Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
A munkaerő-gazdálkodásról és a szakmunkásképzési törvény végrehajtásáról Karakas László beszámolója az országgyűlésen _ A szocialista társadalmi rend alapja a munka. Ezt rögzíti nép- köztársaságunk Alkotmánya, kiemelve az állampolgárok munkához való jogát, amelyet államunk a „népgazdaság termelőerőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerő-gazdálkodással valósít meg”. Az elmúlt években jelentősen növekedett a társadalmi termelés; és a termelékenység, bővültek a társadalom termelőerői, erősödött a termelési viszonyok szocialista jellege, gyarapodott a nemzeti vagyon. A termelés bővülésével összhangban rendszeresen emelkedett népünk élet- színvonala. A munkanélküliség a múlt emléke, jelenünk gondja a teljes foglalkoztatás körülményei között előállt munkaerő- hiány, amelynek hatását nap inint nap érezzük. Jó szervezéssel kell pótolni a hiányzó munkaerőt Az utóbbi években a pótlólagos munkaerő-források kimerülésével a tercier ágazatok létszámnövekedését egyrészt a mezőgazdasági létszám csökkenése, másrészt az tette lehetővé, hogy az ipari összlétszám csak mérsékelten növekedett. Az 1970— 1975-ös években az ipari termelés növekedésének már 97 százaléka a termelékenység növekedéséből állt elő. A foglalkoztatottak számának növekedése a III. ötéves tervidőszakban még 345 ezer volt. Ez 1971-től 1975- ig 100 ezerre mérséklődött. Az V. ötéves tervidőszakban pedig már legfeljebb 50—60 ezer fős növekedésre számíthatunk. A helyzet ilyen alakulásában, a munkaerőforrások szűkülése mellett a munkaerő-gazdálkodás ismert gyengeségének is szerepe van. Többek között annak, hogy a munkaerő-tervezés — az ágazati, a területi, a vállalati munkaerő-gazdálkodás — sem kielégítő színvonalú, s annak, hogy az üzem- és munkaszervezési tevékenység még mindig viszonylag alacsony fokon áll. Az irányító, fejlesztő és gazdálkodó szervezetek nem mindenkor és nem eléggé voltak tekintettel arra, hogy több a munkalehetőség, mint á rendelkezésre álló munkaerő, s . hogy a dolgozók egy részét nem a népgazdaság szempontjából elsődleges, fontosságú területen, illetve szakmai összetételben foglalkoztatják. Jelentősen csökkentették a társadalmi munkaidőalapot az utóbbi években hozott — egyébként nagy társadalompolitikai jelentőségű — munkakörülményt javító és szociálpolitikai intézkedések, amelyekre ország-világ előtt büszkék lehetünk és vagyunk is. Ilyen a heti munkaidőcsökkentés, a gyermekgondozási segély bevezetése, illetve kiterjesztése, valamint a nyugdíjkorhatár leszállítása újabb munkakörökben. A Minisztertanács ezzel ösz- szefüggésben múlt év decemberében több, a munkaerő-ellátás javítását szolgáló intézkedésre hozott határozatot. Ezek alapján az ágazati minisztereknek meg kellett határozniuk azokat a munkaterületeket, ahol már ez évtől kezdődően csökkenthető a létszám. A vállalatoknak és sző-, vetkezeteknek ki kellett dolgozniuk a munkaügyi intézkedések végrehajtásának programját is. Az adminisztratív létszámfelvételi zárlat hatásai 1976. január 1-től lépett érvénybe az igazgatási és adminisztratív-ügyviteli létszámfelvételi zárlat. A rendelet végrehaj-. fásától azt várjuk, hogy lefékezi az indokolatlan alkalmazotti létszámnövekedést, s ha kismértékben is, de javítja a foglalkoztatott létszámarányokat. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy hathatós intézkedéseket tegyünk az adminisztráció egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére. A rendelet megjelenését követően problémaként merült fel az ez évben végző, közgazdasági jellegű felső- és középfokú szakképesítésű, körülbelül 10—11 ezer főből mintegy 7—9 ezer fiatal elhelyezése. E gond megfelelő megoldásáról a kormány külön határozatban intézkedett. A fiatalok múnkába állítása, a népgazdaMásodállások, munkaközvetítés, táppénz 1976-ban került sor a másodállás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigorúbb feltételekhez köti a fő álláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. Korlátozó szabályaival ügyel arra, hogy a másod- és mellékfoglalkoztatások ne képezhessenek indokolatlan, aránytalan jövedelemszerzésre alapot. Ez a rendelkezés nem rqyid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt követeli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősorban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozóktól pedig azt várja el, hogy képességeiket, tuszármazik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és a dolgozóknak. Ezért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ellátást végző vállalatok, intézmények félfogadását, nyitvatartási idejét. Ki kell dolgozni ennek oly/tn rendjét, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Budapesten és több megyében már történtek intézkedések ezzel kapcsolatban, s a kezdeti tapasztalatok biztatóak. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állományba vétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállítására. A jelenlegi, eltérő munkarend fenntartására, ha az különösen indokolt — felügyeleti hatóság javaslata alapján — a Minisztertanács adhat engedélyt. Műszaki fejlesztés, időkihasználás sági érdek és az egyéni érdek összhangja mellett, megoldottnak tekinthető, A létszámfelvételi zárlat pozitív határa mellett kedvezőtleneket is kiváltott. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely rugalmasabban alkalmazkodik az élet állandó változásathbzT'ú j'ggljtá;- sokhoz. Felszabadítható létszám persze, nemcsak a vállalatoknál és szövetkezeteknél, hanem a költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél, intézményeknél is található. Ezért rendelkezett a Minisztertanács e szerveretek munkájának felülvizsgálatáról, munkaerő-megtakarítást eredményező egyszerűsítéséről, a párhuzamosan működő, indokolatlanul széttagolt, valamint a nélkülözhető intézmények; esetleges ösz- szevonásarol. dúsukat mindenekelőtt a fő állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák. A pótlólagos munkaerő-források szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerőfluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. A munkaerő-mozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér-megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentős munkaidő-veszteség Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A munkaerő-elosztást bérpolitikai intézkedésekkel is igyekeztünk befolyásolni. 1976. január 1-vel felemeltük az óvodai és bölcsődei dolgozók, majd ezt kö- ' vetően a papíriparban folyamatos munkarendben és három műszakban dolgozók bérét. A munkaerő-helyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem . elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. — A továbbiakban a munkaerőgazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell ijp^jtckjt^trji.,,,,, ,,,,, Mindenekelőtt- a • munkaerő- szükségletgk,, ,9s?z3V,V .csfl]vken,téQ séf kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeresebbé, általánosabbá tétele, a normamunka megjavítása, az« ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munka- fegyelem megszilárdítása. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkaerő-igényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a mennyiségi, és a szakképzési lehetőségekkel. Ez a tervegyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányzott élő. Ugyanakkor ezt a minisztériumoknak és a tanácsoknak — a megyei és helyi pártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni. További erőfeszítéseket kell tenni a még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segéljr alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunka-vállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt, lehetővé teszik, hogy a gondozási szábadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési; elképzeléseiket;—1és- a munkaerőt felszabadító, illetve pótoló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket, biztosítva uevanakkor a gazdaság vezetéséhez és a munkafolyam matok irányításához szükséges információt.i A jövőbeni intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is, hogy azok ne teremtsenek újabb, s főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli munkaterheket, alkalmazotti munkaerő-igényeket. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett- munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszakpótlékát. A szakmai képzés és továbbképzés jelentősége pul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésrőF 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott. Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés célját korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelésében határozta még. Az új rendszerű Oktatás bevezetésével a munkásosztály, utánpótlását, nevelését a szocialista társadalom igényeinek megfelelően kell biztosítani. A törvény ehhez igazodva szabta meg a feladatokat. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 73 ezer felnőttet — összesén 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. JCözel 600 féle szakKonyv jelent meg. A IV. ötéves tervidőszakban felépült 44 iskola, 33 iskolai tanműhely. 34 kollégium és sok új vállalati tanműhely. Számos iskolában a fiatalok igényeit jól szolgáló művelődési, sportolási létesítmények is épültek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai. elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát mint a régebbi. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül — felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszeréi is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik. így van mód árrá, hogy a.' fiatal szakmunkások lépést tart-, sanak a fejlődéssel, a vállalatok^ elé állított követelményekkel, .j 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. ^I A kiképzett szakmunkásod száma összességében megfelel azr előirányzatoknak. Ezen belül sok; — különösen a nehezen beiskűrfj lázható szakmában jelentkező —■. jogos igényt nem tudtunk kielé-'J gíteni. A mutatkozó hiány pót-i" lása érdekében egyrészt a felnőn? szakmunkásképzésben egy sor* rugalmas, új formát vezettünk: be, másrészt -növeltük a nehéz1 szakmák tanulóinak ösztöndíját. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosi-, tottak teljes megoldást. Az elkövetkezendő időszajg gazdaságfejlesztő intézkedései azg igénylik, hogy az általános isí, kólát végzetteknek legalább 5JK százalékát a szakmunkásképzés^ be iskolázzák be. Naníainkbarr ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában. öt év múlva már csak 75 százaléka ' dolgozik a bizonyítva^ nyának megfelelő szakmában. Ez; részben természetes. Egy részüK továbbtanul, szellemi dolgozóéi válik, más részük társadalmid közéleti tevékenysége révén ke: rül új munkahelyre. Vannak; olyanok is,'‘akik ugyan fizik-;. . munkások maradnak, de neiÍ£ tanult szakmájukat folytatják? Amikor e helyzet megváltoztatás ' sara törekszünk, számolnunk kell bizonyos átcsoportosítási szükségletekkel is. Az indokolatlan szakma-elhagyás megszüntet^, téséért sokat tehetnek a váilaS latok. [9 Az iskolák a képzés eddigL eredményeit a vállalatok közré3 működése nélkül nem valósíthatták volna meg. Fontos állomása 'volt a szakmunkásképzés fejlődésének, hogx 1973-ban a fővárosi és a megyei tanácsok átvették a szakmunkád , képző iskolák közyetlen irányító^ sát. Feladatukat felelősséggel látják el, biztosítják a töretlen feja lődést. Megvalósulnak a törvényben megfogalmazott célok A szakmunkásképzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A jövőben - is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a > törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni. Biztosítani akarjuk, hogy iskolarendszerünk stabil legyen, de nem merev. Rugalmasan alkalmazkodjék a követelményekhez, állítson megfelelő igényeket a tanulókkal szemben, de kerülje a maximalizmust, a túlterhelést. Feladataink sikeres végrehajtása érdekében továbbra is érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkatevékenységék szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát. Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mező- gazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkásképzés. Az Oktatási Minisztérium — mint a közismereti tantárgyak gazdája — 1978- tól korszerűsített tananyagokat vezet be a tantárgyak oktatásához. Ezek segítik a műveltség gyarapítását és a marxista nevelés eredméóyességét. Folytatjuk az intézményhálózat .fejlesztését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi tényezőit. Erre akarjuk továbbképezni a pedagógusokat, és ennek szolgálatába kívánjuk állítani a tudományos kutatást is. Dolgozó népünk támogatja Ja párt politikáját, egyetért az V» ötéves tervben meghatározón gazdaságpolitikai célokkal, no? vekvő aktivitással vesz reszt azok megvalósításában. Az 1976. év eddigi eredményei biztatóak. A minisztériumoktól a tanácsokig, a felügyeleti szervektől a vállalatokig, intézményekig mindenkinek felelősségteljes tennivalói vannak azért, hogy bizj tosítsuk az V. ötéves terv telje* sítésének feltételeit. A gondok ismertek. A megoldásra vonali kozó elképzeléseinket a teljesség igénye nélkül vázoltam a tisztelt országgyűlés előtt. Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok kialaí kításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszereinek a jövőben is olyanoknak kell lenniök, hogy a társadalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembe vegyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Valameny- nyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogáson alapuló cselekvés és fegyelmezett munka folyjék. Ehhez kérjük á pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő támogatását is. i Kérem a tisztelt országgyűlést; a beszámolómat fogadja el. (MTI) :A PARLAMENTI JEGYZET Az első szünetben Egy órával az ülésszak kezdete előtt már ugyancsak mozgalmas kép tanúja a szemlélődő. Az Országház I-es kapuja előtt szép szál termetű kormányőrök köszöntik a törvényhozókat, akik oly sietősen érkeznek, mint... Nos, kimondom: mint odahaza Bács-Kiskun megyében némely tanácsülésre, s egyéb fontos tárgyalásra a későnjövők. Az idő "megbecsülése egyenlő a vissza- hozhatatlanul múló percek gondos beosztásával — gondolom, már odafenn a honatyák üléstermét körülölelő folyosón. Kihasználni az időt az ülésszak kezdetéig — ez sarkallja a képviselőket. Alkalom a tapasztalatcserére, de a választókerület ügyes-bajos dolgáról például a miniszterrel, főhatósági vezetővel való röpke szótértésre is. Tizenegy órakor azonban másodpercnyi pontossággal munkához lát az országgyűlés. Anya és lánya bizalmas kettesben, gondolhatná bárki ha az utcán látná így, együtt Bori Gyulánét és Czégai Valériát — jut eszembe a< szemközt érkező országgyűlési képviselők láttán. Érdeklődésemre azonban máris beavatnak a „titkukba”: Bori Gyulárié felszólalásra jelentkezett; képviselőkéht első alkalommal. Néhány óra múlva övé a szó a törvényhozók vitájában ... A képviselő-asszony azonban maga a megtestesült nyugalom. Érdeklődésemre rokonszenves közvetlenséggel sorolja: — Otthon a gyári ebédlőcsarnokban megtartott .jelölőgyűlés, alighanem az volt a „tűzkeresztségem”. Akkor bizony lámpalá, zas voltam. A ma tárgyalandó törvényjavaslat nekem közelálló téma, benne élek. A javaslatot időben kézhezkaptuk, a csoportülésen pedig a megyei helyzetről jó áttekintést adó tájékoztató hangzott el, így- megvolt az indíték arra, hogy felszólalásra vállalkoztam. Nem szenvedtem hiányt a felkészüléshez való segítségben, nem fukarkodtak ebben a gyári munkatársaim sem! — Érdekes ez — folytatja a szavait —, valamikor a konzervgyárban nemigen foglalkoztak az országgyűléssel. Most meg? Mondtam is nekik: ezelőtt soha nem hallottam itt erről beszelni, vitatkozni. A válasz, persze, hogy én, a közülük való... szóval az érdekeltség. Nekem azért nehéz, mert közvetlenül, nagyon őszintén elmondanak mindent. Nem méricskélik a véleményt. Ezért is meggyőződésem, hogy jogos pél- 5 dául a tanácsi ügyintézés elmarasztalása. Sok ügyes-bajos gonddal jönnek hozzám. Nem hiszem, hogy lehetetlen a kívánság: délután 3—5 óra között is legyen ügyintézés, hiszen a délelőtti műszak kettőkor ér véget. Akinek e miatt kell elmennie a munkából, azt valakivel ■helyettesíteni szükséges, hogy ne maradjon foghíj a szalagon! ■ Olykor elgondolkodom, tulajdonképpen előny, hogy nem ismernek meg a városban. Ha bemutatkozom nem teszem hozzá, hogy képviselő..! Így a közéleti ember tudatos odafigyelésével gyakran tapasztalom, hogy például az üzletekben, ahol tehetik, ha csak 10—20, vagy 50 fillérrel is, de vastagabban fog a ceruza. Amikor szóváteszem — mert tapasztalatból beszélek — még meg is pirongatják az embert. Ilyenformán: „De kicsinyes, legyen boldog azzal a 10, vagy 20 fillérrel”. Hogy odahazí gondolnak-e most-rám? Egy-egy pillanatra biztosan. Most éppen szamóca, dzsem és paradicsom-ivólé megy a vonalon... — Voltak-e sokan érdeklődők Izsákon? — tudakolom a megye legifjabb országgyűlési képviselőjétől Czégai (Valikétól, aki egy héttel ezelőtt az állami gazdaságban dolgozó fiataloknak számolt be KISZ-kongresszusi küldöttként szerzett élményeiről. — Qh, hogyne. Nemcsak izsá- ki fiatalokkal, hanem az építő- táborozókkal is találkoztam. Sokan voltunk. Még énekeltünk is, egy vietnami kis dalt. Nagyon kedves, a kongresszuson tanultuk. Izsák nem is az én választó- kerületem, mégis sok, a képviselői munkámról tudakozó kérdést tettek fel a fiatalok. Odahaza, Lajosmizsén érdekes a munkám. j! Nem a képviselői fogadóórákra jönnek a választók; elmondják az üzletben, ahol dolgozom. Olyan szomorú, hogy sok az egyéni gond, sokaknak már az is segítség, hogy meghallgatásra találnak. Természetesen mindig jelzem Havasi elvtársnak,_ tanácselnökünknek, ha olyan jellegű a probléma, amelyen tud segíteni a tanács. Ilymódon az én látóköröm, ismereteim is bővülnek;.. * Gyorsan fogyatkoznak a szünet percei. Hirtelen elhatározás^ sál villáminterjút kérek ország gyűlési képviselőink egyik esdi portjától. Egyazon kérdésemig mi újság a szűkebb hazában, választókerületben, íme, a válá- szok: Nagy Csaba:'— Kiskunhalason „világcsúcsot” állítottunk be; a§ eddigi maximálisan három é$ fél ezer köbméter napi vízfogyasztással szemben a hét elejt kánikulában hatezer köbméter fogyott... Tóth Ferencné: — Kalocsán is nagy a meleg. De én megköny% nyebbülten érkeztem az ülésszaki ra: sikeresen túlestem a vizsgán! Még egy évem van a szak* munkás szakközépiskola elvégzés séig. Angyal János: — A tanyai lakosság közlekedése a mind többi szőr felvetődő gond odahaza, Ti-* szakécskén. Ma már nem elég a& egészségügyi busz, vagy a gázp%$ lackot kiszállító túrajárat Egyse nagyobb az igény a községgé való intenzívebb kapcsolatra, ^ művelődésre! Peray Irén ' dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alaA munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerőgazdálkodás attól függ, hogy a
