Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1976. július 29. • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • A fejlődés feltételei Kömpöcön Kiskunmajsától délkelet felé indulva a kes­keny, hepe-hupás úton egyszercsak jobbra jelez egy tábla felirata: VITUKI. A Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Intézet 15 év­vel ezelőtt létesített kömpöci telepén a talaj­víz szintjét figyelik a szakemberek. Naponta többször is megnézik a 45 megfigyelő kút mérőszalagját, melynek mutatója most szinte egyhelyben áll. Ha lenne egy szerkezet, amely a települé­sek változását, fejlődését, valamint az embe-. rek aktivitását mérni tudná, ez a mutató is hasonló helyzetet jelezne a Bács-Kiskun me­gye délkeleti részén levő kisközségben, a megyehatár közvetlen közelében levő Köm- pocön. KOMPOC • Innen nyolc kilométerre van a legközelebbi vasútállomás: a Csongrád megyei Kis­telek. Persze, nem évtizedeket, nem is éveket említett Beregszászi Istvánná, a helyi tanács vb-tit- kára, amikor változatlanságról, egyhangúságról, illetve arról be­szélt találkozásunk elején, hogy Kömpöcön nem történik semmi. Hiszen az egykor Kiskunmajsá- hoz tartozó község 1950 óta több új középülettel, családi házzal, víz- és villanyvezetékkel, járdá­val, úttal gazdagodott. S az el­múlt öt év alatt is sokat változott Kömpöc arculata. — A falut négy kilométeres külterület övezi — mondja a vb- titkár. — Nagy a tanyavilág, ez sok mindent megmagyaráz. És még valami, ami jelentősen be­folyásolja a fejlődésünket: éven­te általában 180—200 ezer forint a költségvetés. Tizenkét hónap alatt azonban még ennyit sem kiüthetünk, hiszen takarékoskod­ni kell egy-egy nagyobb létesít­mény építésére. A lakosság kérésére a IV. öt­éves tervidőszak alatt orvosi rendelő, váróterem, illetve szol­gálati lakás építésére tették fél­re a pénz jelentős részét. Több mint 700 ezer forintos költséggel tavaly fejezték be az építkezést. A kömpöciek mintegy kétszáz­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Januártól meg­szűnt az az áldatlan állapot, hogy szükség esetén Kiskunmaj- sáról kell kihívni az orvost. • Megszűnt az áldatlan állapot: saját orvosa van a kis­községnek. Tavaly készült el a rendelő, a váróterein, s az orvos- , lakás. — Hány házba nincs bevezetve a villany? — A falu belterületének hét utcája közül egyben, az új, Jó­zsef Attila utcában nincs még villanyhálózat — folytatta a be­szélgetést Bagi Sándorné, a ta­nács vb. főelőadója. — Az el­múlt öt év alatt mintegy 800 mé­teres vezeték kialakításával az Arany János utca lakói villany- világítást kaptak. Jelenleg négy kilóméteres vízhálózata van a községnek. A IV. ötéves tervben két utcában fektették le a víz­vezetéket. — Az idén kétszázezer forint a tervezett költségvetésünk — vette át a szót a vb-titkár. — Az orvo­si rendelő köré kerítés szükséges, s egy melléképületet is tervez­tünk ide. Ez körülbelül 120 ezer forintba kerül majd. A többi pénzt félretesszük, ugyanis 1978- ban elkezdjük az óvoda építését, • A kunsági szakszövetkezet zöldség-gyümölcs felvásárlótelepet létesít Kömpöcön. melynek kialakítása 300 ezer fo­rint. Szeretnénk ha még az idén a József Attila utcai házakban is villanyfénnyel világíthatnának. Ehhez azonban a lakosság tár­sadalmi munkája is szükséges. Ez nem nagy „divat” Kömpöcön. Igaz ugyan, hogy az alig több mint ezer lélekszámú kisközség lakóinak túlnyomó többsége idős, s az is a valósághoz tartozik, hogy a dolgozók majdnem fele vidéki, elsősorban szegedi mun­kahelyeken keresi a kenyerét, s későn este ér csak haza, mégis hiányzik az emberekből a közös tevékenység. Ennek még más oka is van. Két évvel ezelőtt a kömpöci Űj Élet Termelőszövetkezet, illetve a Kossuth Szakszövetkezet egyesült a csólyospálosi Kunsági Szak- szövetkezettel. A mintegy négy és félezer holdnyi nagyságú köm­pöci üzemegységben az úgyneve­zett 3-as típusú gazdálkodás sze­rint a tagok saját maguk műve­lik a 8—10 holdakra parcellázott földet. Elsősorban paradicsomot, paprikát, kevesebb kukoricát ter­mesztenek. Egymástól elszigetel­ten dolgoznak. A viszonylagos önállóság nemcsak a földeken, hanem otthon, a faluban Is érez­teti hatását. Ugyan mindenki jól ismeri egymást — egymásért, a közösségért, saját falujuk válto­zásáért, fejlődéséért keveset tesz­nek. Pedig büszkék arra, ha vala­mit közösen elérnek. Ez abból is kiderült, hogy akik az orvosi rendelő építésében társadalmi munkában résztvett.ek, kérték, hogy a tanács hirdetőtáblájára függesszék ki azoknak a névso­• Bazsó Péter, a VITUKl köm­pöci kísérleti telepének veze­tője a talajvíz szintjét vizsgál­ja. (Méhes! Éva felvételei) rát, akik egy lapát földet, egy táglát sem tettek arrébb. A kérés kis változtatással teljesült: a hir­detőtáblán a társadalmi munká­ban résztvevők névsora szerepelt, ök voltak kevesebben... ? Beszélgetésünk elején a vb-tit- kárnő alighanem ezekre a prob­lémákra gondolt, amikor válto­zatlanságról, egyhangúságról be­szélt a községben. Igaza van. A helybeliek aktivitása nélkül na­gyon nehéz lesz elérni mind­azt, amit az V. ötéves tervidő­szakra terveztek. — Az óvoda építése mellett 1979—80-ra tervezzük, hogy a Rákóczi és a Hunyadi utca másik oldalát is betonnal látjuk el, ugyanis jelenleg az utcák egyik oldalán van csak betonjárda — folytatta Beregszászi Istvánné. — Ehhez, valamint a kultúrház ud­varán hamarosan felépülő ifjúsá­gi klub kialakításához, s egyéb tennivalókhoz is várjuk, hogy minél több kömpöci lakos vállal­jon társadalmi munkát. Saját érdekük, hogy a Bács- Kiskun megye délkeleti részén „eldugott” kisközségek ne pusz­tán azokkal az eredményekkel dicsekedhessen, amelyeket már évekkel előtt elért. Mert a ve­gyesbolt, az iparcikkbolt, a ven­déglő, a kultúrház mellé még sok­mindenre szükség lenne Köm­pöcön. Tárnál László A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Sikkasztok A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve tömör egyszerűséggel fogalmazza meg a sikkasztást, amikor a kö­vetkezőként rendelkezik: „Aki a rábízott idegen dolgot jog­talanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.. Nos, ezzel a bűncselekménnyel vádolva került a bíróság elé Hettmann József, Várpalota, Fel- szabadulás útja 19. szám alatti lakos, aki az ÁFOR székesfe­hérvári telepének gépkocsivezető­je. Hettmann a vállalat megbízá­sából ez év februárjában 14 ezer 710 liter tüzelőolajat szállított Dunavecsére, a vegyesipari vál­lalathoz. Amikor megérkezett, szabályosan odaállt kocsijával a tároló helyhez és kezdte kien­gedni az olajat. Csakhogy még mielőtt mindet kiengedte volna, kijelentette: kész! Elzárta a csa­pot, s indulni akart. Az átvevő embernek gyanús volt a dolog, s nem engedték el a telepről, amíg meg nem győződtek arról, hogy valóban mindet kiengedte-e? Hamarosan kiderült, hogy a ha­talmas tartályban még 3678 liter tüzelőolaj maradt. Természetesen kötelezték, hogy ezt is ürítse ki. Ennek az olajnak az értéke meg­közelítette a 12 ezer forintot. A kudarc azonban, nem törte le Hettmann Józsefet. Két nap múlva újabb akcióba kezdett. Február 26-án Soltra, az ottani Szikra Termelőszövetkezetnek szállított ugyancsak 14 ezer 710 liter fűtőolajat, de ebből 3610 li­tert nem eresztett le. Solton nem vették észre ezt, s elengedték a gépkocsit. Hettmann azonnal Apostagra hajtott, ahol a vissza­tartott mennyiséget — amelynek az értéke közel 12 ezer forint volt — 5400 forintért eladta Farkas Lászlónak, aki Apostagon magánkereskedőként foglalkozott tüzelőolaj-eladással. Talán mon­danunk sem kell, hogy Farkas nagyon jól tudta; nem tiszta üz­letet kötött. Időközben azonban Hettmannt feljelentették, s meg­ijedve a várható felelősségrevo- nástól, március 10-én megjelent az apostagl mafiánkereskededő kútjánál, szó nélkül kiszippantot­ta a korábban eladott olajmeny- nyiséget és gyorsan elvitte a Sol­ti Szikra Termelőszövetkezetbe. A bíróság Hettmann Józsefet kétrendbeli sikkasztás és egy- rendbeli hűtlen kezelés miatt egy évi szabadságvesztésre ítélte és mellékbüntetésként hatezer fo­rint megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés végrehajtását azonban négy évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Far­kas László, mint orgazda hatezer forint pénzbüntetést kapott. Az ítélet jogerős. Ugyancsak a társadalmi tulaj­donból akart meggazdagodni Kernya István és Vörös János, a dusnoki Egyesült Munkás-Pa­raszt Termelőszövetkezet két tag­ja is. Mindketten a tsz takar­mánykeverő üzemében dolgoztak, Kernya volt a vezető, a már nyugdíjas Vörös János pedig da­rálós, de hozzá tartozott a ta­karmány értékesítés is. A takar­mányt Kernyától kapta. Mivel igen nagy volt a forgalom, sok tápot „megtakarítottak”. Ezt sza­bályosan eladták, de az érte ka­pott pénzt nem fizették be a tsz pénztárába, hanem megosztoztak rajta és zsebre vágták. Két évvel ezelőtt, 1974. júniu­sában kezdték a pénzszerzésnek ezt a módját és az 1975 novem­beréig terjedő idő alatt összesen 565 kiló takarmány-koncentrá- tumot, 10 ezer 65 kiló süldőtápot, és 10 ezer 430 kiló baromfitápot sikkasztottak el a termelőszövet­kezettől. Ennek a-tápnak az ér­téke megközelíti a 90 ezer forin­tot, pontosan 89 ezer 554 forintot tesz ki. A két sikkasztót végülis a ter­melőszövetkezet jelentette fel, no­ha — ez is az igazsághoz tarto­zik — nem a közös gazdaság ér­deme, hogy kiderült a hosszan­tartó bűncselekmény-sorozat. Volt ugyanis egy olyan tsz-tag, aki ragaszkodott ahhoz, hogy szabályosan kifizesse a vételárat, s arról neki elismervényt adja­nak. Az illetőnek ingyen, ba­rátságból akartak adni tápot Kernyáék, s ez a jószívűség lett a vesztük. A makulátlanul be­csületes ember bement a tsz- irodába és elmondta miről van szó, mit ajánlottak neki a ta­karmánykeverő üzemben. lg,y került sor a feljelentésre, majö a nyomozásra. A nyomozás so­rán nyilván megijedt Kernya István és Vörös János is és hir­telen visszafizették a közös gaz­daságnak az okozott kárt — ezer forint híján. A Kalocsai Járásbíróság bűn­szövetségben, folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elköve­tett, jelentős kárt okozó sikkasz­tás miatt Kernya Istvánt 10 hónapi börtönre és ötezer forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Vörös János hat hónapi börtönt és négyezer forint pénz-mellék­büntetést kapott. A büntetés ki­szabásánál a bíróság mindkét vádlott terhére súlyosbító körül­ményként vette figyelembe, hogy cselekményüket a társadalmi tu­lajdon sérelmére és folytatóla­gosan, hosszabb időn át követték el Enyhítő tényező volt viszont, hogy bűnösségüket elismerték, vallomásukkal segítették a bíró­ság, a nyomozó szervek munká­ját, a kárt csaknem teljeset) meg­térítették. Kernyánál azt is figye­lembe vették, hogy két kiskorú gyermekéről gondoskodik, bün­tetve még nem volt. Vörös Já­nosnál ugyancsak figyelembe vették büntetlen előéletét, idő­sebb korát és betegségét. G. S. A szűk irodát puritán egyszerű­séggel rendezték be. Mindössze egy íróasztal, néhány ülőalkalma­tosság és fogas alkotja a bútorza­tát, ami úgy látszik, kevésbé za­varja a helyiség lakóját, aki a munkájával van elfoglalva. Bürgés Sándor január 1-től a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ el­nökhelyettese. A vasutas család­ból származó 55 év körüli fér­fi most ismerkedik a nagyobb be­osztással együttjáró feladatokkal. Érzi, minden tudására szükség van, hogy megállja helyét. — Hosszú út vezetett eddig —, mondja gondterhelten az újdon­sült elnökhelyettes, akinek bizony az évek már mély barázdákat véstek arcába és a haja is meg­gyérült kissé. A lepergetett idő nem múlt el nyomtalanul. — Egyik őrháztól d másikig vándoroltunk. Bár a családunk tősgyökeres kiskőrösi, mégis Tor- bágyon születtem, mert akkor ép­pen ott teljesített szolgálatot az édesapám. Kétéves voltam, ami­kor visszakerültünk a városba1. Ott végeztem el a négy polgárit, aztán nyakamban a nagyvilág. Nagyon nehéz idők jártak akko­riban. Sokan nem kaptunk mun­kát. Szinte mindent megpróbál­tam. Voltam segédmunkás, nap­számos, nyomdászinas, aztán gép­lakatos szakmunkás-bizonyítványt szereztem, miután letettem a for­galmi szolgálattevő vizsgát, nyolc évet lehúztam a vasútnál is. Az emlékek úgy tódultak elő az ÁFÉSZ második számú veze­tőjéből, mintha az egész csak teg­nap történt volna. Pedig már jó néhány év eltelt azóta!...' — Annakidején a kiskőrösi gép­állomásnak is alapító tagja vol­tam, 1950-ben kerültem az álla­mi kiskereskedelmi vállalathoz, amelynek Szegeden volt a székhe­lye. Két év múlva bolti ellenőr lettem a kiskunhalasi kiskeres­kedelmi vállalatnál, amelynek szintén alapító tagja voltam. Kis­kőrösre 1954-ben jöttem vissza újból. Itt kereskedelmi felügyelő­ként kezdtem a szövetkezetek já­rási központjában. A bolthálózat fejlesztése tartozott hozzám. Tu­lajdonképpen ettől az időtől szá­molom az ÁFÉSZ-szel való kap­csolatomat. Ha csak az igazolt munkavi­szonyt vesszük figyelembe, akkor i<S több mint 30 évet dolgozott Bürgés Sándor, dki 1966 óta párt­tag, kétszér kapott kiváló íöldmű- vesszövetkezeti dolgozó * kitünte­tést. — Sajnos, csak negyvenéves ko­romban végeztem el a közgazda- sági technikumot. Utána a mar­xista esti egyetem köVetkezett, jelenleg pedig a SZÖVOSZ veze­tőképző tanfolyamán veszek részt. A Kiskőrösi ÁFÉSZ-nél, ahol 1962- től dolgozom, a múlt évig áru­forgalmi főosztályvezető voltam. A szövetkezet második számú vezetőjének az évek során több társadalmi megbízatása is volt. Jó ideig a KPVDSZ szakszerveze­ti titkára és mint vb-tag, részt vett a városi tanács munkájában. Jelenleg a városi pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságának tagja. — Ezt még tudom vállalni — mondja kissé fáradtan az elnök- helyettesi. — Mellette rendesen elvégzem a funkciómmal járó munkát. Az én feladatom most már a termeltetés, a felvásárlás, a beruházás, a tatarozás, irányí­tása, a háztáji gazdaságok segíté­se és még sorolhatnám. A Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ elnökhelyettese nem sokkal a nyugdíj előtt jelentős pozícióba jutott. Otthon vezető óvónő lá­nya és neje — aki szintén az ÁFÉSZ dolgozója — várja haza mindennap két szoba összkomfor­tos lakásukba. Mint elmondta, hobbyja a horgászás, á halat vi­szont nem szereti. Annál is in­kább a természetet, mert egy-egy kiruccanás után mindig.frissebb­nek érzi magát. B. Z. Öltözködésünk és a ruhaipar • A divatos öltözködés régeb­ben szinte kizárólag az ifjúságot érdekelte. Bár ma is fiatalok köl­tik jövedelmük viszonylag na­gyobb hányadát ruházkodásra, napjainkban minden korosztály igényesebben, korszerűen, válasz­tékosán kíván öltözködni. Min­den korosztály: ezen nem csupán a középkorúakat és az időseket, hanem a legfiatalabbakat, a gyermekeket, sőt, a csecsemőket is értjük. A legkisebbek eseté­ben természetesen a szülők igé­nyéről van szó, akik részben fej­lettebb esztétikai érzékük, rész­ben a korszerűbb ruházati cikkek könnyebb kezelhetősége miatt keresik a divatos gyermekruhá­kat, csecsemőknek való tipegő­ket, kötött holmikat. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy az ország egész lakosságát érintette a Minisztertanács egyik legutóbbi határozata, amely a könnyűipar további rekonstruk­ciójáról döntött, s az a tájékoz­tató, amelyet a kormány ülésé­nek másnapján a könnyűipari miniszter tartott a belföldi és a külföldi újságíróknak e téma részleteiről. • A ruházati ipar elmúlt- öt évben lezajlott rekonstrukciójá­nak eredményeit mindannyian érzékelhetjük a boltokban, ahol divatosabb, korszerűbb ruhákat, kabátokat, pulóvereket, cipőt;, fehérneműt találunk, mint az­előtt. Az iparág rekonstrukciójá­nak második szakaszában, ebben a tervidőszakban az előzőnél töb­bet. 17 milliárd forintot fordíta­nak új gépek beszerzésére, a leg­újabb technika meghonosítására, a műszaki színvonal emelésére. Az elképzelésék szerint 1980-ig 100—110 millió rubel és 110—120 millió dollár értékben impor­tálnak termelőberendezéseket a ruházati ipar számára. A modernebb gépekre nemcsak azért van szükség, mert azok korszerűbb ruházati termékeket állítanak elő, hanem azért is, mert — nagyobb termelékenysé­gükkel — részben pótolják a hi­ányzó munkáskezeket. Miközben ugyanis az iparág termelésének mennyisége növekszik, a munkás, létszám csökken; a budapesti ruházati üzemekben például ma 20 százalékkal kevesebben dol­goznak, mint 1970-ben. _ • A létszámcsökkenést nem­csak pótolja, hanem talán mér­sékli is a ruházati ipar rekonst­rukciója. Hiszen az új, jó gépe­ken könnyebb a munka, s a gé­pek beállításával egyidőben ál­talában felújítják az egész üze­met, javítják a munkakörülmé­nyeket, továbbfejlesztik a szo­ciális létesítményeket is. A rekonstrukció azonban nem merül ki a gépek cseréjében, a munkahelyek felújításában, ha­nem kiterjed a termelési és érté­kesítési folyamatok megszervezé­sének korszerűsítésére is, ami ugyancsak emeli a megvásárol­ható ruházati cikkek színvonalát, egyúttal pedig javítja a mun­kások közérzetét és a termelés gazdaságosságát. A ruházati ipar rekonstruk­ciójával magától értetődően együtt jár a „gyártmányszerkezet korszerűsítése”, ami közérthetőb­ben azt jelenti, hogy mind több divatosabb, szebb, könnyebben kezelhető áru kerülhet forgalom­ba. Vagyis az iparág további fel­újítására szánt milliárdok — amelyek jelentős részét a költ­ségvetés nyújtja a gyáraknak — azt a célt szolgálják, hogy csi- nosabban, választékosabban, öl­tözködhessünk. A cél azonban nem kizárólag a lakosság jobb áruellátásának közvetlen szolgálata; más célo­kat is szolgál a rekonstrukció. Ilyen az export, amely végülis alapot teremt további gépek, gyárberendezések vagy akár fo­gyasztási cikkek behozatalához. A tőkés cégekkel főként a tar­tós termelési kapcsolatok kiala­kítására törekszünk. Az új Hala­si Kötöttárugyárban például olasz szervezési eljárást vezet­nek be, amiért cserébe a létre­hozandó termékek egy részét szállítjuk. Hasonló elvekre épül egy francia kooperáció kereté­ben a Simontornyai Bőrgyár re­konstrukciója, vagy a Minőségi Cipőgyáré, amely a licencért, technológiai és gyártmányfej­lesztésért készáruval fizet. A KGST-országokba irányuló ex­portunkat a közös beruházások­ban való részvételünk, a szako­sodás és egyéb együttműködések segítik. • A nemzetközi munkameg­osztás, a külkereskedelem, az export fokozása is része tehát annak a rekonstrukciós program­nak, amelyet a kormány elfoga­dott, s amelynek végső célja a lakosság ellátása jobb, szebb, korszerűbb ruházati cikkkekkel. G. Zs. ' iiiBlMIMMlBlllil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents