Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

1976. Július 17. • PETŐFI NÉPE • S .egy szocialista brigád — húsz­húsz óra társadalmi munkát ajánlottak fel. o Helyes. A gépcsoportvezetö még kiegészíti a felsorolást a portaakcióval, továbbá, hogy ta­valy, jutalomból Hajdúszoboszlón moshatták le az aratás porát, s az idén is elviszik őket valahová, mert megérdemlik, nagyon is rá­szolgálnak a fiatalok: rendkívül lelkesek, becsületesek és fárad­hatatlanok. Van úgy, hoigy többet adnak a munkafegyelemre, mint az idősebbek közül nóhányan, akik már jócskán belefásultak .. Egy órát töltöttem közöttük. Nem jól írom: a közelükben. Csak látni akartam őket, a KISZ-es csapatot, ahogy a tarlón melóznak; — érezni egy pillanat­ra, mit jelent 40—^50 fok meleg­ben ...; — hallani a hangjukat, mindegy miről; — cinkosan ösz- szemosolyogni, — kacsintani ve­lük; — biztatni őket, hogy ez az, gyerekek, így kell. Csak szép sorban kezet rázni velük... Kutasi Ferenc Az SZK—4-es fedélzetén, állva: Sárai Gyuri szervezőtitkár. (Szilágyi Mihály felvétele) vegő, és süti a tenyerem a kor­lát, akkor már vágyódom a Ti­sza után veszettül. A fene vigye el... — Hogy viselik magukat az öreg SZK—4-esek? — Ezek? Háát... A múltkor szétment a kuplungom, pipa vol­tam, ha beviszem a műhelybe, legalább félnapos kiesés. Gyerünk tovább. Ügy Indultam el, hogy egyszerűen kikaptam a váltót a sebességből.. Estére ki is me­rültem idegileg. Az egyik srác meg egyszer nagy falatot hara­pott. Ügy értem, a masinája, oszt’ beszorult a gabona a dobba. Mindannyian azt piszkáltuk egy jó félóráig. Három medvézővel, ez olyan hatalmas pájszer, azzal próbáltuk megforgatni, nagyne- hezen sikerült is... Közben befut a teherautó, kö­veti motoron a terményraktáros. Dühös a kisöreg, hadonászik, szitkozódik, hogy azonnal hagy­ják abba, nedves a szem. Sze­pesi Zoli, az agronómus perdül elé, csillapítja: ne essen már úgy kétségbe, az még az előző, a ko­rai vágás és egy kicsit harma­tos, gyorsan megszárad majd. Ez itt megfelelő, nyugodt lehet, ő figyeli, elvégre ez a dolga. Ha figyeli, az más — szelídül meg a minőség szigorú őre, aztán megnyugodva rúgja be járgá­nyát. Nincs mese, újból meglódul a verkli: az öt falánk monstrum szinte egyszerre veti magát mo­rogva a kihívóan ágaskodó szá­lak rengetegébe. Muzsikájuk ke­mény, vad, mégis harmonikus, összecsengő: mintha komponáltak volna. Mágikus, szívderítő szimfó­nia a városi ember fülének. De nicsak, az egyik kombájnos le­gény az árokparton heverészik, a'két dolganincs szerelő társasá­gában. . — Talán rosszul érzed magad, fiú? — guggolok Horti Jóska mellé. — A, pihenek egy keveset — válaszol szégyenlősen. — Hajnal óta először. Mert hát azért van-, nak a váltótársak... Mindenkire rákerül a sor, különben keserves volna este 9-ig egyfolytában. — Hány nyarat töltöttél már a betakarításban? — Én eredetileg kovács va­gyok. 1970-ben kerültem a kom­bájnokhoz, először, mint munka­gépjavító, két éve pedig felelős vezetőként, akkoriban még volt ilyen beosztás. — Mire kell ügyelni leginkább munka közben? — Főleg a gépre. A sebesség­re, a dobra, a tartályra, minden mozgó alkatrészre. A kaszálniva- lót Szepesi Zoliék ellenőrzik. — Váratlan szituációk? — Mit mondjak? Rengeteg errefelé a rókalyuk. Senki nem üldözi, irtja a ravaszdit, így aztán elszaporodott. Kellemetlen, amikor besüppednek alattunk a hosszú föld alatti rókajáratok. Ilyenkor általában erre leselked­nek a vadászok és mindjárt le is puffantják a menekülőket. — Ügy hírlik, a szomszédos Tiszatáj gazdagabb tsz... — Lehet, hogy gazdagabb, de itt is meg lehet keresni a pénzt. Jól érzem magam, pláne most, hogy segítenek a házépítésben. Négyen vagyunk, egy-egy, emele­tes, két és félszobás szövetkezeti lakást alapozunk éppen, s a té- esztől 40—40 ezer forint kamat­mentes hitelt, illetve száz óra kedvezményes fuyart kaptunk. A gépműhelyben a munkatársak — Ketten egy üzemből Mi újság,Béla? Aratási etűd négy tételben gozókat egy-egy részmozzanat végzésére specializálják. Nem csinálnak mindent, amit tanult mesterségük lehetővé tenne. Egy termék készítésében többen, olykor sokan vesznek részt. Ma az olyan egyszerű termék is több ember kezén megy keresztül, mint a reszelő. A kecskeméti Re­szelőgyárban a kovácsok — köz­tük Sáringer Ferenc törzsgárda- és szocialistabrigád-tag —, csak a nyersanyag kovácsolását vég­zik el, utána továbbadják a mun­kadarabot. Sáringer Ferenc hu- szadmagával dolgozik a műhely­ben, két műszakba osztottan. Egy kovács 8 óra alatt átlag 1200 re­szelőtestet kovácsol meg. Dubecz József ugyanazon a ter­méken egy másik munkárészletet végez el: egy NSZK-ból szár­mazó géppel a kívánt méretűre és felületűre köszörüli. A 300-as típusból egy műszakban 1000 da­rabot tud megmunkálni. Tőle is tovább kerül a gyártmány, a re- szelők vágását és edzését, hő­kezelését is mások végzik. A munkások egy része azon a véleményen van —, nem konkré­tan a Reszelőgyárról van szó —, hogy a mozzanataira lebontott munka monoton, nincs benne fan­tázia, fárasztó. Vannak viszont olyanok is, akik azt tartják, hogy ez a fajta munkamódszer jobb, mint ha egy dolgozónak több mindent kellene elvégezni. Az igazán jó az, ha a munkás fel­ismeri a specializálás fontosságát, s ha örömét leli a termékek jól szervezett, közös előállításában. Mint például Sáringer Ferenc és Dubecz «József. • —als— • Dubecz József. (Pásztor Zoltán felvételei) Eredményesnek bizonyult az a sok-sok intézkedés, amely az ország tejtermelése fokozásának érdekében született ezt igazolja a Tejipari Tröszt legutóbbi gyorsmérlege. Bár az erőteljesebb javulás körülbelül két év múlva varható, a felvásárolt tej mennyiségét jelző grafikon máris felfele tart. A múlt év első felében 696 millió litert, az idén pedig 714 millió liter tejét szállítottak a feldolgozó üzemekbe, s ez 2,7 százalékos növekedésnek felel meg. Az ország tizenöt tejipari vál­lalata felkészülten várja a több tejet. Nagyobb fennakadások nélkül folyik a felvásárlás; min­dennap óriási gépezetet tartanak működésben. A tejüzemekhez közelebb eső településekről hét­száz tartállyal ellátott teherko­csi szállítja a fehér italt, a tá­volabbi vidékekről vagonok vi­szik a tejet). Néhány vállalat ha­talmas területről kapja a tejet; 3 Budapesti Tejipari Vállalat például — amely naponta átla­gosan egymillió liter tejet dolgoz föl — szinte az egész országból fogadja a szállítmányokat. Az ország legnagyobb tejipari válla­latának termékeit nemcsak a bu­dapestiek, hanem a vidékiek is élvezik. Szoros a kapcsolat a tejipari vállalatok között, ha va­lamelyiknél hiány mutatkozik né­hány termékből, a közeli test­vérvállalatok küldeményeikkel rögtön kisegítik egymást. □ □ □ Az a cél, hogy az ivótejből és a napi termékekből — például tejszínből, tejfölből és túróból — az egyes körzetek önellátóak le­gyenek. Az ellátásból egyre in­kább kiveszik a részüket a ter­melőszövetkezeti tejüzemek is, amelyek évente 70 millió liter tejet dolgoznak fel. A terv sze­rint 1980-ra ez a mennyiség 170 millió literre nő, ehhez termé­szetesen a tsz-tejüzemek számát is gyarapítani kell a jelenlegi huszonnégyről. (A Cegléden fel­épülő tsz-tejüzem naponta 50 ezer liter tejet fogad majö’l Az állami tejipari vállalatok több­féleképpen segítik ezeket az üze­meket: szakembereket adnak és rendszeresen ellenőrzik a feldol­gozást. Ha kevés az alapanyag, rögtön útnak indítják a teher­kocsikat, vagonokat, s ha a tsz- üzem termékei . már megtöltöt­ték a raktárakat, haladéktalanul átveszik a „fölösleget”. □ □ □ Az ország termelése tavaly ei­erte az egymilliárd-kilencszáz- millió litert, ebből majdnem másfél milliárd liter került a tejipari vállalatokhoz és a tsz- tejüzemekhez. Sokféle tejből áll össze ez a mennyiség, s néha bi­zony gondot jelent a szakembe­reknek a megszokott minőséget előállítani. Az üzletekben leg­gyakrabban vásárolható tej zsír- tartalma 2,8 százalékos, a cse­csemőtejé 3 százalékos, a minő­ségi tejé pedig 3,6 százalékos. (Többféle zsírtartalmú tejet hoz­nak forgalomba a termelőszö­vetkezeti üzemek is.) A meg­felelő minőség egyik fontos biz­tosítéka, hogy a frissen fejt tej minél gyorsabban a feldolgozók­ba jusson. A tejet egy nap múlva, de leg­később 36 órán belül ledolgoz­zák. A sajt és a vaj gyártását ésszerűtlen lenne szétaprózni, itt nem érvényesülhet a körzetek önellátásának elve. Vas megyé­ben, Győr-Sopronban és Bara­nyában működnek az ország leg­nagyobb sajtgyárai, ezek fedezik a szükséglet háromnegyed részéi. □ □ □ Dr. Vinnay Géza, a Tejipari Tröszt piackutató osztályának ve­zetője elmondta, hogy a tej és tejtermékek népszerűségének emelkedését a választék folya­matos bővítésének is tulajdonít­ják. Nemcsak a tejfelvásárlás, hanem a tejfogyasztás gyors mér­lege is kellemes meglepetést szer­zett. Az év első hónapjaiban 6,6 százalékkal több tej, 12 száza­lékkal több sajt és 17,1 százalék­kal több túró fogyott el az or­szágban, mint a múlt évben! P. D. • Sáringer Ferenc. A falu szélén, a Kántor-major, ban eligazítottak bennünket: jobbra a betonon, majd tovább a földúton, később megint jobbra és megint... Nincs messze... Aztán elindultunk: a porgomo- lyag utolérte a kocsinkat és be­lepte mindenünket; — egy puli ki akarta harapni a kereket, de egy kiskölyök leintette; — kis híján eltévedtünk, az aratók meg se égen, se földön; — a sofőr zsörtölődött, hogy az ő Zsigulija nem sivatagi terepjáró; — egy óriási szalmakazal négerbarna szobrászai visszaadták a reményt; ’... aztán már kérdezni is elfelej­tettem ... Pedig a fiúk ott voltak. Mind az öten. Kereplő-csühögő gépeik fedélzetén, ahogy elképzeltem. Köröztek az épphogy kikezdett búzamezőn, alig lassabban, ám sokkal határozottabban, mint dongóraj az éjszakai villanylám­pánál. Verebélyi Béla, a titkár, Sárai Gyurka a szervezőtitkár, Morti Jóska, Deák Feri és Tóth Józsi: valamennyien a tiszaalpá- ri Búzakalászból. Juhász Mihály, a gépcsoportvezető. Szerencsém van, kétszeresen Ss. Az előző napi tikkasztó hőség alábbhagyott, alacsonyan lógnak a világosszürke esőfelhők, időnként fürge szellő billent rajtuk egyet. Valahol elakadhatott a magszál­lító IFA, s két kombájn, teli gyomrával — kénytelen-kelletlen — éppen kisomfordál a sorból. — Szevasztok, rendes tőletek, hogy kijöttetek — kurjant felénk az egyikről a KISZ-titkár. — Jó, jó, Bélám, de mi ez a bújkálás? Nehezen akadtunk rá­tok. — Igen, mert amott, a lapos­ban kezdtünk reggel ötkor. Nem sokgig tartott. Valósággal felfal­tuk, érted, mint tegnap délben a káposztás tésztát. Utána pedig átröppentünk ebbe a táblába. Aha. Átröppentek. Nem is át- tammogtak, vagy átmásztak, ők at röppentek. Az SZK—4-esekkel. Akár a verebek a kútágasról a kukoricásgóréba. Értem én. — Mi újság, Béla? — A múlt héten öt nap alatt 151 hektárról borotváltuk le az őszi árpát. Ez most a takarmány- búza, 112 hektár. Mi van ma? Péntek? A vasárnap már nem éri lábon. A jövő héten indul az ét­kezési búza, 378 hektár, s marad még egy pici triticale is. Két hetet szántunk rá. És tudod mennyi a teljesítmény? 250—300 mázsa naponta és fejenként. Ezt edd össze!... — Nagyszerű, és elég langyos az idő odaföno? — Jelenleg tűrhető. Hanem amikor eléri a 40—50 fokot a le­Hajdanában, ami vasmunka volt, azzal minddel elboldogult a lakatosmester — szokták mon­dogatni idősebb emberek, nem annyira a múlt iránti nosztal­giával, hanem inkább csodálat­tal a technika, a termelés fejlő­dése iránt. Mert ugyebár — hogy ne menjünk messzire —, az éle­tünkben oly fontos szerepet be­töltő háztartási gépekkel sem egy régi, sem pedig egy mai la- katosmester nem jutna dűlőre, ha meg kellene repatálnia. A fej­lődés magával hozta a speciá­lis új szakmáid születését, s ez a folyamat — miközben egyes szakmák kihalnak —, folytatódik Hol lehetett ezelőtt akár csak harminc évvel is, mondjuk pél­dául vasbetonszerelőt találni? Az üzemekben a termelés gyor­sítása érdekében már régóta úgy szervezik a munkát, hogy a dől­Több tejet iszunk! BESZÉLGETÉS KÉT KÖZSÉG TANÁCSELNÖKÉVEL Eredményekről, tervekről Milyen témákat tárgyaltak a legutóbbi tanácsülésen, mi az amit a választott testület tagjai, a lakosság és a község vezetői egyaránt fontos, megvalósítandó feladatnak tekinte­nek? Erről beszélgettünk nemrég két község tanácselnökével: Solton Prohászka Jánossal, Nagybaracskán pedig Fölföldi Lajossal. Mindkét Duna. melléki település „gazdái” készségesen vállalkoz­tak a beszélgetésekre, a kérdé­sek megválaszolására. Gondjaik, feladataik nagyjából azonosak a némileg eltérő feltételek és a mintegy százegynéhány kilomé­ter távolság ellenére is. Első helyen a gyerekek ügye Solton évről évre gond a gye­rekek bölcsődei, óvodai elhelye­zése. Szerencsére emelkedik a születések száma és ez termé­szetesen csak ' tovább növeli az amúgy sem csekély feladatokat. A meglevő bölcsődét bővítették, korszerűsítették, de még több kellene, az óvodai helyekből már évekkel ezelőtt is rendkívül ke­vés volt. — Mennyire is? — Tavaly közel félszáz óvodás­korú gyereket nem tudtunk el­helyezni, az idén ez a létszám további harminccal gyarapodik. Az egészségügyi helyzet gyöke­resen megváltozik majd, amikor elkészül a kombinált rendelőin­tézet, addig viszont fel kell újí­tanunk az egyik rendelőt. A leg­utóbbi tanácsülés határozata ezeknek a tennivalóknak, a mi­előbbi megvalósítására mozgósít. — Ügy tudjuk, hogy nagyon eredményes társadalmi útépítési akciót kezdeményeztek. A mód­szer? — Solton 124 utca van, ebből 100 nincs szilárd burkolattal el­látva. A módszer? Nagyon egy­szerű. Egy-egy utca lakói össze­fognak, dolgoznak, mindenki a maga portája előtt. A tanács gondja az anyag ás a szállítás, valamint a szakszerű munkaszer. vezés, irányítás. Eddig 1 kilo­méter utat építettünk, s az ára mindössze 120 ezer forint. Nem­rég további három utca lakói je­lentkeztek útépítésre. — Terveiig, közvetlen célkitűzé­sek? — Csak két dolgot említek, öt­száznegyven törökkorabeli bo­rospincénk van. Valamilyen for­mában szeretnénk bekapcsolódni az idegenforgalmi hálózatba. Azt tervezzük, hogy néhány pincét megvásárolunk és átalakítás után szőlőtermesztési, borászati eszkö­zök bemutatására hasznosítjuk. A másik napirenden levő felada­tunk a buszvárók megépítése. A megyei tanács építési osztályá­nak munkatársai által készített terv szerinti elsősorban az 52-es, 54-es műút mentén állítjuk fel a korszerű fémszerkezetű építmé­nyeket, az idén összesen hat da­lától. Mire képes egy falu ? Nagybaracskán a tanácsháza előtt rózsák, ápolt parkok, egy­szóval tetszetős környezet. De nem csak itt láthat az ember virágot: minden utcában, minden ház előtt. A bajai járásban, szin­te valamennyi településen ha­sonló kép fogadj^ látogatóit. Az viszont lehetséges, hogy éppen Nagybaracskán található a leg­több rózsa. Fölföldi Lajossal úgy kezdjük a beszélgetést, hogy először is rövid leltárt készítünk mindarról, amit a IV. ötéves tervidőszak­ban megvalósitottak. Üj iskolát építettek 9 tanteremmel g így megszűnt a váltakozó tanítás. Központi konyhát létesítettek, fgy 120 általános iskolai tanuló­nak, 80 óvodásnak és az öregek napközi otthonát látogató 30 idős embernek biztosítanak rendsze­res étkezést. Ezenkívül utat épí­tettek nem is keveset, felújítot­ták az orvosi rendelőt és a mű­velődési otthont. — A legsürgetőbb tennivaló? — A következő időszak nagy feladata: a vízprobléma megol­dása. Ehhez létre kell hoznunk a vízműtársulatot. Terveink sze­rint családonként mintegy hat­ezer forint lesz a hozzájárulás összege. Hallani itt-ott a járás­ban, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket a vízművel... A víz kell, tehát nincs időnk a töp­rengésre, bele kell fognunk, még ha nehéz is. — Föl földi elvtárs, sorolja fel a többi fejlesztési célkitűzést. Mi­re képes e téren Nagybaracska? — Azzal kezdem, hogy még az idén hozzáfogunk egy községi könyvtár építéséhez. A kétszintes épület mintegy kétmillióba kerül. Az emeleten párthelyiség lesz és KISZ-klub. Két autóbuszvárót építünk kb. 40 ezer forintért. Nem halaszthatjuk tovább az öregek napközi otthonának felújí­tását — erre is hozzávetőlegesen több mint 200 ezer forintot köl­tünk majd. A művelődési otthon nagytermét átalakítjuk, hogy a kulturális rendezvények mellett tornateremként is lehessen hasz­nálni, mert az iskolánk ezzel nem rendelkezik. Fölföldi Lajostól megtudtuk még azt is, hogy a tanácsülések igen aktívak, a 40 főnyi testület tagjai közül egy-egy ülésen rend­szerint 10-en 15-en felszólalnak, részt vesznek a vitában. Kozma István a település kö­zös gazdaságának is a párttitká­ra. Tőle azt kérdeztük, hogy a tsz miként veszi ki részét a fa­luépítésből? — A településfejlesztési alap­hoz évente 3—400 ezer forintot ad a gazdaság. Ezenkívül a köz- művelődésre 180 ezret, az ifjú­sági klubhoz 70 ezret, az épülő könyvtárhoz, pártházhoz mintegy félmilliót. Kozma István elégedett a ta­nácsi munkával — szerinte Jó az együttműködés a faluban a párt-, tanácsi- és társadalmi szervek között. 8uM Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents