Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

1976. június 10. 9 PETŐFI NÉPE • 3

Több fürdőkádat gyártanak

Technológiai fejlesztés a ZIM kecskeméti gyárában

Bővülő magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok

A megnövekedett hazai szükséglet kielégítésére csökkenteni kellett a kecskeméti fürdőkád exportját. Az idén 210 ezer kádat gyártó üzem termeléséből' 165 ezret itthon használ fel az építőipar, illetve értékesít a kereskedelem. A többit a fontosabb tőkés megrendelők kapják.

A kereslet indokolttá tette az ország egyetlen kádgyárának továbbfejlesztését. Ezért az ötödik ötéves tervben, 292 milliós költséggel technológia korszerűsítést hajta^aki végre a LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyárában. A ma is európai szinten termelő kádgyárban a jóváhagyott beruházás a kézi munkaerő felszabadítását, a további automatízálást^-szolgálja, A tervek szerint 1978—1979-ben kerül sor a külföldi gépek üzembehelyezésére. Így. 1980-ban a. jelenleginél 15—20 százalékkal több kád kerül innen hazai ellátásra, illetve exportra.

A rekonstrukciós évekre készülve, előredolgoznak a kecskeméti kádöntők. Műszakny új fással, szabad szombatok munkával töltésével már az idén terven felül tízezer fürdőkádat gyártanak, s egyben készülnek a korszerűbb technológia elsajátítására is. A piackutatások szerint a jövőben a színes fürdőkádak iránt növekszik az .érdeklődés, s ez ma még a termelésnek csak 30 százalékát teszi ki. Követik a külföldi sötétlila, borvörös és általában a sötét divatszíneket, ugyanakkor figyelembe veszik a hazai tompább tónusú 'színigényeket, ami alkalmazkodik a kerámia-kellékekhez, ■

Nyári tanfolyamok

nemzetiségi

pedagógusoknak

Az Országos Pedagógiai Intézet évente megszervezi a nemzetiségi óvodákban, iskolákban és kollégiumokban tanító pedagógusok nyári nyelvi tanfolyamait. Az Oktatási Minisztérium az idén hagyta jóvá a nemzetiségi pedagógusok továbbképzési éléves tervét, s az idei tanfolyamokat már az elfogadott irányelveknek megfelelően tartják !40 német, és 30—30 román, szerb-horvát és szlovák nyelvet lanító nemzetiségi pedagógus \ i'sz részt a június 21-től- július 3-ig Székesfehérvárott rendezendő tanfolyamot. Az előadásokat a baráti szocialista országokkal érvényben levő kulturális egyezmény keretében vendég előadók tartják: 4—4 szakember érkezik Csehszlovákiából. Jugoszláviából, az NDK-ból és Romániából.

130 nemzetiségi pedagógus vesz részt a szocialista országokban megrendezendő tanfolyamokon. Június 14-én kezdődik Ljubljanában az a kéthetes tan1 folyam, amelyre 15 szlovén nyelvű nemzetiségi pedagógus utf- zik hazánkból. Egy nappal később kezdődik Crikvenicán 40 szerb-horvát nyelvet tanító pedagógus háromhetes tanfolyama. A német /’'nenW.t1titíégi1 'íSkolátf'-iO pedagógusa Zwickauba. a szlovák nemzetiségi-iskolák 35 nyelvtanára Pozsonyba, a román nemzetiségi iskolák 10 pedagógusa pedig Romániába utazik a nyár folyamán.

Ha azt állítanánk, hogy a magyar—szovjet külkereskedelmi kapcsolatok ‘ 1976-ban fordulóponthoz érkeztek, minden bizonnyal túloznánk. De az évek óta tarló folyamatos fejlődés ellenére is igaz, hogy kétoldalú együttműködésünk mostanában tucatnyi olyan színnel gazdagodott, amely már középtávon is megváltoztatja eddigi, hagyományos árucserénk szerkezetét.

Amikor tavaly december közepén Moszkvában aláírták az 1976—1980. évi magyar—szovjet külkereskedelmi és fizetési megállapodást, már a múlt számainak puszta megjelölése is jelezte a megnövekedett lehetőségeket. 1947-től 1975-ig több.- mint százszorosára nőtt az országaink közötti forgalom értéke, sőt az

1971—75-ös 9.3 milliárd rubeles külkereskedelmi szállítási tervet is 1,8 milliárd rubellel túlteljesítették az érdekelt felek. így azután nem hatott meglepetésként az új program sem: hazánk és a Szovjetunió. 1980-ig, több mint 16.5 milliárd rubel értékű árut szállít egymásnak.

Export - import

Tekintsük át — ha csak vázlatosan is — az előttünk álló öt év export- és import feladatait. Kivitelünk legfontosabb fejezete a gépipari termékek listája. 1980-ig évente több mint 6000 autóbuszt, 300 portáldarut, megközelítően 60 hajót és 75 úszódarut, számos élelmiszeripari és vegyipari gépsort adunk át partnerünknek, cserébe — annyi más között —, 15 ezer ZIL teherautóért, 200 ezer személygépkocsiért, 35,3 millió tonna kőolajért és 6 millió tonna kőolajtermékért. Változatlanul jelentős köny- nyű- és élelmiszeripari kivitelünk, egyedül a Tannimpex külkereskedelmi vállalat 66 millió cipőt értékesíthet a szovjet piacon.

Ismerjük az arányt: 380—390 milliárd forintot kitevő évi nem- -izeii jövedelmünk- ■ több mint • • 40 százalékát a külkereskedelem ■ csatórháin realizáljuk, i -Ugyanakkor legjelentősebb partnerünk a

Szovjetunió, és összes forgalmunk egyharmada e relációra esik. így azután minden 100 forintunkból 13—14 forint a magyar—szovjet árucseréből származik. Ennek az igen jelentős összegnek az előteremtése új és új módszerek alkalmazását követeli.

Hosszú távon

Gazdaságainkat egyre több hosszú távú kooperációs szerződés köti össze, olyan megállapodások, ' amelyek nyomán a naturális árucsere helyébe mindinkább a gyártás- és gyártmányszakosítások lépnek. E fejlett külgazdasági és iparszervezési megoldások korábban sem voltak ismeretlenek együttműködésünk történetében, gondoljunk csak a timföld-alumíniumipari, vagy a Zsiguli-kooperációra. Ám mostanában, a magyar és a szovjet kormány tudatosan szorgalmazza az ilyen típusú átfogó egyezmények megkötését, amelyek nélkül ma már nincs hatékony termelés, ütőképes, modern gazdaság.

Az elmúlt esztendő végén Moszkvában 14 államközi egyezményt írtak alá országaink vezetői. Eszerint hosszú távra ösz- szekötctték a gépipar, az energetikai ipar, a mezőgazdaság több ágazatának fejlesztési programját. Egyebek között 1980-ig — szakosítva —, 300 millió rubel értékben szállítunk szovjet partnerünknek automata távbeszélő faluközpontokat, átviteltechnikai és mikrohullámú berendezéseket, URH-rendszereket. A magyar ipar öt jelentékeny ipari bázisa, a Beloiannisz, a Magyar Hajó- és Darugyár. a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, a Csepel Autógyár, továbbá a Ganz-MÁVAG a jövőben igen szoros kapcsolatokat épít ki a szovjet fejlesztő intézetekkel. az ipari és külkereskedelmi egyesületekkel. E program jegyében máris megkezdődtek a «nagyszabású rekonstrukciók,' termelésbővítő-'beruházások. Csepe-. len például' —1 rövidesen —már 20 ezer sebességváltóhoz szükséges alkatrész készül, a Ganz- MAVAG-ban pedig kibontakozik a motorvonatok háromoldalú — magyar—szovjet—csehszlovák — kooperációja.

Milliós értékek

És most, a Budapesten befejeződött magas szintű tárgyalásokon, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 17. ülésén, ugyancsak e program jegyében írtak alá két újabb kormányközi és öt tárcaközi megállapodást. Közülük a legjelentősebb dokumentum kétségkívül a hazánk területén létesítendő 4, összesen évi 7.8 millió tonna kapacitású szénbánya közös építéséről szól és arról, hogy országaink együttes erővel építenek fel Bicske közelében e.;v 1500 megawattos hőerőművet. Hazánk jelenleg annyi energiát használ — 25 milliárd kilowattórát —, mint amennyit 1910-ben az egész világ, és évente 6—7 százalékkal növekszik az ipar, a lakosság igénye. A KGST-orszá- gck által létrehozandó közös vil- lamosenergia-bázis' kialakítását segíti a már épülő 750 kilovoltos távvezeték is Vinnyica és Albert irsa között. Ugyanígy, energiagondjainkat csökkenti az az újabb egyezmény is, amelyet a közös olefinprogram keretében kötöttünk. Üj ásványolajtermékeket szállító vezeték épül a szovjet határtól a Tiszai Kőolajfinomítóig. .

Milliós értékű anyagok, árukészletek, részegységek cserélnek gazdát, előre összehangolt hosszú távú és éves tervek alapján. Gazdaságunkat ezernyi e1- téphetetlen kötelék fűzi a szovjet tudományhoz, iparhoz, kereskedelemhez, mint ahogy a szovjet gazdaság is mind erőteljesebben támaszkodik a magyar gyárak munkájára. Kölcsönös érdekünk ez a mind szorosabb együttműködés, s kölcsönös előnyünkre, szolgálj a határainkon átívelő kooperáció és szakosítás további kiteljesítése.

B. I.

Múzeum - magángyűjteményből

Beásó János kecskeméti festőművész nagyértékű népművészeti, valamint egyháztörténeti tárgyakat gyűjtött össze pályafutása alatt, amelyek közül sokat védetté nyilvánítottak. A gyűjteményt a művész felajánlotta a városnak, amely havi életjáradékkal honorálja az értékes ajándékot. A gyűjteményt a közönség még az idén megtekintheti a felújított Klapka-házban.

nníTNÉZÖBEN

BOL V>f^í7ŐBElS

E CÍM ALATT a nyájas olvaso általában arról kap tájékoztatást, mi az, ami a boltban egyébként is látható, megtalálható. Nem ilyen szándék vezérelt, amikor boltnézőbe indultam, hanem az, ami egyébként bosszantja, in- gerli a vásárlókat. Talán vétek a kötelező szerénység ellen — egyéni benyomásaimat, észrevételeimet közlöm — mégis vállalom ennek kockázatát, annak ellenére, hogy nem vagyok gyakorló háziasszony, csupán beszerző.

Térjünk a lényegre. Az eset bármelyik megyei városban — Kecskeméten, Kiskunhalason, Baján, Kiskunfélegyházán vagy Kalocsán — megtörténhet.

ÖNKISZOLGÁLÓ élelmiszer- bolt. A polcokon roskadásig az italáru, köztük üdítő és pálinka, tejport keresgélek. Az eladó fiatal férfi, a rejtvényfejtő kíváncsiságával vizsgálja, mikor lelek az általam keresett árura. Láthatóan élvezi tájékozatlanságomat, de meg sem mozdul, nem kérdezi, mégis mit keres a kedves vevő. Amikor megszólítom, akkor sem mozdul meg, csupán fejével int: ott lenn a kosárban, s máris egy másik vásárló tájékozatlanságában gyönyörködik.

Ugyanez az élelmiszerbolt a kenyerespult túlsó oldalán kékre festett szemhéjú, tizenéves lány kolléganőjének kínos részletességgel meséli el tegnap esti randevújának történetét. Állok a pult előtt, mögöttem még jó né- hányan, s türelmesen várakozunk, várjuk a csattanót, azaz pontosabban a történet befejezését, azt, hogy az ifjú kereskedőjelölt a vásárlókra is időt, figyelmet fordítson. Zörgünk kosarainkkal, mire az ifjú szépség megvető pillantással mér végig bennünket, s aztán megkérdezi: „Mit óhajt?”, de olyan hangsúly- lyal, mintha ezt kérdezné: Mi kell? A kérdésben benne van az Irántunk való teljes megvetése. A pénztárnál tolongunk már, a 'szennyes műanyagkosárban óvatosan tologatjuk az árut, amelyet sikerült összeválogatunk, ügyelve arra, hogy a Hypó ne érintkezzen a kenyérrel. A pénztárosnő a vásárlók feje felett kolléganőjével beszélget. 9 közben üti a számológépet. „Tudod, cuki kis blúz, elől hímzett, de a karöltőie nem sikerült... Harmincnégy húsz”, dobja bele az előttem álló kosarába a blokkot, s tovább beszél a blúz mellbevarrásáról. s közben a hypós üveget rádobja

a süteményre, s az ultras zacskót a kenyérre ...

HÜSBOLT. Előttem húszán állnak türelmesen topogva. A henteskampókon karmonádlik függnek szépen sorban. Csak kar- monádli és semmi más. Az egyik vásárló mégkockáztatja: „Oldalast szeretnék”. A hentes el sem mosolyodik, nem dühöng, csupán lakónikus rövidséggel kijelenti: „Nincs”. Érdekes, morfondírozok, nálunk csak olyan sertéseket nevelnek, amelyeknek csak karajuk van, combjuk, fejük, oldalasuk nincs, nem is beszélve a belsőségről, amely valahol a vágóhíd és az üzlet között eltűnt. Akad azonban olcsóbb húsfajta is, de azt nem a boltban, hanem a raktárban mérik ki, az oda bejáratosoknak.

ILLATSZERBOLT. Kellemes illatok, s figyelmes kiszolgálás. Kecek Caola-szappant keresek, az eladó mondja, hónapok óta nem kapnak, da ajánlhat helyette mást. Nemcsak az illatfelhőben úszom, de magamban a boldogságban is, mert lámcsak, itt még tudják: a vásárlókból élnek. Igaz, a hölgy, aki kiszolgál, kinőtt már a tinédzserkorból.

DIVATÄRUBOLT. Nyári férfiinget keresek, 42-es méretben, többet is, kockásat, csíkosat. Az eladótól kérdezem szerényen, kaphatok-e ilyet? Valahova mögém réved _ a tekintete, talán az ablakon bámul ki, vagy tán a mögöttem álló vállas ifjú alakját méregeti, de nekem csak fog- hegvről veti oda; „Nincs”, s áll némán, tovább révedezve a semmibe, meg sem próbál rámsózni néhány zsebkendőt, netán alsónadrágot, nyakkendőt. Ugyanígy járok a háztartási boltban, ahol haihálót keresek, s még az eladó azzal gém töltötte az ideiét, hogy közölje velem, mikor várnak ilyen árucikket.

A kedves olvasó bizonyára most azt gondolja, vajon mi újat mondott nekünk e sorok íróla. hiszen naoonta ugyanezt éliük végig. ezért mérgelődünk, bosszankodunk. ezt kifogásoljuk baráti körben és hivatalos helyen. Nos. valóban, sommi ólat nerri mondtam. n®m Is mondhattam, mart o ténvek makacs dolgok, p. ezek tómm Pcnrtnri gscrvofl^n pcfvpP lPH- kíváncsi • vrr !11pt*Vosek. kp- resk^dplm? osztói vnV óc irámrft* S7Prvek. o kereskedőim! vállalatok vezet*! meddig tiTyjjj hpcw ezek a tények ilyen makacsul tartsák magukat?

Gémes Gábor

A prágaiak Prágáért - az V. ötéves tervben

A nyári hazai és. külföldi turnusok fő célja a nyelvi továbbképzés. Előadásokat hallgatnak az adott nyelv irodalmából, előadásokkal kombinált konzultációk témája lesz a két ország gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatainak számos kérdése. Megismerkednek a nemzetiségi iskoláink pedagógusai a vendéglátó ország nyelvtanító pedagógiai módszereivel is.

A CSKP prágai városi bizottsága összegezte azokat az eredményeket, amelyeket az V. ötéves terv időszakában értek el a csehszlovák főváros lakói különböző felajánlásaikban. A mozgalom jelszava a következő volt: „A prágaiak Prágáért — az V. ötéves tervben”.

A beszámolóból kitűnt, hogy az 1971—1975-ös időszakban Prága lakosai 141 millió órát dolgoztak a város fejlesztésén. Ezzel a munkával gyakorlatilag négy középületet, 12 kulturális- és klubhelyiséget, 368 játszóteret, 3

óvodát, 112 tornatermet, vagy kisebb pályát, 7 uszodát. 4 nagy sportcsarnokot, 23 új vásárlóközpontot és a városi közlekedési hálózatban 114 új megállót létesítettek.

A mozgalom tehát rendkívül sikeres volt.

A lámáktól a hőerőművekig

3. Város a Hará völgyében

A száraz, kietlennek tűnő sztyeppében, mintha gyerek húzta volna zöld színessel, kanyarog a Hará. Az. Altáj hegység forrásaiból, havából táplálkozik, friss, tiszta és gyors vize nagy ívekkel lohol a helyenként holdbéli tájon át az Orhon folyóba. Ez a félkaréj itt várost ölel körül: Dahrant. Valaha itt haladt át északról délre, az Altáj zöldellő hegyoldalaitól le a Dél-Gobiig a karavánút. onnan is tovább, Kínába és onnan vissza fel Északnak, Szibériának. Nagyon jó szándékú becsléssel ezer lakosa, ha volt még a negyvenes—ötvenes évek elején Is, nem számítva persze a soha meg nem számolható és minek is megszámolt nomád mongolokat, akik jöttek, felverték jurtáikat, aztán egy nap reggelén eltűntek az európai mértékkel mért óriási távolságok mélyén. Hogy újak jöjjenek és megint felszedjék a jurtát, hajtsák tovább a víztől, itteni legelőtől megerősödött állatokat.

Az időnek itt nem sok értelme volt. A fűváltásnak igen. Az el- lés időszakának is. De a naptári napoknak, éveknek, dátumoknak semmiféle jelentőségük. Mert nem is volt rá szükség.

Darhan ma 40 ezer lakossal büszkélkedhet és az óváros mellett egy újjal, modern várossal, bevásárlóközponttál, kórházzal, mozival, most épülő és az őszszel, a város, az új város megalapításának 15. évfordulójára átadásra kerülő színházzal és újabb mozival. Műszakiakkal és orvosokkal, pedagógusokkal és szakmunkásokkal. szállodákkal és szállodásokkal. Darhan a szó legeurópaibb értelmében város amely úgy nőtt ki a sztyeppén, mint jó eső után a zamatos erdei gomba. Az ország második városa, második ipari központja, bár ebben már most. versenyre kel Ulánbátorral. Mongólia 18 megyéjéből jöttek ide és telepedtek le, elsősorban a fiatalok, így hát aligha véletlen, hogy e fiatal országban is a legfiatalabb átlagéletkorú lakosság itt él, ebben a nyüzsgő városban.

De Darhan más szempontból is érdekes: talán itt mérhető le leginkább á szocialista országok összefogása és segítése. Ahány gyár, üzem, annyi náció segítette építését és segíti ma is az ott dolgozó mongol szakemberek képzését. A cementgyárat, amely évi 200 ezer tonna kapacitással dolgozik, a csehszlovákok építették, a szőrmekikészítő üzemet, ahonnét a világ minden tájára eljut a csodálatos mongol szőrme és bőrkabát, a bolgárok segítségével épült fel, a szovjetek különösen a szénbányászatban nyújtottak óriási segítséget, de ott a lengyel, az NDK-munkások keze nyoma is a városon. És ott van természetesen a magyaroké is. Magyar tervek, magyar szak9 Magyar segítséggel épült a darhani vágóhíd és hűtőház. Képünkön Mijaszuren, a gyár igazgatója.

(A szerző felvételei)

emberek irányítása szerint épült fel a jelenlegi 750 főt dolgoztató húskombinát.

Mijaszuren, a gyár igazgatója és Kovács Ernő magyar szaktanácsadó, „civilben” közgazdász és gépészmérnök, mutatja be és vezet körül bennünket az impozáns gyárban, ahol a legkorszerűbb normák és a helyi ízlés figyelejnbevételével folyik a vidék állatállományának feldolgozása. Jelenleg is harminc magyar szakember dolgozik itt, ugyanakkor 56 mongol szakemberjelölt tanul nálunk, ismerkedik a korszerű hentesmesterség titKaival. Egy jellemző adat a húskombinát méreteire: 46 ezer marhát, 370 ezer birkát és kecskét, valamint 2500 lovat dolgoz fel június közepétől december végéig, hogy aztán a „téli” hónapokban a készletekből húskészítményeket állítson elő.

— A gyár teljes termelése több, mint hetvenmillió turgik értékű lesz évente, 1980-ra. Tavaly nagyjából ennek még csak a felét termeltük. Ahogyan haladunk előre az években és a szakértelemben, úgy lesz Darhan az ország legnagyobb húsipari üzeme — büszkélkedik Mijaszuren, az igazgató.

— A munkaerő nagy gond. Nagy még a munkaerő-vándorlás, nehezen szokják ezt a sajátos munkát, de lassan-lassan már alakul az a törzsgárda, amely a munka minden területén magas színvonalon lesz képes majd irányítani és dolgozni — teszi hozzá Kovács Ernő.

Pár év múlva ezer ember dolgozik majd itt. Ezer olyan munkása a gyárnak, akiknek egy része ugyan megtanulta már a szakmát, megszokta a szervezett munkafegyelmet, de ahol a többség csak tegnap lépett be a gyárkapun, a kerítések és falak közé. a nyolcórás műszakra — tegnap lépett be az időbe, az időnélküliség világából.

A gyár mellett apró, mokány kis lovak kikötve. Lehajtott fejjel, megingathatatlan türelemmel várják a műszak végét, hogy gazdájuk megjöjjön, nagyot szusszanjon és felpattanva hátukra, belevágtasson a tág horizontú világba. Gy. G.

MQNG őttÁ fű tlJEGYZETEK