Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1970. július 17. AZ ELSŐ LÉPÉSEK Fejlesztik az együttműködést A szőlőtermesztő mezőgazdasági nagyüzemek már évek óta szor­galmazzák a bőriparral történő együttműködés korszerűsítését. A kecskeméti termelő- és szakszö­vetkezetek vezetői az idén is többször tárgyaltak a témáról és keresték a kapcsolatokat a Kö­zépmagyarországi Pincegazdaság, valamint a Borgazdasági Válla­latok Trösztjével. Olyan javasla­tok hangzottak el, hogy egysze­rű társulásokat kellene létrehoz­ni, ahol a termelő üzemek és a pincegazdaságok egyenrangú partnerként működnének együtt. A beadott szőlő, valamint ter­melőeszközök arányában része­sülnének a társulás résztvevői az értékesítés alapján keletkező jö­vedelemben. Borsódy Miklóssal, a Borgazda­sági Vállalatok Trösztje vezér- igazgatójával arról beszélgettünk, miként képzelik el a társulások létrehozását. Az együttműködés ugyanis rendkívül fontos, hiszen ismert az alföldi szőlők számos termesztési gondja. Az ültetvé­nyek egy része pusztulóbun van. a régi telepítések nagy része viszonylag kevés termést ad, Csak a legkorszerűbb ültetvé­nyekről számíthatunk olyan ho­zamokra, amely mellett gazdasá­gos a művelés. Fontos tehát kal­kulálni a további telepítések le­hetőségeivel, a Jobb eszközki­használással, a párhuzamos be­ruházások elkerülésével, általában a gazdasági hatékonyság növelé­sével a kertészetnek ebben az ágazatában is.--- A pincegazdaságoknak is érdekük, hogy a rendelkezésre álló termelő berendezések kihasz­nálását fokozzák. Olyan megálla­podásokat kössenek az állami gazdaságokkal, valamint a mező- gazdasági termelő, és szakszö­vetkezetékkel, hogy érvényesül­jön a közös érdekeltség, melynek alapján a berendezések optimá­lis kihasználását meg tudják ol­dani. Ezzel együtt jár az, hogy nem egymástól függetlenül épí­tenek pincéket, tárolókat. A be­ruházások megkezdése előtt egyeztetni tudják elképzeléseiket az egyszerű társulás tagjai és ez­zel elősegítik a gazdasági haté­konyság érvényesülését, hiszen felesleges kiadásoktól mentesül­nek. A kecskeméti termelő- és szak. szövetkezetekkel már folytattunk eredményes tárgyalásokat és most készül az együttműködési tervezet. A már meglevő, vagy a jövő­ben létrehozandó termelési rend­szereket és a hosszúlejáratú szerződéses kapcsolatokat Is to­vább lehet fejleszteni az. együtt­működés során, Mindenkor fi­gyelembe vesszük a partnerek alapvető érdekelt. Lényeg az, hogy a nagyobb terméshozamot elősegítő termelési alapokat nö­veljük. Tárgyaltunk már az álla. mi gazdaságok országos központ­jának vezérigazgatójával is eb­ben a témában. Hasonló elvek alapján szeretnénk ugyanis együttműködni, társulásokat lét­rehozni az állami gazdaságokkal is. A termelés korszerűsítése, az. ipar fejlesztése egyúttal elősegí­ti a magyar bor exportképessé­gének növelését, a nemzetközi piacokon kivívott rangjának meg­tartását. A termelőüzemek és az állami pincegazdaság együttmű­ködése abban az irányban hat­hat, hogy a magyar szőlő- és bor­kultúra fejlődésében érdekelt va­lamennyi üzem a közös célok el­érésére koncentrálja anyagi és szellemi erőforrásait — hangoz­tatta a vezérigazgató. Az első lépések tehát megtör­téntek. Kialakulóban van a kor-, szerű együttműködés a termelés és az ipar között. Reméljük, hogy a régen várt kezdeményezésnek rövidesen lesznek eredményei. Az előrelépés népgazdasági érdek, hi­szen ha nem történnek Intézke­dések a szőlőtermesztés segítésé­re, a következő években jelenté­keny terület- és terméscsökke­néssel számolhatunk. K. s. KIVÁLÓ DOLGOZÓK Az esztergagép mellett Nem könnyű a dolgozó asszonyok helyzete, bár sokkal kedvezőbb, mint volt akár egy évtizeddel ezelőtt. Az üzem Selejtmentes, Jó termelőmunkát, a férj gondos, a családi otthonnak optimális hő­fokot adó házastársi szolgálatot, a gyermek gyön­géd és türelmes anyaságot vár tőlük. Az Idős szü­lők gondozásából, ellátásából is általában az asszo­nyoknak jut az áldozatosabb szerep. Vajon mind­ezek tetejében kinek sikerül még egyéb, közösségi kívánalmaknak is teljes mértékben eleget tenni? Bekapcsolódni a közéletbe, tanulni, fejlődni? A feladott „leckék” mindegyikéből ötösre vizs­gázni nem mindenkinek adatik meg. Az energiák java része a legtöbb dolgozó asszony esetében a munka és a család között oszlik meg s a tanulás, szórakozás és a többiek maradnak el leghamarabb. Így van ez Veigli Mihálynénak, a MEZŐGÉP Vál­lalat solti gyáregysége munkásnőjének esetében is. Veigliné betanított esztergályos. Budapesten a Ganz-MAVAG-ban ismerkedett meg az eszterga­géppel 1960-ban. öt esztendeig dolgozott a főváros­ban, közben férjhez ment, majd gyermeket szült. Három év szülési szabadság következett az életé­ben, amikor pedig ez eltelt, úgy döntöttek, hogy a család hazaköltözik az asszony szülőfalujába, Apostagra Új munkahelyül a MEZŐGÉP Vállalat solti gyár­egységét választottéit. A férj szakmunkás, jelenleg gépbeállitó-csoportvezető. Az asszony betanított munkás maradt. Naponta ingáznak Apostag és Solt között, s bár a távolság nem nagy, az utazás még­is csak leszel egy darabot Veigliné szabad idejé­ből. A gyerekre a nagymama ügyel a szülők távol­létében — Azért naponta szakítok rá időt, hogy ellen­őrizzem a fiam iskolai ügyeit. Legfeljebb reggel korábban kelek egy órával — mesélte a munkás­asszony. Ügy véli, hogy a szülői felügyeletre fel­tétlenül szükség van. Veigliné otthon töltött Ideje a gyerekre, mosásra, takarításra, a napi bevásárlásokra és a kiskert mű­velésére megy el. A szórakozás nemei közül csak Keceli híradás Kecel nemcsak itthon híres meggytermesztéséről, hanem még külföldön is ismerik. Egy belga gyáriparos például minden évben szívesen vásárol az értékes gyü­mölcsből, Azaz vásárolna, ha vol­na elég, mert sajnos az idén Ke- celen is kevés meggy termett. Mindezt Király Mihály, a helyi ÁFÉSZ elnöke mondta el. — A több mint száz vagonos felvásárlási tervünkkel szemben csak mintegy 38 vagonnal tud­tunk átvenni. Igaz, csurran, csep­pen még most Is. Kilónként hoz­za a lakosság a böngét, de jó, ha ezekből összejön még egy va­gonnal. Pedig a tavaszon nagy bizakodással indultunk. Csodála­tosak voltak a meggyfák, tele vi­rággal, aztán jött a köd, meg a fagy. Odalett minden. A múlt évi gyenge termésnek még a fele sem lett az Idén. Barackot szinte egy szemet sem tudunk szüretelni és szilva is kevés lesz. — Hogyan ellensúlyozzák a ki­esést? — Sajnos, erre nincs mód. Itt, Kecelen és környékén csak csont­héjasokat és szőlőt termelnek az emberek, viszont ez utóbbi Is Je. Jentősen elíagyott a tavaszon. A hiány természetesen érződik az árakon is. Többet fizetünk az áru kilójáért, mint egy évvel korábban. A pándl meggyért pél­dául 15,50-et adtunk, de a cigány- meggyet sem vettük át 10 forint Blatt — Kik termelnek meggyet a községben? — Szinte mindenki. Ennek már hagyományai vannak, A terme­a tévénézésre tud időt szakítani, természetesen csak akkor, ha a délelőtti műszakban dolgozik, nem pedig délután. Amikor a solti üzem forgácsolójában találkoz­tunk, Veigliné éppen szemes csavarokat esztergált egy bolgár csúcsesztergán. — Sosem kívánkoztam nőiesebb munkára, pedig Apostagon van két varroda is. Igaz, hogy az esz- tergálás piszkosabb, én mégis kitartok mellette — mondta az asszony. — Az ülőmunkát nem szeretem, elfáradok az ülésben. Előfordul persze, hogy az esztergagép mellett is kifárad. A nyers munkadarabot kézzel kell beszo­rítani a gépébe, s a kézi műveletre ötszázszor is sor kerül egy műszakban. Kibírom — így mosoly­gott csak rajta. Hogy Veigliné ragaszkodik a forgácsolóműhely­hez, annak egyéb oka is van, mint amit ő elmon­dott: őhozzá is ragaszkodik a műhely, illetve a gyáregység. Teljesítménye általában 125—130 szá­zalékos, gépéről selejt még nem került le. A be­tanított munkásnőt szorgalmáért és ügyességéért áprilisban kitüntették a Vállalat kfváló dolgozója címmel. Kár lenne, ha a rátermett fiatalasszony nyugdíjas koráig betanított munkás maradna, nem szerezné meg a szakmunkás-bizonyítványt. lési kedvet mi is igyekszünk fenntarni. Hárem évvel ezelőtt egy meggytermesztő csoportot szerveztünk, aminek ma 80 tagja van. A tervidőszak végére 200-ra szeretnénk növelni tagjaink lét­számát. Évente mintegy 3—4 ezer meggyfacsemetét osztunk szét a lakosságnak; aminek árát a fa termőre fordulásakor fizetik vissza. A szakcsoporton kívüliek a teljes értéket, a tagok pedig csak a szaporítóanyag árának 50 százalékát térítik meg. — Milyen segítséget adnak még a kistermelőknek? — Tíz év óta minden esztendő­ben egyszer Ingyen permetezzük u fákat repülőgéppel. Igaz, ennek költségeit a HUNGAROFROUCT fizeti, de annak Idején Így kötöt­tük meg velük a szerződést. Té­len szakelőadásokat tartunk és két mlntakertet Is létesítettünk, ahol bemutatjuk az érdeklődők­nek, hogyan lehet kis területen gazdaságosan meggyet termeszte­ni. Van egy kertltraktorunk is, amit szükség esetén Igénybe ve­het a kistermelő. — A rossz termés nem csök­kentette a termelési kedvet? — A keceli n?p élelmes, a ku­darc nem vette el az emberek kedvét, Szinte naponta Jönnek meggyfacsemetét Igényelni. Opti­misták vagyunk, bízunk, hogy jövőre Jó termés lesz. Kecel és környéke adja a me* gye meggytermésének csaknem 80 százalékát. Ha Jó a termés, 200—250 vagont is. Hogy az idén ennek csak a töredéke lett, er­ről nem az emberek tehetnek... B. Z. Születik a számítógép Számítógépeket jó minőségben és gazdaságosan csak megfelelő szérianagyságban és magas fo­kon automatizált iparral érdemes gyártani. Mindamellett a számí­tógépgyártás a világon mindenütt rendkívül költséges, tőkeigényes vállalkozás. Ennek megfelelően a kisebb cégek soriba elvéreztek a számítógép-piacon az utóbbi év­tizedben, & csak a legtőkeerőseb­bek maradtak meg (IBM, Honey­well, ÜNIVAC, ICL, Siemens, FACOM, Hitachi). Rájöttek arra, hogy csak akkor maradhatnak továbbra Is ver­senyben, ha minden vonalon a legmodernebb gyártási technoló­giát vezetik be. így tettek az amerikai Honeywell cégnél is, ahol — a képen látható módon — a számítógépegységek parányi alkatrészeinek hegesztését-forrasz- tását ma mér komputer vezérel­te elektronsugaras berendezéssel végzik. E módon csaknem telje­sen sikerült kiküszöbölni a gyár­tási hibákat, ami jelentősen be­folyásolta a termelékenységet (s ezen keresztül az önköltség ala­kulását). Külszíni bányaművelés A IÁ RCYAI ,<)TEREMBÖL : Iszákos életmód miatt... Világszerte, ahol csikk lehet, felszíni bányászatra törekszenek a természeti kincsek kitermelése során. Egyrészt azért, mert ez viszonylag könnyebben gépesít­hető, másrészt a munka így sok­kal termelékenyebb. Persze a külszíni bányaművelés gazdasá­gossága is attól függ, hogy mi­lyen vastag meddőréteget kell el­távolítani a szén- vagy érckincs tetejéről. Megszokott kép, hogy a külszí. ni bányaművelést a világ leg­nagyobb méretű gépkonstrukclói- val, a lépegető exkavátorokkal végzik. Azok használatára azon­ban — geológiai okokból, gazda­sági megfontolások alapján — nincs mindig lehetőség. Ilyenkor jóval kisebb méretű és teljesít­ményű markolókkal, kotrókkal, bulldózerekkel — de lényeg az, hogy magasfókűan gépesítve — végzik el a munkát, Hn lehetőség van rá, szállítószalagokkal vagy csillepályán szállítják el a kiter­melt ércet vagy szenet. Amikor — például nagy kiterjedésű és vékony, réteg esetén — nincs rnód szállítópályák kiépítésére, téherjárművekkel továbbítják a feldolgozásra, felhasználásra, vá­ró természeti kincset. A gazda­ságossági számításokból az derült ki, hogy ilyen helyeken érdemes minél nagyobb befogadóképessé­gű teherjárműveket alkalmazni. Így születtek meg a 80 majd 120 tonna teherbírású szállítójármű- konstrukciók (többnyire billenő­kocsik), amelyeket rendszerint gázturbina hajt. Egy amerikai cég már egy 350 tonnás dömper-tí­pust is kifejlesztett, amit 3500 lóerős (!) dizel-elektromos erő­forrással láttak el a konstruktő­rök. E kolosszusokkal viszont az a probléma, hogy a kiépített utakat nem vehetik igénybe, csak kemény talajú, szűz területen közlekedhetnek. • Egy középkorú és egy fiatal ember került a közelmúltban a Kalocsai Járásbíróság elé. Mind­ketten azonos bűncselekményt kö­vettek el, sorsuk, eddigi pályafu­tásuk is nagyban hasonló, még abban is, hogy büntetett előéle- lűek. Muhi Antal — akinek neve nem először szerepel a bírósági tudósításokban — jelenleg 45 éves, Dunaegyháza. Petőfi utca 5. szám alatti lakos az egyik ügy vádlottja, a másikban pedig Minda László Fájsz, Árjas utca 16. szám alatti lakos a vádlott. Muhi Antal négyszer volt már büntetve tartási kötelezettség el­mulasztása miatt. Legutóbb 1975. március 19-én szabadult a bör­tönből. ahol egy évet töltött. Két kiskorú gyermeke van. Muhi An­talnak. feleségétől 1368-ban el­vált, Akkor a Paksi Járásbíróság arra kötelezte, hogy havonta 680 forintot fizessen volt feleségének gyermekei eltartására. Az. illető munkaképes ember, de annyira iszákos. hogy minden pénzét italra költi, állandó munkát nem vállal, vagy ha igen, akkor az.t rövid Időn belül otthagyja, s így nem tudják levonni a fizetéséből a bíróság által megítélt tartásdíj összegét, Jelenleg már közel 10 ezer forinttal van elmaradva, de a többszöri büntetés, az ismételt figyelmeztetések mitsem használ­tak. A bíróság most újból elítélte Muhi Antalt, mint aki a tartási kötelezettségének visszaesőként és az Iszákos életmód miatt nem tett eleget. Jogerősen másfél évi íegy- házat kapott, kényszerelvonó-ke- zelésre kötelezték és két évre el­tiltották a közügyekben való részvételtől, Kimondta a bíróság azt Is, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható. Minda László ellen ugyancsak az volt a vád. hogy tartási köte­lezettségének visszaesőként, és iszákos életmód miatt nem tett eleget. A harminckét éves fiatal­ember házasságát 1975. február­ban bontotta fel a Kalocsai Já­rásbíróság, s ugyanekkor Minda megegyezett volt feleségével, hogy két kiskorú gyermekük el­tartásához havonta 890 forinttal járul hozzá. Azóta azonban egyetlen fillért sem fizetett, s emiatt már 1975 novemberében a bíróság elé került. Akkor öthó­napi szabadságvesztés büntetést kapott, de annak végrehajtását a bíróság három évre feltételesen felfüggesztette, ugyanakkor el­rendelte, hogy kényszerelvonó­kezelésnek vesse magát alá. Mintha semmi nem történt vol­na, Minda László továbbra is italozott, s noha jó szakmája van — ács mesterséget tanult — al­kalmi munkásnak szegődött, hogy ne lehessen levonni a tartásdíjat a keresetéből. A két gyermekkeL magára maradt anya természete­sen újra a bírósághoz fordult, s Minda ismét a vádlottak padjára került. Itt már nem hittek neki abban az ígéretében, hogy ép­pen most akart elhelyezkedni és ha nyolc napot adnak neki, ak­kor feltétlenül munkába áll. Ezt korábban is megtehette volna, de az iváson kívül és az ehhez szük­séges. alkalmi munkával meg­szerzett pénzen kívül mással nem törődött. A bíróság jogerősen hét hónapi, szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, elren­delte, hogy a kényszerelvonó-ke- z.elést a börtönben kell rajta fo­ganatosítani, s kimondta továbbá a büntetőtanács, hogy le kell töl­tenie a korábbi öt hónapi sza­badságvesztést is, mivel a pró­baidő sikertelen volt. Azt talán mondanunk sem kell, hogy Min­da László is munkabíró ember, dolgozni tudna, csak éppen az akarat hiányzik belőle. Mindkét ítélet jogerős és u vádlottak már töltik is a büntetésüket. Bizonyára azt sem kell mon­danunk, hogy a Kalocsai Járásbí­róság említett két ítéletén kívül számos hasonló fejeződik be efi van folyamatban évenként me­gyénk bíróságainál. Az alkohol, az' Iszákosság tehát nemcsak az erőszakos bűncselekmények elkö­vetőinél szerepel, hanem az ilyen, Jogi szaknyelven fogalmazva — mulasztásos deliktumoknál is. El­szomorító ezekben az ügyekben az. hogy az apa felelőtlen ön* züllesztése mlutt h kiskorúak, a gyermekek szenvednek hiányt. Érdekes volna valamilyen mód­szerrel kideríteni, hogy mit gon­dolnak. mire számítanak az, ilyen apák. amikor állásukat otthagyva alkalmi munkával akarnak pénzt keresni csak azért, mert akkor nem tudják levonni az. illetmény­ből a pénz.. Mire gondolhatnak? A gyerekek végül is felnőnek, hiszen vannak nagyszülők, van­nak óvodák, bölcsődék, s ott ma­rad az anya. Tehát ha nélkülük is — vagy ha szabad így fogal­mazni — akaratuk ellenére is felnőnek a gyerekek, mert a tár­sadalom gondol velük, s nemcsak azáltal, hogy elítéli, börtönbe csukja a nemtörődöm szülőt, hogy előlegezi a tartásdíjat. Csak­hogy a gyerekek felnőtt koruk­ban majd megfelelően tudják „ér­tékelni” az apa viselt dolgait. Az ilyen esetekre szól az a magyar közmondás, hogy fordul a koc­ka... G. S. Fővállalkozó előnyben Bár a gazdasági folyamatok új szabályai a legritkább eset­ben születnek viták pélkül — és ez így helyes — a legújab­bat, a fővállalkozói rendszer bevezetéséről kiadott PM—ÉVM rendeletet az átlagosnál is szenvedélyesebb párbeszéd előzte meg. Nem alaptalanul, hiszen nálunk elég feszült a beruházói piac, a kereslet még mindig meghaladja a kínálatot. Már­pedig a fővállalkozói rendszer csak a gazdasági verseny lég­körében alakulhat, bontakozhat ki, előnyeit igy lehet kiak­názni. Am az is igaz — s végül ez döntött a fővállalkozói rendszer bevezetése mellett —, hogy a feszült beruházási helyzetben éppen segítségével lehetséges tudatosan beavat­kozni. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter éppen ezt hangsú­lyozta parlamenti beszámolójában: „a fővállalkozási rendszer alkalmasabb az eddiginél bonyolultabb beruházási feladatok megtervezésére és megvalósítására”. Mint Ismeretes ennek szelle­mében Jelent meg a pénzügyi fel­tételeket szabályozó rendelet. E szerint: a fővállalkozó a teljes beruházás, vagy ennek önállóan is gazdaságosun üzembehelyezhetö részének megvalósítására vállal­kozik. Vállalkozik arra, hogy e létesítményt a szerződés szerinti költség-előirányzatból létrehozza, a fővállalkozási szerződésben rögzített műszaki-gazdasági elő­írásoknak megfelelően átadja, az előirt határidőre, Ha a beru­házás határidőre nem* készül el, akkor a késés Időtartamával ará­nyos árengedményt (kell adni. Aligha vitatható, hogy a fővállal. kozásnak — nevében Is benne van — leglényegesebb eleme a teljes körű, felelős vállalkozás. Még azt is hozzátehetjük: az egész tevékenységért vállalt koc­kázatviselés. Minden más formá­val ellentétben ugyanis e mód­szerben a beruházás szigorúan meghatározott (költség, határidő, műszaki paraméterek) feltételek­kel való megvalósítása a tét. Nem a terv, az építkezés, a területbiz­tosítás, a gépvásárlás stb., hanem a végeredmény, úgy. ahogy azt előre kikötötték, Nem történhet meg, hogy a teljesítés helyett magyarázattal szolgáljon a fővál­lalkozó, mégha olyan valós Indo­kot Is hoz fel mentségére, mint a krónikus munkaerőhiány, az elmaradó szállítás. A fővállalko­zó — hadd hangsúlyozzuk még egyszer — a tervezéstől az üzem- indításig garantálja a beruházás zavartalan működését, a megfe­lelő rendeltetésszerű használatot. Hogy ez mekkora előny a be­ruházást megrendelőnek — nem Is szükséges hangsúlyozni, A nemzetközi tapasztalatok egyér­telműen Igazolják — a fővállal­kozási rendszer, szigorú kötelmei miatt, rendkívüli mértékben meg­gyorsítja az építkezéseket, beru­házásokat. Pontosabbá és tervsze­rűbbé téve Is őket. Az iparilag legfejlettebb országokban ma már csaknem kizárólag így bonyolít­ják le a legszélesebb értelemben vett beruházásokat. Persze a fővállalkozás — egy­általán ez a beruházási módszer — nem olcsó. Ne feledjük el te­hát a másik oldalt sem: a fővál­lalkozási rendszer által garantált biztonságot meg kell fizetni. Ezért a fővállalkozó minden bizonnyal eleve magasabb árakról indul, mint a/, egyszerű beruházásban az építő, a szerelő slb. ■ Ez azt jelenti, hogy tovább drá­gulnak beruházásaink, építkezé­seink? Bizonyos értelemben igen. De ez csupán a szerződésben vállalt fővállalkozói díjra, s nem a vég­eredmény költségeire vonatkozik. Hogyan lehetséges ez. nincs va­lami elentmondás itt? Nincs! Gondoljuk meg; a fővállalkozót szerződés kötelezi az eredetileg kikötött végösszeg betartására, u kifogástalan teljesítményre. (Ez alól csak egyetlen kivétel van, ha időközben átfogó hatósági ár­változás következik be.) Egyálta­lán nem irreális elvárni például, hogy a 355 millió forintos költség­re tervezett új üzem valóban eny- nyibe fog kerülni, s nem — mondjuk 455 millióba, mint ahogy ez manapság nálunk általános, megszokott. Ég ehhez még ve­gyük hozzá: a fővállalkozási rendszer garanciája arra is kiter­jed, hogy a megrendelő hibátlan, tervezett teljesítményű létesít­ményt vegyen át, umelyen nem kell évekig, hónapokig „hibaja­vítást”, „garanciális cseréket", » egyebeket folytatni, míg végre úgy ahogy működik. Ha mégía akad hiba — a megrendelő be­nyújthatja a számlát a fővállal­kozónak. Nem túlzán: így, mindent ösz- szevetve olcsóbb lehet a fővállal­kozással épült gyár, mint a nél­küle készült — mégha a megren­delőnek nagyobb árat lg kell fi- zetnlel M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents