Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

19-tí. .július 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Az egyenletes fejlődés, a hatékonyabb együttműködés érdekében Beszélgetés Takács Kálmánnal, az Országos Közművelődési Tanács titkárával Alig két év telt el a közművelődési párthatározat megszü­letése óta, s — a sok gond mellett — máris több területen szembetűnő változások tanúi lehetünk. E változásokban je­lentős szerepe van a közművelődésben érdekelt különböző szervek közötti elvi összhang és gyakorlati együttműködés javulásának is. A közművelődés egyenletes fejlődése, a ha­tározatban kitűzött célok elérése további erőfeszítéseket, a je­lenleginél is színvonalasabb irányító, szervező, összehangoló és ellenőrző munkát kíván. Ezekről a kérdésekről — elsősor­ban a hatékonyabb együttműködés érdekében tett országos erőfeszítésekről — beszélgettünk Takács Kálmánnal, az Or­szágos Közművelődési Tanács titkárával. NYELVŐR Tornázunk vagy tornászunk? — Mint tudjuk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának közművelődési hatá­rozata megerősítette a közműve­lődés sokszektorúságát és jelen­tősen ki is szélesítette magát a fogalmat — kezdte Takács Kál­mán. — Mindem még inkább in­dokolja, hogy az érdekeltek egy­séges koncepció alapján, éssze­rű m unke megosztással és terv­szerű együttműködéssel dolgoz­zalak. A Minisztertanács a köz- művelődési tevélcenvség irányí­tásának összehangolására, ellen­őrzésére, hatékonyságának fej­lesztésé1 e * »74 őszén létrehozta az Országos Közművelődési Ta­nácsot. Eddigi, másfél éves tevé­kenysége során természetesen csak kezdeti lépéseket tehetett a tanács. Teljes plénuma ez ideig öt alkalommal ült össze, és tizen­egy napirendi pontot tárgyalt. Az elnökség pedig tizenkét ülé­sen harminckét előterjesztést vi­tatott meg és hozott e témákban döntéseket. I — Kérem, mondjon néhány ilyen témát, példának. — A megvitatott előterjesztések között, voltak a közművelődés egészét, illetve több szerv köz­művelődési tevékenységét érin­tők, mint például a közművelő­dési törvény és végrehajtási jogszabályának tervezete, vagy a közművelődés távlati fej­lesztési tervének irányelvei, De napirendre kerültek a közművelődés-politika egyes szakterületeken történő megva­lósulását értékelő, illetve né­hány szerv gyakorlati közmű­velődési tevékenységének össze­hangolását célzó lémák Is. Pél­dául az amatőr művészeti mozga­lom helyzetének értékelése és to­vábbfejlesztési programja, a ter­melő tárcák beszámoltatása a hozzájuk tartozó dolgozók mű­velődési lehetőségeiről és köz- művelődési terveikről, a rádió és a televízió távlati közművelő­dési terve és így tovább. I — A Tanács fórumain szerep­lő témák közül mire hívná fel elsősorban a figyelmet? — Nehéz a választás, de fel­tétlenül fontosnak tartom, hogy mielőbb megismerjék a közmű­velődés távlati fejlesztési tervé­nek irányelveit. Az Irányelveket a Kulturális Minisztérium és az Országos Tervhivatal dolgozta ki, s a Tanács ülése után jóváhagy­ta a Minisztertanács is. Az Irány­elvek, amellett, hogy a pártha­tározat) alapján összefoglalja a közművelődéspolitika távlati, elvi célkitűzéseit, iránymutatást ad ahhoz, miként kell fejleszteni a közművelődés feltételeit, intéz­ményrendszerét. — Az Irányelvek a többi kö­zött tartalmazza a kulturális ellátás modelljét. A teljes szö­veg tanulmányozására az ér­dekelteknek hamarosan lehe­tőségük lesz. Arra kérem, ad­dig is szóljon a modell lé­nyegesebb kérdéseiről. — A kulturális Intézmények egymásra épülő, településtípuson­kénti, hatókörében és funkciójá­ban differenciált rendszerét ne­vezzük a kulturális ellátás mo­delljének. miként azt az Irány­elvek meghatározza. Az egyes el­látási szintek egymásra épülve, egymás munkáját kiegészítve gondoskodnak az ország lakossá­gának kulturális ellátásáról. A modell egységesen orientálja a különböző típusú települések, il­letve a különféle intézményiek hosszú- és középtávú fejlesztési tervének kidolgozását. Valóban csak példákat mondhatok itt. meg sem közelítve az irányelvek tel­jességét. A központi intézmé­nyek körében például a tömeg- közlekedési eszközök fejlesztése az elsődleges feladat. Cél. hogy a rádió főműsorai az ország egész területén Jól vehetők legyenek. Ugyanígy a, televízió műsorainak vételi lehetőségeit is — mindkét csatornán — kielégítően meg kell teremteni egész Magyarországon. — Általában és röviden meg­fogalmazva. m| a középfokú. Illetve az alapfokú ellátási Intézményrendszer feladata? — A középfokú ellátás intéz­ményrendszere az adót: település könyvtári, művelődési otthoni, múzeumi és filmszínházi ellátása mellett folyamatosan közműve­lődési szolgáltatásokát nyújt a vonzáskörzetbe tartozó helyi mű­velődési intézményeknek, segiti munkájukat szakmailag és mód­szertanilag. Az aktív helyi tevé­kenység megteremtése tehat a>; elsődleges ebben az intézmény- rendszerben, s a vonzáskörzet ki­szolgálása a másodlagos cél. Az alapfokú intézmények fejleszté­sének fő szempontja szerint biz­tosítani kell az egyenlőbb okta­tási és művelődési feltételeket, a művelődés folyamatossiágát.. Ez legjobban a gazdaságosan építhe­tő és működtethető, komplex — iskola, művelődési otthon, könyv­tár, filmszínház, sporttelep és egyéb — intézmények létesítésé­vel és összehangolt tevékenysé­gével érhető el. Mint ahogy a komplex intézmények biztosítják leginkább az oktatás és a műve­lődés egymásra épülését is a gya­korlatban. — Tudomásom szerint az Or­szágos Közművelődési Tanács elnöksége már több alka­lommal foglalkozott a Közmű­velődési Alaphoz érkezett igények elbírálásával is. Ho­gyan lehetne összefoglalni az ezzel kapcsolatos, eddigi ta­pasztalatokat? — Nem árt például ismét el­mondani, hogy a Közművelődési alap fele beruházásokra, fele a művelődési tevékenység korsze­rű formáinak támogatására ad­ható. Eddig a beruházások tárni' gátasára érkezett több igény. Mi zonyos fokig érthető és ma gyurázható, hiszen n múlt esz tömlőben az új ötéves terv elő készületei folytak, mindenütt cin 1érbe került az intézményfejlesz­tés. A tanácsok és más szervek a most indult ötéves terv idősza­kára több mint háromszázhatvan millió forint támogatást kértek. Az alapnak ennél jóval kisebb a lehetősége a beruházások támoga­tására. Nehéz tehát dönteni, s ez is egyik oka annak, hogy a be­ruházások támogatására érkező igények elbírálása elhúzódik, öt évre. összesen százötven millió forintot tud -az alap biztosítani erre a célra. De ugyanekkora a közművelődési tevékenység tá­mogatására fordítható rész. Ám erre jóval kevesebb igény érke­zeit. ami arra enged következtet­ni. hogy több helyen ..elfelejtet­ték": a beruházásokon kívül más­ra is kérhetnek támogatást, A kérdések sorolását, a felada­tok részletezését természetesen sokáig folytathatnánk. A célunk csak az volt. hogy néhány példa segítségével ismételten arra a sokrétű, fontos. tervszerűséget, szervezeti és intézményi együtt­működést — ugyanakkor sok he­lyi ötletet és egyéni leleményes­séget is — igénylő munkára irá­nyítsuk a figyelmet, amelyet köz- művelődésünk eddig egyenletes fejlődésének további biztosítása, növelése megkíván. Sirálysziget a Szikes tavon A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpszállási szikes tavaiban levő szigeteken több ezres telepekben költenek a dankasirályok. A „Ke­lemenszék’’ nevű tó kis szigetén keltek ki az első dankasirály- fiókák. (MTI-fotó — Karáth Imre — KS) Bizonyára akadnak s/.űkebb ha­zánkban is olyanok, akik emlé­keznek még a három évvel eze­lőtt napvilágot látott „Sámándo- bok. szóljatok” című antológiára. Ebben a szép kiállítású vaskos kötetben Szibéria őslakosságának népköltészetéből kaptunk bőséges ízelítőt. A hakaszok, tuvák, jaku- tok. nunajok, nyenyecek, csuk­ások, osztjákok. vogulok és más, nálunk kevésbé ismert népek hal­lattak magukról a könyvben. Nos. e népek sorát gazdagítja a ma már csupán néhány százezer­re tehető, távoli burját népcso­port is. S az Európa Könyvkiadó jóvoltából most e nép egyik hős­énekét olvashatjuk, „Irenszej” címmel. A műfajról csak annyit, hogy az ide sorolható — néha sokezer sorból álló — művek még a nemzetiségi társadalom keretei között születtek, s bennük az ak­kori viszonyok számos tanújele megtalálható. Az emberi élet nagy és sokféle küzdelme eleve­Amióta a tévé elkezdte az esti tornát, amelyet idősebbek is el­kezdhetnek (de nem tűnik ki, hogy befejezhetik-e), bemondó­ink hol tornázásra, hol torná- szásra buzdítanak. Tehát melyik nyelvi alak a jó: tornázzunk vagy tornásszunk. A kérdés régi, már a Nyelvművelő levelek c. kiad­vány is foglalkozik a tornázik — tornászik és a gondolkodik — gondolkozik alakpárral. Érdemes lesz ezekkel a párhuzamos alak­párokkal foglalkozni, mert fon­tos nyelvi szabályt állapíthatunk meg. A kettős alakok, a szóhasada- sok olyan régiek, mint maga a nyelv. Kezdetben az alakváltoza­tokat egyformán használták, de mivel időben többnyire újabb je­lentéseik is keletkeztek, a két szó elkülönült, külön szóvá lett. így pl. a bozóíos-ból szóhasadással elkülönült bozontos egyaránt je­lentette a sűrű bokros területet, de idővel keltkezett egy borzas, kuszáit, bozontos jelentés is. A széthasadt szó két alakja külön szóvá lett, a bozótos a sűrű bok- i os helyet jelenti, a bozontos^ pe­dig a borzas, kuszáit, dús szőrze­tet. Még hasonló jelentésű szavak is elkülönültek a használatban. Főbenjáró bűnről beszélünk, ha pedig ártatlanok vagyunk, emelt /övei állhatunk az emberek elé. A hét kezdete is hétfő, a hétnek a feje. Régen a vezetőket jóem­bereknek nevezték (ma tréfásan fejeseknek). Ha a fejünk fáj, egyaránt beszélhetünk főfájásról vagy fejfájásról, és ugyanígy fő­kötőről vagy fejkötőről. A kis­gyermek azonban-a fejét üti meg, ha elesik, nem pedig a főjét. A példák alapján is a fő ősibb ele­me nyelvünknek, mint a fej. A lej a birtokos személyragos fe­nedik meg e hősének olvasói előtt, tele csodás, babonás, kísér­teties elemekkel. Az „Irenszej" című népi alko­tást a század első éveiben gyűj­tötték. Az utolsó, aki fejében, emlékezetében őrizte, Mansud Emegejev burját férfi volt, az ehirit-bulagat törzsből. Fekve énekelte, zenekíséret nélkül, be­hunyt szemmel a „szivárvány szikrázó színével” megfestett so­rokat. A mű rövid cselekménye a következő: Irenszejt gonosz fe­lesége a gyilkos sárkány áldoza­tává teszi, s bosszút áll a hős fiú Hanhan Szogtó. Majd a lelemé­nyes és bátor fiú hosszú harcok árán tűnyeri méltó jutalmát, a nagy kán leányát, Nalkan Taj- zsát. A hőséneket Lőrincz L. László fordította zamatos, szépen csen­gő magyar nyelvre. A sorok eleje rímel, illetve alliterál a hosszú költeményben, az elejétől a vé­géig. Ez könnyíti és élvezetesebbé jem, fejed stb. alakból való el­vonás eredménye. Később ez utóbbiból sok új származék ke­letkezett (fejetlen, fejtető, feje­zet. fejhang, fejhallgató, fejvesz­tés, fejmosás). De térjünk rá a címre: melyik helyes a két alakváltozat közül, tehát esténként tornázzunk vagy tornásszunk? Én tornázni szok­tam. A nyelvművelés ugyan ilyen esetben mindkét változatot he­lyesnek ismeri el, de az én nyelv­érzékem szerint tornásszanak azok. akik sportként űzik a tor­nát. vagy versenyeken tornagya­korlatokat végeznek. Átvitt érte­lemben is ez utóbbi a helyes. Aki ügyeskedve feltör valahova, az feltornássza magát. De aki tor­nával küzdi fel magát, arra azt mondhatjuk (tréfásan, esetleg idé­zőjelben), hogy „feltornászta' ma­gát. Hasonlóan elgondolkodtat a gondolkozik és gondolkodik szó­pár is. Melyik a helyes? Általá­ban mind a kettő, fel is cserél­hetjük őket. Egyaránt mondható: Józanul gondolkozik vagy gondol­kodik. Vagy: Gondolkodtam, eset­leg: gondolkoztam azon, amit ir­tai. Azon gondolkozom (gondol­kodom), mit válaszoljak. De a szaknyelv (a filozófia és a lélek­tan) a gondolkodik alakot tartja jobbnak. (Platón, a nagy gondol­kodó. Az ember gondolkodó lény. Az emberi gondolkodás történe­te.) Az idézett példákból azt a sza­bályt vonhatjuk le, hogy a nyelv­ben még a szóhasadással kelet­kezett alakpárok sem azonos je- lentésűek. Használatuk elkülönül és így a pontosabb, finomabb jc- lentésárnyalatok kifejezésére lesznek alkalmasak. teszi az olvasást és az emléke­zetben való megőrzést. A „bamba bivaly borjúja", meg az „ördög- adta öregember", a „két kis .árva. kéz a kézben" és a hasonló sorok valósággal „fülbemászó" muzsikát jelentenek az olvasónak. Az is­meretlen. név nélküli szerző, aki a „régi szép időket" énekli meg, érett ahhoz, hogyan lehet sokáig fogvatartani a hallgatók figyel­mét. A hétköznapi élet látható bizonyságai (kumisz, puszta, kó­bor lovak, jávorszarvasok stb.) mellett sárkányok, varázslók, tál­tosok és démonok népesítik be a kötet lapjait. Szélfútta sziklán végtelen tajgán. háborgó tenge­ren, kietlen pusztaságon, vad er­dőn folyik a harc. küzdelem, megpróbáltatás, hogy a hős el­nyerhesse jutalmát. A könyvet Czinke Ferenc il­lusztrálta, akinek nemrégiben megyénk közönsége is láthatta egy kiállítás keretében a műveit. Varga Mihály Kiss István A SZIVÁRVÁNY SZIKRÁZÓ SZÍNÉVEL Egy szibériai hősénekről AI ontecuccoli idomittatta Kecskeméten lovát, két