Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1916. július 16. ESEMÉNYEK SOROKBAN MOSZKVA A Szovjetunióban tett látogató, sa befejeztével elutazott Moszk- \ából Amir Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök, aki a szovjet kormány meghívására tartózko­dott Moszkvában. Az iráni kor­mányfőt Iván Arhipov, a Szov­jetunió miniszterelnök-helyettese, más szovjet hivatalos személyisé. gek és Irán moszkvai nagykövete búcsúztatta. BAGDAD Az iraki nép ünnepi hangu­latban emlékezik meg történel­mének két jelentős dátumáról: a köztársaság 1958 július 14-én tör­tént kikiáltása és a Baath-párt haladó szárnyának 1968. július 17-i hatalomra jutása évforduló­járól. A városokat és falvakat nemzetiszínű zászlók és transz­parensek díszítik. A köztársaság fővárosában a hazájuk szabad­ságáért és függetlenségéért éle­tüket áldozó hősök emlékművé­nél koszorút helyeztek el. HANOI Csütörtökön befejezte tevékeny­ségét Hanoiban a Dél-Vietnami Köztársaság különleges képvisele­te, amelyet mint ismeretes, 1966. decemberében a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ho­zott létre a két országrész szövet­ségének szorosabbra fűzése és a nemzetközi kapcsolatai kiszélesí­tése céljából. OTTAWA A kanadai parlament alsóháza szerdán 131 szavazattal 124 eile, nében megszavazta azt a törvény- javaslatot, amely eltörli a polgá­ri bűnök elkövetőire kiszabható halálbüntetést. A korábbi tör­vény lehetővé tette a halálos íté­letet szolgálatban levő rendőrök és börtönőrök gyilkosaira. A jö­vőben — amennyiben az új tör­vény megkapja a szenátus jóvá­hagyását és a formálisnak tekint­hető királynői aláírást — csak az államellenes, katonai bűncse­lekmények sújthatók halálbünte­téssel. Hatnapos látogatásra a Kínai Népköztársaság fővárosába érke­zett Mathieu Kerekou, a Benin Népi Köztársaság elnöke. A ven­dégeket a pekingi repülőtéren Hua Kou-feng kínai miniszterel­nök, Csiao Kuan-hua külügymi­niszter, és a kínai párt és kor­mány más képviselői fogadták. Kerekou előzőleg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatást. DJAKARTA Az indonéziai Bali-sziget nyu. gáti részét és Kelet-Jáva egyes területeit helyi idő szerint szer­da délután földrengés sújtotta. A földrengés epicentruma a két sziget között a Bali-öbölben volt, erőssége a Richter-skála szerint 5,6 fok. Az első jelenté­sek szerint legalább 100 személy életét vesztette, több százan meg­sebesültek, és néhány nyugat-bali községben ezerszámra dőltek ősz. sze a házak. Felemás határozatot hozott a BT Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán közép-európai idő szerint éjfélkor, befejezte a vitát az Uganda elleni izraeli agresszió­ról, illetve a nemzetközi terroriz­mus kérdéseiről. A tanács nem fogadta el az angol—amerikai ja­vaslatot, amely Izrael ugandai felelősségét megkerülve — álta­lában a terrorizmusra szerette volna korlátozni a vitát. Tanzánia képviselője a három­napos tanácskozás után, amely­ben a fejlődő és a szocialista or­szágok elítélték az Uganda szu­verenitása elleni izraeli agresz- sziót, bejelentette: az afrikai or­szágok csoportja nem kívánja ezúttal szavazásra bocsátani ha­tározati javaslatát, de fenntartja jogát, hogy későbbi időpontban visszatérjen a kérdésre. A Biztonsági Tanács így csak az angol—amerikai javaslatról szavazott, amelyet a testületnek mindössze hat tagja támogatott, a többiek tartózkodtak, illetve nem vettek részt a szavazásban. MÉLTÓ FOLYTATÁSA VOLTA HAGYOMÁNYOS TALÁLKOZÓKNAK Befejeződött a magyar-finn barátsági hét • Sajtótájékoztató a HNF Országos Tanácsának székházában. A magyar—finn barátsági hét eseménysorozatának részvevői tegnap közös közleményt adtak ki, amely egyebek között megál­lapítja: A IV. magyar—finn barátsági hét méltó folytatása volt a ha­gyományossá vált, három éven­ként ismétlődő találkozóknak. Ez alkalommal a Magyarországon járt finn delegáció kilenc test­vérvárosba jutott el, ugyanennyit látogatott meg Finnországban a Kállai Gyula vezette magyar kül­döttség. Budapest és Helsinki, a magyar és a finn nép barátsága már hosszú évek óta példaképül szol­gál — hangsúlyozza a közlemény. Európában ismerik és elismerik kormányaink következetes erőfe­szítéseit földrészünk békéjének és biztonságának érdekében. Or­szágaink és népeink sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatai meggyő­ző bizonyítékai a különböző tár­sadalmi rendszerű államok kö­zötti békés egymás mellett élés­nek és együttműködésnek. Tegnap a finn küldöttség ve­zetői a hazai és a nemzetiközi sajtó képviselőivel találkoztak Budapesten, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházá­ban. A delegáció vezetője, Kalevi Kivistö, finn közoktatási minisz­ter a barátsági héten tartott meg­beszéléseiről elmondotta: — A legfigyelemreméltóbb eredményeket a két ország együttműködésében az elmúlt években a kulturális élet terüle­tén értük el. Talán ezzel is ma­gyarázható, hogy azok voltak a legkonkrétabb, szinte részletekbe menő tárgyalásaink, amelyeket a magyar kulturális és oktatás) szervekkel folytattunk. Hangsú­lyoztuk, hogy az együttműködés a kulturális és a tudományos életben számunkra rendkívül hasznos volt, reméljük, hogy ezt a jövőben ' tovább szélesíthetjük. Konkrétan szóba került a film­gyártásban kialakítandó együtt­működés. Tovább szeretnénk erő­síteni a kapcsolatot a zeneokta­tásban, mind általános iskolai, mind főiskolai szinten. A Finnországban járt magyar küldöttség csütörtökön délelőtt hajókiránduláson vett részt, is­merkedett Helsinki és környéke szigetvilágával. Csütörtökön este dr. Matusek Tivadar helsinki magyar nagy­követ fogadást adott a IV. ma­gyar-finn barátsági hét alkalmá­ból. A fogadáson részt vettek: Kállai Gyula, a magyar küldött­ség vezetője. Vänö Kaukonen, a Finn—Magyar Társaság elnöke, Seppe Sarlund, a barátsági hét finn előkészítő bizottságának el­nöke, továbbá azoknak a finn városoknak a vezetői is, amelyek a magyar testvérvárosaikból a barátsági hét alkalmából Finnor­szágba érkezett küldötteket ven­dégül látták. A magyar küldöttség Kállai Gyula vezetésével az esti órák­ban repülőgépen visszautazott Budapestre. A magyar delegációt a repülőtéren ünnepélyesen bú­csúztatták. (MTI) Az elnökjelölt: Carter . NEW YORK Heltai András, az MTI tudósí­tója jelenti: A Demokrata Párt elsöprő több. Béggel James Cartert állította a párt jelöltjének a novemberi el­nökválasztásra. Az 52 éves volt georgiai kormányzónak jó esélyt adnak, hogy az Egyesült Államok következő elnöke legyen. Az 1968 óta ellenzékben levő Demokrata Párt New York-i kongresszusán, közép-európai idő szerint csütörtök reggelre virradó órákban, már csak formaságnak számított Carter hivatalos meg­választása, miután a jelölt már hónapokkal ezelőtt maga mögött hagyta párton belüli vetélytársa­it. A kongresszuson ennek ellené­re javasolták elnöknek Událl kép­viselőt, a párton belüli balszámy egyik népszerű alakját, valamint Brown kaliforniai kormányzót. A fiatal politikus feltehetően 1980- as választási esélyeit gyarapítan- dó indult már az idei verseny­ben, elnökjelölt volt McCormack asszony is, akinek programja az abortusok megtiltása. Miután a fentiek, valamint több más jelölt összesen csak néhány száz szavazatot kapott, Carter már az első szavazási menetben megszerezte a szavazatoknak a jelöléshez szükséges többségét. A kongresszus ezután úgy dön. tött, hogy egyhangúan közfelkiál­tással biztosítja támogatásáról a párt elnökjelöltjét. Carter, aki a legutóbbi közvéle­ménykutatások szerint akár For­dot, akár Reagant, a két lehet­séges repulikánus elnökjelöltet legyőzné, ha most rendeznék a választást, 1924. októberében Georgia állam egy kis városká­jában született, farmercsaládból. Haditengerészeti akadémiát vég­zett. fizikusként részt vett az atomtengeralattjáró-pr.pgram vég- rehajásában. 1953-ban családi ok­ból leszerelt, s visszatért á'gaz-1 dálkodáshoz, továbbfejlesztve, ke­reskedelemmel is bővítve a csa­ládi vállalkozást. Politikai pályafutása szorosan kapcsolódik szűkebb hazájához a Délhez, ahol — vallási, baptis­ta meggyőződése alapján is — az elsők között lépett fel a faji meg­különböztetés felszámolásáért. Carter 1970—1974 között Geor­gia állam kormányzója volt. Carter erre is alapozta három és fél éve folytatott választási kampányát, amelynek fő jelsza­va: „új kezdet” a vietnami hábo­rú, a Watergate-botrány, a visz- szaélések után, amelyért (Carte- rék szerint) ,,a washingtoni veze­tő gárda” a felelős. Az elnökjelölt bel- és külpoliti­kai tervei alapján középutasként jellemezhető. Az amerikai polgá­ri-liberális sajtó rendre szemé­re veti, hogy „mindenkinek min­dent megígér”, s képtelenség lesz — adott esetben — egyszerre be­váltania szociális ígéreteit, s egyensúlyban tartani a tőkés gaz­daságot, amelynek változatlan szabadságot ígért. Burke, egy né­ger képviselőnő szerint „Carter • „Mindenkinek mindent meg ígér.” sok demokrata számára nem volt az első számú elnökjelölt — de a szavazók kétharmada számára a második számú...” Carter való­ban részben, egymást semlegesí­tő ellenjelöltjeinek köszönhette váratlan győzelmét. Az amerikai választási kampány módszerét, lehetőségeit mesterien kihasználó Carter a leginkább győzelmet ígé­rő jelölt novemberben — ennek tudatában állt most mögé a sok­rétű demokrata politikai mozga­lom túlnyomó többsége. Félhivatalos szavazatok a oszlottak meg Jimmy Carter Morris Udall Edmund Brown Mások (MTI) adatok szerint a következőképpen a jelöltek között: 2239 szavazat 330 szavazat 300 szavazat 139 szavazat Egy esztendő telt el azóta, hogy a két ország űrhajósai első ízben találkoztak a világűrben és közösen dolgoztak, mintha egy űrhajó legénységének a tagjai let­tek volna. Az űrrepülés feltételei a politikai feszültség enyhülésé­nek és a szovjet—amerikai kap­csolatokban bekövetkezett haladás eredményeképpen jöttek létre. A világ nemcsak egy technikai fel­adat sikeres megoldásaként érté­kelte az űrrepülést, hanem úgy is, mint a két vezető kozmikus hatalom együttműködési szándé­kának és jóakaratának a meg­nyilvánulásait. Hogyan fejlődött azóta a nem­zetközi űregyüttműködés? A különböző országok színeit képviselő kozmonauták részvéte­lével megvalósuló nemzetközi programok korszaka, már nincs messze. Nő a „kozmikus klub” tagjainak a száma. Például szol­gálhat erre az Interkozmosz, a kilenc szocialista ország közös programja, amely nemrég ünne­pelte 10. évfordulóját. A közös kutatásokról szóló szovjet—amerikai űregyezmény széles területet foglal magában: a Föld körüli térséget, a Holdat, és a bolygókat, a környezetet, a meteorológiát, biológiát és orvos- tudományt. A kozmonauták Föld körüli pályákon végzett munkája kezd rendszeressé válni. Ami a koz­moszt illeti, még nem minden világos: egyebek között a súlyta­lanság sem. Egyes feltevések sze­rint a gravitációra a hosszan tartó űrrepülésekkor szüksége van az embernek. Márpedig, ha ez így van, akkor az előbb említett programokat olyan sémák szerint kell majd végrehajtani, amelyek alaposan különböznek a jelenle­giektől. Brand amerikai kozmonautától űrrepülés közben megkérdezték: Mit gondol, milyen lehetőségek vannak arra, hogy közösen ku­tassák a bolygókat pilóta vezette űrszerkezetekkel? „Az esélyek jók — felelte akkor Brand —, de azt hiszem, eltelik még 20— 30 év is, míg készen állunk majd a bolygók kutatásának elkezdé­séhez.” „A Marsra való utazás csak abban az esetben valósulhat meg — mondotta German Tyltov szov­jet űrhajós —, ha az automata bolygóközi állomások adatokat szolgáltatnak majd nekünk ar­ról, hogy a bolygón — akármi­lyen primitív is — élet van. George Lawnak, a NASA igaz­gatóhelyettesének véleménye: „Nagyon is elképzelhető, hogy a legközelebbi évtizedben nem­zetközi űrállomásokat hoznak lét­re amerikai űrhajó, az európai űrállomások és a szovjet Szo­juzok vagy Szaljutok felhasználá­sával.” i A szovjet szakemberek szerint az ilyen programok igen gondos előkészítést követelnek. Ne felejt­sük el, hogy az olyan viszonylag nem hosszú ideig tartó űrrepülés, mint a Szojuz—Apollo kísérlet, három évi munkát kívánt. Gon­dosan ki kell dolgozni azoknak a tudományos kutatásoknak a programját, amelyek kézzelfogha­tó tudományos és gazdasági ered­ménnyel járnának. (APN) A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Tennivalók a munkaerő-gazdálkodásban • A munkaügyi szakemberek körében jól ismertek a következő adatok: 1980-ig a munkaképes­korú népesség körülbelül 40 000- rel csökken, a népgazdasági terv viszont azzal számol, hogy körül­belül 60 000-rel növekszik a fog­lalkoztatottak száma. A nyilván­való ellentmondásból viszont nem következik szükségesképpen — mint ezt sokan vélnék — a tervezők hozzá nem értése. Bár­milyen furcsán hangzik is — kü­lönösen azok számára, akik évek óta mást sem olvasnak, hallanak, mint az általános munkaerőhiány miatti kesergéseket — Magyar- országon még mindig van szabad munkaerő és nem is kevés. Igaz: a férfiak foglalkoztatása már régen elérte a lehetséges maximumot. De még ma is kö­rülbelül 450 000 nő dolgozik a háztartásokban, a kisegítő, illet­ve a háztáji gazdaságokban. Egy részük — és a számítások sze­rint nem is kis részük — mun­kát vállalna, ha ezzel nem kel­lene vállalniuk sok esetben a la­kó- és munkahely közötti ingá­zást. Vagyis: ha a jórészt közsé­gekben élő és ma is szabad mun­kaerőként számontartható nők, a lakóhelyükön, vagy annak köz­vetlen környékén találhatnának munkaalkalmat. Persze arról nem lehet szó, hogy minden köz­ségben gazdaságosan működe munkahelyeket létesítsenek. De az ésszerűen szervezett és meg­osztott ipari vonzáskörzetek-' ki­alakításával megoldható lenne a lakó- és munkahelyek egymáshoz közelítése. És ha ez további szo­ciális intézkedésekkel párosulna (amelyek révén csökkennének a nők háztartási munkából adódó terhei), valamint ha gondoskod­nának e jórészt szakképzetlen tartaléksereg szakmai képzéséről, akkor körülbelül 80—100 000 fő­vel bővülhetne a foglalkoztatot­tak jelenlegi száma. Mindez persze egyelőre csak lehetőség. A következő öt évben alig kihasználható lehetőség. Am nem ártana már most öt évnél némileg előre gondolni. Addig is vannak egyéb és gyorsabban megoldható munka­erő-gazdálkodási tennivalók. So. kát beszélünk a gazdaság szerke­zetének gte}akul4^ár$l, s tüfaft-, ződik ez a foglalkoztatottak mun­kahelyek szerinti megoszlásában is. A mezőgazdaságban dolgozók száma tovább csökken, de az ipari létszám már jóval kisebb mértékben emelkedik, mint ko­rábban. Viszont kiugró létszám- növekedéssel lehet és kell szá­molni a szolgáltató ágazatokban. • Mindenütt meg kell barát­kozni azzal a gondolattal, hogy a felszabaduló — a vagy a gaz­daságosabb foglalkoztatás érde­kében felszabadítható — létszá­mot a gazdasági elképzeléseknek megfelelően kell átcsoportosítani. Adott esetben a vállalatok a munkahelyeken belül, de szük­ség esetén a vállalatok, sőt az ágazatok között is. Voltaképpen nincs másról szó, mint a munka­erő spontán mozgásának, gazda­ságilag károsnak ítélhető fluktuá­ciójának befolyásolásáról, a nép- gazdasági érdekeknek megfelelő­en. A szakemberek persze jól tudják, hogy minden ilyen intéz­kedésnél messzemenően figye­lembe kell venni, hogy embe­rekről van szó, akiket nem lehet úgy mozgatni, mint például az anyagokat, a gépeket. Figyelem­be kell venni az egyéni törekvé­seket és terveket, az egyéni ér­dekeket és ezeket a társadalmi, a gazdasági érdekekkel összehan­golva kell a mainál tervszerűbb foglalkoztatáspolitikát kialakí­tani. Mit sem érnek azonban a központi elképzelések és intézke­dések ha közben nem sikerül ja­vítani a munkaerővel kapcsola­tos tervező munkát. Gondoljuk csak meg: a jelenlegi ötéves tervidőszakra az iparvállalatok összesen 75 000-res létszámnöve­kedést terveztek. Teljesen nyil­vánvaló, hogy ezek a vállalati tervek irreálisak, nemcsak azért, mert a népgazdasági terv mind­össze 15 000-res ipari létszámnö­vekedéssel számol, hanem azért is, mert — és kiderült ez a be­vezetőben közölt adatokból is — egyszerűen nincs ennyi szabad munkaerő. Azzal pedig végképp le kell számolni, hogy majd egy­mástól csábítgatják a munkahe­lyek az embereket. Remélhetően a felelősségteljesebb munkaügyi tervezést segíti majd elő az is, hogy a megyei tanácsok és az ágazati irányító intézmények fontossági sorrendbe rakják a létszámigényeket, meghatároz­zák, hogy melyek azok a vállala­tok, amelyek gyarapíthatják a létszámot, melyeknek kell vál­tozatlan létszámmal dolgozniuk, és hol kell majd jelentős lét­számcsökkentést végrehajtani — éppen a dinamikusan fejlődő vállalatok munkaerőigényeinek kielégítése miatt,,,.„Mindeközben, perszé születhetnek népszerűtlen, nem mindenki számára kectXS?# intézkedések is. 9 De senki ne feledje: ha az elmúlt évtizedben nagyobb előre­látással és felelősségteljesebben bántunk volna a legfontosabb termelési tényezővel, a munka­erővel, akkor ma, ha nem is gond nélkül, de lényegesen köny. nyebb helyzetben lehetnének a vállalatok. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Biszku Béla látogatása Nógrád megyében Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön Nógrád megyében tett látogatást. A vendéget Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára fogadta, majd Biszku Béla részt vett Nógrád megye pártbizottságának ülésén, és az időszerű pártpolitikai kérdésekről adott tájékoztatást. Ezt kö­vetően felkereste a karancslapujtői Karancs Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetet. • A KISZ Központi Bizottságának távirata a magyar olimpiai csapathoz A KISZ Központi Bizottsága csütörtökön táviratban üdvözölte a Montrealban tartózkodó magyar olimpiai csapatot. „A XXI. nyári olimpiai játékok ünnepélyes megnyitása alkalmából baráti szeretettel köszöntünk benneteket a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és valamennyi magyar fiatal nevében. Meggyőződésünk, hogy fogadal­matokhoz híven méltóképpen szerepeltek a világ sportolóinak leg­nagyobb találkozóján, eredményeitekkel, magatartásotokkal tovább gyarapítjátok szocializmust építő hazánk tekintélyét. Helytállásotok­hoz adjon erőt az egész magyar ifjúság bizalma és szeretete. Hajrá magyarok!” — hangzik a távirat. (MTI) • Nemzetközi úttörőtábor Ünnepélyes keretek között, a nemzetek zászlóinak felvonásával a béke és barátság lángjának fellobbanásával csütörtök este Csille­bércen megnyílt a „Béke és barátság" nemzetközi úttörőtábor. A , Magyar Üttörőszövétség nevében Nemes Péter, az Üttörőszövetség titkára köszöntötte a szocialista országok úttörő-delegációi és a haladó gyermekszervezetei képviselőit. A mintegy 20 országból érkezett több, mint 200 vendégfiatal július 15-től 28-ig Csillebércen, július 28-tól augusztus 10-ig Zánkán, a balatoni úttörővárosban együtt táborozik a jubileumi évben a „Kiváló úttörőmunkáért" kitüntetéssel jutalma­zott úttörőkkel és az „Üttörők vagyunk mi” vetélkedőt nyert őrsi közösségekkel. • A leszerelési világértekezlet előkészítése A leszerelési világértekezlet előkészítésével megbízott különleges ENSZ-bizottság befejezte konzultáció-sorozatát és jóváhagyta az ENSZ-közgyűlés beszámolóját. .Ebből a jelentésből kitűnik, hogy a világ országainak jelentős többsége a leszerelési világkonferencia mellett foglal állást. Azt is kiemeli, hogy az államok „nagy csoport­ja követeli a leszerelési világkonferencia mielőbbi összehívását, meg­felelő előkészületek után”. Ezért, állapítja1 meg a beszámoló, a külön­leges bizottság szükségesnek tartja az eddigiekhez hasonló erőfeszí­tések kifejtését, hogy megfelelő feltételek jöjjenek létre egy ilyen konferencia összehívására. ^TASZSZ) • Plenáris ülés Bécsben Csütörtökön Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 110. plenáris ülését. A 19 állam delegációinak részvételével a Hofburg Redouten-saal-jában zárt ajtók mögött megrendezett ülésen O. N. Hlesztov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője elnökölt és Fodor Zoltán nagykövet, a magyar delegáció vezetője szólalt fel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents