Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

1976. július 6. • PETŐFI NÉPÉ • 5 I&jÄi&v A közmondásokról É A&jföólások mellett a közmon­dásak is jellemzők egy nyelvre. Az glábbiek nyelvi és stilisztikái eszközök, az utóbbiakban pedig gondolat fejeződik ki. Az emberi- 'ség , több évszázados megfigyelé­sei, értékszabályai, erkölcsi ítéle­tei .jutnak bennük kifejezésre. Bizonyos, hogy minden nyelvre jellemző a közmondások megfo­galmazása, nyelvi formája. Igaz, 'hogy mivel az emberiség gondol- ■kozásmódja nagyjából azonos, szinte minden közmondásunknak megtalálhatjuk a mását más nyelvekben is. Sok közmondá­sunk megy vissza a rómaiakig, a bibliáig és más népek szálló­igéiig, néha még megjelenési for­májuk is szinte szó szerinti for­dítás. íme néhány szélesebb kör-, 'ben megtalálható közmondás: Sok csepp kivájja a követ. Fia­talság bolondság. Aki nem dol­gozik. ne is egyék. Szemet sze­mért. fogat fogért. Késön jött vendégnek csont a vacsorája, Lassú víz partot mos, Nincsen rózsa töi'is nélkül. Evés közben ’jön meg az étvágy, Ha nincs igaz- ‘ sag. vesszen a világ, Türelem ró­zsát terem. i Néha a nemzetközi közmondás­nak is megvan a sajátosan ma­gyar megfelelője. Pl. a Ma ne­kem, holnap neked magyarul: Ha ma rajtam, holnap rajtad. A i németből ismert közmondásnak (szó szerint fordítva: a reggeli i órának arany van a szájában) iritmusos, rímes megfelelője: Ki tkorán kel, aranyat lel. Hajnali óra vezet a jóra. De megvan a (pontos fordítása is: Kegyeli órá­dnak arany a szájában. Egy tö- i rök közmondásnak is megtalál­ójuk a pontos magyar megfelelő­jét. Amit a törökök úgy fejez-, illek ki. hogy Sajt, kenyér, kész étel, az megvolt a régi magyar­ban is Kenyér, sajt. két tál étek formában (magyarázata: ha ke- ; nyere és sajtja van az ember­nek, már beérheti vele). : Jellemző, hogy ugyanaz a köz- j mondás kétféleképpen is ma- j gyárázható. A Lassú xnz partot ! mos jelentheti azt is. hogy szívós, \ kitartó munkával érhetjük el cé­lunkat, de azt, is. hogy a csendes, ' alamuszi emberek rendszerint '■ nagy kópék. Ugyanilyen kettős < értelftiezésű ez is: Társa árulja lel az embert. Vagy azt jelenti, hogy-h’a ketten vagy többen Vé-1 ge/.nek el valamit, egyikük be­szél a dologról másoknak is, vagy azt, hogy barátjáról lehet meg­ismerni az embert. Ez utóbbi a gyakoribb. A közmondások közül némelyek sajátosan magyar jellemvonásra vonatkoznak. Pl. Magyar ember hallgat, mikor eszik. Sírva vigad a magyar. Lóra termett a magyar. Ebben meg az osztrák sasra van utalás: Elrepül a pénz. sas van azon. A figyelmes kutató a poli­tikai gondolatot is megtalálhat­ja a vérbe fojtott parasztfelkelé­sek utáni kíméletlen elnyomás terhe alatt a puszta létfenntar­tásra irányuló magatartás takti­kájában. Pl. Jobb félni, mint megijedni. Aki fél, az él. A közmondásokat olvasgatva, azt látjuk, hogy ugyanazt a gon­dolatot többféleképpen is kife­jezhetik az egyszerű közléstől az ötletes példán át a ritmusos for­dulatig. így pl. a Szél juvatlan nem indul változatai: Nem zörög n haraszt. ha a szél nem fújja, Nem zörög a falevél, ha nem fújja a szél, A nád se zördiil szél nélkül. Nem fúj a szél zuga tiun. Amit sok ember mond. vagy megvan, vagy meglesz —, így öszegezi az egyik változat a bölcs megfigyelést kevesebb köftoi- séggel, de nagyon emberi közvet­lenséggel. szinte érezzük, hogyan vonódott el a sok tapasztalatból az életszabály. A népi szellemesség, ötletesség, jó megfigyelés több közmondá­sunkban megnyilvánul. Ma akár jelszóként is feleleveníthetnénk a régi közmondást: Tudósok be­csülete ifjak ébresztése (mennél többet tud valaki, annál inkább kötelessége, hogy tudását átadja a fiataloknak). Vak ember lova nehezen hízik. Ezen elgondolkoz­hatunk, de ha ismerjük a hozzá hasonlót: Gazda szeme hizlalja a jószágot, máris megértettük a lényegét, ötletesen fejez ki régi igazságot: Nyelvén akad fel a hazug (vagyis elszólja magát). Ez is könnyen érthető: Kicsi a nyúl, mégis megfuttatja az aga­rat. Hogy az ivós se maradjon ki, idézzük a következőt: Ha titkot akarsz kitanulni, jártasd a boroskancsót. Bizony: Borban az igazság. Ittas ember könnyen kifecsegi a titkot. Kiss István A dal hozza a jó kedélyt Három parasztemberrel beszél­gettünk a népdalról, a Röpülj pá­va mozgalomról, népzenei talál­kozókról. Magnóval rögzítettük szép szavaikat. A szakmai körökben jól ismert kunszentmiklósi Tóth Béla derű­sen idézte a helyi népdalkor ala­kulásának históriáját: — Akkor kezdett terjedni a tévé Miklóson, amikor kezdődött a felszabadulási énekverseny, a Röpülj páva. Annyira érdekelte ez utóbbi a közönséget, hogy sort álltak a készülékért. Borravalót adtak a segédnek, hogy mielőbb kapjanak egyet. Amikor vége volt a versengésnek beszéltem a nó­takedvelőkkel: gondozzuk mi is a hagyományt, alakítsunk együttest. Bővült azóta női karral is. mivel az asszonyok utánunk kívánkoz­tak. Vezetőjük dr. Bessenyei Im­re. Sajnos fogyatkozunk. Felére apadt a létszám, csak a vérbeliek maradtak. Persze nemcsak a pró­bákon éneklünk. Szép is lenne. Odahaza morzsoljuk a kukoricát — például — mond valaki egy dalt. azután mi is rágyújtunk. Jobban szívére vehetné ezt az ügyet a mi népünk. Kedvezőbb híreket hallottunk a tiszakécskei Nagy Istvántól: — Hetente kétszer próbálunk. Mindig jó kedvvel megyünk és térünk haza. Jönnek a fiatalok Miért? Jó a vezetés, jó a han­gulat. összetartok az emberek. Erős cement a sok közös siker. A kunszentmiklósi Naszvadi László arra büszke, hogy a kórus tagjai viszik a prímet akárhol kialakul daloló társaság. — Mindegy, csak népdal le­gyen. szeretjük. Leginkább a kun­szent miklósiakat szorgalmazzuk. Megkérdeztük, hogy mit jelent számukra a népdal, az éneklés íme. az előbbi sorrendben ismer­tetett válaszok: — Szívvidámitó számomra n dal. Ha bosszúságom van. szép nótára gondolok, lassan nem is törődök tovább a kellemetlenség­gel. Lelki frissülést ad n dal. — Elfelejtek minden bánatot, ha citerázok, énekelek. — Kedélye van az éneklő em­bernek, mert a dal hozza a ke­délyt. A jó emberek nemcsak a virágot kedvelik, a szép dallamo­kat is. H. N. > íi'4 if Üf/Í iLipecki minták ( 1 A közép-orosz kohászvárosban. Lipeckben festett i fából készült ajándéktárgyakat gyártó üzem műkö­dik. Termékei nagy népszerűségre tettek szert a r szovjet és külföldi vásárlók körében. Eredeti fes- > tett tányérokat, csészéket, serlegeket, tálcákat, ká- t vés- és teáskészleteket, ajándékszamovárokat ké­szítenek. 1 A gyárban két üzemrész működik. Az egyikben esztergályozzák és csiszolják a félkész termékeket, melyek azután a másik üzemrészbe, a művészeti részleghez kerülnek. Valamennyi ajándéktárgynak sajátos motivációja, színárnyalata van. A gyárban 460 művész dolgozik. A lipecki üzem mellett képzőművészeti iskolát létesítettek, ahol a jövendő dolgozók a tárgyak festésének titkát sajá­títják el. (APN—KS.) • Tatjana Kirijenko ajándékszamovárt fest. Az üzenet (8.) Irénke hűségesen fordította. De senkit nem érdekeltek az eukaliptuszfák. Klárit nézték és a kis kengurut. — A farkára támaszkodik, s ni, a farka vége fekete, jaj de édes — mondta Babszi. Klárit életben soha nem látta, csak a kenguru érdekelte. — Mennyi ősz haja van! — mondta a mama. Kitűnő, éles kép volt. —'Lehet, hogy csak a fény já­téka 1L jegyezte meg Ernő. ad-! — Mennyi ősz haja, van! — is­mételte meg a mama. —1Osz vagy nem ősz, nagyon jól ki — mondta Hernádi. E^Volt a legjobb kép amit Klári1 eddig küldött. Nem küldött sokát.: Távoli, kisalakú képek volfifö De ez most nagyon jó, kö­zeliekén volt Egyben megegyez­tek azonban a fényképek, Miska egytkfen sem volt látható. Klári egyedül az utcán, mozireklám előtt; két ismeretlen nővel egy banánfa alatt; egyedül a tenger­parton, háttérben hatalmas hul­lámok. S most a kis kenguruval. Hernádiné eddig azt hitte, mind­ez véletlen, de most rádöbbent: nem az. Jelent valamit. Ilyesmit: semmi közötök hozzá, elmartátok. Semmi közötök Miskához. Fáj­dalmas felismerés volt. Sokkal fájdalmasabb, mintha Klári ke­reken megírta volna. És ez nem film, ahol a végére minden rend­bejön. Nem, ez nem film. Az ősz hajszálak egyre szaporodnak, s a köztük levő ezerkilométerek nem csökkennek, ha akár tiz műhol­dat lőnek is fel naponta. írünkének egyszeriben eszébe jutott, mit is jelent üzenni. Több jelentése is eszébe jutott. Send a message és send word to... Ott volt a hiba, hogy egyszavas igék után keresgélt. Üzenni — ezt egy­szerűen nem lehet egy szóval ki­fejezni az angolban. Csak úgy, hogy üzenetet küld vagy szót küld .. send word to... Meg­kérdezte hát, küldtek-e, kül­dött-e Klári szót. Ezt felelte némi gondolkodás után a férfi: — Azt üzente, hotw nem bánt meg semmit. — Nem hasból mondta, valóban ezt üzen­te Klári, éppen mert furcsának találta, maradt meg a fejében. Irénke fordította. — Azt elhiszem! — mondta a nagybácsi. — Viszont kár lelkesedni, mert ennek aztán semmiféle politikai vonatkozása nincs — mondta Gyuszi, s még szeretett volna valamit hozzátenni, de aztán meggondolta magát, nem akarta az anyját megbántani. Sorra járt a. kép, kézről kézre. — Legyen szíves, mondja meg már nekik, hogy itt nem lehet sztrájkolni! Irénke megmondta. Foster kényszeredetten mosoly­gott. Nem tudta, mit feleljen. Nem tudta, mit várnak tőle. Vé­gül is a tények mellett döntött. O maga is pályamunkásként kezdte és tucatnyi sztrájkban vett részt, egyszer háromheti, kétszer nyolc-nyolc napi munka­bére bánta, és négyszer állt bíró­ság előtt. — Nálunk lehet sztráj­kolni — mondta —, de az ered­mények lényegtelenek, s bizony többször van belőle bírósági ügy, mint Itt gondolnák. A nagybácsi dühösen legyintett. Fél a pacák, azért beszél így. Mutassuk meg a bizonyítványt! Az út szélén egy óvoda. Előtte kis gyep. virágokkal. Az E—5-ös felőli úthajlatot elhagyva testes panoráma-busz him­bálja magát erre egy újabb nekifutásra: de mielőtt a kere­kek nagyobb iramlásba kezdenének, szemnek-szívnek kedves látványt vihetnek tova emlékként a benne ülök. Harmincjki- lenc lurkó és kislány önfeledt hancúrozását, amint dajká­juk. Kecskés Istvánné vigyázó tekintetétől kisérve éppen homokcsatát, indiánosdit vívnak, vagy boltost játszanak, mint leendő kiskereskedők. Ezek a kis ..boltosok". ..anyukák" itt. a kecskeméti ME- ZÖTERMÉK rákóczivárosi óvodájában, alig idősebbek az in­tézménynél. melyet önerőből és a dolgozók összefogásával hoztak létre jó két esztendeje. Kezemben a Petőfi Népe 1974. szeptember 10-i száma, amelyben olvasóinkat tudósítottuk: „Két fiatal óvónő — Valkay Mária és Balogh Natasa — vezetésével igazán bűbájos, barátságos kis otthont varázsoltak a 94 MEZÖ- TERMÉK-es csemetének. Nos. a ..varzslás" azóta sem hagyott alább. S ha nem is a mágikus erő — a kis közösség iránti felelősségérzet az. amely itt sokakban munkál: a vezető óvónőtől a szobafestő) apukáig. A szobafestő) apuka Adám István, aki tavasszal gondolt egyet: Fekete Gabor íostőtársá- val társadalmi munkában elvál­lalta a helyiségek festését. Lega­lább 600 forintot spŐMollak meg vele az óvodának. Az a szép., színes babaház az udvaron. szintén nem égből pottyant ajándék.. Egy lelkes apukának. Kapás Ferenc laka­tosnak és munkatársainak az al­kotása. Remek kis házikó. Jól érzik benne magukat' a kicsik. S hogy teljes legyen az örömük, munkába lépett még két ' má­sik szakember-apuka: Harlcai János hegesztő) és Kállai András szobafestő. Szorgalmukat a ke­rítés és a mérleghinta festése, valamint a homokozz') fölé erőisí- tett 'napellenző dicséri. Kölcsönös segítség Sorolhatnál még tovább a ne­veket a vezető) ő>vő>nö. Kocsis Istvántól Szászvári Olgáig, akik mind-mind részt vállaltak itt valamilyen munkában. Parkosí­tottak. virágot! ültettek. Természetesen mindez a kom­munista szombatodon 'történt. Azokon a hétvégeken, amikor hol a d’olgózők siettek az óvod;» se­gítségére. hol pedig a vezetőnő. Dabasiné Va'kay Mária „adta vissza a kölcsönt" paprikaszele­teléssel. ládarakáissnl — jó pél­dáját nyújtva a kölcsönös segít­ségnek. — Sok mindent n két kezünk­kel teremiiink elő — mondja Dabasiné. és a csoportszobába vezet. Abba a tiszta, világos, ki­lenc asztalkás terembe, amelyben értő kezek kamatoztatják jól a közösség pénzét annak a; 39 kis­gyermeknek a szépig, jóra neve­lésére, akikkel az édesanyjuk vagy az édesapjuk reggelente ide siet. Nemes feladat az óvónőé. Mert igaz. hogy 12 ezer forint­ból gazdálkodhatott az elmúlt hat hónapban — lemezjátszóval, magnóval, diavetítővel, mesele- mezekkel gazdagítva eszköztárát —, de az is igaz, hogy a hi­vatástudat és a közösség segít­ik Majd kifog rajta. Joli piskótát kínált körül, nem is vett belőle, hanem sürgetően Irénkéhez for­dult: — Akkor kérdezze meg, el tud'e képzelni olyan gazdasági életet, ahol nincs magántőkekez- deményezés! — Hát — felelte az ausztrál férfi —, nálunk természetesen a, legnagyobb szerepet a magántő­ke és a Vállalkozás játssza, de az állam igyekszik a nagyobb vál­lalkozásokat állami kézbe venni. Irénke fordította. — Ö! — a nagybácsi visszaha- nyatlott a. székébe. Gyuszi konyakot töltött, meg­itták, Foster az órájára nézett, s ekkor mindenki egyszerre tett fel kérdéseket. Irénke rövidítve fordított, hogy ne maradjon le. Megtudták, hogy Miska kerék­páron jár be a gyárba. (Gyuszi elégedetten pillantott Ernőre, aki nemegyszer gúnyos célzásokat tett, hogy dehogyis nincs kocsi­juk, ott mindenkinek van kocsi­ja, a mozikba is autóval allnak be, egyszerűen nem írják meg, hogy ne kelljen csomagot külde­niük.) És hogy gyűjtenek kocsi­ra, házra is, mert a bérlakás ott nagyon drága, a fizetés harminc százaléka rámegy... (Folytatása következik.) sége. megértő támogatása meg­sokszorozta mindazt, amit a költ­ségvetés adhatott. Az út szélén égy óvoda. Ezt írtam az elején. Ez azonban csu­pán a területi fekvését határozza meg. Hiszen a 3!) gyerek —• ta­pasztalhattam — valójában a vállalat gondoskodásának a kö­zéppontjában áll. Miután egv Íz­ben a, MEZÖTKKMEK saját autóbusza: hazahozta budapesti állatkerti sétájukról a nagyob­bacska kirándulókat. másnap reggel Péter Pál kirendeltség­vezetői benyitott az óvodába — Ma mit esznek a gyerekek, Marika, ilyen hosszú út után? A válasz: — Reggelire vagdalt húst. teá­val. Tízóraira pogácsát. Ebédre húsleves és párádicsomszosz. lesz. főtt hússal meg burgonyával. Az uzsonna pedig: tejfeles kenyér. Az óvoda ..atyja", aki kezdet­től fogva lelkes támogatója a gyermek közösségnek, megsímo- gatott még egypár buksi fejet, aztán megnyugodva kezdte el ő is a munkáját!. Aznapi első teen­dőjének eleget tett... Mária néni és Mária Évzáró. Kedves eseménye volt ez pár hete a/, óvodának. Daba- sinéék és a dajkák azon a hé­ten, reggeltől estig talpon voltak. Mígnem elérkezett a várva várt Az óceánon túlról érkező hí­rek szerint a bicentenáiiumi ün­nepségekkel összefonódó elnök- választási év lázas forgatagában élő „átlagamerilcai" ideges és nyugtalan, meg közönyös és apa- tikus is. Egyszóval furc.-a, bi­zonytalan. közérzettel küszködik. Lelki válságának egyik ténye­zője talán éppen az. hogy túlsá­gosan sok szó esik mostanában a 200 év előtti forradalomról, an­nak szép, humalnista, demokra­tikus hagyományairól. És ez el­gondolkoztatja, rádöbbenti az amerikai embereket árra, hogy a ma is élő, eleven történelmi ha­gyományok egyre élesebb kon­fliktusba kerülnek jelenük való­ságával. A demoklratikus történelmi ha­gyományok tiszteletére nevelt amerikaiaknak szinte naponta azt kell érzékelniök, hogy a hi­vatalos Amerika csak szavakban — főként választási jelszavakban — ápolja a forradalmi múlt örök­ségét. A gyakorlatban hátat for­dított az Alapító Atyák „örökér­vényű igazságainak” és a Függet­lenségi Nyilatkozatnak, majd az alkotmányban lefektetett demok­ratikus jogok és kötelességek gya­korlásának útjába égig nyúló akadályokat emeltek az államha­talmat ténylegesen kézben tartó modern korporációk. „Amerika Inc. — Kinek a tu­lajdonában valn és ki működteti Amerikát?” címmel néhány éve az Egyesült Államokban tanul­mánykötet jelent meg, amelynek előszavában ez áll: „A hatalom egy komplex tár­sadalomban intézmények köré épül fel. Hazánkban a legtartó­sabb, legkoordináltabb, legjelleg­zetesebb hatalmi tényező a kor­porációk intézménye ... Mindan­nak jó része, ami kormányhata­lomként jelenik meg a szemünk előtt, lényegében, korporációs ha­talom ... Washingtont nyugodtan zsibongó bazárként jellemezhet­jük, ahol az ipari-kereskedelmi komplexum járandóságait keze­lik .. Az Egyesült Államokban hiva­talos statisztikák árulkodnak ar­ról, hogy a lakosság leggazdagabb 1 százaléka tartja kezében a tel­jes nemzeti vagyon 25 százalékát és csupán 3 százalék jut a társa­dalmi piramis kiterjedt alsó fer­tályán, a talapzaton helyet fog­laló 50 százaléknak. A keskeny csúcson ülő 1 százalék birtokában van a korporációs részvények 80 százaléka, és a korporációs köt­vények 90 százaléka. Vagyis: a la- ko:Ságnak ez az 1 százaléka gya­korol ellenőrzést az amerikai gaz­nap. Sikerült az ünnepély. A munkásszülők „Nagyon szép volt!“, „Nagyon jó volt!” elis­meréssel nyugtázták az előadást. Ott ült a gyermekeiben gyönyör­ködő szülők, között a szociális otthonból ez alkalomra meghí­vott majd 80 esztendős Székely Ma­riska néni is, aki mint egykori óvónő, 1920-tól ugyanennek a hivatásnak szentelte az életét. Bar Mariska néni 1920-ban, friss diploma* társa, Dabasiné pedig csak néhány éve került e pályá­ra, nagyon jól összemelegedtek és megértették egymást. Mária néni és Mária ugyanis csak az idő tá­volában áll messze egymástól. A hivatás szálai egészen köze­liek közöttük. A hivatás értelme Hivatástudat. Ez minden pe­dagógus munkájának az arany­fedezete. Dabasinénak. az óvó­nőnek is. Ebből meríthet nap nap után új tervei, ötletei megva­lósításához. Meg abból, ha látja fáradozása hasznát, értelmét. Mint legutóbb . is. amikor kéz a kézben a mamájával szembe­jött vele az utcán egy kisfiú, aki így szólt: — Anyuka, mutassuk meg a bizonyítványomat a Mária óvó­néninek! Hadd lássa, milyen jól tanulok én már az első osztály­ban ... Ez nagyon jólesett neki. Hi­szen abba a bizonyítványba ö is segített a jó jegyeket „beleva­rázsolni" Mária óvó „néni” alig 23 éves. Jó három éve még képzős hallgató volt. Több mint két éve pedig egy példásan. szervezett, mintaszerű óvodának a vezetője. Teszi a dolgát. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy még sok kis leendő elsőst fog óvni és nevelni értőn, szeretettel, hogy majdan azok is bátran ülhessenek be az iskolapadba. A szülők és a tanító nénik nem kis örömére. Kohl Antal dr sági. politikai és társadalmi élet minden területe fölött. Nem pedig az „egyenlőnek teremtetett” emberek, az „elidegeníthetetlen jogokkal felruházott” nép. Az elnökválasztási hadjárat fi­nisére valamelyest lassuló üte­mű, de még mindig nyomasztó hatású inflációval párosuló ter­melési-gazdasági hanyatlás és a rendkívül nagyarányú munka- nélküliség körülményei közepet­te egyre nagyobb kételyek tá­madnak az^ Amerikai Álom le­gendái iránt. Most mar nem csupán a társadalom legszélső ha­táraira taszított, nyomorszint alatt élő amerikaiak, hanem a politikai rendszer gerincét alkotó középrétegek is tamáskodnak. Megkérdőjelezik a mítoszt, amely szerint „á nemzeti kalácsból egy­re több jut mindenkinek". Hi­szen különösen mostanában, a saját bőrükön tapasztalják, mennyire hamis az Amerikai Vállalkozás, magasztos célkitűzé­seinek kikiáltott tetszetős jelszó: „Ma jobban élsz, mint tegnap és holnap még jobban fogsz élni, mint ma.” És mind kínzóbbá, nyomasz­tóbbá válik a kérdés: hová ju­tott és merre tart a 200 éve el­indított Amerikai Vállalkozás? Robert Heilbroner amerikai közgazdász-professzor szerint „a gazdasági rendszert csúf májfol­tok, gennyes fekélyek, tátongó, véres sebek borítják... A nyo­mornegyedek undorítóbbak és szégyenletesebbek, mint vala­ha... A fogyasztói társadalom nem hozott sem elégedettséget, sem boldogságót... A demokrá­cia jelenét és jövőjét illetően a politikai bizalom és hit válságát éljük át... Olyan problémákkal kell küszködnünk, amelyekről valaha azt hittük, sohasem ke­rülünk velük szembe. És felme­rül az aggodalom, hogy a kapi­talizmus már nem működőké­pes .. Ha ez utóbbi történelmi táv­latban igaz is, bizonyos, hogy egyelőre ez a veszély — a kapi­talizmus összeomlása — nem fe­nyegeti Amerikát. De a májfol­tok. fekélyek és sebek, ame­lyekről Heilbroner professzor be­szélj meghatározzák az Alapító Atyák „örökérvényű igazságain” és az Amerikai Vállalkozás jövő- jén rágódó amerikaiák hangula­tát. Ezért van az, hogy a csillagos­sávos lobogót lengető, ünneplő Amerika ezen a nyáron kissé bo- rongósan és meglehetősen bi­zonytalan közérzettel lép be nemzeti létének harmadik évszá­zadába. Köves Judit AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK JUBILEUMA (4.) Az amerikai vállalkozás mítoszai - és a valóság

Next

/
Thumbnails
Contents