Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1916. junius 10. A pártcsoportok kezdeményezték A bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet több, mint 5 ezer hektáron gazdálkodik mintegy ezer taggal, akiknek fele nyugdíjas és járadékos. Harmadik esztendeje már, hogy a nagyközség három közös gazdasága egyesült. Azóta meg­gyorsult a gazdálkodás fejlődésének üteme, de az a tény, hogy egyre nő az idősebb tagok száma, szükségessé teszi a további korszerűsítést. Ez az egyik ok csupán, a másik, hogy a hozamok növelésére még nagy lehetőségek vannak, ko­rántsem aknázták ki az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékokat. Ez utóbbit a közös gazdaság pártszervezetének tagiai többször elmondták már pártcsoportérte- kezleteken. Kollár Józsefné, a pártalapszervezet titkára hangoz­tatja, hogy sok kezdeményezés indult el a pártcsoportok részé­ről. Szorgalmazzák többek között az önelszámoló ágazati rendszer­re történő áttérést, amely a gaz­dálkodás korszerűsítésében nagy előrehaladást jelentene. — A termelési rendszerek le­hetőséget adnak a hozamok gyor­sabb növelésére, a tudomány eredményeinek a gyakorlatban történő azonnali alkalmazására. Ezért pártcsoportüléseken napi­rendre tűztük ezt a témát is — tájékoztat. Magyarázatképpen hozzáteszi: — Eddig a nádudvari termelő- szövetkezet által kezdeményezett KITE nevű termelési rendszernek voltunk tagjai. Az idén csatla­koztunk a Bácsalmási Állami Gazdaság napraforgótermesztési rendszeréhez, valamint a szegedi kenderfeldolgozó vállalat közre­működésével létrehozott korszerű termelési módhoz. Négyszáz hek­táron termeljük a rostnövényt. Szalonnás Mihály, a termelő- szövetkezet elnöke is bekapcsoló­dik a beszélgetésbe: — A kender hozza nálunk a legtöbb jövedelmet. Az utóbbi években mintegy 30 százalékkal emeltük az egy hektárra jutó ter­mést. Tavaly 97 mázsát takarí­tottunk be hektáronként. A párt- és a gazdasági vezetés jól együttműködik a célok meg­valósításában. Kollár Józsefné azt is elmondja, hogy a pártcso- port-értekezleteken a korszerűsí­tés különböző lehetőségeit latol­gatták. Egyik ilyen jövőben meg­valósuló téma a sertéstelep re­konstrukciója. Tavaly 4500 hízót adott a telep, az idén körülbelül szintén ennyire számítanak. Ha viszont bevezetik az úgynevezett battériás tenyésztési módszert, a kibocsátóképesség 6 ezerre emel­kedik. Nagy elfoglaltságot jelent eb­ben a gazdaságban a pártalap­szervezet titkárának lenni, hiszen 11 pártcsoport működik, amelyek havonta üléseznek. Természetesen a napi munka után tartják meg­beszéléseiket és valamennyin résztvesz Kollár Józsefné. Kétha­vonta tartanak taggyűlést. Ha eh­hez hozzávesszük a pártvezetőségi üléseket, megállapíthatjuk, hogy bizony nem kis feladat hárul a titkárra. A termelőszövetkezet kommu­nista vezetői segítik egymást. Kollektív felelősséget éreznek az V. ötéves tervben kitűzött gaz­• Az aratásra elkészül a ter­ményszárító és a raktár. (Szilágyi Mihály felvétele) daságpolitikai célok eléréséért. A tervek megvalósítása során azonban gondok is jelentkeznek. Az egyik legbosszantóbb az ál­landó alkatrészhiány. Az elnök elmondja, hogy ez nehezíti az aratási felkészülést is. — Jó termésre számítunk ga­bonából. Ha az időjárás nem ront a jelenlegi kilátásokon, el­érjük a tervezett hozamokat. Könnyíti a munkánkat, hogy aratásra elkészül az új szárító- berendezés és felépítünk egy 300 vagonos raktárt is. A követke­ző években új gépműhelyt és üzemi konyhát létesítünk. A tervek, elképzelések megva­lósításában nagy segítséget adtak azok a beszélgetések, amelyeket a tagkönyvcserék előkészítése so­rán a párttagokkal folytattak. Közelebb kerültek egymáshoz, de egyúttal információkat is szerez­tek. Számos javaslat hangzott el, amelyeket hasznosítani akarnak a gazdálkodásban! Ez is áhhoz a következetességhez tartozik, amely már eddig is jelentkezik a pártszervezet vezetésében. A pártcsoportértekezleten hozott határozatokra, észrevételekre, ja­vaslatokra a következő ülésen visszatérnek. Jelzik, hogyan si­került megoldani a feladatokat, illetve mi az akadálya annak, hogy nem tudták megvalósítani az elképzeléseket, javaslatokat. Ez a következetesség a biza­lom légkörét teremtette meg, amely elősegíti, hogy a kommu­nisták még tevékenyebben ve­gyenek részt a gazdálkodást fej­lesztő tervek megvalósításában. K. S. A Megyei Művelődési Központ műsora 1976. június 13—26-ig KIÁLLÍTÁSOK: Emeleti előcsarnok: Sváby Lajos festőművész kiállítása, megte­kinthető: június 26-ig. Földszinti előcsarnok: A Mecsek Fotóklub kiállítása, megtekinthe­tő: június 20-ig. Művészklub: Bizse Jánosné Zs. Kovács Diana szőnyegei, gobelin­jei, megtekinthető: június 20-ig. Felnőttklub: Baranya népművé. szete, megtekinthető: június 20- ig. Kamaraterem: Kiállítás a pécsi Modern Képtár grafikáiból, meg­tekinthető: június 20-ig. HETI MOSOK: Június 15-én, kedden 18 órakor az ifjúsági klubban: A pécsi IXI- LON Rajzfilmstúdió díjnyertes filmjeinek vetítése. Belépés díj­talan. 16-án, szerdán 18 órakor a fo- lyóiratolvasóban: Jelenkor szer­kesztőségi estje. Belépés díjtalan. 16- án, szerdán 19 órakor a szín­házteremben : L. Zikina Lenin- díjas énekés együttesének műso­ra 17- én, csütörtökön 18 órakor a színházteremben: A pécsi amatőr színjátszócsoport: Audiberti: ÁRAD A GAZSÁG művét ma­tatja be. Belépés díjtalan. 18- án, pénteken 17 és 20 órakor a színházteremben: A FONOG­RÁF együttes hangversenye. Be­lépődíj: 35,— Ft. 786 Negyedik kitüntetés A KISZ Központi Bizottsága és más országos hatáskörű szerv által meghirdetett Kiváló ifjúsági klub pályázat 1975. évi szakaszára benevezett ifjúsági klubok többsége a pályá­zati feltételeket a határőr alegységeknél is teljesítette. A ha­tárőrök ifjúsági klubjai közül azonban a legjobb eredmény­nyel a Kossuth Lajos ifjúsági klub tagjai dicsekedhetnek. Ez a klub ugyanis kétszer aranykoszorús és kétszer kiváló klub kitüntetést kapott. Bakondi György határőr fő­hadnagytól, a pártalapszervezet titkárától és a KISZ-vezetőségi tagoktól megtudtuk, hogy ifjú­sági klubjukban a pályázat meg­hirdetése óta folyamatosan több szakkör is működik, amelyek tartalmas tevékenységükkel je­lentős mértékben járultak hozzá a határőrök neveléséhez, vala­mint a fiatalok honvédelmi is­mereteinek gyarapításához. A mozgalmi munka irányítói el­mondták, hogy a politikai szak­körük segítséget nyújtott és nyújt a katonáknak az MSZMP, valamint a baráti országok párt- kongresszusa határozatainak megismertetéséhez, a KISZ-ha- tározatok megértetéséhez. A szakkör tagjai a rajoknál és szakaszoknál segítik a határőrök politikai képzését, tájékoztatá­sát, a határőrizet szilárdságá­nak, a határrend biztosításának és a határállomásokon a magyar és külföldi állampolgárok átlép- tetése politikai jelentőségének magyarázását. Az irodalmi szakkör jól szer­vezett és tartalmas munkával mindenekelőtt a katonák kultu­rális nevelését, szabad idejük célszerű kihasználását, szórako­zásukat segíti. Könyvpropagan­dájuk hatására minden katoná aktív tagja az olvasó mozgalom­nak, látogatója a színháznak, filmszínháznak. Eredményesen dolgozik a katonai szakkör is, amely mind a laktanyában, mind a laktanyán kívül mérhető eredménnyel segíti a honvédel­mi nevelést. A határőrök köré­ben sokoldalúan, színes és válto­zatos formában mutatják be a baráti hadseregek életét, a szo­cialista fegyveres szervek cél­ját, feladatait, a fegyvereseknél végzendő nevelő munka tartal­mát, formáit és módszereit, va­lamint felszerelésük minőségét és hatékonyságát. Tablók, ma­kettek készítésével segítik a ka­tonai tantárgyak mélyebb meg­értését, a fegyvertípusok alkal­mazásából, kezeléséből vetélke­dőket szerveznek. Minden év­ben jelentős szerepet vállalnak az úttörők honvédelmi nevelésé­ben. az úttörő-határőr zászló­aljak szemléjének előkészítésé­ben és lebonyolításában. S nemcsak a politikai, irodal­mi, katonai szakkör, hanem a barkács, sport és más szakkörök is megfelelő színvonalon dolgo­zik. A Kossuth Lajos ifjúsági klub össztevékenységét ismerve tehát joggal mondatjuk ki: a klub tagjai megérdemelten kap­ták meg a negyedik kitüntetést is. G. B. Az első helyen • A zöldségárakról be­szélgettünk a szerkesztő- ségoen mezőgazdász isme­rősünkkel. Egy közgazdász is hozzánk csapódott, s mi­re észrevettük, rögtönzött ankét kerekedett az alkal­mi tárnáról. A kiinduló­pontot egy háziasszony levele szolgáltatta, aki leírta, hogyan ke­rült neki egy vasárnapi borsóle­ves — minden alapanyaggal együtt — ötven forintjába. „Ma már nem meglepő — így hangzik a levél néhány sora —, hogy hat­hét forintot fizetünk néhány szál zöldségért, sárgarépáért, levesbe- valóért. Holott, emlékszem, ta­valy, vagy tavalyelőtt azt írták az újságok, hogy néhol a gazda­ságok a jószággal etették föl a sárgarépát. „Azt firtatja a levél­író, hogy a termelők a hibásak, vagy a kereskedelem, esetleg az állami ösztönzéssel van baj. Akár így, akár úgy, mindenképpen a fogyasztó látja kárát, aki leg­többször azonos a kispénzű mun­kásemberrel, alkalmazottal, a bérből és fizetésből élőkkel. • A vita messzire kanyarodott, mint ahogy mostanában szakmai és politikai fórumokon egyaránt nagyon sok szó esik a zöldség- termesztés gondjairól, az egész kérdés kezelésének módjáról. Mert abban mindenki egyetért, hogy a lakosság „zsebe" nagyon érzékeny a piaci árakra, s a haj­dan filléres konyhai főznivaló tetemes áremelkedése nem csupán „ökonómiai", gazdálkodási kér­dés. Annál meglepőbb, amikor a termelési irányítók közül egye­sek kijelentik: „Nincs mese, csak azt termelünk, ami kifizetődik.” Nem yitá9, hogy „kifizetődik” ailatt a nyereséget jobban növelő termékféleséget, s nem azt értik, adni „éppen csak” jövedelmező. Ilyenkor az önelszámolással ha­dilábon álló üzemek vezetői is csodálatos leleményességet árul­nak el abban, hogy mi mindent lehet „ráterhelni” arra a bizo­nyos fajta növényre, aminek a termésétől szeretnének megsza­badulni. Ha aztán sarokba szo­rítják őket. a nyomaték, s a „gyengébbek" kedvéért még hoz­záteszik : „így kívánja a nép- gazdasági érdek!" A dolognak ilyesféle leegyszerűsítése, monda­ni sem kell, gyanúsan cseng, s nem valami meggyőzően hangzik az érvek közt a „népgazdasági érdek” pajzsként való előreto- lása sem. 9 Való igaz, hogy messzi va­gyunk attól az időszaktól, ami­kor minden termelőegységnek — a mezőgazdasági üzemeket is be­leértve — államilag előírt és „le­bontott" terveket kellett teljesí­tenie. Ma már a népélelmezés számára nélkülözhetetlen termé­keket is a gazdasági ösztönzés módszerével „tervesítik”, árak­kal és ártámogaltással bírják rá a gazdaságokat, hogy a népgazda­sági érdeknek megfelelően ter­meljenek. De azért ne higgye senki, hogy a szocialista társa­dalom termelési viszonyai között csupán a közgazdasági szabályo­zók adnak útmutatást az „érde­keltségi szintekről” és viszonyok­ról. Ha valáki csak ezeket lesi, akkor könnyen cseréli össze a csoportérdeket az egész ország, vagyis a népgazdaság érdelveivel. Mert adott esetben tényleg előfordulhat, hogy — mondjuk — a krumpli, vagy a sárgalrépa termesztése egy adott gazdaságban nem túlságosan nye­reséges, de országosan a lakos­ság érdeke mégis azt kívánja, hogy ezekből minden idő­ben megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre. A gazdaságok ter­melési kedvét az anyagi ösztön­zés természetesen fellendítheti, de okozhat átmenetileg túlterme­lést, is, ha a piaci lehetőségek­ben vagy aiz átvételnél zavar áll be. Egyszóval semmiféle okos és előrelátó „szabályozás" sem ké­pes a kockázattól teljesen megvédeni a termelőüzemeket. A zöldségféléknél maradva — akkor is termelni kell, ha ta­valy „befuccsolt" vele a gazda­ság, és keresni a módját, hogy ne járjon rosszul a termelő, s ne rontsa az általános életszínvona- • lát semmilyen téren a termelési kedv lanyhulása. Más oldalról nézve, hogy miből mekkora a gazdaság vetésterülete, azt nyil­ván eldöntik a helyi körülmények: talajadottság, munkaerőhelyzet* szállítási lehetőségek és nem utolsósorban a jövedelmezőség. De ebből a felsorolásból soha ne maradjon ki — S ne is szoruljon az utolsó helyre — ez a. mondat: a lakosság ellátása!­• Magyarán szólva: első he­lyen a szocialista társadalom össznépi érdeke álljon, s ne cse­rélje fel senki a megvalósítás eszközét a céllal. Eszköz ez esetben a termelés, a hozzáveze­tő út egyengetője a gazdasági ösztönzés, de acél az emberek állandóan javuló életszínvonala, biztonsága és jó közérzete kell legyen. Így válik a „zöldségügy” is politikai, társadalmi kérdéssé, s ezért nem lehet legyinteni a há­ziasszonyi zsörtölődést hallva, hogy mindez csak szűklátókörű „szatyorpolitika.” 9 Rögtönzött ankétünkön ilyes­féle megállapításokig jutottunk el. Hogy ettől még nem lesz több kertészeti termék a boltokban — ez bizonyos. De azt is tudjuk, hogy ha eredményt akarunk el­érni, a szemlélet megváltoztatá­sával kell kezdeni. S az is fon­tos, hogy minderről őszintén be­széljünk és kertelés nélkül, reáli­san, a hibákat sem elhallgatva. Abban a reményben, hogy egy év múlva mindezt már nerri kell új­rakezdeni. F. Tóth Pál Sóskúti kocka Termel a kámai auíqgyar SG n9-snm 9 A Pestvidéki Kőbánya Vállalat sóskúti kőbányájában néhány he. te új gépek dolgoznak. A Szovjetuniótól vásárolt hat darab nagy teljesítményű blokkvágó fűrészgépből kettő már elkezdte a ter­melést. Műszakonként 800 darab kőkockát vágnak. Az idén két­millió darab mészkőblokkot fognak kitermelni. • (MTI-fotó — Fehér József — KS) Külkereskedelmi cserearány A cserearány (terms of trade) olyan mutató­szám, amely az export-import árarányokat vizsgálja és amelyet az export és az import árindexeinek viszonya, hányado­sa fejez ki. Azt vizsgálja és mu­tatja ki, hogy meghatározott idő­szakban, valamilyen bázisévhez képest a kiviteli vagy behozatali árak milyen mértékben nőttek. Ha a hányados nagyobb egynél, akkor az exportárak nőttek job­ban, ha kisebb egynél, akkor az import drágult jobban. Ha a mu­tató egyenlő eggyel, akkor az ex­port termékek és az import ter­mékek áraiban bekövetkezett vál­tozás azonos mértékű volt. A cserearányok vizsgálata a ke­reskedelmi és a fizetési mérleg elemzése szempontjából nagy je­lentőségű : nélkülözhetetlen esz­köz a külkereskedelemben, a vi­lágpiacon érvényesülő ártenden­ciák felméréséhez, illetve felbe­csüléséhez. A cserearányok alakulása je­lentősen befolyásolhatja eev-eev országban a gazdasági növekedés menetét. A külkereskedelem ugyanis fontos gazdaságnöveke­dési tényező, amennyiben a cse­rearányok alakulásától függően nyereséget, vagy veszteséget okoz a külkereskedelmet folytató or­szág számára. Ha egv ország nö­velni tudja a külkereskedelemből származó bevételeit és nyeresé­gét, akkor erősödik felhalmozó­képessége, s ezzel gyorsítani tud­ja a gazdaság fejlesztését. A cse­rearányromlás hatása és konzek­venciája ellenkező előjelű. A külkereskedelmi cserearánya közelmúltig — a számunkra ál­talában kedvező világpiaci árten­denciák következtében — nem okozott gondot, sőt az alacsony nyersanyagárak gazdasági előnyö­ket nyújtottak. Az utóbbi két esztendőben hátrányunkra válto­zott a külkereskedelmi cserearány, amit az V. ötéves terv időszaká­ban azzal kell ellensúlyoznunk, hogy a megtermelt nemzeti jöve­delem néhány százalékát — ex­port formájában — külföldön kell felhasználnunk. A !JüX'V:)l kongresszusraiirtuj.vf'a küldöttek tájékoztatására — a Szovjetunió minden részéből ér­keztek munkasikereket bemutató termékek. A küldöttek és a ven­dégek e bemutatón a sok értékes tárgy között talán mégis a kámai autógyár tehergépkocsijait szem­lélték a legnagyobb érdeklődés­sel, hiszen bennük jól tükröző­dött az elmúlt öt esztendő gazda­ságépítési munkájának eredmé­nyé. A XXV. kongresszuson hozták nyilvánosságra a nagv beruházás programját és nem egészen ,fél évtized alatt a tervekből valóság lett. Olyan sikert ért el a szovjet autóipar — ki tudja, hányadszor —, amire világszerte felfigyeltek. Ma már csak történelem: amikor az autókirály Ford unokája Moszkvában tárgyalt és megmu­tatták neki a kámai autógyár tervét, elképzelhetetlennek tar­totta, hogy ilyen rövid idő alatt megvalósítsák, A kámai autógyár fő_ konve- jorsora már programszerűen mű­ködik — mondotta Lev Boriszo- vics Vasziljev vezérigazgató. — Egyelőre naponta három 20 ton­nás tehergépkocsi gördülj le a fu­tószalagról, vagyis teljesítettük a feladatot: öt év alatt megkezdtük a termelést — húzta alá a vezető. A kombinát egyik sajátossága, hogy a hárommillió hektárnyi te­rületen összpontosul az autógyár­tás egész folyamata. A Kamaz csak nyersanyagokat kao az or­szág más vidékeiről, itt dolgoz­zák fel acéllá, s itt készülnek a tehergépkocsik alkatrészei, tar­tozékai is. A termelési cél évente 150 ezer tehergépkocsi és 250 ezer motor kibocsátása. — Ekkora mennyiséget a világon egyetlen autógyár sem produkál egy esz­tendő alatt — hangsúlyozta Lev Vasziljev. A beruházási munkálatokban részt vett1 a Szovjetunió vala­mennyi autógyára. A moszkvai ZIL-gyár készítette pl. a Kamaz modelljét, sőt a prototípust is ott gyártották. A moszkvai testvér­üzem a szakemberek kiképzésé­ben is sokat segített. Bekapcso­lódtak a programba a szocialista országok vállalatai is. — Magyarországról pl. több mint száz automata próbapadot vásároltunk a tehergépkocsik mi­nőségellenőrzésére. A nyugati cé­gek is sok berendezést szállítottak a beruházáshoz — mondotta B. Vasziljev —, de az ő közreműkö­désük csak a tervek gyorsabb megvalósítását tette lehetővé. A kámai autógyár célkitűzése a termelés mielőbbi bővítése: 1980-ban már naponta 600 teher­gépkocsit gyártanak majd. F. A. it iles

Next

/
Thumbnails
Contents