Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

1916. július 29. • PETŐFI NÉPE • 5 MEGTEKINTÉSRE AJÁNLJUK Numizmatikai kiállítás Kecskeméten Amint arról már hírt adott a Petőfi Népe, a Kecskeméti Kato­na József Múzeumban kiállítás nyílt „30 éves a Forint” címmel, méltóképpen köszöntve a nagy történelmi fordulat e jelentős dá­tumát. A kiállítás bemutatja a felsza­badulás előtti, majd a stabilizá­ciót közvetlenül megelőző pénz­ügyi helyzetet. Darányi Kálmán 1938. március 5-én Győrben be­szédet mondott, a'mellyel meg­kezdődött a( magyar gazdasági élet háborús átállása. A Teleki­kormány az 1939. II. törvénycikk, a „Honvédelmi Törvény” életbe­léptetésével a program végre­hajtója lett. A fegyverkezés rö­vid ideig gazdasági fellendülést eredményezett. Ellenhatásként azonban megindult a pengő in­flációja. Ezt csak segített elmé­lyíteni a hitleri Németországnak hitelben szállított óriási áru- mennyiség. A háború után — 1946. július 29-ig — a világ legnagyobb mé­retű inflációjának lehettünk ta­núi és szenvedői. A háborús vesz­teségek, a termelési kiesés, a nyersanyag- és munkaerőhiány — megindították az árak és a bérek közötti példátlan verseny- futást. Egymást követték az egy­re nagyobb címletű papírpénzek. A nyomdai kapacitás nem bírta a versenyt. A pénzeken csak a szín és az érték változott — a kép nem. Az utolsó kibocsátott papírpénz: a százmillió B.-pen- gő, azaz a 100 trilliós. Söprikl a milliókat az utcán — ez a kiállítás nyitóképe. Felvil­lannak a pénzromlást megfékez­ni akaró rendelkezések. A bank- jegydézsma. A kormány a 12000/ 1945. M. E. számú kormányren­delettel (Magyar Közlöny 1945. XII. 19-i száma) elrendeli az 1000, 10 000 és 100 000 pengő cimletű bankjegyek lebélyegzé­sét. Ez azonban nem vezetett a kívánt eredményhez. Ezért beve­zették az adópengőt. 1946. január 1-től, mint számolási egységet, illetve mint állandó értéket. 1946. július 9-től nem csak mint szá­molási egység, hanem adójegy né­ven forgalomba is került. A Bács- Xiskun megyei helyzetről jól vá­logatott újságcikkek fotói tudósí­tanak. A következő óriásfotó, amely felhívja magára a figyelmet, már hirdeti: „Csak forintért". A népidemokralikua baloldal — az MKP vezetésivel — az 1946. Augusztus 1-én bevezetett gazda­sági stabilizációjával bebizonyí­totta erejét és lerakta további politikai győzelmének alapját. A forint fedezetének előteremtésé­hez hozzájárult, hogy Szállási és hungaristái segítségével Német­országba szállított 28 tonnányi aranykészletet 1946. augusztus 6- án az amerikai hadsereg képvi­selői a Magyar Nemzeti Banknak átadták. Üdvözlet a Forintnak, Megvan a Forint — látható a vitrinek­ben, s a 9000/1946. számú, a fo­rint bevezetését előíró, rendelet nagyított fényképe. Itt sorakoz­nak még az 1946-tól megjelent forgalmi pénzek címerváltozatok szerint. A következő teren\ jelmondata lehet, hogy: pénzkibocsátásunk nemcsak gazdaságpolitikánkat fe­jezi ki a jó forinttal, hanem kul­túrpolitikánkat is az emlékpén­zeinkkel. Az első dátum 1948, majd 1966-tól vált folyamatossá emlékpénz kibocsátásunk. Min­den jeles évfordulóra, minden hazai jelentős személy vagy ese­mény tiszteletére szép kivitelű emlékpénzeket hoznak forgalom­ba korlátozott darabszámban. A vitrinekben komoly numizmati­kai értéket képviselő próbavere- teket is találunk. Az azonban, hogy „dekorációként” olyan ér- tékeg dokumentumokat is látha­tunk, mint Liszt Ferenc eredeti, kézzel írott levele, valamint a „Bugaci Csárda” vendégkönyve, amely több társával együtt Bar- tók Béla bejegyzését is őrzi, csak a kiállítást rendező hozzáértésé­nek és lelkesedésének köszönhe­tő. E teremben két vitrin hívja fel magára a figyelmet, s érezteti két kiemelkedő személy — Ko­dály Zoltán és Petőfi Sándor — bensőséges kapcsolatát Kecske­mét városával. , 1949. január a szocialista orszá­gok gazdasági életében jelentős dátum. Ekkor alakult meg a gatedasági együttműködést össze­hangoló szervezet: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A harmadik terem a KGST-orszá- gok pénzrendszerét mutatja be forgalmi és emékpénzvereteiken keresztül. A kiállított forgalmi pénzek érdekes összehhasonlítás- ra adnak módot. Egyetértünk Bíró Miklóssal, aki — mint a Magyar Nemzeti Bank igazgatási főosztályának igazga­tója — a kiállítás megnyitóján a forint bankjegyeink és érméink külleméről szólva megállapította: a magyar bankjegyeket, illetve érmeket nemzetközi viszonylat­ban is a legszebbek között tart­ják számon. Harminc éy nem hosszú idő — nincs még történelmi távlata. Ép­pen ezért nehéz volt u kiállítást rendező Nagy Adám munkája. Az ő érdeme, hogy az új magyar valutánkat, pénzügyünk stabilizá­ciójának születésnapját ilyen rep­rezentatív kiállítással köszönt­hetjük. Bús Gyuláné tudományos munkatárs Fejlődő turistakapcsolatok Évről évre fejlődnek a turis­takapcsolatok a Szovjetunió és Bulgária között. A rekordforgal­mat jelentő múlt évben több mint negyed millió szovjet turista járt Bulgáriában, és mintegy kétszáz ezer bolgár turista a Szovjet­unióban. Ezek a látogatások azonban nem csupán turistautak. Jól szer­vezett, átfogó ismerkedés ez a másik nép életével. A szovjet építőmunkások például a tenger­parti és hegyvidéki üdülés során megismerkednek a híres bolgár építőmesterek tapasztalataival is. Hét évszázad emlékeit ébreszti Kecskeméten — a Nagykőrösi . utcán — hangulatos plakátok in­vitálnak a Simontornyai vár megtekintésére. Fotóriporterünk körülbelül a plakátok idepostá- zásáva-1 egyidőben jött el, Dunán­túlról hazafelé tartva, a neveze­• A Simon­tornyai vár az udvar felől. Jobbról balra: kaputorony, öregtorony, palotasz£rny — elején a renaissance loggia megmaradt szakaszával. tes vár alatt. A középkori és re­naissance építészet szépségét ma­radványaiban is őrző műemlék megkapó hatású részleteiről fel­vételeket készített. Fogadják ezeket úgy, mint az idegenforgalmi plakát „megeleve­C Ez a részlet is a vár egykori magas építészeti színvonaláról tanúskodik. nítéseit". A vár történetéről is valamit. A XIII. század 70-es éveiben a Döröcske nemzetiségbeli Salamon fia Simon alországbíró építette az első várat a Sió árterületének in- goványai között, a mocsaras sík­ság és a dél felől felnyúló dom­bok találkozásánál. Erről a Si­monról kapta a nevét a Dél-Du- nántúl egyik legfontosabb erőssé­ge. A névadó Simon egykori tor­nya ma már nem létezik, csupán a pincében láthatók közel 2 mé­ter vastag alapfalai. Történelme folyamán — mon­dani ge kell, hogy viharos száza­dok múltak el Simon-tornya fö­lött is — szép számú gazdája volt a várnak. Az első írásbeli emlí­tés 1324-ből származik. Az okle­vél szerint I. Károly Heneh bu- daii várnagynak adományozza. A XIV. század második felében a Laczkfiaké, akik fél évszázadon át birtokolják, tovább építik, ala­kítják a várat. Utánuk a Kani­zsaiak szerzik meg, akikkel Ozo­rai Pipo cseréli el a sáryári vár­ért és 1500 forint rápénzért — 1424-ben. Pár év múlva a Gorái • Az északi homlokzat képéből ma csak az egykori emeleti zárterkély hatalmas konzoljai láthatók, melyeket a várárok­ba zuhanva találtak meg és eredeti helyükre építettek vissza. család vásárolja meg és 1482-ig az övéké. Garai László nádor megszorulhatott anyagilag, mert egy 1448. évi oklevél tanúsága szerint zálogba adta Farkas Lász­ló budai bírónak, aki tovább bő­vítette, javította. Kapott is 400 aranyforintot mindezért, amikor u nádor visszaváltotta tőle a vá­rat. A ma már nagyon lepusztult állapotban látható külső védőfa­lak ekkor épültek. Kihalván a Garaiak, egy időre a királyi csa­ládra száll a vár. Mátyás halála után Beatrix királyné birtoka egészen 1500-ig. Ekkor Gergellaki Buzlav Mózes — Ulászló főaj- tónállójának tulajdonába kerül. A művelt diplomata a középkori építményből előkelő főúri szék­helyet alakít — itáliai renaissance ízles szerint. Ez a vár fénykora. A képeinken látható kaputo­rony, öregtorony, s velük a lép­csőház tömbje ekkor épült fel. A hozzájuk csatlakozó régi palota- szárnyrai még egy emeletet húz­nak és az udvari oldalon teljes hosszában végigfutó, oszlopos, ár­kádot loggiát emelnek eléje. En­nek már csupán egy szakasza lát­ható, az 1964—74 közötti helyre- állítás eredményeként. Buzlay Mózes hálála után nem­sokára török kézre kerül, s kö­zel másfél századon át a simon­tornyai szandzsáksúg székhelye és a bég palotája. 1686-ban sér­tetlen állapotban foglalja vissza Bádeni Lajos, s 1702-ben a ki­rály a gróf Styrum Lymburg csa­ládnak adományozza. Közben a Rákóczi-féle szabadságharc elle­ni előkészület jegyében megerő­sítik a várat, miközben teljesen kiforgatják eredeti szépségéből. A renaissance lakótoronyból ágyútorony lesz, az ablakokból lő- rés, a kandallókat, a loggiát szét­bontják és a finom faragványból meszet égetnek. 1704-ben kuruc kézre kerül a megerősített vár, majd Vak Bottyán dunántúli had­járatának egyik fontos támasz­pontja. A felvételünkön „utca fe­lől” is szemlélhető kaputorony alatti „demléc”-ben őrizték az áruó Bezerédjt kivégzéséig. A több súlyos ostromot kiállt erős­ség a Rákóczi-szabadságharc le­verése után elveszti jelentőségét. Az új birtokosok, a Styrum Lym­burg grófok laknák még benne a XVII. század közepéig, de ekkor a községben építenek új kastélyt, s attól fogva magtárrá átépítve csak gazdasági célokra használ­ják. Mindinkább lerombolódik, el- hanyagolódik, s nagyjából abban az állapotban marad korunkra. Az Országos Műemléki Felügye­lőség és Tolna megye Tanácsa ál­líttatta, helyre és a fejlődő nagy­község kulturális életének szolgá­latába állította. A vár ma az év­százados feltöltések alól kiszaba­dítva, a középkori és renaissance maradványok helyretételével, re­konstrukciójával, kisebb felfala­zásokkal helyreállítva emelkedik ki az egykori várárok helyén kia­lakított gyepsávból. De nem csak a nagyközség kul­turális életét, hanem általában a közművelődést is szolgálja az egykori magas építészeti színvo­nalon épült vár. A palotaszárny termeit, az egykori lovagterem maradványait, a kőtárat, a hely­reállítás menetét szemléltető ki­állítást, a védőfalakat, a pártú- zatos gyilokfolyosót járva, a toszkánai eredetű renaissance kandallóban, a zárterkély hatal­mas konzoljaiban, díszes, farag- ványos töredékekben gyönyör­ködve — történelmet is tanulunk. A látogatókat váró hangulatos pinceborozó — a vár pincerend­szerének boltozatos tern.eiben — talán még alzt is elősegíti, hogy hősi, de vérzivataros századaink bús emlékeiből — feloldódjunk. Hagyományos módon, csendes poharazgalás közben — szabad életünk derűjében. (T. I.) (Pásztor Zoltán felvételei) A Megyei Művelődési Központ műsora augusztus 1—7-ig KIÁLLÍTÁSOK: augusztus 15-ig Az emeleti előcsarnokban: Szabó Zoltán festőművész tár­lata. Földszinti előcsarnokban: Robert Capa fotóművész kiál­lítása. HETI MŰSOR: Augusztus 1-én, vasárnap 20 Órakor a Teraszpresszóban — filmvetítés: Sátáni ötlet (fran­cia—olasz film). Belépődíj: 5,— Ft. Augusztus 2-án, hétfőn 10 óra­kor az emeleti előcsarnokban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenye. Belé­pődíj: 15,— Ft. Augusztus 5-én, csütörtökön 20 órakor a Teraszpresszóban — filmvetítés: Lázadás a bu­szon (angol film). Belépődíj: 5,— Ft. < 20 órakor az emeleti előcsar­nokban: Kodály-vonósnégyes hangversenye. Belépődíj: 15,— Ft. Augusztus 6-án, pénteken 18 órakor a felnőttklubban: An­két Robert Capa műveiről. Vezeti: Dobos Lajos fotómű­vész Teraszpresszó nyitva: kedd ki­vételével naponta 17—22 óráig. 982 Régészeti kutatások A Macedóniai Régészeti Múze­um rendkívül jelentős régészeti kutatásba kezdett ez év június derekán. A régészek ásatásokat végeztetnek a Szuva-reka (Száraz folyó) térségében Gevgelija mel­lett a jugoszláv—görög határ közelében. Az ásatások — előreláthatólag — öt évig tartanak. A kutatói sok témája a következő: „A Var- dár-völgye az időszámításunk előtti első ezredévben”. A véletlen felfedezések mege­rősítették a régészek korábbi feltételezéseit, hogy a Szuva-re­ka térségében az időszámításunk előtti hetedik századbeli nekro- pilisz, vagyis nagy kiterjedésű ókori temető rejlik a föld alatt, a Vardár-völgye másik részében pedig egy i. e. negyedik század­beli antik város maradványai találhatók. * Az építkezések során gyakran értékes régészeti leletek kerülnek elő a földből. így például nem­régiben Bukarest egyik új la­kótelepén, egy lakóház alapozá­sakor a munkások az i. e. I—11. századból származó település ma­radványaira. bukkantak. A ro­moktól nem messze az i. e. IV. századból származó épület nyo­mait és különleges bronzékszere­ket találtak. Az építömunkások és a régészek együttműködésének eredményei a román múzeumo­kat gazdagítják. (BUDAPRESS—AGERPRESS) (4.) Oké, mindjárt bebújok a ta­karóm alá, de előbb levegőzök egyet a balkonon. Csak ilyenkor este hiszi el az ember, hogy le­vegő is van ezen a lakótele­pen. Nappal csak benzinbűz és •emmi más. Rettenetes nagy há­zak körös-körül, az újabbak sok­kal nagyobbak ezeknél a kilenc- emeletes tömböknél, amelyekben mi lakunk itt a telep közepén, a legtöbb főleg tizenkét emeletes, de ugyanolyan szürkék, mint a ki- lencemeletesek, és nekem még most isi félelmetesek, pedig tíz­éves korom óta itt élek, szürke dobozok, szürke vasbeton vázak­ba rakott szürke betonelemekből, betonlépcsőkkel, betonerkélyek­kel, betonpincékkel, betonárká­dokkal, még a virágtartók is be­tonból vannak lent az autóparko­lók mellett, és a bezinfüst miatt a virágok nem hajlandók életben maradni. Most, hogy leírtam eze­ket a költőien szürke betonszava­kat, megint szomorú vagyok. Szomorúság ellen betűzöm a nevét: FÁBIÁN ATTILA. Még egyszer: Fábián Attila. Kell ne­kem ez a srác. Nem úgy, mint az eddigiek. Az eddigiek közül egyik sem kellett igazán, csak unalom ellen használtam őket. Ez a srác igazán kell. Ha holnap ő is ott lesz a klubdélutánon, nem leszek szomorú. De amilyen az én for­mám, nem lesz ott. Vagy ha ott lesz, kiderül róla, hogy kihúzott sorsjegy. Éppen egy ilyen klassz fej ne lenne már befűzve? És ettől még szomorúbb vagyok, mint az előbb voltam. Bent a suliban elvesztettem a jó gyorsíróceruzámat, az utolsó szálat, és most golyóstollai kín- lódok, ami olyan idétlenség, mint harisnyában mosni lábat. Ha Kedvesnővér látná, hogy golyós^ tollal gyorsírok, fennakadna’ és keresztbe állna mind a két apá­caszeme — mint Máter Johannáé a Filmmúzeumban —, és jogerő­sen törölne a leikéből, pedig va­laha én voltam az ő nagy-nagy reménysége, akiből majd gyors- íróbajnokot nevel. Holna'p veszek egy egész doboz gyorsíróceruzát. ATTILA Május 31. szombat. Álmos vagyok, csekély bennem a töltés a naplóíráshoz, de ha mindig eleresztettem volna ma­gam, ahányszor álmos voltam, ak­kor nem lenne naplóm, legadább is nem lenne már öt füzet tele, és nem a hatodikat írnám. Megszellőztetem a fejem a bal­konon, aztán majd írok. Azt hisizem, Jurnikéknak még egyszer se jutott eszükbe, hogy az ő balkonjukat csak egy jel­képes fal választja el a mi bal­konunktól, Náluk megint erkély­jelenet volt, és A szöveg megint nem hasonlított Rómeó és Júlia eszmecseréjéhez. De ha már kint voltam, végighallgattam. A meny balhézott az öreg Jurnikkal, utá­na szegény öreg krapek kint a balkonon adta elő a magánszámát a csillagos égnek. Meg nekem. Tehát a meny: — Jaj, papa, már megint mi a rossebet csinált! Belebolondul az ember ezekbe A maga bor­zasztó ötleteibe! Üszik az egész konyha... Az öreg: — De hát eddig meg attól ké-- szültél megőrülni, hogy folyvást csöpög a csap. Hogy a szobádból is hallod, hogy csöpög a csap. Én csak a te kedvedre ... A meny: — A kedvemre! Azért csinált árvizet. Most mit kezdjek? Itt lenne az ideje, hogy a gyereket etessem, maga erre felfordítja a lakást! Menjen már ki legalább, menjen, az isten áldja meg, hadd törüljem föl ezt a szerencsétlen konyhát! Szegény öreg krapek kisom- polygott a balkonra, rákönyökölt a párkányra, csak a vékony fal választotta el tőlem, és cuppog- tatta a cigarettaszipkáját, és köz­ben mondta a magáét. „Jó stílusa van, ízesen beszél, nem is tudom olyan klasszul leírni, ahogy nyom­ta a panaszt. — Néznéd meg előbb, lányom, hogy már egy csöppet se csöpög a csap, ezzel kínlódtam, ameddig ti odabent a televízió előtt tátot­tátok a szátokat, és addig a gye­reket etetni se jutott eszedbe, ameddig a híradó ment, én meg a derekam alig bírom kiegyenesí­teni, annyit görnyedtem, hogy ti- nektek segítsek, a kezem is meg­vágtam, ahogy a tömítést csinál­tam a ti vízcsapotokhoz, de ti csak azt látjátok meg az egész iparkodásomból, hogy szétfröcsö- gött egy kevés víz az már nem jut eszetekbe, hogy vizezés nél­kül nem lehet vízcsapot javítani, nem ám, erre nem gondoltok, meg sok minden másra se... Birto­kon belül vagytok, birtokon belül kerültetetek, te is birtokon be­lül kerültél a fiam miatt, az én pénzemen jutottaltok ehhez a szép lakáshoz* az én pénzemen, mert tinektek tíz év múlva se jött vol­na össze annyi, hogy befizessetek, de nem ám ... Én kuporgattam össze az egész összeget, nem ma­gamnak, hanem tulajdonképpen teneked, a menyemnek, mert te lettél a parancsoló ebben a lakás­ban, nem a1 fiam, ez a teszetosza álomkóros. Mért nem jutott az uradnak) az eszibe, hogy új tömí­tést szabjon a vízcsapba, meg rak. ja is bele, miért nem jutott? Nem egészen ilyen egyhuzam­ban mondta az öreg csóró, de a lényeg ez volt, ahogy itt leírtam. Mindig veszekednek. Vasárnap délelőtt is hallottam, hogy visít a csaj, hogy jajpapa-jajpapa, ez a büdös bagósizag, ez tesz tönkre, bágó bűzlik magának minden ru­hájából, én megőrülnék, ha ilyen ruhábaln kellene járnom... Az öreg akkor is kivonult a balkon­ra, és morgott egy csomót magá­nak, hogy ez az istenátka fehér­nép öli őt halálra, bezzeg, ami­kor még nem volt a fiának a fe­lesége, akkoriban (ez is szavajá- rása) nem idegesítette a naccsá- gát a cigarettafüst, egyetlenegy­szer se köhögött abban a szűk szoba-konyhában, egyetlenegyszer se vágott savanyú képet, ha tele volt csikkekkel a hamutartó, sőt, lányom, én még azt se feledtem el, hogy tüzet adtál, mégpedig ugrottál, úgy adtad, de hát az­óta sok víz lefolyt a Dunán, mert akkoriban még az én kezemben volt a pénz, illetve a betétkönyv­ben volt, és akkoriban még arra se vehettél mérget, hogy tinektek fizetek be lakásra abból a pénz­ből, illetve megeshetett volna, hogy elveszem az özvegy Tóth- nét, ti meg egy fillért se láttok a pénzemből, kezdhettek-, amit akartok, meg amit tudtok, kezd­jétek elölről a küszködést, ahogy én kezdtem annak idején a fele­ségemmel, amikor olyan fiatalok voltunk, mint ti, vagytok most... Továbbá azt js előadta szegény öreg, hogy: láttam én, nagyon is láttam rajtad, hogy idegeskedsz, rágod magad, rettegsz, nehogy úgy forduljon, hogy én elveszem özvegy Tóthnét, kezed-lábad tör­ted, hogy a kedvemre tegyél min­denben, hajjaj, pedig közben hányszor fordulhatott meg a fe­jedben, hogy bárcsak ütne meg engem a guta, bukfenceznék föl az utcán, hogy azzal rendbe jöj­jön a sorotok, .elkaparinthaed a betétkönyvet, hányszor emésztet­tél el álmodban, de hányszor, hányszor bizony ... A télen infarktusa volt az öreg­nek, tőlünk telefonált orvosért a fia, és amíg megjött a mentő, egyre hadarta a szöveget ideges­ségében, hogy az ilyen hosszú és sovány emberek, mint az ő apja, nem is szoktak hajlamosak lenni a szívnyavalyákra. Az öreg Jur- nik azóta meggyógyult, és a ciga­rettáról se mondott le, hiába ír­ták neki elő az orvosok. Sajná­lom, amikor eszembe jut, vagy amikor találkozók vele, mert csak sajnálni lehet, hogy egy ilyen colos öregember, aki még nem is lehetne szenilis az utcán is morog magának, meg ha egyedül kiáll a balkonjukra, ott is csak monológban elemezheti a hely­zetét. De őneki a motyogás lehet a panaiss'.ládája, ahogyan nekem ez a napló. Ha jó viszonyban len­nék vele, fölvilágosítanám, hogy ha egyszer nagy a lelki nyomor, a motyogás éppenúgy nem segít, mint ahogy a naplóírás se jó semmire. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents