Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

1976. június 11. • PETŐFI NÉPE • 5 .. . fcL, ' ' _ .y -r ^ - ; '■■■> . ;-rv ....:“r/ ' ' ‘ - •—.........•: • " ggjj MH ' **• í| t Bozsó János festménye. * ELISMERÉSSEL FOGADTÁK AZ AÉFÖLDI MŰVÉSZT Bozsó János kiállítása sikert aratott Pécsett Új könyvek A Corvina Kiadó szép művé­szeti kötetekkel jelentkezett. A magyar grafikusok sorozatban látott napvilágot Frank János mappája Szabó Vladimírról, a magyar képzőművészet. egyik legegyénibb alkotójáról, négy színes és nyolc fekete-fehér lap­pal. Pátzay Pál irt monográfiát Herényi Jenőről, a nemrég el­hunyt kiváló szobrászművészről. Az album bevezetője értékes val­lomás a művészet kérdéseiről, a gazdag képanyag pedig — mint­egy 60. fotó — Herényi munkás­ságának kiemelkedő alkotásaival ismertet meg. A Művészet és el­mélet sorozatban látott napvi­lágot az Eszmék harca az eszté­tikában című köteti Ta: tíl 'vá­nyai a művészet lá.sJdzlml jel­legével, a filozófiai irányzatok és a művészet kapcsolatával, a tudományos-technikai forrada­lom és a művész'et összefüggései­vel foglalkoznak. A szocialista országok művészeti kiadóinak közös vállalkozásaként, egyidejű­leg több országban napvilágot látott kötetben három magyar szerző — Szigeti József, Fukász György és Németh Lajos — ta­nulmánya is helyet kapott. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata megjelentette — .a művész-monográfiák sorozatában — a Kovács Margit Kossuth-di- jas keramikus és szobrászmű­vész legkiválóbb alkotásait be­mutató albumot. A kiadó jelen­tette meg Vámos László, a Ma­gyar Fotóművész Szövetség egyik alapítója és több színes fotó- szakkönyv szerzője realista mű­vészetével megismertető fotóal­bumot, Emberközelben címmel, A Gondolat Könyvkiadónál lá­tott napvilágot Simon István: Írószobák című kötete, a fiata­lon elhunyt író rádióriporteri te­vékenységének gyümölcsével, ér­dekes író-interjúival. A Szem­től szembe sorozat új kötetében Dési Huber Istvánt mutatja be Horváth György műkritikus. A kötet szerzője felhasználta Dési Huber leveleit, a kortársak róla írott kritikáit, vallomásait, s életének művészi alkotásokban fennmaradt emlékeit is. A Ma­gyar história sorozat új kötete­ként látott napvilágot Az arany­bullák évszázada; ebben Kristó Gyula a XIII. századi Magyar- ország gazdasági, társadalmi és politikai viszonyait térképezi fel. Megjelentette a kiadó Kácsor László kötetét Gemencről. A kö­tet személyes élményei, s a viz- parti beszélgetésekben hallottak alapján mutatja be — lírai tör­ténetekbe foglalva — a 36 ezer holdas vadrezervátumot. Űjabb kiádásban látott napvilágot O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások című gyűjteménye: a kötet mintegy 20 ezer magyar szólást és közmondást tartalmaz. (KS) A dombokhoz, hegyekhez szo­kott mecsekalji város tárlatlá­togatóinak az Alföld tág hori­zontú világát idézte meg Bozsó János kecskeméti festő, akinek május második felétől tart a be­mutatkozása Pécsett, a városi tanács Déryné-utcai kiállítóter­mében. A megyei és városi párt­bizottsági és tanácsi vezetők je­lenlétében, számos érdeklődő és meghívott előtt Romváry Ferenc művészettörténész, a Janus Pan­nonius múzeum osztályvezetője mondott megnyitó beszédet, aki már járt Bozsó János műtermé­ben. s a személyes ismerős me­leg hangján méltatta a művész életútját. Bozsó János Pécsett harminc­egy olajfestményét állította ki. Ismét kiderül, hogy milyen jól ismeri a tájat, a tanyasi vilá­got. A nagy - elődök — Koszta József, Tornyai János, Holló László — realista stílusához kö­tődve idézi meg az Alföld sajá­tos világát. Atmoszférát teremt a környezetrajzokkal, visszatük­rözi a síkságon élő tanyai em­ber látásmódját. Kedvelt témái közé tartoznak a nosztalgiával átszőtt falusi, ta­nyai életképek, merít az ezerar­cú. táj látványából. Máskor egy megkapó jelenséget — mint a Zárt ajtó című képén — a ház falára omló fény vakító kont­rasztját ragadja meg. Az Alkony, vagy a Vihar előtt című képein szinte eltűnnek a formák, csak a sűrű, fojtó levegőt érzékeljük. Művein a végtelennek tűnő táj alacsony horizontban találkozik a megemelt égbolttal. A föld, a házak sora, a táj szinte prése- lődik a kékek gazdag árnyalatai­val megjelenített robusztus ég alatt. Nagy kedvvel aknázza ki a fények és árnyékok vérbő di­namikájában rejlő gazdag lehe­tőségeket. A Reggel című fest­ményén az ösvényen végigfutó, a házfalnak csapódó aranyszínű fénypászta a puszta látványnál több jelentéssel idézi meg az ébredés hangulatát. Szenvedélyes 1 écsetvonáSökkal alakítja a kép- felületeket. A vastagon, „zsíro­sán” felhordott fésték szinte már plasztikus hatást kölcsönöz a képeknek. A művészetkedvelő pécsi kö­zönség szeretettel és elismerés­sel fogadta az alföldi művészki- ál lításat. Proksza László ILLÉS ENDRE: Fiatal lány fekete szemüveggel A Jeu ; de Paume a Tuileriák kertjében áll, a Concorde tér és a Rue de Rivoli sarkán. Termeit délelőtt tízkor nyitják, délután ötkor zárják. A belépőjegy ára egy frank. Itt láthatók Manet és Monet, Renoir és Degas, Van Gogh, Cézanne, Pissarro és a többiek festményei, a nagy imp­resszionista ragyogás. A fiatal lány a Jeu de Paume termeiben sétálgat ! — csupa ilyen cím között: Gyümölcsös­kert, virágzó fákkal — Lila cso­kor, piros legyezővel — Erdő, napfényben — Nyári rét, pipa­csokkal. O maga is beállhatna a festmények közé: Fiatal lány fe­kete napszemüveggel. De kezdjük talán az elején ... Milyen tökéletesen megfogal­mazták Párizst a költői, írói, fes­tői, zeneszerzői, szobrászai. — egyetlen város sem dicsekedhe­tik ennyi szerelmi vallomással és leleplezéssel. Már nem is tudom, miért — valamelyik este a Rue de Rivoli fényeiből betértem egy mellék­utcába, innen a következőbe, majd a keresztutcába: és egy­szerre egy másik Párizsba kerül­tem, ez már nem sugárút volt, kirakatsor, kocsik áradása, szé­kesegyház és királyi paloták méltósága, nem a kivilágított Concorde tér taohikardiás érve­rése — ez váratlanul levegőtlen- ség volt, igazi szegénység, bár­merre fordultam, kegyetlen, lep­lezetlen zsúfoltság. Egy másik Párizs, idegen Párizs. — Idegen? Csak az utcatáblára kellett pillantanom — és már nem volt idegen. Rue des Rosiers — és már halottam az Apollinalre-ver- set: A bús kivándorlók közül néhányan végül itt maradnak — A Rue des Rosiers vagy a Rue des Écouffes szűk odvain szeré­nyen megtapadnak — És gyak­ran látom este őket, levegőznek kint a házak mellett — Mint a sakktáblák bábúi, csak néha lép­nek egyet-egyet. Radnóti Miklós fordította így, ilyen híven, szé­pen. , „Mint a sakktáblák bábúi” — kitörölhetetlen kép. És Proust. Csak rövid heteim vannak itt Párizsban, de nemcsak a terei­vel, szökőkútjaival, utcáival, diadalíveivel társalgók — az em­bereiről is tudok valamit. Pél­dául ez a pimasz, gőgös, kegyet­lenül szép kislány, itt a Champs- Élysées alján, a szökőkutaknál és pázsitnál... hisz ez Gilberte, Swann és Odette kislánya a nagy, prousti regényfolyamból. Az a Gilberte, akit a kisfiú Mar- cél oly reménytelenül kisérge- ‘ tett és szeretett ugyanitt, a fény­ben, a szökőkutak porzásában. És a Luxembourg-kertben, a langyos és ragyogó alkonyatban, idősebb férfi ül egy pádon egy korosabb hölggyel. Jobban oda­nézek, és megismerem őket: Bergeret úr Zoé nénjével. Még Anatole France mutatott be ne­kik. Üj lakásukról beszélgetnek,, a férfi sóhajtozva emlegeti az ötödik emeletet. Lift nincs. De ideje, hogy visszatérjünk a Jeu de Paume-ba, a magányo­san sétáló, fekete szemüveges, fiatal lányhoz. Karcsú, magas lány. Citrom­sárga selyemkosztüm, fekete haj, fekete cipő, feketével szegélye­zett gobelin táska. De 'a sok fe­keteség között legfeketébb a szemüvege. így szemüvegestül sodródik te­remről teremre, majd a föld­szintről fel az emeletre. Néhá­nyan megnézik, utánafordulnak, néhány pillanatig furcsállva. cso­dálkozva figyelik. Ugyan mit lát­hat ez a lány Manet kékjeiből és zöldjeiből, Cézanne harsogó csendéleteiből. Renoir asszonyai­nak világító bőréből, Gauguin tragikus pirosából és barnájából. Sisley és Pissarro vakító hal­ványkékjéből ? Csak nem attól fél, hogy ez a sok könnyű szín és fény való­ban elvakítja? Nincs felelet. A lány konokul ragaszkodik fekete szemüvegéhez. Hosszan álldogál Degas táncosnői előtt, majd Monet egyik kerti jelene­ténél. Hogy mégis mit láthat a sötét üvegen átszűrve a tavaszi fényekből? Titok. Ügy látszik, mégis izgatja az embereket, mert valaki rászól: — Vegye már lé azt a fekete szemüveget! A lány kissé oldalt fordul, vé­gigméri , az idegent, aki megza­varta. Előbb gondolkodik, hogy feleljen-e? Majd néhány szóta­got mégis megkockáztat. Lustán, közömbösen kérdi: — Miért? Fiatal férfi az. aki ilyen ta­pintatlanul rászólt. Rosszul be­szél franciául, a kiejtése elárul­ja, hogy holland, vagy német. A közelünkben állnak, hallom a meginduló párbeszéd kardpen­géinek csattogását. — Miért? Miért? — bosszan­kodik a férfi. — Mert maga ép­pen azt nem látja, amit itt érde­mes látni. A lány elfordul, mintha nem is érdekelné a férfi. — Mire gondol? — Hát a színekre! Az imprész- szionisták színeire! — És ha engem más érdekel? — Ugyan mi lehet az a más, ami magát érdekli? — Elég, ha én tudom. Körülbelül így beszélgetnek. A lány lusta, álmos, tökéletes franciasággal. És a férfit már nemcsak a fekete szemüveg iz­gatja — úgy látom: a lány is. A férfi támad: — Ha beteg a szeme, miért jött ide? — Kinek beteg a szeme? — A magáé. A lány már nem a Monet- vásznat nézi. A fekete szemüveg most teljesen a férfi felé for­dul. rászegeződik, jó ideig így marad. Majd a lány — mintha csak levetkőznék —. leemeli a fekete szemüveget. Meleg fényű, barna, 'egészséges szeme van. Egv ideig fürdeti a fényben, nézi a férfit, hallgat. És már megint rajta a fekete szemüveg. — Bocsásson ideg. .. Csak látni akartam a szemét... — mondja végül kissé szemtelenül a férfi. — Már megbocsátottam — fe­leli a nő. Hogyan folytatódott a párbe­széd? Nem tudom. Gauguin ké­peihez értünk. Ok továbbmen­tek. Később a Rue de Rivoli egyik teraszán láttam kettejüket, ket­tesben. Ebédeltek. A férfi éppen a lány szemüvegét próbálgatta. Négy vagy öt nap múlva is­mét felmentem a Jeu de Paume termeibe. Ismerőseinket a leg­nagyobb tömegben is hamar meg­találjuk. A sárga kosz.tümös lány megint csak itt sétáltatta fekete szemüvegét. És ekkor végre meg­ismertem. Emlékeznek még Maupassant novellájára? • A fiatal csinos nő temetőben, gyászruhában, idegen sírok előtt álldogálva ismerkedik arra sétáló férfiakkal, akik meg­szánják a gyenge. • fiatal nőt.ha- zakisérik lakására. Majd ottma­radnak. ő volt. A ruhája sárga, de a szem­üvege fekete. Feltűnően fekete. Igen, ő volt, Maupassant hős­nőjének dédunokája. A temető­ből egyenesen idesétált, a Jeu de Paume-ba. És már ott volt mel­lette az új férfi. Akit megint a fekete szemüveg ejtett meg. Már az impresszionista festők tudták, milyen hatásos a fekete szín, ha erősen, harsányan be­lehúzzák a sárgákba és pirosak­ba. Milyen jól megfogalmazták az írói Párizst. Egy-egy pillanatát, a sakktáblán egy-egy bábuját. ■MMB • Képünkön a nemesnádudvari úttörőcsapat jubileumi kiállításának egy részletét örö­kítettük meg. A szép kézimunkák mind a csapat leány tagjainak szorgalmát dicsé­rik. (N. L. felv.) Pajtások! Negyven alkalommal jelent meg az elmúlt tan­évben az Úttörőélet. Legtöbbször a meg­látogatott csapatok munkájáról, tervei­ről írtunk, remélve, hogy jó ötleteket tudtok meríteni, a csapatnál, rajnál hasznosítani tudjátok a leírtakat. Hogy ez így történt, számos levél igazolja, hiszen beszámoltatok róla. Szövődtek barátsá­gok is, sőt, néhány csapat ezeknek a beszámolóknak a ha­tására indult el a szomszédos és távo­labbi községekbe is­merkedni az ott fo­lyó mozgalmi munkával. Ez számunkra öröm és egyfaj­ta bizonyíték: érdemes hírt adni. a megyében történő úttörőese- ményekről, hiszen érdekel benne­teket! Statisztikát nem .készítettünk a hozzánk érkezett levelek számá­ról. de arról igen, -hogy mit ír­tatok! Természetesen legtöbb­ször úttörős-eseményekről, kü­lönböző akciók sikeréről számol­tatok be. De akadt a levelek kö­zött tanulásról szoló, közbenjá­rást kérő, sőt kistestvér érkezé­séről írt beszámoló is. Így van ez rendjén! Ahogyan a tanulással, az iskolai munká­val szorosan összefonódik az út­törőmunka, a mozgalmi tevé­kenység, úgy kapcsolódik hozzá a családot ért öröm, a testvér születésének hírüladása is. Ezen a helyen köszönjük meg a hozzánk érkezett meghívókat, és kérünk egyben elnézést mind­azoktól a csapatoktól, ahova nem jutottunk el. Már most megké­rünk benneteket arra, hogy a jö­vőben ne az esemény előtt egy­két nappal küldjétek a szép, dí­szes, sokszor kézimunkával, rajz­zal, fényképpel díszített meghí­vót, hanem inkább nyolc—tíz nappal az esemény előtt akár né­hány sornyi kézírással. Így sok­kal nagyobb az esélye annak, hogy ott leszünk az eseményen. Köszönjük a képeslevelezőlapo­kat, a harminc-negyven aláírás­sal érkezőket. (Legutóbb a bács- szőlősiektől kaptunk ilyent, Zán- káról.) Mindig tiszta szívvel örü­lünk, ha egy úttörőcsapat, raj, vagy őrs’útrakel, hogy idegen vá­rosokkal, tájakkal ismerkedjen, gyűjtsön hosszú időre szóló élmé­nyeket. Ügy döntöttünk, hogy a továb­biakban nyugtázni fogjuk ezeket a képes híradásokat. Ahány alá­írás szerepel, a képeslapon, annyi könyvjelzőt, vagy történelmi ese­ményt megörökítő képet kapnak a kirándulók az Úttörőélettől. Természetesen a nyár folya­mán leveleiteknek is nagyon örü­lünk. Ha kellő számú beszámolót kapunk összeállítást készítünk belőle, hogy kiderüljön merre jártak a Bács-Kiskun megyei úttörők! És most néhány szót terveink­ről. Pontos „menetrendünk” van arról, hogy mikor, kik. hol tábo­roznak. Szeretnénk benneteket sorralátogatni! Ugye vendégül láttok? Még messze van a tanévnyitó, de már van néhány elképzelé­sünk a soron következő év moz­galmi tevékenységével, annak krónikáival is. A sók meglepetés között, amit itt még nyilván nem árulhatunk el; egy dolog már bi-> zonyos: havonta két alkalommal közlünk rejtvényt! Egyszer kis­dobosoknak, egyszer az úttörők­nek. Tesszük ezt azért, mert úgy vettük észre, szeretitek, szívesen fejtitek meg a nektek szánt fej­törőket. Arra kérünk még benneteket, hogy a vakáció nyújtotta pihe­nés idején olvassatok sokat! A könyvek nyújtotta élményt — er­re feltétlenül rádöbbentek majd — semmi nem pótolja. Bizonyára láttátok a híres Jókai regények­ből készült filmeket. Most itt az ideje, hogy a .könyveket is el­olvassátok. Érdekes dolgot fogtok tapasztalni: a regény szereplői megelevenednek, a szemetek előtt újra pereg majd a film! Aki iga­zán szeret olvasni, nagyobb vál­lalkozásba is foghat: elolvashat­ja Lev Tolsztoj remekművét a Háború és békét. Követheti a te­levízióban most sorrakerült csü­törtöki adásokat. Természetesen olvassatok emellett kalandregé­nyeket. útleírásokat, tudományos­fantasztikus könyveket is. Töltsé­tek hasznosan a szünidőt!- Sokan vállalnak nyáron mun­kát, és ez nagyon helyes. A munkáért kapott pénzt azonban ne szórjátok el édességre, rágó­gumira. Egész évben büszkén ve­hetitek fel azt a cipőt vagy ru­hadarabot, amit saját fizetésetek­ből vásároltatok. Erre gondolja­tok. amikor a sokadik fagylaltot indultok venni. Mindezekután nagyon jó pihe­nést, táborozást, lubickolást a Balatonban, a folyókban és az uszodákban, hasznos időtöltést kíván valamennyi kisdobosnak és úttörőnek: Selmeci Katalin AZ ÓCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András — RAJZ: Greskovits L :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents