Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

1976. június 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Szemes Mari Médeiája Befejeződtek a Tavaszi színházi esték Befejeződött a VII. országos úttörő-találkozó Mire telik? Változatos tartalmú bérletes sorozatot indított útjára Kecske­méten a megyei művelődési köz­pont „Tavaszi színházi esték” el­nevezéssel. A hírős város és a környék közönségéhez szinte helybe jött a Mikroszkóp Színpad Fehér hajója, tapsolhattak a né­zők Ronyecz Máriának az Árva Bethlen Kata szerepében, Avar Istvánnak, Váradi Hédinek és másoknak a Szonettek fekete höl­gye előadásán. A sort a József Attila Színház vendégjátéka zár­ta a Magyar Médeia bemutatá­sával szerdán este. Göncz Árpád kétrészes tragé­diája egy sokszor feldolgozóit ősi görög mitológiai témát eleveníteti meg. Médeia sorsa a szerelméért mindent feláldozó, végül mégis elhagyatott és gyűlölettől izzó asszony alakját jelképezi. A mon­da szerint kétségbeesett bosszú­vágyában két fiát is megöli, aján­dékával pedig megmérgezi férje, laszon új feleségét. Göncz Ár­pád mai társadalmi drámát igye­kezett kibontani, mai környezet­ben. Jászon András, az egykori vontatós fiú tudományos karriert fut be felesége, Mada áldozatvál­laló segítségével, de 25 évi házas­ság és a kis Andris felnevelése után más társat választ. Eköz­ben rengeteg időszerű konfliktus keveredik a o$elekménybe. talán túl sok is ahhoz, amit egy „mo­nodráma” elbírhat. Mégis emlé­kezetes élményt nyújtott az elő­A Könnyűipari Minisztérium illetékesei a napokban foglal­koztak egy olyan bejelentéssel, amelyben egy szülő — egyéb­ként teljesen joggal —, kifogásolta, hogy 13 éves leányának 500 fo­rintért vásárolt csizmája beázott. Az árut visszavitte az üzletbe, ahonnan a lábbelit elküldték a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézetbe. Ott olyan szakvéle­ményt adtak — ugyancsak meg­alapozottan —, hogy sem a láb­beli készítőjét, sem pedig a ke­reskedelmet nem lehet felelős­ségre vonni, ugyanis ennél az érvényes szabvány szerinti láb­belitípusnál a vízállóság nincs kikötve. Ezt a vevő nem tudta — ha tudta volna, feltehetően meg sem vásárolja ezt a típusú csizmát. Ilyen és hasonló ügyeknek veszi elejét a könnyűipari mi­niszter és a belkereskedelmi mi­niszter most megjelent együttes rendelete, amely a vásárló érde­keinek messzemenő szem előtt tartásával a minőség tanúsítá­sáról és a fogyasztók tájékozta­tásáról intézkedik. A könnyűiparban elsőként je-- lent meg ilyen kötelező érvé­nyű rendelet, amely utasítássze- rűen, kötelező szolgáltatásként írja elő az ipar, a magánkisipar — röviden minden gyártó — számára, hogy termékét közért­hetően megfogalmazott, minősé­get tanúsító címkével lássa el. Más ez, mint a már ismert textil-kresz, amely csupán a ke­zelési utasításra szorítkozik. De meghaladása annak az 1968-ban hozott 'kormányrendeletnek is, amely annak idején vállalati ha­táskörbe utalta a minőség tanú­sításának formáját, módját. adás — hála Szemes Mari elemi erejű átélőképességének. El tud­ta játszani az emberségében meg­csalatott asszony zavarodottságát, fogódzó-keresését és minden esz­telen-hisztérikus kitörését. S ami­kor eljutott tudatáig a hír, hogy a válás előtt értetlenül álló ka­maszfia meghalt, Szemes , Mar! döbbent tartásba merevedett, és döbbent, hosszú taps hangzott el a nézőtéren. Igen, nézőtér. Mindenképp ér­demes volt átadni magunkat az élménynek. De a széksorok bő egyharmada üresen tátongott a hatszáz személyes színházterem­ben annak ellenére, hogy az elő­adásra már napokkal előbb nem lehetett jegyet kapni. A bérletes rendszer túlbiztosítottsága bosszút állt azokon, akik pedig szép számban szerették volna megnéz­ni a József Attila színház ven­dégjátékát is, csak éppen nem juthattak be az előre lefoglalt, ám üresen maradt helyekre. A tapasztalatok alapján a művelő­dési központban is látják, hogy ez így nincs rendjén, A „Tavaszi színházi esték” után szünet jön, és a könnye­debb, muzsikáló nyári esték kö­vetkeznek. Lesz idő elgondolkozni és másféle megoldással próbál­kozni, hogy a közösségi színhá­zaink produkcióit mind nagyobb közönség élhesse át. Halász Ferenc Az új rendeletnek megfelelően a minimális minőségi tulajdon­ságokat kötelezően fel kell tün­tetni a felső- és alsóruházati szöveteken is, kötött-hurkolt al­só- és felsőruházati kelméken, illetőleg a szövött és kötött-hur­kolt anyagokból készült alsó- és felsőruházati cikkeken, valamint a lábbeliken. A fogyasztói tájé­koztatásra kötelezett termékek köréből nem marad ki — egye­bek mellett — a konfekcionált ágynemű, a harisnya, a zokni, a függöny, a bútor, a tapéta, az iskola-, a divat stb. táska, sőt a sport- és lakósátor, továbbá a hangszerek és a játékáruknak a rendeletben meghatározott cso­portja sem. A két miniszter úgy intézke­dett, hogy rendelkezéseket első ízben az 1976. október 1-ét köve­tő szállításokra kell alkalmazni. Az elkövetkező hónapok alatt ugyanis minden vállalatnak, szö­vetkezetnek módja lesz arra, hogy az érintett minőségellenőr­ző intézetekkel együttműködve a fogyasztók számára egyértelmű­en és közérthetően megfogal­mazza az általa készített termé­keke legfőbb minőségi ismérveit, mint például szín- és mérettar­tóság, vízállóképesség, anyag- összetétel stb. A kereskedelemtől is sok függ, egyebek mellett az, hogy a mi­nőség tanúsítása ne csak az üz­letbe kerüléskor legyen fellelhe­tő a termékeken. Férfiruha-szö- vetnél például kívánatos lenne, hogy többszöri kézbevétel után is minden három méteren ott le­gyen a címke, s az önkiszolgáló rendszerben már többek által felpróbált cipőkről se hiányoz­zék. (MTI) Csütörtökön befejeződött a VII. országos úttörő-találkozó, a magyar úttörők jubileumi ün­nepségsorozata. A budapesti kis­dobosok, és úttörők és a megyék úttörő-küldöttei — sok ezer paj­tás — közel egy hétig Budapes­ten ünnepelték az úttörőszövet­ség 30. születésnapját: jubile­umi úttörőszemlén, honvédelmi játékokon, dal'os, zenés bemuta­tókon, játék- és sportparádén, vidám juniálison vettek részt. Találkoztak a párt-, állami és társadalmi szervek vezetőivel, szocialista brigádokkal, az úttö­rőmozgalom veteránjaival. Együtt idézték fel úttörőélményeiket, A nyári hónapokra is hasznos, kellemes időtöltésről gondosko­dik a Magyar Televízió Hori­zont-szerkesztősége, amely gaz­dag, változatos műsorokat kínál a tévénézőknek. „Adjunk magunkra!” — ez a címe annak a vidám, zenés tu­dósításnak, amelyet Lengyelor­szágból, az NDK-ból és Romá­niából érkezett filmekből készí­tett a Horizont szerkesztősége. Meggyőződhetnek a nézők arról, hogy a divat, a szépség, a sport és a női hiúság nem ismer ha­tárokat. A műsort a június 13- án, vasárnap sugározza a tele­vízió. Kivételesen hétköznap, június 15-én, kedden is jelentkezik a Horizont műsora. Nemrég tért haza Mongóliából az a három tagú forgatócsoport: Baló György riporter, Mata János rendező és Neumann László operatőr, amely „A tegnapelőttből a holnapután- ba” címmel készített filmet. Az idén ünnepli megalakulá­sának 27. évfordulóját a KGST, a szocialista országok gazdasági a három évtized történetét, örül­tek a születésnapi ajándékoknak. A színházak, mozik, múzeumok, a vidámpark, az állatkert tárt kapukkal fogadta őket. A talál­kozó idején a kék és piros nyak- kendősöké volt az egész főváros. Csütörtökön délelőtt a Dózsa György úti felvonulási téren ün­nepélyesen levonták a találkozó zászlaját. A budapesti vendég­látó kerületek pajtásai elbúcsúz­tak a testvérmegyék küldöttei­től. A pályaudvarokon a követ­kező „hétköznapi” úttörőév „Együtt—egymásért” jelszavával köszöntek eL szervezete. A megtett útról, az eredményekről, az egyes orszá­gok részvételéről szól az a szov­jet film, amelyet június 20-án vasárnap láthatnak a nézők. Vonatjegy nélkül „utazhatnak” az érdeklődők a Moszkva—Vla­gyivosztok vasútvonalon június 27-én, vasárnap. A szovjet tele­vízió filmje végigkíséri a vona­tot ezen az útszakaszon, s be­mutatja azokat a városokat, ahol a szerelvény megáll. Bőségesen akad látnivaló júli­usra is. A „Napjaink Prágája” című film a csehszlovák fővá­ros mai arcát, életét igyekszik bemutatni. Az NDK-ból kapott híranyagok, filmek, dokumentu­mok alapján állította össze a Horizont azt az érdekes filmet, amely a Német Demokratikus Köztársaság családvédelmi intéz­kedéseivel, annak hatásaival is­merteti meg a nézőt. „A csalá­dért” című összeállítás. Az NDK televízió moszkvai tu­dósítói irodájának anyagaiból, riportjaiból mozaikszerűen állí­tották össze a „Randevú Moszk­Megyénk egyik városá­ban megkezd­ték egy új is­kola beruházá­si programjá­nak az elkészí­tését. Tárgyaltak már a leendő kivitelezővel, javaslatokat kértek. A vállalat azt tanácsolta, hogy vakolatmentes, korszerű techno­lógiával összeszerelhető épületet rendeljenek. Valamivel drágább ugyan, de hamarabb taníthatnak benne, mert az építéshez keve­sebb élőmunka kell, zavartalan­nak ígérkezik az anyagellátás. Jóval olcsóbb a fenntartása, felújítása. Hagyományosan festett homlokzatok néhány esztendő alatt elkoszolódnak. Évtizedekig nincs gond a felújításra, ha mű­anyag festéket kennek az ajánlott módszerrel készített falfelületre. Rövid idő alatt megtérül a több­letköltség, biztosra vehetik, hogy nem keli bajlódniuk az omló va­kolattal, a javítást vállaló cég keresésével. A megrendelő mégis töpreng, hogy az újabbat. célszerűbbet kérje, vagy a hagyományoshoz ragaszkodjon. Azt se mondom, hogy maradiságból hangolódnak nehezen a korszerűre. Kevés a pénzük. Csak a legszükségesebb­re futja. Takarékoskodásra kény­szerülnek. A nincs hatalmas úr, mégis kerülendő az ilyen gyakorlat. El­lentmondásnak látszik: nem va­gyunk olyan helyzetben, hogy az ilyen pazarlást megengedhet­nék. A távlatos takarékoskodás hozhat csak lényeges eredménye­ket. Kérdéses, kapnak-e kivitelezőt a majdani javításokhoz, ha a hagyományos mellett döntenek. A megrendelőktől is függ az építő­ipar terheinek a csökkentése. Az elhúzódó munka mindig drágább. A kereskedelmi szak­munkásképző intézet igazgatója a tervkészítés első pillanataitól hangoztatta, hogy tornateremmel építsék az új iskolát. Már áll­tak a falak, amikor elfogadták javaslatát, módosították a prog­ramot. A kiegészítő tervek ki­dolgozása, az ütemtervek módo­sítása, a teljes átadás késése kellemetlen a kivitelezőnek, az iskolának, rontja a munka haté­konyságát, drágítja a termelést. A két példából és hasonló ese­tekből nem vonhatjuk le azt vával” című filmet. Még egy NDK-beli televíziós produkciót sugároz a Magyar Televízió júli­usban. A helsinki egyezmény aláírá­sának első évfordulója alkalmá­ból, augusztus 1-én „Békés éle­tet, Európa” címmel a*' szovjet televíziósok alkotását láthatják a nézők. A műsor riportjai bemu­tatják, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok külpolitiká­jukkal, nemzetközi tevékenysé­gükkel mit tettek az elmúlt ti­zenkét hónanban, a Helsinkiben aláírt szerződés megvalósításáért. „Zsiguliváros” — Togliatti — lakóiról, az autógyár dolgozóiról, a gyárról szól az APN és a len­gyel televízió közös filmje, a „Van egy város a Volga part­ján”, amelyet augusztus 8-án su­gároz a televízió. Távoli, ritkán látott grúz tá­jakra kalauzolja az érdeklődő­ket Farkas János és Butskó György, a Tv-híradó volt moszk­vai tudósítóinak filmje, a „Ma­gyar szemmel Grúziában”. Meg­próbálják bemutatni mindazt, a tanulságot, hogy mindig a le­hető legkorszerűbbet válasszuk, csak akkor kezdjünk munkához, amikor ideálisak a körülmények. Az ésszerű mérlegelés fontos­ságára figyelmeztet ez a két eset. A lehetőség szerint a holnap igényeivel kell számolni a ter­vezésnél, tekintetbe veendők a reálisan várható változások. Nemcsak a kinőtt ruha; a kinőtt üzlet, iskola, iroda, műhely is kényelmetlen, nehezen, gyakran semmiképpen sem használható. A toldozás, foldozás — hacsak nem gondoltak előre a bővítésre — költséges szükségmegoldás. Általánosan érvényes recept nincs. Mindig az adott viszonyok elemzésével dönthető el, hogy milyen megoldást válasszon a beruházó. Luxusigények érvénye­sítése és az „ez is jobb a sem­minél” elv egyaránt káros, meg­engedhetetlen. Jó módszernek látszik a nagy- beruházásoknál a szakaszos megvalósítás. Már ennek figye­lembe vételével készítik a ter­veket és így külön-külön is gaz­daságosan működhetnek az elké­szülő részlegek. A meglevő megbontása, zaklatása nélkül fej­leszthető tovább a létesítmény. Ilyen elveket követnek — pél­dául — a keceli nevelési köz­pont tervezői, beruházói. Kisebb baj, ha valami né­hány évvel később készül el, mintha beletörődünk a nyilván­való kényszermegoldásba. Ha egy községnek — mondjuk — napjainkban 400 köbméter a na­pi vízigénye, akkor ne fúrasson a tanács 350 köbméter hozamú kutat, mert jelenleg ennyire fut­ja. A mai és holnapi lehetőségek, igények, érdekek közös nevezőjé­nek a megtalálásáért semmilyen fáradság^ nem sok. Minél köze­lebb van a döntés ehhez az esz­ményi képlethez, annál olcsób­ban termelünk, annál hatéko­nyabban használjuk fel az adott erőforrásokat, annál kevesebb lesz az ideiglenes, az átmeneti megoldás. ■H. N. műsoraiból ami magyar szemmel nézve ér­dekes Grúziában. A magyar— grúz kapcsolatokat kutatva buk­kantak rá az egyik grúz hely­ségben Kossuth Lajos rokonára, Kossuth Szvetlánára, akinek dédapja Kossuth Eduárd volt. Még számos érdekes és izgal­mas „meglepetést” tartogat az augusztus 15-én műsorra kerülő film. A látvány, a kép mellett a melódiáké a főszerep a „Városok zenével” című összeállításban, amely egy bolgár és egy lengyel várost mutat be, sok-sok zené­vel, augusztus 22-én. Valentyina Tyereskováról ké­szített riportfilmet a szovjet te­levízió, amelyet augusztus 29-én láthatnak a magyar nézők. A világ első és máig is egyetlen női űrhajósáról beszélnek az egykori tanárok, osztálytársak, az űrhajós-kollégák. A nézők szemtanúi lehetnek ismét a tör­ténelmi pillanatnak. Valentyina Tyereskova űrutazásának. A film beszámol a szovjet űrhajósnő mai életéről is. (MTI) Kötelező a tájékoztatás az áruk minőségéről A könnyűipari és a belkereskedelmi miniszter rendelete Már a télre készülnek t A klskunmajsai cipész szövetkezetben már a téli modellek készül­nek. Az idén hatvanezer pár női csizmára kötöttek szerződést. Hét fazont készítenek hat színváltozatban a legdivatosabb tiszta bőr csizmától az igen kedvelt olcsó árú műbőr csizmákig. (Pásztor Zoltán felvétele) A televízió Horizont-szerkesztőségének nyári ÖSSZKÍNAI LAKTANYA (1.) Mao Ce-tung álszocializmusa Mao Ce-tung csoportjának nyomására a Kínai Kp X. kong­resszusa szentesítette a KNK bel- és külpolitikai irányvonalát. A nemzetközi politikai tevé­kenységben Mao Ce-tungék nyíl­tan arra az útra tértek, hogy Kínát elszakítsák a szocialista világközösségtől. A sajtó hivata­los anyagaiban, Mao Ce-tung és hívei beszédeiben nem találha­tó meg a kínai társadalom épí­tésének részletes programja. E csoport gyakorlatából, Mao Ce- tungnak rengeteg propáganda- cikkben erősen reklámozott fel­szólalásaiból azonban megítélhe­tő, milyen társadalmi eszményre törekszenek a pekingi vezetők. Gazdasági területen a kínai társadalom maoista sémájába be­letartozik a katonai mintára ter­vezett kényszermunka, a testi erő újratermelésének minimális szükségleteire korlátozott fo­gyasztás: az anyagi és műszaki eszközök összpontosítása annak a katonai erőnek a növelésére, amely a maoisták elgondolása szerint lehetővé tenné nagyhatal­mi külpolitika folytatását. Tár­sadalmi—politikai területen Mao Ce-tung terve az osztályok élet- körülményeinek mesterséges ki- egyenlítése, az embereknek a vezér akarata előtt meghunyász­kodó „kis csavarokká” való át­alakítása, katonai—politikai ap­parátuson nyugvó hatalmi rend­szer meghonosítása. Mao Ce-tung és csoportja azon­ban tudja, hogy tervei .megvaló­sításához az erőszakos intézkedé­seken kívül ideológiára is szük­ség van, amely lehetővé tenné a kínai nép tudatának elhomályo- sítását, annak elhitetését, hogy a maoisták gyakorlati politikai irányvonala elkerülhetetlen és helyes. Így alakul ki egyes ele­mekből a maoizmus eszmei kré­dója, amelynek legfontosabb vo­násai közé tartozik a lemondás idealizálása, „Mao Ce-tung esz­méinek” a kínaiak egyedüli szel­lemi táplálékává való átalakítá­sa, az ember anyagi és szellemi szükségleteinek elhanyagolása. Miben rejlik a pekingi „teore­tikusok” eszmerendszereinek lé­nyege? Milyen gyökerei és for­rásai vannak azoknak a sémák­nak, amelyeket manapság Pe- kingben a „marxizmus—leniniz- mus csúcsának” tüntetnek fel? Konfuciusz kínai filozófus már Mao Ce-tung előtt 2500 év­vel etikai tanításának egyik fő elveként jelölte meg, az egyéni életben erkölcsi normává tette a szegénységet. A világ másik vé­gén kétezer évvel ezelőtt meg­született keresztény vallás, amelynek egyik legfontosabb dogmája volt a szegénységnek, mint a legfőbb jótéteménynek a hirdetése. A konfuciánus és ke- resztépy hithirdetők igyekeztek elhitetni a kisemmizett emberek­kel, hogy az anyagi javak meg­rontják a lelket, s hogy az élet értelme a lelki megdicsőülés. Az ilyen morális és vallási tanítá­sok ideológiai támaszul szolgál­tak az uralkodó osztályok szá­mára, arra kényszerftették a dolgozókat, hogy örökre meg­békéljenek a szegénységgel, megfosztották őket még a jobb földi jövő vágyától is. Valami hasonlót hirdet manapság Mao Ce-tung. Ráadásul nemcsak hir­deti, hanem a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani a sze­génységnek, mint legfőbb jónak az elvét. Marx, Engels, Lenin minden utópiát elvetve rajzolta meg az új társadalom vonásait. A kom­munista társadalom legfőbb alapja a „mindent az emberért, mindent az ember javára” elv, amely a szükséges — köztük az anyagi — feltételek megteremté­sét jelenti a személyiség minden- oldalú felvirágoztatásához, nö­vekvő szükségleteinek kielégíté­séhez. S lám, megjelenik Mao, akit szolgálatkész hívei „a leg­nagyobb marxistának—leninistá­nak” neveznek, s azt állítják, hogy a szocializmus, sőt még a kommunizmus is aszkétikus le­mondás. Olykor találkozunk olyan ál­lításokkal, hogy Mao Ce-tung az objektív körülmények hatására kénytelen volt gyakorlatilag meghatározatlan időre megfo­galmazni az általános szegény­ség tézisét. A népi Kína kétségtelenül el­maradott. lerombolt gazdaságot kapott örökségül a kuomintan- gista vezetőktől. Még a forra­dalom győzelme sem tudott egy- csapásra minden gazdasági prob­lémát megoldani, Kína dolgozói számára rövid idő alatt megfe­lelő életszínvonalat teremteni. Ismeretes az is, hogy a kínai nép a forradalom győzelmét követó első esztendőkben valódi forra­dalmi lelkesedést és önfeláldo­zást tanúsított abban a hitben, hogy az élet évről évre javulni fog. Mao Ce-tung és hívei azon­ban másként értékelték a nép munkalendületét. Ügy döntöttek, hogy a szegénységet, mint jel­lemzőt állandósítják a kínaiak számára. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy különbsé­get kell tenni a forradalmat ví­vó nép által tudatosan vállalt önfeláldozás ideiglenes szüksé­gessége és ama kísérletek között, hogy ezt az önfeláldozást egy szocialista nemzet állandó voná­sává tegyék. Ugyanakkor Mao Ce-tung azt állítja, hogy elmélete nemcsak Kína és a fejlődő országok szá­mára fogadható el, hanem az egész világ számára is, s hogy e koncepció ellen csakis a „re­vizionisták” és a „burzsoá kor­csok” harcolhatnak. Honnan származnak Maónak ezek a nézetei? A jelekből ítél­vén — talán ez a legvalószínűbb — nem kis szerepet játszottak Mao Ce-tung Jananban eltöltött évei. Éveken át ott, Kína észak- nyugati részén, a Kuomintang és a japán csapatok által körülzár­tan működött a KKP bázisa: a felszabadított körzet, amelynek lakossága a csaknem teljes blo­kád körülményei között dolgo­zott a mezőkön, a kezdetleges műhelyekben és mindazt előállí­totta, ami nélkülözhetetlen volt az élethez és a harchoz. Harminc esztendő múltán Mao Ce-tung elhatározta, hogy egész Kínát egyetlen grandiózus Ja- nanná, a szegénység birodalmává teszi. Megkísérli visszatéríteni a kínaiakat a janani .életmódhoz, másként szólva: fenntartani azt az életformát, amelyben min­denki katona is, paraszt is, mun­kás is volt egyszerre. Ám az, ami szükséges és le­hetséges volt 1949 előtt a felsza­badított körzetekben, az lehetet­len és ésszerűtlen egy olyan or­szágban, amely békés viszonyok között szocializmust épít. Az az óhaj, hogy Kínában véglegessé tegyék a szegények egyenlősdi- kommunizmusát — utópia, és semmi köze a szocializmushoz! Ez nem más, mint a marxizmus rossz karikatúrája, amely érve­ket szolgáltat a kommunizmus ellenségei számára. L. Kjuzadzsjan, a történettudományok doktora (APN—KS) (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents