Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

/ 4 • PETŐFI NÉPE • 1976. június 11. Nem kis dolog párttitkárnak lenni... — Volt itt, de már elment; talán, az irodájában... — mondták az egyik műhelyben. Az irodájában nem vették fel a kagylót. A másik műhelyből azt felelték, ftiessze nem lehet, mert az előbb még itt tár­gyalt ... Eredménvteléhül kés^ségeskedett a portás bácsi, hogy útba­igazíthasson. a MEZŐGÉP Vállalat kerekegyházi gyáregysége mely részében érhetem el az üzem párttitkárát. Nem járt több szerencsével a segítségemre sze­gődő fiatalasszony sem. Miután a telek túlsó ol­dalán ide is, oda. is benézett a műhelyekbe, mégis­csak a párttitkári irodába irányított: menjek egye­nest, bizonyos, hogy odaért már. Milyen jó úthálózat! — gondolom célom felé kocogva. Hirtelen a baloldali műhelycsarnok felől rámköszön egy vállas-zömök, kék munkaruhás fér­fi, s tudakolja, kit keresek. Mondom: Bóta József párttitkárt. A válasz, széles« mosoly és kemény kézszorítás közben: — Én vagyok. Bóta József... Szakmám szerint lakatos, eredetileg kovács voltam... — S hogy máris mintegy régi ismerősként társalgunk, Bóta elvtárs közvetlenségének köszönhető. Megemlítem, milyen nehezen sikérült utolérnem, mire ő: — Szerintem az a legelső, hogy jó pártmunka csakis jó tömegkapcsolattal lehetséges. Egyébként is a műhely az elsődleges munkahelyem; fizikai munkás párttitkár vagyok. A műhelycsarnokban — melynek innenső végén vaslépcső vezet a kis irodába — láthatóan serény munka folyik. A beüvegezett alumínium ablakke­retek sokaságára mutatva Bóta József megjegyzi: az IKARUS Vállalat 60 ezer buszt gyárt a terv­időszakban; az ehhez szükséges ablakok itt, a gyár­egységben készülnek. Ö kezdeményez odafenn, az irodában is. Ilyenfor­mán: — A múlt évi munkánk alapján nyolcadszor ér­demeltük ki a kiváló gyáregység címet: efelől ér­deklődik talán? Vagy az elvtársi beszélgetések ta­pasztalatairól? Esetleg a pártépítő munkánkról? Jelzem, azt én különösen helyesnek tartom, hogy a termelés pártiránvításának kiemelt jelentőséget tulajdonít a Központi Bizottság... Lám, milyen gazdag témakínálat! Azt javaslom mégis, kezdjük az ismerkedéssel. Például hány ta­gú a pártszervezet, mióta látja el Bóta elvtárs a párttitkár tisztét?... Hamarosan szinte ott érzem magam a gyáregység harminchat tagú pártalap- szervezele múlt év eleji, vezetőségválasztó taggyű­lésén. ahol a három titkárjelölt közül a szavaza­tok mintegy 85 százalékával Bóta Józsefnek előle­gezte a bizalmat az alapszervezet tagsága. — Emlékezetes nekem az a nap. Amikor meg­köszöntem a bizalmat, elszorult a torkom, olyan nehéz lett a levegő. Előtte nem éreztem ilyent, pedig mindig elmondtam a véleményemet. Volt egy kis mozgalmi jártasságom is, egész katonaidő­met KISZ-titkárként töltöttem le. Aztán sokat kap­tam a három hetes titkári tanfolyamon ... De most, másfél évre visszanézve látom igazán: nem kis do­log párttitkárnak lenni. — A gyáregység pártalapszervezetének vezetősé­ge januárban számolt be a megválasztása óta el­telt első évi munkájáról. Bizonyára akadtak ja­vaslatok, kezdeményezések a beszámoló taggyűlé­sen. Vajon mi lett a sorsuk?' — Nincs adósságunk ilyen vonatkozásban. — jegyzi meg Bóta József, s a keze ügyében levő emlékeztetőbe lapozva, máris sorolja: — B. Horváth elvtárs például a gyáregység dél­utáni műszakjának fokozottabb ellenőrzését szor­galmazta. Nem volt művezetője ennek a partinak és érezhetően kevesebbet produkált, mint a dél­előtti. Egy hónap alatt megoldottuk. Átszervezés­sel. összevontuk a csomagoló- és lakatosműhelyt; ennek Mihály Lajos lett a művezetője. így felsza­badult egy káder. Szurok Lajos a végszerelde, Molnár Imre pedig a délutános parti művezetője lett. B. Horváth István javaslatát tovább is fejlesztet­tük. Ahol csak lehetett, bevezettük a két műsza­kot. Tudja, nálunk az a gyakorlat, hogy az éves tervteljesítést az év elején kell megalapozni! Az első negyedévünk elég jól sikerült; a tervezett 50 milliós árbevételt 65 millióra teljesítettük. Ezt ne vegye dicsekvésnek, mert a neheze sajnos még előttünk... Farkas Károly diszpécser azt kezdeményezte: hassunk oda, hogy az értékes célgépeken többen is tudjanak dolgozni, betegség esetén ne legyen ki­esés. A dísztárcsa gyártásánál jelentkezett ilyen probléma. A lényeg, hogy ma már három ember ért hozzá. Malecz Ferenc B. Horváth István javaslatához csatlakozva az egyéni felelősséget, s a művezetők, valamint a csoportvezetők Ipzötti jó kapcsolat je­lentőségét hangsúlyozta. Jó lelkiismerettel mond­hatom: elértük, hogy nincs ilyen problémánk. Kaszab László, a szb-titkárunk a szakszervezeti bizalmiak aktivitásának fontosságáról, kötelessé­geiről szólt. Malecz elvtárs, aki műhelybizottsági titkár a bizalmiak munkájának eredményeit is is­mertette. Szerintem jó az a gyakorlatunk, hogy a szocialista brigádvezetőknek a szervezésben a szak- szervezeti bizalmiak az első számú segítő). Ennek is része van a gazdasági eredményeink­ben. Nagy dolog ám, hogy elértük a tavaly meg­célzott 200 milliós árbevételt! És az például, nem tudom megfigyelte-e — a belső közlekedési út­jainkat? — a szocialista brigádok építették tavaly. A dolgozók 95 százaléka brigádtag nálunk ... Bőséges mondanivalóját olykor telefonhívások sza­kítják félbe, s bé-betérnek a párttitkárhoz sze­mélyesen is. A munkával kapcsolatos megbeszé­lés tömör, kevés szóból értik egymást. Legutóbb — az alig félóra múlva kezdődő pártvezetiőségi ülés előtt — Riklik József, az szb elnöke tért be elő­zetes eszmecserére. Ezúttal az egyik művezető szá­mol be saját „fertályáról” a pártvezetőség előtt. Beszélgetésünk befejező részének tehát Riklik elv­társ is tanúja. Helyeslőén bólogat, miközben Bóta József magyarázza: — Ahogyan a beszámoló taggyűlésünk is meg­határozta, pártfeladataink az V. ötéves tervre össz­pontosulnak. A múlt év novemberi határozat alap­ján kidolgozni, majd végrehajtani a tervet. Alap­szervezetünk munkaterve is ezt tükrözi. Taggyűlé­seink e program szerint, mondhatni napra ponto­san kerülnek, sorra. Ez is hozzátartozik a párt- fegyelőmhez. Április ,29r.én,:ig, beszélgetések,. ,ba- pasztalalait és az első negyedévi munka eredmé­nyeit vettük számba. És a gondokat... Bóta József az órájára pillant. Még húsz perc a pártvezetőség ülése kezdetéig, Ám, a megpendített gondolat befejezését fontosnak tartja. — Bizony, nem kis gondunk a harmadik és a negyedik negyedévre a jmunkaellátás. 215 milliós tervünk teljesítéséhez új profilokat, fehérfémes munkát kell felhajtanunk. Terveztünk gyártani egy ígéretes terméket, az úgynevezett cserélhető fel­építményt. Sikere volt, ezüstérmet nyert a me­zőgazdasági vásárban. De hiába tetszik a cégeknek, mezőgazdasági üzemeknek, nincs • rá . pénzük. Ne­künk viszont 13,5 milliós kiesést 'jelent ez. Olyan munkát kell tehát szereznünk, amelyet a zöm­mel betanított munkás gárdánk elvégezhet. Van te­hát gondja Barócsi elvtársnak, a gyáregység-veze­tőnek és főkönyvelőnknek Hangyási elvtársnak. De mindannyiunknak. Amit elértünk, tudjuk, tisztes eredmény. De azt is látjuk, hogy ezt a szintet már nem bírjuk tar­tani. Műhelyek, korszerű gépp^ kellenének. Beru­házás nélkül nem megy. Igaz,, az itt termelt ja­vakból nyereség tisztesen jutottr á gyáregység dol­gozóinak. Beruházásra azonban tíz év óta semmi j.. Négyszáznegyven ember dolgozik itt, létbizton­ság is kell. És mivel ez is összefügg .a termelés párt­irányításával, kötelességünk ezeket a gondokat idő­ben jelezni felsőbb szerveinknek. Ezért is hangoz­tatjuk. Ami rajtunk all. mi megtesszük. Becsület­tel. Pérny Irén A tisztesség körvonalai • Nemhiába népszerű a tévé Jogi gsetek sorozata, ötletes jog- propagandája mellett, szórakoz­tatva csiszolja jogérzékünket: ho­gyan döntenénk mi a bíró helyé­ben? Elnézve az adásokat, sok­szor késztet elismerésre bennün­ket, hogy a laikus véleményezők többsége milyen okos jártassá­got mutat a paragrafusok világá­ban is. 'Legyen az ügy eltartási szerződés megszegése, örökbefo­gadási, munkajogi, vagy garan­ciális vita, oly sokszor adhatunk jelest a nem szakértő hozzászó­lóknak, hogy az már mégis csak mond valamit az általános jog­ismeret szintjéről. Valóban, törvényismeret és törvénytisztelet széles körben csak ott élhet, ahol az állampolgárok minél nagyobb hányada, szerez jártasságot a jog alkalmazásában. • Van azonban e népszerű mű­sornak egy másik tanulsága is. Mégpedig az, hogy a legjobban szerkesztett és jogbölcselettől át­hatott paragrafusok sem képesek felölelni az emberi-társadalmi vi­szonyok, a kölcsönös helyzetek sokrétűségét, s így egy-egy érde­kesebb ügyben kettős körvonalú esetkép alakul ki a néző tudatá­ban. Az egyik, ahogyan a parag- ragrafus bírál és kötelez, a tör­vény, a jogszabály, amelynek ke­reteibe az pgy tartozik. A másik, ahogyan az egyéni lelkiismeret és igazságérzet ítél, amely olykor nem illeszkedik szükségképpen és pontosan a paragrafushoz. Per­sze, a jó bíró, az emberi igazsá­got tiszteld jogász a legnehezebb esetekben, vagy majdnem minden esetben meg is találja azt a meg­oldást, amelyben a jog, és igaz­ság. törvény és humánum együtt haladnak. Minthogy azonban a peres ügyekben érdek áll szem­ben egy másik érdekkel, a bizo­nyítás, a megítélés nem könnyű feladat, s ezért előfordul, hogv a paragrafusnak érvényt szerzünk ugyan, csakhogy az igazság csak sántán követi a jogot. Pontosab­ban szólva, az egyik fél a vitás ügyben jogszabályon belül csele­kedett, s bíróilag nem is marasz­talható el, annál inkább az er­kölcs és a társadalmi igazság szempontjából. Csak jelzésképpen néhány eset­típust. Komoly következmények­kel" járó üzemi baleset" 'történik, de még sincs igati, személyében is elővehető felelős. A gondatlan­ság ugyan az üzemi körülmények­ben rejlik, viszont a bizonyítás során formális értelemben nem állítható az, hogy X. vagy Y. sér­tette meg a munkaköri, vagy technológiai előírásokat. Vagy: tervezési; és kivitelezési hibákkal adják át ,az elkészült lakásokat. Mire a dolgok kiderülnek, a la­kók hiába keresik jogaikat, szinte lehetetlen a bonyolult alvállalko­zói és kooperációs kapcsolatokból kihámozni, hogy ki tartozik "fe­lelősséggel, s következményeit így nem a hanyagságot elkövetők, ha­nem a lakók viselik. Továbbá: nagy értékű, úgynevezett tartós fogyasztási cikket adnak el, de a garanciális feltételek olyan kör- mönfontan és homályosan van­nak megfogalmazva, hogy érvé­nyesítésükről adott esetben in­kább lemond a vevő, semmint végigjárja a labirintusokat. El­tartási szerződést kötnek, amelyet forma szerint, durván nem sérte­nek meg. Annál inkább tartalmi­lag, a bánásmód, az emberi kao- csolíjtok minősége tekintetében. Egymás között osztja ki a pré­miumot az összes/övetkezett ér­dekcsoport, de ügyelnek arra, hogy tételes rendelkezéseket for­mailag ne hágjanak át. Vissza­vágnak a bírálónak, de nem köz­vetlenül, hanem más alkalommal, bizonyíthatatlan összefüggésben, s az illető hiába keresi jogi úton az igazát. 0 De talán felesleges is a pél­dát szaporítani: a joghatáron be­lül megsértett igazság is sérelem, s lehetőség szerint gondoskod­nunk kell róla, hogy mégis az igazság érvényesüljön. Van erre lehetőség? Társadal­mi méretekben igenis van. A kulcs: az álltalános tisztesség, amelynek szembe kell szegülnie azzal, ami e tisztesség elfogadott normáiba ütközik. Való igaz, hogy törvénnyel, joggal nem le­het minden emberi és társadalmi kapcsolatot és magatartást sza­bályozni. Az úgynevezett jogi hé­zagokat ki lehel és ki kell tölteni megfelelő szabályozással (habár a túlszabályozás legalább olyan ba­jokat. és manipulációs lehetősége­ket idéz fel, mint a hiányos sza­bályozás). de legalább ilyen fon­tos, hogy a közerkölcs normái töltsék ki azt az űrt, amit a leg­precízebb paragrafus se tud hé­zagmentessé tenni. • Magyarán: a tisztesség meg­sértésnek is kell, hogy legye­nek társadalmi szankciói, főleg a megítélésben és elítélésben. Kell, hogy legyenek következményei: a jogi és gazdasági mellett, erköl­csiek is. Még kapitalista körül­mények között is kialakult erre a — sajátos, merkantilista normák­nak megfelelő — önvédekezés. Például, aki egyszer nem fizeti meg tartozását, az elveszti hitel- kéoesséaét. egyetlen bank se hi­telez többé neki. A mi szocialista társadalmi körülményeink között a hitelkéDesség nem szűkíthető le OTP keretekre. De társadalmi-er­kölcsi hi.lelkéDességre. az ezekhez kapcsolódó normák szilárdabb ki­alakulására annál nagyobb igényt kell formálnunk, mind az egyéni életben, mind a vállalatok és vál­lalatok, vagy vállalatok és sze­mélyek kapcsolatában. Ezért nem elég. ha valaki csupán azt igazol­ja, hogy ,;joghatáron belül” volt az adott ügyben. A döntő, mind­nyájunk szempontjából mésis csak az, hogy „tisztességen be'ül” maradt-e. R. L. A SZÁLLÁSOK HÁROM FŐBB TÍPUSA A TERMELÉSI ÉRDEKEK Éb A CSOPORTOS TELEPÜLÉSFORMA EMLÉKEZÉS AZ ELSŐ ÁSATÁSRA—HENSZLMANN IMRE ÉRDEMEI Tanulmányok Kalocsáról i -í^ZíÉtnegAapb&kisséJtéSve meg­jelent 1975. 2—3. számában ol­vasható Bárth János: A szállás fogalma és típusai Kalocsa kör­nyékén című tanulmánya. A szer­ző középiskolás kora óta foglal­kozik a sajátos tartozéktelepülé­sekkel. Az Ordas—Szeremle—Kecel há­romszög, a Kalocsai Sárköz Bárth János véleménye szerint is tör­téneti-földrajzi egység. A nép­rajzos alapos levéltári búvárko­dás, a vonatkozó irodalom elem­ző és kritikai szemléletű tanul­mányozása után foglalta össze kutatásait. Meggyőzően bizonyította, hogy a XVIII. század első felében és közepén szinte természetes do­lognak számított már a szállás- tartás. Bárth János három főbb osz­tályba sorolja a Kalocsai Sárköz szállásfajtáit. A legkorábban a Duna árterének erdei és réti szállásai alakultak ki. A „széná- zóktól” erdei gyümölcsöskertig Sokfajta változatot különböztet meg. Legfontosabb épülete a szarvasmarhák telelésére emelt prostya akó volt. Az ármentesj- tések és lecsapolások a XIX. szá­zadban megváltoztatták a gazdák Jtpdás. lph^fpáég^C. ­nedezlek az artéri szallásokT A belső-határbeli szálláskertek a falvak közelében jöttek létre. Ordas, Géderlak, Szentbenedek, Úszód, Fjoktő — valamennyi úr­béres falu — lakosai otthonukhoz közel alakítottak ki gazdasági te­lephelyeket. Érsekcsanád, Sükösd, Kákony, Bátya és részben Sze­retnie parasztjai lakóhelyüktől tá­volabb, csoportos ,szálláskerteket használtak. A falu és a gazdasági telephely között mocsár, mély­fekvésű legelő, vízjárta hely ne­hezítette a kapcsolattartást. A pusztai, külső-határbeli szállásokat a helyüket könnyen és sokszor változtató, elsősorban állattenyésztéssel foglalkozó bér­lők rétege alakította ki. A szerző a csoportos elhelyez­kedést-földrajzi, úrbéri és határ­használati' okokkal magyarázza. Érthető, hogy az ismétlődő árvi­zektől védett területekre húzód­tak. Az érsekség megpróbálta el­lenőrizni, „kézben tartani” aj né­pet és ezért ellenezte a szétszórt­ságot: következtethető ai dolgo­zatból. Részletesen taglalja a ta­nya és a szállás közötti különb­séget, a kalocsai és a Duna mel­léki falvak tartozéktelepüléseinek eltéréseit. *> Á ' tanulmány" ’ 'következetesén bizonyítja a termelési viszonyok — közvetve a földesúri hatalom — településformáló hatását. Bárth János munkája a néprajztudo­mány, a helyismereti irodalom java alkotásai közé tartozik. Az Archeológiái Értesítőben ad­ták ki Kőhegyi Mihály—Kozák Károly HenSzlmann Imre kalo­csai ásatását ismertető dolgoza­tot. A tanulmány 1973-ban el­nyerte a Magyar Építőművészek Szövetsége pályázatának III. dí­ját. A magyar műemlékvédelem egyik megteremtője 1869 nyarán tárta föl a középkori székesegy­ház kereszthajójának előbb déli részét, majd északnyugati sarkát. Több sírt, falrészt, faragott, fel­iratos követ talált. Jó érzékkel mutatott rá a korai székesegyház stílusában kimutatható francia hatásra. A szerzőpáros közli HenSzl­mann e tárggyal kapcsolatos le­velezését és mások, valamint sa­ját vizsgálódásuk eredményeit felhasználva — részben módo­sítva a jeles régész egyes felte­véseit, következtetéseit — rögzíti gi kalocsai ásatás építészet- cs művelődéstörténeti jelentőségét. Heltai Nándor Butella Bálint és Pörső Orzse Kedves látvány állítja meg a látogatókat, a Néprajzi Múzeum első emeletén. Vidám lakodalmas menet vonul a vitrinben. Elől a gatyás-kalapos vőlegény, mellet­te a szemérmetesen pironkodó, gömbölyű menyasszony, mögöttük feszítenek a borvirágos hangula­tú örömapák, büszkeségtől daga­dó örömanyák, nyoszolyóleányok, legvégül butella-zenekar húzza a talpalávalót. Eredeti ötlet: nász­nép, pálinkásbutykosokból. Ehhez persze nem árt tudni, hogy az alföldi pálinkás cserép- butellák egy része emberformá­jú. Ilyen figurákból állították ösz- sze a múzeum hangulatos lako­dalmas menetét is. A butella-vő- legényt hódmezővásárhelyi mes­ter, Makáa Mihály készítette a múlt százád végén. Ajánlást is írt rá: „Igyunk komámasszony.” A mezőtúri menyasszony nem butel- la, hanem persely, ebbe dobták a pénzt a lakodalmi menyasz- szonytáncoltatáskor. Hasonló ren­deltetése van a kezükben tálat tartó nőalakoknak is. Ügy látszik, régen sem volt más a helyzet, a pénz mindig az asszonynép ke­zébe vándorolt. A férfiak legfeljebb a butellák jóféle tartalmával kárpótolhat­ták magukat. Csapraütötték a hordót; s miközben a hegedűs, meg a dudás muzsikált, nagyot mulattak Butella Bálint és Pörső örzse soha véget nem érő lako­dalmán, amelyre ezen a nyáron a múzeumlátogatók is hivatalo­sak. Aki arra jár, ugorjon be hoz­zájuk, jó és szép mulatságban lesz része. V. Zs. szabályozók FOGALMAK — KÖZELRŐL : Gazdaságjíbfítika: §HH Közgazdasági A közgazda- sági szabályo­zók a gazda­ságirányítás nélkülözhetet­len eszközei, amelyeket a szocialista gazdaságirányítási rendszerben az ár- és pénzviszo­nyok aktív szerepére támaszkod­va használnak fel a népgazdaság tervszerű irányítására. A közve­tett irányítási módszerek (szem­ben a tervlebontással, mint direkt irányítási módszerrel) alkalma­zása feltételezi mindenekelőtt, hogy a vállalatoknál az önálló el­számolás elve érvényesül és a kollektívák anyagilag érdekel­tek a vállalat tevékenységének jövedelmezőségében. Ekkor a köz- gazdasági szabályozókkal megha­tározó mértékben befolyásolni le­het a vállalati mérlegeléseket és döntéseket — s lényegében ez a közvetett irányítás alapja. A legfontosabb közgazdasági szabályozó az ár és az árpolitika (az árak kialakításának) megha­tározásának és érvényesítésének rendszere), hiszen csupán a rá­fordításokat és jövedelmezőségi viszonyokat hűen tükröző árakkal lehel helyes irányban befolyásol­ni a vállalati döntéseket (mivel a vállalat jövedelmezősége is el­sősorban az árak tükrében alakul kedvezően, vagy kedvezőtlenül). További fontos szabályozó a vállalati jövedelemelvonás rend­szere, a vállalati jövedelmek el­vonása mértékének kialakítása, a különböző vállalati alapok kép­zésének rendszere. Fontos to­vábbá a személyi jövedelmeket szabályozó rendszer, valamint a hitelpolitika (a hitelek igénybe­vételének, kamatának és visszafi­zetésének rendszere). A szabá­lyozók egy része — pl. a válla- ti jövedelemelvonás, a személyi jövedelmek szabályozása — egy- egy középtávú tervidőszak egé­szében változatlanul érvényesül — a szabályozórendszer egyes elemei — pl. hitelpolitika — ru­galmasak, évről évre is megvál­toztathatók. Mohács - antropológus szemmel 0 Antropológus is bekapcsolódott az 1526-os mohácsi tömegsírok fel­tárásába. K. Zoffmann Zsuzsanna, a Nemzeti Múzeum munka­társa végzi az embertani vizsgálatokat. Eddigi megállapításai sze­rint az itt eltemetett katonák többsége, 20—30 éves lehetett. Fel­tűnően nagy számban talált 18 éveseket is, de a felső korhatár 50 év, Vizsgálatai szerint az elesettek többsége robosztus alkatú volt. (MTI-fotó — Bajkor József — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents