Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

XXXI. évf. 180, szám Ára: 90 fillér 1976. július 31. szombat

pcróF/

KÉT HÓNAPPAL A HATÁRIDŐ ELŐTT ^

Szovjet szakszervezeti vezető látogatása a megyeszékhelyen

Tegnap Kecskemétre látogatott Resnyikov, ä Szovjet Építők Szak- szervezetének titkára, akit útjára elkísért Takács László, az Építő- Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének titkára. A vendéget La- czy Endre, az építők szakszervezete megyei bizottságának titkára fogadta és tájékoztatta a megyében dolgozó építők munkájáról, életkörülményeiről.

Ezután Resnyikov ellátogatott a Bács megyei Állami Építőipari

Vállalathoz, ahol Szabó Tibor szb-titkár és Kanyó Miklós műszála, igazgatóhelyettes ismertették a vállalat tevékenységét, eredményeit. Majd az építők szak- szervezetének vendége megtekintette a vállalat munkásszállóját és a házgyárat. A késő délutáni órákban a szovjet vendég a Szé- chenyiváros építőivel folytatott baráti beszélgetést, s ezt követően igen kedvező benyomásokkal távozott a megyeszékhelyen tett rövid látogatásáról.

• Két hónappal a határidő előtt útnak indították az 530. vagon csarnokszerkezetet. (Vázsonyi Miklós felvétele)

1250 vagon csarnokszerkezet Kecskemétről Uszty-Ilimszkbe

Tegnap délután a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának dolgozói jelentős eseményre gyülekeztek az iparvágány körül. A szállítóbrigád tagjai az egyik megrakott vagonra táblát függesztettek a következő felirattal: „1250. vagon épületszerkezet Uszty- Ilimszkbe. Az 530. vagon útbaindításával a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára két hónappal a határidő előtt teljesítette 1976. évi kötelezettségét.”

Félmillió forintba került - 3-4 milliót nyertek

A kecskeméti gyár dolgozói 1974 végétől gyártják a tajgán épülő cellulózkombináthoz szükséges vasszerkezeteket. Azóta 1250 vagonnyi főtartót, vasoszlopot, tetőszerkezetet, automata, illetve kézi erővel működő speciális ajtót készítettek. Még tavaly a szovjet szakemberek négy, újabb összesen 28 800 négyzetméter

alapterületű csalrnok vaselemeinek gyártására adtak megrendelést, s 1976. szeptember 30-i szállítási határidőben állapodtak meg a kecskeméti gyár vezetőivel.

Az a tény, hogy a határidő előtt két hónappal a gyár dolgozói befejezték az Uszty-Ilimszk-i munkálatokat, elsősorban a zavartalan anyagellátással, az új félautomata gyártósorok, s aa ugyancsak új festőüzem és révét- lenítő berendezés üzembe helyezésével, valamint azzal magyarázható, hogy a gyár vezetői, s a lakatosokból, hegesztőkből álló szocialista brigádok már ismerték a munkafolyamatokat, amelyeket a korábbiaknál jobban meg tudtak szervezni.

Néhány hét múlva Uszty- Ilimsízkben megkezdhetik a Kecskemétről érkezett 530 vagonban szállított csarnokszerkezetek ösz- szeszerelését.

T. L.

• A Tisza-parti úszómű. A vízkivételt irányítja Vincze Sándor telepvezető és Török Benedek gépész.

Jubilál a félegyházi Vegyipari Gépgyár

Huszonöt évvel ezelőtt, 1951. június 15-én a Népgazdasági Tanács 1950. december 28-án kelt 701/34/1950. számú határozata alapján Középnehéz Vasszerkezeti Gyár elnevezéssel állami vállalat épült Kiskunfélegyházán és kezdte meg a termelést. Tegnap a nevezetes évfordulóról bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg az említett üzem jogutódjánál, az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárában.

• Füredi Imre, a Vegyipari Gépgyáx párt- bizottságának titkára ünnepi beszédét mondja.

Locsolunk, öntözünk, már ahol lehet. Tiszakécske szerencsés. Közel a víz, csak el kell juttatni az ültetvényekre. S a kécs- keiek nem tétlenkednek...

Űj Élet Tsz

Bolla Károly főagronómus:

— 728 hektár, ennyit öntözünk, ekkora terület van beépítve. Naponta két műszakban 18— 20 hektárt. Háromszázhúsz-há- romszázharminc szórófej dolgozik állandóan. Május eleje óta, folyamatosan. Cukorrépa, lucernát másodvetésű silókukorica, zöldségek... A legújabb vizsgálat szerint 80—100 milliméter víz hiányzik a talajból errefelé.

— És mibe kerül ez önöknek?

— Mintegy 800 ezer köbméter folyóvizet használtunk fel eddig, az annyi, mint ... i millió 300 ezer forint.

— Bővítik-e a hálózatot?

— Éppen most vásároltunk két darab 87-es és 6 darab l3Ö-an ALVÉESZ-típusú nagy teljesítményű, guruló berendezést, összesen 420 ezer forintért. A múlt héten vetettük be őket. Még további 200 hektárt kellene bevonnunk az öntözésbe, akkor aztán nem maradna szántó víz nélküL

Béke és Szabadság Tsz

— Nálunk 1046 hektárra jut el rendszeresen az életet adó nedvesség. A Homokhátságon ez a legnagyobb összefüggő, mesterségesen öntözött terület, — mondja Kalotai Péter, az öntözéses és meliorációs ágazat vezetője. — Napi 16 órában 101 hektárra — egyidőben 320 szórófejből — 60 milliméter „csapadék” hull. Március 29 óta. Tudja mekkora vízmennyiség ezt Egymillió 300 ezer köbméter.

— Milyen növények kapják?

— Leggyakrabban a paprika, valamint a paradicsom és a káposzta. De jut a lucernának, a cukorrépának és a burgonyának is. Sőt, elárasztottuk egyszer a 108 hektáros almáskertünket, s permeteztünk a háztáji gazdaságok veteményeire is.

— Honnan jön és hogy jut el a földekre a víz?

— Lenn, a Tisza-parton dolgozik egy úszómű négy szivattyúval. Percenként 2500 köbmétert emel ki. Onnan kapja az Üj élet és a lakiteleki Szikra is. Vezetékeink hossza eléri a 19 kilométert. Sajnos, volt olyan nap, amikor 50—60 centimétert apadt a folyó, és bizony, problémát okozott a vízkivétel.

Tisza Gyöngye Tsz

Pretsner Róbertné üzemgazdász:

— Szövetkezetünkben összesen 730 hektár locsolható, zömmel a kertészetben. A 60 szórófej 8—10 hektáron fér el és 7500 liter vizet továbbít percenként. Amit mi csinálunk, az csak életmentés. Június legelején kezdtük. 34 hektár zöldborsót például nem tudtunk levágni, mert teljesen elvénült.

— Felbecsülhető-e, mennyit nyertek az öntözéssel?

— Körülbelül 6—8 millió forint lett volna a veszteség, ha nem locsolunk. így viszont ennek csupán a fele, mintegy 30 százalékos terméskiesés várható. Ugyanakkor a mai napig félmillióba került az öntözés.

K. F.

Az üzemi ebédlő zsúfolásig megtelt a gyár dolgozóival. Az eseményen részt vett többek között Sztanojfiv András, a kiskunfélegyházi várősi pártbizottság első titkára, Pető János, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, dr. Dobos Ferenc, a városi tanács elnöke, s még számos közéleti személyiség A Himnusz elhangzása után Ma- kány Jánosné a gyár gazdasági igazgatóhelyettese köszöntötte a résztvevőket, majd Füredi Imre a Vegyipari Gépgyár pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet.

—* Kiskunfélegyházán a fel- szabadulás előtt — mondotta bevezetőjében az előadó — nem volt számottevő ipar. 1910-ben a városi képviselő testület tárgyalta ugyan egy szövőüzem létesítésének lehetőségét, a városatyák azonban attól tartottak, hogy magasabb lesz a napszámbér és elutasították a tervet. Az ezt követő évtizedekben sem

változott a helyzet, s csak a felszabadulás után nyílt mód az álmok valóra váltására. A kom-, munista párt adta ki a jelszót, hogy Félegyházának ipar kell. A Nehézipari Központhoz fordult a párt támogatásáért. A város ipari üzem céljára ingyen ajánlott fel területet.

Az erőfeszítéseik sikerrel jártak. Vas Zoltán az Országos Tervhivatal akkori elnöke engedélyezte a gyár építését, s ezt a Népgazdasági Tanács jóváhagyta. Az ünnepélyes alapkő letételre 1950. májusában került sor és 1951. június 15-én már fel is avatták a gyárat. Kiskunfélegyháza iparának történetében ezzel új korszak kezdődött.

Munkanélküli akkortájt sok volt a városban, szakképzett munkás azonban alig akadt. Ily módon a termelés a budapesti üzemek segítségével indult meg. Sokszáz földmunkást és szak- képzettség nélkülit képeztek át ebben az időben vasipari munkássá. Az üzem távvezeték-oszlopokat, daruhidakat, épületszerkezeteket gyártott. A hiányos szakmai tapasztalatokat a gyár dolgozói lelkesedéssel pótolták.

A kiskunfélegyházi Középnehéz Vasszerkezeti Gyár az első ötéves terv jelentős népgazdasági beruházása volt. 1956-ig egyenletesen fejlődött. Fiatal munkásgárdája az ellenforradalom próbáját is kiállta, s nem véletlen, hogy a megyében itt alakult meg az első KlSZ-szer- vezet.

Kezdetben a bányaipar részére gyártottunk berendezéseket, később pedig mindig azt készítettünk, amire a népgazdaságnak szüksége volt — hangsúlyozta az előadó. — A jövőnket is ebben látjuk: gépeket gyártani az ipar legdinamikusabban fejlődi ágazatai részére. Most ez a vegyipar és az energiaipar.

Tizenhárom éve készítünk fő profilként vegyipari berendezéseket. Az Április 4. Gépipari Művekkel való összevonás óta még nagyobb feladatok elvégzésére munkás azonban alig akadt. Ily váltunk képessé. Eredményesebben tudjuk követni korunk technika^ fejlődését. Dolgozó kollektívánk pedig mindig is lelkesen vállalta az ezzel járó feladatokat, s vett részt a szocialista munkaversenyben. A Petőfi Népe 1959. augusztus 7-i számában (Folytatás a 2. oldalon.)

A Vegyipari Gépgyár ifjúmunkásai gyáruk történetével ismerkednek. (Tóth Sándor felvételei)

• Az Űj Elet Tsz frissen vásárolt, kerekeken guruló öntözőberendezése.