Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 7.

Termelés, felvásárlás'

feldolgozás a szerkesztőségben II.

A három helyi szövetkezet ez évi egyesülésével megalakult az ország egyik legnagyobb szőlőtermelő gazdasága, az izsáki Egyesült Sárfehér Tsz. A tagok egyhangúlag az összevonás mellett döntöttek, egyetlen ellenszavazat nélkül, az egyesülési közgyűlésen. Az emberek megértették, hogy ez jelenti a még hatékonyabb gazdálkodás útját, de

A kedvezőtlen időjárás hatására azonban kissé nehéz helyzetbe került a termelőszövetkezet. Májusban elfagyott a fő termelési értéket biztosító szőlő és gyümölcs jó része. Szőlőből például fele termés: sem lesz, mint az elmúlt esztendőben és nem szüretelnek kajszit, őszibarackot, megy- gyet és körtét, almát isi mintegy 30 vagonnal kevesebbet. Hogyan tudják a jelentős veszteséget ellensúlyozni — kérdeztem Szemők Józsefet, a szövetkezet elnökét.

— Nagyok a gondjaink. Mégsem esünk pánikba — válaszol a gazdaság első számú vezetője. Az elemi csapás hátrányaival számolnunk kell, a veszteség meghaladja a 12 millió'forintot, amit nem tudunk pótolni, de mindent megteszünk ennek ellensúlyozására. A permetezéseknél növény- védelmi előrejelzést szerveztünk, hogy ne használjunk) fel több vegyszert a szükségesnél. Ugyanakkor az ültetvényeket is meg- védjük a kór- és károkozóktól.

Ezenkívül szinte minden termelési költségünket felülvizsgáltuk.

A műtrágyázást is az adott növény igényeinek megfelelően és a talaj tápanyagtartalmának ismeretében végezzük. A korábbi gyakorlattal ellentétben, a hagyományosan telepített szőlőültetvényeinket is helikopterrel permetezzük, mert ez olcsóbb, mint földi géppel. A megtermelt árura mint a szemünkre, úgy ügyelünk, hogy veszteség nélkül és jó minőségben betakaríthassuk majd.

— Általánossá vált a takarékosság?

— Minden felesleges kiadást megspórolunk. Most a takarékosságon múlik, hogy ne zárjuk veszteségesen az évet. A teherbíztak a vezetőkben is, hogy a külön-külön is jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek ösz- szevonásával még tovább szilárdítják a termelés biztonságát. Azóta eltelt egy kis idő és az új lehetőségeknek megfelelően megszülettek az elképzelések, hogyan sáfárkodjanak a megnövekedett közös vagyonnal, milyen légyen az üzem- és munkaszervezés.

A zöldség, gyümölcs- és szőlőterület, valamint e növények termelése szintén csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságokban is, hasonlóan a szövetkezetekéhez. Az elmúlt években megnövekedett az elhagyott, műveletlen szőlőültetvények száma. Kecskemét területén mintegy 87 hektár a zártkert és csaknem ezer hobbytelek van. Sok az olyan terület a szövetkezetekben, amelyet jelenleg

nem művelnek. Ezeket a városi tanács igyekszik átvenni, szerződést kötni a szövetkezetekkel. Ugyanis arra az időre, még nem használják, hobbykertnek szándékozzák ki-? osztani egy-egy üzem munkásai között. E telkeken való termesztésnek önellátó szerepe jelentős, bár nem pótolhatja a háztáji termesztést.

• Szeműk József, a gazdaság elnöke. (Szilágyi Mihály felvétele.)

autóinkat, amiből több, mint 20 van a gazdaságban, kiadtuk bérfuvarozásra, helyettük pótkocsis traktorokkal végezzük a belső szállítást. A gépeket nyújtott műszakban, vagy két műszakban járatjuk. Javítottunki a munka- és üzemszervezésen is. A három volt termelőszövetkezet területe most külön kerületeket alkot, de fokozatosan áttérünk a kombinatív, az ágazati és a területi vezetésre. Az erő- és munkagépeket egy helyre csoportosítottuk, így a szükségleteknek megfelelően osztjuk el munkára. Ezzel hatékonyabbá vált az eszközök kihasználása és gyorsabbak be tudtuk fejezni az adott munkát.

— Ügy tudom, növelték a zöldségkertészetüket.

— A tavalyi negyvennel szemben az idén több, mint 60 hektáron termelünk konyhakerti növényeket és csaknem 150 hektáron burgonyát. Ez utóbbiból hét hektárt már fel is szedtünk. Tudom, hogy sok gazdaságban gond a zöldségtermesztés. A betakarítás gépesítése nálunk sem teljes, mégis 1980-ig megduplázzuk a termőterületet. 'Csodálkozik? Az egyesüléssel csak ez az egyetlen gazdaság maradt a községben. Az izsáki nép szorgalmas, élni akar, ezért sokan szabad idejükben is vállalnak munkát. A szövetkezet a kertészetben foglalkoztatja őket, mivel ott van rájuk a legnagyobb szükség. Jelentős termelési értéket állítanak elő és több zöldség jut a falu lakosságának. A felesleget a budapesti üzletekbe szállítjuk és a MEZÖTER- MÉK Vállalat vásárolja fel. A tsz melléküzemágaiban dolgozó nők is kiveszik részüket a gyümölcs- és szőlőszüretből, a zöldségszedésből. Ezzel ellensúlyoztuk munkaerő-gondjainkat.

— A melléküzemágak mennyivel járulnak hozzá a mezőgazda- sági termeléshez?

— A cipőfelsőrész- és fehérne- műkészítő üzemünk jövedelmének) egy részét is a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. Az elmúlt évhez viszonyítva a felsőrészkészítők már eddig is jelentős többletértéket termeltek, ami szintén a jobb üzemszervezésnek az eredménye.

Az egyesülés első évében a kedvezőtlen időjárás miatt sok gonddal kell megküzdenie az izsáki Egyesült Sárfehér Termelőszövetkezet tagságának. A nehézségek ellenére mégis egy akaraton van a kollektíva, egyet ismernek csak, a becsületes munkát. Béna Zoltán

A régmúltról szóló szépirodalmi és politikai olvasmányaimban gyakran találkozom a „mester úr” és tanítvány kapcsolatát bemutató írásokkal. Az inasok, öreg inasok, segédek kivétel nélkül mindenhol kiszolgáltatottak voltak, nyomorogtak, fáztak, magas tandíjat fizettek, vakoltak és hányódtak egyik mestertől a másikig. így igaz. De igaz az is, hogy a mérce mindenütt igen magas volt — elsősorban az iparos érdekében, de a tanuló számára is — gyorsan és precízen kellett dolgozni. Aki tanult mesterségéből akart megélni, magas szinten kellett művelni szakmáját. A szaktársak, a munkásotthonok sohasem hagyták magukra a kezdőket; a közös sors, az érdekazonosság arra kényszerített, hogy ne csak szakmára tanítsanak, hanem emberségre, öntudatra is neveljenek.

• A szakmunkásképző intézetekben a gyerekek ma ingyenesen tanulhatnak, a szakma fogásait lépésről lépésre módszeresen sajátítják el. A szakoktató nem végez termelőmunkát, kizárólag a gyerekeket tanítja, egyebek között arra, hogy adott idő ala'tt kötelességük a lehető legjobban elsajátítani a szakma minden csínját-bínját. Ha valakiben van egyfajta ösztönös szakmai érzék, szívós akarat, figyelmesen és lelkiismeretesen dolgozik, jó szakmunkássá —. s ha az oktató is úgy akarja — öntudatos munkássá válik. A vizsgák után. mint szakmunkások, rendszerint visszakerülnek azokba a brigádokba, ahol a gyakorlati órákon munkájukkal már bizonyítottak. A gyárakban, az üzemekben, a szövetkezetekben a munkavégzés folyamatos, idős és ifjú szakemberek elfoglaltak, normára és határidőre dolgoznak. Nemigen jut idő a kezdők tanítgatására. pallérozására. A kezdő mérnökök, orvosok, irodisták, technikusok betanításánál hasonló a helyzet. Nem egy pályakezdőtől hallottam: kíváncsiskodó kérdéseikre félszavakkal felelnek, hátramozdítónak, okvetetlenkedőknek tekintik őket és nem értik, hogy miért nem tud valaki valamit, ha egyszer tanulta. Sőt. Az is előfordul, hogy féltve takargatott titokként őrzik a szakmai fogásokat. A pályakezdők közül sokan teljesen magukra vannak hagyatva. Előfordul, hogy napok, Hetek telnek el. és nem tudják a mellettük dolgozó szaktárs nevét, nem ismerik családi körülményeit. „Majd meglátjuk, mit tud” — mondják a régiek, a kezdő szakember pedig elkezdi

élete első munkanapját úgy. hogy nem érzi: ezentúl közéjük tartozom én is.

Kevesen vállalnak többletmunkát, kevesen vállalkoznak arra, hogy egy kezdő fiatalember munkahelyi gondját nyakukba vegyék. Pedig ha valaki megtanult egy mesterséget, többnyire mesz- sze van szakmája csúcsaitól. A csúcsot mindenki igyekszik elérni, de nem mindenki bírja szusszal. Nem mindenkiben van kitartás és erős ákarat, vannak közöttünk gyengébbek is, olyanok, akik képtelenek a szakadatlan harcra, akiknek biztató szóra és jóleső hátbaveregetésre van szükségük, Ahhoz, hogy valaki képességeinek maximumát elérje, állandó szellemi támogatásra és támogatóra van szüksége. Ha környezete ezt biztosítja, inspirálja, ha bízik benne: erején leiül képes dolgozni.

• Nem túl gyakran, de tapasztaljuk azt is. hogy egymásra talál a természetadta tehetséggel és szorgalommal bíró kezdő és szakmáját magas szinten művelő mester. méghozzá olyan mester, aki nemcsak szakmájában kiváló, hanem tanítványával közvetlen, emberi, baráti kontaktus kialakítására is képes. De ez csak akkor fordulhat elő, ha a mester maga választja ki a tanítványok heterogén tömegéből azt az embert, akiről úgy érzi, hogy érdemes vele a kötelező feladatokon túl is foglalkozni. A kettejük közötti szakmai és emberi kapcsolat — mely gyakran egész életre szóló kötődés — nemcsak a tanítványt. hanem mestere munkáját is előbbre lendíti. Mert a kapcsolat kétoldalú: nem csak adnák egymásnak, hanem kapnak is egymástól. A fiatalabbak az idősebbektől szaktudást, emberi tartást, az idősebbek a fiataloktól újabb alkotásra serkentő lendületet és lelkesedést. A szerencsés mester—tanítvány viszony éppen az előbbiek miatt nem ismeri a szakmai irigységet, nem lát riválist- abban, aki jól, vagy sokkal jobban érti a dolgát a másiknál, s még azt is elviseli, ha a tanítvány túlnövi mesterét.

• Persze jól tudjuk, hogy tanítómesternek sem mindenki alkalmas. Mert nemcsak a fiatalok között vannak rosszkezűek, hanem az idősebbek között is akadnak suták Régen rossz annak a jókezű, vagy jóeszű kezdőnek, akit balkezes mester vesz a szárnyai alá. És mennyi baj van az ügyetlen tanítvánnyal, aki ráadásul a beszédmodorra is kényes és panaszt tesz, ha fenekére csap a mester, mert rosszul fogta a szerszámot. A körülményektől függetlenül valakinek, vagy valakiknek ma is kötelessége vállalni a pályakezdők teljes emberré formálását. Még akkor is, ha ezért senki sem vonhátó felelősségre.

A tapasztalt és szakmáját mesterfokon művelő szakember szakmai és emberi felelőssége igen nagy. Hivatott szakmájának tartozik annyival, hogy ne csak a saját munkájával, hanem a fiatalok nevelésével is növelje a szakma becsületét. És tartozik osztályának, népének annyival, hogy bátor, szókimondó, önálló munkára és véleményalkotásra képes generációt hagyjon maga után. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szocialista brigádokat sem. Ezek a szoros, szakmai és emberi közösségek gyakran egy emberként vállalják a fiatalok indítását. Szerencsés helyzetben van a kezdő, aki egy jó brigádba cseppen, hisz a közösség mindenképpen több irányú hatást képes gyakorolni, mint az egyes ember. Nem mindegy, hogy a tanult szakma első gyakorlati lépései hogyan sikerülnek. Mestereknek és tanítványoknak az a dolguk, hogy ne csak lépegetni, hanem továbblépni is tanítsanak és tanuljanak. Szakmában is és emberi tartásban is.

• Az eredmény mennyiségben, mértékegységben nehezen mérhető. Csupán két szóval jelöljük: munkahelyi, közérzet.

D. V. M.

Egyet ismernek, a becsületes munkát

Irányítani

a háztáji termesztést

Akkor járnak a gazdaságok helyes úton, ha a táztáji termesztést önálló üzemágként kezelik, úgy foglalkoznak vele, hogy kiegészítse a közösben végzett munkát. A paradicsomtermeszrés- re szakosodó Kossuth Termelő- szövetkezetben ez gondot is okozott, amiről Tóth Béla a következőket mondotta:

— A ballószögi részen sok az üres területünk. Ügy határoztunk, a dolgozóinknak összesen mintegy 100 hektárnyi földet ingyen átadunk, hogy itt paradicsomot termesszenek és a szövetkezeten keresztül értékesítsék. A főkönyvelőnk azonban kiszámította, hogy ez növekményadóban 1 kiló paradicsomra számítva 80 fillér adótöbbletet jelentene. Igaz, hogy az állam úgy rendelkezett, hogy a zöldséget, a növekményadóba nem kell beleszámítani, azonban ha ezt megtesszük, a többi ágazatot sújtjuk, a bruttó termelési érték csökken miatta.

Székely Jenő egy határozat hiányosságáról szólt.

— A minisztertanács határozata szerint a háztáji termesztés' és a szövetkezet útján történő értékesítés után úgynevezett munkanap-jóváírást alkalmazhatunk. Ez azonban a szőlőtermesztésre nem vonatkozik. Ügy érezzük ez is előidézte, hogy több helyen műveletlenek az ültetvények.

— Jelentős a háztáji és kisegítő gazdagságok szerepe a napi ellátásban — folytatta Masir József. — Ez elsősorban a választékra értendő. A megyéből évente 12 ezer vagon terméket vá- saroíűnk, mintegy 35'százalékát a háztájiból, s ezt a színvonalat igyekszünk tartani.

Bus László elmondta, hogy a MÉSZÖV már megszervezte a hobbykertekből való felvásárlást, s három, zöldségtermesztéssel foglalkozó szakcsoportjuk eredményesen tevékenykedik. A közös gazdaságok szervező szerepe már látszik — említette Gödör József, — ugyanis amellett, hogy csökkent a háztáji termelés, nőtt a közösön keresztül történő értékesítés. A szövetkezetek takarmányt, műtrágyát, növényvédő szert juttatnak a háztájinak. A továbbiakban még jobban meg kell szervezni a háztáji termelést, mégpedig arra való törekvéssel, hogy a munkaigényesebb, az üzemi gazdálkodás keretei között kevésbé termeszthető növények kerüljenek a kisegítő gazdaságok földjeire.

Telepítések — beruházáspolitika

Jelenleg még kevésbé érezhető, nem okoz zavart az ellátásban, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítések évről évre kisebb a vártnál. A IV. ötéves tervben sem valósultak meg a telepítési előirányzatok. Kovács László foglalta össze a megyei és a városi helyzetet.

— Bács-Kiskun megyében 1381 hektáron telepítettek szőlőt a IV. ötéves tervben, ugyanakkor a téeszek több, mint 6 ezer. az állami gazdaságok 10 ezer hektárnyit selejteztek, vagyis kivágtak, mivel ez már gyakorlatilag nem is termett. A gyümölcstelepítés csaknem 1500 hektáron, a kivágás pedig 3 és fél ezer hektáron történt. A számokból nyilvánvaló, hogy az új telepítések nem pótolják a régieket még akkor sem, ha ezek nagyobb termésre képesek. A jövedelmezőség hiányával magyarázható az ültetvény-létesítési kedv csökkenése. Az elmúlt évben a szőlőből a kecskeméti szövetkezetek hektáronként 50 mázsás átlagtermést értek el. Ezt a termést, ha a pincegazdaságnak adják át, hektáronként 9 ezer ■forinttal fizetnek rá. Ha 70 mázsás lenne, s a minimális, 7 százalékos jövedelmezőséget szeretnék elérni, akkor is 771 forintért kellene értékesíteniük mázsáját, viszont a pincegazdaság csak 550 forintot fizet.

A másik ok az ültetvénylétesítés nagy költsége. A jelenlegi beruházáspolitika, támogatási rendszer országos adatok, lehetőségek és körülmények figyelem0 A jövő útja: szölőszüretolés kombájnnal.

bevételével alakult ki,' ami viszont kedvezőtlen a homoki területekre. Egv hektár szőlő telepítési költsége Kecskemét környékén 214 ezer forintba kerül állami támogatással együtt a szövetkezetitek. A szőlőtelepítés megtérülési ideje rendkívül nagy. Ha hektáronként 100 mázsás terméssel számolunk és 10 százalékos jövedelmezőséget feltételezünk. akkor 40 év múlva térül meg nyereségből a telepítés. A gyümölcsültetvényeknél még

rosszabb á hélVzéí. Például egy hektár kajsziültetvény beruházásának' möiíféi'ülési ideje 60 mázsás átlagtermés esetén 57 év. a fák életkora viszont csak 15 év. Mindezt természetesen a jelenlegi felvásárlási árakon számítottuk.

Nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a gazdaságok ismét érdekelté váljanak a szőlő- és gyümölcstelepítésben. Elsősorban a termelői, felvásárlási árak rendezésére, a beruházási támogatások időszakos emelésére lenne szükség. A szőlőtelepítésekhez legalább 40—50 százalékos beruházási támogatás kellene, ami pedig a gyümölcsöt illeti, fajtánként lehetne differenciálni a támogatás nagyságát. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy néhány telepítési előírás mesterségesen drágává teszi az ültetvénylétesítést. Indokolatlanul nagy műtrágyamennyiséget írnak elő, ugyanakkor ezen a tájegységen nagy a talajvízingadozás, ami kimossa a műtrágyát... Az intézkedés a pazarlást szolgálja, nem pedig az okszerű tápanyagutánpótlást.

Ha az elmondottakhoz hozzátesszük, hogy az idén mintegy 20 százalékkal növekednek a termelés közvetlen költségei, könnyen belátható, hogy miniszteri vagy kormányintézkedésre van szükség ahhoz, hogy a gyümölcs- és szőlőültetvények nagysága, területe tovább ne csökkenjen, sőt a

II. ötéves tervben végrehajtott telepítésekhez hasonló kezdődjék.

Felvásárlási árak — jövedelmezőség

— A gazdaságokban az a termelési ág, amelyik az átlag jövedelmezőségi színvonal alatt van, elsorvad — mondotta Agud Károly. — A termelési szerkezet ilyen okokból történő változása azonban nem mindig esik egybe a népgázdsági érdekekkel. A mindennapos ellátásban fontos, nélkülözhetetlen növények termesztését a felvásárlási árak módosításával elő lehet segíteni. Ideig-óráig a jelenlegi helyzet fenntartható, nevezetesen: kukorica, búza, s egyéb növények, ágazatok terhére termeszthetők a zöldségfélék, gyümölcs és a szőlő, de ez az egész gazdaság nyereségét csökkenti.

Ami a zöldségtermesztést illeti, az üzemek számításaikból kihagyják, hogy mennyi egy hektár bruttó jövedelme. Ugyanazon a földterületen elő- fő- és utónö- venytermesztéssel lehet javítani a gazdaságosságon.

— Szokatlan helyzet alakult ki

— vette át a szót Kovács László

— a sárgarépa, a petrezselyem, a vöröshagyma és a paradicsom felvásárlási és fogyasztói ára között. Ugyanis 1973—75 között csökkent ezek felvásárlási ara, viszont növekedett a fogyasztói áruk.

A MÉSZÖV 240—260 vagon zöldséget és gyümölcsöt vasáról évente — mondotta Bus László.

— Ennek igen kis része. amit friss fogyasztásra adunk át. A felvásárlásért megállapított jtfiá- lékok nem ösztönzők." nem Serkentik a felvásárlót a nagyobb beszerzésre.

— Elismerem, hogy a szölöte- lepítésF kedvet az ágazat Kedvezőtlen jövedelmezősége csökkenti. — mondotta Horváth István.

— A szőlőtermesztés kritikus periódusba jutott. Sok vád éri a pincegazdaságunkat, hogy nem elég rugalmas a felvásárlási árakban. Ugyanakkor áraink 30 százalékkal nőttek az elmúlt években, ha ezt úgy számítjuk, hogy cukorfok szerint vettük át a szőlőt, mustot és a bort és a cukorfok mértékében tettünk jelentős engedményeket. Mindemellett azt is el kell ismernünk, hogy a pincegazdaság árai az. alföldi szőlőtermesztés színvonalához képest nem teszik jövedelmezővé a gazdaságokban a termesztést.

— Véleményem szerint a fel- vásárlási áremelés nem oldja meg távlatokban a jelenlegi gondokat — vélekedett Nagy Lajos.

— Komolyabb, átfogóbb intézkedésre lenne szükség, olyan programra, ami a termelési kedvet fellendítené, és biztonságérzetet adna a gazdaságnak. Az is időszerű lenne már, ha az alföldi szőlő minőségét, átértékelnék, s ennek figyelembevételével állapítanák meg az árát.

— Régi szőlőfajtáink vannak — , mondotta Kosa Antal —, s ezektől nem várható a magas cukorfokú termés. A Magyar-Szovjet Barátság Temelőszövetkezetben tavaly 78 mázsás termésátlagnál

5 ezer forint volt a ráfizetésünk hektáronként. Tudjuk, hogy kell az olcsó bor, szükség van az Alföldön termelt tömegborra, de hogy ennek a veszteségeit a gazdaságok fizessék meg, az képtelenség. A közvetett irányítási rendszerben az elvárások nem pótolhatják az ösztönzést. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a pincegazdaság sem dolgozik a legalacsonyabb önköltséggel, legjobb gazdaságossággal.

Az importtal kapcsolatban is

van egy észrevételem. Amikor beérkezik a fólia alatti paradicsom, vagy a csemegeszőlő, ilyenkor importálunk ezekből is. _ Hogy miért? A jobb ellátás érdekeben és a kedvezőbb fogyasztói árak kialakításáért. Az import azonban kétszer dotált, egyszer ‘-az importőr, másrészt pedig az államunk által. Saját termékeink a piacon tehát ezért sem verseny- képesek. Nekünk is van 20 hektár csemegeszőlőnk, de az elmondott körülmények miatt -inkább a pincegazdaságnak szállítjuk és bor lesz belőle.

Csabai István

(Folytatjuk)