év­százada Fajszon a János, illetve az Erzsébet volt a legnépszerűbb. Dél-Pest megyében e század ele­jén a lakosságnak több mint a fele tanyán, pusztán vagy falun lakott. Batlay Károly alapította a mostani megyeszékhely negyedik patikáját, 1768-as összeírás szerint a kereső cigányok elsősorban a kovács mesterséget, az üstfoltozást, a hegedűlést kedvelték. Szabadszállás épületei a múltban inkább szükségletre, mint fényűzésre készültek. Forrásfeldolgozó tanulmányok Bács-Kiskun megye múltjából I. A most megjelenő Bács-Kis- kun megye múltjából I. kötet­ből válogattam a fenti adaléko­kat a könyv sokszínűségének, a feldolgozott témák jellegének az érzékeltetésére. A címet követő sorszám és az előszó azt a re­ményünket táplálja, hogy rend­szeresen — évenként? kétéven­ként? — közkinccsé válhatnak iróasztalfiókban porosodó, vagy éppen a megjelenés lehetőségé­nek ösztönzésére készülő tanul­mányok. Ügy igaz, ahogy a be­vezetőben olvasható: elődeink lettéiről, küzdelmeiről még túl­ságosan sokat borít a raktárak homálya, pora. Múltunk jobb megismerteté­sét segíti a magyar fordításban közzéadott Bél Mátyás írás. A tudós szerző feltehetően 1730- ban járta be a Duna—Tisza köze középső részét és a következő esztendőben írta meg azt a dol­gozatát, amely Illyés Bálint és Szőts Rudolf olvasmányos, az eredeti mű hangulatát is érzé­keltető fordításban, A kunok és a jászok, avagy filiszteusok ke­rületei címmel került a kötetbe. Kecskemét méneseit mutatja be Rusvay Kálmán, nagy szor­galommal feltárt adatokkal. A hivatalos iratok 300 esztendeje említették először a városi mé­nest. A gazdák, más néven a cimboraság ménesei mellett négy hosszabb-rövidebb időszak­ban volt céltudatosan válogatott lóállománya a polgári-paraszti közösségnek. A nyugalmazott ál­latorvos írása érdekes, hasznos olvasmány. Részletesen tájékoz­tat a ménesek minőségéről, nagyságáról, a tartás szokásai­ról, a csikósok tudományáról stb. Az adott gazdasági-társa­dalmi háttér felvázolásával segí­tette a jobb megértést. Csupán az kifogásolható, hogy néhány fel­tevést — például a tatárjárás során elpusztult községek hatá­rának „idecsatolását" — elna­gyolva és igazolt tényként, kö­zöl. Módszertanilag is kiválóan vé­gezte el Bárth János az 1762-es íajszi lélekösszeírás elemzését, tanulságainak összegezését.» A történeti és statisztikai iroda­lom újabb értékes közlejnény- nvel gyarapodott a fontos, for­rásértékű összeírás publikálásá­val. Ugyanez mondható el Romsics Ignác két dolgozatáról. A törté­neti Dél-Pest megye foglalkozás­szerkezeti viszonyai a XX. szá­zad elején adatai, indokolt kö­vetkeztetései nélkül többé nem foglalkozhatunk e táj újabbkori történelmével. Romsics Ignác megállapításai teljes mértékben igazolják az eddigi publikációk­ban jóval kevesebb adattal bi­zonyított képletet. „A térség társadalmának jellegadó sajátos- s;’gai: a közép és gazdagparaszt- ság viszonylagos erőssége, az ön­álló kisiparosok nagy száma és magas aránya, a nagyipari mun­kásság hiánya.” Mintaszerű forrás-feldolgozás az a tanulmány is, amely az 3919. áprilisi tanácsválasztáso­kat elemzi. Érdeme, hogy a szám­adatok között, összefüggéseket keres és elemzéseinek tanulsá­gait jól csoportosítja. A fennma­radt dokumentumok azt tanú­sítják. hogy a Duna—Tisza közi falvak Jakói a kívántnál kisebb mértékben vetlek részt a Ta­nácsköztársaság idején tartott választáson. A politikailag fej­lettebb városlakók és a nagyobb községekben élők sokkal aktí­vabbak voltak. A választásra jogosultak az oi szágos átlagnál rosszabb arány­ban szavaztak. A Duna—Tisza kö­zi városok tanácstagjainak egy­negyede volt agrárproletár. A birtokos parasztság és az értel­miség képviselete 10—10 száza­lékos. Megjegyzendő, hogy na­gyon sok pedagógust tiszteltek meg tanácstagi megbízatással. A falusi tanácstagok döntő többsé­ge a mezőgazdaságban dolgozott. A nincstelen agrárproletárok, a törpebirtokosok és a birtokos pa­rasztság arányai nagyjából meg­egyeznek. Indokoltnak érezzük Mészá­ros László dolgozatának közlé­sét. Az 1768-as cigányösszeírás adatait értékeli. A jegyzékbe vett városokban, falvakban és pusztákon az „újmagyarok” számaránya csupán 1,2 százalék­nyi. Elgondolkoztatnak, sok min­dent. megmagyaráznak a cigá­nyok gazdasági, társadalmi vi­szonyairól közölt tények, fejte­getések. A volt Szentlélek gyógy­szertár történetéről irt Lórúnd Nándor nagy ügybuzgalommal. Némi rövidítés erősítette volna e sok értékes adatot tartalmazó dolgozatot. Selmeczi Kovács Atti­la Az olaj ősnövény kultúra ki­alakulása az Alföldön című gazdaságtörténeti dolgozatával szerepel az, értékes kötetben. A helytörténeti kutatás új fó- í urna megfelel az előzetes vára­kozásnak. A tanulmányok ké­sőbbi monográfiák alapjainak, részdolgozatainak is tekinthetők. A kötet színvonala feltehetően a szerkesztői igényességnek is tulajdonítható. Egységes elvek érvényesültek általában a jegy­zetek, utalások elhelyezésében, a témák kezelésében. A jövőben nemcsak kéznél le­vő anyaggal kellene gazdálkod­nia. Előzetes felkérésekre készí­tett dolgozatokkal egységesebb lehet, s lesz is bizonyára a kö­vetkező kiadvány. Arra gondo­lunk, hogy egy-egy kort, telepü­lést. mozgalmat több oldalról is bemutathatnának. Ne legyünk telhetetlenek, kez­detnek kitűnő teljesítmény a Bács-Kiskun megye múltjából I. című kiadvány. Heltal Nándor Tudományos könyvújdonságok Számos tudományos könyvúj­donság hagyja el a nyomdát a harmadik negyedévben. Az Aka­démiai Kiadó augusztustól jelen­teti meg a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoport­jának évkönyvét, amelynek Or- tutay Gyula a főszerkesztője. Az évkönyv folklór-kutatás legújabb eredményeiről számol be. Juhász Géza, a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem 1968-ban elhunyt professzora Cso­konai költészetére és életére vo­natkozó kutatásait tartalmazza a Csokonai-tanulmányok című kö­tet. Rövidesen megjelenik a Korunk tudománya-sorozat legújabb köte­te. „Molekula-óriások biofiziká­ja” címmel. A szerző, Damjano- vich Sándor a gyorsan fejlődő biológiai tudományok speciális, mégis általános érdeklődésre igényt tartó fejezeteit tekinti át. A Kortársaink-sorozatban je­lenik meg Laczkó András tanul­mánya Takáts Gyuláról. A Nyu­gat harmadik nemzedékéhez tar­tozó költőt méltatói sokszor „so­mogyi”, „dunántúli”, „pannon” költőnek nevezték. Laczkó And­rás igazolja, hogy a hagyomá­nyokhoz és a kortársakhoz való viszony nem a látszatazonosság­ból. hanem a művek valódiságá­ból fakad. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents