Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 20. • Néhány hónapja egy egé­szen kis őrségi faluban jártam, a tanácselnökkel volt dolgom, aki beszélgetés közben egyre sűrűb­ben pillantgatott órájára, Aztán kifakadt. Most éppen egy tűzren­dészen bizottsági ülésre várták, ahol ott lesz a tsz-elnök, az is- , koláigazgató és még jó néhány i vezető. Aztán egy állategészség­ügyi értekezlet lesz, ahol nagy­jából ugyanazok lesznek jelen. Az előterjesztések pedig ott la­pulnak degeszre tömött aktatás­kájában, de őszintén megmond­ja: még belepillantani se volt ideje. Jó, ha elolvassa azokat, 1 amelyeket alá kell írnia és fel­felé küldenie. Azon a héten egyébként a kilencedik bizottsági ülés lesz, amelyen részt vesz. Hát így állunk valahogy a köz- igazgatásban, s így a vállalati gazdálkodás területén, így szinte mindenütt, ahol őrölnek a hiva­talok malmai, és végtermékük, a papír folyamban áramlik felfelé és lefelé. Időnként vannak na­gyobb csapolások, mint például a tanácstörvény megszületése, és a közigazgatási munka átszerve­zése után. Elzárnak jó néhány eret, de aztán eltelik néhány hó­nap, néhány év, és ismét szinte ott vagyunk a papíráradattal, ahol azelőtt. Tv-ben látjuk és rádióban is hallgatjuk, hogy oly­kor legegyszerűbbnek látszó ügyekben, mint például néhány száz forintos szociális segély ki­utalásában, milyen bonyolult elő­írások vannak, s kérdőívek szám- , tálán rovatát kell kitöltenie' az amúgy is nehezen eligazodó idős embernek, amíg érdemi intézke­désre sor kerülhet. • Mindezeket a bürokrácia 'megátalkodott konoksága és vas- fejűsége teremtené? Régen tud­juk, hogy igen is, meg nem is. Van konokság is és vasfej űség — pontosabban szólva egy rossz hivatali magatartásra hangoltság, többnyire az egyéntől függően — ez sem lebecsülendő dolog. Am valóban vannak más, komoly, ob­jektív okok, amelyek szívós fel­derítése, kiküszöbölése, megvál­toztatása sokkal-sokkal nehezebb, mint a körülményeskedő tisztvi­selőt gyorsasága, egyszerűségre és jó belátásra bírni. Egész adat­szolgáltatási és nyilvántartási rendszerünk korszerűsítésre szo­rul, mind technikai értelemben, mind pedig a követelményrend­szer tekintetében. A velük össze­függő jogszabályok, előírások is egyszerűsítést kívánnak, s aki tudja, hogy itt mi mindenről van szó, azt is érti: ez egyálta­lán nem csekély dolog! S csak ezekkel összefüggésben lehet és kell nagyon kitartó munkával ..'változtatni az igazgatási-hivata­li munka szemléletén. Méltatlan és igazságtalan do­log tehát lebürokratázni olyan derék közhivatali vagy gazdasági : adminisztrációban dolgozó embert, . akit érvényes utasítások és elő­írások köteleznek ilyen és ilyen i, adatszolgáltatásra. A bürokrata ott kezdődik, ahol ,az ember ér­zéketlenné lesz mindenféle embe- i ri viszonylattal szemben, s ha le­het, még körülményeskedő mó­don csavar is egyet az ügymene­ten: mert irtózik az egyszerűtől. • Ami pedig az adatszolgál­tatás csökkentését illeti, arra ugyan bő lehetőség nyílik szá­mos helyen, viszont a modern gazdasági és igazgatási appará­ö tusok is természetszerűen egyre több és pontosabb adatot köve­telnek, hogy megalapozott dön­tést hozhassanak. Technikai ér­telemben ezt csak a számítógép- rendszerek, központi elektronikus adattárolók, ddatbankok oldják meg kívánatos módon, ügyviteli értelemben, pedig az ilyen eljá­rásoknak megfelelő egyszerűsí­tett, gyors ügyintézések. Minden­ki tudja, hogy ez jórészt anyagi kérdési, és a fejlesztés máris sok éves késésben van a követelmé- i nyéktől. Ha viszont azokra a lehető-1' ségekre és tartalékokra gondo­lunk, amelyek mindenütt, a saját területünkön mutatkoznak, akkor feltétel nélkül állíthatjuk: ke­vesebb papírral is lehet! Rövi­debben és egyszerűbben, lényeg- retöröbben is lehet. • Most, az adminisztratív lét­számzárlat) minden nehézségével és problémájával nagyon is fel- ,színre hozta és éles megvilágí­tásba helyezte az igazgatás, az adminisztráció, a nyilvántartás, és adatszolgáltatás eljárásbeli és technikai-technológiai gyengéit. Oktalanság lenne, ha nem von­nánk le mindenütt a szükséges tanulságokat, ha nem ismernénk fel, hogy merő fecsegés magas termelékenységű munkáról be­szelni, ott, attól meddő, időfecsé­relő, lassú és körülményes az az adminisztrációs-igazgatási szek­tor, amely egymással összeköti, informálja, utasítja és szabályoz­za a termelőfolyamatokat, vagy az állampolgárt, mint egyént is ekként szolgálja. R. L. A VÁLLA rossz példával találkozni. Az egy­kori Mezőgép Vállalat például 10 év alatt tíz tanműhelyt létesített. Ez azt jelentette, hogy mihelyt kialakultak a termekben a ked­vező munkafeltételek, ott nyom­ban termelésre rendezkedtek be, s a tanulókat ismét egy új, al­kalmatlan helyiségbe költöztették. — A másik nehézségünk abból adódik, — tette hozzá Galántai János —, hogy egyes vállalatok nem is rendelkeznek azokkal a termelői berendezésekkel, gépek­kel, amelyeket meg kellene a fia­taloknak Ismerniük gyakorlati munkájuk során. Ez általános probléma. Az alapszakmák rend­szerének elterjedésével ugyanis az elméleti képzés területe széle­sedett, kiterjedt. — a vállalati profilírozás viszont beszűkítette a gyakorlat lehetőségeit. Az oktatáspolitikai határoza­toknak megfelelően Baján Is egy­séges szakmunkásképzésről be­szélhetünk. Ez azt jelenti, hogy a szakmai műveltség mellett Igen nagy gondot fordítanak a tanulók általános műveltségének növelé­sére. Ez a nem Is új követelmény viszont nem minden esetben ta­lál megértésre, sőt. nem egy üzemben hangzik el ellenvetés: minek tanulnak a szakmunkás- tanulók annyi történelmet, iro­dalmat. matematikát? Míg ez az elmaradott szemlélet meg nem változik, addig bizony az Iskolá­nak nem kevés erőfeszítést kell tenni a közismereti tárgyak fon­tosságának érvényesítéséért. — A felsorolt nehézségek elle­nére azonban azt kell monda­nom, hogy a gyakorlati képzés préblémái évről évre enyhülnek és a fejlődés kedvező — mondja az Igazgató. — Egyre több szo­cialista szeződést kötünk az üze­mekkel és kapcsolataink is gaz­dagodnak. Egészséges jelenség például az egyes vállalatok kö­zötti tanulócsere — ez elsősorban szakmai sokoldalúságukat növeli. Beiskolázási gondjaink nincsenek és remélem jövőre sem lesznek. Fő szempontunk természetesen a város és környéke szakmunkás­szükségletének szolgálata. Javíta­nunk kell a pályaválasztási mun­kán, amin elsősorban azt értjük, hogy el kell mélyítenünk a fia­talokban jövendő szakmájuk iránti vonzódásukat. Mi úgy ér­telmezzük, hogy a tanulók a ná­lunk töltött 3 év alatt szereznek meg olyan értékes elméleti és gyakorlati ismeretanyagot, ame­lyet később sokrétűen tudnak hasznosítani. Ezért nem feledke­zünk meg a világnézeti nevelés követelményeiről sem. Diákjaink kedvelik a színházi és hangver­senyelőadásokat, sok látogatója van az intézet hétezer kötetes könyvtárának és a közismereti tárgyak tanulmányi átlagait sem kell szégyelniük. Pavlovits Miklós • Pillanatkép a varrodában. • Hegesztési gyakorlat a tanműhelyben. lentkeznek a már negyedik éve működő esti szakközépiskolába, ahol a napi munka mellett lehe­tőség nyílik az érettségi bizo­nyítvány megszerzésére. A szakmák gyakorlati követel­ményeit a fiatalok többsége az intézet új tanműhelyében sajátít­ja el. Jelentős arányban foglal­koztatnak diákokat vállalatok is, de még mindig nem kevés az úgynevezett szórvány oktatásban részesülők száma sem, akik ma­gánkisiparosoknál, szövetkezetek­ben töltenek el hetente három napot. Ez utóbbi csoport okozza a tantestület számára a legtöbb problémát. Rendkívül nehéz ugyanis ellenőrizni, hogy a női szabóknál, fodrászoknál, kozme­tikusoknál dolgozó fiatalok az ok­tatási előírásoknak megfelelő képzést kaphatnak-e mestereik­től. Az is előfordul, hogy olykor Inasként kezelik a tanulókat, és nem tartják be a kötelező mun­kaidőt. Az iskola a rendelkezések betartására tett erőfeszítéseit a KIOSZ sem mindig támogatja. A vállalatok és az iskola Az igazgató véleménye szerint a diákok előírásos képzése, csak az iskolai tanműhelyben lehetsé­ges. A vállalatnál dolgozók már nem minden esetben részesülnek megfelelő oktatásban. Arról van szó tulajdonképpen, hogy az üzemek érdekei látszó­lag szemben állnak az Iskoláéval. Egyik-másik gyár a pillanatnyi hasznot tartja fontosabbnak, és ezért sokszor olyan feladatokkal bízzák meg a tanulókat, amelyek csupán a termelést segítik, de is­mereteiket nem gyarapítják. Megesik, hogy selejtet javítanak és a tanulmányaikhoz szükséges gyakorlati problémákkal keveset találkoznak. Csak egy-két üzem vezetősége látja be, hogy valósá­gos érdeke azt kívánja, minél sokoldalúbban képezzék ki a jö­vendő szakmunkásokat. Szerencsére egyre kevesebb A 609-es Szakmunkásképző Intézet Baja és a környező települések ipara, illetvet szol­gáltató ipara szakmunkás utánpótlásának központja. Az intézményben 23 alapszakmá­ra képezik ki a fiatalokat, ami annyit jelent, hogy a diákok mintegy 38-^-40 különböző ágazatban kapnak végbizonyítványt. Az ok­tatás feltételei az eltelt negyedszázad alatt gyökeresen megváltoztak. Az egykori öreg épület kilenc osztályterme tíz, korszerű tan­teremmel bővült, könyvtár, szertárak, ebéd­lő, valamint modern tanműhelyek szolgálják a tanulók elméleti és gyakorlati tudásának gyarapodását. Társadalmi mozgásformák Galántai János igazgatóval az intézmény sokrétű feladatairól beszélgetünk. Elmondja, hogy a ta­nulók létszáma 1200. Közülük több mint kilencszázan fiatal fi­zikai dolgozók gyermekei, nagy­részük paraszti származású. Igen sokan hátrányos környezetből ér­keznek az iskolába. Nem egy családban az a régi szemlélet uralkodik, hogy jobb híján jó lesz a gyerek ipari tanulónak. Ezért a választott pályák iránt a diákok nem mindig éreznek elég elhivatottságot, kötődést, olykor­olykor képességeik sem egyeznek a szakmai kívánalmakkal. Az is •megesik, hogy egyáltalán nem, vagy csak rosszul ismerik jöven­dő mesterségüket. — Intézményünk bizonyos ér­telemben a környék társadalmi mozgásformáinak megtestesítője is — magyarázza Galántai János. — A mezőgazdasági foglalkozású lakosok gyermekei Itt, a mi osz­tálytermeinkben kezdik meg az ipari szakmák, technológiai eljá­rások elméleti és gyakorlati el­sajátítását. A paraszti szemlélet családi hagyományait nekünk kell átformálnunk. Ez természe­tesen nemcsak azt jelenti, hogy a diákok eltávolodnak megszokott környezetüktől: az állattenyész­téstől, növénytermeléstől, a föld megművelésétől és bonyolult munkafogásokat ismernek meg. Tanulmányaik során egyúttal a munkásosztály soraiba való beil­leszkedésük Is végbemegy. Átala­kul világképük és megkezdődik osztályöntudatuk kialakulása. Ez az átmenet, mondhatnánk szem­léletváltozás, egyáltalán nem könnyű. Sok fiatal útja rögös, problémákkal terhes. Az a hat- van-hetven diák, aki évente ab­bahagyja tanulmányait, jórészt nem képességek hiányában kény­szerül munkavállalásra. A ki­maradások valódi okát legtöbb­ször családi konfliktusokban le­het felfedezni. Pedig igen sok te­hetséges fiatal kezdi pályáját szakmunkástanulóként. Az iskola negyedszázados fennállása alkal­mával kiderült, hogy meglepően sok egyetemet végzett, ma már vezető beosztásban dolgozó szak­ember tanult nálunk. Az egykori diákok között többek között ál­latorvost, jogászt, tanárt, osz­tályvezetőt és sok üzemmérnököt fedeztünk Iß 1. • Az új tanműhely sokirányú gyakorlati képzésre ad lehetőséget. Elméleti és gyakorlati képzés A bajai szakmunkásképző in­tézetben 38 főfoglalkozású peda­gógus tanítja az elméleti tárgya­kat, 45 szakoktató pedig a gya­korlati ismeretek elsajátításában működik közre. Az intézmény központi épületében levő 10 tan­terem megfelel a korszerű okta­tás követelményeinek, ezekben — mint mondják — a „kréta és táb­la pedagógiát" felváltotta a mo­dern szemléltetésen alapuló okta­tás. A termek szakrendszerűek, azaz a fő tárgyakat mindig ugyanabban a helyiségben tanít­ják. A pedagógusok jól felszerelt szertárakban készítik elő az órák szemléltető anyagát, eszközeit, sőt öt tanteremben már modern, beé­pített tanári vezérlő asztal mű­ködteti a berendezések nagy ré­szét. A színvonalas pedagógiai mun. ka hatására mind több fiatalban ébred föl a tanulás iránti vágy. A szakmunkásbizonyítvány meg­szerzése után egyre többen je- • • A másodévesek az. .eszterga­paddal ismerkednek. Orvosi hírmozaik A sebészek bűvészkése A lézersugarak felhasználása a sebészetben előreláthatóan né­hány éven belül már nem lesz ritkaság. •' A lézersugarak előnye az elekt­romos szikével szemben az, hogy a lézer és a testszövet között nincs szükség közvetlen érintke­zésre. A lézersugár ezenkívül bi­zonyos szöveteket, pl. a vérereket felheviti és a vért olvadásra in. gcrli. Az ily módon mesterségesen lét­rehozott véralvadások megköny- nyithetik az erős vérellátású szer­vek, például a máj vagy a vese operálását — a trombózis előál­lításával ugyanis vértelenség ér­hető el. s a műtét a funkcionális szövet viszonylagos megóvásával mehet végbe. Áram irányítja a csontnövekedést Csonttöréseknél a jövőben az elektromos áram sokat segít majd a gyógyulásban —, mondotta Werner Kraus, müncheni mér­nök a müncheni orvoskongresz- szuson. A szövet gyógyulási fo­lyamata elektromosság segítségé­vel irányítható lesz. A csontok az őket körülvevő mágneses mezőben a kívánt mér­tékben megnövekednek. Mellék­hatásként az első napokban húzó fájdalmat és néha megnövekedett alvásigényt említettek. A mágneses mező hatására a sebek is gyorsabban gyógyulnak. Alapos vizsgálatok után arra az eredményre jutottak, hogy nagy energiájú mágneses mezők köz­reműködhetnek a kötőszövet seb- gyógyulási folyamataiban. A't el­szakadt iáegtörzsek varratmentes egyesítése és az idejátültetések is zavaró hegképződés léikül gyó­gyultak. Megjelent a rákenciklopédia F. F. Buker irányítása alatt a Plenum Bublishing Corporate.-, megkezdte a teljes egészében a rákos megbetegedésekkel foglal­kozó enciklopédia kiadását. A mű első négy kötete máris kapható a könyvkereskedésekben. 1. Kémiai és fizikai rákkeltő hatás; 2. Vírusos eredetű rákos megbetegedés; 3. Biológia és sejt. burjánzás; 4. Sejthártya, immu­nológia és összehasonlító patoló­gia. Az ötödik, a betegség terá­piájával foglalkozó kötet előké­születben van. Űj kenyér • A Ferencvárosi Malomba már érkeznek a Budapest környéki tsz-ekből a búzaszállítmányok. Naponta 15—20 vagonra való terményt hoznak a traktorok és teherautók. A malom mi­nőségellenőrző laboratóriu­mában megkezdték az új búza vizsgálatát, amelynek sikér­tartalma magas, hektoliter­súlya átlagban 1—2 százalék­kal több. mint az elmúlt év­ben. A laboratóriumban meg­sütötték az első kenyeret az idei búzából. Képünkön: Kop­pány Gáborné, a MEO la­boratórium vezetője, az új bú­za hektolitersúlyát méri. Élvonalbeli gyógyítók Családjáról példásan gondosko­dó ismerősöm dicsekedve emle­geti, hogy bizony, ha annak ide­jén nem magánorvossal kezelteti kislányát, gyermeke ma már va­lószínűleg nincs az élők sorában. Mint mondotta, az orvos lelkiis- meretességének és a hatásos pe­nicillin-adagolásnak volt köszön­hető, hogy gyermeke túljutott a veszélyen; olyannyira, hogy ma már felnőtt nő, anya. a hajdan­volt kislánynak már kislánya van. Hároméves. Es ha beteg a kicsi — hurut, torokgyulladás elég gyakori ilyen korban —. őt is maszek alapon kezelteti a ma­ma. Apjától tudja, hogy ez sok­kal biztosabb. Az édesapa kislányával egyidő- ben, sajnos „felnőtt” egy gyöke­ret, sőt már szakállat is eresztett szemlélet, amely az intézményes gyógyítást okkal, vagy ok nélkül sok esetben elmarasztalja, míg a magánkezelést mint egyedül üd­vözítőt tünteti fel. Jóllehet több ma a betegf?), a vizsgálatra je­lentkező a rendelőintézetekben és a körzeti rendelőkben, helyenként a várakozás is feszültté teheti a sorra kerülők türelmét. Egyva­lamiről mégsem szabad megfe­ledkezni: az orvos a magán- és az intézeti rendelőben is — or­vos. Orvos. Akit esküje kötelez a beteg ember gyógyítására. Talán a magánrendelőben olykor több kedves szó jut egy-egy betegre, a valamikori házi doktor bácsi meg­nyerő modora is fölidézhető em­lékkép még, de a jelennél ma­radva nézzünk csak szét állami gyógyintézeteinkben! A 33 fokos hőség ellenére sem került ki a kórházak falára a tábla: kánikula miatt zárva. A kecskeméti SZTK- ban sem szünetel a munka. Or­vosok és asszisztensek osztoznak a napi gyógyítómunkában, néme­lyek a szabadságukat töltő mun­katársaik posztján is helytállva. Hát még a laboratóriumban! Ezer és ezer kis kémcső tartalmának felelős elemzése ró nem csekély munkát a lombikok és a mik­roszkópok fölé hajló egészségügyi dolgozókra. Vagy említsem dr. Kovalcsik Istvánt, a gyermek- és bőrgyó­gyász szakorvost, aki szintén Kecskeméten, a Táncsics Mihály utcai körzeti rendelőben végez derekas munkát a beteg gyerme­kek gyógyításáért? Vagy vissza­kanyarodva az SZTK-ba, hadd utaljak Baltás doktornőre, aki mint fogász évek során sok-sok embernek adta vissza a rágóké­pességét, végtelen gondossággal és türelemmel, a legjobb tudása sze­rint. Folytathatnám a sort. Még so- kakkal egészülhetne ki, akik ná­lunk a szocialista intézményes gyógyítás különféle területein munkálkodnak eredménnyel, tel­jes tudásukkal és személyiségük­kel. Fáradtsággal nem törődve, az óramutatónak az idő múlását jel­ző tovahaladására se mindig oda. figyelve látják el betegeiket. Él­vonalbeliek ők az egészségügy te­rületén. SZTK-alapon gyógyítók — ahogy a köznyelv kifejezi tár­sadalmunk gondoskodását min­den tagja iránt. E néhány ténnyel — melyről fentebb szó esett — úgy gondo. lom, érdemes számot vetni. Es érdemes megbecsüléssel adóz­nunk a gyógyítás, az egészségügy több száz, ezer, „SZTK-alapon ál­ló” — és helytálló! — közkatonái iránt. Azt hiszem, célszerű ennyit hozzáfűzni családjáról példásan gondoskodó ismerősöm fejtegeté­séhez. Ennyivel tartozunk az igazságnak. Kohl Antal í Szakmunkásképzés Baján —=

Next

/
Thumbnails
Contents