Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

1976. július 27. • PETŐFI NÉPE • 3 SZORGALMAS MUNKÁJUKÉRT DICSÉRETET KAPTAK Bács-Kiskun megyei diákok között - Békéscsabán A héten meglátogattuk a Bé­késcsabai Konzervgyár önkéntes nyári ifjúsági építőtáborában dolgozó Bács-Kiskun megyei fia­talokat. Kardos Ernőné, a kon­zervgyár igazgatónője jó hírrel fogadott: szorgalmasak a Bács- Kiskun megyei diákok, a vezetők elégedettek a munkájukkal. Kü­lönösen a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium ta­nulóiról hallottunk sok elismerő szót. Ók, harmincán az ezt meg­előző turnusban, június 28-tól jú­lius 10-ig dolgoztak, jócskán túl­teljesítve a napi 36 forintos nor­mát. De a következő csoportra, a kecskeméti, kiskőrösi, kiskun- halasi, bajai lányokra, fiúkra sem volt panasz, becsületesen vé­gezték feladataikat. Botyánszki Mihályné művezető az egyik készáru-raktárba kalau­zolt. A gépsor mellett a kiskun- halasi 618. Ipari Szakmunkás­képző Intézet tanulóival találkoz­tunk. A borsóval teli üvegeket dobozokba rakták. — A még címkézetlen üvege­ket raklapokon a gépsor elejéhez szállítják targoncával — magya­rázta Sipos Pál, a halasi intézet harmadikos gépszerelő tanulója. — A gép címkét ragaszt az üve­gekre. Figyelni kell, mert ha az automata szerkezet egy-egy üve­get kihagy, a címkét kézzel kell ragasztani. A szalagon egymást érik a borsós üvegek, eleinte alig győztük a dobozolást. Most- már ritkán állítjuk meg a szala­got torlódás miatt. — A napi hatórás munkaidő alatt általában 30—35 ezer' üve­get csomagolunk — folytatta a beszélgetést Sipos Pali barátja, Lukács Géza, aki szintén gépsze­relő tanuló a halasi szakmunkás- képzőben. — A hat brigád kö­zül jelenleg az első helyen ál­lunk. A megérkezésünk utáni négy, majd az ezt kővető három r.ap értékelésekor egyenként 90, illetve 70 forint jutalmat kap­tunk. Jó eredményt értünk el az egyéni versenyben is. A konzerv­gyár által indított egyéni mun­kaverseny szempontjai szerint ha a felnőtt dolgozók normáját 80 százalékra teljesítjük, naponta egyenként 10 forint jutalomban részesülünk. Nekünk már több mint kétszáz forintunk van... — A másik készáru-raktárban n>volc bajai lány, öt kecskeméti és hat kiskőrösi szakmunkásta­nuló fiú három brigádban dol- gQzik — magyarázta Gyurkó Gabriella táborfelelős, a Buda­pesti Kertészeti Egyetem másod­éves hallgatója. — Itt is nagy a küzdelem az első helyezésért, szintén borsós üvegeket csoma­golnak. Igyekeznek, ugyanis a legjobb eredményt elérő brigád a KISZ Központi Bizottságának jutalmaként külföldi kirándulá­son vehet majd részt. A bajai lányok napi teljesítménye is ál­talában 46—48 forint. A kecske­méti 623. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet tanulói viszont nem nagyon „hajtják” magukat. Ök az utolsók. Radics Eszter, a bajai Türr István Közgazdasági Szakközép- iskola negyedikes tanulója először dolgozik építőtáborban. A reggel fél 8-tól kát óráig tarló munka­idejük utáni programról beszél­gettünk. — Jól érzem magam a tábor­ban, nem bántam meg, hogy_ el­jöttem. A délutáni szabad időnk­ben egyebek között megnéztük a csabai szlovák tájházat, többször voltunk moziban, strandon. Múlt vasárnap Gyulára kirándultunk. Szép, hangulatos város. Elmen­tünk a múzeumba, megnéztük a várszínházát, várfürdőt. — Á délutáni programok közül Gábor Ilának, a Mikroszkóp Színpad színészének, illetve együt­tesének műsora tetszett a leg­jobban, vette át a szót Hegyes Rózsa, a bajai szakközépiskola harmadikos tanulója. Péntek este tábortüzet gyújtunk, s a kulturá­9 A halasi szakmunkástanulók voltak a legszor­galmasabbak a csabai építőtáborban. Jobban igyekezzetek, mert a többiek „leköröz­nek” benneteket — mondta Gyurkó Gabriella táborfelelős a kecskeméti brigádnak. lis műsorban minden brigád sze­repel majd. A készáru-raktártól nem messzire, egy földszintes kis épületben, az úgynevezett lapka- üzemben tíz bajai középiskolás lánnyal találkoztunk. Mit csináltok a kis fémszala­gokkal ? — összekapcsoljuk a fémle­mezkéket, amelyek majd a kon- zerves üvegek tetejét lezárják — magyarázta Bercsényi Irén, aki a művezetőnő szerint a leg­ügyesebb. — Kissé unalmas munka, de mivel különösebb fi­gyelemre nincs szükség, közben beszélgetünk egymással. Először dolgozom építőtáborban. Jó az ellátás, minden nap sok gyümöl­csöt is kapunk. A gyártól kö­rülbelül két kilométernyire, a Lékai János Középiskolai Kollé­giumban lakunk. Egy-egy szobá­ban heten vagyunk. — Vasárnaptól mit csinálsz majd? — — Ha hazamegyek Bajára, a Sugovicán strandolok. — Ott sajnos nem, mert a víz szennyezettsége miatt tilos a für­dés. — Akkor talán majd a Bala­tonon ... — Kik jönnek utánatok a kö­vetkező turnusban? — Ügy tudom, Borsod megyei diákok. Mi Bács megyeiek két turnusban, csaknem százan dol­goztunk itt. Közeli viszontlátással búcsúz­tunk el tőlük, hiszen a tábor­tűz után hazautaztak. Tárnái László Tanácsi tervezes • Az elmúlt esztendőkben több olyan határozat látott napvilá­got, amely a tanácsoknak a ko­rábbiaknál nagyobb önállóságot adott. A megyei, városi, közsé­gi tanácsok mind inkább gazdái területüknek — s ez a közép- és hosszútávú terveikben is tükrö­ződik. A tanács egyszersmind hi­vatott a népgazdaság és a lakos­ság érdekeit képviselni — ám aligha kell külön hangsúlyozni: az esetek többségében a kettő el­választhatatlan. Mi indokolja mégis, hogy a ta­nácsi tervezésről szólván e kettős feladatra kitérjünk? Az elmúlt hónapok tanácselnöki értekezletei is tükrözték: a megyék számára korántsem jelentett könnyű fela­datot az ötödik ötéves terv terü­leti előkészítése. Igaz ugyan, hogy a minisztériumok és a helyi szervek konzultációja már koráb­ban megkezdődött, s a népgazda­ság egészét érintő elképzelésekről a tanácsi vezetők időben értesül­tek. Mégis: már az ötödik öt­éves terv első heteit-hónapjait írtuk, amikor megannyi nyitott kérdés volt megválaszolatlan. Ismét nem szorul bizonygatás- ra: egy-egy terület fejlődését alapvetően meghatározza az ipar fejlesztése. Hiszen ahová jelentő­sebb üzem, vagy egyéb ipari lé­tesítmény települ, ott az infra­strukturális ellátottságnak is ér­demlegesen javulnia kell. Az ipartelepítés a lakások és az utak megépítését, a szolgáltató- hálózat bővítését is felételezi; s ha a lakásépítésekből a vállalatok mind hatékonyabban részt kérnek is, a terület előkészítése (de ma­ga a lakásépítés is) elsődlegesen tanácsi feladat. • A tanácsok viszont nem rit­kán késve értesültek az ipari tár­cák elképzeléseiről, nehezítette továbbá a területi tervező mun­kát a vállalati szabályozók késé­se, illetve az ugyancsak késedel­mes és pontatlan vállalati adat­szolgáltatás. Mindennek szerepe volt abban, hogy a megyei ötéves tervek csak a közelmúltban öltöttek végleges formát. Így aztán csak az év de­rekán került sor a Parlamentben ama tanácselnöki értekezletre, amelyen — a fővárosi, a megyei, ■ és a megyei jogú városi vezetők, továbbá az Országos Tervhiva­tal képviselőinek részvételével — a tanácsok jóváhagyott ötödik ötéves tervének tapasztalatait vi­tatták meg. Ami a tanácsi tervező munká­ban kifogásolható, az a feladatok nem megfelelő rangsorolása és a megalapozatlanság. A lakásépítés társadalompolitikai tennivalóink élén áll, ám éppen e területen gyakori a kapkodás, a bizonyta­lanság. Jobbára a tanácsok, vagy a felügyeletükkel működő beru­házási szervek felelnek azért, ha az építők a területelőkészítés hiá­nya miatt nem — vagy csak ké­sedelmesen — láthatnak munká­hoz. Emellett túlzottnak tűnnek a társasház-építésekre vonatkozó előirányzatok is. Nem veszik kellően figyelembe, hogy a vál­lalatok inkább a magánlakás- építési akciót támogatják vagyis a rendelkezésre álló pénz­eszközeiket több dolgozó között kívánják megosztani. A tervekben számos olyan el­képzelés is rögzítődött, amely pénzügyileg csak látszólag meg­alapozott. Sok a formális és el­fogadhatatlan mértékű gazdálko­dási tartalék. Túlzottnak tűnik a befejezésre tervezett létesítmé­nyek száma; az anyagi esz­közökhöz és a folyamatos fej­lesztés feltételeihez képest kevés összeg marad az átmenetet szol­gáló létesítményekre. A beruhá­zási költségek tervezése sem mindenütt megalapozott (külö­nösen az oktatásnál szembetűnő ez). Általában jellemző, hogy a, kulturális ágazatban nem érvé­nyesülnek a tervtörvényben ki­emelt fejlesztési prioritások: az oktatási alágazatok ellátottsági színvonala alig javul. A tervtöv- vény kimondja: a közművelődési feladatok ellátását elsősorban az intézményhálózat korszerűsítése­vei, a meglevő létesítmények többcélú hasznosításával kell el­érni. Ezzel szemben a megyei terveket elsősorban az új műve­lődési intézmények iránti igény jellemzi; 13 művelődési központ, 7 nagyobb művelődési ház építé­se fejeződik be, s további 8 mű­velődési központ és 3 megyei könyvtár építése kezdődne meg... • A helyi érdekek és a nép­gazdasági lehetőségek egyeztetése továbbra is alapvető feladat. A tervkészítést megelőző konzultá­cióknak a későbbiekben is foly­tatódniuk kell: az igények és a lehetőségek közötti eltéréseket az éves tervekben kell korrigálni. F. T. Az emberekben megvetést cs ellenszenvet vált ki a harácsolás, a munka nélkül szerzett jövedelem. A társadalom nagy figyelemmel kíséri, hogy az úgynevezett ügyeskedők mi­lyen jogi következményekkel számolhatnak. A vám- és pénzügyőrség szabálysértési ható­sága a tilos pálinkafőzéssel elkövetett cselek­mények esetében az elért nyereséget, előnyt vagyoni hátrányt jelentő büntetéssel igyek­szik elvonni. Ez év első felében elbírált 380 ügyben a kiszabott pénzbírság összege 974 ezer forint volt, az átlagos bírság meghaladta a 2560 forintot. Az év első felében felderített és lefoglalt 279 pálinkafőző-készülék és 6142 liter pálinka mennyisége az előző év azonos időszakához viszonyítva 18 százalékos csök­kenést mutat. Ennek ellenére akadnak még olyanok, akik megpróbálják kijátszani az előírásokat, s illetéktelenül nagy jövedelem­hez jutni. A szál visszafelé pörög Egy személygépkocsit állított meg a rendőrjárőr, s igazoltatta Uvacsek Béla, Páhi, I, kerület 24. szám alatti lakost. Az 59 éves férfi nem áll rosszul anyagilag, hiszen háza, 600 négyszögöl szőlő­je és 1700 forint nyugdíja van. Amikor a gépkocsit „körbejárták” az ellenőrzést végzők, az utas- és csomagtérben száz liter pálin­kát találtak. Uvacsek Béla el­mondta, hogy a szeszt Dunántúl­ra akarta szállítani, természete­sen eladás céljából és a tilosán főzött pálinkát Kun Józseftől, Ja- labszállás, Petőfi utca 24. szám alatti lakostól vásárolta literen­ként 45 forintért. A pálinkát a pénzügyőrök lefoglalták, s a szá­lat visszapörgették. Kun József nem volt ismeretlen előttük, Mi­ezen két éven belül háromszor büntették meg tilos pálinkafőzés miatt. A foglalkozására nézve ra­kodómunkás Kun Józsefnek egy háromszobás, új családi házra is lellett mondani sem kell, hogy nem a fizetéséből. A száz liter pálinka előállítását nem tagad­hatta, s ezért Kun Józsefet tíz­ezer forint. Uvacsek Bélát pedig hatezer forint pénzbírság megfi- Ktésére kötelezték. Akik nem tanultak Nem mondhatja magát szegény embernek Szűcs József, Bócsa, IV. lerület, Zöldhalom 114. szám alatti lakos. Háza, egy hold szán­tója, Zsiguli személygépkocsija van; igaz, két éven belül két eset­ben büntették meg tilos pálinka- főzésért. A közelmúltban látogat­tak el hozzá a pénzügyőrök, s megtalálták a pálinkafőző-készü­léket, s 18 liter pálinkát. A sza­bálysértési hatóság nem volt szűkmarkú Szűcs Józsefhez, mert tízezer forint pénzbírsággal súj­tották. Nem járt jobban Nagy Gyu- láné, Soltvadkert. Szabadság út­ja 17. szám alatti lakos sem. ö még soltvadkert! mértékkel mér­ve is jó anyagi körülmények kö­zött él, s ma már nem titok, mi­ből. Két évvel ezelőtt kétszer ér­ték tetten tilos pálinkafőzésen, ám az akkor tett Ígéretét csak egy évig tudta megtartani, mert eb­ben az* évben ismét főzte a szeszt. A pálinkafőzőt megtalál­ták, ám az eljárás során az asz- szony 12 liter pálinkát a földre öntött. Ennek ellenére tízezer fo­rint pénzbírságot szabtak ki rá. A kecellek Szinte szólás-mondássá vált, hogy Kecelen minden házban fő­zik a pálinkát. Ez nem igaz, hi­szen e nem éppen hízelgő jelzőt csupán néhány keceli zug-pálin­kafőző „szerezte” a községnek. Ezek közül nemrégiben kettőt ér­tek tetten a pénzügyőrök. Da­rázs István, Kecel, Ságvári utca 27. szám alatti lakos jó ismerőse a pénzügyőröknek, bár Darázs nem szívesen látja őket. Nem csoda, hiszen először a múlt év­ben érték tetten 36 liter pálinka előállításakor, s látogatásuknak négyezer forint pénzbírság volt az utóhatása. Ez évben ismét tiszteletüket tették, most 22 liter pálinkát, s egy készüléket talál­tak nála. A fokozatosság azt kí­vánta, hogy most ne négy, ha­nem tízezer forintra büntessék. Csonka Mihály, Kecelen, a Kecskeméti út 29. szám alatt la­kik. Nem áll rosszul anyagilag, igaz, gyermektartás-fizetési köte­lezettségének elmulasztása miatt 14 hónapot zárt intézetbeit töl­tött. Bizonyára ezt szerette vol­na behozni, mert három évre visszamenőleg mindig tetténérték tilos pálinkafőzésen. Nála is az első büntetés hétezer forint volt, ám legutóbb, amikor 76 liter pá­linkát találtak nála, s egy pálin­kafőző készüléket, már mélyebben nyúltak a zsebébe, s tízezer fo­rintra büntették. A vám- és pénzügyőrség dol­gozóinak, mint a fenti esetek is mutatják, igen jelentős erőfeszí­tésükbe kerül az elterjedt tilos pálinkafőzés megelőzése és az ilyen cselekmények felderítése. Munkájuk azonban szükséges, a nyerészkedők, a jogtalan jövede­lemhez jutott emberek megfé­kezése szempontjából, a gazdasá­gi rend védelmében. Gémes Gábor A Tragédia és a Nabucco Szegeden • Az ember tragédiája. Lucifer szerepében: Lukács Sándor. • Részlet a Nabuccóból. Zakariás: Sztefan Elenkov. (Fotó: Ács Sándor) A hosszú, száraz nyarat fölitató eső megérkezett a szegedi Dóm térre is, fenyegetve a szabadtéri játékok hétvégi be­mutatóit. Miközben az újszegedi Biológiai Kutatóközpontban 360-an hallgatják a pedagógiai nyári egyetem előadásait, pénteken 329 magyar és jugoszláviai cég Marx téri pavilon­jaiban megnyílt a Centenáriumi Ipari Vásár, vasárnap pedig 158 képzőművész 297 alkotásával a nyári tárlat — a szabad­téri játékokon Madách drámája, Az ember tragédiája és Verdi Nabuccója várta közönségét. A harmincas évek bemutatóit ideszámítva, a tizennegyedik nyárévadban tűzik műsorra itt a Tragédiát, mely így a játékok legsikeresebb darabja. Hont Fe­renc, Bánffy Miklós után a fel­újított szabadtérin Major Tamás és Vámos László rendezésében ment, ezúttal pedig Szinetár Mik­lós, a népszerű televíziós változat rendezője állította a dómszínpad­ra. Újszerűén, szakítva a hagyo­mányokkal, fiatal szereplőkkel: Hegedűs Gézával (Adám), Bánsá­gi Ildikóval (Éva) és Lukács Sán­dorral (Lucifer). A rendező így nyilatkozott: — Általában a filozófikus mondatokat szokták rövidíteni, a játszhatóság javára, a mi előadá­sunkban éppen a mű filozófiá­jának kell érvényesülnie. Vilá­gossá szeretnénk tenni, hogy azokról a 18—25 éves fiatalokról van szó, akik kilépve a családi otthon, az iskola körülbástyázott mikrokömyezetéből, szembetalál­ják magukat a társadalom, » mozgó világ, a politika esemé­nyeivel, tendenciáival, s a kéte­lyeket és csöggedést támasztó lu- ciferi erőkkel szembeszegülve az élet értelmét, a küzdelem szépsé­gét hirdetik, tehát optimisták. Míg a Tragédia a szegedi sza­badtéri leggyakrabban játszott darabja; Verdi operája, a Nabuc­co először kerül itt színre, Ober- frank Géza dirigálásában. Békés András rendezésében. A muzsika himnikus szárnyalása, a kórusok meghatározó szerepe ideális nagy- -színpadi lehetőségeket ígér, s az előadás különös vonzereje, hogy, kitűnő vendégművészek énekel­nek, az odesszai Ninelj Tkacsen- ko (Abigél) mellett két bolgár szólista, a címszereplő Sztojan Popov és Sztefan Elenkov (Zaka­riás). Nikolényi István v .... ««m* .—............. ..... —............................... I Naponta többezer fémlemezkét kapcsoltak össze a bajai lányok (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents