Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 6. Termelés, felvásárlás, feldolgozás Kertészetéről, gyümölcs- és szőlőtermesztéséről híres Kecskemét városa és környéke. Amellett, hogy elsősorban a városellátást szolgálja a termesztés, jelentős mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és szőlőt szállítanak más vidékekre, főként a fővárosba. Az elmúlt években gondok jelentkeztek e növények termesztésében, csökkent a terület és a meny- nyiség is. Ingadozások tapasztalhatók a helyi ellátásban, és nem rajzolódtak még ki világosan a jövő körvonalai sem. Nemrég szerkesztőségünkben ankétot rendeztünk, amikoris a résztvevők feltárták gondjaikat és javaslatokat tettek, mi­ként. lehet javítani a mostani állapotokon. Az ankéton részt vett dr. Molnár István, a megyei párt- bizottság munkatársa, Gódor József, a Kecskeméti Városi Tanács elnöke, Kovács László, a Kiskunsági TESZÖV titkár­helyettese, Agud Károly, a városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Horváth István és Nagy Lajos, a Középmagyarországi Pincegazdaság főosztály- vezetői, Masir József, a megyei MEZÖTERMÉK Vállalat fő­osztályvezetője, Bus László, a Kecskeméti UNÍVER ÁFÉSZ osztályvezetője, Kosa Antal, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz, Tóth Béla, a kecskeméti Kossuth Tsz és Szé­kely Jenő, a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet elnöke, Horváth Sándor, a Kecskeméti Konzervgyár osztályvezetője. Kecskemét mezőgazdaságáról - általában Az ankéten Gödör József szólt a Város mezőgazdaságának ötéves fejlődéséről és jelenlegi helyzeté­ről. Többek között a következő­ket mondotta: — A IV. ötéves terv időszaka alatt dinamikusan nőtt a terme­lés, csupán 1975-re jellemző a las­suló ütem. Kiemelkedő eredmé­nyek is születtek, ami elsősorban a termelési rendszerek térhódítá­sának köszönhető. Rendszerhez csatlakozva termeszti több gaz­daság a kukoricát, amelynek ter­mésátlaga a rendszeren kívü­liekét 10 mázsával haladta meg, elérték a hektáronkénti csaknem 50 mázsás termést. Kecskeméten a Törekvés Termelőszövetkezet­ben valósult meg a burgonya termelési rendszere, ahol 121 mázsa volt a hektáronkénti át­lagtermés. Jelentősen nőtt a ter­melés szervezettsége és színvo­nala. A zöldségtermő terület Kecske­méten évek óta fokozatosan^bsöW-r ken. Ma már csupán 831 hektá­ron termelik ezeket a növénye­ket. A nagyüzemekből több olyan zöldségféle „kiszorult”, amelyek termesztése munkaerő­igényes. Amellett, tehát, hogy a terület kevesebb, a növényfé­lék száma is csökkent. Ezek ter­mesztését a háztáji és kisegí­ti' gazdaságok nem tudták ma­radéktalanul átvenni, illetve ezekből olyan mennyiséget ter­meszteni, amely elegendő lett volna. A felvásárlási árak alakulása a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztést nem serkentette. Az árakat ugyanis magas terme­lési színvonalhoz mérten állapí­tották meg, viszont Kecskeméten és környékén nem olyan jók a termőhelyi adottságok, hogy az országos termelési átlagokat el vés, egyik évről a másikra nagy mennyiségi ingadozás tapasztal­ható egy-egy'növényféléből. Két­ségtelen, a termésingadozáshoz az időjárás hozzájárult. Ha kevés az áru, akkor „szaladoznak” a felvásárlók, ha viszont sok, akkor válogatnak, minőségi kifogásokat keresnek az ár leszállítása érde­kében, sőt át sem veszik. Ez az­tán a következő évben megbosz- szulja magát, mert így a terme- . löket egy várt nagyobb jövede­lemtől megfosztják, s az ered­ménye az lesz, hogy az egyébként is nagy kockázattal termeszthető zöldségfélék területét csökkentik. Azok a növények lépnek be ez­után a termelési szerkezetbe, amelyek évről évre biztonságosan értékesíthetők, megfelelő jövedel­mezőséggel termelhetök, és ter­mészetesen gépesíthetők. Ezt pél­dázza a kukoricatermesztésben tapasztalt nagy előrelépés. A zöldségtermesztésben a ter­melők, valamint a felvásárlók és feldolgozók között nem alakult ki garancia- és kockázatvállalás, vagyis olyan kapcsolat, amely a termesztési kedvet szolgálta vol­na. A termelőnek semmiféle biz­tonságot nem ad az, ha a para­volt. lehessen érni. Ezenkívül gondot okoz az is, hogy a kertészeti nö­vények termesztéséhez nincs gép, sőt nagyüzemi termesztéshez al­kalmas technológia és fajta sem áll rendelkezésre a legtöbb nö­vénynél. A termesztést a felvásárló és feldolgozó egységeknek úgy kel­lene befolyásolniuk, ahogyan ezt a piac igényli. Ugyanakkor érde­keltebbé kellene tenniük a zöld­ség-, gyümölcs- és szőlőtermelő­ket a városellátásban, e népgaz­daságig is fontos növények ter­mesztésében. Közös feladat- és kockázatvállalásra van szükség tehát, azonban olyan követel­ményt nem lehet állítani, ami a termelők érdekével, vagyis a jö­vedelmezőséggel ellentétes. Hiányzik az együttműködés —r A gyümölcs- és szőlőterü­let évről évre csökken — foly­tatta Gódor József. — A régi ültetvények elöregednek, s a termésátlagok már olyan alacso­nyak, hogy szükséges a kivágá­suk. A II. ötéves tervben nagy telepítési program valósult meg. Ennek köszönhető, hogy még ma is van elegendő gyümölcs hazánk­ban, de ahhoz már kevés — ép­pen az ültetvények elöregedése miatt —, hogy 1980 után se le­gyen gyümölcs-, illetve szőlőellá­tási gond. A jelenlegi beruházási politi­ka, a hitel és a támogatási rend­szer nem ösztönöz az ültetvény- létesítésre. Ha a jövőben is azt szeretnénk, hogy legalább az 1970-es évek termésmennyiségét adják a környezetünkben levő gazdaságok, akkor szükséges el­kezdeni az új nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvények létesíté­sét. Ezen a területen is előtérbe kerülhet a szakosodás, célgazda­ságok kialakítása. Más a telepí­tési technológiája, munkaerőszük­séglete a feldolgozóiparnak, illet­ve friss áruként közvetlenül a fo­gyasztónak eladható terméknek. Viszont amelyik üzem vállalja a gyümölcstelepítést, ott ez évekig meghatározza a feladatot, nem lehet abbahagyni a termesztést. Ezek az üzemek joggal elvárják, hogy a termesztésre ne fizesse­nek rá, valamiféle garanciát kap­janak az értékesítésre, a terme­lés jövedelmezőségére. Termelő és a forgalmazó szoros kapcsola­tát, együttműködését kell tehát megvalósítani. Jelentős a városban és környé­kén a háztáji és kisegítő gazda­ságok termelése. A -bruttó mező- gazdasági terméknek a múlt év­ben 35 százaléka származott in­nen. Az elkövetkezendő években is fontos lesz ez a tevékenység, azonban a szövetkezeteknek na­gyobb irányító, szervező munkát kell kifejteniök. Megindult már egy szakosodási folyamat, példá­ul a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a libahizlalás, a Kossuth Tsz-ben a sertéshizlalás háztáji­ban történik, s kibontakozóban van ennek önálló ágazattá ala­kulása is. A városban a közös gazdaságokon keresztül értékesí­tettek az elmúlt évben 4 millió forint értékű zöldségfélét, 10 mil­lió forintot érő gyümölcsöt és 7 millió forint értékű tejet, vala­mint 136 hízómarhát. A háztáji gazdaságok az elmúlt évben 72 millió forint értékű terméket ad­tak át a közös gazdaságoknak. Miért csökken a zöldségtermesztési kedv ? — Alapvetően a termelésben, ennek gazdaságosságában van a gond — mondotta dr. Molnár István. — A forgalmazásban je­lentkező nehézségek ennek követ­kezményei. Amit nem termeltek meg, azt nem lehet eladni. Or­szágos szinten megvitatták már a forgalmazás helyzetét és javí­tásának lehetőségét, azonban a termeléssel mindezideig keveset foglalkoztak Erre nagyobb szük­ség lenne, hiszen ha már meg­van a termelési bázis, akkor már lehet ehhez alakítani a ke­reskedelmet. Az áru viszont ke­dicsomot a konzervgyár 1,20—1,45 forintért veszi meg. Még a hek­táronkénti 250 mázsás átlagter­més esetén sem jövedelmező így .a paradicsomtermesztés. Az átvé­teli árak nagyobb rugalmasságára van szükség, ami nemcsak a Kecs­keméti Konzervgyárra vonatko­zik. hanem a trösztre is. Nem ve­szik figyelembe például azt — és az árakban sem érvényesítik —. hogy Kecskemét környékéről má­zsánként 2 forintért lehet beszál­lítani a paradicsomot, ugyanak­kor Tompáról 30 forintért. A paradicsomtermesztés gond­jairól beszélt Tóth Béla is. — A jelenlegi konzervgyári át­vételi árakat figyelembe véve a hektáronkénti 400 mázsán aluli paradicsomtermesztés vesztesé­ges. A szövetkezetünkben az idén arra számítunk, hogy 350 mázsa terem hektáronként, amelynek önköltségi ára 1,85 forint kilón­ként. Vajon eladhatjuk-e ezt a konzervgyárnak 1,35—1,45 , fo­rintért? S még hozzáteszem, a MEZŐTERMÉK 2 forintot ad ki­lójáért. Mi azt kértük a Kecske­méti Konzervgyártól, hogy a Tompáról való beszállítás fuvar- költségét — a mázsánkénti 30 forintot — felezze meg velünk, s akkor át tudjuk adni a para­dicsomunkat. Sajnos, a gyár ré­széről nincs törekvés kompro­misszumra, az ajánlatunkat el­utasították, mondván, a tröszt­jük nem engedi. Más feldolgozó vállalat, mint például a Kecske­méti Baromfifeldolgozó ilyen szempontból sokkal rugalmasabb, aminek következménye, hogy tő­lünk a pulykát egy forinttal drá­gábban veszi meg, mintsem Vesz­prémből kilónként 2 forintért ide szállítsa. Hadd szóljak arról is, hogy a jó törekvések milyen apró bosz- szantó dolgok miatt futnak mel­lékvágányra. A szövetkezetünk a piacon zöldségboltot tart nyit­va. Évek óta nem kapunk enge­délyt, hogy élelmiszert árusít­sunk .,. Paprikát viszont az idén tavasszal még Szentesről is vá­sároltunk, s három forintért áru­sítottuk darabját. A megyei mi­nőségvizsgáló intézet megállapí­totta, hogy görbe, a szabványnak nem felel meg, s két vizsgálat után 560 forintos számlát kül­dött be a szövetkezetnek. Azon­nal kiszámítottam, hogy a zöld­ségboltot vezető családnak 560 forintért mintegy tíz napig kell dolgozni... Szerintem inkább örülni kellene, hogy viszonylag olcsó áron tudtunk paprikát áru­sítani, nem pedig a görbeséget kifogásolni... Csabai István (Folytatjuk) Napjaink nagy bosszúságai kö­zé tartozik, ha valamelyik cuk­rászdában nem lehet kapni fagy­laltot, vagy a felszolgáló sajnál­kozva mondja, hogy nem tud ad­ni hideg hűsítő italt, mert üzem- képtelen a hűtőgép. Vajon mit tesznek az „illetékesek” azért, hogy ne legyen bajuk ezeknek a nyáron nélkülözhetetlen gépek­nek. illetve, hogy minél gyorsab­ban használható állapotba kerül­jenek? A kecskeméti Autó- és Gépja­vító Ipari Szövetkezet elnökétől, Csontos Gáspártól érdeklődtünk a hűtőgépjavítók munkájáról. — Részlegünk tizenhat évvel ezelőtt alakult — mondja az el­nök. Balogh István —, aki jelen­leg a szövetkezet műszaki veze­tője —, negyedmagával egyhóna­pos tanfolyamon vett részt a Hű­tőgépgyárban, s igyekeztek ala­posan elsajátítani a javításhoz szükséges tudnivalókat. Már az első időkben is sok munkájuk volt, de napjainkban szinte alig győzik. A részlegben húszán dol­goznak. ipari hűtőgépeket, fagy­lalt- és presszógépeket javítanak. Ebben az évben 3,6 millió fo­rint az árbevételi tervük, s min­den jel arra mutat, hogy ennél többet fognak teljesíteni. — Hogyan történik a gyors, ja­vítás? — Természetesen a helyszínen. A Vendéglátóipari és Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal szer­ződéses viszonyban vágyunk, és szerelőink megfelelő program szerint végzik a karbantartást. Négy gépkocsival nyolc szerelő járja a körzetet, találkozni velük Kiskunfélegyházán. Tiszakécs- kén, Orgoványon és még na­gyon sok más lakott helyén. Ha váratlanul történik valahol üzem­zavar, akkor természetesen a leg­közelebbi szerelő haladéktalanul odasiet. Ha nem tudják megja­vítani a gépet a helyszínen, be­szállítják a műhelybe. — Mi történik hétvégeken? — Nyári szezonban állandó ügyeletét tartunk, szombaton és vasárnap is készen áll két szere­lőnk egy gépkocsival az üzemza­varok elhárítására. — Van elegendő alkatrész? — Sajnos, nincs. A forgácsoló részlegünk viszont még eddig mindig tudott segíteni. Ha szük­ség van valami általuk elké­szíthető alkatrészre, soronkívül gyártanak. Évente átlág 100—150 ezer forint értékű munkát végez­nek a hűtőgépszerelők részére. • A forgácsoló részlegben Sápi Antal csoportvezető esztergályost, a szövetkezet alapító tagját örökítettük meg, amint gépével egy hűtőgép­alkatrész megmunkálását végezte. A részleg dolgozói különben minden évben rendszeres tovább­képzéseken vesznek részt a Hű­tőgépgyárban, s itt módjuk van megismerkedni a legújabb típu­sú gépekkel, berendezésekkel is. Tevékenységük, gyorsaságuk el­len még eddig nem volt különö­• Ezt a kompresszort nem lehe­tett a helyszínen megjavítani, behozták a műhelybe, ahol Pa­tak János szerelő he '"»rni* képes állapotba. sebb kifogás. Bízunk abban, hogy a nyár hátralevő részében is hoz­zájárulnak — ha közvetve is -i- a lakosság hűtött itallal való el­látásához — mondotta befejezésül Csontos Gáspár, a szövetkezet elnöke. O. L. PALÁSTI LAJOS KOMBÁJNOS: „Minden nyáron a búzatáblán a helyem 99 • A kecskerpgU „Tö^kyés Termelőszövetkezetben burgonyatermesz­• lesre szakosodtak, s a hektáronkénti átlagtermés tavaly 212 mázsa Mire ezek a sorok megjelennek. Palásti Lajos minden bizonnyal már „nyeregben” érezheti ma­gát Mégpedig: két év alatt jól kipróbált és meg­kedvelt Class Dominátorja vezetői ülésében. A hő­ségben félmeztelenre vetkezik majd, verejtékező pórusaiba porszemcsék rakódnak, két—három for­dulónként kortyol egyet a hűvösben hagyott kan­nából, ilyenkor megtörölgeti a szemüvegét is. amit a vakító sugárzás és tükröződés ellen hord és a tizenkét, órás műszak után is csak hajthat.a{l^n £ör nőkéi kedvéért fog leszállni a gépről. Honnan tu­dom, hogy így lesz? Ezt mondták, többen is, Pa­lásti Lajos kombájnos, s a kombájnosok élete ilyenkor nem az üdülőtelepeken zajlik. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz Endre-majorjában futottunk össze. Szerencsém volt. Éppen terményt hozott, daráltatni a malacoknak, s így be tudott iktatni programjába egy kis nyilatkozat-félét. Mert különben éjszakás műszak előtt állt: a zöldborsót kaszálták akkor már ötödik napja, megállás nél­kül. Mivel fotókészülék nem volt a közelben, illene néhány szóban bemutatnom. Azzal kezdeném, ami­vel ő semmi pénzért sem hozakodott volna elő, s amit az irodában hallottam: a gabonabetakarítási versenyben tavaly ő volt a szövetkezet legeredmé­nyesebb dolgozója, a megyei rangsorban pedig a 3. helyet érdemelte ki. Nyolc vagonnal „vert rá” tár­saira. összteljesítménye elérte az 1400 tonnát. Ala­csony, kissé kövérkés, nagyon barna ember, először lakatosnak, vagy gépésznek néztem a műhelyből. A fejét svájcisapka fedte, állandóan mosolygott — ezt egvébként igen komolyan és tiszteletet paran- csolóan telte — és szavait igyekezett a lehető leg­rövidebbre fogni, mint aki sajnál minden percet fö­lösleges fecsegéssel elpocsékolni. Elnézést kért: ne vegyem rossz néven, de tényleg siet. Megértettem. És kérdeztem: — Hogy megy a borsó? ^ — Tegnap 16 órán keresztül vágtam ... Tudja, az más, mint a búza. Egészen más. Nem olyan igé­nyes, rövidszárú, belelát az ember. Nem porol és olyan rettenetes forróság sincs a közelében. Meg ugye azt csak kaszálni kell, a cséplés itt a köz­pontban folyik. GÉPPEL A SÁTOR ALATT — Várja az aratást? — Persze... Már csak megszokásból is, de nrígg pár éjszakát kint alszik a gabona. Ezernegyvén hektár búzáról van szó, négyen fenjük „a kaszán­kat”, remélem két hét alatt végzünk vele. Tavaly húsz napig kínlódtunk, nyavalyás idő volt, amiatt húzódott úgy el. Most meg az a baj, hogy ez a kutyameleg összehúzza a szemeket. Jót tenne,egy a gép? Milyen állapotban készül a beve­• A Kertészeti Egyetem, a SZÖVOSZ, a SZÖVÉRT és a Hungaro- fruct bemutatót rendezett az intenzív paprikatermesztésről Szeg­váron, a Puskin MGTSz hajtatótelepén. A szakembereknek dr. Túri István, egyetemi tanár válaszolt a termesztéssel kapcsolatos kérdé­sekre. Képünkön: Talajvegyszerezést végeznek kisgéppel, fóliasátor alatt. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc - KS.) kis eső. — És tésre? — Pihen. Rendbetettük, én magam is javítgat­tam. Sokat jelent, hogy mi, a kezelői is ismerjük minden porcikáját, tudjuk, hol a hiba, ellátjuk könnyen. Meg aztán ezek már korszerű, üzembiztos masinák. Légkondicionált berendezésük is van, :aVni fújja a pormentes levegőt és hűti egy kicsit az embert. — Alkatrészhiány szokott-e lenni? — Megesik, hogy kisebb, jelentéktelenebb dolgo­kat — mint például csavaranyákat, alátéteket — nem találunk, de ez nem jelent fennakadást. A múlt évben egy bizonyos gumigyűrűt nem tudtunk sehonnan beszerezni, bosszankodtunk is eleget. A meghajtáshoz kell, persze azóta már gondoskod­tunk róla. Kitűnőnek lehet nevezni egyébként a szerviz-szolgálatunkat. A műhelykocsi azonnal a helyszínen terem, mihelyt észreveszik, hogy megáll a munka. — Maga elsősorban traktoros és gépszerelő. Mióta vesz részt az aratásban? — 1968-ban vágtam neki először. Hat évvel ez­előtt kerültem a Leninbe, azóta minden nyáron a búzatáblán a helyem. Amikor végzünk, jön a kar­bantartás, és a traktorosoknak is szoktunk segíte­ni. 1974-ben traktoros tanfolyamon voltam Nagy- igmándon, így hát értek azokhoz is. — Család? — Tanyán élek, két nagy fiam van, meg egy kis háztáji, jószágokkal, hogy az asszony se unatkoz­zon. Eleségért ugrottam be most is, mert pihenni bizony nem hagyják az embert, Dehát így van ez rendjén, ugyebár ... K. F. Magasabban a világszínvonalnál A harkovi Elektrotyjazsmas gyárban elkészült az első ala­csony fordulatszámú 500 mega­wattos turbógenerátor, amelyet a Novovoronyezsi Atomerőműben szerelnek majd fel. Az alacsony fordulatszám para­doxonnak tűnhet a szupernagy sebességek korában — különösen, ha atomerőművekről van szó; A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy a nagy fordulatszámmal működő gépek az atomerőművek * paraméterei mellett kevésbé ha­tékonyak. Az atomenergetika szempontjából ugyancsak fontos körülmény az is, hogy a kisebb fordulat jelentős mértékben nö­veli a turbógenerátorok megbte-V hatóságát. A General Electric nemrég IIar-~ kovban járt képviselői megállapí­tották, hogy különösen a turbó­generátor forgórésze múlja fglpl nagy mértékben a világszínvonal lat. A valóban egyedülálló tor nagy előnye egyebek köz hogy vízhűtéssel készült. sß A közeljövőben még nagy<&b kapacitású turbógenerátor-órilíi sok létrehozását tervezik. 1 ;jj (BUDAPRESS—APNJtß Ankét a szerkesztőségben I. Hütő gépszerelők

Next

/
Thumbnails
Contents