Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

1976. július 16. • PETŐFI NÉPE • 3 Környezetvédelem - az utak mentén Az Alföld lapos síkságán uta­zók szemét nem igen pihentetik meg a lombok, lankák, völgyek, vagy hegycsúcsok. A látóhatárig elnyúló rónaság megragadó képe szép és érdekes ugyan, de a ro­bogó kocsiablakon órákon át szemlélve bizony unalmas és fá­rasztó lenne a csupasz táj. Út­jaink hangulatát a fák; jegenye­sorok, nyárfák, akácok és nyírek lombozata, a levelek között át­eső fény és az árnyékok viliózó játéka adja meg. Ezek a fák viszont „veszélye­sek" — ezt minden gépkocsive­zető jól tudja. Vastag törzsük jórészt közvetlenül az útpadka mentén emelkedik a magasba. Esőzések után, vagy félidőben, ha hó, zúzmara, jég borítja az út­testet, egy óvatlan fékezésnél, hirtelen kormánymozdulat esetén a megcsúszó autó hozzájuk iitőd- ve bizony csúnyán összeroncsoló- dik. De nyáridőben is előfordul, hogy súlyos balesetet okoznak, mert megakadályozzák a kocsik esetleges lefutását az útról. Veszélyességük ellenére is sze­retem az útmenti fákat, mert úgv érzem, összeforrottak velük. Ragaszkodom hozzájuk. Mert ahol kiirtották őket — és egyre többfelé látni ennek nyomát Bács-Kiskun megyében — lecsu- paszodik a környék. Kopasznak, ridegnek tűnik a vidék, például Kecskemét határában, Bocsa kör­nyékén és másutt, ahol fűrésszel és baltával felfegyverkezett em­berek szüntették meg az árnyé­kot adó lombokat. NOTESZLAPOK • „Félő. hogy a kivágott törzsek száma meghaladja az újratelepílct- tekét." Képünk Bocsa halárában készült. Az országutakat szegélyező fák irtása úgy látszik ismét megélén­kült a megyében, kidóntött tör­zsek hevernek sokfelé az árkok szélein. Ezzel szemben viszont alig-alig látni olyan vidéket, ahol újjáépítések nyomai látszanának. Ahol a közlekedésbiztonság kö­vetelményeinek érvényesítése mellett az illetékesek gondot for­dítanának környezetünk és a ter­mészet védelmére is. Hiszen az út szélétől két-három méteres tá­volságban a nyírek, akácok, je­Hivatali magatartás — Tanítani kellene a jó ügy­intézői magatartást! Mert a hi­vatalnoki merevség mintha nem akarna felodódni... — hallottam nemrégiben a kesernyés megjegy­zést egy tanácstag ismerősömtől. A tanácsházból távozott éppen, ahol közérdekű intéznivalója akadt. Aztán magyarázta: — Hivatalba elmenni, már a gondolata is feszültséget szül az emberben. Magamról tudom. Az ember odaér az irodaajtóhoz és éVíf,' hójjj)1 s’ebesébben vef' ‘á isii­vé. Szinte fél, hogy vajon hpoyarf, fögadják: 'viszonzásra méltatják-e. például a köszönését. Sajnos, nem mindenütt teszik. Mintha tárgy és nem ember lépett volna be. Mire aztán egy fagyos „mit óhajt''-tál, vagy egy kelletlenül kinyögöit tessékkel mégiscsak észreveszik, hogy ott álldogál, az emberfia nemhogy mi járatban érkezett, hanem még a nevét is elfelejti... Mi lenne, ha csak barátságos arcokat, biztató tekin­teteket találna az irodákban az ügyfél? Ismerek én ilyen tisztvi­selőket is, de sajnos, keveset... * A meglehetős forgalmú irodá­ban ifjú hölgy ül az egyetlen Íróasztalnál. Előtte átirótömb és nem kevés akta. Szemközt vele jó középkorú asszony áll, helye­sebben egyik dagadt lábáról a másikra nehezedve álldogál. Kö­zelében szék, de foglalt. Fésű he­ver rajta. A nyitott ablaknál karbafont kézzel fiatalember né­zelődik kifelé. Az ügyintéző kérdez. Kiporció- zottan, ridegen, az üde fiatalsá­gától kiáltóan elütő, fagyos póz­ban. A dagadtlábú asszony vá­laszol. Félszegen, szinte alázato­san. Mintha restellne, hogy hi­vatalos intéznivalójával terheli a tanácsnál dolgozó kisasszonyt. Aztán ügye elintéztével meg­könnyebbülten távozik. S abban a pillanatban ismét önmagává válik a tisztviselő, aki bájos-ked­vesen így szól az eladdig ablak­nál álló fiatalemberhez: — No, meséld csak Zolikám, hogy is volt?... * Egy másik iroda előtt néhány várakozó. Odabent ketten — a tanácsi osztály dolgozója ülve. az ügyfél állva — tárgyalnak. Pon­tosabban kezében tucatnyi pa­pírral a hatóság segítségére szo­Pályázat könyvtárak tervezésére Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium és a Kulturális Minisztérium pályázatot hirdet középfokú közművelődési könyv­tárak tervezésére. Ebbe a kate­góriába tartoznak Budapest és a kiemelt felsőfokú központok ke­rületi könyvtárai, a középfokú városok és a távlatban várossá fejlesztendő nagyközségek köz­ponti könytárai, amelyekben át­lagosan 90 000—130 000 kötet és egyéb dokumentum tárolásának és szolgáltatásának feltételeit kell megtervezni. Fontos cél, hogy két ütemben is megvalósítható könyvtárak épí­tésére adjanak tervjavaslatokat a pályázók. A tervezési adatok szerint mintegy 1300 négyzetmé­ter alapterületű könyvtárat kell tervezni. A pályázati kiírást már átve­hetik az érdeklődők az ÉVM gazdasági hivatalában (Bp. V. kerület, Beloiannisz utca 2—4.) A kész terveket legkésőbb novem­ber 8-ig kell elküldeni a mi­nisztériumnak. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására összesen 420 000 forintot irányoz­tak elő. A bíráló bizottság leg­később december 10-ig hirdeti ki a pályázat eredményét. (MTI) genyék törzsei már sokkal ve­szélytelenebbek a közlekedésre és ott is betölthelnék eredeti fel­adatukat. Persze az is késő lenne, ha már ma eszébe jutna az illetékesek­nek, hogy alig néhány hónapja fogadta el az országgyűlés az új környezetvédelmi törvényt, amelyben a természet értékeinek megóvásáról van szó. Hiszen már jó tízegynéhány évvel ezelőtt kel­lett volna gondolni arra, hogy a szép fasorok a forgalom meg­növekedésével előbb-utóbb kivá­gásra szorulnak. És már akkor megkezdhették volna a csemeték elültetését, hogy a kicsiny fák időközben megerősödjenek, mire a nagyokat fűrésszel és baltával támadják meg. A lombkoronák addig is védték volna a kisebbe­ket a széltől, vihartól. Fejlődé­sük egyenletes lehetett volna és az irtás után viszonylag hamar helyreállna az eredeti, megbon­tott összhang. De nem ez történt — és félő, hogy a kivágott törzsek száma jóval meghaladja az újratelepí­ti ttekét. Az irtások következtében leg­jobb esetben 10—15 évre lemez­telenednek útjaink. A jelekből ítélve azonban még ez a távlat sem látszik megnyugtatónak, hi­szen új ültetésekre alig-alig ke­iül, sor. Jól tudjuk — a környezetvé­delmi törvény is erre utal —, hogy felbecsülhetetlen károk származhatnak a természet kin­cseinek pusztításából. Az állni - és növényvilág lassan vagy egy­általán be nem gyógyuló sebeit rendkívül nehéz orvosolni. A ter­mészet felborított bonyolult egyensúlyát később rendszerint költségesebb munka visszaállíta­ni, mint amekkora pillanatnyi haszon származott az eredeti megbontásából. Az utak menti fák újratelepí­tés nélküli irtása ezzel a ve­széllyel fenyeget. Pavlovits Miklós Bővült az Insulin-készítmények választéka Tájékoztató rendelésükről és beszerezhetőségükről ruló szikár férfi taglalja neki­keseredve jöttének okát-célját. Az ügyintéző olykor szippantva egyet a Fecskéből, úgy tűnik, teljes fi­gyelemmel hallgatja. Mígnem ... Mígnem kitárul az ajtó, s ma­gabiztos „szia apu!” köszönéssel betoppan a 10—12 éves-forma siá c. — Mi van, kisfiam? Voltál a nagymamánál? ... És mit mon­dott mikor?... Hogyan, a Jenő bácsi nem ment el? ... — követik egymást a hirtclenapavq valló- zott tisztviselő kérdését, s a gye­A mondatát félbehagyott szi­kár férfi leereszti a tucatnyi pa­pirt fogó kezét és nézi amazokat. Gondol-e valamit közben? Ki tudja? Egyszercsak ideg rándul az arcán, s már az ajtó kilincsét markolva kitör belőle: — Alászolgálja! Majd a Rádió­hoz, vagy a Nyitott boríték .,. * — Szinte zsongok, mint a méh. kaptár, olyan a fejem. Hogy mennyi üggyel-bajjal, emberi sorssal találkozik az ember egyet­len napon! — sóhajtja az ides­tova másfél évtizede a tanácsnál szolgáló ismerősöm. S én, a ta­pintatlan ezek után traktálom a fentebbi és hasonló, közvetlenül tapasztalt es közvetetten megis­mert hivatali epizódokkal. Mire az én barátnőm: — Tudod milyen fájdalmas ez nekünk, tanácsi dolgozóknak?! Hidd el, különben tudod is, nem ez a jellemző. De ha csak két- három ilyen példa akad is, vala­mennyiünkre sötét fényt vet. Márpedig sajnos, akad. A múltkor például egy pesti asszony kereste a főnökömet, de ülésen volt. Megkérdeztem hát, tudnék-e segíteni. Erre elkese- regte, hogy direkt az elintézni­valója miatt utazott ide. Az osz­tályról pedig kiszóltak délben, hogy sajnálják, de már nem tud­ják fogadni; jöjjön el pénteken. Különben is mindenki hivatkoz­hat rá, hogy messziről jött... Azt hiszem, belevörösödtem, úgy szé. gyeltem magam. Minden esetre szóltam a kollegáknak, hogy ilyet ve csináljanak. Szegény ügyfél! Aztán csak el tudta intézni a dolgát. De mondd meg, milyen véleménye lehet a tanácsról, a hivatalról? ... P. I. Az elmúlt időszakban jelentős mértékben bővült az importált Insulin-készítmények választéka. A forgalomba hozatalra engedé­lyezett készítmények felsorolását egészségügyi miniszteri utasítás tartalmazza, s a változásokról rendszeresen tudósít az Egészség- ügyi Közlöny. A különböző ké­szítmények rendelését és kiadá­sát ugyancsak miniszteri utasítá­sok szabályozzák, ennek ellenére gyakran előfordul, hogy alkal­mazásuknak engedélyezési kérel­mét az Egészségügyi Miniszté­riumhoz terjesztik fel, emiatt az eljárás — a felesleges levelezések miatt késlelteti a betegek folya­matos ellátását. Az Egészségügyi Közlöny ez évi 13. száma felsorolja azokat a kül­földi tnsulin-készítményeket, amelyek rendelkeznek forgalm- bahozatali engedéllyel. A köz­lönyben megjelent tájékoztató felhívja a kijelölt fekvőbeteg-el­látó intézetek belgyógyászati osz­tályainak figyelmét, hogy a tá­jékoztatóban felsorolt Insulin-ké- szítményekre beállított betegek­nek két példányban kell igazolást adni. A betegéknek a lakóhely szerinti rendelőintézet illetékes főorvosának kell bemutatniuk az igazolásokat, aki a nyilvántartási adatokat ennek megfelelően ve­szi fel, illetve módosítja. Egyide­jűleg ellátja a beteget a szüksé­ges vényekkel és tájékoztatja fo­lyamatos gyógyszere! látásának további módjáról. (MTI) • Ezekben a hetekben — az egyetemi-főiskolai felvételik és az eiedmény közlésének időszakában — különösen sok szó esik a dip­lomások lehetőségéről, elhelyez­kedésükről, s természetesen az idén bekerülők perspektíváiról is. Társadalmi méretekben sem kö­zömbös, mennyi végzett felsőfokú szakemberre számíthat az ország az elkövetkező évek során; ho­gyan színeződnek be majd fok­ról fokra azok a „fehér foltok”, amelyek szakemberek hiányát jelzik a munkaerő-térképeken. Vegyünk ki ebből a térképből néhány adatot. Számtalan erőfe­szítés ellenére is tapasztalható, — az elmúlt öt évet tekintve —, hegy az általános iskolákban a pedagógushiány 1,9 százalékról 2.7-re növekedett; ugyanakkor a képesítés nélkülieké 5,1 százalék­ról 6.9-re emelkedett. Ha az or­vosok számát tekintjük: tény, hogy a 10 ezer lakosra jutó or­vosok. fogorvosok száma orszá­gosan 20,2-ről 22.4-re, vidéken 15.6-ról 17,7-re, Budapesten pedig 39:1-ről 41.4-re nőtt. Szabolcs, Pest és Békés megyében azonban ex az arány a 15 százalékot sem éri el. Kevés a jogász is; első­sorban a bíróságok, az ügyészsé­gek és a tanácsok küszködnek szakemberhiánnyal. (Csak záró­jelben: a bíróságokon a fogalma­zó: és titkári álláshelyek 15 szá­zaléka betöltetlen. Hájdú és Sza­bolcs megyében, de még másutt is hasonló súlyos szakemberhiány mutatkozik.) • A most felvételiző 35 ezernél több jelentkezőre gondolva — csupán a nappali tagozatokon ennyien tettek vizsgát — s az orvosi egyetemek, a jogi karok, a tanárszakok Iránti „rohamra” emlékezve. ellent mondásodnak tűnhet a jelenség. Tartalma azon­ban. bizonyos munkaerőmozgási elemzések elvégzése után. egyér­telműen kiderül: a végző orvo­sok, jogászok és pedagógusok je­lentős része nem a szakember­hiánnyal leginkább küszködő munkaterületeken vállalt állást az utóbbi esztendőkben. Néhány nappal ezelőtt elemezte a végzők elhelyezkedésének főbb tanulsá­gait a Miniszteytanács.; a meg­született határozat az irányi tot - tabb elhelyezkedés, egyik, fontos lépéseként értékelendő. A végzőket 1968 óta — általá­ban — pályázatok sora várta, rendkívül gazdag elhelyezkedési lehetőségeket kínálva. De... nem kötelező lehetőségként sze­repelt az elhelyezkedés mód­jaként a pályázat, a végzők java nem is élt ezzel a lehetőséggel. Egyéni utakat kerestek, vagy — idézve a Minisztertanácsi előter­jesztésből — „egy részük a kép­zettségét kevésbé igénylő vagy más területeken vállalt munkát”. A növekvő munkaerőgondok, egy-egy megyében a szakember- hiány súlyos problémai, a pá­lyázati rendszer lazaságai tették szükségessé azt az irányítottabb elhelyezkedési módszert amely — elsőízben az 1977 január 1 után az egyetemek nappali tago­zatán végző orvosok, gyógyszeré­szek, jogászok és pedagógusok tekintetében — csak és kizáró­lag pályázati úton engedélyezi a munkábaállást. Illetve: a mun­káltatók ezeket a végzőket az ok­levél megszerzésének napjától számítva — „amíg felsőfokú szakismereteik gyakorlatai alkal­mazását igénylő munkakörben, illetve szövetkezeti tagsági vi­szonyban három évet nem tölte­nek el — csak pályázat útján alkalmazhatnak”. A pályázatokat a megyék reá­lis munkaerőszükségletét figye­lembe véve írják ki. Tehát pá­lyázati úton oda irányítanak több végzőst, ahol munkájukra a leg­nagyobb szükség van. Természe­tes velejárója ezeknek a pályáza­toknak, hogy a megyék tanácsai, más szervei minél több segítsé­get adjanak a pályakezdő szak­embereknek. Segítsék letelepedé­süket, könnyítsék meg a lakás­hoz jutásuk útját, enyhítsék csa­ládalapítási gondjaikat; egyszóval adjanak „startjukhoz” minél több és differenciáltabb segítséget. • A társadalmi ösztöndíjak rendszerét is érinti a miniszter- tanácsi határozat. Elsősorban a rosszabbul ellátott területek írja­nak — és írhatnak — ki ösztön­díjakat, ezzel is vonzóbbá téve a későbbi letelepedést. A tapasz­talatok elemzése után kerül majd sor arra, a későbbiekben, hogy az említett foglalkozási körökön kívül más diplomás kategóriákra is kiterjesszék az irányítottabb munkába állás módozatait. V. M. A japánok rövid o-val írják, s valószínű, nem a nálunk gyakori női név, a Katalin becézését je­lenti. Azt sem tudom, hogy vajon Bodri Péter, ennek a hatalmas sárga gépmonstrumnak a vezető­je becézgeti-e a masináját. Kecs­keméten, a Habselyem Kötöttáru- gyár előtt találkoztunk, ahol a Kató NK 300 jelű japán autóda­ru könnyedért kapta fel egymás­után az 1200 milliméter ámérő- jü, 5 méter hosszú vasbetoncsö­veket, s kellő óvatossággal he­lyezte a 4 méter mély árokba. Alig néhány méternyire Pető László egy tűzpiros, francia gyárt­mányú hidraulikus kotrógéppel már az árok temetését végezte. — Szép látnivaló, ugye? — lép ki egy Polski Fiatból Szekeres István, az Észak-Bács, megyei Vízmű Vállalat főmérnöke, aki éppen ekkor érkezett ide ellen­őrző körútja során. — Sokan nem tudják, hogy milyen nagy segítséget jelent munkánkban ez a két gép. A kot­ró teljesítménye óránként 70—80 köbméter föld kitermelése, s ez bizony azt jelenti, hogy ugyan­ennyi kubikost ment meg az in- szakasztó. munkától. Persze — te­szi hozzá —, ha pontos számítást, végeznénk, még ennél is több embert helyettesít, hiszen a gép­nek nincs szüksége pihenőre, ci­garettaszünetre, hosszabb' időn ke­resztül képes erre a teljesítmény­re. A rendkívül mozgékony masi­na még a dúcolás közül is ké­pes kitermelni a földet. Az autódarura meg külön büsz­kék vagyunk, hiszen az országban alig három-négy van ebből a tí­pusból. Teherbírása harminc ton­na, s a helyszínre érkezve perce­ken belül már munkára kész. A Kató természetesen program sze­rint dolgozik, igyekszünk elke­rülni a felesleges gépállást. Innen például, ha beemeli a szükséges számú csövet, megy a vasútállo­másra, ahol 80 mázsás betonvas- kötegelfl kirakását végzi el. Ha megint itt lesz rá szükség, perc­nyi pontossággal érkezik és se­gíti a csatornaépítőket. — Az ő munkájukról is hall­hatnánk tájékoztatást? — Gépeink, valamint Fürj Já­nos tizenkét tagú brigádja itt a • Mint a pelyhet, úgy kapja M a súlyos vasbeton­csövet a Kató. (Opauszky László felvételei) O—O—O jelű szennyvíz-főgyűjtő csatorna építésén dolgozik. A Csukás-értől a Juhász István ut­cán át és a Külső körúton 4—5 méter mélyre helyeznek el mint­egy 260 darab, feszített vasbeton­ból készült 1200 milliméteer át­mérőjű csövet. Ha a mintegy 1300 méternyi építés elkészül, ezen a főgyűjtőn — amelynek napi ka­pacitása 24 ezer köbméter lesz — jut el a városi szennyvíz a tisztí­tótelepre. Jelenleg, ideiglenes nyomóvezetéken, naponta mintegy 8—10 ezer köbméter szennyvizet juttatunk! öntözés céljára a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetnek. Az építés viszonylag jó ütem­ben halad, bízunk abban, hogy őszre elkészülünk, de nyár végére már az AFIT-szerviz megközelít­hető lesz az E—5-ös út felől is. — Van-e vízgond Kecskemé­ten? — Még eddig nem volt különö­sebb. Július 2. nevezetes dátum­nak számít, akkor fogyasztotta a megyeszékhely a legtöbb vizet. Kútjaink ezen a napon összesen 33 ezer 250 köbméter vizet adtak a fogyasztóknak. Az átlagos fo­gyasztás 26—33 ezer köbméter kö­zött mozog. Bízunk abban, hogy a kutak bírják a szokásosnál nagyobb megterhelést, de termé­szetesen az sem lenne éppen rossz dolog, ha több eső esne. Nagyon örülnénk annak, ha a lakosság, s minden vízfogyasztó megértené a víztakarékosság jelentőségét és ezzel is segítené a munkánkat. — Mi újság a vállalat vidéki területein? — Július 3-án Lajosmizsén egy ideiglenes kút üzembe állításával sikerült száműzni a korábbi víz­hiányt. Azelőtt naponta 1000— 1100 köbméter volt a napi kapa­citás, most viszont naponta 1800 köbméter vizet tudunk adni. Saj­nos, az a tapásztalartunk, hogy La­josmizsén nem nagyon veszik fi­gyelembe a locsolási tilalmat. S nem lepődnénk meg, ha még ez a felemelt vízmennyiség sem lenne elegendő. Az autódaru közben befejezi a csövek árokba helyezését és a kotró is távolabb talál magának munkái. A főmérnököt is más munkahelyre szólítja a kötelessé­ge, s az újságíró is elindul, hogy beszámoljon tapasztalatairól, s felhívja a figyelmet; Addig taka­rékoskodjunk a vízzel, amíg van... O. L. 9 Munkában a tűzpiros kotrógép. MM1— Dolgozik a Kató...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents