pacitása miatt a Magyar—Szovjet Barátság Tsz építőszervezetével kiviteleztetjük. A jövő héten kötjük meg a szerződést. — És ha nem vállalja az őszi befejezést a tsz építőszervezete? — Ez valóban tőle függ, már­mint a tsz-től. De mert meg kell csinálni, mi a magunk ré­széről mindent elkövetünk, hogy az idén elkészüljön, hogy az ütemterv szerint tudjuk a követ­kező házakból az érintett lakókat kiköltöztetni. Erre a célra a 30 lakás elkészülésére szeptemberre 9 Evekig bekerítve. FELÚJÍTÁSI HUZAVONA - MAGYARÁZATOKKAL Nemzetközi fizetési mérleg % FOGALMAK — KÖZELRŐL Gazdaságpolitikai kislexikon A riporter jegyzetfüzetéből Egy-egy or­szág különböző valutában és devizában kül­földről szár­mazó bevételei­nek és külföld­re történő kiadásainak mérleg­szerű szembeállítása, adott idő­szakra vonatkozóan. A fizetési mérleg tartalmazza a külkeres­kedelmi mérleget (a behozatal és a kivitel szembeállítása), valamint ez áruforgalmon kívüli fizetési forgalmat is (tranzitszállítások, idegenforgalom, hitelfelvételek és törlesztések stb.). A fizetési mérleg aktív, ha a bevételek összege meghaladja a kiadásokét. ellenkező esetben passzív. Mindkét mérleg-állapot egyaránt lehet kedvező vagy ked­vezőtlen. Ennek eldöntéséhez a fizetési mérleg alakulását befo­lyásoló fontosabb tételek alapos elemzése szükséges. Magyarország külkereskedelmi bevételeinek és kiadásainak mér­lege 1973-ban többlettel, 1974- ben és 1975-ben hiánnyal zárult. A fizetési mérleg azonban az utóbbi két esztendőben is rende­zett volt, részben az áruforgal­mon kívüli bevételek, részben a Nemzeti Bank nemzetközi pénz­műveletei, államkötvény, hitelfel­vétel, stb. — biztosították az ese­dékes fizetési kötelezettségek pon­tos teljesítését. A legtöbb or­szág — ezek közé tartozik Ma­gyarország is — fizetési mérle­gében a külkereskedelemmel kapcsolatos bevételeknek és ki­adásoknak van döntő szerepe. tajékoztatas, ö! y Betegségem immár több hete otthoni pihenésre kényszerít. Nem zagyok azonban ágyhozkötve, s kezelőorvosom, amellett, hogy sok sétát javasolt, még azt is en­gedélyezte, hogy olykor egy-egy mozifilm erejéig kikapcsolódhas­sam. Boldogan indultam hazafelé, s rögvest elhatároztam, hogy nyom­ban áttanulmányozom az elkö­vetkező napok, hetek kecskeméti moziműsorát. A lakásom előtt jókora hirdetőtábla áll, arrafelé vettem hát irányt. Szándékom azonban korántsem állt arányban a tényekkel. A moziplakát ugyanis — még a múlt havi műsort tartalmazta. Tovább ballagtam, a város köz­ponti része felé, de ott még na­gyobb csalódást okozott a két hó­nappal ezelőtti műsor... Ismerem az ellenvéleményeket. Tudom, hogy filmszínházaink ha­vonta műsorfüzettel ajándékoz­zák meg látogatóikat. Napilap is van a világon (ennek a mozimű­sora persze legfeljebb ha két nap­ra szól). Mégis, függetlenül mind­ezektől, ha már nyomdai úton elkészül mindkét filmszínházunk táblára, vagy falra ragasztható havi műsora, nem lehetne egyen­letesen „teríteni"? Hiszen „oly­kor” a periférián lakók is szíve­sen megnéznének egy-egy jó fil­met. Hát még ha kellően fel is hívnák rá a figyelmet? MAGGI Örömmel fedezem fel az önki­szolgáló bolt kirakatában a Mag­gi dobozait, lázasan kutatom odabenn a polcokon a régóta is­mert, jól bevált levesizesitöt, -pótlót. De sehol.,. Bizakodva kérdem a főnöktől; merre találom a Maggit? — Sajnos sehol — szól bocsá­natkérő mosollyal —, az egész csak dekoráció. Köszönöm szépen. Milyen jó lenne végre, ha a gyakorlatban is alkalmaznák a kereskedelmi etikának azt a szabályát, hogy amit a vevő a kirakatban lát, az az üzletben is kapható legyen. „KÍMÉLET” Nem szívesen irok én erről a témáról, hiszen idestova másfél évtizedes újságiróskodásom során legalább tucatszor megénekeltem már. De azért — ha falra borsónak tűnik is — mégiscsak szólok róla. Apropó: borsó. Hetekkel ez­előtt, a borsóidényben, jaj, meny­nyire vágyott az étkező ember — s vágyik jórészük azóta is — zöldre, frissre, növényre, vitami­nokra. S ilyesmit szeretne talál­ni a venléglők étlapjain is. Ezzel szemben mi a valós hely­zet? Tisztelet az igen kevés ki­vételnek, étkeket szolgáltató he­lyiségeink túlnyomó részében ilyesmik közt válogathat a kor- gó gyomrú, nyálát nyelő halan­dó: karaj, oldalas, pörkölt, gu­lyás, rostélyos, ilyen-olyan sze­let. Ez utóbbi két fogást egyéb­ként volt már ahol, mint „kimé- lő" ételt is felfedeztem az étla­pon. Ahogyan tudom, ez a kife­jezés nagyjából a diétás koszt­tal egyenértékű ételekre vonatko­zik. Hát könyörgöm, árulja el valaki: mit kímélhet egy rosté­lyos, vagy egy sertésszelet?-ít­A toronyházak ürügyén • Évente 12 ezer vagon zöldséget, gyümölcsöt vásárol tol a MEZÖ- TF.RMÉK Vállalat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents