Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
1976. július 6. • PETŐFI NÉPÉ • 5 I&jÄi&v A közmondásokról É A&jföólások mellett a közmondásak is jellemzők egy nyelvre. Az glábbiek nyelvi és stilisztikái eszközök, az utóbbiakban pedig gondolat fejeződik ki. Az emberi- 'ség , több évszázados megfigyelései, értékszabályai, erkölcsi ítéletei .jutnak bennük kifejezésre. Bizonyos, hogy minden nyelvre jellemző a közmondások megfogalmazása, nyelvi formája. Igaz, 'hogy mivel az emberiség gondol- ■kozásmódja nagyjából azonos, szinte minden közmondásunknak megtalálhatjuk a mását más nyelvekben is. Sok közmondásunk megy vissza a rómaiakig, a bibliáig és más népek szállóigéiig, néha még megjelenési formájuk is szinte szó szerinti fordítás. íme néhány szélesebb kör-, 'ben megtalálható közmondás: Sok csepp kivájja a követ. Fiatalság bolondság. Aki nem dolgozik. ne is egyék. Szemet szemért. fogat fogért. Késön jött vendégnek csont a vacsorája, Lassú víz partot mos, Nincsen rózsa töi'is nélkül. Evés közben ’jön meg az étvágy, Ha nincs igaz- ‘ sag. vesszen a világ, Türelem rózsát terem. i Néha a nemzetközi közmondásnak is megvan a sajátosan magyar megfelelője. Pl. a Ma nekem, holnap neked magyarul: Ha ma rajtam, holnap rajtad. A i németből ismert közmondásnak (szó szerint fordítva: a reggeli i órának arany van a szájában) iritmusos, rímes megfelelője: Ki tkorán kel, aranyat lel. Hajnali óra vezet a jóra. De megvan a (pontos fordítása is: Kegyeli órádnak arany a szájában. Egy tö- i rök közmondásnak is megtalálójuk a pontos magyar megfelelőjét. Amit a törökök úgy fejez-, illek ki. hogy Sajt, kenyér, kész étel, az megvolt a régi magyarban is Kenyér, sajt. két tál étek formában (magyarázata: ha ke- ; nyere és sajtja van az embernek, már beérheti vele). : Jellemző, hogy ugyanaz a köz- j mondás kétféleképpen is ma- j gyárázható. A Lassú xnz partot ! mos jelentheti azt is. hogy szívós, \ kitartó munkával érhetjük el célunkat, de azt, is. hogy a csendes, ' alamuszi emberek rendszerint '■ nagy kópék. Ugyanilyen kettős < értelftiezésű ez is: Társa árulja lel az embert. Vagy azt jelenti, hogy-h’a ketten vagy többen Vé-1 ge/.nek el valamit, egyikük beszél a dologról másoknak is, vagy azt, hogy barátjáról lehet megismerni az embert. Ez utóbbi a gyakoribb. A közmondások közül némelyek sajátosan magyar jellemvonásra vonatkoznak. Pl. Magyar ember hallgat, mikor eszik. Sírva vigad a magyar. Lóra termett a magyar. Ebben meg az osztrák sasra van utalás: Elrepül a pénz. sas van azon. A figyelmes kutató a politikai gondolatot is megtalálhatja a vérbe fojtott parasztfelkelések utáni kíméletlen elnyomás terhe alatt a puszta létfenntartásra irányuló magatartás taktikájában. Pl. Jobb félni, mint megijedni. Aki fél, az él. A közmondásokat olvasgatva, azt látjuk, hogy ugyanazt a gondolatot többféleképpen is kifejezhetik az egyszerű közléstől az ötletes példán át a ritmusos fordulatig. így pl. a Szél juvatlan nem indul változatai: Nem zörög n haraszt. ha a szél nem fújja, Nem zörög a falevél, ha nem fújja a szél, A nád se zördiil szél nélkül. Nem fúj a szél zuga tiun. Amit sok ember mond. vagy megvan, vagy meglesz —, így öszegezi az egyik változat a bölcs megfigyelést kevesebb köftoi- séggel, de nagyon emberi közvetlenséggel. szinte érezzük, hogyan vonódott el a sok tapasztalatból az életszabály. A népi szellemesség, ötletesség, jó megfigyelés több közmondásunkban megnyilvánul. Ma akár jelszóként is feleleveníthetnénk a régi közmondást: Tudósok becsülete ifjak ébresztése (mennél többet tud valaki, annál inkább kötelessége, hogy tudását átadja a fiataloknak). Vak ember lova nehezen hízik. Ezen elgondolkozhatunk, de ha ismerjük a hozzá hasonlót: Gazda szeme hizlalja a jószágot, máris megértettük a lényegét, ötletesen fejez ki régi igazságot: Nyelvén akad fel a hazug (vagyis elszólja magát). Ez is könnyen érthető: Kicsi a nyúl, mégis megfuttatja az agarat. Hogy az ivós se maradjon ki, idézzük a következőt: Ha titkot akarsz kitanulni, jártasd a boroskancsót. Bizony: Borban az igazság. Ittas ember könnyen kifecsegi a titkot. Kiss István A dal hozza a jó kedélyt Három parasztemberrel beszélgettünk a népdalról, a Röpülj páva mozgalomról, népzenei találkozókról. Magnóval rögzítettük szép szavaikat. A szakmai körökben jól ismert kunszentmiklósi Tóth Béla derűsen idézte a helyi népdalkor alakulásának históriáját: — Akkor kezdett terjedni a tévé Miklóson, amikor kezdődött a felszabadulási énekverseny, a Röpülj páva. Annyira érdekelte ez utóbbi a közönséget, hogy sort álltak a készülékért. Borravalót adtak a segédnek, hogy mielőbb kapjanak egyet. Amikor vége volt a versengésnek beszéltem a nótakedvelőkkel: gondozzuk mi is a hagyományt, alakítsunk együttest. Bővült azóta női karral is. mivel az asszonyok utánunk kívánkoztak. Vezetőjük dr. Bessenyei Imre. Sajnos fogyatkozunk. Felére apadt a létszám, csak a vérbeliek maradtak. Persze nemcsak a próbákon éneklünk. Szép is lenne. Odahaza morzsoljuk a kukoricát — például — mond valaki egy dalt. azután mi is rágyújtunk. Jobban szívére vehetné ezt az ügyet a mi népünk. Kedvezőbb híreket hallottunk a tiszakécskei Nagy Istvántól: — Hetente kétszer próbálunk. Mindig jó kedvvel megyünk és térünk haza. Jönnek a fiatalok Miért? Jó a vezetés, jó a hangulat. összetartok az emberek. Erős cement a sok közös siker. A kunszentmiklósi Naszvadi László arra büszke, hogy a kórus tagjai viszik a prímet akárhol kialakul daloló társaság. — Mindegy, csak népdal legyen. szeretjük. Leginkább a kunszent miklósiakat szorgalmazzuk. Megkérdeztük, hogy mit jelent számukra a népdal, az éneklés íme. az előbbi sorrendben ismertetett válaszok: — Szívvidámitó számomra n dal. Ha bosszúságom van. szép nótára gondolok, lassan nem is törődök tovább a kellemetlenséggel. Lelki frissülést ad n dal. — Elfelejtek minden bánatot, ha citerázok, énekelek. — Kedélye van az éneklő embernek, mert a dal hozza a kedélyt. A jó emberek nemcsak a virágot kedvelik, a szép dallamokat is. H. N. > íi'4 if Üf/Í iLipecki minták ( 1 A közép-orosz kohászvárosban. Lipeckben festett i fából készült ajándéktárgyakat gyártó üzem működik. Termékei nagy népszerűségre tettek szert a r szovjet és külföldi vásárlók körében. Eredeti fes- > tett tányérokat, csészéket, serlegeket, tálcákat, ká- t vés- és teáskészleteket, ajándékszamovárokat készítenek. 1 A gyárban két üzemrész működik. Az egyikben esztergályozzák és csiszolják a félkész termékeket, melyek azután a másik üzemrészbe, a művészeti részleghez kerülnek. Valamennyi ajándéktárgynak sajátos motivációja, színárnyalata van. A gyárban 460 művész dolgozik. A lipecki üzem mellett képzőművészeti iskolát létesítettek, ahol a jövendő dolgozók a tárgyak festésének titkát sajátítják el. (APN—KS.) • Tatjana Kirijenko ajándékszamovárt fest. Az üzenet (8.) Irénke hűségesen fordította. De senkit nem érdekeltek az eukaliptuszfák. Klárit nézték és a kis kengurut. — A farkára támaszkodik, s ni, a farka vége fekete, jaj de édes — mondta Babszi. Klárit életben soha nem látta, csak a kenguru érdekelte. — Mennyi ősz haja van! — mondta a mama. Kitűnő, éles kép volt. —'Lehet, hogy csak a fény játéka 1L jegyezte meg Ernő. ad-! — Mennyi ősz haja, van! — ismételte meg a mama. —1Osz vagy nem ősz, nagyon jól ki — mondta Hernádi. E^Volt a legjobb kép amit Klári1 eddig küldött. Nem küldött sokát.: Távoli, kisalakú képek volfifö De ez most nagyon jó, közeliekén volt Egyben megegyeztek azonban a fényképek, Miska egytkfen sem volt látható. Klári egyedül az utcán, mozireklám előtt; két ismeretlen nővel egy banánfa alatt; egyedül a tengerparton, háttérben hatalmas hullámok. S most a kis kenguruval. Hernádiné eddig azt hitte, mindez véletlen, de most rádöbbent: nem az. Jelent valamit. Ilyesmit: semmi közötök hozzá, elmartátok. Semmi közötök Miskához. Fájdalmas felismerés volt. Sokkal fájdalmasabb, mintha Klári kereken megírta volna. És ez nem film, ahol a végére minden rendbejön. Nem, ez nem film. Az ősz hajszálak egyre szaporodnak, s a köztük levő ezerkilométerek nem csökkennek, ha akár tiz műholdat lőnek is fel naponta. írünkének egyszeriben eszébe jutott, mit is jelent üzenni. Több jelentése is eszébe jutott. Send a message és send word to... Ott volt a hiba, hogy egyszavas igék után keresgélt. Üzenni — ezt egyszerűen nem lehet egy szóval kifejezni az angolban. Csak úgy, hogy üzenetet küld vagy szót küld .. send word to... Megkérdezte hát, küldtek-e, küldött-e Klári szót. Ezt felelte némi gondolkodás után a férfi: — Azt üzente, hotw nem bánt meg semmit. — Nem hasból mondta, valóban ezt üzente Klári, éppen mert furcsának találta, maradt meg a fejében. Irénke fordította. — Azt elhiszem! — mondta a nagybácsi. — Viszont kár lelkesedni, mert ennek aztán semmiféle politikai vonatkozása nincs — mondta Gyuszi, s még szeretett volna valamit hozzátenni, de aztán meggondolta magát, nem akarta az anyját megbántani. Sorra járt a. kép, kézről kézre. — Legyen szíves, mondja meg már nekik, hogy itt nem lehet sztrájkolni! Irénke megmondta. Foster kényszeredetten mosolygott. Nem tudta, mit feleljen. Nem tudta, mit várnak tőle. Végül is a tények mellett döntött. O maga is pályamunkásként kezdte és tucatnyi sztrájkban vett részt, egyszer háromheti, kétszer nyolc-nyolc napi munkabére bánta, és négyszer állt bíróság előtt. — Nálunk lehet sztrájkolni — mondta —, de az eredmények lényegtelenek, s bizony többször van belőle bírósági ügy, mint Itt gondolnák. A nagybácsi dühösen legyintett. Fél a pacák, azért beszél így. Mutassuk meg a bizonyítványt! Az út szélén egy óvoda. Előtte kis gyep. virágokkal. Az E—5-ös felőli úthajlatot elhagyva testes panoráma-busz himbálja magát erre egy újabb nekifutásra: de mielőtt a kerekek nagyobb iramlásba kezdenének, szemnek-szívnek kedves látványt vihetnek tova emlékként a benne ülök. Harmincjki- lenc lurkó és kislány önfeledt hancúrozását, amint dajkájuk. Kecskés Istvánné vigyázó tekintetétől kisérve éppen homokcsatát, indiánosdit vívnak, vagy boltost játszanak, mint leendő kiskereskedők. Ezek a kis ..boltosok". ..anyukák" itt. a kecskeméti ME- ZÖTERMÉK rákóczivárosi óvodájában, alig idősebbek az intézménynél. melyet önerőből és a dolgozók összefogásával hoztak létre jó két esztendeje. Kezemben a Petőfi Népe 1974. szeptember 10-i száma, amelyben olvasóinkat tudósítottuk: „Két fiatal óvónő — Valkay Mária és Balogh Natasa — vezetésével igazán bűbájos, barátságos kis otthont varázsoltak a 94 MEZÖ- TERMÉK-es csemetének. Nos. a ..varzslás" azóta sem hagyott alább. S ha nem is a mágikus erő — a kis közösség iránti felelősségérzet az. amely itt sokakban munkál: a vezető óvónőtől a szobafestő) apukáig. A szobafestő) apuka Adám István, aki tavasszal gondolt egyet: Fekete Gabor íostőtársá- val társadalmi munkában elvállalta a helyiségek festését. Legalább 600 forintot spŐMollak meg vele az óvodának. Az a szép., színes babaház az udvaron. szintén nem égből pottyant ajándék.. Egy lelkes apukának. Kapás Ferenc lakatosnak és munkatársainak az alkotása. Remek kis házikó. Jól érzik benne magukat' a kicsik. S hogy teljes legyen az örömük, munkába lépett még két ' másik szakember-apuka: Harlcai János hegesztő) és Kállai András szobafestő. Szorgalmukat a kerítés és a mérleghinta festése, valamint a homokozz') fölé erőisí- tett 'napellenző dicséri. Kölcsönös segítség Sorolhatnál még tovább a neveket a vezető) ő>vő>nö. Kocsis Istvántól Szászvári Olgáig, akik mind-mind részt vállaltak itt valamilyen munkában. Parkosítottak. virágot! ültettek. Természetesen mindez a kommunista szombatodon 'történt. Azokon a hétvégeken, amikor hol a d’olgózők siettek az óvod;» segítségére. hol pedig a vezetőnő. Dabasiné Va'kay Mária „adta vissza a kölcsönt" paprikaszeleteléssel. ládarakáissnl — jó példáját nyújtva a kölcsönös segítségnek. — Sok mindent n két kezünkkel teremiiink elő — mondja Dabasiné. és a csoportszobába vezet. Abba a tiszta, világos, kilenc asztalkás terembe, amelyben értő kezek kamatoztatják jól a közösség pénzét annak a; 39 kisgyermeknek a szépig, jóra nevelésére, akikkel az édesanyjuk vagy az édesapjuk reggelente ide siet. Nemes feladat az óvónőé. Mert igaz. hogy 12 ezer forintból gazdálkodhatott az elmúlt hat hónapban — lemezjátszóval, magnóval, diavetítővel, mesele- mezekkel gazdagítva eszköztárát —, de az is igaz, hogy a hivatástudat és a közösség segítik Majd kifog rajta. Joli piskótát kínált körül, nem is vett belőle, hanem sürgetően Irénkéhez fordult: — Akkor kérdezze meg, el tud'e képzelni olyan gazdasági életet, ahol nincs magántőkekez- deményezés! — Hát — felelte az ausztrál férfi —, nálunk természetesen a, legnagyobb szerepet a magántőke és a Vállalkozás játssza, de az állam igyekszik a nagyobb vállalkozásokat állami kézbe venni. Irénke fordította. — Ö! — a nagybácsi visszaha- nyatlott a. székébe. Gyuszi konyakot töltött, megitták, Foster az órájára nézett, s ekkor mindenki egyszerre tett fel kérdéseket. Irénke rövidítve fordított, hogy ne maradjon le. Megtudták, hogy Miska kerékpáron jár be a gyárba. (Gyuszi elégedetten pillantott Ernőre, aki nemegyszer gúnyos célzásokat tett, hogy dehogyis nincs kocsijuk, ott mindenkinek van kocsija, a mozikba is autóval allnak be, egyszerűen nem írják meg, hogy ne kelljen csomagot küldeniük.) És hogy gyűjtenek kocsira, házra is, mert a bérlakás ott nagyon drága, a fizetés harminc százaléka rámegy... (Folytatása következik.) sége. megértő támogatása megsokszorozta mindazt, amit a költségvetés adhatott. Az út szélén égy óvoda. Ezt írtam az elején. Ez azonban csupán a területi fekvését határozza meg. Hiszen a 3!) gyerek —• tapasztalhattam — valójában a vállalat gondoskodásának a középpontjában áll. Miután egv Ízben a, MEZÖTKKMEK saját autóbusza: hazahozta budapesti állatkerti sétájukról a nagyobbacska kirándulókat. másnap reggel Péter Pál kirendeltségvezetői benyitott az óvodába — Ma mit esznek a gyerekek, Marika, ilyen hosszú út után? A válasz: — Reggelire vagdalt húst. teával. Tízóraira pogácsát. Ebédre húsleves és párádicsomszosz. lesz. főtt hússal meg burgonyával. Az uzsonna pedig: tejfeles kenyér. Az óvoda ..atyja", aki kezdettől fogva lelkes támogatója a gyermek közösségnek, megsímo- gatott még egypár buksi fejet, aztán megnyugodva kezdte el ő is a munkáját!. Aznapi első teendőjének eleget tett... Mária néni és Mária Évzáró. Kedves eseménye volt ez pár hete a/, óvodának. Daba- sinéék és a dajkák azon a héten, reggeltől estig talpon voltak. Mígnem elérkezett a várva várt Az óceánon túlról érkező hírek szerint a bicentenáiiumi ünnepségekkel összefonódó elnök- választási év lázas forgatagában élő „átlagamerilcai" ideges és nyugtalan, meg közönyös és apa- tikus is. Egyszóval furc.-a, bizonytalan. közérzettel küszködik. Lelki válságának egyik tényezője talán éppen az. hogy túlságosan sok szó esik mostanában a 200 év előtti forradalomról, annak szép, humalnista, demokratikus hagyományairól. És ez elgondolkoztatja, rádöbbenti az amerikai embereket árra, hogy a ma is élő, eleven történelmi hagyományok egyre élesebb konfliktusba kerülnek jelenük valóságával. A demoklratikus történelmi hagyományok tiszteletére nevelt amerikaiaknak szinte naponta azt kell érzékelniök, hogy a hivatalos Amerika csak szavakban — főként választási jelszavakban — ápolja a forradalmi múlt örökségét. A gyakorlatban hátat fordított az Alapító Atyák „örökérvényű igazságainak” és a Függetlenségi Nyilatkozatnak, majd az alkotmányban lefektetett demokratikus jogok és kötelességek gyakorlásának útjába égig nyúló akadályokat emeltek az államhatalmat ténylegesen kézben tartó modern korporációk. „Amerika Inc. — Kinek a tulajdonában valn és ki működteti Amerikát?” címmel néhány éve az Egyesült Államokban tanulmánykötet jelent meg, amelynek előszavában ez áll: „A hatalom egy komplex társadalomban intézmények köré épül fel. Hazánkban a legtartósabb, legkoordináltabb, legjellegzetesebb hatalmi tényező a korporációk intézménye ... Mindannak jó része, ami kormányhatalomként jelenik meg a szemünk előtt, lényegében, korporációs hatalom ... Washingtont nyugodtan zsibongó bazárként jellemezhetjük, ahol az ipari-kereskedelmi komplexum járandóságait kezelik .. Az Egyesült Államokban hivatalos statisztikák árulkodnak arról, hogy a lakosság leggazdagabb 1 százaléka tartja kezében a teljes nemzeti vagyon 25 százalékát és csupán 3 százalék jut a társadalmi piramis kiterjedt alsó fertályán, a talapzaton helyet foglaló 50 százaléknak. A keskeny csúcson ülő 1 százalék birtokában van a korporációs részvények 80 százaléka, és a korporációs kötvények 90 százaléka. Vagyis: a la- ko:Ságnak ez az 1 százaléka gyakorol ellenőrzést az amerikai gaznap. Sikerült az ünnepély. A munkásszülők „Nagyon szép volt!“, „Nagyon jó volt!” elismeréssel nyugtázták az előadást. Ott ült a gyermekeiben gyönyörködő szülők, között a szociális otthonból ez alkalomra meghívott majd 80 esztendős Székely Mariska néni is, aki mint egykori óvónő, 1920-tól ugyanennek a hivatásnak szentelte az életét. Bar Mariska néni 1920-ban, friss diploma* társa, Dabasiné pedig csak néhány éve került e pályára, nagyon jól összemelegedtek és megértették egymást. Mária néni és Mária ugyanis csak az idő távolában áll messze egymástól. A hivatás szálai egészen közeliek közöttük. A hivatás értelme Hivatástudat. Ez minden pedagógus munkájának az aranyfedezete. Dabasinénak. az óvónőnek is. Ebből meríthet nap nap után új tervei, ötletei megvalósításához. Meg abból, ha látja fáradozása hasznát, értelmét. Mint legutóbb . is. amikor kéz a kézben a mamájával szembejött vele az utcán egy kisfiú, aki így szólt: — Anyuka, mutassuk meg a bizonyítványomat a Mária óvónéninek! Hadd lássa, milyen jól tanulok én már az első osztályban ... Ez nagyon jólesett neki. Hiszen abba a bizonyítványba ö is segített a jó jegyeket „belevarázsolni" Mária óvó „néni” alig 23 éves. Jó három éve még képzős hallgató volt. Több mint két éve pedig egy példásan. szervezett, mintaszerű óvodának a vezetője. Teszi a dolgát. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy még sok kis leendő elsőst fog óvni és nevelni értőn, szeretettel, hogy majdan azok is bátran ülhessenek be az iskolapadba. A szülők és a tanító nénik nem kis örömére. Kohl Antal dr sági. politikai és társadalmi élet minden területe fölött. Nem pedig az „egyenlőnek teremtetett” emberek, az „elidegeníthetetlen jogokkal felruházott” nép. Az elnökválasztási hadjárat finisére valamelyest lassuló ütemű, de még mindig nyomasztó hatású inflációval párosuló termelési-gazdasági hanyatlás és a rendkívül nagyarányú munka- nélküliség körülményei közepette egyre nagyobb kételyek támadnak az^ Amerikai Álom legendái iránt. Most mar nem csupán a társadalom legszélső határaira taszított, nyomorszint alatt élő amerikaiak, hanem a politikai rendszer gerincét alkotó középrétegek is tamáskodnak. Megkérdőjelezik a mítoszt, amely szerint „á nemzeti kalácsból egyre több jut mindenkinek". Hiszen különösen mostanában, a saját bőrükön tapasztalják, mennyire hamis az Amerikai Vállalkozás, magasztos célkitűzéseinek kikiáltott tetszetős jelszó: „Ma jobban élsz, mint tegnap és holnap még jobban fogsz élni, mint ma.” És mind kínzóbbá, nyomasztóbbá válik a kérdés: hová jutott és merre tart a 200 éve elindított Amerikai Vállalkozás? Robert Heilbroner amerikai közgazdász-professzor szerint „a gazdasági rendszert csúf májfoltok, gennyes fekélyek, tátongó, véres sebek borítják... A nyomornegyedek undorítóbbak és szégyenletesebbek, mint valaha... A fogyasztói társadalom nem hozott sem elégedettséget, sem boldogságót... A demokrácia jelenét és jövőjét illetően a politikai bizalom és hit válságát éljük át... Olyan problémákkal kell küszködnünk, amelyekről valaha azt hittük, sohasem kerülünk velük szembe. És felmerül az aggodalom, hogy a kapitalizmus már nem működőképes .. Ha ez utóbbi történelmi távlatban igaz is, bizonyos, hogy egyelőre ez a veszély — a kapitalizmus összeomlása — nem fenyegeti Amerikát. De a májfoltok. fekélyek és sebek, amelyekről Heilbroner professzor beszélj meghatározzák az Alapító Atyák „örökérvényű igazságain” és az Amerikai Vállalkozás jövő- jén rágódó amerikaiák hangulatát. Ezért van az, hogy a csillagossávos lobogót lengető, ünneplő Amerika ezen a nyáron kissé bo- rongósan és meglehetősen bizonytalan közérzettel lép be nemzeti létének harmadik évszázadába. Köves Judit AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK JUBILEUMA (4.) Az amerikai vállalkozás mítoszai - és a valóság